Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-23 / 25. szám

25-ik szám

Gyula, 1895. juziius 23-án

XIV. (XXVII.) évfolyam

i Szerkesztőség:

’ Főtér, Dobay János ke- ■ reskedése, hova a lap i szellemi részét illető köz- ' lémények intézendők.

Kéziratok nem adatnak viasza.

Előfizetési díj:

[ Egész évre . 5 frt — kr.

1 Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

; Egyes szám ára 10 kr.

H t

Társadalmi és közgazdászati áetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDobay János.

Kiadó hivatal:

I Főtér, Prág-féle ház, í Dobay János könyvárus J jjl üzlete, hova a hirdetések f jí és nyilt-téri közlemények

küldendők. i j

•i Hirdetések ■ >

V \ >

i' szabott áron fogadtatnak <1 i • el Gyulán, '!

i; a kiadó hivatalban. i

Nyílt-tér sora 10 kr. (

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bemeit fürdö-uteza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sötö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-uteza I.

Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 1., Dannenberg J. Deák Ferencz-utoza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon.

Előfizetési felhívás a

„Békés»

1895. évi 11-ik felére.

Lapunk junius hó végén XXVII. évfolyamának első felét töltvén be, tisztelettel felkérjük mindazon olvasóinkat, kiknek előfizetése júniusban lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. A lap programmja. mellyel éveken át sikerűit a közönség osztatlan bizal mát megnyerni, jövőben is a régi marad. Békésvár- inegye s abban a megye székhelye Gyulavárosa köz- igazgatási, társadalmi s közgazdasági érdekeit képviselni, tárgyilagosan, higgadtan, függetlenül, de óvakodva mindennemű személyeskedéstől: ezt az eszmét tűztük zászlónkra s ezen eszme széllé uében fogunk ezután is működői; összeköttetéseinknél fogvn ama kellemes helyzetben voltunk és vagyunk, hogy elvont elméletek fejtegetése helyett kizárólag megyei és községi érdekeink istápolásával foglalkozhatunk és eme törekvésűnkben megyénk és városunk kiváló fiainak közreműködése támogatja lapunkat; a vár megye 8 Gyula városa közönségétől reméljük az eddigelé is hálásan tapasztalt további szives támo gatást. Lapunk előfizetési díja szintén a régi marad s pedig egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr, negyedévre 1 frt 25 kr, mely összeg vidékről „ Békés kiadóhivatalának Gyulán11 czitn alatt postautalványnyal küldendő be.

Ipartestftlet Gyulán.

Tetőtől talpig becsületes és tisztességes iparos polgártársak ezógét viselő, 8 a körülmények mérlegelése után mégis azt kell róla mondanunk, hogy gyanús forrásból származó nyomtatott felhívás küldetett szét az összes, képesítéshez kötött mesterséget űző gyulai iparosokhoz, Gyulán ipartestület s betegsegélyző pénztár alkotása érdekében.

Ami az ipartestületet illeti, mindenkinek élénk emlékezetében lehet, hogy áz uj ipar- törvény életbeléptekor úgy e lapok hasábjain, mint társadalmi utón is minden befolyásunkat mérlegbe vetettük, hogy Gyulán

z>

fái

Megváltoztatott harezmodor.

Irta: Dubányi Imre.

(Folytatás.)

Zalatnay Károly ugyan elejtett egy pár szót már előtte, a min Margit gondolkozhatott volna, de Margit mint minden ly—20 éves lány nem gondolkozott csak álmodozott.

Zalatnay különben ügyvédbojtár volt, de mivel az ügyvédi pálya iránt nem bírt valami nagy hajlandósággal, némi kis protekczióval kineveztette magát pénzügyi fogalmazónak s mint ilyen, új állásának elfoglalása csak hetek kérdése volt.

Árkyné nem nagyon szerette, ha házukba jött.

— Szép név, egyéb semmi 1 Ambicziója sincs. Mint hallom ott hagyja az ügyvédet és fogalmazó lesz 80j forint évi fizetéssel. Ennél már nagyobb igényű az én Margitom I

S anyai büszkeséggel nézett végig a Margit classicus idomain.

Margit pedig el-el töltötte az időt a cynikus Zalatnayval, jókat nevetett ötletein és eltánczolt vele egy-egy négyest vagy csárdást mulatságokon. Eszébe nem jutott más. Az ilyen lányok mint ő, nem élő fiatal embert szeretnek, hanem ideált, és a szerint a mint ábrándjaiknak megfelel az a fiatal ember kit kezükkel megajándékoznak, öreg korukra vagy elhíznak, vagy elmérgesednek.

