Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-02-23 / 8. szám
8-ik szám. Gyula, 1896. február 23-án XV. (XXVHL) évfolyam. i Szerkesztőség: Templomtér, Dobay J ános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nőm adatnak viasza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. / 'jt Társadalmi és közgazdászati .hetilap. MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToa^ János. í Kiadó hivatal: 1 ’ Templomtér, Dobay (i Ferenez háza, és könyv1J kereskedés, hova a hirí [ detések és nyilt-téri közleí i mények küldendők. 1 ' __ |> Hirdetések / szabott áron fogadtatnak ,! el Gyulán, i a kiadó hivatalban. 1; Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwär« Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdő-utcza 4., Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utoza 1., Beuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Fetencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Takarékpénztáraink. Február hó par excellence takarékpénztári hónap. E hó folyamán tartja Magyar- ország pénzintézeteinek 3/4 része közgyűlését. A részvényesek türelmetlenül várják az évi kimutatásokat s vagy a megelégedés örömével dörzsölik kezeiket, ha a tiszta jövedelem az elmúlt évihez képest növekedett, vagy aggodalommal várják az igazgatóság jelentését, ha esetleg csökkent a tiszta haszon. Az idei év is, épúgy mint az ezt megelőző év, nem éppen a legkedvezőbb körülmények között folyt le. A békés megyei és vidékbeli takarékpénztárak mérlegei nagyobbrészt némi hanyatlással záródtak; legtöbben csak megerőltetéssel tudnak annyi osztalékot adni, mint az elmúlt években, s némelyiknél ez a megerőltetés s mérleg soliditá- sának válik hátrányára. Vannak olyanok is, amelyek á bilanz correktsóge érdekében kénytelenek kissebb dividendát adni mint azelőtt. Mind ennek megvannak a maga okai. Az első és főok közgazdaságunk általános és intensiv hanyatlásában keresendő. Minden pang. Nincs adás-vevés, nincs ipari forgalom és nincs kereskedelem. A vállalkozási szellem egészen kihalt, pedig van pénz éé van hitel. — De reális ember nem meri igénybe venni sem az egyiket, sem a másikat, mert nincs kilátása vállalkozásának sikeréhez. A kinek pénze van, nem forgatja azt, sem ipari, sem kereskedelmi téren, hanem inkább elhelyezi tőkéit valamely jóhírű takarékpénztárban csekély, de biztos, négyes vagy ötös százalékra. A kinek pedig hitele van, várakozó álláspontot foglal el. Egy másik oka a vidéki és különösen a békésmegyei takarékpénztárak stagnálásának az, hogy nem képesek konkurrálni a fővárosi intézetekkel, melvek sokkal olcsóbb Főúri nász Ó-Kigyóson. A mesésen berendezett, pazar fényű, főúri palotában, az ó-kigyósi kastélyban, szemkápráztató látványosságokkal teljes, fényes nászünnepély folyt le e hó 17-én. Gróf Wenckheim Dénes főrendiházi tag, a megyei arisztokracziának fiatal tagja esküdött e napon örök hűséget gróf Wenckheim Frigyes leányának a magyar mágnásvilág egyik legszeretetreméltóbb nőtagjának : Wenckheim Rika grófnőnek. A pazar fényű nészünnepélyre az ország minden részéből egybesereglettek az arisztok- ráczia neves tagjai, hogy osztozzanak a nemes grófi család örömében. Az esketést dr. Schlauch Lőrincz bíboros püspök, ki ez alkalomra Nagyváradról leutazott, végezte, mig a polgári házasságkötés aktusának az ifjú pár már napokkal azelőtt teljes egyszerűséggel eleget tett. Inpozáns látványt nyújtott az ünnepi diszbe öltözött fejedelmi fényű palota már a reggeli órákban. A kastély környéké s a főbejáró pompás virágdíszben úszott s a kastélytól a kápolnáig terjedő út szőnyegekkel volt lebontva. Az esküvő délelőtt tiz órakor volt. Pazar fényű szemkápráztató magyar díszben vonult fel a nászmenet a kastélyból a kápolnába. A menetet gróf Wenkheim Henrik vezette virágos bottal, pompás diszmagyarban, őt követték valamennyien. Gyönyörű rózsaszínű selyemben Wenckheim Mariska, Ilona és Matild