Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-08 / 14. szám

14-ik szám.

Gryula, 1894. április 8-án.

XIII. (XXVI.)• évfolyam.

Szerkesztőség: Főtér, ||g János kereskedése, kova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. ... 2 » 50 | Évnegyedre . 1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: JDoToa-v János.

Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyílt-tér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váozi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Editéin Bernéit fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1.

Tenczer Gyula Szerecsen-ulcza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon.

Apotheozis.

Hazaérkezett. Itthon van. Eltemették. Megdicsőült. A nagy száműzött egy emberöltő, hosszú félszázados távoliét után, a haza földén van újra. Megelégedetten nézhet le halhatatlan szelleme á magas égből, mert porhüvelye itt van, az általa imádott, az édes Magyarország területén. A mit életben nem akart, rendithetlen elvei folytán, viszontlátni, azt láthatta, tapasztalhatta porhüvelye, hogy a magyar nemzet szive egy dobbanás. Prófétai mondása im .beteljesült. Dicsövezett neve halála után kettőztetett fénynyel ragyog. Halála hetében kitűnt ez. A főváros és vele a vidék csak az ő nevét hangoztatta Minden 'érdek háttérbe szorult. Nyiltan vagy titokban Kossuth Lajost gyászolta a magyar nemzet apraja- nagyja. A legszebb diadalut nem olyan magasztos,’ mint az ő temetési menete volt. Pompa vette köröl: gyászszal bevont pompa ugyan, de ez felér minden más pompával, mert most, ebből napnál világosabban látszott, hogy mily mélyen,, mily becsiben élt ő a magyar nemzet szivében. És hogy továbbra is, századokig élni fog, és hogy szelleme a magyar népnek Prometheusa lesz: az oly igaz, mint a szentirás szava. De igy is legyen, mert annak úgy kell lenni. Kossuth Lajos Magyarország korszakalkotója, a lángész, a szellemóriás, a páratlan szónok joggal követelheti, hogy templomot emeljenek hamvai fölébe, hová minden magyar imádkozni járjon-.

Kossuth Lajos temetése Turinban vette kezdetét. A nemesen érző olaszok oly impozáns módon nyilvánították gyászukat és fájdalmukat, a moly egészen közel hozta őket sziveinkhez Eddig is rokonszenveztünk az olaszokkal, de ezentúl mindenkor édes testvéreinknek tekintjük

Kossuth emlékezete.

Száll a balál a sírnak üregébe,

Vizsgálj a, fhogy elég erős fala Megbimi őt, kinek magasztos fénye Egy századon át napként lángola.

Kinek szava, zengvén buzdítva, kérve, Millióknak szent igéje vala Kaszáját a sírbolt elébe tette.

Pihenjen az most egy perozig megette.

Ki volt az agg, akit a végzet gyászol?

Ki volt e nagy, akit könyez annyi szem? Mórt lengedez feléje annyi fátyol ?

Ember volt-e? — oh ón azt nem hiszem. Nagy volt amaz kit tart ölén a jászol, Honnan kikéi és megváltó leszen,

S emeli őt a népe a kereszten.

Könyben ennek koporsóját feresztem.

Munkálkodott sok, hogy ópitne házat,

Hogy a magyar fejlődne csendesen.

Kőre követ lásson emelve század És úgy örtílt jámbor lelkök ezen f De jő Kossuth, riadva lelke lázadj E munkában jó népe elveszel!.

Gyújtó üszköt szór a hazában, szerte.

A vén időt az ujjal összeverte.

Oh hány kiált: A vészbe törsz rohanva I Megállj, megállj, rémet látok megint 1 Rákóczynak egekbe szálló hamva Nem tart téged, a bús jövő nem int!

Oh állj meg itt, ne hozz vészt a magyarral — De ő megyen szent hivatás szerint.

Nagy eszmei midőn kilobbanának,

Velője gyúlt a tespedő világnak.

