Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-01-31 / 5. szám

Ismerjük mi jól a csabaiak hazaszerete“ tét | azt hiszszük, nem szorul az a »Békésmegyei Közlöny« védelmére, mert meg sem támadtatik s maga a I Békésmegyei Közlöny az, mely ezt felszínre hozta s ezzel a kedélyeket álnokul felizgatta s folytonosan izgalomban tartja.

S vájjon melyik ököl az, melylyel a »Békésmegyei Közlöny« fenyeget, ezt Írván: »Nos, ha a közéletet, a tulságig vitt lázszerü lokálpatriotizmus még tovább is szertelenkedéseivel "elmérgesiti: Gyula városa magára vessen, ha a még mándli-zsebben rejtegetett félelmetes öklök csakugyan jelentkeznek és már nem. a szűr alatt, de — nyiltaD.«

Nem ösmerjük azon öklöt, t. »Békésmegye Közlöny«, mélyre ön számit. Mindenki magáéról állhat jót. Ha az önét »Békésmegyei Közlöny« "kifútta a szél, szarvas faggyút rá tanulja meg, hogy minden henczegő emberér talál, ki megtanítja — keztyübe fütyölni.

Valóban kinos foglalkozni felháborító durvaságokkal — I végezhetnénk is — de nehogy a »Békésmegyei Közlöny« meghatni sitsa a közönség felfogását, rá kell mutat nunk azon okokra, melyek egyes kérdésekben a magyarságot, igen is a magyarságot szorosabb összetartásra késztik, anélkül, hogy ez érintené a csabaiaknak egyátalán meg nem támadott s kétségbe sem vonthazafiságát. Ezek ben aztán megtalálhatja a »Békésmegyei Közlöny« azon okokat is, melyek a sárrétié két a felebbezések beadására indították.

Van vármegyénknek- egy községe, mi lyen több nincs az országban. Huszonötezer! lakosa van. Mind egy szálig magyar. Ezem község fennállása óta küzd az árvizekkel!

A tűzhely védelmében kimerült ereje. Szegényedik a szorgalmas, jó, munkás nép s nem gazdag közöttük egy sem, még közép-f birtokos is elvétve van soraik között. Ez a nép nagy erőfeszitéssel tart fen népiskolákat polgári leányiskolát, gymnasiumót s számos] társadalmi intézményt s fizet óriási vizsza- bályozási költségeken felül községi, egyházadók czimén is legalább 80n/0-ot. Soha, sem az állam, sem a vármegye még csak nem is gondolt arra, hogy e községet küzdelmeiben megsegítse. Csak legközelebb nyújt a kosárfonás állami berendezése egy kis — kétes értékű támogatást. Ez is csak egy harapás kenyér a nagyon éhezőnek. S mig fárad, törekszik s szegényedik, szomszédai, kik minden jóban bővelkednek, elszedik földjét s kitudják örökéből s arra kényszerítik, hogy idegenbe költözzék.

Ez a községe vármegyénknek: Békés.

Igen szerény óhajtása azoknak, kik erősebben ragaszkodnak a röghöz, hogy községük a kőut-hálózatnak lehetőleg központja legyen I egy kőutvonal úgy építtessék ki, hogyl árvíz elleni védekezésüket is megkönnyítse s egyszersmind tűzhelyüket is megvédje, a nélkül, hogy ezzel más község jogos igényeit megrontsa, vagy fejlődését megakadályozza.

S e törekvésénél szemben találja magát hetvenkét csabai vótummal.

Van Békésnek egy hat osztályú gym- nasiuma, melyet íőgymnasiummá szeretne emelni, — állami sególylyel. — Csabának is főgymnasium kell, — dús alapot teremtett rá az áldozatkészség, — de még sem eleget. Ez is állami erőhöz folyamodik. Békés fut, fárad; mig Csaba meg nem moz dúlt, mindenütt biztatják, I már-már a ked vező eredményt biztosítottnak látja, midőn végre azon leverő hirt veszi, hogy bajos két főgyranasiümot egymástól 10 kilómé térré létesíteni.

Békés ez után állami tanitóképe/.de után sóvárog, i erre Szarvasnak is jogos igénye van. Mindkét községnek jelentékeny fejlő dést biztosíthatna ezen intézmény. Megkapja Csabaj- — pedig talán utána sem járt; vagy legalább nagy titokban, hogy észre ne vegyék a pályázó társak.

