Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-01 / 13. szám
13-Ík K£51 Bll. Oyula, 1894. április 1-én. XXVI.) évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János- kereskedése, hóra a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. <áül Társadalmi és .közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa/y János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, Y:jva a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések■ felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Berlint fűrdö-uteza 4., Uaasenstcin és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sűtö-utcza; Fischer J. 1). IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ulcza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-ulcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Az emberiséget boldogító eszmék szent háromsága: szabadság, egyenlőség s testvériség. Hitelvek ezek, melyeken a szeretet vallása felépült' s melyek annak fentartó hatalmas oszlopait is képezik. Ezen magasztos eszmék vezérlik évtizedek óta az emberiséget a közboldogság elérésére irányuló törekvésében. Ezen eszmék hevítik küzdelemre a népek millióit; I mily sok nemes szív volt forrása ezen küzdelemben a vér patakjának! Az emberiség életegén ködfoltok ezen nagy eszmék. A gonosz szemei előtt homályként tűnnek fel e ködfoltolj^ — az igaz a természet örök törvénye nyomán, milliárd és milliárd csillag halmazát látja azokban. Csillaghalmazat, de a melynek fénye nem törhetett le látkörünkig. ■-— Vagy talán még mindig hiányzik az a hatalmas isteni erő, mely a csillagok miriadjait megtö- möritse s belőlök napot alkosson? Hiányzik még mindig a természetfeletti erő, mely mozgásaikat szabályozza s végül a létrejött tömörülés által a minden életjelenség egyedüli s végokát, a hőt és fényt hozza létre? Mily távol áll még az emberiség, a teremtés gyarló ura attól, hogy a szabadig, egyenlőség és testvériség napja felette felderüljön s áldó fényt áraszszon a minden- ség minden porszemére. Ha fel-ieltünik is egy-egy fénysugár, — már nyomán támad a pusztító zivatar, — mely a boridat homályával takarta el az élet adó fényt. Ki fosztja meg az embert e fénytől? A szeretet hite a fény s a szabadság, egyenlőség s testvériség a szent hit, — melyben alászáll az emberhez az isten, s az emberiség felemelkedik istenéhez. v A gyiilölség, — a minden előhaladásnak, felemelkedésnek ellensége, — a minden világosságot homályba borítani törekvő sötétség, — megfeszítette a szeretett istenét, a szeretet hitét, a szabadság, egyenlőség, testvériség szent eszméit. El az minden ember lelkében kiolthatatlanúl, — s ez az mi az emberben isteni halhatatlan ! Irtsátok ki az emberből az eszmét, — aj szabadság, egyenlőség s testvériség hitét s az ember lesülyed a föld poráig! A polgárosodásnak, az előhaladásnak, — e szüntelenül távolodó végczélnak folytonosan uj és uj képei tűnnek fel az emberiség láthatárán. A szabadság, az egyenlőség s testvériség hite s eszménye örök és változhatatlan, mint maga az istenség. A polgárosodás s minden szüleménye az igazság délibábja, — a szabadság, egyenlőség s testvériség maga az igazság. S ezen igazság nem előhaladás, — nem tények következménye s nem oly tétel, melynek oka embei’i erőben rejlik, hanem maga a kezdet és vég örökkévalósága, — mely az emberiség születésével kelt életre s az emberiség kihalásával enyészik el. S miért nem él, miért nem érvényesül még is az örök igazság ? Miért nem öleli át elválaszthatatlanul az egész emberiséget, annak minden réteget, minden egyes lényét ? Vagy talán csak elérhetetlen eszményül adá azt az emberiségnek az ég? Egy állandó vágyakozás törhetetlen törekvés elérhetetlen czéljává tévé ? Egy isteni büntetése az az emberiségnek, hogy vágyakozzék s küzdjön megvalúsithatlan eszményekért, a közboldogság ezen egyedüli eszközeinek elnyeréséért! S ily törekvésben, ily küzdelemben gyötörjék magokat nemzedékről- nemzedékre évezredek feltűnő s lesülyedó' népei ? Ily küzdelemben folyjon szakadatlanul a vér patakja s teljen meg gyötrő kínnal minden szív ! És lássuk ismétlődni, hogy mint taszítja le az emberiséget a gonosz, azon magaslatról, hova nehéz küzdelmek után egyes láng elmék isteni ereje felemelte? S halljuk évezredeken át is, hogy az emberiség jóltevóire, a kegyetlen Ítélet igy kiált : feszítsd meg ?! S csak a szegény, ki érzelmeiben gazdag, ki a közióért való küzdelemben véráldozattal pazar, álljon gyötrő fájdalommal az eszme halottja felett s az hintse fejére a fájdalom porát ?! Nem, ez nem lehet! A mindenható ég végtelen kegyelme, — ad néha néha a gonosz által letiport emberiségnek egy-egy hatalmas, isteni szellemet, mely felemelni igyekszik azt a föld porából. A szeretet hitének istene, nem egy nemzet istene. Az