Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-21 / 16. szám

IG-ik szám.

Gyula, 1895. április 21-én

XIV. (XXVII.) évfolyam.

Szerkesztőség:

Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 I 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

í - »W

Társadalmi és közgazdászati iietilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToa*3r T^iclos.

I

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyváras üzlete, j jva a hirdetések j és nyílt-téri közlemények ; küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak i el Gyulán,

a kiadó hivatalban. 1

Nyílt-tér sora I0 kr. '

m _______ »

Hi

rdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdő-utcza 4., Uaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza I, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1.

Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon.

A magyar társadalom közművelődése.

Az a mozgolódás, melyet a magyar társadalom közművelődése érdekében kifejtett, szorosabban véve csak az alkotmány helyreállításának idejétől kezdődik. A szabadság- harcztól az 1867-ik évig terjedő időszak alatt tartózkodók voltak az emberek az egymással való érintkezésben s alig-alig jutott eszükbe, ha keblükben honolt is, hogy egyik-másik nemzeti ideált — lett légyen az az akkori felfogás szerint teljesen ártatlan — nyilvánosan érvényre emeljék. Az alkotmányos korszak beálltával aztán, rohamos haladásra szánta el magát a magyar társadalom, mintha csak egy esztendő alatt akarta volna helyreütni minden egyes évtized lomha, de nem szándékos mulasztását.

Ha ma végigtekintünk társadalmunkon, lehetetlen hogy szemünkbe ne tűnjenek azok a visszás állapotok, melyeket közművelődési téren épen ez a rohamos fejlődési vágy és folyamat idézett elő.

Nem kell hosszasan bizonyítani, hogy nem nevezhető egészséges közművelődési fejlődésnek, ha az emberek kebléből nemzetiség-, rang-, osztály- és vagyon külömbség nélkül kiveszőiéiben van minden ideál. Már most csak az a kérdés, képzelhető-e igazi értelemben vett közművelődés idealizmus nélkül ? Erre a kérdésró a mindennapi élet társadalmi eseményei habozás nélkül adhatják meg a feleletet hogy: nem. Mindennek daczára küzködik társadalmunk s haladni kíván a közművelődés utján, de meglátszik törekvésén, hogy az nem természetes törekvés és haladás, hanem modern affektálása az őszinte emberi barátságnak, szeretetnek, összetartásnak és egyetértésnek.

Ha fokról-fokra rang és osztálykülömbfáBili.

A felolvasás.

Irta s felolvasta a gyulai körben: dr. Nómethy József.

Mélyen tisztelt uraim és hölgyeim I

Nincs a világon nehezebb dolog a felolvasóra nézve, mint felolvasni; s nincs a világon nehezebb dolog a közönségre nézve, mint egy felolvasást végig hallgatni. A felolvasó mindig tudja, hogy a közönség unatkozik és mégis olvasnia kell tovább, s ha egy-egy ásító arcz ötlik szemébe, discrétül félre kell forditani a fejét s úgy tenni mintha nem látná. A közönség a felolvasás alatt mindig unatkozik és mégis úgy kell tennie, mintha érdekelné a dolog, sót a jámbor felolvasót nem egyszer meg is éljenzí. Ez a bizonyos éljen mindig kétséges és soha sem lehet tudni, hogy köszönet-e a felolvasásért, vagy pedig a megelégedés nyilvánítása a felett, hogy a felolvasó végre elhallgatott.

De legkínosabb a helyzet akkor, mikor a felolvasás után táncznak kell következni, Ekkor a felolvasó érzi, hogy a publikum alig várja, hogy elhallgasson, a publikum pedig bármennyire vágyik is arra, hogy a felolvasó ott hagyja a pódiumot s bármennyire viszket is a publikum fiatalabb részének a talpa, kénytelen jó képet vágni a dologhoz és úgy tenni, mintha a világon semmisem érdekelné jobban, mint a kunhalmok rejtelmei, a török aiium ellen való orvosság, a vak Béla pápaszeme, vagy a miről épen a felolvasó értekezik.