Dohánygyár felállítása bármelyik községünk felvirágzásának tényezője lenne ; —

nincs is olyan község, melyre inkább rá férne, az eddig sem Szarvas, sem Békés, sem a sárrét által nem ismert állami kegy áldása, mint Csabára; ezt ugyan nem kapja meg Csaba sem, no de annak legalább elég tűzzel utánna is járt, nehogy valamikép Szarvast érje a szerencse.

Selyemgubó gyár állittatik fel vármegyénkben. Bármelyik községnek boldogulására inkább hatna, mint Csabának, s megkapja Csaba.

Ha hiányoznának Csabán a fejlődés feltételei 8 nem rendelkeznék elég fényesen is oly- tényezőkkel, melyek előrehaladását biztosíthatják, — még akkor sem lehetne he- yesen indokolni minden ily intézménynek egy helyen összecsoportositását, mig a többi

szasirni tudom a mámoros álmot, megrezdül lelkem mélyén a legkisebb emlék is, mintha újra átélném szenvedélyes szerelmem bóditó nyarát, mintha perzselő leheleted arczomba szállana, ingerlő tekinteted a telkembe villámlana.

Úgy reszket előttem a jelenés, mint egy csalogató délibáb, fehéren, ködszerüen, sejtelmesen. Viszhangot ver a lelkem mélyén szenvedélyes szavad, melyben reszketett a szerelem őrül letes hangja, mámoros láza. Hallom ingerlő beszéded . . . előttem villognak széditő ragyogással, szenvedélytől izzó szemeid.

Szép voltál mint a bűn s kibomlott selyem- szőke hajad fürtje, mint a gyehenna égető láng-j nyelvei lengettek utánad.

Kivágott selyemruhádból két oly gömbölyűi habos váll rózsája bontakozott ki, melyek megzavarhatták volna egy Isten fejét.

Hogy gyújtott ennek az asszonynak a meg jelenése is. Mennyi forróság, mennyi ingerlő delej áramlik minden mozdulatából. Hogy perzsel tekintete, hogy kábítanak vakitó fehérségű telt karjai. ...

Vihar forgószél volt az egész. Egy pár szenvedélyes, izzó nap s azután végig borult felettünk a lázas alom, a téli köd a szürkeség a semmi.

Tova nyargalt a vihar, korlátái közé húzódott vissza a szenvedély, a szemek éhes, fékte len csillogása, bágyadt fénytelenségre vált s a mindent magával ragadó elementáris erő, mely ott átkozódott az erekben, kihűlt, megsemmisült megfagyott, j

Még ott égett vállad haván a vérvörös folt, a gyönyör röpke pillangója a ... a csók, még

küzd, 8 igen kinosan küzd megélhetése fejlődése nehézségeivel.

Békésnek s. a sárrétnek nagy erőfeszítéssel kellett kiemelkedni a mocsarakból, — minden talpalatnyi földet teremteniök kel- ett s nehéz munkával tarthatják fen. Csaba részen kapta minden alapvető munka s áldozat nélkül; s mig a vármegye északke- eti, körözsmenti vidékének népe folytonosan küzd, s nem gyarapszik : a boldog helyzetben élő Csaba duszkál a jóban s magá- íoz ragad és akar ragadni mindent.

Csabán a föld termékenyebb, áruforgalmi viszonyai kedvezőbbek, a föld értéke telével nagyobb, közterhei kevesebbek, — minden, de minden tényező arra hat, hogy agyonilag boldoguljon népe, s ezen elő- yöket, vagyoni tulteltségét kész arra fel- íasználni, akár magyarsággal, akár testvérekkel állítják szembe a felmerülő érdekek, logy saját jóllétét még' jobban fokozza, — a többi községnek hogy marad-e száraz, fekete kenyere, arra nem is gondol.

Ezt látja a mi népünk, s lá^a különösen a sárrét, mely ép oly elhagyatott, mint Békés, melynek létérdekei vannak háttérbe szoritva.

S lehet-e csodálkozni, ha az együtt szenvedők együtt éreznek, s meghallják egymás jajkiáltását ?

