Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-09-12 / 37. szám

37-ik szám.

| Szerkesztőség: i1 Templomtér, Dobay János i| kereskedése, hova a lap i * i szellemi részét illető köz- • (' lemények íntézendők. ,

(' Kéziratok nem adatnak <*

V vissza. i!

í; Előfizetési dij : i;

\ | Egész évre . 5 frt — kr. ■ |

|| Félévre ... 2 » 50 » jj

'I Évnegyedre . 1 » 25 »

v Egyes szám ára 10 kr. v

Oyula, 1897. szeptember 12-én. XXIX. évfolyam.

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: DD Ó> Ü 3>T 3D T7* I 3D.

; 1

Kiadó hivatal:

Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak • el Gyulán, a kiadó hivatalban.

1 Nyilt-tér sora 10 kr. mi VJ

A vármegye jövő évi költségvetése.

A törvényhatósági bizottság őszi közgyűlésének tárgysorozatával kapcsolatban közöljük a vármegye jövő évi költségvetését a közigazgatási s gyámhatósági szükségletekről, valamint az ezek fedezésére szolgáló jövedelmekről, amint azok az állandó választmány részéről elfogadtatván, a közgyűlés elé terjesztetni fognak.

A szükséglet a számadás szerinti tényleges eredmény szerint 1896-ban volt 105,296 frt 15 kr, a folyó évre előirányoztatott 108,417 frt 70 kr, ezzel szemben az állandó választmány az 1898-ik évre 117,191 frt 60 krt irányoz elő.

A kiadási többlet zömét: 8565 irtot az idei s jövő esztendei szükségletben a tisztviselő-, segéd- és kezelőszemélyzet fizetése s lakpénze képezi, mely többlet természetesen csak akkor válhatik lehetségessé, ha a kormány a vármegye állami dotáczióját eme arányban felemeli, miután a vármegye intéző körei ily czélra a megyei pótadő bármily mérsékelt mérvben való emelését — igen helyesen — perhorreskálják.

Annak daczára, hogy a tisztviselői szükséglet emelésével a vármegye áldozatkészsége nem fog igénybe vétetni, nem tartjuk feleslegesnek a vármegye közönségét tájékoztatni, hogy a kiadási szaporulat mily irányú s minő indokokon alapszik.

Dr. Fabry Sándor alispán ugyanis még julius hó elején előterjesztést tőn a vármegye főispánjának, bogy tekintettel ama körülményre, mely szerint a miniszterek, tárczájukra vonatkozó költségvetéseiket már nyáron állítják egybe, szíveskedjék hathatós befolyást oly irányban érvényesíteni, hogy a vármegye állami dotácziója az alant felsorolt szükségletek fedezésére felemeltetvén, a belügyminis- ternek módja legyen a magasabb tételt az állami költségvetésbe beleilleszteni.

Dr. Lukács György főispán az alispán felkérése folytán tényleg felterjesztést tőn a belügyminiszterhez hogy elkerülhetetlenül szükséges, miszerint a költségelőirányzat alább felsorolandó tételei a méltányosságnak

fániA,

Visszanéz-e?

Az ablakredönyön átszürödö világosság állhatatos kitartással addig lábatlankodott, hogy Szörényi aljegyző úr elvégre fölnyitotta a szemeit. Félmámorában a fölébredés testvéréül szorongó sejtelem szegődött, hogy az éjjel bolondságba ártotta magát valaki, aki az aljegyző úr személyétől nagyon távol alig áll.

Hogyan is történt?

Este poharazgattak a „Fehér oroszlánynál. A „Fehér oroszlán“ vörös bora kitűnő és tiszta, e két ritka erényt illő módon viszonoztak : beboroztak kitünően és tisztára. Aztán elmentek a „villamos estélyre“ örömünnepére annak, hogy az érdemes magistratus elvileg elhatározta a villamos közvilágítást, ekként maga a határozat fényes tüzoszlopul világítván be a messze jövendőbe. Azután mintha az estélyen a fentem- litettel személy azonosnak tetsző valaki a csoda szép Zágonyinéval kaczérkodott volna, egész éjjel csapva körülötte a szelet, sőt mintha a táncz szédítő forgatagában az ingerlőén fedetlen hóvállakra csókot is lehelt volnál Ha csakugyan igy történt eddig, ez fontossá az által lesz, hogy mi fog történni ezután ? Csak az a könnyen fel- fortyanó aranyos kis jószág, Nelli ne tudná meg! Ami elképzelhetlen: Erzsiké, Miczuka, meg a fel- és alhangú kicsinyítő végzetek bájos és báj- talan összes viselői a legserényebb postagalambok.

