Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-01 / 48. szám

Már a jövő héten fogják a magyar osztály- sorsjáték második és főhuzását megtartani, és azért igen ajánlatos, ha a sorsjegyek vételére mielőbb mindenki elhatározza magát, mert, tekintve azon nagy érdeklődést, a melylyel ezen sorsjegyek iránt mindenütt viseltetnek, igen könnyen megeshetik, hogy az utolsó napokban egyátalán nem lehet kapni sorsjegyeket, és ezen érdeklődés annál is inkább indokolt, mert vajmi kevés azon sorsjegyek száma, a melyek oly nyerési esélylyel bírnak, a mint ezen sorsjáték sorsjegyei, a hol 90.000 sorsjegy közül 21499 nyer és a számos tekintélyes nyereményen kivül még egy hatszázezer koronás jutalom-dij is most jön húzás alá. Ezen sorsjátékra legajánlatosabb, ha a sorsjegyeket az általánosan kedvelt Schröder Rob. Th. cégnél (Budapest, IV Károly-körut Károly kaszárnya 28.) szerezzük be. Mert ezen czégnek a szerencse mindig kedvez és 25 éves fennállása óta megbízóinak sok miliő nyereményt fizetett ki a legutóbbi időben is Schröder Rob. Th.-nál számos fő és jelentékeny nyereményeket nyertek meg. 266 1—1

Utánzásoktól való Óvás. Maager \V.valódi tisztított dorsmájolaja a sokféle utánzások meggátlása czéljából jelenleg csak oly háromszögű palaczkok- ban hozatik forgalomba, melyknek külső burkolata egy törvényesen védett zárószallaggal van ellátva, amilyen a lapunkban foglalt hirdetésekben látható. Eme zárószallagok által a palaczkok most már külsőleg könnyen megkülömböztethetők más háromszögű palaczkoktól és feismerhetők, mint a valódiak. Ama beteg ?k tehát, akiknek az orvos Maager-fále dorsmájolajat rendelt, utasítsák vissza határozottan mint utánzatokat azokat a háromszögű-palaczkokat, melyek nincsenek ellátva e zárószalaggal.

Köhögés, rekedtség és elnyálkásodásnál, a torok és légzési szervek minden zavarainál melegen ajánljuk Egger kitűnő hatású mellpasztilláit. Kaphatók 25 és 50 kros eredeti dobozokban, minden gyógyszertárban és nevesebb gyógyfüszerűzletben. Fő- és szétküldési raktár: Egger A. fiai Nádorgyógyszertára Budapesten, Yáczi-körút 17. 250 4—30

Törvényszéki csarnok.

A bor ára. Egy korcsmárosra nézve már az is nagy veszedelem, ha saját borát itatják meg vele; ha pláne még ő magának is kell megfizetni, az meg már igazán erős bors egy borkészitő korcs- máros orra alá. Pedig igy járt Wallner Salamon m.-berenyi korcsmáros, kinek asztalfiókjából, — mig ő odalent a bort csinálta, — vendégei álkulcs segélyével 9 forintot elemeitek. Azután nagy elegan- cziával kifizették a bor árát a mit sem sejtő Salamonnak a saját pénzéből. A különös vendégekkel Sinka Mihály, Székely Ferencz és Perei József személyében a gyulai törvényszék bűnfenyitő osztálya is megismerkedett és a múlt heti tárgyaláson Sinka és Székelyre 6—6 hónapi, Pereire 8 napi, a kisebb bűnösökre pedig, kik csak ittak és hallgattak, 1—1 napi fogházat mértek. — A vádlottak az ítéletben megnyugodtak.

A bunda. .,A ki táplálja az ég madarait és felruházza a mezők liliomát s az erdők vadait,“ a

sáros göröngyeire, s a helyett hogy ura lenne az emberiségnek, a hogy az Isten rendelte, szolgája lett.

A sziveket megölte az ész. Ma már nem imádjuk az ideált, hanem hidegen okoskodunk e felett: vájjon megtudunk-e élni!

