Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-04-18 / 16. szám
dr. Samassa Adolf, dr. Farkas Zoltán, Szemere Lajos, dr. Wodianer János, Kolozsváry Miklós, dr. Bosnyák Zoltán belügyminiszteri titkárok, Szontágh Antal, dr. Giczy Jenő, ifj. Reiszig Ede, Fáik Ernő, fekete Pál belügyminiszteri fogalmazók, br. Fejér- váry Imre, gr. Jankovits László főispánok, Madarász Elemér anyakönyvi felügyelő, dr. Hegedűs Lö- ránd, Balásy Antal pénzügyminiszteri titkárok, dr. Csorba Ferencz kultuszminiszteri titkár, dr. Ruffy Pál orsz. képviselő, a szomszédos törvényhatóságok küldöttei, köztük Biharvármegyéé és Nagy-Várad városé dr. Beöthy László főispán, gr, Kornis Károly, Miskolczy Barnabás stb. tagokkal, Csongrádvármegye élén Vadnay Andor főispánnal, Hevesmegye Kállay Zoltán főispánnal Okolicsányi László és Kovács Kál mán tagokkal, Sál Ferenoz nyug. polgármester, 3 Boncza Miklós a Magy. Közigazgatás szerkesztője, br. Pongrácz Vilmos stb. az aradi kereskedelmi és iparkamara küldöttei Kristyóry János elnök, dr. Marschall Lajos titkár, Edvi Illés László másod titkár és még számosán, akik azon esetre ígérték megjelenésüket, ha abban akadályozva nem lesznek. A rendező-bizottság élén dr. hábry Sándor alispánnal, valamint Gyula város tanácsa élén Dutkay Béla polgármesterrel és dr. báró Drechsel Gyula rendörkapitánynyal mindent megtesz a főispán és a vendégek díszes fogadására, amiben nagy segélyükre lesz a nagyközönség élénknek ígérkező részvétele. Különösen diszesnek ígérkezik I hó 21-én délutáni gyorsvonattal érkező vendégek fogadása és bevonulása, a melynek mozgalmas képét nagyban fogja emelni a gyulai ifjakból alakított népies bandérium, — a melybe eddigelé mint- egy 35 jelentkező van. — A vidékről a bizottsági tagok nagy számmal a közönség sorából is igen sokan készülnek be az ünnepélyre es a főispánnak a közbeneső állomásoknál való üdvözlésere. A bankettre oly tömegesen jelentkeznek, hogy a népkerti pavilion óriási terme valószínűleg szűknek fog bizonyulni. Gyula város közönsége körében mozgalom indult meg a házak fellobogózása és feldíszítése, valamint a vendégek tiszteletére a város kivilágítása iránt. Szóval a belsőleg szívélyes fogadtatásnak kellő külső diszsze! való kifejezésére a rendezőség és a lakosság egyértelműig közreműködik, és bízvást remélhetjük, hogy városunkban a főispán kellemes otthonra, vendégeink pedig szívélyes vendégszeretetre fognak találni. EC-vísvétAz emberiség a keresztyénség egyik legszebb innepére virradott e mai nappal, a Húsvétra, a feltámadás mély jelentőségű, felemelő innepére, melyet évenkint megelőz a halálba dőlés emlék- innepe, a Nagypéntek, épen mint a természetben a tavasz, a szép kikelet előtt ott fekszik a tél, a halál szaka. De mint ebből van a kikelés, úgy az emberiség halálából is előáll a felkelés, a feltámadás dicsőséges, ébresztő kor-zaka. Uj eget és uj földet várunk s boldogok, kik nem látnak és hisznek. (János 20. 29.) Ámde, ha a természetnek halálból feltámadása a kikeletkor megujit, erőre képesít mindent, hogy czéljának, rendeltetésének megfeleljen ; hogy a föld teremjen, a fák gyümölcsözzenek, a virágok illatozzanak, a rétek zöldüljenek és szinpom pázó virágokkal hintsék be annak felületét; vájjon miért nincs ez igy az emberiség életében is? Az emberiségre nem ily átalános megújulást hozó | feltámadás innepe; — pedig itt is kellene míg Margit és mamája kézi munkát végeztek, ő bohóságaival'sok derült perczet szerzett nekik. Mig más, mint a fészkéből kiröppent madár, csapongva örül az élet szabadságának, élvet, örömet, gyönyört keres és talál, Margitot az élet zaja nem nagyon gyönyörködtette. Szívesen maradt otthon, de jól esett, ha I.adi eljött és referált neki a világi, városi élet eseményeiről. A két fiatal lassanként bizalmasabb lett egymás