Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-04 / 5. szám
4-ik szám Gryula, 1894. január 28-én XIU. (XXVI.) évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nőm adatnak viasza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. i Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: JD©-ba-3r János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernéit fürdö-utcza 4., Uaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-uteza 8., Blockner J. IV. Sütő-utcza; Fischer J. I). IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-utcza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Munkát a népnek. Senki se vádolhat bennünket, hogy lapunkban szocziálista eszméket propagálnánk; különösen pedig nem fog azzal vádolhatni, hogy a városunkban és vidékünkön — sajnos — mindinkább terjedő s fokozódó pau- perizmussal szemben szükségelt intézkedéseket és segélyt az államtól, a kormányhatalomtól várnánk; ellenkezőleg akkor is azt hirdettük, amidőn az elégületlenség mozgalommá fajult, most is — hála az Égnek még normális és békés viszonyok között — azt mondjuk, hogy első sorban maga, a habár legvagyontalanabb és legszegényebb munkásnak áll érdekében és kötelességében, saját és családja megélhetéséről minden lehető s megengedett' tisztességes utón és módon gondoskodni, szóval nemcsak dolgozni, hanem magát a munkát, a munka forrását keresni, anélkül, hogy erre akár társadalmi, akár hatósági közvetítést. várhatna, annál kevésbé követelhetne. Ezt az axiómát azonban soha sem akartuk és nem is lehet, a maga teljes merevségében felállítani s alkalmazni. Mert nem hunyhatunk szemet ama tény fölött, hogy olyan abnormis helyzetek és olyan súlyos viszonyok merülhetnek fel, amidőn az államhatalomnak is módot kell rá nyújtania, hogy a kenyeret kereső, de azt az önfentartás mértékéig nem találó szegény népre nézve a munka forrása, a munka találása megkönnyittessék, sőt egy- átalán lehetővé tétessék. Nem akarjuk a közgazdasági helyzetet túlsötétnek festeni, de viszont rózsásnak senki sem tarthatja. A hónapok óta tartó hitelválság és súlyos pénzviszonyok elképzelbetlenül bénitólag hatottak a közgazdaság minden ágára; a vállalkozási s még inkább az építkezési kedv nemcsak lelohadt, hanem teljesen szünetel ; különösen az utóbbi körülmény rendkívüli baj a gyulai specziális viszonyok között, mert — tudvalevőleg ~ a lakosság nagy részének, száz meg száz családfőnek és munkaképes családtagjaiknak egyedüli foglalkozásuk a közeli s távoli vidéken történő építkezéseknél való napszám, és évtizedek óta nem z> Forgách Éva. Nagy a baja Brandenburgi Katának, Alig meri bevallani magának, Gyönge feje nem birja a süveget« Kis keze a kormány botot, Szíve a nagy búbánatot S eldobnia nem lehet! Hoj 1 ha egyszer ő „csak asszony“ lehetne' Mulathatna, úgy, amint ő szeretne, Mint a többi délczeg, világ asszonya . . . Hadd borulna ránczba aztán, Komis uram, Bethlen István Nyakig érő homlokai Megunta már e nagy komoly urakat, Bölcseségük bizony reá nem nagyok, Szájukból csak ország dolgát hallani a . . Oda dobna mindent érte, Ha akadna ki megértse Ezek között valaki. Sógor ura, tútor ura van neki, Már a mint ő Bethlen Istvánt nevezi. De ez az egy egyéb aztán semmi se: Olyan kéne, aki mellett 0 ne legyen senki se, Csak ez egynek, mindene. Meg is fogant a fejében valami, Jaj, Istenem 1 ki se meri mondni, Földhöz