őket. A testületek és küldöttségek, a város és | nép együtt gyászolták a mi nagyunkat és együtt zokogtak gyászos elvesztése felott Töménytelen volt azoknak az embereknek száma, kik virágokkal borították Kossuth Lajos ravatalát, és mindannyian megindultan zokogtak a búcsú pillanatában.

Már a korai reggeli órákban talpon volt egész Turin városa, s impozáns, beláthatlan tömegek tódultak a széles Vittorio Emanuele- korzóra, a valdensiek temploma elé. Kilencz órakor az egész korzót annyira ellepta a gyá szoló közönség, hogy a korai közlekedést be kellett szüntetni.

A templom, jóllehet csak jegyekkel lehetett bejutni, zsúfolásig tömve volt előkelő közönséggel. A gyászoló család kilencz órakor érkezett meg s közvetlen .a koporsó mellett foglaltak helyet. Velők szemben a képviselőház küldöttsége, Turin város tanácsa és hatósága állott. 1 szertartás Chopin gyászindnlójával vette kezdetét, melynek elhangzása után Peyret lel kész lépett a szószékre s megható imát mondott a megboldogultért. Az ima után újra felhang zott az ének s ezt követte Peyret beszéde. Olasz nyelven dicsőítette Kossuth nagy szeretetót nem zote, hazája iránt, majd azon érdemeket ecsetelte, mélyeket a nagy halott a szabadság kivi vásának terén szerzett.

Peyret beszéde után Veres .József orsz képviselő, orosházi ág. ev. lelkész lépett a szó székre s meghatottságtól remegő hangon ima szerű, szép gyászbeszédet mondott.

Veress beszéde mély hatást tett a közön ségre, könyezett mindenki s Kossuth fiai egy másra borulva hangos zokogásba törtek ki. Veres utolsó szavaira felhangzott Palaestrina oratóriuma, melyet a turini hölgyek énekkara adott elő

Ezután Appia svájezi lelkész beszélt fran- czia nyelven, dicsőítve Kossuthban az ideális hőst, ki bebizonyította életével, hogy még ebben a materiális korban is hűek maradhatunk esz ményeinkhez.

Appia beszéde után Peyret mondott újra rövid imát s azután orgonazugás közt ráemelték

Ifjú halljad, te rólad szólt az ének :

Lesz-e gyümölcs ha nincs virág, a fán!*

És halljátok, ti fonnyadt arczu vének:

— Hol van a hon? ** jó kedvből mondja tán? És hölgyek, im már rólatok beszélnek:

— 'Magyar hölgynek születtél: * * * s azután Hogy e hangok sírásba összefutnak, Lángszellemén izzó kohóba jutnak.

Mi addig volt, a tespedő, a törpe.

Kinyúlik mint a ezódrus, oly magas.

Lelkét honnan szerzé, tán örökölte?

Szabadon száll, büszkén miként a sas.

S a költő, ki szerelmi dalba ölte * * * 0 Vágyó hangját, megcsendülvén a vas,

Zeng riadót, zúg csatadalt merészen.

Az új idő a népet látja készen.

Ideje volt 1 — Ha még egy perozet késünk,

Ránk tör a múlt bűnének tengere.

Kifenve már egymásra szörnyű késünk,

Az átkozott ármánynak fegyvere,

Jósolva volt immáron elveszésünk.

De állt Kossuth s állott a nép vele.

Hol hangja szállt s ahova vitte lépte Nőtt a magyar, küzdvén halálig érte.

A sik mezőn, hol nyúlik a barázda,

A föld pirosszerou' búzát terem,

Imbolygó nép a jussát magyarázta S elbáinult egy kanyargó vizeren,

Azt hiszi, az könyétől van megázva,

S bár uráé lenne a sírverem.

Mi zaj riad ? — Kossuth láng lelke száll ott, Szentté teszi a vétkező világot.

A sík mezőn, ahol a vad tenyészik,

És félre bújt, régen erős — vadon,

*) Vonatkozás Petőfi költeményére.

* * „ Kölcsey „

*+ * „ Garay „

* ** * Vonatkozás Petőfire.

