Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-27 / 43. szám
Az időjárás egészen ősziesre fordult, még pedig nem kellemes, hanem esősen, szelesen ősziesre, akár november derekán vagy vége felé szokott lenni. A múlt hét minden napján voltak kisebb, nagyobb eBŐk, csütörtökön egész éjszakán át és péntek virradóra pedig formáliter szakadt az eső. Az utak máris nagyon megromlottak, ami nagy baj, mert a termények és' takarmauy betakarításának zöme meg ezután következnék. A szőlő elfedése, tűzifa szállítás szintén hátra van, a szegény emberek különösen sínylik az időjárás okozta korai keresethiányt. Nagy jótétemény volná a gazda- s munkás közönségre egyaránt, ha a túlelég esőzést újra derült, száraz idő váltaná föl. Halálozás. Vettük és közöljük a következő gyászjelentést: özv. Toray-Olajossy Dezsőné szüle tett Heine Eleonora a saját, valamint gyermekei: Erzsiké, Dezső és Mariska, atyja Budics Ádám tanár, öcscse Budics Mátyás, sógornői: Olajossy Kornélia és Mariska, továbbá számos rokon nevében is a legfájadalmasabb szívvel tudatja szeretett ked vés kis fia, testvér, uDoka és unokaöcscsük : Olajossy Ferikének folyó hó 26-án, éjjeli egy órakor, élte 5-ik évében torokbajban történt elhunytét. A drága kis halott tetemei folyó hó 27-én délután fél 4 órakor fognak a Szentháromság temetőben örök nyugalomra téteni. Pihenj békében. Szülői gondatlanság. Tóth Antal orosházi ta nyai lakos felesége ruhát mosott és egy, marólúggal telt edényt a földre helyezett. Ott játszadozott mellette Antal nevű kis fia I játék közben a marólúgból ivott, úgy hogy a szegény gyermek nagy kínok között nem sokára meghalt. — A gondatlan anyát feljelentették a bíróságnak. Megégett. Zsigovics József szőllősi László- majori cseléd 9 éves Mariska nevű leanya kuko— riczát fosztott, s mivel hideg volt, tüzet rakott s arra hányta a kukoricza levelet, mi közben ruhája tüzet fogott s a kis leány annyira összeógett, hogy az égési sebekbe beléhalt. Elégett kis lány. Berényi István gyulavárii lakos 4 éves kis leánykájának ruhája a tűzhelyről kipattant parázstűztől meggyulladt, a szegény kis lány az okozott égési sebek következtében szörnyű kinok közt meghalt. Megunta az életét. Folyó hó 19-én virradóra Gyomén H. Kovács Rebeka jómódú özvegy asszony felakasztotta magát i mire észrevették már nem volt életben. Hetven éves volt a jámbor s nem tudni mi vitte az öngyilkosságra. — Leugrott a vonatról. Strausz István oros házi gépész hétfőn este a 10 órai vonattal a tanyákra utazott. A vonat azonban a feltételes megálló őrháznál nem állott meg, daczára, hogy Strausz erősen verte a koupe ablakát. Hogy Csorvásról ne kényszerüljön gyalog a tanyákra menni, a koupé ablakán kivetette magát a robogó vonatról, nagy rémületére a vele utazóknak. Nem történt komolyabb baja. Öngyilkossság a temetőben A szarvasi termőében egy a sors, csapásaitól lesújtott nő akart megválni az élettől. Férje, Paulinyi Imre, egykor jobb napokat látott gazda, tavaszszal ugyancsak a szarvasi temetőben követett el öngyilkosságot, mert nem tudott menekülni a nyomortól, melybe véletlen szerencsétlenség sodorta. A szerencsétlen özvegy férje öngyilkossága után felment Budapestre, de nem birt foglalkozást találni. Visszament tehát Szarvasra I a férjé sírján revolverből magára lőtt. A golyó nem váltotta meg szenvedéseitől, mert csak orrát és felső ajkát roncsolta szét. A súlyosan sérültet a városi kórházban ápolják. ^ Csorváson folyó hó 