grófnők továbbá Walterskirchen Margit báróné, mellettük festői diszmagyarban Wenckheim József, Walterskirchen Fülöp báró dzsidás-főhadnagy, utána jött a menyasszony, a legszebb fehér, Liónból rendelt, satin duchesseből készült ruhában és melyhez disz gyanánt a grófné saját nagy értékű Point d’aigu ilie csipkéjét .használták- Négy méteres uszálya volt a ruhának, melyet gyöngéden a pompás diszmagyarba öltözött ifjú. tőkéket, sokkal nagyobb arányokban for gatva, olcsóbb hitelt is nyújthatnak feleik nek, mint a vidéki pénzintézetek, melye' Bókósmegyében 4—6 perczentet fizetnek betétek után, s ha viszleszámítolásokra szorulnak, nem ritkán még ennél is magasabb a kamatláb, — És daczára annak, hogy ily drága tőkéket forgatnak, s daczára annak, hogy a fővárosi nagyobb bankok versenye következtében és a gomba módra megszaporodott falusi takarék- és hitelegyesülete' miatt mindig szűkebb és szűkebb körre szó rúl működésök, nemcsak hogy nem emelik a kamatlábat, hanem, legalább a nagyobbak, határozottan olcsóbb hitelt nyújtanak az ősz- szes üzletágaknál, mint csak egy pár évve ezelőtt. Ha például figyelemmel elolvassuk 1 „Békésmegyei takarékpénztár“ igazgatóságának jelentését, mely az idei zárszámadássá kapcsolatosan megjelent, úgy bárki meggyőződhetik egyrészt állításom valóságáról, másrészt arról, hogy pénzintézeteink nem igno- rálják a hitelt kereső nagyközönség érdekeit és nem zárkóznak el a magasabb közgazda- sági szempontok elől. Kitűnik ugyanis a jelentésből, hogy a »Békésmegyei takarékpénztár« az összes betétek 51 °/0 után 5°/o fizet a betevőknek és az összes jelzálogkölcsönökből 62fl/0 van 6% ra elhelyezve, Még ennél is kedvezőbb viszonyok vannak az I. Gyula- rárosi takarékpénztárnál, — mely igen nagy pánzkészletéből a különböző megyei pénzintézeteket körülbelül 150,000 frt 5 százalékos kölcsönnel támogatja, ily időben, midőn a fővárosi intézetek viszleszámitolásért 5—6 perczentet számitanak. Mindezekből constatálhatjuk, hogy úgy a részvényesek, mint különösen a nagy közönség teljesen meg lehet elégedve a két helyi takarékpénztárral és azokkal, kik ez intézeteket vezetik. * * * grófok László és Pál fogtak föl. A ruha fehér moirc francaisvel volt bélelve, ugyanolyan nehéz satin duchesseból, melyből a ruha készült, volt az uj nélküli köpeny, hermelin béléssel és széles hermelin gallérral, elől végig ilyen kihajtással. A menetben láttuk gróf Wenckheim Frigyesnét heliotrop bársony, uszálylyal, Wenckheim Stefanie grófkisasszonyt fehér selyem, a gallér rózsaszín, Széchenyi Antalnét, a ki gyöngélke- dése miatt nem vett a menetben részt, de a szertartásán ott volt, fehér atlasz ruhában, gróf Wenckheim Ferencznét, szül. Forgách Ilona grófnőt kék selyetnruhában, gróf Wenkheim Istvánné, szül. Pálffy Margit grófnőt sötétkék selyemben, fehér csipkével díszítve, báró Walterskirchen Xavernót rózsaszín selyemben, báró Trautenberg Frigyesnét, szül. Almássy Emmi grófnőt, sötétkék bársonyban, gróf Almássy Dénesné, szül. Károlyi Ella grófnőt, világos kék selyem, fehér csipkével, Tallián Béla főispánná úrnőt vörös bársony, fehér csipkével díszítve, gróf Csáky Jeannét rózsaszínű selyemben. A vőlegény tanúi voltak: Wenckheim Ferenez és István grófok, a mennasszony tanúi: DessewfFy Aurél és Wenckheim Géza grófok. Úgy a hölgyek elegáns toilet- tei, az ékszerekben kifejtett pazar pompa, mint a szép diszmagyarba öltözött urak elragadó szin- gazdag látványt nyújtottak. Az ünnepélyen résztvettek teljes névsora a következő: Az örömszülék gr. Wenckheim Frigyes és neje gr. Wenckheim Krisztina, gr. Dessewffy Aurél, gr. Wenckheim Géza és István násznagyok. gr. Wenckheim Matild, Mariska és Ilona báró Walterskirchen Margit koszorús lánykák, gróf Wenckheim József, László és Pál, báró Walterskirchen Fülöp vőfények; továbbá gr. Wenckheim Ferenez és neje szül. gróf Forgách Ilona, gr. Széchenyi Andorné szül. Wenckheim Krisztina