Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-09-06 / 36. szám
gyarapodását csakis bihari s főleg aradi részekből remélheti, mely hódítandó részeknek Gyula a központja (még pedig igazi központja s vonzereje, áminő vonzerőt Csaba egyetlen szomszéd községére nem gyakdrol) s ennélfogva aki vármegyei politikát követ, az min-, den egyéb indoktól eltekintve, ezen okból is Gyula székhely jellege mellett fog állást foglalni. ^Csabai t. laptársunkat — és ezt sajnosán veszszük tudomásul — csütörtöki czikke után nem sorolhatjuk azok közé, kiknek a vármegye gyarapodása $ fejlődése iránt érzékük volna. Ha Csaba nem lehet a székhely, ha Csaba nem gyarapodhat, akkor ne fejlődjék, ne gyarapodjék, hanem akár vesszen el a vármegye is. Hogy megfájúl egyszerre csabai laptársunknak a. feje szegény Bihar és Arad vármegyéért, melynek „legáldottabb síksága és java részben magyar lakossága esnék el“ ha a kapzsi Békésvármegyéhez csatolnák azok határszéli községeit! A csabai •lap — melynek különben „Békésmegyei Közlönyr“ a cziine, túlbuzgalmában, csaknem le- szamarazza-azt a bárcsak „másodrendű“ államférfit, aki beleegyezhetnék abba, hogy Bihar vagy Aradmegye, Békés vármegye kedvéért megcsonkittassók, hogy azután Bihar- vagy Aradmegyónek „csak hegyes völgy es és nagy részben nem magyar lakta vidéke maradjon 8 képezze azon megye területét.“ — Meg kell jegyeznünk, hogy az Aradból idecsatolandó nagyobb községek: Gy.-Varsánd, Nagy- Péll, Otlaka, Sikló egytől egyig tiszta román, Elek pedig tiszta német község, amelyek Békésmegyéhez csatolása esetében Aradmegye nemzetiségi statisztikája nem hogy romlanék, hanem határozottan javulna. Csabai laptársunk csütörtöki czikkét azonban, — nem ugyan az ide csatolandó községek, mert azok egytől egyig kifejezetten Békésvármegyébe kívánkoznak — hanem Bihar és Arad irányadó férfiai, vármegyéjük megcsonkítása elleni — habár „pour honneur du drapeau“ szerű — védekezésükben, mint békésmegyei nézetet kitünően fogják kiaknázni tudni. De reméljük, hogy valamint a „a több megyebizottsági tag“ szózata nem fogja a székhelyet Csabának meghódítani, a csabai újság kicsinylő feltevése ellenére mégis fog akadni olyan, talán nem is „másodrendű“ államférfi, aki nem a Békésmegyei Közlöny tanácsát, hanem az adminisztráczió érdekeivel összhangban levő bihari s aradmegyei községek óhaját fogja figyelembe venni s sokak bánatára megtörténend az is, hogy Gyula városa székhely jellege mellett, Békésvármegye is megmarad, sőt nyerni fog kiterjedésben, erőben, ami úgy a vármegye régi, valamint idecsatolandó községeinek egyaránt javára s üdvére fog válni. Csaba községe és 400,000 forint. Már lapunk múlt heti számában megírtuk, hogy Csaba községének ama határozata ellen, melylyel az ottani képviselő testület a vármegyei székház Csabára áttétele költségeire 400 ezer forintot szavazott meg, egy csabai tekintélyes földbirtokos felebbe- zést adott be. Akkor kiterjeszkedtünk annak megvilágitására is, hogy hányán és kik szavazták meg a horribilis összeget, most pedig a felebbező Novák Kamill kúriai biró, törvény- széki elnök, mint Csaba szent-miklósi földbirtokos szívességéből oly helyzetben vagyunk, hogy a famósus határozatot ízig szétszedő s annak úgy törvénytelenségét, mint tarthat- lanságát fényesen dokúmentáló felebbezést szóról szóra közölhetjük. Nem mulaszthatjuk el azonban , erre a törvényhatósági bizottsági tagok figyelmét, első sorban pedig épen a közvetlenül érdekelt csabaiakét felhívni. A felebbezés, melyet Novák Kamill személyesen adott be Csaba községe elöljáróságának, a következő: Tekintetes képviselő testület! A hírlapok útján tudomásomra esett, hogy B.