Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-04-18 / 16. szám
16-ik szám CS-yuia, 1897. április 18-án XXIX. évfolyam Szerkesztőség: I Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. ; Előfizetési dij : i Egész évre . 5 frt — kr. ! Félévre ... 2 » 50 » ! Évnegyedre .1 » 25 » ; Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászai Hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IKI ^ IEC ^ ti Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. \ Nyilt-tér sora 10 kr. Vfi t. a!® Midőn a tenger hullámait vihar korbácsolta fel s a hajó népének szivét esüggedés érzelme marczangolja, az ajkakról a kétségbeesés sikoltása hangzik fel: a szélvész elcsendesülte, a nap sugár özönének feltűnése, mint a szabadulás biztató záloga, öröm rezgésbe hozza a szivek búrjait; a szabadulásérti hála szavai ülnek az ajkakra. ... Lebet-e nagyobb bánat, esüggedés, mint minő az apostolokat s általában Jézus biveit, követőit szállta meg, midőn Nagypénteken kereszten meghalni látták a „szeretett Mester“-t, midőn nehéz kő lön görditve Jézus sirjának bejárata elé? Hiszen ekkor a remény zöldje hullt bervadás porába; boldogság virágai lőnek foszlányokká; a tündöklő nap ragyogó fényét boritá sötét árnyba a reménytelenség gyászos éjszakája ! . . . De viszont lehet-e örömet feleme- lőbbet képzelni, mint minőt szült a keblekben az első busvét reggelén ama bir: „Az Úr feltámadott/“ . . . Mint úttalan utakon bolyongónak sötét éjjelen a távolból megpillantott pásztor tűznek lobogása; mint tenger habárján hánykodó hajónak a közelben feltűnt révpart; mint börtönben vergődő rabnak a bilincsek lehullása, a szabad lég újra élvezése... oly örömet adó volt Krisztus hiveinek a husvét reggelén megzendült, biztató angyali szó: „Mit keresitek a holtak között az élőt, nincsen itt az Ur, feltámadott!“ Évszázadok vihara sem üzheté tova a boldogság ama hajnal biborát az emberiség gondolkodásának láthatáráról, mely az első husvét reggelén reményt szülve mosolygott rá áz ember világra. E nap jelentőség teljes voltát értékében évezredek milliárdjai sem csökkenthetik, mert örökre igazak maradnak Jézus szavai: „Ég és föld elmúlnak, de az én beszédim mindörökre megmaradnak!“ Jézus élet eseményei, lelkesítő példája, az általa menyből földre alábozott, a fogékony lelkekbe oltott örök ige: felül állnak időn s enyészeten! Épen azért a busvét ünnepe mindenkor alkalmas marad arra, bogy a szivekben öröm érzetet keltsen fel, mert „Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem félünk, mert meggyőzte a halált s örök váltságot talált isteni erejével, hathatós érdemével!“ . . . Oly kiadbatlan öröm forrást tár elénk a busvét ünnepe, melynek kristály cseppjei felüditik a bánkódó szivet s még a halál barezot is megkönnyi- tik; a sir éjjelét a bit, remény csillagaival világítják meg. Midőn a siron túli élet sötét homály ködpáráiba burkoltan. gomolyogtak a lélek egén, midőn a bizonytalanság csil- lagtalan éjjét nem világiták meg az evangyéliom fénysugarai: a halál a semmivé lét, a sir a vég elmúlás fogalmával összeestek; a haldoklóknak, a veszteség fájdalmától levert sziveknek sötét lelki borúján nem törhetett utat a viszontlátás reményének ragyogó napja. . . . Husvét! halhatatlanságunk, örök életünk záloga! örökre nagy napja, dicső emlék ünnepe! hajnalod örömet ,szül milliók szivében! . . . Ha a gyermek, kinek szülői sirban pihennek s emiatt szivében fájdalom vihara dúl, szemeiből az árvaság keserű könye hull, a szüle, ki gyermekét siratja; a hitves társ, ki zokogva kisérte lelke felének koporsóját megásott sirjába . . . lelki szemeivel látja a halhatatlanság, örök élet fénylő csillagát ragyogni élet egén a bit s reménységtől megvilágítva: könnyülni érzi lelkének kinját s szemeiről felszáradnak a bánat könycseppjei! Jertek! azért minnyájan, kik testi vagy lelki kinok gyötrelmeinek vagytok részesei; jertek, kik „megfáradtatok vagy megterbeltetve vagytok: „A busvét ünnepében, dicsérjük Istent szívvel, ki értünk meg bolt fiát feltámasztotta testben!