Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-07 / 1. szám
'‘Gróf Wenckheim Krisztina 1872-ik évben P férjhez menvén, gyámi és nevelői teendői megszűntek s így egészen egyházi és népnevelési teendőinek szent ilhette magát hívei között; mit oly lelkiismeretesen teljesített, hogy kigyósi híveinek szeretetét annyira biita, miszerint távozása alkalmával gyulai plébánosnak, 1873-ik évben, könyek között búcsúzlak el tőle; és ha néha- néha, rendesen a búcsúra, Kígyósra jött, serege- sen tódultak szívből fakadt üdvözletére. Gyulára 1873-ik evben választatván meg plébánossá, kégyurasági ajánlat folytán egyhangúlag a hívek által, plébániáját 1873-ik évi augusztus 15-én foglalá el; a hívek szívből fakadt örven-. dező bevonulást rendeztek tiszteletére s nagy számú közönség kíséretében vonult a templomba imáját működésére segélyt kéröleg emelni az ég Uráli oz% 1873-ik évi augusztus i5-étől egész 1894. év január 4 éig működött Gyulán hivei között, min szerető1 Teíkipásztcr, híveinek valódi atyja; a V bármi viszontagságaikban, bajaikban hozzá--for dúltak, sohasem vonta meg tőlük tanácsát, se gitő kezét. Mint a rom. kath. jiiveknek vallási és ne velési feje, éleszté a vallásosságot és nevelés ügyet, az iskolák szaporodtak, a tanítók.helyzeti javult, úgy hogy ma a katholikusok nevelés- i]gyt úgy a fiú, mint a leánygyermekeknél a kor szín- vonalán áll. Lelkesen karolta fel a gyulavidéki tanitóU sorsát is, buzditólag hatott önalkotta tevékeny' régükre; mint az egylet elnöke, évenkint a szűnj idők vége felé megtartván gyűlésüket, az 6 ven dégszerető házában találták mindenkor barát összejöveteleiket. A vallási müizlés tekintetében szorgalmasai működött; a templomok diszitése, temetők renj dezése, híveinek vallás-erkölcsi oktatása mindenkor szivén fekvő kötelessége volt; szegények elhagyottak segélyezése, szorultak sorsáni enyj hitést élete feladatának tekintett; és őszintém mondhatjuk, hogy a ki utánna jön, e téren nelie z in megoldható feladatba ütközik. Mint a város polgára, annak minden kultu rális mozgalmaiban nemcsak tevékeny részt vett hanem több esetien kezdeményezett is; — ésj kezdemény ezései maiadandólag fogják eit lékét az utódok szivébe vésni. Gyula városa ujabbkori fejlődésének kezdetei azon évre esik, melyben közöttünk lelkipásztoril állását ejfoglalta. A múltak ismerethiányból eredő mulasztásainak pótlásait ez évnek kellett megkezdeni; a rendezett tanácsnak ez évben történt megalakulása reményeket költött a város jövő fejlődéséhez és é reményeket teljesíteni kellett ipáidén polgárnak, ki a szervezés ez eszméinek barátja volt. A haladás felé 'törekvésnek a város közügyéiben mindenkor barátja, szószólója volt. Az akkor létesült községi polgári iskolát felekezeti jelleg nélkülisége mellett is melegen pártolta; — az utak, utczák rendezését, városi" világítást, rendszeresített tüzultászatot nemcsak pártolta, de anyagi erejéhez mérten elő is mozdította. A város vagyenosodása mellett a polgárok kényelmét és szórakozását is szem előtt tartván, maradandó emlékeiül a kis-péli jegelő megvételének és a népkert és az abban levő díszes pavilion létesü- iéséiiek tettei az ő emlékéhez lesznek mind-inkor fűződve : ezek hirdetni fogják azt, hogy Gőndöcsi Benedek szívóssága emelte azokat a jelen nemzedéknek és az utódoknak, a kik ezen kezdeményezett és végrehajtott alkotásait hálásabban fogják fogadni, mint a jelen nemzedék egyrésze. Maradandó emlékül kell betudnunk alkotá sainál a városi regáje-váltság keresztülvitelének előmozdítását, a melyhez oly sok szép, de mj kétes remény fűződött; ha 6 évvel előbb történik meg, ma Gyula városának