15-én este Koszma József kukoricza kóróval födött háza leégett. Az épület biztosítva volt. Elcsapott mezörendör. Szabó (Simon) István csorvási mezőrendőr megakarta könnyiteni a gazdák kukoriczatörési munkáját, szedegetett ő is ku- koriczát s nagy szórakozottságában a letört kuko- riczát nem a gazdához, hanem a saját lakására szállította. Rájöttek a turpisságra, s a szolgálatától nyomban felfüggesztették. Állategészségügy. A szarvasmarhák között még mindig uralkodik száj és körömfájás, mely is utóbb gr. Wenckheim Frigyes szőllősi pusztáján, Csorváson Prág Lajosnál, Békésen Popovics Flóriánnál, M.-Berényben Gozmann Józsefnél, Gyulamezőn gr. Károlyi Istvánnál. Sertés orbáncz is van Csorváson Szabados Istvánnál és Békésen Mucsi Sándornál. A járványok krónikájából. A vármegye alispánjához érkezett hivatalos jelentések szerint e hét folyamán következő ujabbi járványos betegségek merültek fel: roncsoló toroklob Békésen és Mező- Berényben, hasi hagymás M.-Berényben, Békésen és Szarvason, vérhas Szent-Andráson, vörheny Békésen és Gyulán. Mellbetegek gyógyítása serummal. Doktor Lőrincty Ferenci budapesti intézetében (Zqldí'a-utcza 43.) a tüdőbajosokat már Maragliano genuai professsor uj seru mával gyógyítják. Sok beteg jelentkezett. 244. 1—1. Válasz a t szerkesztőségnek a „Beküldetettre adott megjegyzésre.« A Beküldetettre adott szerkesztői megjegyzést kénytelen vagyok — a mi derék miniszterelnökünk szavaival élve — elválaszolni. Az én csekély nézetem szerint szükségből,' illetve szorultságból előrántott és ki nem elégítő mente- getés az. íme én magam jó eleve kijelentettem, hogy nem a felekezeti ember érzékenysége szól be lőlem, mégis a t. szerkesztőség egy lovagiatlan utat követve, egyenesen azzal üt homlokon, mint legsu- lyosabbal, a mi ellen én tiltakozóm. — Nem azért szóltam én, hogy ez állást azzal töltötték be, hanem, hogy ez egyetlen állást is elvették tőlünk. Ez a szerkesztői megjegyzés magán viseli bélyegét annak, hogy mondani kell eme Beküldetettre valamit, noha arra nem lehet lélekből semmit is alaposan és méltányosan. De hát kellett. Hogyne ? Hiszen minden állás kivétel nélkül róm. kath. tanítóval van betöltve, ipari és ismétlő iskoláinknál kivétel nélkül, hát még mer ez ellen valaki szólam I Czudar felekezetieskedés! Anathema sit, akarom mondani : rút felekezeti arczátlau előlépési Hát kérem egész tisztelettel, gondoljuk meg e dolgot elejétől végig, én nem mérlegelem a szavazatokat, ki hová szavazott, sem erről az oldalról nem kértem felvilágosítást a t. szerkesztőség'öl, de hát ő mindjárt egy öreg ágyút húz elembe, elmondván, hogy oszlottak meg a szavazatok, hogy miként tömörültek. Ez nem lényeges előttem. Már hetekkel ezelőtt kimondotta előttem egy teljesen befolyásos és illetékes egyén (róm. kath.), hogy ezen állásra nem is számíthat más, mint a ref. tanítói karból egy, és nem is volt heteken által több egyén a küzdtéren, tudta mindenki, hogy ezen állás a múltban is ref. egyénnel töltetett be, igy kívánván a jó harmónia is. Hopp! egyszer csak, halasztódván a választás, megjelentetik egy róm. kath. tanférfiu az arénán, ö lesz a nyertes Kár előhozakodni a felekezetieskedéssel épen azon oldalról, méltányosság kellett volna itt, méltányosság és igazság De hát miért keressünk itt azt ? Szabad a verseny, úgy vagyon ! Régi usus, méltánylat, gyakorlat, a viszonyok latba vetése, ugyan kicsoda venné ezeket ma tekintetbe ? Hát az iskolaszék tiszteletreméltó