iránt .... Margit nem tagadta anyja előtt, kinek szive minden titkát fel szokta tárni, hogy szívesen van Bereczky társaságában . . . Észrevétlenül nőtt is iránta rokonszenve és ebből szerelme 1 . . Bereczky Aladár a társaság véleménye sze rint, a melyben forgott, udvarias, becsületes fiatal ember volt, nélkülözhetlen a társaságban; meg is zavarta nem egy kis leánynak a fejét. Jó szive volt, azonban a kor, a társadalom árja nagyon is magával ragadta . , . Heves, könnyű vére volt, sok bolondságot vitt véghez a jó barátok közt. Margit ezt tudta s mégis képes volt megynyerni a szivét . . . Margit bízott magában, hogy megjavítja őt s hogy türelemmel le fogja róla szedni kora salakjait. Midőn Ladi megkérte a Margit kezét, szívesen adták a szülők beleegyezésüket és áldásukat a fiatalok kötendő frigyére . . Megtörtént a fényes esküvő . . . Margit egy boldog házas élet reményében rebegte el az oltár előtt a hűség-esküt . . . Aranyos jó dolguk is volt. Boldogok voltak. Mint két gerle madár, úgy éltek együtt uj otthonukban . . . Isten meg is áldá szerelmüket egy aranyos szőke fürtü kis fiúval. Bereczky egészen megváltozott. Teljesen lenni megújulásnak, erőre emelkedésnek, fáltáma- dásnak az eddigi gondolkodás, tett, magaviselet, bánásmód és eljárásból; hogy az emberi szivek is megtermékenyülnének, jótettekben bővebben gyümölcsöznének, hoznának szinpompázó virágokat az emberi társadalomnak, az egyháznak, a hazának díszére, mert „omnia dum pereunt, comes est post funera virtus “ De mit kell látnunk és tapasztalnunk? Azt, hogy itt csak az önzés virágai diszlenek legszemkápráztatóbban és az emberi kezek, a mai kor gyermekei ezeket szakgatják legmohóbban; igy azután, a helyett, hogy a feltámadott Jézus tanításának lelke aczélozná meg az agyat és a sziveket, hogy bőven teremnének az erény illatos virágai : a közönyösség zsibbasztó szellője hajt kit- kit az önhaszonlesés tágas mezejére s leszünk, maradunk tisztán e világnak fiaivá. Nem tűz és vas akadályoznak Krisztus tudományává lenni, hanem előitéleteim, restségem, kényelemszeretetem és ennek folytán szellemi elerőtlenedésem. — Jól érzem én, hogy jobb és nemesebb lehetnék az évek haladtával s kellene is lennem, mint a milyen vagyok, — de nincs elég bátorságom legyőzni szenvedélyeimet, szembeszállni a világ Ítéletével, eltűrni az emberek gúnyos mosolyát. Testem nyugalmát előbbre teszem amaz áldozatoknál, melyeket, mint jó keresztyén, hoznom kellene, kényelmesebb vagyok, hogysem önmegtagadást gyakorolnék ott, hol a kötelesség azt kívánja; inkább félek az emberektől, mint az Istentől; inkább akarom az emberek, mint az Isten tetszését megnyerni és hogy e múlandó tetszést kivívhassam magamnak, óh mily gyakran elnyomom lelkiismeretem intését. (Áhitat órái 2. k. 81. lap.) És az elnyomott lelkiismeret bőven is hozza a maga terméseit egyházban és társadalomban, ennek következménye az a sok visszásság, melynek jelen századunkban nem szabadna már oly sok áldozatának lenni, melyek láthatók embervilágunk csaknem minden intézkedéseiben, fordulataiban. Az egyházban mutatkoznak az elszíntelenedésben, a lelkiélet elfakulásában; nem vagyunk azok, akiknek lennünk kellene, a határozottság vész erkölcsi jellemünkből, mintha az igazság kezdene nem igazság lenni, vagy mintha a kettő fel is cserélhető lenne egymással s bármelyik eredményét egyenlő lélekkel fogadhatnék s ölelhetnék kebelünkre 1 Sajátos korjelenség. Mig elvesztett földi vagyonaink felett siránkozni és könyezni tu dunk, addig amannak elvesztése még kárnak sem tűnik fel. Ezért van, hogy oly sokan élnek az egyház és annak javai nélkül, (majd azt Írtam : vegetálnak), holott az egyszer mogismert jóhoz és igazhoz állandó és tökéletesitő szeretettel kellene ragaszkodnunk. Krisztus az út élet és igazság, ezt még