ezrekre rugó jövedelme van kulturczélokra. Nem roszakarat, de bizalmatlanság és értetlenség szavazta le akkor; később a viszonyok mást határoztak s az ö akaratán kívül kell megnyugodnunk a megtörténtben. És ezekben csak egy részét soroljuk fel húsz évet meghaladott körünkbeni működésében; a többit avatottabb toll van hivatva megírni; mi a veszteség fájdalmának érzete alatt állva csak azon kérdést vetjük fel, hogy mindazokért a miket tett, volt-e elismerés, volt-e hála? Volt, — és nem is volt. — Volt, — mert városunk közönsége két ízben is megtisztelte a legreegtisztelöbb állással: az országgyűlési képviselőséggel ; ezt megtette a múltban másokkal is; harmadszori felléptéről szólni nem tartjuk iljavának előmozdításán. Ezen időre esik befejezést nyert terve, a róm. kath. hitközség bérházának felépítése is, melyet a jelenlegi egyháztanácscsal karöltve hajtott végre és a mely nevének és áldásos működésének emlékét az utókornak a róm. kaih. hivek körében mindenkor hirdetni fogja. Ezen utólsó működéséről tanút tevő emlékirat már sajtó alatt van; utolsó kéziratát váratlan és hirtelen halála előtt két órával küldé a nyomdába s így utolsó nagyra törekvő alkotásá- nák müvét már nem fogja olvasni, de a gyulai róm. kath. hivek, ha kezükben lesz, örökségül adják át utódaiknak, hogy néha-néha kezükbe véve, buzduljanak az egyszerű pap tettein, a ki az emberiség, városa és híveinek útmutatója és a jövőre irányadója volt. A mit elmondtunk, az egy két évtizedre szóló áldásosán működött életpályának befejezett története. — — Saját szavait idézzük az elhunytnak, midőn rövid czikkünket befejezzük: ,Szegény'fiú voltam, de az Isten földi javakkal megáldott; e javakat igyekeztem embertársaimmal megosztani és azokból nékiek is juttatni; szerencsés voltam az életben, mert a mit mond am, vagy kívántam, legtöbbször váratlanul is beteljesült; éltem hátra levő napjaiban azt óhaj- onám elérni még, hogy mint Pusztaszer apátja a nemzet fennállásának ezredéves ünnepé!)én Istenemhez a hálafohászt a szent miseáldozatban n bocsássam fel az éghez Pusztaszeren, — és hogy Gellérthegyen a magyar Panthecnt felépitv ássam ; akkor azután bocsássa el az Ur az 6 szegény gyarló szolgáját“.*) Dobay János. Eltemették, a mi gyarló volt: — örökké 1 a magasztos, — a jó szív a nemes lélek miéke. S mily különös az életfolyása. Ez a nemes lélek, ez az áldozatkész szív z a hatalmas közjóra törekvő erő, nem érhetett el azon térre, mely után vágyott, melyen jósága, áldozatkészsége, még nagyobb kiterjedésű evékenységet koresett. De ha nem nyert is kellő méltánylást a szívjóság, lélek nemesség erénye az egyházi pá-l yán, ha a közjó előmozdításában fáradhatlan gyenessége leszorította is hivatása körében ad lőhaladásás útjáról: fölemelték őt a szegényei 2- szor'. Tegyünk legmélyebb fájdalmunk zésének tanúságául a hitközség nevében rav koszorút. 3- szor. Kérjük fel Dobay János urat, sunkat, ki az elhunyttal évek hosszú során tó tül mintegy összeforrva közös eszmékért, közöl dekekért együtt küzdött, együtt munkálkodott, ho, 9 Írj a fölött emlékbcszédet tartson. S mivel Dóba ur nincs közöttünk, dr. Follmann János, Sál Sebes tény és Cs. Demkó József urakból álló küldöttséget nevezzen ki, őt felkeresni s az emlékbeszéd tartására fölkérni. 