Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-12-26 / 53. szám
zas álomra hunyja szempilláit; ragyoghat a csillagtábor, ha az ember meg nem tekinti azt! . . . Az evangyóliom fénylő napja hasztalan ragyog az olyannak életerejére, ki nem tudja, vagy nem akarja látni azt; a hit csillaga ragyogásának gátat vet a bűn sötét felhője! í . . Ugyanazért, midőn ma Jézus születésének emlékezetére öröműnnepet szentelünk: az evangyéliom fénylő napján, a hit csillagán pihenjen lelki szemünk! . . . Karácsonyi fénylő csillag! mely évszázadokkal ezelőtt megmutattad az utat a pásztoroknak 8 a bölcseknek, melyen haladva megtalálták Jézust: ragyogj mielőttünk is soha nem homályosuló fónynyel! légy szö- vétuekünk, útmutatónk, hogy Jézust mindenkor megtalálhassuk . Akkor lesz e föld boldogság hajléka, akkor virulnak itt a béke, az erény virágai; s mi, mint boldog hazának boldog fiai szeretettel leszünk egybe- kötözöttek; életünk egén szerencse csillaga ragyog akkoron tiszta fénynyel, örök tűzzel; magasztos czélunkhoz ekként jutunk el!... »Szerencse fel!* * Dombi Lajos. jászol. Rómában, a S. Maria Maggiore-ról elnevezett templomban ma nagy ünnepi tolongás uralkodik. Az ünneplő keresztények egész tengere hullámzik be és ki a stilszerii por- tálékon és alig van a karácsonyi ünnepeknek oly órája, melyben e szent hely kiürülne. Mi vonzza vájjon az ájtatoskodók oly óriási seregét e szent falak közé? Talán a merész boltivek? a becses festmények? avagy az ott felhalmozott drága ékszerek? Oh nem ; e tekintetben vannak Rómának sokkal különb templomai. De valamennyit felülmúlja a S. Maria Maggiore azzal, hogy oly ereklyét rejt magában, mely sehol másutt nem található — az Üdvözítő jászolát. Ez a pár fadarabból álló jászol vonzza magához a hi vek ezreit. Meghatottsággal borulnak le előtte a földre, könyek borítják el szemeiket s édes szeretet és boldog öröm tölti be sziveiket. S ez egyébiránt természetes is. Hisz e jászol volt az újszülött Üdvözítőnek első fekhelye, első ágya. Lelkűk visszaszáll a múltba, az egyszerű istállóba, melyet betöltött az ujszüilött dicsősége; látják ott a szegény pásztorokat, amint álmélkodnak annak megalázódásán, kinek nagyságát ismerik és hallani vélik az angyali karnak énekét: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakarata embereknek. “ E jászol azonban korunkban, midőn a mátériállsztikus világnézetek teljes diadalt készülnek ülni, a jámbor visszaemlékezésnél még sokkal több. Kimondom kereken: az üdvözítő jászola korunknak néma, de annál hatalmasabb intő szózata. Nincs kor, nincs állapot, nincs rang, mely az Üdvözítő megalázódásának e jeléből, a jászolból önmagára üdvös tanulságot nem vonhatna; nincs baj, nincs erkölcsi vagy társadalmi betegség, melyre a jászol gógyirt nem nyújtana. föpostán, a levélhordók szobájában. Se hogy ki küldi, se hogy mennyit küld: azt nem tudhattuk. Da hisz az mindegy; nem lehet az más, mint a gázsi. Alig vártuk a 6 órát s a főposta palotában egyszerre 3 fakót ugorva a lépcsőn, siettünk fel a levélhordók szobájába. Az átveszi a czédulát, kikeresi a táskájából a „ pénzes levelet" s átadja Lajosnak, aki jóformán meg sem nézve, siet feltépni a horitékot. S a levélből kihull — két bankói forint, — mellette egy pár sor, melyben egyik kis húga kéri Lajost, hogy a mellékelt két forintért küldjön neki valami szalagot vagy selymet, de mindjárt. Ami a zsákmányra váró oroszlánnak egy kis egérke: annyi volt Lajosnak az ártatlan két forint s a nemzeti szinházi erkélyszék és charr.bre separés vacsora remélt élvezeteitől igy elesve, szó ami szó: bizony elkáromkodta magát, azután meg önkénytelenül harsogó kaczagásba törtünk ki a „ pénzes levél* okozta felsülésen. A továbbiakra nézve pedig az igazságnak tartozom annak kijelentésével, hogy a selyem