vágni, ezt a nehéz süveget! Aztán — asszony lenni tisztán, S megkeresni Csáky István Szép szemében az eget. Haj, ha mindez annyi bajjal nem járna, Ha nem lenne a dologból nagy lárma, volt olyan kevés kilátás munkára köz- és ma- gánépitkezéseknél, mint a küszöbön álló tavasz alkalmából. Jó lélekkel írva tehát nem pessimizmus, hanem a súlyos helyzet indokolta komoly aggodalom az, mely a czikkünk bevezetésében felállított axiómával szemben sugalmazza tol- unkat annak megállapításában, hogy beállott azon eset, amidőn városunk és vidékének vagyontalan népe, a mindennapi keresetet és megélhetést megkönnyítő s biztositó munka forrást illetőleg, részben a kormányhatalom közbelépésére s segítségére vagyon utalva. Vastag hálátlanság volna tőlünk be nen> ösmerni a jó akaratot és a komoly szándékot mindama kísérletek után, melyeket a kormány, három év óta, a békésmegyei közgazdasági s szocziális bajok orvoslása czéljából megtett. Ilyen kísérlet volt a telepítés, a házi ipar meghonosítására való törekvés, melyekkel többször volt alkalmunk tüzetesen foglalkozni. Az előbbi — mint az előre látható volt — egyrészről nem az a palliativ szer, mely a békésmegyei szocziális bajokat részben is orvosolni tudná, különösen pedig nem azon alakban, amint a telepítés terveztetett, de ettől eltekintve, a telepítés, a kontemplált tormában is meghiúsult; a másodikról, t. i. a. házi iparról pedig nemzetgazdasági tétel, hogy azt mesterségesen teremteni sehol és soha, legfeljebb a már létező s meghonosult házi ipart állami intézkedéssel gyámolitani s ezen az úton fejleszteni lehet. A kormánynak a békésmegyei agrárszo- cziális bajok ellen tett, helyesebben irva csak megkisérlett intézkedései e szerint hasonlit- hatlanul több jóakaratról tanúskodnak, mint aminő sikert eredményeztek. Ami fölött az agrárviszonyokat komolyan és alaposan tanulmányozók nem is csudálkoznak, mert tudják, hogy a létező bajok részben igen mélyen gyökereznek és egy kiindulási pontjában is öntudatos, kivitelében pedig következetes és a szükséglethez képest esetleg erősen radikális földinivelési politika fogja csak a tagadhatóan bajokat — mindig a lehetőség határait ügye lembe véve — gyökeresen orvosolni tudni. Bethlen uram a süveget tenné föl, S kerek Erdély legszebb hölgyét, Forgách Évát, szakitná le Csáky István kebléről . . . Megtehetné, hiszen régen szereti, Mert egy trónust ajánlhatna föl neki, Az udvarnál máris-máris hallani; És a pletyka igaz néha — Bethlen uram, Forgách Éva, — Volna köztök valami............ Ez a hír! jaj, ha ez igaz lehelne! Minden vére lángot vetni szeretne, Hát az asszony ? Hátha az is szereti ? Tüzes már a bibor, éget, Megunta az özvegységet Végezni kell ma neki! Csáky István szép asszonya, balod-e ? Fényre, kincsre, hatalomra vágyói-e? Vagy erősebb nálad is a szerelem ? Odaadok mindent neked, Hűséges jobbágyod leszek, Csak az urad add nekem! Mint az eső fellegtelen kék égből, Omlik a könny két nefelejts szeméből, Odaborul Nagyasszonya elébe, Osszeteszi kél kis kezét, Nem is hinnéd józan eszét, Úgy tekint a szemébe. Oh Katalin, fejedelem asszonyom ! Éltemet kérd, véremet kérd odadom, Rabságba dobj adj csak száraz kenyeret; De ne kívánd uram, férjem, Nincsen annál drágáb nékem, Nem adom; Nem! Nem leheti Gyulafi.