-Csaba nagyközség a f. évi augusztus hó 17-én mégtartott rendkivöli közgyűlésében Békésvármegye székhelyének B.-Csabára leendő áthelyeztetése czél- jából 400 000 frtot, beleértve ebbe a fekvőségeket és épületeket is, szavazott meg. Minthogy ezen határozatot kezeimhez venni nem Bikerfilt, azt jelen beadványomhoz nem mellékelhetem, azonban az 1886. évi XXII. t.-cz. 25. §-ában biztosított jogomnál fogva ezen határozat ellen a törvényes 15 napi határidőn belől felebbo- zéssel élek, előre bocsájtván azt, hogy alólirott, mint B.-Csaba nagyközséghez közigazgatásilag csatolt Szent Miklós pusztai birtokosra a fenti határozatnak esetleges végrehajtása folytán jelentékeny adótöbblet fogna hárulni. Felebbezési indokaim a következők: 1. A jelzett határozatot törvénytelennek tartom, mert az 1886. évi t.-cz. 110. § a világosan azt rendeli, hogy midőn valamely község törzsvagyonát elidegeniteni, lényegesen átalakítani, vagy felosztani kívánja, a képviselő-testület csak az általa evégre legalább 30 nap közbevetésével határo- zatilag külön kitűzendő és kihirdetendő közgyűlésében összes tagjainak általános többségével ha tározhat. Amennyiben az augusztus 17-iki határozatot ismerem, a megajánlott 400.000 írtban fekvőségek és épületek is bennfoglaltatnak. Kétségtelen tehát, hogy augusztus 17-iki képviseleti gyűlés, törzsvagyon elidegenítése“ tekintetében is határozott. Azonban, ha ez nem lenne is így, tény az, hogy Csaba város képviselő-testülete magát 400.000 forinttal megterhelte, illetőleg ezen horribilis ösz- szeget ajándékba akarja adni Békésvármegye közönségének, mely' ténykedés kétségen kivül az 1886. évi XXII. t.-cz. 110. §-ának rendelkezése alá esik. Figyelmet érdemel az is, hogy Csaba község képviselő-testülete jelzett határozatában világosan ki nem jelölté, hogy minő épületeket és fekvősége két szándékozik átengedni, esetleg, hogy a 400.000 frtot honnan és minő alapból fedezi. Felesleges "bizonyítanom, hogy az augusztus 17-iki közgyűlés nem azon módon lett kitűzve, mint a hogy ezt„az 1886. évi XXII. t.-cz. 110. §-a világosan előírja. 2. Azon czélból, hogy kimutassam azon elhamarkodottságot, melylyel a jelzett határozat hozatott, bátor vagyok néhány köztudomású adatot felemlíteni : Ismeretes dolog, hogy a B.-Csabán hetenkint kétszer megjelenő „Békésmegyei Közlöny“ szerfölött melegen érdeklődik B. Csaba községének közügyéi körül és lehetetlen feltételezni, hogy ennek szerkesztője és munkatársai tudomással nem bírtak volna azon indítványról,, melyet eme lap egyik elő kelő munkatársa, uévszerint Dr. Zsilinszky Endre úr B.-Csaba község érdemes birájához beterjesztett és mely augusztus hó 17-én volt tárgyalandó. Daczára ennek, a „Békésmegyei Közlöny“ az augusztus hő 15-én megjelentés ./■ alatt idezárt számában egy árva szóval sem említi, hogy augusztus 17-én megtartandó képviseleti ülésben a felett kell határozni, miszerint Csaba község lakossága magát 400.000 írttal megterhelje-e, vagy nem. így történt azután, hogy az augusztus 17-iki képviseleti gyűlésen a községi tisztviselőkön kívül csak 12. képviselő jelent meg a 40. képviselő közül, egészben pedig szavazott 38 egyén. Ha már most méltó figyelembe vesszük, hogy községi hivatalnokok aligha bírnak a függetlenség minden attribútumával, azon eredményre jutunk, hogy 12 városi képviselő 34,000 embert megterhelt 400.000 írttal. A