Zalatnay szintén olyanforma családból származott mint az Árkyak. Csakhogy inig ezek a régi romokat szerették volna fölépíteni, addig

ipartestület létesüljön ; nem ugyan oly költségvetés mellett, mint aminőt a mostani felhíváson olvasunk, mert ily alapra fektetve az ipartestület már születésekor életképtelennek bizonyulna, hanem koinbináczióba vettük és nem riadtunk, amint ma sem riadnánk vissza attól sem, hogy a tagsági dij évenként legalább két forint, esetleg annál magasabb is legyen.

Konstatáljuk, hogy az ipartestület léte sitési szándék nem a tagsági dij magassága vagy terhétől való félelmen, hanem egyéb okokon múlt; eme egyéb okok még csak személyiek sem voltak, mert a kísérlet többször ismétlődött és mindig mások voltak kezdeményezői, de mindannyiszor eredménytelenül.

Azt sem tagadjuk, hogy ha a számba- vehető összes tényezők igénybe vétetnek és telhasználtatnak, diplomatikus fogásokkal, már úgy ahogy, keresztül lehetett volna erőszakolni egy ipartestület felállítását.

De épen ez az erőszakolás az, amit nem ikartunk; mert vagy mondta volna ki a törvény parancsolólag az ipartestületek alakítási kötelezettségét, vagy ha ez nem tör tónt meg, akkor legyen az iparosok össze• ségében annnyi testületi szellem, annyi ön- kormányzati érzék, hogy ne kelljen velük szemben is fogásokhoz nyúlni, amidőn valaki érdekeik kielégítését tűzi feladatává.

Ha ipartestület csakis diplomatix.álás vagy forszirozás utján létesülhet: feltétlenül több kárt okoz, mint hasznot, több hátrányt, mint előnyt, amint ez nagyon szomorúan bebizonyult oly városokban, mint Szolnokon, Nagyváradon, Makón, stb., ahol pedig az ipartestületek létesítése jelentékenyen kisebb nehézséggel járt, mint Gyulán is.

Nem hunyhatunk szemet ama szomorú tapasztalat fölött, hogy az ipartestületi élet számos helyen valósággal feldúlta az iparosság nyugalmát, úgy, hogy Szolnok, NagyZalatnay sok gyerek-, és ifjúkori keserűségtől cynikussá vált modorban rúgott egyet-egyet a romokon, gúnyolódott a- saját sorsa felett és neve* ett a czifra szegénységen.

Talán ezért is nem szerette Árkyné.

Zalatnay gyakran járt azért Margitékhoz, mulattatta szellemes, cynikus mondásaival Margi- tot, de többre nem mentek.

Margiték minden péntek délután kimentek a ligetbe a térzenére. Zalatnay ide sem kisérte őket soha, s az összes udvarlás a bálokon tanúsított figyelem volt.

— Miért nem jön ki maga sohasem velünk a térzenére, kérdé egyszer Margit tőle minden mellékgondolat nélkül. — Minden úri ember ott Van.

— Eh 1 nem találom én magamat abban a czifra üres világban. Az ember annyira ki van téve a kritikus szemeknek, hogy meglátják azt is, hány lyuk van a czipöje talpán.

— Nagy bolond magal

Pedig Zalatnay csinos barna fiú volt. ízlésesen öltözködött, rendesen fizette a számláit, de roppant passziója volt úgy beszélni magáról, mintha valami félretaposott czipőtalpu, éhes di urnista volna.

A kelenvári sétatéri zenék híresek voltak, Nem zenéjük miatt, hisz ide nem is zenét hallgatni jöttek, hanem azért, mert idejött a kelen vári haute-volée látni és láttatni.

Kelenváron az ember ott kezdődött, vagyis annál, a ki a sétatéren minden pénteken meg- mutatta magát.

Itt tündököltek uj toilettjeikkel a fiatal menyecskék és bálozó lányok, itt mutatták meg vasalt ruhájukat a gigerlik, kölcsönös kritikák mellett.

várad ma irigykedve néz Sopronra, Debre- czenre, Kolozsvárra, ahol ipartestületek nem létesültek, és ahol az iparosok közötti viszony összehasonlithatlanul jobb, mint ő náluk. Ö szintén bevalljuk, bogy a szolnoki, nagyváradi s még egy csomó ipartestületi botrányos krónika nagyon lehütötte az ipartestület iránti lelkesedésünket és legalább is rezervált áliáspoutra szorítkozunk minden oly mozgalommal szemben, ami nem azokból a körökből indul ki, amelyek eddigelé az ipartestületet következetesen ellenezték és meghiúsították.

