Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-22 / 38. szám
3§-ik szám. Gyula, 1895. szeptember 22-én XIV. (XXVII.) évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János ' kereskedése, hova a lap 11 szellemi részét illető köz- ‘ i lemények intézendők. i1 Kéziratok nem adatnak vlaaza. jf Előfizetési dij : 1; Egész évre . 5 frt — kr. j [ Félévre ... 2 » 50 » j' Évnegyedre . 1 » 25 » 1! Egyes szám ára 10 kr. i; Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoloa^ TáriOSEiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Ggula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fúrdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-uteza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza l, Beuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza h Tenczer Gyula Szerecsen-uoza 7., Bannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. A vármegye közgyűlése. A törvényhatósági bizottság őszi közgyűlése oly sok és életbevágóan fontos tárgyat ölel fel, hogy közérdekübb részéhez már most kötelességünknek tartjuk hozzá- szólani. Békésvármegye mezőgazdasági érdekeinek öntöző csatornák létesítése által való előmozdítása tárgyában, dr. Fábry Sándor alispán által beadott indítványt lapunk mai számában egész terjedelmében közöljük. Az indítvány úgy van szövegezve, hogy pleo- nasmus volna nekünk is indokolni, annyival is inkább most, amidőn egyelőre csak elvi enuncziáczióról lehet szó, nem pedig gyakorlati megvalósításról, ami a jövőnek egyik komoly és igen nagy feladata lészen. A törvényhatósági pótadók közt valósággal stereotippá válik a házi pénztár czél- jaira s a betegápolási alap javára előirányzott 1—1 perczent, melyeket—reméljük — ezúttal is vita nélkül fognak megszavazni. A betegápolási alap részére igényelt pótadó in- czidenséből reflektálunk Zemplén vármegyének ugyancsak a tárgysorozatban foglalt átiratára, melyben a betegápolási ügyet államivá óhajtaná tenni; amit nemcsak azért tartunk perhorreskálandónak, mert ilynemű államosítás is csorbítaná a vármegyei autonómiát, hanem azon okból is, hogy bármely egyéb rendszer vagy kezelési mód, mint a mai, Békósvármegyónek feltétlenül nagyobb megterheltetését vonná maga után. A belügyminiszter rendelete az általános tisztújitás ügyében kevésbé fontos mint érdekes, nevezetesen mintegy nyitányául szolgálhatna a tisztújitási mozgalmaknak, amelyekről — nem kell jóstehetség hozzá — Békésvármegyében emberi számítás szerint legalább — már most megállapítható, hogy igen békességesek és szűk mederben folyók lesznek. Hiszen nagyobb szabású mozgalmakra nem hogy ok, de még ürügy sincsen, az alkalmat pedig szívesen elhalasztjuk deczemberre, amikor a tisztujitást legfeljebb pár héttel megelőzőleg az attól elválaszthatlan élőkön- ferencziákon és egyéb cbablonokon is áteshetünk. Ez mellesleg különben hirlapirói álláspontunk is a tisztujitás kérdésében; nevezetesen a tisztújitási terminus kitűzésével és tudomásul vételével két hónapi időtartamra minden egyéb akcziót czéltalannak és feleslegesnek tartunk. A törvényhatósági átiratok közt Tren- csén vármegyéé az Agliardi ügyben eminenter politikai természetű. Mint nem politikai lap csupán egyetlen egy észrevételt koczkáz- tatunk meg. A közgyűlést csak egy nap fogja október elsejétől elválasztani s ha komoly „a pacifikáczió“ szándéka, akkor az is egyik czélhoz vezető út, hogy az egyházpolitikába oly kényesen vágó kérdés pertraktálásától, aminő az Agliardi ügy, szeptember 30-ikán, pro s kontra egyaránt tartózkodni kell. A vármegyei leány árvaház ügyére vonatkozó