Ah! dehát mit prédikálok én itt e jelen kor ir.aterialismusa ellen, hiszen nem vagyok én sem vezérczikkiró, sem professzor. Térjünk inkább vissza a vidámság honába, a hol a szerelem ba- czillusa legdúsabban tenyészik, s a hol legha- marább ragályozza a bajuszos és bajusztalan urak és uracskák szivét. Hiszen ez az egyetlen hely, a hol még van csepp idealismus, s ez az egyetlen hely, a hol az igaz és önzetlen szerelem még meghúzódhatik.

A táncz, ez a megmagyarázhatlan, indokolatlan s mégis oly kedves és elterjedt élvezete az emberiségnek, igazán a legönzetlenebb s leg- idéálisabb cselekedet. Ha valaki tánczol, nem cselekszik valami nagyon okosat, a mit az is bizonyít, hogy a ki zene nélkül tánczol, arról mindnyájan azt hisszük, hogy meghibázott. De nem is lehet okos dolog, mert rendesen bizonyos mámorba, tehát egy kis ideiglenes bolondságba hajtja az embert. A tapasztalat is azt igazolja, hogy az emberek mihelyt egy kicsit megokosodnak, mihelyt közel érnek ahhoz az időhöz, a mikor a svábnak is be nő a feje lágya, rendesen felhagynak a tánczczal. Ebből az következik, hogy a táncz nem lehet okos dolog, a melyet az ember minél okosabb lesz, annál jobban elhagy.

De a táncz fárasztó is. Ezt magyaráznom sem kell, hiszen ha reggel körülnézünk a báli termekben, olyan szerencsétlen alakokat látunk magunk körül lézengeni, a kik már alig másának, s reszketve várják a pillanatot, a mikor lefeküdhetnek.

És mégis hányszor látjuk, hogy ezt a nem okos és azon felül fárasztó dolgot olyan emberek is művelik, a kik csak az okos és nyugodalmas dolgokat szeretik; hányszor látjuk, hogy olyan emberek, a kik ifjúságukat úgy élték le, hogy Terpsichorénak egyáltalán nem szolgál" tak, egyszerre csak neki iramodnak s járják a

természet mostoha fiáról, az emberről, nem gondoskodott ilyen bőven. Így esett meg, hogy a rókának van meleg bundája, az embernek azonban nincs. A természetnek ezen a baklövésén akart korrigálni Tóth György gyulai ember és egy mar- cziusi szép napon, mikor azonban még „foga van a napnak“, leemelte a Gácsi István bundáját a kocsiról, mig ez a boltban bevásárolt. Sajnálatára azonban Tóthnak, a bunda nem nyújtott számára meleget, hanem inkább a hűvösre vezette a peches embert, amennyiben Gácsi uram észrevevén a bundahiányt, utána szaladt a tolvajnak és visz- szavette a melegítő testhüvelyt. A héten tárgyalta a törvényszék e bunda-bonyodalmat és Tóth Györgyöt, — ki azonkívül még 30 frtos lopással is volt vádolva, mit állítólag Mecz Józseftől emelt volna jel, — a bundalopásért 3 havi fogházra Ítélte, mig a 30 frtos lopás vétsége alól bizonyítékok hiányában felmentette. „Mégis bunda a bunda!“ gondolja most bennt a dutyiban Tóth György.

Tombola-estély Csabán.

Ha Gyulán bál volt, lesz Csabán is — tóm- bolya estély! mondotta ki a határozatot a csabai nőegylet és szétküldte a meghívókat Gyulára is, mellyel a csabai törvényszéki palota ... óh ! pardon (most majd elárultam, hogy mint soviniszta gyulainak, hol kalandoznak folyton gondolataim) szegény iskolás gyermekek javára rendezendő tóm bola-estélyen való szives megjelenésre kérte fel a gyulaiakat is.

Lám-lám minők is a rossz nyelvek, azt hi- reszteltck, hogy Csaba szóba sem áll velünk, a mióta megelőztük a miniszternél azzal az odiozus (magyarul: engesztelhetetlen gyülölséget keltő s igy válási okot képező) törvényszéki palota kérdésével — s íme szívesen lát kedélyességéről híres tombola estélyein.