I koporsót a halottas kocsira s a menet megindult az állomás felé.

A menetet a városi diszőrség nyitotta meg, mely után a halottas kocsi haladt, közvetlen a család tagjaitól kisérve. A gyászkocsi mindkét oldalán a turini egyetemi polgárok mentük Jú- vont kardokkal.

A családot a küldöttségek követték az előre mcgállapitott sorrendben.

Tizenegyóra körül járt az idő, midőn a menet- a vasúti állomáshoz ért. Hatalmas sátor várta itt Kossuth koporsóját. Az állomás gyönyörűen volt diszitvo s valóságos babérligethez hasonlított.

Mikor a koporsót leemelték a halottas kocsiról, előlépett Voli, turini polgármester s Turin város nevében elbúcsúzva a halottól, átadta a hamvakat a főváros küldöttségének.

Voli polgármester beszédére Márkus József Budapest alpolgármestere felelt franezia nyelven. Köszönetét mondott azon nagy sieTetetért és figyelemért, melyben Turin városa Kossuthot részesítette, majd Helfi Iguácz ismételte olasz nyelven a magyar nemzet köszönetét.*'

Most a magyar képviselőház küldöttségének vezetője, — Rohonczy Gedeon lépett a koporsóhoz s a képviselőház nevében pompás beszédet mondott.

Ezután Szeutiványi Árpád mondott nagyhatású beszédet a nemzeti párt nevében, majd Bartók Lajos szavalta el gyönyörű ódáját. Az ódát olasz nyelvre is lefordítva kiosztották a közöuség között.

Bartha Miklós a függotlensági és 4§-as párt nevében búcsúzott el a halottól, egy lendületes szép beszéddel.

Sturman György beszélt még ezután a függetlenségi párt nevében, s ezután a koporsót ráemelték a fekete posztóval bevont vasúti kocsira, melyeu csak e felirás „feretro“ (holttest) és egy fehér kereszt jelezte, hogy Kossuth hamvait tartalmazza magábau.

A holttestet vivő vonat este 9 órakor ro bogott ki a pályaudvarról.

Ilyen nagyszerű pompával ment végbe Kossuth Lajos temetése Turinbau, de ezt a

nagyszerű gyászpompát még jóval felülmúlta az, melyet Kossuth hű magyarjai rendeztek az ország szivében. Jlgy gyenge toll ezt alig képes visszaadni. J^á'r a kora délutáni órákban fekete volt az utczá a nép ezrétől. A muzeumtólía uyügoti pályaudvarig egyetlen kapumélyedés, ablak, hasadék, háztető nem. maradt üresen, a járda két oldalán pedig-ember-ember hátán szorongott. 'A temetés programmja, melyet a gyász- szertartást rendező ^bizottság, állapított meg, ünnepélyes csendben, a legkisebb rendzavarás nélkül folyt le.

Márezius 30-án, Kossuth Lajofiiak, nejének és leányának hamvai délután 3 órakof a nyugati pályaudvarban megérkeztek, ugyanott a hazaérkező küldöttség vezetője átadta s a székes főváros képviselője átvette, a hamvakat. Ekkor megszólaltak a Bazilika-összes harangjai és addig szóltak, mig a menet a nemzeti színházig ért.

Kossuth teteme' koporsóban hatfogatu halottas kocsira tétetett s a törvényhozás és a székes főváros képviselőinek, továbbá Pestmegye küldöttségének kísérete mellett a nyugoti pályaudvarból a váczi-köruton, Deák-téren, Károly és muzeum-körntakon a nemzeti muzeum csarnokában felállított ravatalra helyeztetett. A halottas kocsi öt-öt szalagját jobboldalt az-or- szággyülési képviselők, baloldalt a székes főváros törvényhatóságának tagjai vitték felváltva. A ravatalt márezius 31 -én reggeli -6 órától esti 9 óráig a közönség ezrei tekintették meg.