küldöttségi jelentést nincs szerencsénk ismerni. De annyit tudunk, hogy az árvaház létesítésére a vármegye összes községei között Gyulavárosa tette a legnagyobb és legelfogadhatóbb ajánlatot, amidőn a helyiség czóljára 15,000 forintot szavazott meg. Igaz, hogy árvatári tartalék alapjából, amely határozata belügyminiszteri jóváhagyást is igényel, de ez nem lehet akadály már csak azért sem, mivel a vármegye az egész leány- árvaházat maga is árvatári tartalék alapból kontemplálja létesíteni 1 fentartani. S ameny- nyiben a belügyminiszter a vármegyének ezt megengedné, a logikával ellenkeznék, hogy ne ugyan ily mértékkel mérjen Gyulavárosának is. Egyéb tárgyakról és különösen a fóld- mivelési iskoláról lapunk jövő számában. Békésmegye öntözése. Dr. Fábry Sándor alispán a vármegye őszi közgyűlése elé a következő indítványt terjeszti : Indítvány. Mezőgazdáink körében országszerte általános a panasz a mezőgazdaság helyzetének súlyossá válta felett, és a gazdák egyesületeikből, kongresszusukból, valamint a törvényhatóságok, sőt az ipar és kereskedelmi kamarák is, egyaránt keresik fel a kormányt felirataikkal az orvosló intézkedések sürgős megtétele iránt. Az orvosló intézkedések azonban csak úgy lehetnek teljesen czélra vezetők, ba azok, legalább részben, maguktól az érdekeltektől erednek. — De különben is a politikai magas feladatokkal felette elfoglalt kormánytól — különösen egyes érdekekre vonatkozó — gyors és specziális intézkedések ez idő szerint alig várhatók, úgy, hogy az érdekelt közönségnek, ha a tényleg súlyos helyzeten javítani akar, magának kell a tevékenység terén a kezdeményezést megragadnia. A szakértők javaslatai, ép úgy, mint a gazdák és törvényhatóságok tanácskozásai és feliratai a gazdasági helyzet javítása tekintetében az alföldre nézve egyaránt a legalkalmasabb eszközül jelölik meg az egyoldalú gazdálkodási módról, a magtermelésről, — mely az alacsony búza árak mellett ma már ugyancsak kevés hasznot nyújt, — az áttérést a kétségtelenül nagy haszonnal járó bel- terjesebb gazdálkodásra. A belterjes gazdálkodásnak azonban az alföldön alapfeltétele a gazdasági földek egyrészének öntözhetésre való berendezése, mert a nélkül, az alföld száraz klímája folytán, a gazda reá van utalva, kényszerítve, a szárazságot aránylag legjobban álló magtermelésre. így tehát az alföld mezőgazdasági helyzetén javítani akarva, első sorban is az öntözés lehetővé tételére kell löve- kednünk. Megyénkben tényleg szembeötlőleg fenáll az egyoldalú gazdálkodás, ezt tanúsítják, az e részben egybe gyűjtött statistikai adatok is, amennyiben pl. tavaly, Békésvármegyében az összes „művelés alatti földek 80%-a volt magnemüvel (búza, árpa, kuko- ricza, zab, rozs) bevetve. De másrészt megyénkben meg van a lehetőség is az öntözési berendezésekre, hisz megyénket a Körösök, Berettyó, az Élőviz- csatorna szelik át és a bő vizű Marosnak, mely az alföldnek praedestinálc öntöző folyója, részben völgyéhez tartozik vármegyénk; a régente a belvizeket levezető ezek, fokok pedig mintegy kínálkoznak bele illeszthető olcsó eszközül a vizek régi uralmi helyeikre való vissza vezetésének rendszerébe. — Gazdáinkban is meg van az értelmesség és a vágy a haladásra, a nemzetközi verseny nyomása alatt mondhatni tarthatlanná vált egyoldalú gazdálkodási rendszerrel való szakításra, azonban a befektetéseket igénylő berendezésekre gazdáink természetszerűleg mindaddig nem vállalkozhatnak, mig kellő tájékozással nem bírnak a berendezések terveiről, költségeiről s jövedelmezőségéről. Hogy tehát az oly hasznos öntözés megyénkben