mondottak kapcsán és a dolgoknak kellő világlatba helyezése czéljából felemlitendünek tar tóm még e pontnál a következőt: A „Békésmegyei Közlöny“ augusztus 9-iki száma, melyet 2. alatt csatolok, lapjának homlokán hozza Csaba város augusztus 6-iki közgyűlésének lefolyását, miből az tűnik, ki, hogy Csaba község tanácsa 68 tagból áll. Ezek szerint Csaba község képviselő testületé 68 tagból áll, s minthogy az augusztus 17-iki gyűlésen csak 33 tag szavazott, a törvényben előirt általános többség a mondott alkalommal nem volt még. 3. A jelzett határozat alakszerűségétől eltekintve, a dolog érdemére vonatkozólag előterjesztem, miszerint B.-Csaba nagyközség'az 1897. évre készített költségelőirányzat szerint községi pótadóban többet, mint 80,000 frtot rótt ki a lakosságra. Ha már most a kérdéses 400,000 frt valamely pénzintézettől fogna felvétetni, az évi kamatok és tőketörlesztés évenként legalább 20,000 frtot igé nyelne, mi pedig egyértelmű azzal, hogy a községi adó 25%-al emeltessék. Nagy tévedés azonban azt hinni, hogy a megyeház, a megyei tisztviselők lakása, a törvényszéki épület és a fogház felépítéséhez 400.000 frt elégendő lenne, mert ezen építkezések keresztülviteléhez legalább is 600.000 frt igényeltetik, mely összeg pedig Csaba község községi adóját, legalább is a következő 32 évre évi 30°/o-kal fogná emelni Nem ismerem teljes alapossággal Csaba község lakosságának vagyoni viszonyait, azonban azt hiszem, hogy ezen községben is több ezerre megy azoknak száma, kik 30°/, adótöbbletet nem fognak megbirni.. 4. Érdekes adat gyanánt felemlítem, miszerint a jelzett költségelőirányzat szerint B.-Csaba nagyközség adósságait már konvertálta, így egy újabb conversió előnyeitől elesett, s igy 5 évig 50 000 frtot tevő kamattartozását convertálás útján már nem csökkentheti. 5. Ismerve Békésvarmegye viszonyait, méltán joggal lehet kérdeni, hogy vájjon forog-e fenn annak szüksége, miként B.-Csaba nagyközség magára oly terhet vállaljon, mely alatt össze fog roskadni Köztudomású dolog, hogy Gyulán csak nem rég épült fel egy díszes vármegyeház. Gyulán bir a vármegye több épületet, melyben az alispán, főjegyző, főszolgabíró lakik, s melyek egyikében a gyulai kir. törvényszék van elhelyezve. Köztudomású dolog, hogy az igazságügyminiszter ö nagyméltósága a jövő évben Gyulán egy törvényszéki épületet és fogházat szándékozik építtetni. Ha a nagymélt. - m. kir. igazságügyminiszter ur ezen épületeket csakugyan felemelteti, visszanyeri Békésvármegye azon épületet, melyben jelenleg a gyulai kir. törvényszék van elhelyezve, de visszanyeri a fogház helyiségeket is, és ezen két épület a vármegye által alkalmas hivatali helyiségek gyanánt lesz felhasználható. Semmi szüksége sem forog fenn tehát annak, hogy B,-Csaba nagyközség önmagát ily módon tönkre tegye. 6. Egyébiránt ha közszükség volna az, hogy a vármegye és a törvényszék Békés Csabára áthelyeztessék, ezen esetben szerfölött méltánytalan dolog lenne azt kivánnj Békés-Csaba közönségétől, hogy az magát 400,000, vagy éppen 600,000 írttal megterhelje, hanem ez esetben az lenne igazságos, hogy oly nagy városok, mint például Békés vagy Szarvas járuljanak ezen czél eléréséhez hozzá 50—50,000 frttal, a kisebb községek 15—20,000 frttal. Erősen megvagyok győződve, hogy Békésvármegyének egyetlen egy községe sem fog ezen felesleges és szükségtelen czélra egyetlen egy fillért sem áldozni és ez jól van igy, mert az augusztus 17-ki határozat hátterét nem képezi a köz- szükséglet. 