grófnő, gr. Wenckheim Henrik, g. W. Istvánné szül. Pálfy Margit grófnő; Wenckheim Stephania és Cziráky Jeanne grófkisasszonyok, báró Walterskirchen Xavér és Ludvigsdorf grófnő báró Trautenberg Frigyes s neje Almássy Emmi grófnő, Tallián Béla Békésvármegye főispán és neje Baics Mária, továbbá Ladies György A békésmegyei takarékpénztárakról írva, nem tehetem, hogy néhány szót ne pazarolja! arra az eszmére, mely néhány, különben érdemes egyén agyában született — halva, s mely a községi takarékpénztárak létesítését ezé- lozza. Magát a szándékot nemesnek tartanám, ha nem múlta volna réges-régen idejét. E század közepe táján, mikor vidékünkön még csak Aradon és N.-Váradon volta! pénzintézetek, mikor az uzsorások 30—40 perczentre dolgoztak s a megszorult gazda ráadásúl még jól tevőjének tartotta érte, 1 mikor az egész vármegye anyagi felvirágo- zását oly mértékben lehetett volna ez által elérni, hogy az agrársocialismus hullámai soha sem csaptak volna át területére, akkor kellett volna megszületni ennek az ideának s a nemes vármegye bizonyára már régen szobrot emeltetett volna annak, ki az eszmét keresztülvitte volna. De ma. mikor a megye minden nagyobb községében nemcsak egy, hanem 3 — 4 szolid és reális irányban működő hitelintézet van; ma, mikor a bonyolult hiteligények gyors kielégítése nagy szakismeretét követel, és amikor a községe elöljárói már-már összeroskadnak azon gondok súlya alatt, melyeket a százágú közigazgatás rak rájok; ma arra gondolni, hogy a községek mindén immínens ok nélkül egy ilyen óriási félelősséggel és koczkázattal járó kommunisztikus vállalkozásba belemenjenek, nevetséges. Annál nevetségesebb, mert előre látható az eredmény. Vegyünk egy konkrét esetet. Tegyük fel, hogy Gyulaváros képviselőtestülete elfogadja az eszmét és a belügy- és pénzügyminister előzetes engedélyével létesít egy községi takarékpénztárt. Először is egy 600 - 800 frtos üzlethelyiséget bérel, azután kiírja a pályázatot egy könyvvezetői, egy pénztárnoki és egy vezérigazgatói állásra, egyenkint, ha, a mint az okvetlenül szükséges, szakembereket akar kapni, 1500 frt •Spett Vincze és Hegedűs Mihály uradalmi jogtanácsosok, két utóbbi az előzőleg két nappal a polgári anyakönyvvezetői hivatalban egyszerűen történt polgári kötés tanúi voltak, továbbá| Széchenyi Kázmér és neje Dr. Hajnal és neje, Banner Béla, Pándy István, Lang Károly, Do- moszlay József, Vidovszky László uradalmi főhivatalnokok, dr. Kramp és Hunyady csanádme- gyebeli kegyurasági plébánosok, Ócsay házita- nitó. Az esküvőt a bibornok által mondott csendes sz. mise előzte meg, melynél s egyáltalán a szertartásnál segédkeztek neki Széchenyi Lajos ez. kananok, Kny esperes, Gróh Ferenez gyulai plébános, dr. Buday Sándor nevelő, Fetser, dr. Szemethy és Mayer bibornoki udvari papok. Az esküvő után az ékesszavu bibornok a nála megszokott mesteri intelmet intézte az uj párhoz. A beszédet, melynek hatása a szemekből gyöngyöző könnyekben ragyogóan tiint ki, itt adjuk: * „Istennek rendelése és az anya- szentegyház törvénye szerint. Házassági eskü. Mily szép az ifjúság! Az élet tavasza ez, — gondnélküli napok, — melyekben az órák számítás nélkül peregnek le és az élénk képzelgés végnélkül szövi a terveket, melyek sohasem valósulnak, játszi ábrándokat, melyek hamar szétfoszla- nak. Hogy az életnek vannak rideg oldalai is, arra nem gondol, hogy vannak veszélyei, azt nem is sejti. Nevetve néz a jövőbe, az ég még tiszta, a csalódás még távol van. A komolyság csak átmenő, a bánat csak múlandó és ba olykor-olykor a sejtelem föl is lebbenti a függönyt, mely a jövőt takarja, az ifjú könnyelműség csakhamar átsiklik a hívatlan gondolaton. Az élet komolysága csak akkor áll be, amidőn a természet törvényei szerint az, akit eddig vezettek, maga kíván vezetővé lenni, — amidőn az önállóság öntudata felébredvén, az élet feladatai határozott követelésekkel állanak az ifjú