vagy szalag nem lett „mindjárt8 elküldve, hanem a két forint igenis — mindjárt el lett vacsorázva, olyan alaposan és tökéletesen, hogy talán még kapupénzre való se maradt belőle. Mikor hazaérve, a gyertyát meggyujtjuk: látjuk, hogy az akkora, hogy addig se tart, amig levetkőzünk. — Pedig nekem ma éjjel okvetlenül egy levelet kellene megírnom, — mondja Lajos, az újabb malheur fölött nem kevésbbé konster- nálódva. — Ugyan hagyd el, majd megírod holnap, — hisz látod, hogy ez a kis gyertya mindjárt kialszik. _ De ha mondom, hogy azt a levelet muszáj még ma megírnom! — Bugikám, (igy szokott beczézgetve hívni,) az isten áldjon meg, ke rits egy kis gyertyát valahol. E jászol tanítja a gyermeket — engedelmességre; a kevélyt —megalázódásra; az élvezetekbe elmerültet — önmegtagadásra ; a bűnöst — bűnbánatra. De az üdvözítő jászola még többre képes. E jászol alkalmas gyógyszere társadalmi betegségeinknek is. Csak egyet akarok kiemelni : a pauperismust és a capitalismust. Két ellentétes fogalom az, mégis mindkettő ugyanegy betegségnek, a rendetlen hírvágynak reciproc következménye. Mindkettő nagy szörnyeteg. .Ha előhaladása útját nem állják, a leg végzetesebb következmények kimarad- hatatlanok. Mondják bár állításomat elfogultnak avagy bigottnak, azt tartom, hogy e bajon egyedül a vallásosság segíthet. Szegények ugyan mindenkor lesznek; de egyrészt a szegénységet elviselhetővé tenni, másrészt a gazdag szivét felebarátja javára megnyitni egyedül a vallásosság — az Üdvözítő jászola képes. E jászol megtanija a szegényt, hogy éljen bár még oly nyomorult anyagi körülmények közt, távolból sem oly szegény ő, mint a milyen az Üdvözítő volt, midőn benne feküdt, ő a vi:ág ura, ó mondja magáról: „Enyém az ég és föld és minden dicsősége, enyém a földkör és minden lakója“ — és a végtelenül gazdag ur mit tartott meg kincseiből? „A legszegényebb pásztornak fia megszületik“ mondja egy nagy iró „és vánkosba kötik; az Istenfia megszületik — és jászolba fektetik.“ ő táplálja az embereket és egyéb teremtmények millióit — és az ó tápláléka mindössze egy kevés tejből áll. 0 öltözteti az eget csillagos mezébe és a földet virágos díszébe — és az ő takarója szegényes pólya. Oly szegény alig van közöttünk. És az Istenfia ezt az állapotot önkényt választotta. Megvetendő volua-e a szegényre azon sors, melyet az Üdvözítő a jászolban megszentelt? És a szegény ember, ha hite van, ha meg van győződve egy tulvilági jutalomról, mely őt szegénységéért egykor kárpótolja, az Üdvözítő jászolára tekintve, le fogja győzni önmagában a rendetlen birvágy kisértő ördögét, meg fog nyugodni sorsában. Különösen ha tapasztalja, hogy a gazdag részvéttel viseltetik iránta és tehetségéhez képest nyomorán segíteni akar. E könyörületre viszont szintén az Üdvözítő jászola képesíti a gazdagot. E jászol megmutatja a gazdagnak,' hogy a végtelenül gazdag Isten mily szegénynyé iett, csakhogy az emberiséget nyomorult sorsából kiemelje. Mindenét, a mivel birt, érettünk odaadta. Semmit sem tartott meg magának gazdagságából. Szegényen jött e világra; szegényen és mindenéből kifosztva halt meg a keresztfán. 0 a keresztény szeretet megtestesült példája. S a kiben a hitnek csak egy szikrája is él, ki Jézust Üdvözitőjének vallja, lehetetlen, hogy e példán meg ne induljon. A szeretet viszontszeretetre kötelez. Jézus pedig ma szegény, éhezik és fázik — felebarátainkban. Viszonozzuk tehát neki a vett jókat — felebarátainkban. — Honnan kerítsek, éjfél után? — mondom s a nagy dévánkozásban véletlenül felnézek a siffonra és egy pillanat alatt mentő gondolatom támad: — Gyertya ugyan nincs, hanem ha akarod mécsest csinálhatok. Tudni illik a siffon tetején volt egy nagy tégely hajkenőcs, amelybe egy széttépett ócska zsebkendőből bél lett applikálva: készen