Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-09-06 / 36. szám
36-ik szám Gyula, 1896. szeptember 6-án XV. (XXYIIL) évfolyam i Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : | Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. .* . -5«.® fKjVfii ar^rmí ES. Társadalmi és közgazdászatí lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IsZ Ó 2>T ü -A- ~^7~ I ^). Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri köS- lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Í • Nyilt-tér sora 10 kr. 1 ______._______ ___ A csabai körlevél. Parturiunt montes . . . vagyis a nagy garral megindított szókhelymozgalom a vármegye bizottsági tagjainak szétküldött körlevélben zsúgorodik össze, melynek érdemleges része az, hogy »több megyebizottsági tag« — mert a körlevél nincs aláírva s mindenkinek képzelő tehetségére van bízva, volta- képen hányán és kik rejlenek eme fogalom alatt — felhívja a töi’vényhatósági bizottság tagjait, hogy ez ügynek — már t. i. a megyei székhelynek Csabára leendő áttételét — „hathatós támogatásban részesíteni, a község- beli megyebizottsági tagok körében értekezletet tartani s a czél érdekében velük kezet fogva, tervüket s ezzel hazafias eszméjüket (?) diadalra s1 giteni móltóztassék. “ A körlevél jelentőségét illusztrálja ama körülmény, kogy a csabai lap, mely pedig meglehetős közel áll a mozgalomhoz, sem vasárnapi, sem csütörtöki számában nem tartja érdemesnek közölni, sőt jelezni sem, hogy ilyen czirkuláre egyáltalában nyomda alól kikerült és szótküldetett légyen. Részünkről nem akarunk ily kicsinylést tanúsítani a körlevélben kulmináló csabai mozgalom iránt, amely körlevél szerint a vármegye székhelyének Csabára való áthelyezésére vonatkozó indítvány az őszi törvény- hatósági közgyűléshez már tényleg beadatott volna. Nevezetesen szó szerint idézzük a következő tételt: „az őszi törvényhatósági közgyűléshez beadott indítványunkat“ (tehát beadott és nem beadandó). Ezzel a tétellel szemben megjegyezzük, hogy - amint közvetlen meggyőződést szereztünk róla — a székhely kérdésben sem ilyen, sem bármily indítvány, nem hogy a körlevél keltét megelőző augusztus 23-ika előtt, de mindé mai napig nem adatott be a vármegyéhez. A körlevélből idézzük meg a következőket is: „Békés-Csaba képviselő testületé egyhangúlag 400,000 frtot felajánlott a megyei székház építési költségeinek s az áthelyezésből eredhető egyéb költségeknek fedezésére, amely összeg minden valószínűség szerint nélkülözhetövé teendi a megye többi községeinek, további megterheltetését.« f áülá, Dal. Volt nekem egy gyönyörű kis galambom, Eper ajkú, kökényszemii angyalom, Fipikémoek, tubikámnak neveztem, Mint az éltem, oly igazán szerettem. Sűrű eső verdesi az ablakom, Rád gondolok kis tnbikám, galambom, Rád gondolok, álmodozom felőled, Mért szakadtam oly hamar el tetőled. S. A. Fecske madár ... Fecske madár, fecske madár I . ! . Mért hagysz itten engemet ? . . . Megöl | bú, a fájdalom, Ha itt hagyod szivemet I Ki hoz most már üzenetet A rózsámtól én nekem ? Ki viszi el könnyű szárnyon A rózsámhoz levelem V ! . . Fecske madár, fecske madár! Boldogabb vagy én nálam, Elrepülnék én is veled, Hej I de nekem nincs szárnyam I . . . Elrepülnék messze, messze, Hol az öröm fészke vár; Menj 1 — mert megszakad a szivem — Isten áldjon jó madár I . . . Ifj. Nuszbek Sándor. Preszáka. — Kép a múltból. — Preszáka ! Egy véres folt, egy könynyel írott lap a magyar