Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-01 / 13. szám

Kossuth Lajos halála.

Az a megható kegyelet, mely a nemzet nagy halottja iránt mindjárt nyilvánult Gyulán éa az egész vármegyében, egyre fokozottabb mérveket öltött. A lelki emelkedettség ilyen magas fokára még nem hangolta történet emlékezete óta esemény a magyar népet, a magyar közönséget.

A gyászlobogók mind sűrűbben jelennek meg ügy Gyulán, mint a vármegye minden községében a házak homlokzatán, a gyász jelei külsőleg is imposánsan hirdetik a hazát és a nemzetet ért óriási veszteséget Kossuth Lajos halálával.

A bókésmogyei nép három nap óta valóságos zarándokolást visz véghez a fővárosba, hol a temetés tudvalevőleg ma megy végbe s bizonyára úgy fog lefolyni, ahogy Magyerországon soha sem volt és soha sem lesz többé végtisztesség.

Békésvármegye a turini temetesen is már tekintélyesen képviselve volt. Három országgyűlési képviselője volt kün : Veres József, ki Turinban az egyházi gyászszertartást végezte, Haviár Dániel és Tétényi Lajos, utóbbi, ki az országgyűlési szabadelvű pártkörén kivül Békésvármegye s Gyula városa díszes koszorúit is ravatalra helyezte. Turin- ban a békés-szent-andrási népkor is két kiküldött tagjával volt képviselve.

Dr. Fábry Sándor alispán helyettes a megyebizottság tagjainak a következő értesítéseket küldte szét:

„Békésvármegye törvényhatósági bizottsági tagjainak 1

A gyászba borult nemzet kegyelete adóját rójja le a haza nagy halottja Kossuth Lajos iránt, s a nemzeti gyászban méltó részt kérnek a törvényhatóságok is, melyeknek a nagy idók legnagyobb férfia egykor éltető lelke volt, s melyek gyűlésein bontotta ki először óriási szellemének magas röptű szárnyait.

Békésvármegye közönsége, melynek körében a hazaszeretet s a szabadság eszméi — a mely magasztos eszméknek Kossuth megtestesítője volt — mindig lelkes visszhangra találtak, bizonynyal nem marad el azok sorából, kik hazafiúi bánatuk érzetében tiszteletök kifejezésével járulnak a nemzet nagy hah ttjának ravatalához, és a törvényhatósági bizottság tagjai kétségtelenül nagy számban fognak megjelenni a szomorú végtisztességnél. Azonban, hogy a megjelenés testületi legyen s méltán képviselhesse az a vármegyét: a f. hó 23-án ez ügyben a gyulai megyebizottsági tagok és a vármegyei tisztikar részvételével megtartott értekezlet megbízásából is, tisztelettel felkérem a törvény- hatósági bizottság azon teljes czimü tagjait, kik a végtisztességre felutaznak, hogy a temetés reggelén, f. évi április hó 1-én d. e. 8 és 9 óra között a Kecskeméti utczának a Kálvin-térre sző- gellő házában lévő Bátori kávéházban [s illetve amennyiben a kávéházban elég hely nem lenne, a Kálvin térnek e kávéház előtti részén egybegyülni

Kunsági igy oktatja fiát Kossuthról, kihez hiába ment a czeglédi küldöttség a mandátummal:

Kibujdosott, nem vitt aranyt magával,

Sok szenvedés várt rája odakinn;

De nem tőré meg hűségét a távol,

És nem fogyott el a méz ajkain,

A kik szavát hallgatni felgyülének

Halántéka körül babért füzének.

Akármikép bánjék a sors veled :

Kossuth nevét fiam, el ne feledd!

Mióta pedig csak levelekben beszélt nemzetéhez, következő nóta termett:

Lajos bácsi levelet irt,

Hogy a történtekről vett hirt,

De nem tartja ő elégnek A mit adtak nemzetének.