Tisztelünk minden olyan törekvést, mely az anyagi jólét eszközeit biztosítani 8 ezzel szülötte földjét felemelni igyekszik, s igy méltányolnunk kell, — mint a hogy méltányoltuk a laktanya, méntelep, gazdasági iskola, stb. ügyénél — Csaba jogos törekvéseit is. De akkor, midőn Csabát oly pazarul megáldották a viszonyok minden jóval; — midőn első rendű forgalmi vonal jelentékeny pontja; midőn katonasága, mezőgazdasági

ott vonaglott ajkadon a .szerelem kéje, arczodon a szerelem rózsája s a szemeidben már halványulni kezdett a fény, megtörött a láng, megsemmisült a tűz. Puha karjaid öledbe süppedtek s fénytelen üres tekinteted zavartan kutatá a levegőt.

Kiégett a szivünk, megfagyott a szerelmünk. A minek azt hittük, hogy sohasem lesz vége, megölte egy szenvedélyespercz, egy lázas pillanat.

Atzugott fellettünk a szerelem nyara ez a forróan perzselő korszak, melyben nincs sóhaj, epedés, vágy, de annál több kéj, pezsgés és lángoló gyönyör.

És ahogy tovanyargalt a szenvedély vihara, ahugy a forgószél szerte szórta a szerelem tüzét, erőt vett rajtunk a szomorú őszi melancholia^ reánk borult a köd.

Sohasem láttam többé, pedig keresem porban, árnyban, levelek zörgésében, szél sóhajtásában keresem mindenütt. És nem találom sehol. Sehol.

Körülölel a köd, fejemre hull a zúzmara. A szemeim előtt káprázatos fehérségben ragyog az erdő s a fehér fák csillogó egek alatt fehéren terül el a hó. ... A fehér galyakra fagyott fényes kristályok iivegszerü hangja rezdül végig a lomha csenden.

III.

így olvastam én ezt egy szomorú ember, szomorú naplójában.

szakiskolája, gazdasági "egylete, dohánybe váltó hivatala, selyemgubó gyára, méntelepe stb. van — s ezek túlnyomó része állam s megyei instituczió : engedje meg, ha más község, legalább azt a mije van, megtartani s biztositani igyekszik, ami boldogulásának feltétele, s engedje meg, ha egyes községek igyekeznek oly dolgokat nyerni, melyek mig Csabának gyarapodását számbavehetően nem is gátolják, — amazoknak azonban élet- feltételüket képezik.

Azt hiszi a „Békésmegyei Közlöny“ nehéz észre venni mindezeket, s nem kell-e meglátni azon önző törekvéseket, melyek- Csabán lábra kaptak? Váljon nem ejt-e gondolkozóba minden embert azon tapasztalat, iogy a csabai szabadelvű párt alelnöke s vezérférfiai Gyulára jöttek a szabadelvű párt jelöltje, s Gyulának fáradhatatlan védelmezője ellen szavazni" s korteskedni, — s hogy ujjong Csabán a kormánypárt nagyja, kicsinye, tnidőn a szélső függetlenségi jelölt előnybe jut ? ' •

Váljon nem kelt-e figyelmet az, hogy a közig, bizottsági tag választásnál, minden gyulait elejt Csaba, még azt is, ki már közig, bizottság keletkezése óta tevékeny s mondhatjuk egyik legtiszteltebb tagja a bízott ságnak s ki már. egy emberöltő óta kimagasló alakja vármegyei közéletünknek, — s elejti egyrészről Orosháza, másrészről a sár rét jelöltjét, mely utóbbi vidéke vármegyénknek sohasem juthatott ahoz, hogy a bizottságban képviselve legyen ?

S lehet-e csodálkozni, hogy a nagy erő vei szemben, mely, hogy elviselhetlenül nehezedjék közéletünkre^csak egy gonosz vezető befolyásától függ,\- | gyengébbek összetartanak, — életjelt adnak magukról noha akkor sem támadnak, csak védekeznek Hol mutatható fel oly eset, hogy Csa bával szemben állást foglalt volna el a vármegye bármely községe vagy vidéke, s annak jogos érdekeinél károsan érvényesítette volna magát ?

Nem Gyula érdekében lépett fel a sárrét: ezt csak korlátolt látkörrel lehet igy meg Ítélni, — hanem azon törekvés ellen, mely önző czélokon kívül más érdeket nem ismer, — mely mindent a maga számára igyekszik biztositani, nem törődve sem joggal, sem méltányossággal, sem a testvériség, sem az együvé tartozás kötelmeivel.

