Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-05-22 / 22. szám
22-ik szám. Gyula, 1892. május 29-én, XI. évfolyam* Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 | 50 » Évnegyedre .1 | 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társ ad almi és közgazdászati hetilap. MEG-JELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoTosu3T János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések }\ és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. % Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A.. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bemát fürdö-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza I. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Békésvármegye hódolata a koronázás 25 éves jubileumán. Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk, Királyunk! A magyar nemzet ünnepet ül, Felséged megkoronáztatása negyedszázados évfordulójának ünnepét, mely a rajongó szeretettel párosult alattvalói hódolatnak, s a honszeretetnek kettős jelentőségű ünnepe! A népek millióinak ajkairól hála ima zeng Kárpátoktól-Adriáig az ég kárpitja felé, hogy a fennkölt szellemű, a legáldot- tabb, a legkegyelmesebb, és a leggondos- kodóbb királynak negyedszázados alkotmányos uralmát ünnepelhetjük, s buzgó szívből jövő könyörgés fakad ajkainkról, hogy Felséged még sokáig kormányozhassa nemzetünket, s gyakorolhassa ama felségjogokat, melyeknek végczélja mindenkoron kegyelt Magyarországának boldogitása. De a honszeretetnek magasztos örömünnepét is üljük e napon, melyen az évszázados félreértések véget értek, és alkotmányunknak hajnalán a nemzet és a trón köpött az qszinte és tartós egyetértés létre jött. Örök nevezetességű e nap hazánkra. Új korszak vette azon kezdetét, a béke és a munka korszaka ! A tudomány, a művészet, a kereskedelem terén századok mulasztásának helyrehozását tűzte feladatául az életre kelt nemzet, s e nagy munkában buzdítással, elismeréssel és példaadással első volt, a legelső magyar, Felséges Urunk, és Királyunk! Felséged atyai gondoskodásának köszönhető, hogy Magyarország alkotmányos életének lefolyt negyedszázada alatt államiságának minden terén oly hatalmas előmenetelt tett, hogy rövid évek alatt hosszú z> Élete m Toól. i. Első legáczióm. Minden tulajdonság meg volt bennem, hogy megérdemeljem a „jó firma“ elnevezést. Egész könnyedséggel tudtam kihörpenteni akármilyen boros poharat egy kortyra úgy, hogy valódi szakértők bámulattal voltak eltelve irántam. Egész hidegvérrel mertem neki vágni reggelig tartó lumpolás után egy-egy növénytani revokácziónak és volt eset reá, hogy kitűnőre vágtam ki egy-egy feleletet — a könyvből. A kezdőségen régen túl voltam már a leányok körül. Ekkor már a Miczike kisasz- szony a tizedik volt, a kiért meghalni kívánkoztam, persze csak úgy theoriában. Tuczat számra volt már versem „Hozzá* és egy öreg szótáram egész tele volt préselt virágokkal „Tőle“. Teljes otthonossággal mozogtam a kifényesített padlón a báltermekben, bízvást megütöttem a mértéket a tánczban úgy, mint akármelyik szabólegényböl lett tánczmüvész és illemtanár. Minden vonakodás nélkül vittem a prímet akár kompániában, akár puha pihék közt ábrándozó kisasszonyok ablakai alatt. K.i volt fejlődve bennem a hajlam minden excentrikus dolog iránt. Szóval bár abban az időben egész modern neveléssel voltam felruházva, pedig azt még nem is említem, hogy teljesen értettem, mit tesz az, mikor négyen száeadok mulasztásait pótolva, méltó helyet vívhatott ki magának a müveit államok sorában, hogy belső ereje, s másrészt tekintélye kifelé folyton emelkedett; és hogy a különféle nemzetiségek jogainak tiszteletben tartása mellett is megszilárdult a magyar nemzeti állameszme, úgy, hogy az a népek közérzületévé