Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-25 / 12. szám

Kossuth Lajos halála.

Városunk közönsége napok óta remegve várta, olvasá a híreket, melyek hazánk legnagyobb fiának Kossuth Lajosnak betegségéről, haldoklásáról szólották.

Halála nem talált készületlenül, mégis & legmélyebb gyászba borította mindnyájunk lelkét. |

Az első távirati hirt lapunk szerkesztősege vette szerdán reggel fél kilencz órakor, ugyanakkoi a gyulai kör és a polgári kaszinó is kaptak táviratot, hogy a magyar történelem legnagyobb legj dicsőbb alakja, Turinban kedden éjjel 10 Óra 55 perczkor nemes lelkét kilehellte.

A három távirat keltette gyászhir mint futó tűz terjedt el városunkban, óriási megdöbbenést, leirhatlan részvétet és fájdalmat keltve; alig teltei egy óra 8 már a külvárosok legtávolabbi zugában is tudták, hogy a szabadsághős, az új Magyarország megváltója, nagy számüzöttje meghalt, nincsen többé. , ,

A lesújtó gyász hírére a város középületéin, nevezetesen a vármegyeháza s városháza erkélyein, a kir. törvényszéken, pénzügyigazgatóság, adóhivatal, államépitószeti s folyammérnöki hivatalokon, róm. kath. nagy iskolán, ref. templomon, a posta s távírón, a kereskedelmi csarnokon, gyulai kör, polgári kaszinó, 48-as, újvárosi, németvárosi, magyarvárosi, nagyromán városi olvasó körökön, iparos ifjúsági egylet házain kitűztek a fekete^ zászlókat. Gyászlobogók vannak Bzámos magán épületeken, igy a gróf Wenckheim kastélyon, a róm. kath. papiakon, az izr. hitközség épületén, a »Békés* szerkesztőségén, a békésmegyei. I. gyulavárosi takarékpénztár, a Komló s Magyar király szálloda, »Zóna* kávéház, Végh József, Dömény Lajos, Sál József, ifj. Uferbach János, Uferbach Rezső, özv. Csapán Károlyné, dr. Franko László, Uferbach József, Schröder Gotthardt stb. házain.

A könyvkereskedések és összes divatáru^ üzletek kirakataiban a dicsőültnek arczképei gyászkeretben vannak kitéve.

Az utczai lámpások péntek őta gyászfátyoljal vannak bevonva, a templomok harangjai szerda óta naponta zúgnak, hirdetve a nemzet pótolhatlan veszteségét.

A város polgárai gyászúk külső jeleül fekete karszalagot öltöttek, a közönség hangulata komor, ünnepies és folyton emelkedő.

Dutkay Béla polgármester szerdán délután következő meghívót küldötte szét a képviselő testület tagjainak. ______________________

Ko

ssuth Lajos, hazánk nagy fia, Magyar- ország volt kormányzója és Gyulaváros díszpolgárának elhalálozása folytán megteendő intézkedések czéljából folyó évi raárczius hó 22-én délután 3 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésre ezennel meghívom.

Gyula, 1894. márczius 21.

Dutkay Béla, polgármester.

A képviselő testület csütörtökön délután 3 órakor tartotta rendkívüli gyászközgyülését, melyen a város képviselői többnyire fekete öltönyben csaknem teljes számban jelentek meg. A nagy terem zsúfolásig megtelt és síri csendben felszóllalt Dutkay Béla polgármester, a ki is a következőket mondotta: „A. legmélyebb fájdalommal, mit magyar honpolgár érezhet, jelentem az igen tisztelt képviselőtestületnek, hogy hazánk bálványa, Magyarországnak az 18+8—49- évi nagyidökben kormányzója, városunk díszpolgára Kossuth Lajos e hó 20-án éjjeli 11 órakor Olaszország Turin városában meghalt.

Hogy mi volt O nekünk, igazán csak most fogjuk megtudni, igazán csak most fogjuk érezni, midőn már nincs többé.

lépésnyi távolságban levő hotelünkbe éppen 11 órakor érkeztünk, tehát egy teljes órával a vonat megérkezése után.