De ha azt hiszik kérem, hogy én most azért vettem tollat a kezembe, hogy gúnyolódjam Csabával a gyulaiak örömére és az éveken keresztül boldog egyetértésben élő házasfelek t. i. Csaba és Gyula házi szentélyébe nyúljak szentségtelen kezekkel, akkor szerfelett csalatkozni méltóztatnak. Egyedüli kitűzött czélom, hogy az én kedves —re barátom felszólítására, ki mint lapjának saját kiküldött külön tombolya-estélyekre szerződtetett tudósítója, nem lehetett abban a szerencsés helyzetben örülni az örülőkkel, s mulatni a mulatókkal, (szóval jelen lehetni a múlt szombati csabai tombola-estélyen) — megirjam ez estélyről saját külön becses véleményemet.

*

Es most félre a palota kérdéssel! Lépjünk ki a kulisszák mögül, akarom mondani a csabai Casinó nagytermének oszlopsorai közül és mondjuk ki egy lélekzet vételre, hogy a csabai nők: szépek, kedvesek, bájosak, elragadok, szóval isteniek . . . szakasztott mint a gyulai nők.

Hogy újságírói kitétellel éljek, a „Vigadó“ nagyterme kicsinynek bizonyult oly sok báj befogadására.

kállai kettőst. Mikor pedig azt látjuk, hogy ilyen elkényelmesedett hízásnak indult bácsik a fényes parketten bakkecske szerű mozdulatokat téve tovagurulnak, eszünkbe kell hogy jusson egy nagy hatalom, a mely az embereket nagy dolgok cselekvésére buzdítja.

Nagy hatalomnak kell annak lenni, a mely egy elkényelmesedett öreg ifjút ilyen testgyakorlatokra ragad. Ez a nagy hatalom az a kis féreg, a mely beleül a szív kellő közepébe, s ott urává lesz az egész embernek, még az észnek is, s igy az észnek nem szabad látnia, hogy az a nyugodt úr, a ki azelőtt olyan lusta volt, hogy még a fülét is az inasával vakartatta meg, most egyszerre a legfárasztóbb ugrálásra adja magát a nélkül, hogy nyerne vele egyebet, mint a bálutáni reggel egy gyűrött kráglit, átizzadt frakkot, mámort a fejbe és eszének lábaszárába sza- Iadását. Ha egy lármás ifjú urat és egy hangosan csicsergő ifjú hölgyet látok egymáshoz közeledni, rögtön eszembe jut, hogy ez az ember pár nem sokáig lesz ilyen hangos, ha Ámor nyila szivén találja őket, oly csendesen fognak szuszogni, hogy a társaság, a mely rendesen félfüllel mindig a jelenlevő szerelmeseket hallgatja, egy szót sem ért meg beszédjükből. Ezt a változást mint sok más egyebet a kis féreg kontójára kell írnunk.

Ez az utóbbi észlelet különösen nagyon tetszik nekem és azt hiszem, hogy a szerelmes párokat legjobban fel lehet ismerni arról, hogy lassan beszélnek, s a legyező mellé húzódnak. Ezeket az alakokat szeretem legjobban megfigyelni. Persze ők azt hiszik, hogy mert ők halkan beszélnek, senki sem tudja meg, hogy milyen nagy esküt tettek egymásnak. Pedig az arcz és a szem többet és őszintébben beszélnek mint a száj. Azért figyelmeztetek mindenkit a ki szerelmes, hogy inkább vigyázzon az arczára és a szemére mint a nyelvére, mert azok árulják el szive titkát.

Én már sok ilyen titkot olvastam le az ar- czokról, s a kinek tetszik ez az érdekes és szép mulatság, gyakran megpróbálhatja, mert hála istennek még eleget mulatnak az emberek, a hol pedig mulatnak, ott szeretnek is.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim 1 a miket

Hanem tartsunk sorrendet. A „Vigadó“ nagyterme már este 8 órakor megtelt „tombolázni“ vágyó közönséggel. Már az igaz, hogy rossz tánezos úri ember lehetett, a ki a tombolát kitalálta és még rosszabb, a ki annak szabadalmat szerzett az estélyekre. Tombolni (bocsánat a szójátékért) való kedvünk volt már t. i. a fiatalságnak (s köztük a gyulaiaknak is) ott kellett néznünk éjfélig, hogy — pardon — az öregek mint tomboláznak. De tiszteld ! .