Szóval a felolvasó úgy érzi magát, mint — bocsánat a kifejezésért — a kutya a karó közt; a publikum pedig úgy érzi magát, mint a kinek a sleppjére hágtak s attól nem tud tovább menni.

ség szerint vizsgáljuk társadalmunkban ezeket a jelenségeket, arra a meggyőződésre jutunk, hogy ámbár az ujjáóbredés óta az alsóbb rangosztály óriási lépésekkel törekedett utolérni I rangban magasabb társadalmat, és bejutni vágyott minden áron annak rétegeibe, sem ideáliter, sem materialiter igazán át nem változott, csak bizonyos külső másfélét öltött magára; erkölcseiben pedig határozottan inkább hanyatlott sem mint erősbödött.

Talán még szivósabban állotta meg a helyet e tekintetben az a magasabb rangosztálybeli, aki az alantabb álló osztály kegyét anyagi okok miatt hajhászta, mivel ez köz- művelődési tekintetben a vagyon menedéke alatt inkább emelkedhetett, semmint sülyedt, de magyarázható ez a szellemi felsőbbség vívmányának is az anyagi dolgok felett.

Ha a szó teljes értelmében vett nép közművelődési viszonyait tesszük vizsgálódás tárgyává, még kedvezőtlenebb eredményeket tapasztalunk. Közöttük épen nincs egyetértés, csak a rossz iránt, az is csak elvétve s ez még szerencse. A magyar paraszt nép köz: művelődése az uj alkotmányos korszak óta fejlődött ugyan az általánosságban, de óriási mértékben sülyedt a nép erkölcsi magatartás tekintetében. Azok az elemek, a melyek a magyar paraszt nép kis falujaibair apostolokként terjesztették a polgárisodást, úgy látszik nem igen viselték sziveiken az erkölcsi — hanem csak anyagi eszközöket — s a nép fokonkint való anyagi romlása megteremtette ugyan bizonyos nemét a közművelődésnek, de elhintette a magvát az erkölcsi sülyedés- nek is! Kihalt az ideál a nép szivéből is és e nélkül az egészséges közművelődés nem képzelhető. Igaz, hogy a népre nézve inkább hátrányos, semmint előnyös volt az is, hogy a 28. év előtt még nyers és gondolkodásában korlátolt elem hirtelenében olyan jogokat nyert, amelyeket érvényesiteni csak ferde

De azért mindketten szenvednek tovább, kiállják a rájuk szabott szenvedést, mint a mesebeli királyfi, keresztül eszik az Eldorádót elzáró kása hegyet, hogy bejuthassanak a táncz és mulatság Eldorádójába.

A felolvasás mindkét félre nézve egy neme az önkinzásnak. Kínozzák magukat azért, hogy megérdemeljék az - örömöt, mely a kinzás után következik.

A táncz előtti felolvasó úgy áll a közönség előtt, mint a bűnös az előtt, a ki ellen vétkezett. Mellét verve, s lesütött szemmel könyörög, bocsáss meg óh uram! publikum ! nem az én akaratom, hogy vétkeznem kellett ellened. Nem az én akaratom, hanem a végzeté, a sorsé, a melynek könyvében meg van irva, hogy a szenvedés jutalma az öröm és hogy a fájdalom a boldogságnak egyik alkatrésze.

A publikum úgy áll a felolvasóval szemben, mint a megsértett, de könyörületes királynő a bűnös előtt; szemrehányó!ag mondja neki „óh emberi bántottalak én téged valaha, vétkeztem-e ellened! hogy most midőn tánczolni s mulatni volna kedvem, végig botorkáltatsz a török háborúk korán, s elmondod hogy a passaroviczi béke a jámbor Gül-baba sirja tekintetében, minő jogokat biztosított a török kormánynak ? Ha már rád szabta a sors, hogy te legyél az ostor, melyet az Úr reánk küldött bűneinkért, ám legyen, végezz velünk sebesen, s múljék el tőlünk e pohár.“

Szegény felolvasó és szegény publikum, egymás gyötrelmére színlelik a mulatóst, s midőn vége van a dolognak, keblükből a megköny- nyebbülés örömteljes sóhaja száll az ég felé s mindegyiknek arczán egy mondat olvasható: „hála Istennek, csak hogy már vége van.“

Akár mit és akárki olvas fel, az mindegy. Az érzelem- ugyanaz marad, félig unalom, félig

értelemben tudott s tud többé-kevésbé még ma is s ha hozzávesszük, hogy ezeket a jogokat még ma is illetéktelen oldalról magyarázzák neki, részint pedig a túl szabad, — de lelkiismeretlen — Írott betű elcsavarja fejét, képet alkothatunk magunknak népünk egészséges közművelődéséről.