4- szer. A holnap délelőtt 10 órakor megtartandó temetésre testületileg megjelenői kérem az egyháztanácsot. A hitközség ezen indítványokat egyhangúlag elfogadta. rvák, özvegyek, a szenvedő szűkölködők, felemelték szíveikbe-s ott helyezték ol nevét az omló özet oltárára, s midőn már csak a kötelesség ős meri s tartja fenn azok neveit, kiknek szűk ebiűségé rögöt vetett előhaladása elé: a ke- yolct, a szenvedők ol nem enyésző halája én utalja Göndöcs Benedek áldott emlékét s máiba foglalja nevét. §1 ßy, *) Sajti! szavai Dobay Jánoshoz 1887. febr. 2-án ßnda pesten. A gyulai róni. kath. hitközség. domosnak. Megtörtént dolgok felett ne a jelen Ítélkezzék: hagyjunk munkát a jövőnek is. Mint e város országgyűlési képviselője megállta helyét az országházban és megállta helyét G^ula városa közönsége körében. Ott a háznak] szorgalmas látogatója, minden fontosabb kérdésben választóinak adott programmjához hű Szavazója volt. Itt minden embernek, ki hozzá fordult és városának is többször igénybe vett lelkiismeretes, szorgalmas, munkás közbenjárója, közvetítője volt. A siker biztosítása mindenki vágyának kívánságának — hatáskörén kívül esett. Országgyűlési képviselői működésének befejezte után öt év óta körünkben hivatásának élt • izgő-mozgó természete folyton tevékenységre ser- entette és a szenvedett méltatlanságok után fe- fitt és tovább működött a város és hitközsége, A gyulai róm. kalb, hitközség egyház- inácsa pénteken délután 4 órakor az elhunyt] főpap emlékének köteles tisztelete és hálája ci óvása indokából összegyűlvén, e gyűlést ''erényi Lajos a tauács világi elnöke, a kö-l etkező beszéddel nyitotta meg: Mélyen tisztelt Egyháztanács ! A mellettem álló szék üres volta kényszerit gy szomorú kötelességre, melyet az önök megbízásából elfoglalt világi elnöki tisztem ró ram. Göndöcs Benedek egyházi elnökünk váratlanul jobb létre szenderült. Megszűnt dobogni az a szív, mely az emberi szeretet legmesszebbre menő áldásai^^Ubivatva szórté hinteni. A jók és igazak hazájába költözött egy lélek, ki a haza érdekét szolgálva, hitközsége javára, városunk jobblétének emelésére munkálkodóit. Nem kísértem meg érdemeit elősorolni, akármerre lord ülünk, dicsérik munkásságának látható jelei. Ez általunk szeretett városban nem volt intézmény, melynek ő tagja ne lett volna, de volt számos egyesület, volt számos társulat, mely őt elnökül tisztelte, és nem volt ezek között egy som, melyet a virágzás fokára omolni nem törekedett volna, molytői anyagi s erkölcsi támogatását megvonta olna. Fejlődő üdülő helyünk, a velünk szemben álló nagy épület dicséri tevékeny munkásságát. Tevékenysége általánosan tudva van, mely annyira fokozódott, bogy nyugalmat is jóformán a dologban keresett. Ha annyi köny bull a koporsójára, mint a mennyit ő szárított föl résztvevő szivével, segítségre kjnyujtott kezeivel, elmondhatjuk, hogy úgy megsiratva még nem volt senki. A mi veszteségünk a legnagyobb, kikkel híveinek, nyájának boldogsága előmozdítása végett egy szív, egy lélek óhajtott lenni mindenkor any- nyira, hogy emlékét magunktól.elodázni lehetetlen, szivünkbe vésve kell azt maguukkal hordani. Ezen emlék, melyet ő magáról nekünk hagyott megköveteli tőlünk, hogy irányában a tisztelet és bála adóját lerójuk. Ezek után indítványozom hogy: l-ször. Az elhunyt főpap emlékét gyűlésünk jegyzőkönyvében örökítsük meg s juttassuk a gyászoló osalád minden egyes tagjának-J- Göndöcs Benedek. A városnak, megyénk nek nagy halottja van. Megszűnt verni az a nemes szív, mely egy hosszú emberéleten ét raind g a mások javáért oly önzetlenül dobogott, ki élő megtestesülése volt a szén lírás ama szavainak „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.