Másnap délután (jul. 5.) 2 órakor banquett volt a giárdino Valentinóban épült szépművészeti csarnokban. Röviddel kettő előtt megérkezik Kossuth, Helfy és Ferencz fia kíséretében. A 850 magyar közt 800 most látja először azon herost, kinek neve és tettei aranybetükkel vannak megörökítve Clió lapjain. Frenetikus éljenzés reszketteti meg a levegőt; a férfiak kalapjaikat, a nők kendőiket lobogtatják; mindenki előre tör, hogy kezet csókolhasson vagy legalább a ruháját érinthesse. Egyszjrre mint parancsszóra 850 ember elkezdi: »Kossuth L. azt üzente;“ e látvány e lelkesedés megdöbbentő volt. A dal elhangzása után bevonultunk az óriási terembe, mely magyar és olasz lobogókkal és czimerekkel volt dekorálva. Az egyik karzaton a turini zenekar, a másikon nagyszámú turini hölgyek és urakból, továbbá a sajtó képviselőiből álló társaság. Az as'ztalfő mögött Kossuth életnagyságu arczképe félig eltemetve koszorúk és virágok közzé és egy nagy nemzeti színű zászló e felirattal »éljen K. L.“ De mindezt csak futólag tekintjük meg; az összes figyelem Kossuthra van irányulva, ki alig érinti az elébe tett ételeket, hanem ragyogó arczczal és könytöl csillogó szemekkel tekint végig e kis Magyarországon, a hogy mondá. A harmadik fogásnál Helfy felállt és egy szívből fakadó szép beszéddel üdvözölte Kossuthot a többi között ezeket mondva: »az ö egész élete fáklya, mely másoknak világit, önmagát emésztve. A szellem, mely általa meghonosittatott és az abból fakadó aspirácziók élni fognak örökké. Számüzöttnek ne tekintse magát, mert bár 4o éve van távol hazájától, az otthon levő milliók érzelmei mondják, hogy aki egy nemzet szivében,

Megmérhetlen nagy egyéniségében egy nagy, dicső korszaknak egész története, egy egész nemzedéknek minden nemes törekvése, a függetlenségre törekvő Magyarországnak minden eszménye osszpontositva, megtestesülve volt.

Utánna majd nagy nemzeti eszményeink és törekvéseink kiben fognak találni oly lelkes és méltó képviselőt? S ki tudja, hogy vele együtt nem temetjük-e el mindazon eseményeket, melyeket ö oltott szíveinkbe és a melyeknek megvalósításáért egy egész életen át küzdött ?

E veszteséggel szemben mit tehetünk a .., Keveset. — Sirhatunk igaz, fájó könnyeket, mely legalább enyhülést hoz s idővel talán vigasztalást. S hogy ezen felül fájdalmunknak, gyászunknak és kegyeletünknek tőlünk telhelő módon kifejezést adjunk, indítványozom, hogy:

1. Kossuth Lajos elhalálozása felett való fájdalmunk, az előadottak jegyzőkönyvbe iktatásával minden időre megörökittessék s erről á család, — feje Kossuth Ferencz útján — ezen jegyzőkönyvvel .értesittessék.

2- or a város nevében ravatalára egy díszes koszorú tétessék, a város színeit jelző szalagon ezen felírással:

Gyula rendezett tanácsú város Kossuth Lajosnak.

Minek elhelyezésével, valamint a városnak a temetésin való képviselésével Terényi Lajos, Gyula város országgyűlési képviselőjének vezetése alatt tetszés szerint csatlakozni óhajtó tagokból álló küldöttség bizatik meg.

3- or. Az összes felekezetek lelkészei, illetve elöljárói megkerestetnek, hogy Kossuth Lajosért gyász-isteni-tiszteletet tartani, templomtornyai kon gyászlobogót kitenni és a temetés alkalmával harangoztatni szíveskedjenek.

4- er. A város Kossuth Lajos életnagyságu arczképét — közgyűlési terme részére — lefesteti; minek eszközlésével Dutkay Béla polgármestert megbízza azzal, hogy azt mihamarabb elkészíttetvén, arról jelentést tegyen; mikor is a közgyűlés az ünnepélyes leleplezés iránt intézkedni fog.

5- ör. A város lámpái, mig a temetés meg nem történik, gyászfátyollal bevonatnak s elrendeli a közgyűlés, hogy a temetés napján egész nap égjenek.