A nép mennyire bálványozta Kossuthot és mily törhetlen hűséggel volt iránta: mutatja e népdal, mely egyúttal utolsó mutatványát képezze dalfüzérünknek:

A legelső magyar ember E földön Kossuth Lajos,

0 elibe másat tenni Sőt gondolni is bajos.

0 az, a ki az elménket Felvilágosította,

S a szabadság égő magvát Úgy szivünkbe oltotta.

Hogy azt a mindent romboló Időnek leforgása Sem a muszka, sem a német Sem ármány ki nem ássa.

Még számos népdal foglalkozik Kossuth alakjával, ki teljesen beleszövődött a nép fantasztikus meséibe is, melyek közül némelyek ép oly képtelenek, mint a mily naivak, gyöngédek és szeretetteljesek mások.

Fölkapta a népképzelet Kossuth csodálatos egyéniségét és varázslatos fényárral vette körül, mint az alföldi rónát a tündéri délibáb.

És a mig el nem tűnik a magyar alföldről a káprázatos délibáb, a mig e szabad téreken magyar ember fog lakni: nem halványul el Kossuth Lajos dicső neve. Legyen emlékezete áldott

örökkön örökkéI _ . . ...

Fekete Gabor.

szíveskedjenek, hogy onnan testületileg járul hassunk a gyászos koporsóhoz s testületiler kisérjük el utolsó útjára azt, kinek szent emléke élni fog a magyar nemzet szívében örökké Kelt Gyulán, :8g4. márczius 27.

Hazafiúi üdvözlettel

Dr. Fábry Sándor,

alispán-helyettes.“

Gyulán a képviseletet Dutkay Béla polgár- mester f. hó 28-án hivta össze a temetésen részvétel megállapítása végett; — Gyula városa közönsége hirdetmény által felszóllittatott, hogy a temetésen f. hó 1-én mentői számosabban résztvegye- nek. — A polgármester kijelenté, hogy ő többekkel együtt, kiknek ígéretét birja, márczius 31 én a gyorsvonattal indul és kéri a csatlakozásra; az összejövetel Budapesten a „KalvinB-tóri Báthory kávéház előtt vasárnap 8—9 óra között lesz, honnan a résztvevők egy csoportban a temetési menetben helyüket elfoglalják.

A város lakossága között 3000 példány gyászlap osztatott ki a következő szöveggel:

„Gyulaváros képviselő testületé megbízásából a legmélyebb hazafiúi fájdalommal értesitjük a város közönségét, hogy Kossuth Lajos hazánk legnagyobb fia, Magyarországnak i848—i84g.. évi nagy időkben kormányzója, városunk díszpolgára folyó évi márczius hó 20-án, éjjeli 10 óra 55 percz- kor, Olaszország Turin városában meghalt; a megdicsőült lélek visszaszállt teremtő urához.

Egy nemzet zokogó fájdalma tör ki e gyá szos hir hallatára, milliók siratják őt, a nagyot, a dicsőt, ki hazáját úgy szerette, mint senki más!

Legyen áldott e nagy ember poraiban is, kinek emléke a nemzet szívében örökké élni fog 1!

A feledhetlen halottnak hült tetemei Budapest székes fővárosban folyó évi ápril hó t-én vasárnap délelőtt 10 órakor fognak a nemzeti muzeum csarnokából örök nyugalomra helyeztetni

Gyulán a gyászünnepélyek folyó évi ápril hó 3-án fognak megtartatni; és pedig :

1) Az ev. ref. templomban délelőtt 8 órakor. Ennek bevégződtével

2) Az izraelita templomban délelőtt 10 órakor.

Gyulán, 1894. mártzius hó 27-én.

Dutkay Béla, polgármester. Popovics Jusztin, főjegyző.“

Gyula város polgármestere a Kossuth Lajosnak emelendő mauzóleum és szoborra gyűjtés ügyében a következő felhívást aláírási ívvel ellátva bocsátotta ki:

»Kossuth Lajosnak, hazánk legnagyobb fiának részére emelendő mauzóleum és szobor felállítása az országgyűlés által a társadalomra háril- tatván, a városi képviselőtestületi közgyűlés megbízásából is felkérem Gyulaváros polgárait, kik Kossuth Lajos iránti hódoló tiszteletüket annyiszor megmutatták, hogy a fentebbi czélra adakozzanak.