volt a rögtönzött mécses s szegény Lajos meg is irta mellette a muszáj-levelet, de a pomádé-mécsés oly átkozott jó szagot terjesztett, hogy óraszámra kellett szellőztetni s mégis alig bírtunk a penetráns bűztől a szobában megmaradni. * * * A Terényi Lajos gyors felfogásának, önálló működési képességének, emberekkel való bánni tudásnak, szóval adminisztratív tehetségének, az i88i-ki árvízveszély volt az első nagyobb próbája. Akik ama borzasztó napokat átéltük : bizonyára egyikünk sem feledte még el 1881. már- czius 12 ének éjszakáját, amidőn minden perczben el voltunk készülve, hogy itt vagy ott végre is gátat tör az iszonyú víztömeg, mely Gyulavárosát tengerként vette köröskörül; — pedig a gátszakadás egyértelmű lett volna a város végpusztulásával, A városi vészbizottság márczius 8-tól kezdve éjjel-nappal permanencziaban volt. Egymást érték a kiküldött és önkéntes hírnökök, s minde- nike mindenfelől csak azt a lesújtó hirt hozta, hogy .csoda lesz. ha megmenekülünk. A megyeházánál virasztott Beliczey István főispán s mellette öcscse : Terényi Lajos, aki akkor megyei első aljegyző volt, csaknem félóránként megtevé az utat a megyeházától a városházáig és vissza, hogy az újabb híreket referálja, a szükséges intézkedéseket közvetitse, — s mert Gyulával egy idejüleg Csaba és Békés, sőt csaknem az egész vármegye veszélyben forgott s legélénkebb távIsmerek egy jómódú kereskedőt, ki minden karácsonykor három szegényt: egy férfit egy nőt és egy gyermeket meg szokott vendégelni. És teszi ezt nem modern humanizmusból, mely dobra üti jótékonyságát és szégyenpirt borit az elfogadó arczára, hanem a szent család iránti tiszteletből. Ez a keresztény felebaráii szeretet. Istenem, hányán tehetnének hasonlót hasonlóan! Egy felesleges kenyér, egy elhasznált ruhadarab, néhány fenmaradt fillér stb. Jézus nevében adva a szegénynek, sokszor mennyi keserű könyüt törölnek. A szegény nem tekintene irigységgel a gazdag aranyaira; a gazdagnak nem kellene rettegnie a szegény csontos ökleitől. Oh szegényes jászol, oh fényes jászol! Korunknak intő szózata te! Bár megértenők szavadat! Bár befogadnánk sziveinkbe egy fénysugárt abból az isteni világosságból, melyet számunkra az hozott, kit te először karjaidban ringatál. Bartos Ferenci. Alispán! jelentés a közigazgatási bizottság deczember havi ülésén. Méltóságos főispán ur I Tek. közigazgatási bizottság! Békésvármegye f. évi november havi közállapotáról jelentésemet tisztelettel | következőkben terjesztem elő: I. Közbiztonság. A személybiztonság a múlt hó folyamán teljesen kielégítő volt, csupán M.-Berényben Zsíros Lőrinczné ellen tétetett bűnvádi feljelentés magzatelhajtás miatt. < A vagyonbiztonság^ is csak jelentéktelen lopási esetekkel lett megzavarva, melyeknek tettesei nagyobbrészt az illetékes bíróságnak átadattak, részben pedig a tettes kiderítése iránt a nyomozás folyamatban van. Felemlítendő éi esetek közül a Csabán november 20-án Szebe- rényi Lajos evang. lelkésznél történt eset, a kihez Virág József vésztői lakos behatolt s tőle pénzt követelt, a lelkész segélykiáltásaira azt n- ban elmenekült, a rendőrség letartóztatta s a kir. járásbíróságnak átadta, a hol kiderült, hogy Virág József 12 évi fegyházbüntetést állott már ki. Tiiz a vérmegye területén 25 esetben volt és pedig Csabán, Szarvason, M.-Berényben, Békésen, K.-TarcsánD ,obozon, Kétegyházán, Orosházán, Csorváson, Sámsonban 1-1: Gyulán, End-, rődön és Tót-IComlóson 2-2 s a szeghalmi járás ban 9 esetben. A tűz keletkezésének oka legtöbb esetben gondatlanság volt. ■Öngyilkosság Gyulán 1, Orosházán 1, Füzes- Gyarmaton 1 és Vésztőn I esetben, Öngyilkos- sági kísérlet Orosházán 1 esetben fordult elő. Baleset 6 Ízben történt, nevezeteson Gyű Ián Kohán Mojsza lovai elragadtak s a kocsin ülő Kohán Mojsza súlyos sérüléseket szenvedett, Csabán Dobronki János 13 éves fiú alatt csúszkálás közben a jég leszakadt | nevezett a vízbe fűlt; F.