annyi évszázadokon keresztül senki meg nem czá- folta; ő tőle és általa van a nyugalom, biztonság, béke, józan előhaladáB családot, egyházat és hazát illetőleg. — Igazolják ezt azon népek történetei, melyek nálunknál szerencsésebbek s közelebb állanak az emberiség Megváltója tanításának nyo mósabb követelésével ahoz, aki a szegletkő; azok lelki élete virulást tár szemeink elé; mert ime, hol az a nép, mely mint a gazdag Anglia népe, a szentkönyv terjesztésére annyit áldozna pénzben, időben, törekvésben, oh nem a gyapjuzsákok, de a lelkiélet mezején több erkölcsi haszonnal forgoló- dás gazdagító meg őket. És mi nekünk csak szánó, sőt gúnyos mosolyt keltő az a tény, hogy még visszavonult a legénykori társaságtól, melyben annyi sok könnyelműséget és léhaságot követett el, a kávéházak füstös levegőjétől megszéditve. Teljesen Margit angyali jóságu, szeretetteljes vezetésére bízta magát, hogy az ő nemes lelké- kez méltó férj lehessen . . . Az is volt egy ideig j . . Volt is mit hallgatnia régi bohémé társaitól. Már csak papucs- hős, gyáva Ladi volt a neve . . . Éleintén nevetett rajta, később, hogy elhallgattassa őket, el-elment közéjük a klubba, többször részt is vett azok mulatságain, addig-addig, mig végre könnyelmű természete ismét előtérbe lépett és végre teljesen úrrá lett rajta a szenvedély . . . Ettől kezdve aztán nagyon gya-kori eset volt, hogy egesz éjjeleken át elmaradt hazulról vagy a dőzsölésekben, vagy a kártya-asztalnál. Ha felgyultak az utczákon a gázlángok, már ellenállhatlan erő vonzotta őt a szokott összejövetel helyére s járta a kártya, melynek folytatása aztán egy nagy lumpolás lett igen gyakran .. . Margit mindenképen igyekezett őt visszatartani a rósz úttól, — de hasztalanul!... Sem hitvesének iránta tanúsított szerelme és gyöngédsége, sem kis gyermekének kedvessége nem tudták könnyelmű lelkét többé lebilincselni. Otthon sehogy sem érezte jól magát. Neje I kis gyermeke iránt már csak hideg közönyösséget, feledést, gyöngédtelenséget tanúsított... Margitnak nap nap után egy-egy szép álomképe foszlott szét. A csalódások egymást követték, mint őszi napon az elsárgult levelek egymás után hullanak le. Ifjúsága virágában igy elhagyatva, gyermekének atyja által megcsalatva, midőn rövid házaséletük után. szétfoszlani látta az első idők ilyenekre is lehet gondolni, áldozni, érte hevülni. Hiszen hazánkban sokról még azt se tudjuk, minő vallást követ? Eltagadja hitét, érzületét, hova tar- tozandóságát, holott kinek gondolatait, tetteit a vallás és az úr igéi meg nem szentelik, sem jó tisztviselő, sem jó iparos, sem jó üzletember, egy szóval : talpig ember nem lehet semmi téren. — Pedig ilyenekre volt, van és lesz szükség minden korban, egyházban, társadalomban és hazában. Vannak testbe öltözött lelkek, kik megfeled kezve mivoltukról, rendeltetésükről, hivatásukról, ha lehetne, még azon úton se járnának, a melyiken alacsonyabb állású embertársaik, se ruházat, se élelem nem olyan, egy szóval másrendü valami kellene nekik, mint a mit ez a föld a legtöbb közönséges embernek adhat. — Ebből a nézetből vajha a feltámadás innepének eljötté feltámasztaná az ilyeneket, nagyon rájok férne. A lelkek kevélysége, önkénye, bizarrsága felette sok jelekben nyilvánul, a magát megalázott Idvezitő talán ezekért nem született, se meg nem halt, se fel nem támadott? Szomorú dolog és tudat! . De a társadalom szétziláltsága is nem kevésbé elbusitó látvány. Uralkodnak a kasztok, (csoportok, klikkek) saját emelésükre, előnyükre, nem a közjó virágzásban tartására. A közügy hadd szenvedjen, csak az egyed emelkedjék. Ez igy nem jól van, ezt jó ma a feltámadás ünnepén fontolóra vennünk. Hiszen azért teremttettünk, hogy egymásért és ennélfogva egymással éljünk, teremttettünk és ruháztattunk fel különféle lelki