történelemből. Ebből implicite az következik, hogy Csaba községe négyszázezer forintos ajánlata — eltekintve tőle, hogy ez is a törvényes formák megtartása nélkül történt és igy nem kötelező, de miután megvan felebbezve, nem is jogérvényeá — minden körülmény között mégis maximális összegnek tekintendő. Csaba községe nem hajlandó ugyanis a négyszáz- ezer forinton felül is fedezni a vármegye át tételével járó költségeket, már pedig ezekre négyszázezer forint, bármily elviselhetlen és óriási áldozat Csabától ennyi is, a czél elérésére édes kevés s igy illuziórus biztatás, hogy a székhely áttétel nélkülözhetövé tenné a megye többi községeinek további megter heltetését. Bizony fizetni kellene rá a többi községeknek is, még pedig busásan. Ennek előrebocsátásával konstatáljuk hogy a »több megyebizottsági tag« aláírással ékeskedő körlevél nem keltette a várt viszhangot a vármegye törvényhatósági bizott ságának tagjai körében. Tudomásunk van ugyanis róla, hogy Csaba érdekében a körlevél után egyetlenegy községben sem volt mozgalom, annál kevésbé értekezlet a bizottság tagjai között; ami pedig a hangulatot illeti, bármily örvendetes tényeket Írhatnánk már most is róla, arról a közgyűlés fog ta nuskodni, ha ugyan — ami ez idő szerint legalább is kétes — a csabai indítvány egy- átalában be fog adatni a vármegyéhez. Ami egyébként a csabai mozgalomra vonatkozó nézeteinket illeti, azokat lapunk előbbi i különösen utolsó számában elmondottuk. A csabai lap meg sem kísérletté érveink czáfolatába bocsátkozni. Egyáltalán nem látjuk dementálva szarvasi főgymnasium áthelyezésére vonatkozólag Csabán régóta táplált aspirácziókat. sem. A csabai lap augusztus 30-iki számában napvilágot látott „Testvérhang“állitólagos szarvasi forrását legalább is gyanúsnak tartjuk Ez az aggodalom tényleg meg van és a székhely mozgalom óta fokozódott'-Szarvason. Amióta — hisz alig pár hete történt — a Bethlen főtanoda, melyet pedig nemcsak az illusztris fejedelem alapítványa, hanem beczikkelyezett törvény biztosítanak Maros-Vásárhelynek ezeknek daczára Kolozsvár érdekében fog Temető fejfák, virágok és szomorufüz nélkül Egy nyomorult, szalmás viskókból álló oláh falu az erdélyi havasok lábjában, a lassú zugás sál hömpölygő Ompoly virágos völgyén, melynek porladó rögei között egy legyilkolt magyar város népe pihen. A kopár, gránitsziklák ormán emlékeztetőü még ma is ott áll egy korhadt fakereszt s mesz- szire elsötétlik róla a durva faragott írás: „Cinterinu mortilor.* alapján, melyek szerint Békésvármegyének Z3T°/o. a magyar, egyszerűen tiltakozunk. * Azt is mondja csabai laptársunk »maga a »Békés“ czikkirója elismeri, hogy Gyula maradván székhelynek, Bókésvármegye kike- rekitése válik szükségessé, akár Bibarmegye, akár Aradmegye testéből.“ Engedelmet kérünk t. laptársunktól, a »Békés« czikkirója azt, hogy Gyula székhely maradásával Békésvármegye kíkerekitése szükségessé válik, nem mondotta. Tisztán annak okából, hogy Gyula székhely: a kikerekitós egészen bátran elmaradhat és ha a . kikerekités mégis meglesz, — meglesz pedig azért, mert a köz- Azt írja laptársunk, s hogy mennyire igazgatás rendezése ezt elháritlan szükségessé I megcsonkittatni: a szarvasiak egyáltalán nem érzik magukat oly abszolút biztonságban főtanodájukra nézve, mint azt a »Testvérhang« elhitetni akapja; nagyon rossz praecedens az a maros-vásárhelyi példa s minden Demost- henesnél ékesebb bizonyíték, hogy az