A jó kedv azonban egy perczig sem hiányzott, a termet megtöltött asztaloknál vig, poharazás mellett élénken folyt a társalgás, miközben Urszi- nyi Jancsi, ez a csabai Don Juan (ott volt a gyulai is, a nevét nem mondom meg, hisz úgyis tudják) harsány hangon publikálta, hogy ambo. terno, qua- terno, quinterno . . . s most jön a „jux tombola“.

Mercurius — egy fiatal osabai kereskedő személyében — büszkén lépdelt a pódiumra hajadon fővel s távozék onnan egy bébés főkötővel és egy fél — ki írjam? tarka harisnya szárral. Hiába, a sors úgy akarta, hogy a játékban Csabáé legyen a szerencse.

De most leteszem a tollat s átadom a szerepemet Terpsichore isten asszonynak, mert vége a tombolának, következik az estély, Urszinyi Jancsitól átveszi a dirigálást Purcsi Jancsi. Hüke Lajos kiragadja a pálmát a fiatalság kezéből s tánczol a gyulaiak helyett is. Hanem a gyulaiak sem azért gyulaiak, hogy hagyják magukat a csabaiaktól, s tánczol tak szép egyetértésben kivilágos kiviradtig az az a legközelebbi vonatindulásig.

*

S hogy megvigasztalódjanak azok is, a kik nem voltak ott, megsúgom, hogy mint minden jónak, úgy a csabai tombolya-estélynek is vége lett . . . egy ügyesen rendezett párnatánczczal. A gyulai deli huszárok összeverték a sarkantyút, megköszönték a mulatságot s átengedték a csata (táncz) tért a bálok sebesült hordozóinak a mamáknak.

Hogy pedig mind ez igy történt, tanúim rá a jelen voltak :

Asszonyok: Beliczey Istvánná, Kövér Lászlóné (Gyula), Fejér Béláné. Gécs Jánosné, dr. Nyisztor Adorjánná, Réthy Béláné, Vass Imréné, Singer Fe- renezné.

Leányok: Kövér nővérek (Gyula). Beliozey Erzsiké, Gécs Jolán, Stojánovics nővérek, Badics Margit, Singer Juliska, Kocziszky Ella, Taub Giza, Keleti nővérek, Sstampa Mariska, Weisz Berta, Ko- nyecsnyi Irma, Kesjár Olga, Czinner Olga, Plajcz nővérek. Löwy Irén, Fuchs Matild, Scbveitzer nővérek, Seizmann Ida.

—SS —ó.

Gyulai élet.

Gyula, november 28.

Mig az ország közvéleményét, a keleti bonyodalom, a franczia irodalom vesztesége, a zágrábi és boszniai ezredek esetleges mozgósítása, a szedősztrájk s más ebhez hasonló nagyszabású szenzá- cziók kavargatják, mint a mi kis világunk szerény krónikása, igazán zavarban vagyok, ha ezekkel a

itten elbeszéltem azok saját tapasztalataimon alapulnak, ősz fejem s a vállaimra nehezedő évek súlya kényszeritettek engem arra, hogy ezeket önöknek elmondjam, hogy ha majd én kidőlök a kaszinóból, (nem az életből, azt még most nem szeretném) legyen valaki a ki tudja, hogy mily tudománynak vetettem meg alapját, talán majd olyan ember is akad, a ki ezt a tudományt tovább műveli.