Adakozzon mindenki, nők és gyermekek egyaránt. Akiknek nincs forintja adjon krajezárokat; — födolog az, hogy mindenki hozzájáruljon, s gyermekeink ha felnőttek, büszkék lesznek árrá, hogy Kossuth Lajos emlékének felállításához filléreikkel ők is hozzájárultak.

A befolyandó összeg a helyben megjelenő „Béáés“-ben fog nyugtáztatni, a gyűjtés befejezése után pedig az egész összeg mint Gyulaváros közönségének adománya, a gyüjtőívekkel együtt fog a budapesti központi bizottságnak felküldetni; a másolat pedig örök emlékül Gyula város levéltárába tétetik.

Az adakozások folyó évi május hó 31-ik napjáig befejezendők, A gyűjtés csakis hivatalos pecséttel és számmal ellátott és névre szóló íven eszközöltetik.

Adakozzunk mindnyájan ! Örök dicsősége lesz ez Gyula városának.

Gyulán, 1894. márczius 27,

Dutkay Béla,

polgármester.

Gyulán pénteken délig 64 en jelentkeztek a felmenetelre hogy a temetésen résztvegyenek, de részint elébb, részint később jelentkezés nélkül is többen utaztak fel, a kik a temetési menetben a város zászlaja alatt részt fognak venni, úgy, hogy a gyulai küldöttséget bátran 100 főre tehetjük.

Az önkéntes tűzoltó testület főparancsnoka a budapesti önkéntes tűzoltó testülot főparancsnoka által fel lett híva a tűzoltókból is küldötteket küldeni, e kik a rend fentartáBában közreműködjenek Eunek folytán pénteken délután választmányi ülés tartatott, a melyen ol lett határozva, hogy a fő- parancsnok vezetése alatt 10 önkéntes tűzoltó küldessék fel egyleti költségen, és erről a budapesti társegylet táviratilag azonnal értesittetett.

Csaba a nagy hazafi elhalálozása alkalmával kiválóan fejezi ki gyászát. Az összes üzletek kirakataiban Kossuth arczképe van kitéve gyászfátyol között, minden bolt kiraktából a kegyelet ténye mutatkozik. Az elhalt nagy férfiú iránt a csabai ke reskedők azzal is mutatják kegyeletüket, hogy vasárnap, a temetés napján egyáltalában nem nyitják ki a boltot, a mi a közönség tájékozására szolgáljon

Csaba város a város költségén Maczák György és Korosy László vezetése alatt öt tagú küldöttséget küld, de ezenkívül ívet köröztet a képviselet tagjai között, melyre több előjegyzés történt.

Békés város képviselő testületé Hajnal István felszólalása után egyhangúlag elhatározta: hogy Kossuth Lajos elévülhetetlen érdemeit megörökíti s halála feletti mély gyászának ugyanott kifejezést ad; hogy Kossuth Lajosnak, mint Békés város díszpolgárának elhunytáról gyászjelentést ad ki; hogy a családhoz részvéttáviratot intéz ; hogy a temetésen 12 tagú küldöttség által magát képviselteti, mely küldöttség a következő tagokból fog állani: T. Nagy Sándor, községi biró, dr. Hajnal István, Huszka Kálmán, Konkoly Jenő, Végh Mihály, Morvay Mi hály, Mezey Lajos főjegyző, Balogh Imre, Nagy István, Hídvégi Gábor, Hídvégi István; hogy országgyűlési képviselője, dr. Meskó László utján koszorút tétet a koporsóra, a koszorú pálma és babérlevelekből fog állani a következő felirattal: „Kossuth Lajosnak — Békésváros közönsége.“ hogy a gyászlobogók a város épületoin | temetés utáni napig kitűzve maradjanak; felszólítja az egyházakat, hogy tornyaikba gyászlobogókat tűzzenek ki, hogy a temetés utáni napig mindennap harangozzanak az elhunyt lelki üdvéért, hogy a temetés napján tem plomaikban gyászistentiszteleteket tartsanak; felszólítja a közönséget, hogy a gyász külső jeléül 15 napig gyászfátyolt viseljen s ugyanezt kötelességévé teszi a városi elöljáróknak, hivatalnokoknak, hajdúknak és szolgáknak; hogy a Kossuth-emlékszo- borra ezer koronát szavaz meg; hogy Kossuth arcz- képét a városház tanácsterme részére olajban meg- festeti Gyászlobogókat (űztek ki újabban : a gör. ke), román egyház, a csolnakázó csarnok.