meghonosítható legyen : nyílt képet kell tárnunk gazdáink elé az öntözés, mely vidékeken, s mikénti lehetőségéről, s a meggyőző hiteles adatok birtokában nagy birtokosaink saját jól felfogott érdekükből bizonynyal önként létesítik birtokaikon az öntöző csatornákat, s készséggel alkot kisebb birtokosaink java része ily czélból vízhasználat} társulatokat. Indítványozom tehát, hogy Békésvármegye törvényhatósági bizottsága tegye meg a kezdeményező lépéseket a tekintetben, hogy a megye egész területére nézve elkészíttessenek a lehető öntözések tervei és költségvetései, s az erre vonatkozó munkálatot, mely a berendezések hasznát is feltárná, sokszorosítva, könyvalakjában bocsássa a gazda közönség szabad rendelkezésére, hogy annak alapján gazdáink biztos útmutatót nyerjenek a vízhasználatok berendezésére s költségeire stb. nézve. Minthogy pedig a kultur-mérnöki hivatalok épen ily közérdekű tervek ingyenes elkészítésére szervezvék, első sorban is kérje fel á megye bizottsága a m. kir. földmivelésügyi minister urat arra, hogy az említett műszaki munkálatok végzésére szervezzen Békésmegye területén ideiglenes kultur-mérnöki hivatalt, egy kirendeltséget, mely leginkább volna hivatott és alkalmas a jelzett munkálat keresztülvitelére, s csakis amennyiben ez — mi alig hihető — nem volna lehetséges, tegye meg az intézkedéseket saját hatáskörében a megye a tervezések elkészitésére. Meggyőződésem, hogy ha gazda közönségünk hiteles műszaki munkálatok alapján feltárva látja maga előtt az öntözések lehetőségét, költségeinek nem nagy voltát, s rendkívüli haszonhajtóságát: a tervek rövid idő alatt megvalósulandanak, inegho- nosul megyénkben a belterjes gazdálkodás, azzal együtt a mezőgazdasági gyáripar és e modern berendezések nyomán a bőség és jólét áldása fakad megyénk egész lakosságára } Ajánlom indítványomat a törvényhatósági bizottság nagybecsű figyelmébe. Kelt Gyulán, 1895. évi szeptember hó 15-én. Dr. Fábry Sándor, alispán. T a nü g: y. Teljes tisztelettel hozom a mélyen tisztelt s érdeklő szülők tudomására, miszerint lakásomat az iskolahelyiséggel együtt folyó évi október hó 1-től D Dal a boldogságról« Azt hiszem, édes Mariskám, hogy a merre csak feltekint szemem, rózsaszín felhők közül nefelejts szemű angyalok tapsolnak felém. Mert a te boldogságodról Írok — Mariskám, — arról, a mely rajta az arczodon, hangod rezgésén, elmerengő vonásaidon. És a mig szólok hozzád, nem nézek vissza egyetlen perezre sem, mert nem akarok hinni abban, hogy az álom mellett valóság is lehet, csak követem a fényességet, mely boldogságod nyomán jár, a melynek melegét csak ti érezhetitek, de a ragyogásában — mert meglátom azt, osztozom én is I Olyan igaz és őszinte amit elmondok neked, hogy úgy képzelem, minden szavammal egy virágot tépek, hogy aztán bokrétába kötve, köszöntsem vele boldogságodat! — Gyermek vagy még, a kinek csak dal, imádság és álom volt eddig élete, a szeretet őrködött minden lépésed felett s a szerelem, mely mirtuskoszorút fon fejedre és fátyolt borit édes, gyermekarezod fölé, egy új világnak csodálatosságával tölti el szived. Talán még magad sem tudtad, mi lehet az a hang, mely imáid közben lopta be a telkedbe piagát, s öntudatlan álmodtál róla, mikor még sejtés volt csak, és nem válthatta valóra hited. Most már tisztán, kibontott szárnyakkal áll előtted a képzelet, s mig ábrándokra kész szived a jövőbe lát, körülötted kiszínezve ezer hang suttogja, hogy szerelem! Szeretném, ha verőfényes napsugár lenne minden szavam, hogy visszaverődnék telkeden és oda illenék a több hang közzé. Szeretném