*) *) Felolvastatott a „gyulai kör“ estélyén január 11-ón' De czikkünknek nem czélja — legalább ezúttal nem czélja — akadémikus diskussióba bocsátkozni, hogy mit nevezünk mi öntudatos földinivelési politikának, amelytől az agrar- szocziális kérdés megoldását remélhetnénk. Ez különben is évekre, hogy ne mondjuk évtizedekre szóló munka lészen és a tényleg létező rossz közgazdasági helyzet szülte momentán szükséglet kielégítésénél segitségképen egyátalán figyelembe se jöhet. Az — ismételjük hogy momentán — munka szükséglet kielégítésére nemcsak aján- 'atosnak, hanem czélravezetőnek tartanánk, ha a földmivelési minisztérium a tavasz folyamán Gyula vidékén egy állami munkálatot hajtana. végre. Az Élóvizcsatornának a régi bolt meder felhasználásával a Fehér -Körössel való közvetlen összeköttetését értjük ezen munka alatt, amit az államnak különben is eminens érdekében állana, sőt azt hisszük, hogy a dolgok fordultával esetleg elhárithatlan feladatává válhatik végrehajtania. Nem akarunk praejudikálni a Nádormalom csatorna és Élővíz csatorna társulata között fenforgó ellentétes érdekek összeegyeztetésére irányuló s folyamatban levő tárgyalásoknak ; de annyit a viszonyok ismeretéből a*ár most is konstatálhatunk, hogy a helyzet olyan, amelyben egyik társulat érdeke csakis a másik társulat érdeke rovására érvényesülhet és viszont. Amint ez nyárról-nyárra következetesen történik és amellett hogy három város közegészségét: vízszükséglet alakjában a legnagyobb vidéki állomás Csaba vasúti forgalmát is állandóan veszélyezteti. A Körös vizének direkt az Élővíz csatornába vezetése alig hisszük, hogy többe, vagy csak annyiba is kerülne, amennyi az e vidéki szabályozási munkálatokra folyó évre megszavazott költségekből megtakarítani remélhető. Az államnak tehát nem kerülne nagyobb áldozatába, mert — ismételjük — az állami költségvetés keretén belül végrehajtható volna. Az Élővíz csatornának a Fehér-Körösse Hunyadi László jubileuma. Kegyeletes ünnepet ültek tegnap Budapesten az operabázban, melyben a jubiláns ünnepségek ugyancsak ritkán fordulnak elő. Holnap lesz ötven éve, hogy Gyula városénak halhatatlan hirü szülöttje s büszkesége, Erkel berenoznek „Hunyadi László“ czimü operája színre került a nemzeti színházban. E pár sor nem tűzte ki czéljául azt, hogy e tisztán magyaros drámai zenemű értékét bővebben megbírálja; már pusztán az a tény, hogy egy opera ötven éven keresztül állandóan a műsoron maradt s mindenkor a színházba nagy közönséget vonz, mely élvezettel hallgatja az örökké üde melódiákat, eléggé ékesen bizonyítják „Hunyadi László“ benső értékét. Itt csak néhány érdekesebb történeti mo mentumot akarunk felsorolni. „Báthory Mária“ nagy sikere után élénk érdeklődéssel várták Erkel Ferencznek, a nemzeti színház akkori karmesterének újabb operáját. »Hunyadi László« már egy éve hevert a szerző asztalfiókjában, míg végre hosszas huzavona után 1844. január hó 27-én színre került a következő szereposztással: Y. László, magyar király — Havi Mihály*) Czilley — — i — — Füredi Hunyadi László — — — Pecz, mint vendég Mátyás — — — — — Éder Lujza Rozgonyi — — - — — Egressy Béni Qara _ _ _ — —. Udvarhelyi Miklós Mári a _ _ _ — — MolnárLeopoldina Erz sébet — — — — — Schodelnó. Az operának ekkor még nem volt meg a nyitánya s ezt a szerző csak utólagosan irta hozza. A nyitányt akkor adták először elő, mikor Csillag Róza, a későbben nagy hírnévre szert tett énekesnő, próbálkozott legelőször a színpadon Mátyás király szerepében. *) Később