Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-26 / 26. szám

1; ás tartalékból 40—50 munkásnál kisebb csoport rendszerint át nem engedhető.

A munkások elindításáról a telep felügyeletével megbízott közeg az illetékes foszolgabirót (rendőrkapitányt) a biztonsági intézkedések megtétele végett, valamint a munkaadót táviratilag értesíti.

A járási főszolgabíró (rendőrkapitány) a munkások megérkezéséről közvetlenül a miniszterhez távirati jelentést tesz.

4. A munkások munkabére a telepről való elindulás napjától számítva, a munkásoknak a munka befejeztével lakhelyükre való megérkezésükig tér jedő időtartamra fizetendő meg a munkaadó által, a szállítási költségekről 1 a munkabérről a telep vezetője által kiállított s a munkaadónak megküldött számla alapján.

Ha a munkaadó a munkásokat a munka bevégezte előtt a miniszter által elfogadott ok nélkül rendelkezésre bocsájtja, az esetben a munkaadó a szállítási költségeken felül a munkások három, illetőleg öt heti munkabérét köteles a földművelési tárczának megfizetni.

A munkaadó a munkásokat a megérkezéstől kezdve a munkások lakhelyére való érkeztéig köteles teljes élelmezéssel ellátni. A munkások élelme úgy, oly módon és mennyiségben szolgáltatandó ki, mint a hogyan az állami mónesbirtokra szerződtetett munkások élelme kiszolgáltat!k.

E szerint a munkások páronkint kapnak minden napra akár ünnep, akár heverő, vagy helyben beteg napokra 0.5 kg. búzalisztet (főzőliszt) 1.00 kg. árpalisztet, 1.00 kg. rozslisztet, 0.24 kg. hüve lyest, 0.06 sót és zsirváltság fejében 3.5 krt naponkint; továbbá egy hétre: páronkint 1.12 kg. hust,j ezenkívül kapnak még, de csakis munkanapokra, az aratók (kaszás) 0.3, a kötözők pedig 0.2 liter pálinkát.

Végül az élelmezéshez szükséges tüzelő anyagot 8 egész napra a helyszínére szállítva egészsé gcs fris ivóvizet.

A hüvelyes esetleg burgonyával helyettesíthető és pedig 0.24 kg. hüvelyes helyett 2.40 kg. burgonya adandó ki. Az árpa-és rozs liszt pedig búzaliszttel váltható meg, mely esetben 1.00 kg. árpaliszt és 1.00 kg. rozsliszt helyett összesen 1 és '/a kg. búzaliszt adandó.

A pálinka a munkás kívánságára készpénzzel megváltandó.

5. A tarlalékmunkások a folyó hó 23-tól számított három hétre, azzal, hogy felhívásra még további két hétig kötelesek dolgozni, a következő napi munkabérek mellett fogadtattak fel:

arató férfi legkevesebb 80 krtól legfeljebb 1 frt 20 krig;

marokverő legkevesebb 50 krtól legfeljebb 80 krig, vasár- és ünnepnapokra, valamint betegnapokra napszám nem fizettetik.

A munkaadó a telepről való elindulás napjától a munkások haza érkeztéig terjedő idóre ugyanoly összegű napszámbért tartozik a földművelési tárcsa javára megtéríteni, mint a mily összegű munkabér a részére átengedett tartalékmunkáscsoport javára a félfogadási feltételek szerint ezen időre jár.

Azt, hogy mely telepről s mily napszám mellett

vedtől, hogy saját bántó gondjaitól megszabaduljon.

— Mert nincs jó parthie, válaszolt Vécsey azzal a gúnyos mosolylyal, mely arczát oly ellenszenvessé tette,

— Hát te miért nem nősülsz?

— Én ? Én nem találok leányt!

— Hogyan?

— fíem találok olyan lányt, aki magamért szeretne. Tudom csúnya vagyok, a festék, játék megviselte az arczom. A mai leányok a férfit külseje után szeretik meg. Engem a közönség meg tapssal, babérral fogad s igy akadna leány, a ki külsőm daczára is elfogadna férjének, de nekem szerelem kell, olyan leány, ki ha lepisz- szegnének és szeméttel dobálnának, akkor is átölelne, letörölné a szennyet arczomról és csak olyan szerelemmel csókolná meg azt a helyet, mintha virág hullott volna oda.