Ami azonban a Gyulán, mint a vármegye székhelyén létező s az egész vármegyére szóló kerületi betegsegélyző pénztár mellett, tehát bizonyos fokig annak rovására létosi tendő ipartestületi betegsegélyző pénztárt illeti : az teljesen indokolatlan, inpraktikus és csakis káros volna Gyulára; ezért mondottuk ezikkünk elején gyanúsnak a megindult mozgalmat, mely voltaképen leplezett támadás a gyulai kerületi betegsegélyző pénztár ellen és a csabai lóláb nagyon is kilátszik alóla.

Ipartestület létcsüiése ellen nincs kifogásunk, sőt ha egészséges alapokra lehet fektetni, őszintén üdvözöljük, ám ha a létesü- lés most is csak kísérlet marad, azt sem tartjuk valami nagy csapásnak, mert az ipartestüle- tek — sajnos — nem úgy váltak be, hogy szégyenpirnak kellene elfutni a gyulai iparosok arczát, ha — mint a felhívás mondja

— vidéki iparosok kérdik tőlük, van-e Gyű Ián ipartestület? ellenkezőleg sok vidéki iparos arcza ég a gyulaiak előtt a szégyenpir- tól, minő ipartestületi élet folyik közöttük!

— de ami a gyulai kerületi betegsegélyző pénztárnak Gyula érdeke éllen való felállítását illeti, hisszük, hogy ebbe az erőpazarlásba a gyulai iparosokat senkinek sem sikerül beléugratni.

Mert jaj volt annak, a ki a kelenvári sétatéren ilyenkor végig ment a nélkül, hogy két óra hosszat ne töltött volna tükör előtt. A sétatér padjairól száz mamaszem, a fák mellett pádig csoportokba verődött czigarettázó uracsok figyeltek meg minden lépést, és jaj vdt annak a szegény áldozatnak — lett legyen az bármelyik nembeli — ha vagy egy parányi toillette hibát, vagy egy nem sikkesen betanult mozdulatot észrevették. Az lehetetlenné volt téve.

Természetes, hogy Árkyék el nem mulasztották volna sohasem a térzenét, és Árkyné ele- gancziája büszke tudatában boldogan suhogtatta a ki nem fizetett nehéz selyem ruhát séta közben. Margit volt a térzenék csillaga, s minden szem rajta f.iggött, mikor a pavilion előtt elsétáltak.

Azután utánna nézve vágytól sovárgó szemekkel, súgták össze a gigerlik:

— Milyen kár, hogy nincs pénzel

* *

A *-ik gyalogezred világos parulis bandis tái elkeseredetten fújták valami cseh darabnak a végét. Bömbölt a helikon és bombardó, bele- bele dörrent a nagy dob meg a czintányér, a kis dobos őrülten verte vibráló csuklókkal a kis dobot. Aztán még egy nagyott fújt rézpiros kidagadt pofával a fiiglhornista, a nagy szakállú karmester felemelte ezűstgombú pálezáját és egy Összeolvadó akkorddal lefújtak a darabnak.

Éppen akkor ért oda Zalatnay Margit mellé, halálra rettentve őt azzal a baryton „Kisztihand“- dal, a mit már háta megett elkezdett.

— Hát maga hol jár itt ?

— Egy kis hivatalos ügy ;m volt. A sétatéri csősznek vettük- ki a feje alól a párnát s egyúttal ide is elhozott a kíváncsiság.

Az alsó-fehér-körösi társulat közgyűlése.*

(Májrs 27.)

Jelen voltak: Ladies György társ. elnök, Dútit ay Béla, Keller Imre Kövér László, ílaan Béla, Mezoy Lajos, Hoffmann Mihály, Szekér Gyula, Asza- lay Gyula, Kovács András, Bán Károly, Erdődi Fe- roncz, Hegedűs Mihály, továbbá Rév Lajos kir. főmérnök, Gallacz János kir. tanácsos vízépitészeti kerületi felügyelő, Steineker Gábor kir. főmérnök, Erkel János társ. főmérnök, Wieland Károly társ. pénztárnok és Csausz Lajos társ. igazgató.