7. Mindezek után tisztelettel kérem a tekintetes községi képviselőtestületet, hogy a f. évi augusztus hó 17-én megtartott rendkívüli képvi selőtestületi ülésben hozott és fentebb jelzett határozatát ezen felebbezéBemmel együtt Békésvármegye tekintetes törvényhatóságához felterjeszteni szíveskedjék; Békésvármegye tekintetes törvényhatóságát pedig mély tisztelettel kérem, hogy Békés- Csaba nagyközségnek folyó évi augusztus hó 17-én megtartott rendkívüli közgyűlésében hozott és fen tebb jelzett határozatát megsemmisíteni, esetleg mint olyat, — mely az adózók vállára felesleges és elviselhetlen terheket ró, — megváltoztatni, illetőleg attól jóváhagyását megtagadni kegyeskedjék. 8. Végül bátor vagyok az igen tisztelt képviselőtestülethez még egy kérést intézni: A f. óv augusztus hó 17-én megtartott rendkívüli képviseleti ülésben hozott és fentebb jelzett határozat, — minthogy az ellen törvényes határidőn belül felebbezést nyújtottam be, az 1886. évi XXII. t,-cz. 25. §-ának utolsó bekezdése értelmében jogerőre nem emelkedett, lévén azon határozat ellen birtokon belőli felebbezésnek helye. Minthogy tehát ezen határozat nem emelkedhetett jogerőre, az alapon semmi további lépés nem tehető. Ismerve az ügyek állását, azt kell feltételeznem, hogy az igen tisztelt képviselőtestület ezen határozatot most azért hozta meg, hogy ez alapon a magas kormánynál Bókésvármegye székhelyének és a törvényszéknek B.-Csabára leendő áthelyezte- tését nyomatékkai kérelmezhesse. Nehogy ily lépés által Csaba község lakoságának kezei előre leköttessenek, s nehogy ily módon eme anyagi megterheltetés veszélye elhárithat- lanná tétessék: tisztelettel kérem a tekintetes kép viselőtestületet, miszerint ujabbi határozattal kimondani méltóztassék, hogy az augusztus 17-ki határozat felhasználása mellett felsőbb helyen semmi további lépés nem tehető mindaddig, mig ezen határozatot Békésvármegye törvényhatósága, illetőleg a belügyminiszter úr ő nagyméltósága jóvá nem hagyta. Tisztelettel kérem a tekintetes képviselőtestületet, hogy idevonatkozó határozatát velem közölni szíveskedjék. Gyula, 1896. augusztus 29. Novák Kamill. Képviselőválasztók névjegyzékének megállapítása. A vármegye központi választmánya folyó évi szeptember hó 1 én ülést tartott, melyen dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt jelen voltak dr. Bartóky József, Jancsovits Péter, Kotier László, Oláh György, dr. Ladies László választmányi tagok és dr. Deimel Sándor jegyző. A választmány a képviselőválasztók közszemlére kitett névjegyzéke ellen beadott felszólamlásokat elintézve a választók 1897. évre egybeállitott névjegyzékét végérvényesen megállapította. A választók száma, előző évi összeíráshoz viszonyítva a községek közt következőleg oszlik meg: I. Gyomai választó kerület: 1896. évben 1897.évben 1. Gyoma 495 494 2. Endrőd 544 528 3. Mezőberény 862 883 4. K.-Tarosa 272 290 5. Doboz 142 134 6. Szeghalom 385 413 7. K.-Ladány 369 418 8. F.-Gyarmat 288 385 9. Vésztő 240 262 10. Kondoros 46 48 Összesen: 3643 3855 11. Orosházi választó kerület: 1896. évben 1897. évben 1. Öcsöd 604 586 2. Uj-Kigyós 142 154 3. Szt.-Szt.-Torny a 39 47 4. Bánfalva 81 58 5. Nagyszénás .33 34 6. Sámson 28 24 7. Orosháza 1073 1045 8. Tótkomlós 344 345 9. Szent-András 382 387 10. Gyulavári 74 72 11. Kétegyháza 203 209 12. Csorvás 127 125 13. P.-Szt.-Tornya 110 100 14 P.