-Gyarmaton Dengi Mihály részeg állapotban az épülő félben lévő községházáról leesett és külső s belső sérüléseket szenvedett, feleyógyulásához remény van; Bánfalván gondos Róza i4 éves leány a kútba fuladt; Öcsödön Borbély Sándor vadászás közben meglőtte Nagy János 15 éves fiút s végül Baló Gábor 2 éves gyermek forró vízzel leöntötte magát s égési sebei következtében meghalt, két utóbbi esetben ^gondatlanság miatt a bűnvádi feljelentés megtétetett. iratváltás folyt a kormánynyal és a veszélyeztetett helyekre kiküldött tisztviselőkkel. A veszedelem perczröl perezre növekedett. Éjfél után két órakor Beliczey főispán, Márky főjegyző, Dobay polgármester, Gallacz, Hász és Ujfalussy mérnökök és a vészbizottság gyűlést tartott a fölött tanácskozva, hogy végső veszély esetén, ha az árvíz a város belterületére betörne, valahol a városon kívül ki kell vágni a gátat, hogy a roppant víztömeg gyors lefolyást nyerjen. De hogy hol és melyik lenne a kivágandó pont, arra nézve a tanácskozás nem tudott végeredményre jutni. Mert nagy és fenyegető volt a veszély mindenütt egyaránt. Ezt jelentette Keller Imre, aki az úgynevezett Tyukmajortól a vasutig terjedő vonal védmunkálatait emberfölötti erőfeszítéssel vezette, — de ugyanezt jelentette ifj. Oláh György is, a ki a Csohos balparti gátjának az aradmegyei érdekeltséggel szemben való fentar- tását rendkívüli erélylyel és éberséggel intézte s rajtok kívül a Füzfásgátnál, a Dugógátnál a Galbácskertnél, a Kosároldalnál, az Epreskart- nél, a Bárdosnál, a Lelikmajornál dolgozó munkáscsapatok vezetői is mind-mind csak azt a rettenetes hirt tudatták | vészbizottsággal, hogy a katasztrófa már talán csak perczek kérdése. Ejfél után 3 óra tájban, Terényi szakadó esőben rohant a plébániára, megkérni Göndöcs apátot, hogy — tekintve a várost fenyegető veszedelmet és hogy városszerte se kocsi, se ló nem kapható — fogasson be, hogy a leginkább veszélyeztetett pontokat bejárhassa. A boldogult apát rögtön befogatott egy kis könnyű kocsiba s másnap ő maga mondta nekem, hogy Terényire, aki csak téli kabátban és utczai ruhában volt, alig tudta a bundáját rádisputálni, nehogy a metsző hideg szélben, esőben, halálra hütse magát. Hajnalkor került vissza kőrútjából s egyenesen a posta-távirda hivatalhoz hajtatott s a tapasztaltakhoz képest, a főispán nevében II. Állategcizségugy. Az állategészségügy állása november hóban kedvezőbbre fordult, újabb járványos állati betegség nem lépett fel, szórványosan Szeghalmon és Csorváson a sertés orbáncz egy-egy udvarban Szarvason veszettség s Békésen íépfene egy-egy esetben konstatáltatott. A sertésvészt illetőleg örvendetesen jelenthetem, hogy az egész vármegye területén szünőben van, teljesen megszűnt és a zár feloldatott a múlt hóban Csor- vás, Kígyós, Vésztő, K.-Tarosa, Endrőd, Körös* Ladány, Doboz, Gyulavári és Kondoros községekben; a zárfeloldási eljárás folyamatban van Csaba, Gyula és P.Szt.-Tornya községekben. Ili, Földmivele's, ipar, kereskedelem. Az őszi mezei munkák a még elmaradt szántás, vetés, trágyázás, szőllőszedés, takarmány- hordás részben befejeztettek, részben folyamatban vannak. Az őszi vetések a száraz időjárás miatt részint keltek ki s a lazább földeken a vető magvakban és sok helyen a kikelt búzában mezei egerek károkat okoznak. A munkások helyzete általában kielégítőnek mondható, habár munkával most már csak részben láttatnak el. A munkások érdekeinek helyes irányban való megóvásának jelenségfii mutatkoznak Nagyszénáson, a hol mozgalom indult meg arra nézve, hogy a mezőgazdasági munkások önmaguk segélyezésére heti befizetések kötelezése mellett szövetkezetét alakítsanak olvasó-körrel kapcsolatban. Eddig 705 részvény jegyeztetett s a szövetkezet alapszabályainak megvitatása most van folyamatban. Ugyancsak N.