Nem is mert náluk se délután, se másnap mutatkozni. Másnap délután azonban elővette botját, kalapját, meg az összes bátorságát és kisétált a szőlőhegyre. Ilyenkor ott időznek; a mama fáradhatlanúl kötöget vagy olvas, Nelli is leányosan tesz-vesz olyast, ami munka és semmittevés között középen áll.

és a közigazgatási érdekeknek megfelelő több költséggel állapíttassanak meg.

Ugyanis: 1-ör. A járási orvosok eddig a vármegyei pótadóból az alább jelzett évi utazási- és napdij-átalányban részesültek: u. m:

1. Gyulai

2. Csabai

3. Gyomai

4. Békési

5. Szarvasi

6. Szeghalmi

7. Orosházi

járási orvos

200 frt. 120 » 100 » 200 | 250 » 250 | 300 »

Összesen 1420 frt.

Minthogy ezen átalányok a járási orvosok teendőinek ellátásával arányban nem állanak és minthogy egyáltalában e közegósz- sógügyi szolgálat rovására váló nagy anomália az, hogy a járási orvosok valóságos fizetéssel nem bírnak, a közegészségügyi szolgálat elutasithatlan követelménye, hogy á járási orvosok részére jelzett utazási- és nyug- dijátalányukon kívül fejenként legalább évi 400 frt fizetés, összesen tehát 2800 frt fizetés rendszeresittessók.

2- or. A vármegyei állatorvos 600 frt évi fizetése annak megélhetését nem biztosítja, annál kevésbé, mert az állatorvos gyakori utazásai következtében jövedelmező magán gyakorlatot egyáltalán nem folytathat, minélfogva kifejezett kérelméhez képest is, fizetését évi 150 frttal, lakpénzét évi 50 frt emeléssel hozza javaslatba.

3- or. Minthogy eddig a vármegyében a járási főszolgabirák utazási átalánya — kivéve az orosházi járás főszolgabiráját, aki 400 frt átalányban részesül — tekintet nélkül a járás nagyságára és a községek számára — egyenlően 200—300 írtban volt megállapítva, mi sem a méltányosságnak meg nem felelt, sem pedig a közigazgatás érdekeinek pontos kielégítésére nem szolgált, — javasolja, hogy a szeghalmi, szarvasi és békési járások fő- szolgabiráinak utazási átalányai 100—100 frttal, összesen 300 frttal megjavittassanak.

4- er. A járási Írnokok 480 frt fizetés és 100- frt lakbérrel megállapított javadalmazása, a központi Írnokok 600 frt fizetés, 100 frt lakpénzből álló javadalmazásával arányMaga a szőllőhegy olyan egyenes, mint akár a tenyerem, de hát mit bizonyít egy laikus tenyér a hivatalos akták emlegette „hogy gazdával“ szemben? Amaz csak egy tenyér, emez egy egész ember. Tehát az aljegyző úr fölindult a sikfakvésű hegyre, nem épen a rendes dűlőn (fele útba esett volna a Zágonyiék gulibája); jó messzire elkerült, A mamát találta először, a kerti asztal mellett, aki láttára pamutot kötőtűt az ölébe ejtett, sőt a pápaszeme is leesett a rendes helyéről; egyúttal egy tekintetet vetett reá, mely alaposan ráczáfolt a hiedelemre, hogy a fénysugár nyíl egyenesen halad : görbén, nagyon görbén nézett reá. De fejcsóválva annál egyenesebben szólította meg:

— Te j . . te ! | . ország korhelye!

— Ah a néni! Azért is jöttem, hogy lehordjon, ahogy megérdemlem 1 Hát megpróbáltam, hogy magam korholjam le önmagamat. De ez soh' se olyan tökéletes munka, mintha más teszi meg. (Nem mondta, csak utánna gondolta, hogy különösen az asszonyok, főleg pedig a néni.)

— Tudod öcsém ! Érett vén eszemmel fiatalkori bolondságokért senkit se küldenék máglyára, De a leányoki Eleven képzeletük, féltékeny szivecskéjük elefántot lát a szúnyogban.

Az aljegyző úr szórakozottan gyújtotta meg szivarját, vagy már huszadszor.

— Mit gondol néni, Nelli szóba áll-e velem?

— Bizonyosan szóba. De az bizonytalan, hogy milyen lesz az a szó? Téged nem emleget s víg szinte az idegességig. De ime itt jön 1 Itt hagylak benneteket; okoskodjatok ki, ha tudtok a te bolondságaidból.