“ Mint jó katonát, őt is kötelességteljesitése közben erte utol a halál, mely szívszélhüdés folytán állott ugyan be, de a tényleges betegség a láborbáncz volt, ami inár 4 év előtti meghűlés miatt minden télen kisebb mérvben kiújult. Mintegy hat hét előtt Ki gyósról későn este kocsizván haza, lába meghűlt, a régi seb előtört, azóta estenkint kisebb láza volt, ami időközönkint megszűnt, de mely mellett jó étvágya és munkakedve a régi maradt, féléjeken át dolgozott, rendezett s bámulatos előérzettel iparkodott befejezni és rendbenhagyni minden alapot, alapítványt, pénztárt, mely kezelése alá tartozott, és sikerült is neki elérnie és megnyugodnia, hogy ép halála előtti napon az utolsó pénztárt és a mult vi számadást is pontosan rendbeszedve, lezárhatta. Halála csütörtök délelőtt pontban 3/412 órakor állott be. Előtte való estén igen izgatott volt; a járás és ülés egy idő óta igen terhére esett, de erős energiája daczolt a testtel: egész éjjel kisebb lázban volt és semmit nem aludt, reggel kiszállt az ágyból, felöltözött, reggelizett, dolgozott, de mindun tálán elszenderedett, majd ismét ágyba kívánkozott, folyton fázásról panaszkodott: délelőtti 10 órától fogva mindig mélyebben elaludt, fázott, fel-fel riadt, eközben balkarját minduntalan emelgette Keveset, de helyesen, összefüggéssel beszelt, hű ápolóit széli tgattá, közben felült és levelet is irt. — Tizenegy óra tájon hirtelen jelentkeztek a katasz- troplia előjelei, szótalanság, elcsüggedés; a test szokatlan hideg lett, a mosolygó nagy kék szemek elhomályosodtak, egészen elcsendesedett. Ekkor Bazár segédlelkész feladta az utolsó kenet szentségét; utána nyugodtan feküdt mintegy félóráig, minlatt folyton ápolták, dörzsölték, de egyre hidegebb lett s 5 pereznyi csendes vívódás után örökre elaludt. Azt lehet mondani, hogy igazán csak elaludt minden látszólagos szenvedés nélkül, egy arczizma sem változott el. Váratlan elhunytáról „a békésgyulai esperesi kerület papsága“. — a „békésvármegyei régészeti és mivelődéstörténelmi társulat“ — és a terjedelmes ro kunság adtak ki gyászlapokat. A hült tetemek meg aznap este beszenteltettek cs koporsóba helyeztettek, éjfélkor pedig a koporsó lezáratott és díszes ravatalra helyeztetett a Sál József temetkezési intézete által diszitett parochiális teremben, hol egész éjjel virrasztóitok örök álma felett. — Pénteken délutáni vonattal érkezett gróf Wenckheim Frigyesné, és remek koszornt helyezeti egykori nevelő gyámjának koporsójára, s az előtte levő imazsámolyon hosszabb ideig zokogva imádkozott. Magjelent gróf Wenckheim Géza és neje, és gróf“íamássy Dénes és neje is, ravatalára hdfye zett koszorúkkal, utolsó búcsút mondani annak, ki egész életében az ő körüknek oly gyakori viditó látogatója volt. Pénteken egész nap a hivek bucsujárásként lódultak ravatalához kifejezni a fájdalom érzetét az iránt, ki népének valódi gyámja, atyja volt. A koporsót és a terem falait díszesebbnél díszesebb koszorúk boriták. A temetés szombat délelőtt 10 órára lévén kitűzve, jóval azelőtt a templomtér már szorongásig megtelt a város minden rendű és rangú közönségé vei, felekezeti különbség nélkül. — A temetési szertartást Széchényi Jenő nagyváradi kanonok infulával, és mint diakónusok Széchényi Lajos ujkigyósi és Grócz Béla endrődi plébánosok végezték, a dalárda közreműködése mellett, melynek szivinditó dallamai, mélyen bevésődtek a je'onvolt nagyszámú gyászoló közönség szivébe. — Az impozáns temetési gyászmenel csak lassan volt képes megindulni, cs csak lassan is haladott a széles aradi utón több mint egy kilométer hosszban; eleje a temetőnél, vége még a város végén volt, a gyászkocsit két külön gyászkocsi követte a koszorúk halmazával, melyet az elhunyt tisztelői rava talára helyeztek ; a térés temető nagy részben megtelt, úgy,hogy a lelkészek és koporsó csak lassan jöhettek a sir helyére, a Wenckheim grófi családtól az elhunynak még életében