-Földvár 192 179 Ezen Összesen: számadatokból 3432 látható, 3365 hogy gyomai választó kerületben jelentékenyen szaporodott a választók száma, addig az orosházi kerületben apadás mutatkozik. Összegezve az eredményt a két választókerületben választó összeiratott az 1896. évre 7075, az 1897. évre 7220, vagyis a szaporodás 145 választó. i r e k. Megyegyülés előtt. A közgyűlésre utalt ügyek előkészítésével megbízott állandó választmány szerdán, e hó 2-án délelőtt dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen jelen voltak dr. Bartóky József, Lukács Endre, Berthóty István, Deimel Lajos, Kiss Gyula, Ilojfmann Béla, Schmidt Iván, Oláh György, Nagy Károly, Horváth János, Zlinszky István, Lendvay Mátyás és Sál József. A választmány az eddig közgyűlés előtt utalt ügyekben állapította meg határozati javaslatát, legfontosabb tárgya azonban a vármegyei házi pénztár 1897. évi költségvetésének megállapítása volt. A számvevőség által összeállított tervezetet a választmány csekély módosítással elfogadván, végeredményében következőleg állapította meg a költségvetést: az 1897. évi szükséglet 107.447 frt 20 kr. erre fedezet 96.180 frt, marad fedezetlen hiány 11.267 frt 20 kr, melynek fedezésére a választmány az előző években is felhasznált 1% vármegyei pótadó kivetését javasolja. A költségvetés az állandó választmány javaslatával együtt meg fog hirdettetni és közszemlére lesz kitéve és ellene a közgyűlés napjáig felszólamlással lehet élni. Az eddig pótlólag beérkezett és még beérkezendő ügyek elintézése végett az állandó választmány e hó közepén még ülésezni fog. Dr. Fábry Sándor alispán ás dr. Bet kés Sándor tb. főorvos és kórházigazgató szabadságidejük lejártával augusztus 31-én hazajöttek Gyulára s tiszti működésüket f. hó elsején újólag megkezdették. A békésmegyei gazdasági egylet igazgató választmánya, úgy is mint lótenyész bizottmány szeptember 6-án, ma d. e. 9 órakor Csabán a casinó nagytermében ülést tart a következő tárgysorozattal : 1. A földmivelési- miniszter leirata a tájfajta lótenyésztés meghonosítása tárgyában s a tájfajta tenyésztés megkezdésének mikéntje felett leendő határozathozatal. 2. Ugyanannak, leirata az állatok mikénti bélyegzése tárgyában. 3. Ugyanannak válaszirata a sertésvész folytán beállt tarthatatlan helyzet megszüntetése érdekében felterjesztésünkre. 4. Békésvármegye alispánjának átirata a mezőgazdasági statisztika ügyben. 5. Folyó ügyek s egyéb átiratok. Tisztelgések. A gyulai tanítói kar az 1896/7- dik iskolai tanév kezdetén testületileg tisztelgett Bánhegyi István nyugalomba vonult tanfelügyelőnél, ki éveken keresztül nagy buzgalommal vezette a tanítás ügyeit, köszönetét és búcsút mondván neki nyugalomba vonulása alkalmából. A tanítói kar szerdán délelőtt II órakor jelent meg Bánhegyi lakásán, hol a kar nevében Rácz János üdvözölte meleg szavakkal az érdemekben megőszült derék tanfelügyelőt, ki meghatottan válaszolt Rácz beszédére, biztosítván a testületet, hogy továbbra sem fog köztük szétszakadni az a kötelék, mely hosszú évek során együttműködésük folytán képződött. Másnap délben Rezey Szilviusz uj tanfelügyelőnél történt tisztelgés, hol Pioár János polg. iskolai igazgató üdvözölte a tanítói kar nevében az új tan- felügyelőt. A körös-tarcsai vashid. A kereskedelemügyi miniszter elfogadta a Körös-Tarcsa községben építendő vashidnak a f. évi Julius 28.