tagjai ne tudták volna, hogy ki minő rendű pályázó ? Igazán, szerencsés előérzete vala, hogy mint legtöbbször, úgy most is róm. kath. tanférfiut léptetett előtérbe. Hátha kérem, megfordítva lenne a dolog és viszony, nem jajdulna-e fel és pedig méltán a róm. kath. kollegák bármelyike ? Ez állás jó régen betölthető lett volna már, de egyetlen ref. pályázó lévén, valami láthatlan kéz és érdek egy más vallásu egyén megjelentetését látta kívánatosnak, hogy tertius gaudeat. Közös erővel fenttartott hely az, nem felekezeti, városszerte adózik arra minden polgára e városnak, tehát a sok közül egy tanszékhez, bárminő szerény dotatióju legyen is az, (Iáin épen ezért nem kellett volna elvenni az eddigi usus ellenére !) legalább egy egyénünknek is helyt adni, hogy ne minden álláson róm. kath. egyén legyen már, akárhogy tekintgessük, szépitgessük e dolgot, annak nem szabad lett volna eképen megesni. A tisztelt beküldő úrnak e czikkére, annyit jegyzőnk meg csak — és ebben olvasó közönségünk is elfogulatlanul Ítélve velünk egyet fog érteni — hogy ezen czikke valódi Armstrong ágyú akar lenni, és hozzá képest múltkori megjegyzésünk csak kulcspuska durrogásra minősíthető. — Különben, mit a múlt számban mondtunk, ma is fentartjuk, — Jegyezze meg, hogy „inter duos litigantes tertius“.— mindig a győztes, — és ezzel a tollharcznak e kérdésben véget is velünk. Szerk. Hizd-Gtés. Néhai IHisIer Lipót hagyatékához tartozó 51 drb különféle sorsjegy, 1 drb Békésmegyei és 10 drb. I-ső Gyula városi takarékpénztári részvény, továbbá különféle ezüst evőeszközök, Gynlaváros árvaszékének 1721—95 sz. végzése folytán, a közgyámi hivatal helyiségében, Gyulán, alólirott mint kiküldött által folyó évi november hó 3-án délután 3 órakor árverésen elfognak adatni. Gyulán, 1895. október 26. Schröder István 246 1—-2 s. gyám. Gyulai élet. Azt sem tudom hol kezdjem! A politikai pártokon, e vagy a Henry elefántján. Mert mind a kettőről annyit hallottunk az elmúlt héten, hogy igazságos csak úgy lehetek, ha a jubiláló nőegyletnek adom át az elsőséget. Hála Istennek a tombolajegyek mind elkeltek s ma már előleges testamentom-tétel nélkül is ki lehet az utczára menni. De most meg az a malheur éri az embert, hogy az utczáról intik be. — Mondja csak, mi lesz? hogy lesz? ki lesz? ki nem lesz? hol lesz? — De hát istenem lexikon vagyok én? kiabál az a fiatal ember, ki Isten és a nőegylet kegyelméből (?) rendezővé választatván meg, lépten nyomon ki van téve az ilyen interviewo- 1 ásnak. . A .hölgypublikum azonban, ki egy ilyen szerencsétlen ílótást megcsíphet, nem egy köny- nyen bocsátja ki karmai közül az áldozatot. Heten hetvenkét félét kérdeznek tőle, élőképről, tomboláról, tánczosokról, meghívókról, úgy, hogy utoljára a jámbor összekonfundálja Hoffmann Bélát a nyereménytárgyakkal és Diósy Lajost teszi meg bálanyának. — Maga megbolondult, -vagy tárczairónak készül, hogy ilyen zöldeket beszél ? No beszéljed már, hány élőkép lesz ? — Mindjárt, csak egy pohár cognacot kérek, mert rosszúl vagyok. Még ezt a kívánságát is teljesítik neki. — No jól van! Hát... hát... — Ugyan ne kezdje már olyan nehezen — sürgeti a tudvágyó lánynépség. Hát tegnap megezimeztük a meghívókat. Elmentem Bélához és megezimeztem négy meghívót és elszittam tizenkét szivart — a jótékony czél iránti tekintetből. — Beszél már vagy nem? — Beszélek. Lesz élőkép. Egy történelmi, egy genre, egy rokokó ... — Ugyan ne disznókodjon már — szól