A szarvasi nők gyásza, Kossuth Lajos — a laza atyjának halála, gyászba borította Szarvast is. A szarvasi nők mély, szívből jövő gyászuknak a családhoz intézett távirattal s a nagy halott ravatalára küldött koszorúval adtak kifejezést. A távirat a következő , Kossuth Ferencz urnák, Turin Via dei mii le 22. szám. Mélyen megrendülve a nagy csapástól, mely Kossuth Lajos a legnagyobb magyar halálával az egész magyar hazát érte, fejezzük ki szívből jövő igaz részvétünket A szarvasi nők. A nők koszorúját a város országgyűlési képviselője Haviár Dániel Turinban a szarvasi nők nevében a ravatalra tette. — A gyászisteni tisztelet az evang. templomban a tót nyelven ma d. e. 8 órától 10 és fél óráig, és magyar nyelven 10 és fél órától 11 és fél óráig tartatik meg. Az izraelita templomban ma d. e. 11 órakor lesz a gyászisteni tisztelet.

Orosházán. Kossuth Lajos halála feletti gyász nak minél méltóbb kifejezésére az egyletek és testületek dicséretes buzgalmat fejtenek ki. A község elöljárósága falragaszok által felszóllitja a közönséget a mulatozástól való tartózkodásra, a temetésen való részvételre és a szoborra való adakozásra. A helybeli gabonacsarnok már pénteken, a zsidó hitközség elöljárósága pedig vasárnap tartott igen számosán látogatott rendkívüli gyűlést fentemlitett őzéiből. Mindkét helyen elhatározták a temetésen való képviseletet, hogy részvétiratot intéznek a gyászoló családhoz, a szoborra gyűjtést rendeznek, s a hitközség azonkívül egy később meghatározandó napon fényes gyász-isteni tiszteletet rendez.

Vésztőn gyászlobogó van kin a község házán,, a templomon, a kaszinón, népkörön. A gyász óta a temetésig mindennap harangoznak. A gyászoló közönség képviselő testületé vasárnapig minden nyilvános mulatságot, zenét, eltiltott, a nagy halott csaladjához részvéttáviratot küldött, emlékét jegyzőkönyvileg megörökité és Barabás Béla orsz. kép viselőt fölkérte, hogy a temetésnél képviselje; a létesítendő szobor javára pedig tetemesebb összeget szavazott meg és a községben a gyűjtés; megindított, husvét második nayján a helybeli ev. ref. templomban a lelkész megható imát mondntt a meg dicsőültért, szépen méltatván halhatatlan érdemeit.

Veres József orosházi lelkész és országgyűlési képviselő gyászbeszéde Kossuth Lajos koporsója felett.

(Turiu márczius 28)

„Felséges Isten, ki nem lakói kézzel csinált templomokban, hanem mindenütt meghallgatod a szívből fakadó könyörgést: óh, hallgasd meg kesergő fájdalmunk szavát itten, hol most milliók lelke gyűl össze gyászolni s kegyeletével szentélylyé avatja e hajlékot.