“ Zengjen ajkainkon öröm s hálaének e napon, magasztalására Istenünknek, ki adott győzedelmet minekünk a halál s enyészet felett s az első busvét felderítésével a bizonytalanság, esüggedés, reménytelenség sötét éjjé tova űzte. „Örvendezzetek egek, ti is földi seregek, minnyájan örüljetek, vigan énekeljetek, mert Jézus feltámadott, nékünk életet adott!“ Öröm dala rezdüljön meg szivünk húrjain e busvét ünnepen! Dombi Lajos. Dr. Lukács György. — Békésvármegye főispánja. — (B—y.) A hit és szív áhitatteljes ünnepét Gyulán egy másik zajos, külső díszében is nyilvánuló ünnepély fogja felváltani: Békésvármegye közönsége fogadja uj főispánját. Örömmel kell konstatálnunk azonban első sorban is, hogy ezen fogadás és ünneplés nem csupán a sablonos installáczióknak megrendelt formaságaiban és külsőségeiben fog nyilvánulni, mert bár az uj főispán nem volt vármegyénkkel összeköttetésben, közönségünk ismeri őt eddigi működéséből, a melyben nyilvánult tehetségei és hasznos munkássága juttatták őt Békésvármegye fó- ispáni székébe, a kineveztetése óta feléje fordult érdeklődés pedig megismertette a közönségével az ő egyéniségét, melynek ismeretében teljes bizalommal tekintünk főispáni működése elé. A beigtató ünnepély tehát a vármegye részéről a bizalom kifejezése lesz, melylyel a komoly munkában kipróbált ifjú erő kormányzói működése elé néz, mely annak tudatában keletkezett, hogy a kormány oly egyént helyezett Bókésvármegye élére, kinek egyénisége úgy hivatalos, mint társadalmi tevékenységében teljes garancziát nyújt. Az ily érzelmek mellett történő fogadásában viszont a főispán is biztosítékot nyer arra nézve, hogy a közjóra irányzott munkájában a megyében miuden oldalról készséges támogatásban fog részesülni. Pár nap választ el csak az installácziótól, szerdán e hó 21-én fog megérkezni a főispán és vele jönnek nagyszámú barátai és tisztelői, a kik részt akarnak venni az ünneplésben és a főispánt kineveztetése által ért kitüntetés feletti örömben is. A vendégek között igen sok országos nevű egyént lesz a vármegyének alkalma üdvözölni. Azok, kik ezideig a rendező bizottsággal jövetelüket közölték, a következők: Lukács Béla v. b. t. t. volt kereskedelemügyi miniszter, Lukács Antal főrendiházi tag, Lukács Sándor p. ü. tanácsos, Lukács Ernő huszár- hadnagy, Bezerédy Viktor miniszteri tanácsos, a belügyminisztérium képviselője, Zsilinszky Mihály kultuszminiszteri államtitkár, dr. Némethy Károly, z> Dal. Sötét éj van, nincsen csillag az égen, Szivemen is bánat felhő ül régen. Éj sötétét tova űzi a hajnal, Borult egem kiderülni nem akar! Száraz ágot elkerüli a madár; Hervadt lombra enyészet, föld pora vár; Kopár szirten virág gyökeret nem ver; Öröm nélkül puszta, rideg a kebel. Égró l^irLOls: ... Égő kinok gyötrelmében Vergődik lelánczolt lelkem, Bár magasba, messze szállna, Repüléshez gyenge szárnya. Virág illata légbe száll; Magasba repül a madár. Lelkem is lerázza terhét, Nem marad szárnyszegett mindég. Az égboltján csillag ragyog. „Hej, de én oly borús vagyok 1“ Éjre nap kél, hiszem, várom : Újra ébred boldogságom. Dombi Lajos. Dalok. Házunk előtt, hejh I azóta fű terem, Hogy elhagyott az én rózsám hűtelen ; Nem tapossa a küszöböt senki se: Hogy ne nőne rajt a fű hát kedvire? Példája most házunk iája szivemnek, Ebben is bú meg fájdalmak teremnek; Pedig, ha nem nőne benne a bánat: Seprett úton járatnám a babámat I Fülemüle rakott fészket kertemben, Dalol reggel, dalol nappal s estendenj De nem dalol semmikor sem egyebet: „Az én szivem fájdalmában megreped!" Vj tavaszon uj nótát kezd a madár, Azt gondolják, ő is hűtlen, csapodár, Pedig az uj nóta se mond egyebet: „Az én szivem fájdalmában megreped!