— Nagyon tudnék szeretni — szólt Barna s nrarkirozott arcza felmagasztosult s oly kifejezést nyert, hogy akár Rómeót is eljátszhatta volna vele.

Bírni szeretnék egy leányt nem a kalapja cziczomájában, ruhája szabásában, hanem abban, a mi a testéhez, leikéhez egészen hozzá tartozik. Bírni szeretném egész lényét, a szemét és annak tekintetét, kényeit és mosolyát, az ajkát s annak édes beszédét és forró csókjait, a karját és annak ölelését. Bírni szeretném a lelkét örömeivel és bánatával együtt. Egyedül szeretnék helyet foglalni emlékeiben, ábrándjaiban, reményeiben. Bírni szeretném úgy, hogy ne csak eskü és világi törvény kösse hozzám, hanem a maga kívánsága, hő vonzalma és hü szerelme is. Szeretném, ha úgy szeretne, hogy egyetlen szavamra velem jönne a világ másik végére is mint a hogy én elmennék vele, akár a más világra . 1 . Ilyen nőt nem találok én soha . j soha!

— Lásd én nem kívánok ennyit — szakította félbe Vécsey — engem hatvanezer forint hozomány tökéletesen kielégítene..

Barna nem sokat törődött ezzel a közbeszólással, csak beszélt . . . beszélt.. . Tele volt

fogadott muokáscsoport adassek részéi© át, a munkaadó meg nem szabhatja. A munkásokat lehetőleg a munkaadó birtokához legközelebb eső telep ről fogja a miniszter a osoportok sorrendjében átengedni.

6. A munkások lakhelyére való visszaszállításáról a munka bevégezteoel a munkaadó költségére azon telep vezetője gondoskodik, a mely telepről a munkások átadattak. E végből köteles a munkaadó a munka bevégezte előtt legalább három nappal a telep igazgatóságát értesíteni, hogy a munkások mely napon lesznek elszállíthatok.

Bárba a fentiekben foglaltak e részben kételyt nem hagynak feun, nehogy a miniszter elha tározásának esetleges félreértése által egyesek önmaguknak kárt okozzanak, a miniszter ismételten kijelenti, hogy azon munkaadók részére, akik aratómunkásokat nem szerződtettek, aratókról méltányos és a szomszéd birtokosok által elfogadott feltételek mellett nem gondoskodtak, a munkástartalék telepekről munkaerőt átengedni nem szándékozik, ha azonban a munkaadó önhibáján kívül maradt arató munkások nélkül, — amennyiben a vármegyei hatóságok és a gazdasági egylet közvetítésével | törvényhatóság terü'etén nem szerezhot munkásokat, — az esetben a minisztérium munkásügyi osstályához (VII/4) intézett, szó- vagy levélbeli kérdésére hajtandó tájékoztatni a felöl, hogy mely községben vannak olyan helyben alkalmazást nem találó munkások, a kik idegen helyre is elszerződ- tethetők volnának.

Gallacz János jubileuma.

Qallacz János kir. és műszaki tanácsos, az országos vizépitészet kerületi felügyelőjének a Körös Berettyó-völgyi vizszabályozó és ármenlesitö társulatok körében töltött állami szolgálata 25 éves működését — mint lapunkban jeleztük — vasárnap, folyó hó 19-én ünnepelte a Körös Berettyó völgyében levő tizenkét vizszabályozó és ármentesitő társulat és ezeknek tisztviselői.

Gallacz János kir. és műszaki tanácsos, szüle tett 1849-ben, tanulmányainak befejeztével 1872-ben kezdette meg mérnöki gyakorlatát az ország egyik legkomplikáltabb folyó rendszere a Körösök szabályozási munkálatainál.