átadott kriptához. — A szokásos vallásos beszentelés és az ur ima befejezése után a dalárda zenditette rá bncsúzó dallamát, melynek végeztével Dobay János a gyulai róm kath. hitközség tanácsa nevében a következő szavakkal vett búcsút a felejthetetlen lelkész és az egyháztanács elnöke hült poraitól: „ Dicsöült halott! Hőn szeretett már csak volt lelki atyánk ! Koporsódnál állok végutadon, mely az enyéBl kil dei^ fiSkfj ólaiul a halul nemcsaR mozdítása tevékenységi kezdeménye» nőt mi többig alig leszünk isJI Alkotásaid egylet árván marad nyomodba lépni ? tanáéit szivvel kérdezik : ki fog a |j^^Tnrrn, nemes szivével vezérünk volt? szívós akaratod tanú- jele a népkert, kérdi; fogok-e odafejlődni, abová te akartál emelni ? csak néhány hét előtt megkezdett Erkel-szobor gyűjtésed oly férfiút keres, ki annak létesítését akarat erejével a megoldáshoz vezesse. Egyletek, körök, társadalmi mozgalmak nélkülözik részvétedet, tanácsodat, segélyedot, intelmedet. Egyházad népének jövő teherkönnyitése utolsó monumentális gondolatod és tetted által vájjon fog-e haladni az általad kijelölt utón? mind oly kérdések, melyek elé aggódó, borús gondolattal tekintünk. Te voltál az útjelző, mi voltunk, vagyunk és maradunk azok, kiknek jövő haladásában a te általad jelzett út a valóban iránytadó lehet. Gyermeki szeretettel ób legfájdalomsujtóbb 8zivérz*-ttel válunk el tőled. Porhüvelyed az enyészeté, de emléked sziveinkben örök, követendő példa leend az mindenkor neküok, mint kell élni, hatni és működni. Ami benned múlandó volt, azt látni nem fogjuk, a sir örök éje takarja azt el tőlüukj de örök szellemed, mely szent hitünk szerint nem hal meg, ál- dölag fog virrasztani az idők végeiglen fölöttünk. Menj az enyészet utján az örök boldogságba, a hova mi is egykor követni fogunk.. Jév/IA-sAstlftítTS köszöntésünket: — A viszontlátásra! — Hisz meghalunk mi is! — de feltámadunk! Amen. JO „FeledheHorváth „Szeretett Göndöcs Benedek ravatalának koszorúi: 1. Gróf Wenckheim Frigyesnétől. Pompás élővirág koszorú, fehér nehéz selyem szalagon e felirat: »Feledhetlen gyámjának, Krisztina«. 2. Élő virág koszorú, fehér szalag: »Szeretett barátunknak, Gróf Wenckheim Frigyes, Rika, Kriszta, Józsi, László, Pál, Maiiska és Ilona“. 3. Élő virág, fehér szalag: „Gróf Almássy Dénes és neje“. 4. Élő virág, fekete óriási szalag: „Gr. Wenckheim Jenni, Gr. Wenckheim Géza, Háladatos emlékéül“. 5. Élő virág, fehér szalag: „Gr. Cziráky Luizett és Constance. A család részéről: 6. Fekete szalag, élő virág: „ ,\ Bencze bácsinak a Gerlóczy-család.“ 7. Fehér szalag, élő virág: „A jólelku Bencze bácsinak a Göndöcs-család.“ 8. Fekete szalag, élő virág: tetlen, szeretett jó nagybátyjának, Józsefnó, szül. Göndöcs Mária“. 9. Fekete szalag, élő virág: nagybátyjuknak, Dobosiék. 10. Fekete szalag, babér koszorú: „Rázel család a jó Bencze bácsinak“. 11. Fekete szalag, élő virág: „Fuchs- család, a felejthetetlen rokonnak“. 12. Liia szala keresztapám és Hahóthy Irén“. 13. Babér koszorú ibolyával, fekete szalag: „Szeretett egyházi elnökének a gyulai róm. kath. hitközség“. 14. „A gyulai^ honvéd tisztikar, mély tisztelete jeléül“. Fekete szalag, havasi rózsa koszorú. 15. „A békésmegyei régész-egylet, áldozatkész elnökének“, kék szalag. 16. „A békésmegyei takarékpénztár egyesület, felügyelő-bizottsági elnökének“. Élő virág, fehér szalag. 17. „Érdemes elnökének az ipartanodái bizottság“. 18. „Az élő rózsafüzér társulat“. 19. „Feledhetlen pásztorának a magyar földész társulat“. Rózsaszín szala» 20. „Feledhetlen elnökének, a kath. kör*, Lila szalag. s> babér koszorú: „Kedves szeretett nagybátyámnak,