Ez adta a sárrétiek és mások kezébe az önvédelem jogos, törvényes fegyverét, melyet a gonoszság sem üthet ki többé kezeinkből.

Nem mondjuk s vétkeznénk, ha mondanánk, hogy Csaba jóravaló, munkás s elég értelmes, törekvő népét, gyülölsóg tölti el Gyula, vagy vármegyénk bármely községe iránt. Fogékonynak tartjuk azt minden nemesre s méltányosnak is minden jogos igények iránt. A nejvjó, de a vezetők gonoszak. Ezek mételyezík meg a legnemesebben érző lelket is. Ezek ültetnek a jóravaló nép leikébe gyülölséget, ezek igyekeznek felszítani az érdekek harczát s ezek alakitanak az együvé tartozó népben érdekcsoportokat 6 húzzák fel a vallási s nyelvi választó falakat; s ezek csinálnak vagy igyekeznek csinálni a csabaiakból tótokat s állítják a tömeget szembe a magyarsággal s ezek különítik el, gondosan Őrködve, nehogy valamikép együtt érezzenek a magyarsággal.

Nem uj dolog a csabaiak elzárkozott- sága s nagy erejükben elbizakodottságuk s szembe helyezkedésük az egész vármegyével.

Nem a székhely kérdésnek s a dobozi útnak kellett felmerülni arra, hogy a domináló Csabával szemben tömörülni igyekezzék. Meg kell nézni a vármegye jegyzőkönyveit ; tanúskodnak azok arról, hogy már a régi s igen régi időben is Csaba volt az, mely akaratát szemben a vármegye más községeivel érvényesiteni sohasem késett. Már a régi világban szétválasztotta — fájdalom, vallás Ó8 nyelv szerint —- Csaba a vármegyét. Nem enyészett el ennek emléke, mert vannak, kik a zavarosban most is halászni szeretnek s gondoskodnak arról, hogy a .szétválasztottak együtt ne érezzenek, 'sőt gondoskodnak arról is, hogy a csabai mtat is tótnak érezze és hirdesse magát.

S midőn úgy a múltban, mint azóta folytonosan Csaba s a hozzá csatlakozottak

kihozza sodrából minden alávalóság s szeny- nyes durvaság i kihozza sodrából az alacsony szojgalelküség, mely émelygő dicséretekkel, megszégyenitő hízelgésekkel- igyekszik jóakaratot) támogatást kiszolgálni; s kihozza' sodrából a szemtelenség, mely a küszöbön ácsorog s mely a termekbe befészkeli magát; de egyről biztosíthatjuk a „Békésmegyei Közlöry“-t s ez- az, hogy azt a bizonyos „túlfeszített "idegzetű gyulai urat“ tisztesség fogja kísérni oda is, hol a lelki betegek szenvednek ; mig a hirlapirói ala- csonylelküsóg bélyegét-nem fogja lemosni még a szentelt viz sem.

Tallián Béla az agrárszoczialismusról.

Tallián Béla országgyűlési képviselő, Békésvármegyének volt főispánja, a kéytviselő- ház keddi gyűlésen a belügyi tárcza tárgyalása folyamán — mint azt a lapok pártállásukra való tekintet nélkül egyértelmüleg konstatálják — • nagy szanzácziót keltő beszédet mondott. -— Sajnáljuk, hogy lapunk szükreszabott kerete- megakadályoz benhe, hogy a lapoknak a beszédre vonatkozó terjedelmes refleksziót közölhessük és hogy csupán egynek reprodukálására kell szorítkoznunk.

Egyik lap tudósítása szerint ugyanis szünet után az ülés végén kellemes meglepetés érte a kópviselőházat. Tallián Béla Békésmegye volt főispánja kelt föl és mondott * elegáns, hatalmas és szépen előadott beszédet. A képviselők pártkülönbség nélkül körülállva az elnöki emelvényt, sürü csoportokban hallgatták elejétől végig a legnagyobb figyelemmel. Eleinte ..Eötvössel polemizált és bebizonyította, gyakorlati példákkal, hogy a közigazgatás 1867. óta legalább is nem rosszabb, hahár sehol a nyugaton nem fizetik oly silányul a közigazgatási tisztviselőket, mint nálunk. A legnagyobb fizetségük az, hogy indokolatlanul támadják.

Legnagyobb hatást keltett azzal, amit az agrárszoczialismusról mondott.