elfeledni, hogy mig földön élünk, rög tapad mindenhez, ha szívünk, agyunk, tisztább légkörben él is, lábainkkal sarat kell tapodni még is. S mért ne feledhetném? Mi zavarhatná meg a hangot, mely most szóelemről szól és diadalt ünnepel? Elég nekem egy tekintet reád, hogy a te világodba képzeljem magam, s nem kell oda más, csak emlékezés és körülvesznek újra, mint most téged is: az illúziók. Szeretsz Mariska, szeretve vagy ; a sors bőkezűen megáldott mindennel, ami a boldogságnak feltétele lehet, joggal is tarthatsz arra igényt. Sokat vársz az élettől, mert teljesnek akarod tudni azt, s mig gondatlanul szövöd a terveket, erős szivvel, biztos fővel nézed a jövőt. Ne láss te ott felhőt sehol, ne hidd, hogy valaha szerte foszlik az aranyköd, mely most menyországot Ígér 1 ne tudd meg soha, hogy illúzió a legtöbb képzelet, hogy elmúlik az is, mint el az ifjúság, az élet és a szerelem. Nevesd ki ezt a döre okoskodást, mond rá, hogy ez a sophisták tana és kegyetlenül józan az a szív, mely abban hinni . tud! Mert lehetne-e máskép, hogy a küszöbön túl, melyet átlépsz majd, ne hallanád meg a boldogság dalát, hisz nem vonhat le, nem kissebbedhetik körötted az élet java, mert egygyel több azoknak száma, a kik nagyon szeretnek téged 1 Mi lenne hát a jövő biztosítéka, mikor két egymásban bízó szív frigyre lép, ha az nem, a mit a ti telketeknek ily gazdagon adott a sors? Hol lenne a megnyugvás, ha nem láthatnánk nng arezod ragyogásán azt? Mi győzné meg a kételyt egy hosszú út elején, ha nem az, hogy szentség van szívetek mélyén és talizmán, a mit egymás szerelme ad nektek őrző angyalul ! És a hogy képzeletemmel bejárom az utat, mely nektek nyit virágokat, édes dal zendül meg mindenütt, a melyben nem vegyül diszharmónia s a mely meg nem csendesedik, el nem hal sehol,.. Te nem tudod még — s mert nagy, ellenállhatatlan szerelem vesz körül, nem is fogod megtudni soha, hogy vannak az életnek bajai, a melyek alatt jaj hanggal roskad meg a szív. Se azt ne hidd, s ne is kívánd, hogy meg légy váltva minden kis fájdalomtól. Én azt hiszem, — talán különösnek mondod e hitem — hogy fájdalom a boldogság alkatrésze. Ne érezz te keserűséget soha, de ha igaz, nemes fájdalmad van, ha könnyet osztana a sorsod, vedd úgy, mint váltságdíjul kért gyöngyöket, a melyeket meghajtott fővel fogadsz, mert nem is becsülhetnéd boldogságodat igazán, ha azt nem kívánná érte életed. Örülj és élvezd teljes szívvel, mi most tulajdonod, ne félj megszőni az álmokat és kihímezni azokat, hisz életednek legszebb, legboldogabb kora ez, s az álom nem egyéb, mint az élet fűszere, mely egy-egy perczet mindig megédesít. Ha majd lebontják fejedről ' menyasszonyi fátyolodat, csókold meg koszorúd virágját, a testvér csókja lesz az, s hidd el, hogy megőrződ mindörökre illúziódat. Az a mirtusvirág nem fog elhervadni soha, a te életednek symboluma marad, mert a tiszta szerelem a legtávolabb úton is csak áldani tud. Találj egy boldog szerető otthonra, a hova nem hat a zaj, a mely szentély leszen neked és annak, kit most szived első szerelmével rajongva vesz körül. Vidd el magaddal jó szivednek minden tulajdonált és holdoggá teszed általa a férfit, a kinek joga lesz egész életedhez. Sok és nagy szeretet kísér el utadra, s hogy nem lesz azon tövis, tudom, mert veled a sok között, ki megsejtené minden parányi bánatod: édes anyád érted élő szive! Igaz őszinte minden, mit hozzád írtam, a melyei jót kívántam neked, virágot téptem a telkemről minden szavammal, s im bokrétába szedtem, hogy áldjam és köszöntsem vele boldogságodat 1 Margit.