Jön Nelli, fedetlenül hagyott karjain eperrel tölt kosárkával, ügyet sem vetve arra, hogy időnként egy-egy szökevény eperszem kihullott. Valami szomorú nótát dúdolgatva (amint illik egy csalódott imádotthoz) érte el az asztalt, melytől Szörényi dobogó szívvel húzódott’ félre. Bosszúsan dobta kosarát az asztalra, a dúdolt

ban nem állván, a 19 írnoknak évi fizetését egyenként 75 frt emeléssel, összesen tehát 1425 frt többkiadással véli előirányozan- dónak.

5-őr. A vármegyei' főügyész, főorvos, fő- számvevő és főpénztár nők lakpénze egyenként 200 forintban lévén megállapítva, miután köztudomású dolog, hogy az ország bármely vármegyei székvárosában, de különösen Gyulán, ezen összegért a legszerényebb igényeknek megfelelő lakást bérelni nem lehet, amely körülményre való tekintettel a vármegye közönsége az újonnan rondszeresitett köz- gazdasági előadó lakpénzilletményét is évi 300 frtban állapította meg, szükségesnek és méltányosnak tartaná, hogy az említett főtisztviselők lakpénzilletménye is 100—100 frttal, összesen 400 frttal emeltessék.

6. A vármegyei árvaszéknél három rendszeresített ülnöki állás van. Az ügyforgalom azonban óvről-évre oly mérvben emelkedik, hogy ezzel a létszámmal az ügyek idejében való elintézése nem biztosítható. Ennélfogva a törvényhatóság minduntalan a kisegítő napidijas ülnökök intézményéhez kénytelen folyamodni és a belügyminisztertől ezen ki- segitő munkaerők hosszabb vagy rövidebb ideig való alkalmazhatását kérelmezni. En- nejt daczára az árvaszék most is folyton nagyszámú hátralékokkal küzd. Az árvaszék ügyforgalmának feltűntetése érdekéből megemlíti, bogy az árvaszéknek a múlt évben 21,676 ügydarabja volt, a folyó évben pedig július 18-ik napjáig, — midőn az árvaszéknél hivatal vizsgálatot tartott — 13,371 volt a beérkezett darabok száma. Kétségtelen tehát, hogy a folyó évben 25,000-re emelkedik az árvaszék ügyforgalma. Mindezekből sürgős szükséglet gyanánt következteti, hogy az árvaszék létszáma legalábh egy ülnöki állással (1300 frt fizetés, 200 frt lakpénz) szaporit- tassék.

Mindezek szerint az összes többkiadások összege 6675 forintot tesz ki, amely összeg erejéig a jövő évi állami javadalmazás felemelendő volna.

Ezen többkiadások indokolására megjegyzi, hogy Békésvármegye törvényhatósági bizottsága a közigazgatás fejleszténótát utolsó sora helyett azzal a kitöréssel fejezvén be!

— Még se jön ... a kiállhatatlan.

— De itt vagyok, hangzott a váratlan válasz.

Meglepetten fordult vissza, hogy fölbigy- gyesztett ajkakkal feleljen :

— Nem magát várom; Jánost az öreg kertészt. De jó napot aljegyző úr! Láttam, mikora szöllőn kívül jött, de persze azt hittem, hogy a fél utón megáll. Se körzőre, se mérő lánczra nem volt szükség, hogy kiszámíthassa, hol, kinél állott volna meg a fele utján ?

— Eljöttem Nelli bevallani, mennyire égeti telkemet a könnyelmű botlás.

Megakasztották a leány csodálkozó tekintete s érdeklődést és tudatlanságot színlelő szavai:

— Botlás ? — Két könyökét az asztalra támasztva, tenyerei közé temette rózsás állát.

— Ah valami érdekes! Ugyan mesélje el nekem.

A leányosan ravasz tettetésre az aljegyző ür türelmének a fonala sodródni kezdett. Hát ö sorolja elő a tulajdon bünlajstromát ? Nyersen visszaszólt.

— Eh jól tudja — Aztán lehiggadva foly- tatá: Holnapután megyek — hiszen együtt beszéltük meg — az anyámhoz, áldását kérni frigyünk üdvösségéhez.

— Nol Ez az üdvösség ugyan remek nyitánynyal indult meg — tört ki a leány, félejtve tettetést, közömbösséget s egy hajszállal innét a határon, hogy sírással nyisson utat a megbántott szerelmes szív őszinte érzésének.