“ Domonkos János. KCig'yj, renaélj, szeress! Ha sorsod zord, kemény — | miatta hullnak egyre könyeid, . . . Ha a szegénység, bánat terhe oyom, S látod, mint térnek sirba kedvesid; És elhagyottnak érezed magad, Kire örökségként a bű maradt : El ne feledd, hogy szived sebeit Mi gyógyítja be ? — egyedül: — a bit 1 Ha mégis olykor azt tapasztalod, Hogy meg-megújul szivednek sebe, — S élted virágit hervasztni a gond Meg nem szűnnék, még tán egy perezre se; S lelked fájdalma könyben törne ki . . . Akkor sem szabad még lemondani, — Tekints az égrel s szivednek sebén Enyhít az édes, biztató remény! S ha Őt, kit lelked áldott szüntelen Kegygyei tekintni rád érzed megint, — Ki bú helyett felgyógyult kebledben Öröm — virágit dúsan hinti szét;------— El ne feledd, hogy mig szived dobog Istent szeretni a legfőbb dolog, — S hogy: ki éltében hisz, remél, szeret, Az nyeri el az örök életet I! I Mihálik József. _A_ zrxegrlxstlt csólc. (Ada Negri után.) A fű között, egy szomorú tavaszszal, Korán nyilott ibolya rejtezett; Hűs volt a lég, — meghalt a kis virág, Előbb, mint élhetett. Az ajkamon, egy bánatos estén, Szivemnek csókja nyílt neked ; Elforditád fejed, — meghalt a csókom is, Előbb, mint élhetett. Kereskedő László. Feltámadott ■ ■ ■ Irta: Somlyai Lajos. A Kálvária ormán a véres tragoedia véget ért. A „fájdalmak férfia“, a Megváltó kiszenvedett, meghalt! . . . Az egész mindenség megrendült halálán . .. Halálát gyászolta ég és föld . . . Aztán csend lett . . . Eljöttek tisztelői, eltemették ... A leáldozó nap búcsúzó sugaraival világitá meg a szomorú temetést ! . . Balga ellenségei lepecsételték sirját . . . De, mint kikeletkor a csöndes holdvilágos éjszakán a csalogány dala, úgy hangzik hívei szivének mélabus fájdalma borúján keresztül a vigasztaló Ígéret sz.iva; „Én vagyok a feltámadás ! . . Felderült a hajnal bibor pírja ... A föld ismét megrendült, a lepecsételt sirból kilobbant elöl thatatlan fénye a dicsőséges feltámadásnak !... És azóta zeng lelkesen a hálahymnus ezer ajkon, ezer nyelven. Azóta hangzik szerte a diadalmas „alleluja“, mert a Megváltó feltámadása biztos záloga ama hitnek és reménynek, hogy van feltámadás 1 . .. van tulvilági élet 1 ... a sir nem örök 1 ... túl a siron viszont látjuk egymást 1 . . . Azóta könnyebb az életkeresztje a szenvedő sziveknek, mert a sirontuli boldogabb élet reménye erősiti őket . .. Élteti a remény, hogy egykor rájuk nézve is felhasad a hajnal pir, mely megszabadítja őket szenvedéseiktől! . . . S ez a biztató reménység, ez a jóltevő neratő, hánynak hozta meg már a vigasz rózsáját?!... E bizalmat hányszor koszoruzta már a földön az öröm, a boldogság zöldelő borostyánja? ! . . . * * * Egyetlen gyermeke volt szüleinek Nádas* pataky Margit. Gondos nevelésben részesülvén, lelke mélyéig vallásos kedélyű, nemes jellemű leányka volt, egyesítve magában a fiatal kor minden bájait . . . Gyermeki ábrándjai, mint a felhőtlen ég s az illatozó virágok álma, tiszták és ártatlanok voltak. Elérkezett az idő, a midőn a mostani társadalmi szokások szerint Margitot bevezették a világba, hogy alkalma legyen megismerni az életet, melyet egyformán veszélyes nem ismerni és nagyon is ismerni. A megyebál szokott lenni a bemutatkozó alkalom. Erre vitték el Margitot is. Ott természetesen hóditott. Hogyne, hisz’ szép is voltj müveit is volt, kedves modorú is volt, aztán meg — a mi manapság legtöbbet nyom a latban — nagy örökség várt reá... Legjobban lebilincselte azonban Bereczky Aladárt, az általánosan kedvelt „Ladi“-t, ki minden mulatságnak a lelke volt. Polgári foglalkozására nézve pedig megyei alügyész . . . Végtelen udvarias és előzékeny volt mindenkivel szemben, de azt Margittal szemben azon az estén meghatványozta. Egész éjjel majdnem kizárólag vele foglalkozott, őt mulattatta. Mikor hajnalban Margitot és mamáját a kocsihoz lekisérte, engedelmet kért, hogy tiszteletét tehesse náluk, a mibe a mama szívesen beleegyezett . . . Ettől fogva gyakori vendég lett a háznál Ladi, hol mindig szívesen láttak s Bodoki Mihály „veres keresztihez ezimzett gyógyszertára május hó 1-én gének tőszomszédságában a Kossuth Lajos téren fekvő emeletes házba tétetik át. a jelenlegi helyisé- volt Paulowitz-fféle t .g.pi-i n ír mai szániülioz egy féliv melléKlet Van csatolva.