alapítványok helyhez kötött volta mennyire nem képez biztosítékot az erő s hatalom természetszerű túlkapásai ellen. Hanem a csabai mozgalom indokolására a »Békésmegyei Közlöny« csütörtöki számában egy eddig nem hangoztatott egészen uj érvvel is találkozunk. súlyt fektet rá, azt kursiv szedéssel is demonstrálja „végezetre arról van szó, hogy a megyének azon jellegét, melyet magára öltött s mélyre práedestinálva'wan, t. i. tisztán és nemesebb értelemben vett demokratikus jellegét fentartva és. megerősítve, Magyarország szivébe telepitett nem magyar ajkú népességét, mély a megye népességének nagyobb részét, teszi, emeljük végre valahára a magyar állam önérzetes, öntudatos tagjaivá, s ne engedjük elzüllewi a szoczializmus félreértett tanainak örvényén.« Ezt az érvet polémia helyett egyszerűen rektifikáljuk. A szoczializmusnak, a mennyiben arról Békésmegyében szó lehet, a székhelylyel összefüggése nincs; Gyulának ép oly kevéssé van benne része, mint ahogy a csongrádmegyei nek Szentes, vagy a Csanádi szoczializmusnak Makó székhely volta nem okozója; sőt a mennyiben a szoczializmusról és különösen annak orvoslásáról egyáltalán szó jöhet Békésvármegyében épen az a jól felfogott szó- czialis érdek, hogy ne csak egy várost emeljünk és erősítsünk, ne csak egy különben is képzelet béli czentrum létesítésére törekedjünk, hanem fejleszszü/nk és erősítsünk egyenletesen minden községet, mi/nt önálló egyedet úgy kultúrái mint közgazdasági téren. Már pedig Csabának többi, községek életerejének felhasználásával való mesterséges erősítése a szoczializmusnak nem orvossága, hanem okozója volna. Ami pedig azt illeti, hogy a megye népességének nagyobb részét nem magyar ajkú népesség teszi a vármegyénk magyar jellegét tagadó eme állítás ellen, az utolsó népszámlálás adatai A zokogó leányok és asszonyok sírását elnyomta a tambura és guzslicza szava, melynek zsongásánál jártak az oláhok a — kaimért. Valami őrjítő, részegítő tánczot. . És énekelték hozzá a Hóra éneket, a havasok félelmes marseilljét. Dobra Ángyéi, a banditák vezére, ott állott a sziklapárkányzat szélén s a szelíden ragyogó csillagok fényénél nézte az éjszakai mulatságot, a zokogó asszonyok hullámzó tömegét. teszi : — Békésvármegyének. Bihar és főleg Aradvármegyóből leendő területi nagyobbodása nem azért fog megtörténni, hogy Gyula székhely maradhasson, hanem azért, mert a kikerekitósnek az a íőczélja, hogy a vármegyék lehetőleg egyenlósittessenek, nevezetesen hogy a valóságos kis ország számba menő nagy vármegyék területei s községei apasztassanak, mert olyan vármegyék, mint par excellence Bihar és Arad, — mai területük és népességük mellett — a közigazgatáshoz fűződő igényeket kielégitőleg egyáltalán nem kormányozhatok. Hogyha tehát Biharnak és Aradnak meg kell válniok községeik egy részétől, ez nem Gyula székhely maradásának érdekében, hanem magasabb administrativ okokból, a Békésvármegyéhez való csatolás pedig azon már adott helyzetből történik, hogy Biharnak és Aradnak ide csatolásra designált községei már kiesnek Nagyvárad és Arad városok érdekszférájából és úgy társadalmi, mint különösen közgazda- sági szempontból Gyulára gravitálnak és ezen oknál fogva, eme községeknek többször kifejezett és a kormány előtt is ösmert leghőbb óhajuk, hogy — épen Gyula kedvéért és ennek székhely jellege következtében — Békésvármegyébe kebeleztessenek. Azért hangoztattuk, hogy aki nem egyoldalú, hanem megyei