— Meggondolja Nelli! Ha megkérlelhetle- nül.elüz a boldogtalanságba, visszajönnöm önérzetem sem engedné meg. S mennem kellene, hogy közellétét tudva, újra és újra ne nyíljon meg a sajgó seb, melyet szivemen saját köny- nyelmüségem 1 enyésztelhetlen leánydacz ütöttek

sének és javításának szükségességét már régebben kötelességének ismerte, mit legjobban bizonyít azon körülmény, hogy ezen legnagyobb részben főldmivelő lakossággal biró vármegye, a legválságosabb gazdasági években is a czól elérésére, — most már a 6-ik évben — folyton 1%-os pótadó kivetésével gondoskodik. Miután azonban ezen l<>/0-O8 pótadó összege a jövő évben a terhére rendszeresített és 1600 frtos fizetés, 300 frt lak- pénz és 400 frt utazási átalánynyal, összesen tehát 2300 frt javadalmazással rendszeresített közgazdasági előadói állás költségeivel teljes mérvben fel lesz használva, a fentebb kimutatott többköltség abban fedezetét már nem találhatná. Újabb pótadó kivetése pedig — tekintettel a gazdaközönség állandóan súlyos helyzetére s az idei köztudomású silány termésre, — a vármegye közönségénél semmi esetre sem volna keresztülvihető. Mindezekre alapítja azon nézetét, hogy a belügyminiszter a vármegye eddigi törekvését méltányolva, a súlyos viszonyok között reá nehezedő terhek viseléséhez ezen 6675frt többlet kiadás erejéig való hozzájárulást engedélyezni fogja.

Az alispáni előterjesztés alapján tett főispáni jelentés kiegészítéséül megjegyezzük még, hogy a belügyminiszter julius 29-én kelt leiratában értesítette a vármegye főispánját, hogy nincs ugyan észrevétele az ellen, miszerint az említett több kiadások a jövő évi vármegyei költségvetésbe felvétessenek, minthogy azonban arról, vájjon a jövő évben közigazgatási, árva és gyámhatósági kiadások fedezésére a törvényhozás részéről minő összeg fog rendelkezésére bocsáttatni, ez idő szerint még tudomása nincsen, a kérelmezett illetmények emelése, valamint egy uj árvaszéki ülnöki állás rendszeresítése kérdésében végleges elhatározását fentartja magának azon időre, a midőn az 1898. évi vármegyei költségvetés felülvizsgálati eredményét a vármegye közönségével közölni fogja.

A miniszternek eme leirata, habár teljes kötelezettséget nem is tartalmazó, mindazonáltal elfogadható alapul szolgált a vármegye alispánjának és az állandó választmánynak, hogy a jövő évi költségelőirányzatot a fenti előterjesztésben foglalt kivánalKezét nyújtotta a leány felé a kibékülésre. Mintha a kicsiny kéz emelkedni kezdett volna, hogy megtalálja az övéhez az utat. De rögtön visszavonult, sőt el is rejtőzködött a karcsú derék mögé.

A leányka arcza kipirosodott, apró lábaival hevesen dobbantott a földre a haragtól égő arczczal elutasitólag lépett vissza.

— Hát a ... a csók ? Azt nem . . . nem bocsátom meg soha. És elfordult.

— Úgy hát találjon 'másnál zavartalanabb boldogságot s az enyémnél igazabb szerelmet — hangzottak a keserűség miatt fojtottan Szörényi szavai. Mégis nem indult rögtön; várt, remélt, de Nelli nem fordult feléje. Elment hát, hogy a mamának bejelentse nem hosszú életű vőlegénységének rövid, de nehéz szenvedések utáni kimutatását.

Midőn visszajött, Nellit már nem találta. Mellére horgasztott fővel, hátra tett kezekkel haladt előre és kifelé a csapáson. Végig vonult előtte a múlt rövid boldogsága, ismerkedésük első perczétöl az édes pillanatig, amidőn nyílt vallomásuk is megmondta, amiről szemök ragyogása s a hang önkéntelen lágysága már azelőtt is mesélt s pedig épen itt, a bejárót árnyékozó vén diófa mélyen lehajló, illatos levelű lombjai alatt. S ez a tündérálom, ez a boldogság immár visszahozhatlanúl elszállni készül, mint a. vihar által elsodort pillangó.

De hát midőn a kertecske határmesgyéjét átlépi, csak megfordul, hogy utoljára még egy szomorú búcsú pillantást vessen a helyre, hová az édes emlékeknek, közben eső hegyen, völgyön, későbbi boldogságon vagy bánaton átható deleje vonzani fogja? S akkor meglátja a diófa túlsó oldala mellől feléje tekintő arczot, melyen szerelem, marasztás és szégyenkezés pírja, hogy bár igaza volt, legyőzetett, mind nékie szólanak.

Ifj. Szilágyi Gyula.