Az 1873-ik évben mint kir. segédmérnök állami szolgálatba lépvén, 1879 ben kir. mérnökké léptettetett elő s megbizatott a fentebb érintett Bzabályozási mnnkálaiokat tervező és intéző gyulai

m. kir. folyammérnöki hivatal vezetésével, melynek 10 éven át főnöke volt. 1885-ik évben kir. és 1889-ben miniszteri főmérnökké és kerületi fel ügyelővé, 1890-ben pedig műszaki tanácsossá neveztetett ki.

A szabályozás, az ármentesités és az árvéde kezés terén szerzett érdé mein ekel ismeréséül 1881^>en a koronás arany érdemkeresztet kapta, majd pedig 1897-ben kir. tanácsossá neveztetett ki és e mellett tisztviselő társainak és az ármentesitő társulatokat alkotó érdekeltségnek osztatlan tiszteletét, szeretetét és becsülését vívta ki.

A Körös-Berettyó völgy folyóinak szabályozásáról irt monographiájának megírásával az irodalom terén is szerzett érdemeket, mely mű megírása és kiadása után legfelsőbb királyi elösmerésben része sült, és műve az országos kiállításon a nagyérmet és az ezzel járó díszoklevelet kapta.

a szive s ha egy napszámos paraszt állt volna az ügyvéd helyén, az előtt is ép ily hévvel szól vágyairól.

— Ha élne? . . , Folytatta tovább s felnézett az égre, mintha a csillagok között látna valakit. A hold ép arczára szórta fényét s a színész nagy, szürke szemei könyben úsztak.

— Ha élne . . . ha élne! , . . Mormolt lassan mintha imádkoznék. Nagyon szerettük egymást. Édes kis arczát tele csókoltam s ő is hányszor ölelte kebléhez az én csúnya fejemet? Sokszor elnéztük ezt a nagy vizet, hallgattuk csobogását. Néha csolnakba ültünk ... én kivágtam egészen a közepére. Mennyire félt ilyenkor, hogyan simult hozzám s milyen bizalommal, szerelemmel nézett fel reám szép szemeivel . . .

— Édes kis bárányorr., édes kis Mariskám !

— Mariska? . . . Mariska? . . . szólt közbe az ügyvéd.

— A! Nem az öreg Teri leánya volt a kicsi? Itt laktak a Tisza parton!

— Hát te ismerted? Honnan? Tán jártál hozzájuk.

— Nemi'

— Hát? . . .

barna György sováran leste a szót Vécsey ajkán. Azt remélte, hogy valami újat, kedveset fog hallani a régi az örök ideálról.

Vécsey leverte szivarjáról a hamut s egész nyugalommal csak ennyit felelt.

— 0 járt én hozzám!

Hogyan ? Nyögte Barna s összeszoritott öklével ütni akart, de amint az ügyvéd nyugodt, kissé ostoba arczába nézett, már hitt neki s dagadó nyelvvel csak ennyit hebegett:

— Ne mondd /

S mialatt az ügyvéd tovább szivarozott, a színész üresen bámult maga elé:

Máskor kifejezésteljes vonásai most nem fejeztek ki semmit. Meredt szeme, széles orra, tátott nagy szája s benne vastag nyelve ?. hold világában rut, borzasztóan rut volt! . . .

Gallacz János kir. tanácsos működése tehát szoros összefüggésben vau a Körös-Berettyó völgyben levő vizszabályozó és ármentesitő társulatok fejlődésével és életével, mert nemcsak hivatott kormányhatósági ellenőre volt e társulatoknak, hanem azok fejlődésének minden mozzanatában tevékeny részt vett, nemcsak hivatalosan nézte a társulatok előhaladását és eiősbödését, hanem ezen előhala- dását és izmosodását a társulatoknak az ő alapos műszaki ismereteivel, az ő lankadatlan szorgalmával, általában ismert jóindulatával, kitűnő tapintatával hathatósan támogatta és elősegitetteV Tudásával, ambitiójával és jóakaratu, odaadó működé sével a kerületében levő összes társulatokat utiy- nyira meghódította magának, hogy ezek körében a legnagyobb népszerűségnek örvend, de egyúttal az osztatlan bizalmat, az általános tiszteletet és a kitüntető szeretetet is megnyerte és ezeket huszonöt évi működése alatt változatlanul meg is tartotta, amivel hasonló szolgálatban levő kevés kartársa dicsekedhet.