Letryen áldott e nagy ember poraiban is 1

A polgármester beszéde után felszólaltuk Jan- tsovits Emil, Chriszto Miklós, Dobay János, Keller Imre, Ladies György, Domby Lajos, Cs. Demkó Jó zsef, dr. Berényi Armin, mindnyájan kegyeletes szavakkal emlékezvén meg a hazát ért nagy vesztességről és különféle kiegészítő indítványokat tőnek, melyek után:

A képviselőtestület a polgármester előterjesztését és indítványát egész terjedelmében magáévá teszi i azt ezennel határozattá emeli; egyúttal a, koszorú, arczképfestés és gyászvilágitás költségeinek fedezésére a költségvetés előre nem látható tételéből 300 (háromszáz) forintot megszavaz s megbízza a polgármestert, hogy ezen összeget — a szükséghez képest — utalványozza ki.

Ezenkívül még a következő intézkedések tétetnek:

1. A turini temetésre a város képviseletére felkéretik Terényi Lajos országgyűlési képviselő és kiküldetik Dutkay Béla polgár- mester, kinek felmerülendő költségei a köz- pénztárból fedeztetnek; az esetben pedig, ha a temetés Budapesten lesz, a városnak

szeretetében, imádatában élj az nem lehet száműzött, mert a nemzet vele él.“ Éljen K. L. 1

A viharos éljenzés falrengető zaja csak nehezen akart csillapulni; újra-újra kitört. — Végre felállott Kossuth és a mire senki sem számított, beszélni kezdett; eleinte halkan, de mindig hangosabban; előbb lassan, de mindig gyorsabban. A halk szellő lágy fuvallatából szélvész és vihar kerekedik; a csöndes moraj néha menydörgéssé erősödik. Szózata bájos szónoki ereje és hatása elragadó. Az ősz próféta ugyanazon lelkesítő varázszsal, ugyanazon csodálatos erővel beszél mint hajdan. A rhetorikai hatások összes titkait még most is egyesíti magában. Telik egyik negyed óra a másik után és ő még mindig beszél; beszédje nem gyengül, hanem a lelkesedéstől, a melyet kelt, viszont lelkesedik. Az eszmékben gazdag és gyönyörű formában elmondott beszéd, mely másfél óráig tartott, bámulatba ejtett mindenkit, kivétel nélkül. Én azt hiszem, hogy ily varázsteljes hatás alatt hallgatóság soha sem állott.

Merénylet e beszédet megcsonkítani, de egyes részleteket mégis be kell mutatnom. É Hideg borzongás futott végig rajtam, mikor tiszta, csöndes hangon ez érzelmek összes húrjait érintve elkezdi: »Mély megilletődés vészén rajtam erőt, hölgyeim és uraim, a mint az önök sorain végig tekintek, 850 magyart látok körülöttem, a kik Parisba menve, nem sajnálták Turinnak kerülni, csak azért, hogy engemet üdvözöljenek; engemet, hazájoknak 4o év óta hontalan, elaggott fiát; engemet, a kit hazájoknak, hazámnak törvénye még a magyar polgári jogból is kitagadott. Mennyi sok mindent mond e három szó — engemet Turinben üdvözöljenek! Minő irtózatosat kellett Magyarország történelmi szekerének zökkennie, hogy ilyesm

azon való képvisel tetőse s a koszorúnak a ravatalra való letétetével a polgármester elnöklete alatt a szabadon csatlakozó városi képviselők és lakosokból álló küldöttség bizatik meg. önként értetődvén, hogy a turini küldöttséghez is a városi képviselők és pol- rok önként csatlakozhatnak.

2. A polgármester megbizatik, miszerint a helybeli lelkészek, illetve elöljárókkal a gyász-isteni-tisztelet mely időben való megtartása iránt érintkezésbe lépvén, annak megállapítása után a nagy halott megemlékezésére 2000 példányban bocsásson ki gyászlapot s abban jelölje meg minden egyes templomban megtartandó gyász-isteni-tisztelet napját és óráját.

3. A temetés és a gyászszertartás ideje alatt a városi hatóság alatt álló iskolákban az oktatás szünetelése elrendeltetik s ugyanennek teljesítésére a hatóságok felkéretnek, továbbá felhivandók lesznek az összes iskolák igazgatói, hogy Kossuth Lajos emlékezetére, hazafiui működésének előterjesztése mellett előadás tartása iránt intézkedjenek.