-án tartott helyszíni bejárása alkalmával jegyzőkönyvbe vett bizottsági megállapodásokat. Azon két alternatívára vonatkozólag, hogy a 170 m. hosszú hid 3, vagy 4 nyílással készítessék-e, mely első esetben a nyílások hosszúsága 55—60—55 méter, a másik esetben 25—60—60—25 méter lenne, elrendelte a miniszter, hogy az államépitészeti hivatal összehasonlító számadásokat készítsen és ezek eredményéhez képest dolgozza ki a részletes tervet és kérje ki az építésre a végleges engedélyt. Tájékozásul tudatja, hogy a hid vasszerkezete 4 nyílással 59,000 írtba, 3 nyílással 62,000 írtba fog kerülni. A hídépítésre vonatkozó előzetes munkálatok ezek szerint oly hosszú időt vettek igénybe, hogy miként az tervezve volt, az alapépítmények a folyó évben már alig lesznek elkészíthetők. A csabai földmives iskola alapszabályait a földmivelésügyi miniszter megerősítette. Most már mi sem áll útjában annak, hogy az intézet, melyben a berendezési és felszerelési munkálatok már javában folynak, a kitűzött időben, ez évi november hó 1-én megnyitassék. Telefonösszeköttetés Aradmegyével. Az aradi kereskedelmi- és iparkamara, — mint említettük, __ fe lterjesztést tett a minisztériumhoz, megyénk telefonhálózatának Elek útján Aradmegyével s közvetve Budapesttel való összekapcsolása tárgyában. A kamarához a napokban lejött miniszteri leirat szerint, az összekapcsolás egyelőre kétséges a miniszter súlyos feltételei miatt. A miniszter ugyanis értesíti a kamarát, hogy az említett távbeszélő hálózatokat csakis azon esetben kapcsoltathatja össze egymással, ha úgy Arad- mint Békésvármegye az összeköttetés czéljából szükséges vonalak építéséhez és fenntartásához, a törvényhatósági távbeszélő hálózatok létesítésének feltételeit megállapító 1893. évi 27,457, sz. a, kiadott rendelete III. pontjában felsorolt hozzájárulásokat a saját területére eső távbeszélő vonálrész után biztosítja. Tudomásul adja egyúttal a kamarának, hogy a két törvényhatósági távbeszélő hálózat összeköttetése esetén a megállapított előfizetési és kapcsolási dijakért csakis a két vármegyének szomszédos járásában levő előfizetők beszélhetnek egymással, a két vármegyének nem szomszédos járásaiban levő előfizetők, -ellenben minden egyes beszélgetésért a helyközi távbeszélő ősz- szeköttetésre nézve megállapított külön beszélgetési dijat (3 perczenkint 1 frtot) kötelesek fizetni. — Ily súlyos feltételek mellett aligha lesz képes a megye hatósága az összekapcsolás feltételeit az előfizetők által biztosítani. Szabó János és a vásárhelyi paróchia. Vármegyénk közéletének egy számottevő, azt lehet mondani nélkülözhetetlen alakja fog nemsokára eltávozni a megye területéről. A vásárhelyi egyik lelkészt állomás ugyanis elhalálozás folytán megürülvén, az egyháztanácB Szabó János békés-bánáti esperes, körös-tarcsai evangélikus ref. lelkész meghívását határozta el. A héten a hódmező-vásár- helyi egyháztanács, küldöttségileg tisztelgett Körös- Tárcsán Szabó esperesnél Szeremley Sámuel egy házi és Juhász Mihály világi elnök vezetése alatt. A küldöttség tagjai voltak Garzó Imre, Égető Mihály, Hézső Pál, Tunyogi István és Vidonyi Jenő I presbyterek. Juhász Mihály világi gondnok beszélt a küldöttség nevében, szólván arról a bizalomról, melyet a hitközség iránta érez, midőn őt kivánja egyhangúlag a lel koszi állásra. Szabó János esperes meghatottan válaszolt a küldöttségnek, ígéretet tevén nekik a felől, hogy ha az egyházközségi választó közgyűlés is belehelyezi bizalmát, kész az állást elfogadni. — Ezután Szeremley a küldöttség egyházi elnöke köszönte meg az esperes emez ígéretét | a küldöttség a legszebb reményekkel hagyta oda K.-Tárcsát. Megyénk lakossága előtt bizonyára élénk érdeklődés tárgyát fogja képezni e hírünk s megyéik polgársága bár egyrészről