A 25 éves államszolgálati időt örömmel ragadták meg a Körös-Berettyó völgyi vizszabályozó és ármentesitő társulatok és az ezek szolgálatában levő tisztviselők arra, hogy kerületi felügyelőjük iránt táplált tiszteletüknek és hálájuknak ünnepi ováczióban adjanak nyílt kifejezést.

A földmivelésügyi miniszter sem mulasztotta el, hogy a vízügy körül kiváló érdemeket szerzett derék tisztviselő iránti érzületét nyilvánítsa, a következő meleghangú sorokban :

Nagyságos

Gallacz János kir. és műszaki tanácsos urnák

Budapest.

4289. cin. szám.

Azon alkalomból, hogy Nagyságod ez idén töltötte be államszolgálatának 25-ik esztendejét, indíttatva érzem magam, hogy közhasznú működéséről különösen is megemlékezzem. Nagyságodnak buzgó tevékenysége, melyet a Körösök egységes szabályozása és a Körös-völgyi társulatok fejlesz tése körül, előbb mint a gyulai folyammérnöki hivatal főnöke, utóbb mint vizépitészeti kerületi felügyelő, évek során át sikerrel kifejtett, méltán megérdemli meleg elismerésemet, melyet. Nagysá godnak őszinte jóindulattal annyival inkább kifejezésre juttatni kívánok, hogy ez a jövőre nézve is buzdításra szolgálion.

Kelt Budapesten, 1898. évi április hó 29-én.

Darányi s. k.

A vizszabályozó és ármentesitő társulatok mindegyike választmányi és közgyűlési határozatokban örökítette meg ezen ünnepélyes alkalmat, sőt egynémely társulat díszesen kiállított emlékirattal tüntette ki ünnepeltet ; a jubileumi ünneplésre pedig, a melyet Pekanovits Imre Sebes-Körös társulati igazgató főmérnök kezdeményezésére és vezetése mellett a társulatok összes tisztviselői rendeztek, mindegyik társulat képviseltette magát Gyula város tanácsa meleghangú üdvözletben tolmácsolta Gallacz János kiváló polgára iránt érzett rokonszenvét és nagyrabecsülését.

A jubileumi ünnep folyó hó 19-én Budapesten tartatott meg a földmivelési minisztérium egyik termében, a hová az összes társulatok és ezek tisztviselőinek kiküldöttei nagy számban össze sereglettok.

Az ünnepi szónoklatot Fekete Márton királyi tanácsos, a Körös Tisza-Maros társulat igazgatója tartotta, a mely szónoklatban igen szépen fejtegette az ármentesités nagy munkájának horderejét és nagyságát, kiemelvén azt, hogy ezen nagy nem zeti műnek létesítésében, fejlesztésében, különösen a Körös-Berettyó völgyi társulatoknál jelentékeny rész jutott az ünnepeltnek, ki feladatának és tudományának magaslatán állva, mindig meg tudta találni azt az utat és módot, a mely a legnehezebb feladatokat is kedvező és üdvös megoldáshoz sikeresen vezette.

Szép beszéde a kővetkező volt:

Nagyságos királyi és műszaki tanácsos ur! Igen tisztelt barátom!

A Körös es Berettyó völgyében szervezett ármentesitő érdekeltségek, illetve azok tisztviselőinek képviseletében jelentünk .ma meg nagyságod előtt, hogy állami szolgálatának 25-ik évfordulója alkalmából sziveink egész melegségével üdvözöljük.

Magyarország közgazdaságának történetében korszakot alkot azon fél évszázad, mely a Tisza és mellékfolyói szabályozásának foganatba vétele óta eltelt.

Aránylag ily rövid idő alatt a világnak talán egy nemzete sem tud a vizépitészet terén oly nagy munkateljesítményt felmutatni, mint a mekkora ezen fél évszázad alatt Magyarországon végrehajtva lett.