Önként következik mind ebből, hogy társadalmunkban a beteges jelenségek természetes okokon alapszanak. Az a társadalom ugyanis, a melynek szellemi fensőbbsége kiküszöböli kebléből mindazt, ami ideális, nem méltó arra, hogy diadalmaskodjék a materiális eszmék fölött, már pedig évezredek tesznek róla tanúbizonyságot, hogy az anyag kincse múló, mig a szellemé örökkétartó.

Nehéz lesz kiegyenlíteni társadalmunk közművelődési életében ezeket a controver- ziákat mindaddig, mig szellemi felsőbbségünk- kel ugyancsak közművelődési tekintetekben imponálni nem tudunk.

Hiábavaló minden törekvés, anyagi és szellemi fáradozás mindaddig^ amig társadalmunk műveltebb rétegében bizonyos visszafejlődés be nem következik: közművelüdésünk egészségtelen marad. Éppen azért, mert műveltebb társadalmunk visszafejlődés nélkül úgy látszik, nem képes kitárni kebelét annak ami eszményi, csupán az anyagnak hódol, mely pedig neki lépten nyomon hadat üzen, vagy megfordítva ó üzen annak háborút, holott a szellem felsőbbségének engedni és dia dalmaskodni kellene.

B.

Az alsó-fehér-körösi társulat közgyűlése.

(április 8.)

Jelenvoltak: Ladies György elnök, Dutkay Béla, Kövér László, Haan Béla, Korosy László, Me zey Lajos, P. Nagy Sándor, Hoffmann Mihály, Szekér Gyula, Aszalay Gyula, Kovács András, továbbá

szánakozás a publikum részéről, félelem és bocsánat kérés a felolvasó részéről.

Van azonban a felolvasók nagy családjának olyan fajtája is, mely nem bir tudatával annak, hogy mit tesz s azt hiszi szegény, hogy arra a fiatal seregre nézve, mely előtte ül, s mely reá hallgat, ebben a pillanatban nincs fontosabb dolog mint az, hogy Utyesenics Martinuzzi Frater György hibás volt-e a váradi béke megkötésében, s hogy Bormeniszsza Anna milyen okosan viselte az ura kalapját, mikor nagyságos Apafi Mihály fejedelem naphosszant aludta az igazak és részegek álmát.

Ezek az úgynevezett komoly felolvasók. Ezek kétfélék: bölcsészek és történészek. A bölcsészeket arról lehet megismerni, hogy borzosak és a nyakkendőjük állandóan félre csúszik, és hogy olyan nyelven beszélnek, a melytől az embernek kínos álmai származnak. Ezek rettenetes következetességgel kínozzák hallgatóikat; sötét szemeikből sajátságos hátborsództató villámok lövelnek, a melytől az embernek az öregapja bűne is eszébe jut.

Mikor egy ilyen felolvasó elkezd olvasni, olyan képet vág, a milyent Mózes vághatott a Sinai hegy alatt, mikor az Úr a tiz parancsolatot villámlás és menydörgés között a zsidóknak kihirdette és őt használta tolmácsul. Mikor pedig a felolvasást befejezi a publikum vág olyan képet, mint a milyennel a zsidók a rézkigyóra néztek.

A másik szintén rettenetes faja a felolvasóknak a történész felolvasó. Ez a faj is borzos, de a nyakkendője nincs félre csúszva, hanem a helyett kabátja tisztes történelmi korszakokra emlékeztető keféletlenségben díszeleg. Mikor ez elkezd olvasni, reszketés fog el bennünket s felhangzik keblünkben a rettenetes kiáltás „jön a tatári jön a tatári“ s halljuk Dsingisz kán haNovák Gusztáv és Rév Lajos a m. kir. államvasutak képviseletében, Gallacz János vízépitészeti kerületi felügyelő, Szarvasy Arzén kir. mérnök, Erkel János társ. főmérnök, Habinay Pál társ. mérnök, Wieland Károly társ. pénztárnok és Csausz Lajos társ. igazgató.