Ladies György társ. elnök annak előrebocsátásával és constatálásával, hogy ezen kölcsön felvétele feletti határozat hozalalra is egybehívott közgyűlés társulati nlápBzabályszerűleg hivatott össze, mert a meghívó az alapszabályok 13. §-a értelmében 15 napot megelőzőleg május hó 12-én bocsáj- tattak ki cs a helyben megjelenő „ Békés“ czimü lap folyó évi 20 számában közzétételeit, hogy továbbá a társulatnak összes árterülete 36,50 4800/,6o0 hold, értéknövekedése pedig 1.933,740 frt lévén, ezen közgyűlés, melyen 34,2ül807l6M hold ártér és 1.82(1,692 frt értéknövekedés van a jelenlevők által képviselve, a társulati alapszabályok értelmében kölcsön felvételének megszavazására is határozatképes, az érdekeltséget szívélyesen üdvözli, s a közgyűlést megnyitja.

Ladies György társulati elnöknek azon indítványát, hogy Rapaics Radó min. tanácsosnak, Péch József kir. tanácsos, osztálytanácsosnak és Gallacz János kir. tanácsos, műszaki tanácsos, vizépitészeti kerületi felügyelőnek legfelsőbb helyről őket ért kitüntetéBÖk alkalmából a társulati közgyűlés őszinte örömének nyilvánítása mellett üdvözletét tolmácsolja u közgyűlés egyhangúlag elfogadta.

Előterjesztetett a Magyar-Jelzálog Hitelbanknak három módozat szerinti ajánlata, melyben a társulat által felvenni szándékolt 220,000 frt új kölcsön rendelkezésére bocsátásának feltételeit közli; továbbá a Pesti Magyar kereskedelmi Banknak a

220,000 frt új kölcsönnek, és a társulati 1.600,000 frt tartozás convertálásának czéljából szükséges ösz- szegnek engedélyezési feltételeire vonatkozó ajánlatai ; továbbá a Magyar Földhitelintézetnek nyilatkozata, mely szerint az intézet zálogleveleinek ez- időr'íerint 97°/n árfolyammal való értékesítését kilá- tá:x>á helyezi; ezután olvastatott a f. évi XV./1895. kgy. számú határozattal a kölcsön körüli eljárással megbízott küldöttségnek véleményes jelentése. Végre

*Térszűke miatt késett. Szerk.

Árkyné egy hódolatra intő fejbólintással üdvözölte Zalatnayt. Egy kicsit sétáltak még, aztán leültek egy padra. Árkyné egy, keze ügyébe került jó barátnéjával kritizálta a publikumot. Zalatnay maga társaloghatott Margittal.

— Nem nekem való ez a világ, — kezdte Zalatnay a maga cynicus modorával — úgy nézek ki itt, mint az ezüst service közt a csontnyelü kés.

— Ugyan ne rosszalkodjon már Zalatnay.

Zalatnay aztán elkezdte a maga módja szerint a kritizálást.

— No nézze! ez meg épen fanyelű bicsak a hivalkodó ezüstnemü közt.

Egy szegény bocskoros atyafi czipelt egy zsák szenet a hátán. Iszonyú zavarban volt a jó földi. Mint falusi ember, nem tudta, hogy ő, ha ezen a sétányon hűvös árnyékot keresve megindul, a végén olyan úri társaságba jut, a milyenről még álmodni sem mert.

— Hogy mer ez az ember ide jönni 1 Hol a rendőr ilyenkor, racscsolta egy világos nyári- ruhás gigerli, kit a szegény ember zavarában — jószándékkal kitérni óhajtván neki — összekor- mozott.

Az atyafi aztán zavarában kikerült a velo- czipéd útra. Itt neki ment egy bősz sportsman, nagyot bukfenczelve rajta keresztül bicyfelivel együtt, 1 miután a kocsiúton életveszélyek közt áthatolt, neki vágott a pázsitgruppnak.

Ekkor már észrevették a rend éber őrei s két András mindjárt melegen kezdte marasztalni a halálra rémült atyafit.

— Szegén}' öreg 1 — mondá a jószivü Margit.

— A rendőrség elég humánus - - vágta rá Zalatnay. Az öreg árnyékot keres "tt s a rendőrség most igyekszik a hűvösre vágyó ember kívánságát teljesíteni.