erőkkel és tehetségekkel, hogy egymást kölcsönösen segíthessük és szolgáljuk. Ne nézze ki-ki csak a maga és pártja (klikkje, csoportja) hasznát, hanem egyebekét is. Sem a Jézus, a magasztos világmegváltó, sem tanítványai, sem az első századok keresztyénéi nem vonultak vissza a nagyvilág zajától, hanem erélyesen lépve ki az életbe, igyekeztek Isten országát terjeszteni a népek között, mindenik vagyonának, helyzetének és tehetségének megfele- lőleg. Oh ha igy lehetne ma is: Az lenne a valód szép innepe a feltámadásnak! Ha szivemben van szent feltétel Hogy csak téged kövesselek, Ne hagyd, hogy ettől téveszszék el Szivemet zúgó sorsszelek, Sem a köznapi földi élet, Hogy meghasonljék lelkem véled 1 Életem czélja csak ez légyen, Hogy te hirj megosztatlanul 1 Szivem az élet küzdelmében Hozzád hű lenni megtanul, Maradjon a föld zaja, csábja I Szállj lelkem tisztább fény honába I Rácz János. A közigazgatási bizottság ülése. Április 12. Kevés hónap múlik el a nélkül, hogy a vármegyei közigazgatási bizottságban a sablonos folyó ügyeken kivül valamely fontosabb tárgy ne ke- kerülne megvitatás alá. Az április havi ülés is megtalálta tárgyát a közelgő május elsejében, a melynek megölésére készül az egész ország szo- cziálista elveket valló munkásvilága. És e tárgy egy széles körű tartalmas vitára nyújtott alkalmat, melyben egyiránt gondoskodás tárgyát képezte a mezei munkások helyzetének javitása és az esetleg támasztandó tulkövetelésekkel, valamint túlkapásokkal szemben a társadalmi rend megvédése. reményeit: az imában és a könyekben keresett vigaszt.... A könyeket Isten ültette a szemekbe, hogy írt hozzanak a szív fájdalmira ..,, Vallásosságából merített türelme vissza- tartá öt az elcsüggedéstől.. A helyett, hogy férjének gyengesége és hűtlensége miatt szemrehányásokat tett volna, s őt ezek miatt gyűlölte volna; szenvedett béketüréssel ..,. Tudta, hogy a mi biztosan visszatéríti a férjét, az a jóság, a lélek szelídsége 1 a megbántás elfele- dése.... Minden gondját és szeretetét kis fiacskájára fordította, s naponként elmondatott vele egy imát apjáért, mely e szavakkal végződött: „Jó Istenem, őrizd meg édes apát minden szerencsétlenségtől p .... * * * Nagyszombat estéje volt... A lehető fényes ünnepséggel ment végbe a feltámadási körmenet.... Margit is résztvett azon kisfiával és együtt imádkoztak buzgón a feltámadt Jézushoz az eltévedt férjért és apáért, ki még akkor is rósz szenvedélyének áldozott megszokott lársaságá ban a kártyaasztalnál .,!, A templom lassan kiürült, a feltámadás ünnepének örömderüjével arczán távozott haza mindenki, csak ők ketten mentek haza szomorúan, mert otthon hiányzott nekik az, a ki kiegészíthette, teljessé tehette sokszor ártatlan örömüket, boldogságukat. Szomorú csendben ültek vaosorához. Vacsora után Margit kis fiának beszélt a feltámadt Jézuskáról, mig el nem jött az idő a lenyugvásra. Előbb azonban elvégezték szokott imájukat, melynek végén az apáról sem feledkeztek el. Bereczkynek rósz napja volt. Sehogy sem akart a szerencse melléje szegődni.., IzgatotMi hiszszük, hogy a midőn a hatóságok és a munkaadók egyértelmüleg arra törekesznek, hogy a munkások jogos igényei kielégittessenek, a néhány izgató által terjesztett felbujtó eszmék munkásaink jobbérzelmü többségét nem fogják magukkal ragadni és a közigazgatási bizottság megállapodása szükségszerű gondoskodás marad a nélkül, hogy annak alkalmazására szükség lenne. Az ülésen jelen voltak: dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt dr. Bartóky József főjegyző, Oláh György tiszti főügyész, Jancsovics Péter árva- széki elnök, dr. Berkes Sándor tb. főorvos, Liszy Viktor kir. ügyész, Csák György kir. pénzügy- igazgató, Rezey Silvius kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. főmérnök, az