Ladies György társ. elnök annak előre bocsátásával, hogy a társulat összes árterülete 36594300/,600 hold, értéknövekedése pedig 1.933,740 frt lévén, ezen közgyűlés, melyen 32,3lO,-£00/,600 árteres hold és 1.751,542 frt értéknövekedés van a jelenlevők által képviselve, — a társulati alapszabálynak 22. §-a h., pontja értelmében kölcsön felvételének megszavazására is határozatképes, — az érdekeltséget szívélyesen üdvözli, a közgyűlést megnyitja s a jegyzőkönyv hitelesítésére Kövér László éB Szekér Gyula társulati tagokat felkéri.

Olvastatott társ. igazgatónak és társ. főmérnöknek együttes jelentésük a lefolyt 1894. évről és az ig. választmánynak vonatkozó javaslata.

A közgyűlés az ig. választmány javaslatához képest a tiszai ármentesitő társulatok közös nyugdíj intézete alapszabályainak elbírálására és a társulatnak a nyugdíjintézetbe való be, vagy be nem lépésére vonatkozólag javaslat előterjesztésére szóló megbízással egy — a társ. elnökség, Szekér Gyula, Haan Béla és Korosy László érdekeltségi tagokból Erkel János társ. főmérnökből és Csausz Lajos társ. igazgatóból alakított — bizottságot küld ki azon utasitással, hogy véleményes jelentését a legközelebb tartandó közgyűléshez terjessze be

Az árvíz lefolyásáról szóló jelentés értelmében fokozott őrködést igénylő három egymásután következő és a legutolsót illetőleg különösen jelentékeny áradások folytán a költségvetésileg megállapított 2000 frthoz képest árvédelmi napszámoknál felmerült 1199 frt 93 krnyi több kiadást a közgyűlés megszavazza, és kifizetésre utalványozza; a jelentésben foglalt előterjesztéshez képest utasítja társ. főmérnököt, miszerint a kettős körösi új védtölté- sekben tapasztalt süppedéseknek és repedéseknek a folyó évben eszközlendŐ gondos kijavítása, valamint a jelentkezett ugyan csekély a talajviszonyok következtében is előállott szivárgásoknak jövőben való meggátlása czéljából felvételeket eszközölvén, mielőbb javaslatot és költségvetést terjesszen a közgyűlés elé. Szekér Gyula érdekeltségi tag felszólalása folytán pedig elhatározza a közgyűlés, miszerint kerestessék meg az aradmegyei ármentesitő és

dainak zaját s 'rettegünk; hogy a felolvasó mögül mindjárt előlép valami közveszélyes mongol, s bivalybőrbe varrván bennünket, kitesz a napra, megöl.

Ez is rettenetes faj. Egy csepp kímélettel sincs az ember iránt; képes § óra hosszant tárgyalni, hogy Podiebrád cseh király köszvényé- nek milyen befolyása volt Mátyás királylyá választására, és ha neki durálja magát azt is be tudja bizonyítani, hogy a Lucullus lakomán ugyanazzal a mártással készítették a borjuschnitzlit, mint a hogy azt most a kis pipában csinálják.

Mikor az ilyen felolvasó elvégzi, úgy érezzük magunkat, mint Istenben megboldogult IV. Béla király, mikor Veglia szigetéről visszatérve látta, hogy nincs országa, nincs trónja már, de legalább tatárja sincs.

A bölcsész és történész felolvasók kapják a legőszintébb éljeneket. Éljenzik őket azért, hogy végre leszálltak a pódiumról, s elvitték a bohém társaságból a régi kutyabör diplomák szagát.

A felolvasók közép faját képezik, a novellista és poéta felolvasók. Az előbbiekkel közös vonásuk az, hogy ők is azt hiszik, hogy a publikumot egyenesen arra czélra teremtette az Isten, hogy őket hallgassa.” Különböznek pedig az előbbiektől abban, hogy az igazságra nem sokat adnak s a költői szabagságot egész a bolond beszédekig kiterjesztik.

Egymással abban egyeznek meg, hogy azt hiszik, hogy a világ közepe többé nem Makón, hanem az ő fejük búbján van, s egymástól abban különböznek, hogy a novellista felolvasó szépen meg van fésülve s smokingban fekete nyakkendővel jelenik meg, a poéta pedig borzas, mint egy medve Gyertyaszentelő napján s szalonkabátban és akkora máslival jelenik meg, mint két kefeseprö.

Ha a történésznek és bölcsésznek azt mon*