elpirulva egy fellépni készülő bakfis. — És mi lesz még? — És .,, és bicyklizni fog az elefánt. Azzal a páczba került fiatal ember egy ugrással kint terem az ajtón és az utána átkot szóró leánynépség fenyegetése mellett életveszélyek között elmenekül. * * * — Látod komám, túl tesz rajtad ez a féreg ! — szól oda az ügyész Pistához, mikor a plakáton a bycicliző elefántot látja. — Hát hiszen kenyere, — válaszol Pista egy mély sóhajtással. — Vagyis szénája, — jegyzi meg erre a kákán is görcsöt kereső ügyész. Ez a történet semmi összefüggésben nincs azzal, hogy mi Kossuth Ferenczet éltettük. Mert akár bicyclizett az elefánt, akár nem, mi mégis csak éltettük Kossuth Ferenczet. Csak az öreg urnák nem tetszett ott a banketten. — Hej nem ilyen embernek gondoltam én a Kossuth fiát. Hiszen nímet e’. Még acskanad- rág is van a lábán. — Hát milyennek gondolta urambátyám ? — Hát más félének! Nem magyarázta meg az öreg' ur, de elértettem. Neki úgy tetszett volna Kossuth Ferencz, ha egy pitykés nadrágban, sarkantyus csizmával, félrevágott pörge kalappal Állított volna be a Komlóba és egy tükröt bevágva a fokosával énekelte volna; |— Kalapom, kalapom csúrgóra.“ Az Ízlés különböző. # * * Hanem mi aztán lelkesültünk! Politizáltunk | független Magyarországról, hazafiaskodtunk, demokraták lettünk úgy, hogy egyik barátom reggel 4 órakor a hordárral karonfogva ment haza. Ez a demokrata I Nem mondom meg, hogy a hordár vitte-e ötét vagy ő a hordárt, mert akkor könnyen ráfognák, hogy érdekből demokrata. * # * Krónikám nem lenne hü ha a polgári házasság belépését nem constatálnám. Igen 1 A mi a civilplebánusunkon szerdán délután először feszült a diszmagyar és a nem- zetiszinü öv előtt Herodek Pista elmondta a holtomiglant. Csak a templom előtt jegyezte meg egy rossznyelvü ember, kinek kilétét a sötétség miatt nem tudtam megállapítani. — Tudom, hogy haragudni fognak a lányok, ha mindig ilyen későn jutnak el a templomig esketésre. — Miért ? — Miért ? Hát azért, mert nem láthatják mások a toilette-jeiket. —re. Törvényszéki csarnok. * A megszökött Valastyán. A kir. törvényszék hétfőn tárgyalta Valastyán János bűnügyét. Vádlott csabai születésű 52 éves, ácsmester, nejétől külön válva él, 2 gyermek atyja, nem büntetlen előéletű, s e mellett még az itteni fogházból is nem régiben megszökött, de csakhamar önként adta magát visz- sza az igazságszolgáltatás kezébe. Valastyán rósz magaviseleté ■ • iatt saját családjával jött összeütközésbe, neje elhagyta, piczi gyermeke; ellenszenvvel vannak iránta, rokonai elfordultak tőle, meg ismerősei is újjal mutogatnak rá, igy érthető meg, ha az önmagával elégedetlen ember oly tettekre vetemedik, mely nemcsak a morált, de a büntetőtörvényt is megsérti. Valastyán múlt év április 25-én délután 2 órakor egy forgópisztolylyal, mely töltve volt, azon szándékkal ment a külön élő neje lakására, bogy ha ott találja Hrabovszki Jánost, — kit neje szerelőjének vélt, — azt agyonlövi, az udvaron azonban nejét a sógornőjével találta, a kik épen mostak b nejétől kérte, hogy a szeges táskáját adja át, a nő erre azt mondta, menjen be a szobába ott van, Valastyán azonban nejével akart bemenni, ez nem állott reá, mire összeszólalkoztak, mikor is Valastyán saját állítása szerint, hogy nejét— a ki goromba volt hozzá — megijeszsze, a pisztolylyal felé ezélzott, s azzal fenyegette, hogy bele lő, sőt a pisztoly ravaszát el is csattantotta, de a pisztoly nem sült