Sokféle nyelven gyászolja ma világszerte ezen kiszenvedettnek emlékezetét a tisztelet és hála: hallgasd meg ezek között érdemetlen szolgád sza vát is, hiszen imádság az és magyar. Magyarul imád kozott egykor bölcsőjénél érette, mint gyermekért az édes anya, mikor keblén elszenderitette; magyarul imádkozott ő a másik édesanyáért: a hazáért; 8 mikor ennek kebelére, mint leghűbb fia most örökálomra hajtja le ősz fejét: magyar szóval tudunk szívből imádkozni koporsójánál is.

Gyászba borult nemzetünk keservét, a művelt népek vesztességét, a világra szóló részvét és isten színe előtt csak úgy tolmácsolhatnám méltóan, ha nemes lelkének, fenséges eszméinek, önmedtagadó küzdelmeinek hű képét bírnám festeni; ámde arról sokat mondani könnyű, eleget mondani nehéz; hadd mondja el vesztességünket az országos gyász siralma,

a késő századokon pedig a történet könyve: gyarló szolgád töredező szava meg sem meri kiaérleni.

Az ő varázsigéi kellenének ajkamra, kinek szavai lágyau zengtek, mint az epedő madárdal, lázas dobogásra gerjesztették a szívet, mint a har- czi tárogató, felriasztották az elméket, mint harsogó menydörgés a Kárpátok viszhangos bérczei között.

Nincsen ilyen szavam, de hiszen, uram, te tudod a mi gondolatunkat s mielőtt ajkamra jönne a beszéd: uram, te azt már jól tudod.

Nem elmondani, de átérezni sem bírjuk ma vesztességünk és fájdalmunk egész nagyságát.

A mi századunkban ugyan, de késő századoknak is élt ő; a mi napjainkban lobbant utolsót lángesze világa, de átragyog fénye késő korszakokba, mint a sugár, a csillag kialudta után is, repül csillagról-csillagra a végtelenségben.

Siratjuk nemcsak őt, hanem még inkább magunkat; az ő lelke már a hallhatatlanság fényes országába szállott, mi pedig nála nélkül még inkább érezzük, hogy nincs itt nekünk maradandó városunk, hanem egy jövendőt keresünk, és szomjaznunk kell addig az igazság f mely szent fiad Ígérete Bzerint szabadokká tesz bennünket.

Emléke lelkesítsen bennünket, hogy megbecsüljük az emberiség örök jogait: a lelkiismeret és a gondolat szabadságát, a jogegyenlőséget, a testvériséget, a mikért ő küzdött.

Amerre járt, mindenütt nyomot hagyott működése ; országhatára nem vetett határt embersze- retetének; nyelvek külömbsége nem volt akadály lelkesedésének; önző érdekek tudásában tisztán megőrizte elvei lobogóját.

Nagy volt nemcsak a megfogyott magyar nemzet, hanem a nagy nemzetek nagyjai között, de mégis mindig a mienk maradt; nagy ember, nagy hazafi, nagy szenvedő.

Hírnevével a magyar nemzet hirnevét gyarapította, dicsőségével a magyar nemzet dicsőségét aranyozta be.

Kész volt küzdeni és meghalni, tudott szenvedni és élni hivatásáért, pedig, mint a nagy apostol azt magáról vallotta, az ilyen elmondhatja: En mindennap meghalok! Elmondhatta magáról, uram, szent fiad nagy apostolának, Pálnak szavait, ki or- szágról-országra hirdette az evangéliumot: Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok, és az ő kegyelme én hozzám nem volt hiába való, hanem többet munkálkodtam, hogy nem mint mindnyájan azok; de nem én hanem az isten kegyelme, a mely én velem vagyon.

A te kegyelmed ajándékozta meg uram olyan szívvel, mely tele volt nemes érzelmekkel; ki nem hülő, ki nem haló gyöngédséggel szerette családja tagjait, becsülte a magyarban a honfit, tisztelte az idegenben az embert; hazaszeretete látatlanul is körülölelt bennünket, mint szép hazánk alföldjén az útast, ki azt maga közelében nem, csak távolban látja, pedig folyvást benne mozog.