A szoczialismus fogja képezni a jövő század irányadó eszméjét. Az állam feladata, hogy vezesse és a kellő határok közé szo-r ritsa. Magyarország 71 községében van már szoczialista-egyesület és van "legalább százezer tag, akik évenkint hatvanezer forint tagsági dijat fizetnek. Azonkívül gyűjtenek hatósági engedély nélkül.

Egy hang itt közbekiáltott, hogy a csa- láduknak gyűjtenek.

— Nem ezeknek, hanem az izgatás miatt börtönbe kerülteknek, — felelte a szóló. A Bzoczialista sajtó izgatásait meg kell akadályozni. E hónap 30-án fognak a szoczialisták Budapesten kongresszust tartani, melynek programmjában vannak oly pontok, amelyek a mezei munkásokat egyenesen a sztrájkba akarják kergetni. így kivételes rendszabályokhoz kellene folyamodni; a vidéken, ott ahol a szoczializmus mutatkozik, a helyi rendőrséget álla'mpsitani, a mezei munka idején pedig hathatósan * támogatni kell a munkaadókat.

A szép beszédet a jobboldal megéljenezte, a szélsőbalon azonban ellenmondás hallatszott, midőn a szónok a szoczialisták1 ellen rendkívüli rendszabályokat javasolt. De ha némelyeknek ez nem is tetszett, annyi bizonyos, hogy e beszéd magasabb nivóra emelte az. elposványosodásnak induló vitát.

Tallián Béla beszédének az agrá/rszocziális- musra vonatkozó része különben a következő:

A magyar agrárszoczializmus.

túlnyomó többségben voltak és vannak vármegyei közéletben s mindig az ő akaratuk az, mely, ha elég ügyes a vezetés, diadalra jutott és jut s midőn ezt tények igazolják: lehet-e józanul székhelyi prepoten- tiáról szólani ?

Nem czélzatos, gonosz félrevezetés s izgatás ez? Nem felháborító az az alávalóság, melyet ezzel a „Békésmegyei Közlöny“ ököl; lel fenyegetőzve üz ?

S lehet, hogy a „Békésmegyei Közlöny joggal féltheti ama „túlfeszített idegzetű gyulai ur lelki épségét“, Nmert azt valóban

Most, tisztelt Ház, legyen szabad áttérnem felszólalásom tulajdoképeni tárgyára és felhozni egy kérdést, a melylyel a tisztelt Ház ez ideig még nem foglalkozott. Felhozni meggyőződésem szerint a tizenegye lik órában, mert az e kérdéssel való foglalkozással sem a tisztelt Ház, sem a kormány nem várhat. Gróf Apponyi Albert tisztelt képviselő- társam szocziálisztikus olajcseppjéhez kívánok én egygyel járulni, még pedig egyszerűen azon kívánsággal, hogy az általam fölhozandó tények és felsorolandó indokok a magyar parlament akczió- mérlegét e kérdésben is mozgásba hozzák. (Helyeslés) Maga a kérdés tulajdonképpen a földmivelési tározóhoz tartoznék, különösen eredményeiben és hatásában, de mivel ma még e kérdés csak a tanulmányozás stádiumában van és effektive csak endőri intézkedések történnek és történhetnek mostanáig, a belügyi tárczához tartozik és azért a tisztelt Ház engedőimével e helyen kívánok ezzel foglalkozni. (Halljuk: Halljuk!)

A szooziálizmussal szemben- Európa összes nyugati államai állást foglaltak már évek óta, sőt törvényhozásaik évtizedek óta foglalkoznak e kérdésekkel és törvényeket is alkottak ró. Addig, tisztelt Ház, a magam részéről nem megyek, sőt nem is mehetek, hogy a nyugateurópai államok törvényhozási intézkedéseit tartanám ma szükségesnek Magyarországon; tehát sem a helga, sem a franczia, sem a német eljárás, még -kevésbé az angol szükséges, még nálunk, a mely oly messze megy, hogy a földnélküli munkásoknak bizonyoses etekre közigazgatási eljárás és állami megtérítés mellett földet is biztosit. Erre Dekünk ma, Magyarországon, hála isteunek, még szükségünk nincs. Ma a kérdés azonban már annyira fejlődött és annyira érik, hogy azzal, felfogásom szerint, úgy a kormánynak,