el. Valastyánné erre a szobába rohant s magára zárta az ajtót. — Ekkor Valastyáu sógornőjére, Tyirjákaéra ezélzott, de a pisztoly ismét csütörtököt mondott. Tyirjákné is a konyhába futott s az ajtót szintén bezárta. Valastyán utána rohant, az ajtókat be ekarta zúzni, mely műve már-már sikerült volna is, ha az odahívott rendőrség meg nem fékezi. Ezen kívül Valastyán folyó év húsvét vasárnap reggelén, midőn neje a templomba ment volna, a nyilt utczán, többek szeme láttára, hajánál fogva a földre rántotta s ruháját felhajtotta, ütötte és csipkedte, szóval, a szemérem elleni vétséget, legnagyobb mérvben elkövette. Ugyancsak folyó év ápril havában özv- Gallisz Ádáuiné és Zelenyánszki Tacskó János káraira betöréses tolvajlást követett el s több apróbb bűntények és vétségek bizonyulván reája, a vég- tárgyalás folyamán dr. Némethy József kir. alügyész és dr. Berényi Ármin védőügyvéd sikerült vád- és védbeszédei után, ezért három évi fegyházzal, öt évi hivatalvesztéssel s politikai jogainak ugyanany- nyi időre leendő felfüggesztésére, s 30 frt pénz- büntetésre büntettetetl. Az ügy felebbeztetett. * Embertelen renoőrck. Rajtár György csabai lakos múlt év január 21-én éjjel a fosztókából tért haza felé harmonikázva és dúdolva, mi ellen Vas Péter és Dobróczki András rendőrök tiltakoztak s Rajtárt megállásra hivták fel, ki azonban erre megijedt s futásnak eredt, a rendőrök botokkal közökben, utánna szaladtak s visszahozták oda honnan elfutott, arcza már ekkor véres volt és panaszkodott, hogy őtet az elfogó rendőrök bántalmazták; mindezekre csakhamar tanúk is lettek | a helyszínére érkezett Rajtár János az elfogott testvére is, ki rimánkodva kérte a rendőröket, hogy ne bántsák testvérét, mire Vas rendőr azt mondta: Te is beszélsz, gyere hát, téged is bekísérünk", a mi meg is történt. A városházán a rendőrök Rajtár Györgyöt folszóllitották, hogy véres arczát mossa meg, ez azonban ezt tenni nem akarta, mire egy másik rendőr Donyek István, mindkettőjüket hasba lök- döste, egy másik delikvenst megpofozott, Vas Péter pedig mindhármójukat felpofozta. Szegény Rajtár János Donyek botütése alatt fájdalmasan gyomrához kapott, mire Vas hátra kapta kezét, hogy ki- egyeneskedjék s igy folytathassa Donyek botütéseit, ki azután tovább ütötte, minek következtében Rajtár Jánosnak az orravére is eleredt. Mindezen szép tettekért Vas és Donyek rendőrök hivatalos hatalommal való visszaélés, könnyű testi sértés és személyes szabadság megsértésének vétségei miatt 14—14 napi fogházra, hivatalvesztésre I 5—5 frt pénzbüntetésre ítéltettek. Dobróczki rendőr ellenben a reá rótt vádak alól felmentetett. Irodalom. Bánfi Zsigmondnak, a tragikus véget ért békésmegyei fiatal írónak, kinek tetemei a gyulai temetőben pihennek, müvei e héten jelentek meg, s a mű megrendelhető dr. Gyomai Zsigmond ügyvédi irodájában (Budapesten, IV. Havas-utcza 3. szám) 2 frt 40 krért. A könyvhöz a magyar irodalom kitűnősége, Beöthy Zsolt egyetemi tanár remek előszót irt, melyet itt közlünk : Előszó Bánfi Zsigmond „Tanulmányok" ozimü művéhez E könyvvel a baráti kegyelet óhajt emléket állítani egy korán elhunyt tanártársamnak. Élete, melynek a maga sokat fáradt kezével vetett véget, azt a legkomorabb „halotti mérleget“ idézi szemeink elé : vájjon a neki jutott rövid napok alatt többet dolgozott-e, vagy többet szenvedett ? Mindenesetre dolgozott annyit és oly érdemesen, hogy elismeréssel emlegessük ; s szenvedett annyit és