4. Amennyiben az elhalt nagy hazafi, városunk díszpolgára emlékére a székes fővárosban szobor állíttatnék, e czélra a városi közpénztárból 100 trt szavaztatik meg s fel- hivatik a polgármester, hogy erre nézve társadalmi utón magán-gyűjtéseket is eszközöljön s azokat hirlapilag nyugtassa.

Ezzel a közgyűlés, mely mindvégig impozáns lefolyású volt, szép csendben feloszlott.

Az ev. ref. templomban tartandó „Kossuth Lajos gyászünnepély“ programmja.

1. ) Gyász praeludium. Orgonán Csiszár Sámueltől.

2. ) XC-ik zsoltár 2-ik vers, orgonánán énekli a gyülekezet.

Az embereket te meghagyod halni És ezt mondod az emberi nemzetnek: Legyetek porrá, kik porhói lettetek,

Mert ezer esztendő előtted annyi Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása.

3. ) Gyászdal. (Énekli a férfi énekkar.)

'/. Búsan omolnak könnyeink Nyugvó porod felett!

Mig lelked a menny téréin Fent szárnyakon lebeg 7.

.7. Hol a sírok, hol a sírok Hol a sírok mord ködén túl Reánk örök tavasz virul. 7.

4. ) Kossuth halálára. (Dallam, Kitárom reszkető karom.) Dombi Lajostól. Énekli a polg. fiúiskola énekkara.

1. Megszűnt érezni a kebel,

Lezárva a szemek;

Az alvó életre nem kel,

Bár gyászkönyünk pereg.

Gyógyulásért imádkozánk,

Mégis meghalt »Kossuth apánk«

Árva lettél hazánk!

Szegény magyar hazánk!

megtörténhessék. Mennyi változás, mennyi szenvedésnek, mennyi honleányi s honfiúi búnak emléke, a sorsnak minő iróniája lappang e pár szóban l*

Ezután áttérve a legújabb politikai mozzanatokra, óriási tapsvihart idézett elő a következő szavakkal: »Nekem nagyon határozott politikai színezetem van; oly politikai színezetem van, hölgyeim és uraim, mely telkembe, testembe be van illesztve, be van kovácsolva, mint a kardvas markolatába. Önök, tudom, nem kívánnák tőlem, hogy bármily körülmények között is fátyolt terítsek erre a színezetre. Önök tudják, hogy mindig bírtam és remélem, felteszik rólam, hogy a mig élek, mindig fogok bírni meggyőződésem nyílt bevallásának bátorságávál. Önök, azt hiszem, tudják, hogy ez a roskatag öreg ember, ki szóra nyitja attól rég elszokott ajkát, a végett, hogy ön^knek háláját és köszönetét fejezze ki azért a megbecsülhetlen és ki- magyarázhatlan becsű megtiszteltetésért, melyre méltattak, önök azt hiszem, tudják, hogy e roskatag öreg ember, bármennyire megfogyott is életkorának súlya alatt lelki és testi ereje, felemelt fővel s duzzadt karizmokkal mondhatja: megtörhet a sors, de meg nem hajlíthat.“

Később a látogatás tüntető jellegére térve, ezeket mondá: »mert hisz ez tüntetés, hölgyeim és uraim, még pedig oly tüntetés, mely a magyar közérzület revelácziói közé tartozik.“

Azután Helfy felé fordulva s annak szavaira válaszolva azt mondja a többi között: »Valami, nem tudom, micsoda szónoki hírről hallottam beszélni; soha se vitassuk a múltakat ! Ha volt, oly régen volt, hogy már nem is a regék, hanem a mesék körébe tartozik. (Zajos éljenzés.) Azért engedjék meg nekem, hogy a mit gondolataim ajkaimra hoznak, azt önöknek

2. Siri álmod legyen csendes,

Hisz magyar föld takar.

Emléked soha el nem vesz,

Míg csak él egy magyar.

Szereteted hintéd felénk;

Mig Te éltél nem félheténk:

Hogy pusztulás jön ránk,

Te vigyáztál reánk.