lélek elé, — amidőn az életpályának választása megfontolásra hivja a szunnyadozó lelki erőket. fizetéssel. Választ továbbá egy segédtisztvi- selót 1000 frt és egy szolgát 500 forintnyi fizetéssel s megkezdi működését. Eleinte nem forgathat egyebet, mint azt a 250,000 frtot, mely a regale papírok devinculálásából befolyik és az esetleges betéteket, melyek után legalább 5°/0 fizet, de melyek után, a hogy a tervezetből észreveszem 6°/0-ot is hajlandók adni, hogy, a mint mondják, a közönséget takarékosságra jobban serkentsék. Később, ha az üzlet már rendes kerékvágásba lesz, gondolom úgy 3—4 év malva, a képviselőtestületi financiérek majd gondoskodnak még egyébb forgatható olcsó tőkékről. Természetesen nem tudhatom, hogy mi módon és hol akarnak azokhoz jutni, hanem halavány sejtelmem van róla. A községi lakosok in soli- dum jótállanak s akkor lesz pénz quantum satis. Hát legyen. No most nézzük, hogy mit szól ehhez a két takarékpénztár? Semmit. Mit is mondhatna egyebet. Hanem üzleti érdekeit minden esetre védeni fogja. Engedni fog egy kicsit a régi konservativismusból és több kereskedelmi szellemmel fogja intézni ügyeit. Meglehet, hogy ez ideiglenesen nem lesz éppen előnyökre, de a nehézkes községi takarékpénztárnak súlyos, talán elviselhetlen kon- kurrencziát fognak csinálni s ez annál valószínűbb, mert a város hitelképes s hitelt- igénylő intelligens, kereskedő és iparos közönségének 3/4 része vagy itt, vagy ott részvényes, és ezek a részvényesek a községi takarékpénztár által vagyonúkban látják magukat megtámadva. Lesz tehát ádáz konkurrenczia a társulati és a községi takarékpénztárak között. Hiszen ez jó! fogja gondolni a megszorult adós; a versenyzés bizonyosan le fogja szálltam a kamatlábot. Ne higyje senki, hogy a konkarrenczia mindig és szükségképpen jár előnyökkel a nagyközönségre nézve. — Ekkor eltünedeznek a képzelgésnek játszi csábjai, egy érdes kéz belenyúl az élet kerekébe és letörli a eománezot, mint a gyermek a pillangóról a ragyogó színeket. Ekkor kezdi érezni az ember, hogy a fényes éremnek van sötét hátlapja is, hogy a boldogság mellett egy irigy hatalom emelkedik föl, mely az élvezetnek egy utitársat ad — a szenvedést, — a szenvedést a maga változatosságával, mélységével, a munkát, megnehezíti a kitartást, kíméletlenségével elhervaszt sok szép reményt. Miért mondom én ezt Önöknek ma, ezen ünnepélyes órában, amidőn éppen ifjú ábrándjuk egyik legszebbike teljesül ? — miért állítom egymás mellé az örömet és fájdalmat, midőn ma csak az elsőnek van jogosultsága ? — Vagy tán a házasság oly szövetség, melyben egy rossz géniusz az emberi szenvedéllyel űzi csalfa játékát, hogy utoljára is lerontsa az ideált, melyben a nemes léleknek minden boldogsága fekszik? — vagy teher a házas élet, melyben elvész a poézis és helyébe lép a hideg kötelesség; melyben mincsen szabadság, csak türelem és lemondás; melyben az élet komorsága lán- ezokat kovácsol két léleknek lenyűgözésére ? Nem, Barátaim! A szövetség, melyet Önök az imént az Isten oltára és a katholikus anyaszentegyház színe előtt kötöttek, a legbensőbb életközösség, mely magasztos jelleménél fogva felül áll minden emberi ehhez hasonló vagy rokon természetű szövetségen. Ebben az emberi és isteni megmagyarázhatlan módon egybevegyül, ebben az anyagi és szellemi mozzanatok harmóniája nélkülözhetlen feltételt képez, ebben a természetes és a természetfölötti oly egységet tüntetnek föl, mely ha megbontatnék a kötött szent és magasztos frigyben, meghamisittat- nék azon nemes és tiszta czél, melyet Önöknek, — kik szabad akaratból egy felbonthatlan szövetség kötésére itt megjelentek, — az anyaszentegyház ma, midőn együttesen az élet hosszú útjára indulnak, kitűz. — Igen, vannak itt kötelességek, de ezek édesek, mert azokat a szeretet sugalja; igen van itt türelem, van lemondás, de éz a nemes sziveknek önkéntes áldozata; vannak lánczok, de azokat a