És hogy ezen munka a rövid idő daczára sem viseli magán az elhamarkodottság jellegét; annak elég tanúbizonyságát szolgáltatja azon általános elismerés, a melyre hazánk vizépitészete és annak alkotásai a müveit nemzetek részéről mél tatva vannak.

Nem nekünk kell már a külföldre mennünk, hogy e részbeni tanulmányainkhoz auyagot gyűjt sünk, hanem a müveit külföld a nyugatnak hatalmas kultur nemzetei, illetve azoknak szakemberei jönnek el hozzánk, hogy alkotásainkból, azoknak elrendezéséből és vízügyeink intézésének szervezetéből hasznos tanulságokat merítsenek.

^Elődeink, a nagy Széchenyi és Vásárhelyi úttörő^ munkássága nyomán, csak főbb körvonalaiban jelölték ki az óriási munkafeladatot; a nagy mű programmjának és részletes terveinek kidolgozásává végrehajtás módozatainak a legapróbb rész letekig való átgondolása és maga a nagy munka végrehajtása, a jelen nemzedék feladatát képezte és képezi.

A magyar vizépitészeti mérnöki kar, a melynek egyik kiváló képviselőjét van szerencsénk nagyságodban tisztelhetni, felemelt fővel és nyugodt öntudattal tekinthet vissza az elmúlt fél év- >zázad korszakos alkotásaira és ezen alkotásokból bőven fakadt nemzetgazdasági erőforrásokra.

A nagy munkából kiváló osztályrész jutott ki nagyságodnak, a ki azon szerencsés helyzetben volt, bogy a Tisza legjelentékenyebb mellékfolyóinak : a Körösöknek és a Berettyónak szabályozását volt hivatva nemcsak a legnagyobb részben megtervezni, de az egységes szabályozás végrehajtásából is az oroszlánrészt kivenni.

Azon a fényes lapon, a melyet közgazdaságunk jelen évszázadbeli történetében a vizszabá- lyozások ügye betölt : Nagyságod neve kitörölhet- lenül lesz beírva a Körösök egységes szabályozásának tervezése, végrehajtása, ezen szabályozás történetének megírása és általában a hazai viz ügyek sikeres szolgálata révén.

Jól esik erről megemlékeznünk most, midőn nagyságod állami szolgálatának 25 ik évfordulóját ünnepli; azon 25 évét, a mely hazai vizszabályo- zásunk végrehajtása történetének majdnem a fele idejét foglalja magában; valamint lélekemelő tudat e pillanatban átgondolni, hogy mi is, a kik nagyságod állami negyedszázados szolgálatát megünnepelni gyűltünk egybe, némi csekély részben osztályosai és közvetlen részesei voltunk a nagyságod czéltudatos vezetése alatt foganatosított nagy munkának. Ha többet nem is, de legalább annyit elmondhatunk, hogy : in magnis et voluisse sat est.

Mindezen tényeket lelki szemeinkkel áttekinteni és nagyságodnak a híven és sok tudással végzett munka iránti legbensőbb elismerésünket kifejezni gyűltünk össze ma e helyen. — És hogy ennek némi látható emléke is maradjon fenn közöttünk : fogadja nagyságod szívesen eme csekély értékű, de annál melegebb érzelemmel átadott emléktárgyakat.

Ezen emléktárgyak átadásával egyidejűleg fogadja nagyságod úgy a magunk, mint az általunk képviselt társulatok részéről kifejezett legforróbb köszönetünket azon bölcs vezérletért, kitartó munkásságért, azon hálásan elismert támogatásért és igen sok alkalommal tapasztalt tapintatos eljárásért, mindenek felett pedig azon barátságos érzületért, amelyet irányunkban és társulataink irányában mindenkor tanusitni szives volt.

Adja Isten! hogy a kiváló szakértelemmel és mindenkor híven teljesített nagy munka áldásos eredményeiben nagyságod meg igen soká találhassa legbensőbb örömét és megelégedettségét; és hogy azon általános elismerés, melynek ma csak igen csekély részét vagyunk képesek ezen szüle körben kifejezésre juttatni nagyságod irányában soha és semmi körülmények között csorbulást ne szenvedhessen.