államépitészeti hivatal képviseletében, Steinekker Gábor kir. főmérnök, a kir. folyammérnökség képviseletében, dr. Hajnal István, Jantsovits Emil, Hegedűs Mihály, Vidovszky János, dr. Zsilinszky Endre, Szabó János és Haviár Dani bizottsági tagok, Zlinszky István közgazda- sági előadó és Lukács Endre tb. főjegyző, mint a bizottság jegyzője. Elnöklő alispán az ülést megnyitván, dr. Lukács Endre tb. főjegyző terjesztette elő az alispán rendszerinti havi jelentését, mely főbb adataiban a következő: 1. Közbiztonság. A közbiztonság a múlt hóban általában jó volt, mert a személyi biztonság csupán két esetben, a vagyonbiztonság pedig csak néhány kisebb jelentőségű lopással tamadtatott meg. A személy ellen elkövetett támadásoknak esetei a következők : Rolkó Emilia csabai lakosnőt cselédje, Szabó Juliánná azért, mert szolgálatából elbocsájtotta, késsel megtámadta és rajta súlyos testi sértést ejtett. Balti Mihály kétegyházi uradalmi cseléd, Mikus András kétegyházi lakost korcsmában mulatozás közben súlyosan megsebesítette. A tettesek letartóztattak. Öngyilkosság Gyulán, Békésen és Gyomán egy-egy esetben követtetett el, öngyilkossági kísérlet pedig egy esetben Vésztőn. Tűz volt Csabán, Gyulán, Bánfalván, Kondoroson, Szarvason, Öcsödön egy-egy esetben. Baleset történt Gyulán márczius 18-án, Biró János nevű béres lórugás következtében súlyos sérülést szenvedett és a közkórházba beszállittatott. Körös-Ladányban Czitó Károlyné Szatmári Terézt forgópisztolylyal véletlenül meglőtte és súlyosan megsebesitte. Vésztőn Szabó Károly vigyázatlanságból önmagát meglőtte. Csabán Frankó Zsófia szállodabeli cselédleány ruhája vigyázatlanság következtében meggyulad- ván, a leány súlyos égési sebeket szenvedett, és Viczián János 3 éves Pál fia, a kit atyja, mig ő dolga után járt, szobába zárván, a talált gyufával ruháját meggyujtotta és az égés következtében meghalt. Ezen eset a kir. járásbirósággal közöl- tetett. Békésen márczius hó 15-én délután az Élővíz csatorna partján mozsárágyú lövésekkel jelez- tetvén a hazafias ünnepély kezdete, az első lövés után a mozsárágyú szétszakadt és Hanuska Rezső rendőrbiztost a szerteszét repülő ágyú egy vas darabja oly szerencsétlenül találta, hogy fél órai kínlódás után meghalt. Ezen esetből folyolag indíttatva éreztem magamat arra, hogy körrendeletben eltiltsam a mozsárágyúknak használatát. tan, rósz. kedvvel játszott... Azért a szokottnál korábban tért haza ,... Amint — szokása szerint — csendesen az előszobába lépett, a hálószoba felől különös beszéd hangja üté meg fülét. A kíváncsiságtól, de meg valami szokatlan benső erőtől vonzatva, lassan az ajtóhoz ment és szokása ellenére, a kulcslyukon keresztül benézett a szobába ... És mit lát? 1., . Nemestelkü nejét, amint az térdel és átölelve tartja kis fiát és hallja, amint az gögicsélö ajkain rebegi az anyjától tanult imát: „Jó Istenem, őrizd meg édes apát minden szerencsétlenségtől 1“ . . , . E fenséges jelenet megrendítő hatással volt lelkére 1 .,.. Egyszerre felébredt benne férji és apai kötelessége, erőt vett könnyelmű szivén ismét a szeretet, könnyek tolultak szemeibe és igy lelke mélyéig meghatva, nyitja ki hirtelen a szoba ajtaját, oda siet a buzgóságukban meglepett anyához és gyermekhez, térdre hull melléjük és zokogva mondja: Margit I kedves jó feleségem, te valódi angyal vagy!,... Megbocsáthatsz-e nekem ?! ... Kis fiam! — itt van a te édes apád, aki ismét szeretni akar titeket 1 . . . . Aztán átölelte őket és együtt sírtak, zokogtak szótlanul, hosszan .... sokáig !. . . . * * * * E naptól fogva a régi boldogság ismét visz- szatért a kis családba .... Bereczky ezután teljesen családjának élt. Feledtetni iparkodott azt a bánatot, melyet nekik okozott.... A nagyszombat estét pedig különös kegyelettel ülték meg minden évben.