Te adtál neki uram lángelmét, mely fényesen vitágitott múlt és jövendő homályában, kutatta a természet törvényeit, a történelem titkait, a lélek rejtélyeit.

Te adtál neki olyan jellemet, hogy a meggyőződése szerinti igazságtól el nem tántorította sem ujjongó hozsánna, sem bosszút lihegő feszitsd- meg\ követte szent fiad szavát: a ki én utánam akar jönni, tagadja meg -magát, vegye fel az ö keresztjét és ügy kövessen éngemet.

To adtál neki erőt, hogy vallhatta Pál apostol szavaival: semmivel nem gondolok, az én életem nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat, s elmondhatta vele, mint aggastyán, mikor 92 év, még pedig milyen 92 év, terhe nehezedett reá

: senkinek kenyerét ingyen nem ettük, hanem fáradsággal és nyomorúsággal, éjjel és nappal munkálkodván, hogy senkit közületek meg ne terhelnénk ; nem hogy nekünk az nem volna szabad, hanem hogy magunkat például adnánk nektek, hogy minket követnétek.

Vajha mindnyájunk követhetnék példáját: híven járnánk el hivatásunkban, önzetlenül sáfárkodnánk a ránk bizott talentomokkal.

Nagy szív, fényes elme, kitartó lelkesedés, önfeláldozó elvhűség, szilárd jellem : a te isteni adományaid emelték őt az elsők közé, hogy hatalmas vala szóval és cselekedettel. A te kegyelmed adta neki mindezt, a te kegyelmed adta nekünk őt!

És most, uram, elvetne tőlünk a te szent akaratod.

Fájdalommal, bár de mégis alázattal és zúgolódás nélkül hajolunk meg szent akaratod előtt, sőt hála tölti el koporsójánál is szívünket azért, hogy adtad és oly sokáig megtartottad őt nekünk; törekszünk is úgy élni, hogy olyan nagyok, mint ő, méltán szerethessék nemzetünket olyan nagyon; mint ő szerette.

Keresztény hitünk bizodalmával, nemzeti dicsőségünk érzetével, halottunk történelmi halhatatlanságának tudatával rebegjük vigasztalásul koporsójánál az apostoli szavakat: „halál, hol van a te diadalmad, koporsó, hol van a te fullánkod f A mi a földé volt, csak az lesz földdé: a lélek halhatatlan ; neve elv, jelleme esemény, küzdelme példa gyanánt marad az utókorra örökségül: hamvait szeretteinek hamvával együtt visszavisszük a haza édes anyai keblére pihenni a hosszú bujdosás után; hadd legyen neki a pihenés a haza földjén még édesebb, hadd legyen nekünk a haza földje még szentebb.

Mikor az idegen földről visszaindulunk vele apái földjére s hozzád fohászkodunk, felséges Isten, élőknek és holtaknak Istene, ki nem vagy személy- válogató, hanem kedves néked minden nemzetségből, a ki téged fél és igazán cselekszik: óh, áld meg azokat, a kik testvértelen nemzetünk drága halottjának csak egy pillanatát valaha megédesítették; vigasztald meg jó fiait a súlyos csapás fájdalmának elviselésében; erősítsd meg a bű testvért, ki maga is beteg lévén, türelemmel ápolta a nagy beteget; áldd meg jóléttel, békével, szabadsággal azon nemzeteket, melyek bujdosóink fájdalmát részvéttel tisztelték 8 ölet becsülve, nemzetünket becsülték; áldd meg dicső jövendővel a dicső múltnak ezen szép országát: Itáliát, mely a hazátlannak, kinek otthon egykor nem volt fejét hová hajtania: otthont adott; és áldd meg, u mi nélkül az elhunytnak még a haza földjén sem lenne örök álma édes; Isten áldd meg a magyart!

Amenl