Próbálják meg, ha majd szavaimat befejezem, s I^árdos dr. ur is elvégzi azt a varázs művészetet, a melylyel ködfátyolképeket varázsol a falra; ha majd az igazi ködfátyolképeket varázsol a falra; ha majd az igazi ködfátyolkép, a bál, a táncz elkezdődik, figyeljenek egy kicsit, s jusson eszökbe, a mit önöknek elmondtam. Azt hiszem, ráfognak jönni, hogy az én ázavaim igazi komoly tanulmányon alapulnak, s hogy ez a tanulmány sokkal érdekesebb, mint a „Keresztes pók 3-ik bal lábának második izében található kötszövetek, boneztani elemezése“ czimü akadémiai pályadijat nyert mű, érdekesebb mint a Schoppenhauer filosofiája.

Tudom, hogy sok bolondot beszéltem önöknek, s amit beszéltem annak se füle se farka. Tudom és beismerem, hogy vétkes vagyok; kérem azonban a btk. 77. §-a alapján felmentésemet. Mert e szerint a §. szerint nem számítható be a cselekmény annak, aki azt ellenállhatatlan erő behatása alatt követte el. Én pedig ellenállhatatlan erő hatása alatt követtem el ezen tettemet. Ellen állhatlan erővel vonzott engem a felolvasó asztalhoz az a tudat, hogy itt ennél az asztalnál a szép hölgyek egész koszorújával fogok szemben ülhetni. Akire ez a tudat nem gyakorol ellenállhatlan befolyást, az jobb lesz, ha a Kutyabontóban vagy Kolbászfaluban vesz magának lakást, i

De oh! én Szerencs étien Marabu! hiszen itt karatyolok mar egy fertályóra óta és a szép hölgyek koszorújára még rá se nézhettem, mert nekem ezt a papirost kell néznem, s ettől nem látok semmit. így fogta meg magát a körösi róka.

Vigye el az ördög ezt a papirost.

graDd eseményekkel szemben a mi szerény kis eseteinket készülök pennámra venni, melyek bár mi előttünk nem is egészen érdektelenek is, de semmi esetre sem állják ki a konkurrencziát a pesti lapok közléseivel.

Kint egyhangúan szitál a hideg ólmos eső, síkos a betonjárda, a hölgyek készülődnek a szombati mulatságra, Kalló szaladgál a jégpálya után és reményekkel nézünk az útezakövezés elé. Ezek azok a szenzácziós események, melyek ha az elmúlt héten végig tekintek, kicsucsorodó pontjait képezik a mi jelenünk történetének.

Közbe-közbe aztán, a keleti bonyodalomnak megfelelőleg, összebonyolódunk mi is Csabával a hegemónia kérdésben, és elkeseredetten vitatkozunk azon csabai polgártársainkkal szemben, hogy ott nagyobb-e a sár, vagy minálunk?

A dolog pedig úgy áll, hogy mindketten majd belefulladunk a sárba.

Vagy mit is beszélek, ... a sárba.

Hiszen hála az isteni gondviselésnek, mely deszkakeményre fagyasztotta az elmúlt hét elején azt a big lötyedéket, mely korzóinkon a kövezetét pótolná, ma már száraz lábbal mehetünk végig a városon, s ha ez a ködös, ólmos esős idő, mely egyre gőzölögteti az artézi kútat, a hét végén el nem áztatta volna az útakat, talán ma már első hóról és egyéb téli első fecskékről írhatnék, mint jóvérű riporterhez illik.

Mint a múlt alkalommal már jeleztem is, Csabával már csakugyan ki is békültünk. Egy gyulai kis leány volt a mi békekötésünk záloga, ki a múlt szombaton a csabai szerencsefiaknak húzta ki a különböző nyeréménytárgyakat.

Csak az a baj a dologban, hogy mi két szomszédváros, mindig jóbarátok vagyunk a bálteremben és a fehér asztal mellett, de a mellett az omi- nosus zöld szín mellett — mely egyformán a remény és a fűzfapoéták színe, — a zöld asztal mellett, cserben hagy a pajtáskodási szellem és csaknem bicskával rohanunk egymásra.

No de minden megváltozhatik a nap alatt!

Valamint a keleti bonyodalomnak és a szedősztrájknak, úgy a mi viaskodástmknak is vége lesz.

Addig pedig csak pajtáskodjunk a fehér asztal mellett és mulassunk az egymás mulatságain.