3. Fogadd el esküvésünket,

Hogy szívünkbe zárunk;

Oltárrá teszszük kehiünket,

Sírodhoz eljárunk.

Habár föld röge eltakart,

Megértjük: lelked mit akart,

Hogy élj, virulj hazánk Szegény magyar hazánk!

5. ) Gyászima. Dombi Lajostól.

6. ) LXXIII-ik zsoltár 13-ik vers ; orgonával énekli a gyülekezet.

A mennyekben te vagy nekem Csak egyedül én Istenem!

Ez egész földön senki nincsen Kit kívüled lelkem kedveljen.

Ha elfogy testem és lelkem Mégis vigasztalsz szívemben Egyébb részem nekem nincsen Te náladnál én Istenem!

7. ) Ggászdál. (Énekli a férfi énekkar.)

Miért oly borús, oly néma e sereg Arczaikról a pir elköltözött,

Lezárt szemükből hő könnyű pereg Egytől-egyig mély gyászba öltözött;

Mert egy sötét koporsó fekszik ott Sötét koporsóban kedves halott;

Azért ömlesztik a hú könnyeit,

Azért öltének gyász ruházatot.

Kedves halott, Isten veled Csendes legyen nyugvó helyed!

8. ) Kossuth nóta. Lányi Ernőtől; énekli a polgári fiúiskola énekkara.

Tavasz elmúlt a rózsának Lehullott a szép virága.

Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos!

Lesz hazádnak szabadsága.

Mi neked fáj, nekünk is fáj,

Könnyünket viselni bajos,

De Istenünk segitni fog!

Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos!

9. ) Szózat. Orgona kísérettel fennállva énekli az összes résztvevő gyülekezet.

Hazádnak rendületlenül Légy hive óh Magyar!

Bölcsőd ez, majdan sírod is Mely ápol, s eltakar.

A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely,

Áldjon, vagy verjen sors keze,

Itt élned, s halnod kell! 7.

10. ) Berekesztö gyász postludium Csiszár Sámueltől.

A vármegye kegyelete.

A vármegyeház erkélyére — mint említettük — rögtön a halálhír vétele után kitűzték a gyászegyszerű társalgási modorban mondhassam el s kíméljék meg öreg csontjaimat a fáradságtól, hogy az ékesszólás magas szekerének saroglyá- ába felkapaszkodni iparkodjam.“

És ekkor a rhetorika és dialektika összes fegyvereivel, a szónoki hanglétra bámulatos la- titudejével, fiatal hévvel és lelkesedéssel oly hatást ért el, melyet leírni gyenge toliam nem vállalkozhatik. Mintha még most is hallanám, mikor felsóhajt: »Isten őrizzen annak gondola» tától, hogy a feladás által (

1867-ről volt szó), ez a czél hazámra nézve végkép elveszett. Ismerem a nemzetemet; gyakran volt alkalmam nehéz időkben megtapintani életének üterét; ismerem történelmét s tudok számolni logikájával; fejet lehajtva kell most is leborulnom a hazaszeretet emlékének oltára előtti Hanem azon a siklón, melyet a feladás vezére csodálatos optikai illúzióval lábtónak nézett, a nemzet lépésről-lépésre közelebb siklik a birodalmi egység tárt karjai felé, sőt az új védfeör vény nyel jóformán már bele is siklott. De nem engedem gondolataim barna verebeit e rengeteg mezőre kikószálni ?“ Áttérve a hazaszeretet fejtegetésére, felkiált: »a fazék a fazék uralkodik a világon 1“ Ha ehhez hozzávesszük a mértéktelen áldozatokat, melyeket annak a rengeteg kaszárnyának, melynek a neve Európa, példátlan abnormis állapota, s a telhetetlen molochchá fajult állameszme követel» nek s hozzávesszük a történelem nagy problémáját képező társadalmi kérdések duzzadó dagá« lyát, hát egészben véve olykép áll előttünk, amely bizony nem kedvez az eszményiségek kul- tusának. Abból a világon uralgó fazékból gőz jön fel, amely elhomályosító ködöt gyűjt az esz- ményiség csillagának fénye elé, amely eddig be- világítá, ami nemes van az emberiség történetében. Még az önző Én ama nagy legyőzője, mely-