Végül engedje mag nagyságod, hogy úgy magunkat, mint az általunk képviselt társulati érdekeltségeket és azoknak tisztviselőit, nagyrabecsült jóindulatába, támogatásába és — a mi mindezeknél is becsesebb — szives barátságába továbbra is ajánlhassuk. (Megújuló lelkes éljenzés.)

Gallacz János meghatottságtól megindult hangon a következő szép, meleg, szívből fakadó szavakban köszönte meg azt a kitüntetést, amelyben őt az ármentesitő társulatok és ezek tisztviselői oly nagy mértékben részesítették :

Igen tisztelt Uraim !

Első szavam a köszönet szava, azért az üdvözlésért, melyet önök, mint a Körösök-Bereltyó völgye ármentesitő érdekeltségének, a nagy kulturális missziót teljesítő ármentesitő társulatok képviseletében és ezen társulatok igen tisztelt tisztviselői nevében kegyesek voltak kifejezésre juttatni azon alkalomból, hogy a vizszabályozás terén állami tisztviselői functiómat egy negyedszázadon át telje sitem. Kötelességeim hű teljesítésére megesküdtem 25 évvel ezelőtt, ezen eskümet megtartottam és meg fogom tartani ezentúl is, mert a magyar ember esküjének él vagy hal, da azt meg nem szegi.

Ezen 25 év alatt a Körös-Berettyó völgyében végrehajtott szabályozási és ármentesitési munkálatok valóban korszakot al'kotó jelleggel bírnak, mert sikerült a rendezetlen vízügyi viszonyokat, melyek mellett a Körös Berettyó völgyének mező- gazdasági és egyéb kulturális fejlődése lehetetlen volt, oly keretben rendezni, az árvizek által sújtott vidéket oly mérvben megvédelmezni, hogy a mintegy 900,000 holdra kiterjedő ős árterek, melyeken a vizek hullámai egymásnak találkozót adtak, termő képessé váltak, a lakosság édes otthona, a társadalom és kulturális intézmények központja biztosítva lettek. Nem kell többé remegni a gazdának, ezen államfenntartó elemnek, az anyaföldbe vetett reményeinek megsemmisüléséért, nem kell többó remegni a családapának, hogy övéinek alkotott otthona, hajléka, a romboló ár martalékává lesz.

Ezen veszélyek — uraim — az ármentesitő társulatok, az állam, a törvényhozás együttes működése folytán ma már megszűntnek tekinthetők, és remélem, hogy csakis a történelemé lesznek.

Hála mindezen faktorok összhangos együtt működésének, melyben mint legnagyobb tényező az ármentesitő társulatok egységes működése szerepel, ma már odáig jutottunk, hogy a folyamok vizeit nem tekintjük többé romboló ellenségeinknek, hanem áldást hozó szövetségeseinknek, melyeknek segélyével a meghódított vidéken a kultúrának nagyobb lendületet adhatunk.

Örülök uraim és szerencsésnek érzem magamat, hogy a Körösök és Berettyó vizei rendezésének egyik szerény, de önökkel együtt cselekvő munkása lehettem, és alkalmam van mai napon úgy önöknek, n int az ármentesités egész érdekeltségének megköszönni azon rokonszenvet, melynek eddigi közpályámon részese voltam, mely rokoi- szenv a mai napon oly impozánsan nyilvánul. Ezen rokonszenvet és bizalmat meghálálni és magamat arra érdemessé tenni, lesz törekvésem ezentúl is. (Lelkes éljenzés.)

Ezen inkább családi, mint nyilvános jellegű ünnepély a Hungária szálloda egyik dísztermében nyert folytatást, a mennyiben az ünneplő ármente- sitő társulati tisztviselők, az ünnepelt tiszteletére fényes bankettet rendeztek, a melyen az első felköszöntőt az ünnepeltre Pekangvits Imre Sebes-