-Szénáson a gróf Károlyi Gyula örökösei birtokán az aratási munka három évre kötött szerződéssel akként biztosíttatott, hogy minden munkás haszonbérbe kap 4 (1200 Q-öl) hold földet holdanként 12 írtjával; fele búza, fele kukoriczával vetendő be, melyet, ha kívánságára az uradalom szánt fel, ezért külön 1 frt 50 krt fizet. S ezen haszonbér letörlesz- tésére tartozik bérbe vevő munkaereje segédke- zésével 10 kát. hold szalmás életet learatni, kévébe kötni stb. kát. holdanként 5 írtért, kapván az aratási időre 120 liter búzát, 6 klgr. szalonnát, 6 liter kását, 1 kglr. sót. Tartozik hordani 80 kr. napszám mellett, repezét vágni kát. holdanként 6 frtért, zabot, bükkönyt 2 frt 30 krért. A hordás befejeztével minden haszonbérlő — 6 munka napra kap egy cséplő gépít, tűzre valót, világítást, fűtőt és gépkezelőt az uradalom ad s a szerződésből folyó összes adó, tehát az álltmi és III, osztályú kereseti adó, áll. jövedelmi pótadó, hatósági, községi ut- és egyházi adók s a szerződésre megkivántató bé- lyegek az uradalmat terhelik. 1V. Vegyesek. A járási főszolgabirák községeiket a múlt hóban valamennyien beutazták, a községi ügy- kezílést megvizsgálván, általában kielőgitő rendet találtak, kivéve M.-Berény községet, a hol a postai utón érkezett pénzek szabálytalan átvétele és el nem számolása miatt M. Braun József és Szirotka Elek községi jegyzők ellen a fegyelmi eljárás megindittatott s nevezettek állásaiktól felfüggesztetvén, ellenük a bűnvádi feljelentés is megtétetett; továbbá Kétegyháza községben, a hol Arszits Gerő községi jegyző pénz jogtalan felvétele s az illetékes hatósághoz be nem terjesztése miatt lett fegyelmi eljárás alá véve s felfüggesztve. A vármegyei pénztárt a múlt hó folyamán megvizsgáltam s azt rendben találtam. Gyulán, 1897. deczember 10. • Dr. Fábry Sándor, alispán. és előzetes megbízása folytán táviratozott a minisztériumhoz, hogy a Füzfásgát kivágatására táviratilag-adjon engedélyt és. külön vonattal rendeljen a város megmentésére utász-katonaságot. A minisztériumtól még délelőtt megjött a távirati engedély a Füzfásgát kivágására s délután megérkezett a 2-ik .számú cs. kir. utászezrednek 150 főnyi kirendeltsége, lovag murgthali Lendl Vilmos kapitány s Kamler és Erle hadnagyok vezénylete alatt, akik elszállásolás és rövid idei étkezés, pihenés után azonnal kirendeltettek a Tyukmajortól kezdődő gátvonalra. Ezek a derék fiuk voltak Gyulavárosának megmentül; Tudta, mondta, hálásan elismerte ezt akkor mindenki, s a város lakossága .— amely néhány napig mintha csak siralomházban lett volna — mikor a derék utászcsapatnak bámulatraméltó önfeláldozó működése folytán a veszélytől megszabadult, valósággal tejbe-vajba füröszté meg- mentőit, s akkoriban nem volt a városban a jóképű kapitánynál népszerűbb ember, aki két hadnagyjával alig győzött eleget tenni a sok szives meghívásnak. Közöshadseregbeli katonaság soha nem volt oly ünnepelt és szívesen látott vendóg magyar földön, mint ezek Gyulán, de meg is érdemelték, s a kapitány és tisztjei oly nemesen viselték magukat, hogy kezdeményezésükre a legénység összes kenyérilletményét — 500 kilón felüli pró- funtot — és a polgárság közadakozásából a katonák részére begyült 250 frtot meghaladó pénzösszeget a szerencsétlen körös-tarcsai árvízkárosultak javára ajándékozta. A végveszélyt ugyan az utászok védelmi munkája Gyula városáról egyelőre elháritá, de a helyzet azért még napokon át rendkívül válságos maradt, a megye többi községeire pedig még csak azután következtek a megpróbáltatás nehéz napjai. Én, abban az évben,’ az akkor „Békésmegyei Híradó* néven hetenként kétszer megjelenő