Kossuth ravatalát a nemzeti muzeum előcsarnokában az Entreprise des pompes funébres emberei állították fel. A* * ravatal egy három lépcsőzetes dobogón állott. Pejénél -1 méter 80 cmt. magas, lábánál 1 méter. A ravatal köré és a déli növények között nyolez nagyobb és 60 kisebb kandelábert helyeztek el, melyek a temetésig folytonosan égtek. A ravatalnál disz- magyarba öltözött egyetemi ifjak fölváltva éjjelnappal őrt állottak. Április 1-én. Délelőtt 10 órakor kezdődtek a temetés gyászszertartásai a Nemzeti Muzeum csaruokábau. Bekezdésül Him- nnst énekelte a budai dalárda, ezt követte az egyházi szertartás, majd a képviselőház nevében

Hát a magyar a tettől el nem késik,

Uj levegőt szí büszkén szabadon, Súgárőzöot áraszt a nap le, fénylik A lég és új eszmék kelnek azon.

Hallik a szó, riad hatalmas hangja, Fegyverre kél a nép aprója, nagyja.

Zendül a szó, átfúrja már a bérczet,

— Fegyverre feli — veszélyben a hazai A bányász im nem vájja már az érczet, A föld alul fegyverért fut haza.

És összeforr, erővé nő az érzet,

Mi eddig volt erőtelen, laza,

Mozdul a föld, a hegy megindul rajta, Ijed a sas, fejét a porba hajtja.

A porladó csontokban láng gyuladt fel Izzóvá lelt a már kihűlt velő.

Hő lelke a romokból felragadt, fel, Főitámadott láttán az őserő,

Lángsugara millió felé szakadt el,

És mindenütt tűztenger állt elő.

Két császárnak villant reája kardja.

A vérbe dőlt hőst apró féreg marja.

Nagy a világ, az országút ja széles A hontalan lelhet szállásra ott.

Mi. az, amit háborgó lelke érez Maga elé hiván a kis lakot?

Mi főzi úgy az elhagyott nevéhez, Parányiért bár oly nagy tért kapott ? Legfájóbban az a köny ég és éget, Amelyben ért a hon határa véget.

Nem dobbant Ő a porba megalázva, Emelt fején bár fájdalom lakik,

Szabad népnek sorsunkat magyarázza, Utján vigye bár a roncsolt ladik. Távolban is népe bilincsét rázza,

Zajától a zsarnok nem nyugbatik.

És kél szaván bosszús népek morajjá. Túlharsogá ezt kínzott népe jajja.

Caesari kegy hiában int feléje. Megpihenést nagy lelke nem talál.

Nem lesz eszköz népének drága vére Idegenek önző czéljaináL Yandorbotot adott a sors kezébe,

Járj kél, amíg sikerre nem talál.-A Caesarok s a népek nem mozdulnak, Csalódva szép reményi szertehullnak.

Jó nemzete várja, — remegve nézi Nagy küzdelmét, a sok vesztett csatát. Szétfoszlik az, mi eddig megigézi,

Az álomkép, — a kor intő szavát Az ébredő nemzet hamar megérti,

Előre fel» munkára fel nohátl Nép és király békéje őt lezúzza.

Az nj idő mártírrá koszorúzza.

Im a rög él, a fő fejét emelte, Aranykalászt renget a róna mán»

Ő hallgatott, még egyezer azt izente: | Fel Hol népem, vérezni eikra szállj.

De hirdető a népnek szíve szentje,

Hogy egyetért, s ez legyen az a vár, Mit nem győz le sok ellenség hatalma. Ő nem főied, lön a múlt égő halma.

Jő a kaszás kifent csontfegyverével, Nem feledé őt sem el a halál. Tekintetét, amint reá vétó fel, Megremegett, hátha nem jól talál 1 De intett ő jóságos két szemével:

— E- fáradt test már nyugalomra vár. Tied a csont, de szellememnek árja Hazámé lett, minden rögét bejárja.

* Vonatkozás Kossuth Lajos azt izente dalra.

Dús László.

r.npiiwir vv»ni azámalioz fél iv mellélElet vau osatolva,