A mulatságról szólva, eszembe jut a, belépni készülő korcsolya-szezon is. Mert ez sem tartozik a legutolsó mnlatságok közé. . .

Pár nap múlva, ha az idő engedi, megeresztik a Köröst, s nem telik bele egy hét, olyan vidám élet fog pezsegni a most kihalt, üres mederben, bogy a parti fűzfákon ugrándozó verebek a vidám zajtól meghökkenve, rémülten néznek boldogabb haza után.

Szinte már látom magam előtt, amint hidegtől csókolt (hunezut hideg!) bársonyos arczu leányok siklanak végig a befagyott jégtükrön, melyen — ősi hagyomány szerint — Kalló kezelgeti fontos „jéginspektori“ tisztének teljes tudatában a különböző korcsolyákat és viczelődik „Halifax“ 10 éven aluli lelkes híveivel.

„Majd ha fagy!“

Most az egyszer ez a közmondás nem jelent rosszat.

Egyelőre pedig, mig a téli örömök emez El- doradójáig eljutunk, elégedjünk meg azzal az előhírnökével a télnek, azzal a hatalmas náthával (ez is első fecske !) mely körülbelül a mérsékelt égalj alatt lakóknak mintegy 80 százalékát ragadja karmai közé ilyenkor, luxus tárgyi minőségéből égető szükségüvé változtatván a zsebkendőt.

Hja! mert a nátha az átmenet az őszi lyrai dalok és a korcsolya-szezon között.

A kettő közötti űrt a nátha van hivatva kiegyenlíteni, mivel a „természetben nincs ugrás!“

Ellenben a városok életében az ugráB lehetséges.

Tanú reá városunk, mely — nem nagyítunk és nem frázisokban beszélünk, — ma egy hatalmas ugrással a haladás zászlaját lobogtatva, rohan előre a modern haladás utain.

Rosznyelvü félremagyarázók ellenében kijelentjük, hogy semmi esetre sem „salto mortalé“-t értünk az ugrás alatt.

Haladunk gőzerővel, betonnal, aszfalttal, villanynyal stb.

Hapczi!!!

Lám hogy igaz.

Átkozott nátha. _ re.

Irodalom.

Az El) Újságom. Beköszöntőnek nemsokára a zimankós téli napok, mikor a gyermekvilág a családi szoba szűk körében szorul össze. A játék kevésnek bizonyul arra, hogy az apróságokat foglalkoztassa és szórakoztassa. Megszaporodnak ilyenkor az édesmama gondjai is, mert rajta áll, hogy pótolja az elpártolt napsugárt a sok-sok játékot a szabadban. A mama szívesen vállalkozik a mulattató szerepére és előszedi emlékezetének kincses házából a régi meséket. Csillogó tekintettel hallgatják a kicsinyek és mikor egy mese végére ér, felhangzik az esdeklő szózat: Mesélj még valamitanyuska!“ Anyus- ka szívesen tenne eleget a kérésnek, hej de kifogyott már a készlete. De ekkor mint kisegítő a nagy zavarban megjön a posta és elhozza Pósa bácsi „Az Én Újságom“ című gyermeklapját. Van ebben látnivaló és sok-sok szép mese. Mohón nekiesnek a gyerekek, nézegetik a pompás képeket, megbámulják a bájos verseket és áhitatos figyelemmel hallgatják meg az elbeszéléseket, melyek fiatal sziveikbe a jónak és a nemesnek szeretetét, de mindenek felett a hazafias érzést plántálják. Az édesmama áldást mond Pósa bácsira és a kiadókra, akik annyira megkönnyítették az ő szülői feladatát és súlyos gondtól szabadították meg. Meg is érdemli ezt az elismerést a kiváló ügyességgel és gonddal szerkesztett lap, mert igazán nagy missziót teljesít. Minden családanya csak a saját jól felfogott érdekét tartja szem előtt, ha járatja „Az Én Ujságom*-at a mely jósága mellett még olcsóságával is fölötte áll minden hasonirányu vállalatnak, mert hisz előfizetési ára negyedévre csak 1 frt.