egész világé, az emberiségé. • A szabadság egyenlőség a testvériség apostola nem egy nemzet felkentje. Az egész világé, az emberiségé. Az emberiség állt a kereszt alatt gyötrő fájdalommal a megmérhetetlen veszteség kétségbeejtő jajjával. Az egész emberiség gyászolja a szabadság, az egyenlőség s testvériség apostolát. Ravatala felett egy parányi nemzet mellett az emberiség fájdalma viraszt. Az örök igazság, a szent eszmék apostola az emberiség halottja. Kossuth Lajos az eszme. A soha el nem enyésző, az örök igazság, a szabadság egyenlőség ej,testvériség apostola. Az apostol meghalt. Az öl ök igazság, — az emberiség gyászol, mert az igazság nem egy nemzet tulajdona s nem egy nemzet, de az emberiség apostola szállt vele sírba. fllilá, Kossuth Lajos a. magyar népleöltószeftoen. Kitől a hatalmasok úgy féltek, arra rajongó szeretettel nézett a nép; megható odaadással csüggött mindvégig szabadságharczunk e fényalakján, az igazság nagy bajnokán. Kossuthot a nép atyjának tekintette, belevéste szivébe, imájába foglalta, megénekelte dalaiban. S a valódi népdalok mindig leghübb tolmácsai voltak és lesznek a nép érzületének. Mily gyermekies odaadás és elszánt áldó zatkészség nyilatkozik a legelterjedtebb Kossuth- uótában Kossuth Lajos azt izente ... a melyet Bars vidékén énekeltek először. Az újabb dalok közül híressé vált a „.Ne sírj, ne sirj Kossuth Lajos*, mely az előbb em' litettel egyetemben énekre zongora kísérettel is megjelent. A legtöbb dal az 18+8-ik és utána következő húsz évben keletkezett. Részben a lánczok- kal le nem bilincselhető népénekek, részben pedig rejtve titkolt kéziratok utján terjedtek e dalok; népköltészetünk vérrel öntözött Szomorú bimbó fakadásai. A „Táblabirák keserveiben* igy hangzik a végstrófa : Szűnjél nemes boszu, ne bántsd szegényeket, Szárítsd fii fájdalom magasztos könnyemet. Hazám koporsóján bocsátók meg nekik, Egyik sem tudja tán, hogy mit is cselekszik. E sorok hiven fejezik ki a jelen hangulatot is. A honvédségnek, főleg az alföldi, fiuknak kedvencz éneke volt ez is: Kossuth Lajos édes apám, Felesége édes anyám. Én vagyok az igaz fia, Magyarország katonája. A csaták hevében támadt a Kossuth-indu- lója is, e jellegzetes sorokkal: Hallom a csaták zaját, Kossuthot mennydörögni, S lánczot már nem csörögni, Éljen Kossuth Lajos hazánk megmentöje! Szomorú kép tárul elibünk a Bujdosó huszár § szakaszából: Egy közülök az utast meglátja S igy kiált rá: kend az Jápos bátya? Szólják már, hol veszi magát itten ? Merre, honnan, hová ? Hozta isten 1 — Honnan jövök ? — árulás földérül, Meddig megyek ? mig a lábam ki nem dűl. Huszár voltam : isten első katonája, Most úgy hívnak, hogy Kossuth kutyája! Ugyancsak az ötvenes évek szomorú napjaiban énekelték e katonadalt: Lesz Kossuthnak regimentje, Lesz kard, puska, ló és mente; Öröm napod is lesz, csak várd Szegény, szegény Magyarország 1 Mig e sorokban a haldokló remény utolsó lélekzetvétele nyilvánul, addig a következő versszak a Bujdo-.ó-ból teljesen tört lélekre vall: A toronyban sárga-fekete rongy lóg, Alatta bámuló nép ácsorog.* Kérdik egymást hát bátya mi az újság? . — Elhagyott Kossuth, oda a szabadság 1 Ugyanezt más változatban fejezi ki e „Vesztett szabadság'1 czimü búdal: Busul a magyar hona állápotján, Mert Kossuth Lajos nincs már a kormányán: Kesereg a honvéd s az egész magyarság, Zokogva kiáltja oda a szabadság 1 A „Kossuth a határon* kezdetű dalban következő megindító szavakat adja a nép a Török országba menekülő kormányzónak: Indulok szép hazám, Nem várt itt jó reám .... És ti, kiket szeretek : Isten legyen veletek 1 Körösvölgyi országszerte kedvelt dalában e szép három sor fordul elő : Tetszhalott lesz hazánk de nem egyéb, Tetszhalott csak egy kicsi időre, Kossuth Lajos lesz halotti őre. — Amerikai diadalutjának hire jővén Magyar- országba, alábbi gyönyörű népdallal biztatták magukat a honfiak: A hajnali csillag Kezd már tündökölni, Kossuth Lajos indul. Minket megmenteni.. Közelebb, közelebb Hallik indulója, .Siess, Magyarország Rég várt Megváltója. Ugyancsak reményt és Kossuthba való határtalan bizalmat árul el e népdalocska is: Magyarország dolga bajos, Mert nincs itthon Kossuth Lajos De ha bíjön Kossuth Lajos, Mindjárt nemlesz dolga bajos. Az olasz háború idejében ezt énekelték az ujonezok: Elmegyünk a vasúttal Visszajövünk Kossuthttal ö lesz a mi jó apánk S véle szabad szép hazánk. Továbbá: Garibaldi csárdás kis kalapja, Kossuth Lajos neve ragyog rajta, Azon lelkesülnek a huszárok S meghódítják az egész világot. Ugyancsak aktuális zászlókérdést ostoroz e kis gunydal a hatvanas évekből: Lajos.napján a kaszinó — Ach 1 Megmutatta, hogy az mindegy Lajos bácsi-e vagy Bach? Lajos napján a kaszinó — Pfuj 1 Behuzatta a lobogót, Vigye, egye a lupuj !