politikát követ, akinek a vármegye sorsa s jövője fekszik a szivén, az bölcsen tudja, hogy Békésvármegye a Csanád, Csongrád és Jász-Nagy-Kún-Szolnok felé eső részekből nem akvirálhatván, nagyobbodását, hajad, fehér a homlokod, szemeidben tűz ég, karjaid is forrók, ölelésre, csókra termett a domnu 1 Dobra Ángyéinak a szive megdobbant, érzékei fellázadtak s oda akarta szoritani vérfoltos karjaiba az asszonyt, És ekkor . . . A térdeplő, megkínzott asszony felegyenesedett, kebléből kirántott egy villogó tőrt s veszélyesen forgatta meg a feji fölött. — A becsületem nem eladó, Dobra 1 A holtak temetője 1 . . . ♦ Ködös októberi est volt. A fenyvesek komor sötétjét bevilágították az égő falvak és városok magasan lobogó lángjai. A szakadékos hegyoldalak völgyét a szikla- bérczek magányát felverte a sirás a kétségbeesett jajgatás. Rémproczessziók jártak templomi zászlók alatt a havasok zugában s ahol Dobra Ángyéi véres banditái, megfordulták, ott aratott a halál, az enyészet. Pusztult, veszett a szittya nemzedék. A hires nóta elnémult, a kard kihullott a magyarság kezéből az utszélen, iák alatt megcsonkított emberi hullák hevertek s Abrudbánya, Verespatak és Brád füstölgő romhalmazai fölött hollók keringtek. Zalathna lángokban állott. Legfényesebben világított az égő város egyik templomának tornya, melynek zsarátnokai, sziporkái felszálltak a légbe, keresztül repültek a suttogó erdők fölött, hosszú, vérvörös csikót hagyva maguk után | leszálltak a preszákai mezőre, ahol a város menekülő lakosai körül egy ezrekből álló fanatizált had borzalmasan üvöltött. Tetszett neki a tivornya, az a különös, ér- zékzsibbasztó zaj, mely viszhangot vert a Vle- gyásza és Szírül ormain s nem vette észre, hogy lábaihoz fiatal nő csúszott, kinek halovány arcza még szintelebbnek látszott a vihar fényében. — Szárá bún Dobra I — szólott az álomképhez hasonló alak a tribünhöz s félve, remegve, megérintette a véres ember kezét. A vezér megrettent, de aztán mosolyt erőltetett arczára. — Te vagy az asszonyom ? Hát az uradat, fiadat hol hagytad, nincsenek itt veled? A fekete ruhás még szenvedésében is szép asszony vonásain egy sötét árny borongott keresztül s szemei újból megteltek könynyel. — Azok meghaltak, Dobra. Megölték az oláhok, megkinozták embereid. A férjemet lete- ritette egy golyó, fiam szivét átjárta egy lándzsa. Temetésöket elvégzik a hollók. Nekik már nem fáj semmi, nem éreznek semmit, hanem még élek s a te irgalmasságodhoz fordulok, uram. Régi, jó barátja voltál a férjemnek s talán most.. A tribün elkezdett nevetni. Görcsösen, hosszasan. — Az, az, jó barátja voltam s téged is szeretlek 1 Szép, kívánatos asszony vagy, fekete a A tribün vállához emelte fegyverét s nevetve czélzott. — S nem adnál egy csókot? Az asszony megreszketett egész testében s nem szólott, hanem kezeivel eltakarta arczát, hogy ne lássa a fegyver villanó csövét, a másik pillanatban eldördülve golyójával keresztül fúrta szivét. Utolsó sikolya ott maradt az ajkán, melyen megkövült az átok. Dobra Ángyéi rá sem nézett azután az áldozatra, hanem kiadta parancsát a magyarok legyilkolására s nem sokára Zalathna lakói vér- fagyasztó kínok között lehelték ki életüket az Ompoly virágos partján. * A preszákai völgy egyik kopár, kietlen ormán emlékeztetőül még ma is ott áll egy korhadt fakereszt s messzire elsötétlik róla a durva, faragott Írás: „Cinterinu moi'tilor.“ A holtak temetője! . . . Bibó Lajos.