Szabó és Kaczvinszkyval szövetkezve, Gyulán is működött színigazgató: Az előadások hónapokon át a kastélykertben levő lovardában tartattak. való direkt összekötése, egy csapással megszüntetné az államra nézve is kellemetlenné vált, mert túlnyomó részben az állami beavatkozás és régebbi állami intézkedések következtében támadt nagy ellentéteket; három város közegészségét nem fenyegetnék a malária s egyéb kórok, a csabai vasúti állomás is állandóan biztosítva volna, hogy nagy víz- szükségletét mindig fedezni tudja. Ezek az indokok — hisszük, sőt megvagyunk róla győződve — hogy előbb-utóbb különben is ráfogják bírni az államot a Fehér- Körös és Élővíz csatorna közvetlen összekötésére. Nagy köszönettel tartozunk vármegyénk főispánja Tallián Bélának, aki az Élővíz csatorna ügyét szivén viselvén, a kérdés tanulmányozásánál szintén rájött a minden sérelmet megszüntető és minden érdeket kielégítő ezen radikális megoldási módra. De nemcsak a megoldási mód helyessé-. gére hanem sürgősségére nézve is teljesen egyetértünk vele. A vármegye főispánja múlt évben maga kérte kormánybiztosi minőségétől való felmentését s ez a felmentés csakis az ő kezdeményezésére történt. De örömmel vesz- szük tudomásul, hogy csak a kormánybiztosi jogokról abdikált, és nem egyúttal a vele járó hivatásról, mely a közgazdasági helyzet megfigyelésére a ahol szükségletek felmerülnek, ezeknek kielégítésére, illetőleg megfelelő javaslatok tételére irányul. Ügy tudjuk, hogy a vármegye főispánja az Élővíz csatorna ügyének gyökeres és sürgős megoldására nézve illetékes helyen megtette a kellő lépéseket. Nagyon óhajtjuk, hogy lépéseit siker koronázza. Óhajtjuk egy régóta függő kérdés helyes irányú megoldása érdekében, de különösen óhajtjuk, sót szükségesnek találjuk most, amidőn ezzel a rossz közgazdasági helyzet és keresethiány mellett különleges jótétemény gyakoroltatik és ezzel adhatnánk: Munkát a népnek. Az akkori időkben alig múlt el hónap, hogy az opera színre ne került volna. A közönség any- nyira megkedvelte, hogy még a vendégszereplésre ide jött idegen művészektől, művésznőktől is szintén megkövetelte, hogy a »Hunyadi Lászlódban is lépjenek. fel. így mutatta be azután magát La Grange kisasszony is a budapesti közönségnek Erzsébet királyné szerepében. A kisasszony, amint először a vezérkönyv lapjain végignézett, elkeseredve boszan- kodott azon, hogy az egész operában nincs egyetlen egy hely som, a melyben ének-művészetét csillogtathatná. Semmi futam, trilla, colloratura! Addig könyörgött tehát a kisasszony a mesternek, mig végre Erkel hevenyében összekomponált egy dalt, a hires La Grange áriát, melyet azután a művésznő még aznap este fényes siker mellett elénekelt. Az összes magyar primadonnák művészetük próbakövének tartották azt, ha Erzsébet királynő szerepét elénekelhettek, llollóssg Kornélia, Ellin- gémé, Artot Desirée Mária asszony, Benza Ida, Wiltné, mind felléptek ebben a szerepben. Az uj operaházban 1885. február 15 én adták először a következő szereposztással: Y. László — — — — — Pauli Czilley — — — — — — Kőszegi Hunyadi László — — — — Perotti Mátyás — — — - — — Stoll Gizella G’ara — — — — — — Ney Dávid Mária — — — — — — Maleczkyné Erzsébet— — — — — — Wiltné m. v. Rozgonyi — — — — — Tallián Az opera — érdeméhez méltóan — igen sűrűn, összesen 270-szer szerepelt a nemzeti színház, majd az operaház műsorán.