oly érdemetlenül, hogy meleg részvétünk őrizze emlékezetét. Tanárainak és tanítványainak, barátainak és rokonainak kisebb körében élt inkább, mint az irodalomnak tágabb világában. De tehetsége és komoly készülete az övéiben alapos reményt ébresztettek, hogy ebben a nagyobb világban is hasznos munka és tisztes hely várakozik reá. Még úgyszólván csak próbautakat tett s mielőtt igazában nekiindult volna, családi fészkét akarta megrakni, hogy ambiczióját a szív sugalmai és örömei is táplálják és nemesítsék. A végzet azonban, melynek forrása szeretteink szivében van, feldúlta ezt a fészket, szegény barátunkat is gyógyithatatlanul szivén találva. Még egy ideig vergődött, azután szárnyaszegve aláhullott és mindörökre elnémult. Irodalmi kísérleteit, dolgozatait három barátja.* Dr. Bródy Lajos, Dr. König Vilmos és Dr. Gyomai Zsigmond adják ki s ez utóbbi rendezte sajtó alá. Nagyobb részök a franczia irodalom köréből való, mely Bánfi Zsigmondnak legkedvesebb tanulmánya volt. Leginkább erre készült már egyetemünkön, erre képezte magát 3 évi párisi tartózkodása alatt s ezt tanította, haláláig a budai főreáliskolában. Itt közölt dolgozatai is tanúskodnak róla, hogy a franczia szellemnek nem csillogó felülete kápráztatta el szemeit s nem nyugtalansága ragadta magával, mint nem egyet ifjú Íróink közül, hanem mélye vonzotta és szépsége hatotta meg: nem a franczia divat, hanem a franczia szellem. Nem a nap kicsiny hőseit utánozta és magasztalta, hanem az igazán nagyok nagyságát érezvén, kívánta megérzetni és megértetni másokkal is. Világos jól tagolt és elegáns előadása, mely gyakorlottabb Írónak is becsületére válnék, szintén a jobb iskolára mutat. Alceste-je, mely a Mizantróp-kérdést teljes készültséggel ismerteti s finom érzéssel, világos elmével i fölötte vonzó alakban törekszik megoldani: mindenesetre jelesebb Moliére-tanulmányaink közé tartozik. A XlX-ik század első jelének franczia drámájáról irt értekezése szintén érdekes és tanulságos dolgozat, melynek becsét az a körülmény is emeli, hogy irodalmunk épen nincs bővében a külföld szellemi mozgalmairól komolyabb tanulmánynyal készült eredeti ismertetéseknek. Komoly igyekezetéről tanúskodik s haszonnal forgatható a Laokoon-fordi- láshoz készült bevezetés is. A kötetet nehány csinos, jól folyó műfordítás s egy eredeti költemény zárja be, melyben az előadás költői elevensége mellett, inkább az érzés nemessége, mint a feltalálás vagy az alakítás eredetisége hat. Műfordításai egyikéhez, Musset Deczem- beri ey-éhez, terjedelmesebb bevezetést is irt az Éjtszakák keletkezéséről s a költő csalódott szerelméről, mely ép úgy érdekelte, mint a mennyire meghatotta a kétségtelen költői lendülettel tolmácsolt költeménynek bűvös eredetisége. Íme, a két tárgy, melylyel költői fogékonysága s buvárló érdeklődése legbehatóbban foglalkozott: két imádott- jában csalódott s csalódásában sivár magányra vagy elvórzésre ítélt szív világa, Alcesteé és Musseté. Ha az ő saját későbbi sorsára, katasztrófájára gondolunk: nem érint-e ama, lelkűnkön uralkodó titkos erők sejtelme, melyek gyanútlanul vezetgetik el ösztön8zerü vonzalommal a mély vizek partjára, akit utóbb hullámsírba szántak. Bánfi gyulai sírja fölé e könyv jövedelméből készül emlékkő. Nem hiszem, hogy a ki elolvassa, ne érezze, hogy abban a sírban nemcsak egy művelt lélek és nemes szív, hanem az irodalomnak is szép reménye pihen. Budapesten, 1895. október 11-én. Beöthy Zsolt.