vált. Békésvármegye közönsége imádott uralkodója iránti lelkesedését követve, a nemzeti ünnep e napján örömének, boldogságának kifejezést adandó : hagyományos jobbágyi hódolatát tolmácsoló ezen feliratát Felséged trónjának zsámolyához leteszi. Szívünk mélyéből fakadó imát küldünk a mindenható Istenhez, hogy őrködjék Felségednek és családjának mindnyájunk előtt legdrágább élete felett, árassza malasztjá- nak teljét Felséged felkent fejére, hogy még sokáig legyen vezére, reménye és büszkesége hű magyar népének, melynek sorsa elválaszthatlanui van kötve a Felséged felkent fejét ékesítő szent koronához. Fogadja Felséged kegyesen Bókésvár- megye közönségének hódolattal teljes üdv- kivánatait, mint törhetlen ragaszkodása, elévülhetetlen szeretető és megváltozhatlan hűsége bizonyítékát! Kelt Békésvármegye közönségének Gyulán 1892. május hava 16-án tartott rendes közgyűléséből. Felségednek hódoló alattvalói: Békésvármegye közönsége. Alispáni jelentés a vármegye tavaszi rendes közgyűlésére. (Vége.) IV. Vegyesek. A közigazgatás terén előfordult fontosabb mozzanatok részletes ismertetését a következőkben van szerencsém előterjeszteni: vagy öten ülnek az asztal mellett és az egyik csüggedt arczczal mondja: „Czupász“ ; mig a másik vigyorogva felel vissza reá: „Beszszer egy hatos 1* Pedig ezt jól meg kell jegyezni, mert ezen fordul meg az egész história. Ennyi tehetséggel és tudorr.ánynyal megáldva vártam az első legácziót a karácsonyit. Nem szurkoltam tőle, mint a legtöbb bagoly diák szokott, mert hiszen annyi jó tulajdonsággal felruházva csak nem vallók szégyent. Sok gondot okozott a választás, nehezen tudtam kiválasztani a helyet, amely leginkább megfelelne sokoldalú tehetségemnek. Ahol sok a leány, sok a bor, vagy ahol mind a kettőből sok van, ahol nem nézik a diákot amolyan gyerkörcz számba, hanem amúgy régimódisan elmulatnak vele, ahol van még érzék a pátriárkális élethez és nem felejtették el azt a nótát: „Nem megyünk mi innen el, mig minket a házi gazda bunkós bottal ki nem ver.“ Mi tűrés, tagadás ; az Érmellékre húzott a szívem. Nem is csoda, ott terem a jó bor. Hej, nem volt akkor még fillokszera és nem hervadt le még a hét szilvafa lombja. Az ér- melléki kék dolmány jobban tetszett nekem, mint a békésmegyei kurta guba. Az ónos bot még meg volt, legalább szoba dísznek és a kutyabőrre rá Írott szép neveket nem vehette meg 50 krórt, a kire nem maradt az apjáról. ...........Meg van! Diószegre megyek legáczióba I Minden jól kezdődött, csak az a baj volt, hogy a czipőm szárán felül ért a sár. Ezen is kifogtunk. 1. Az 1886. évi XXI. t.-cz. 64. §. g) pontja értelmében a vármegyei pénztárak, nem különben a vármegye kezelésére bízott jótékonyczélú alapítványok az elnökletem alatt működő küldöttség által a lefolyt félévben is havonként előzetes értesítés nélkül a tekintetes közgyűlés elé, ezentúl bemutatandó jegyzőkönyvek szerint megvizsgáltatván, azok kezelése mindannyiszor rendben levőnek találtatott. Legutóbb a folyó hó 14 én tartott pénztár vizsgálat eredményét a következő adatok tüntetik fel: a) a vármegyei pénztárakban találtatott készpénzben 17,401 frt 77 kr. kötvényekben . . . 814,958 frt 76 kr. Összesen: . 832,360 frt 53 kr. b) az árvagyámpénztárakban készpénzben .... 889 frt 52 kr. kötvényekben . . . 119,719 frt 08 kr. Összesen: . 120,608 frt 60 kr. 2. A tanügyek állapotára vonatkozó részletes adatok a vármegyei közigazgatási bizottságnak a jelen közgyűlés elé terjesztett féléves jelentésében felsorolva lévén, ez alkalommal csupán azt kivánom jelezni, hogy az iskolák külső ügyei az illetékes hatóságok által rendszeres figyelem és ellenőrzés tárgyát képezik s e téren nevezetesebb s intézkedéseket igénylő mozzanatok elő nem fordultak. 3. A vármegyei községek összes számadásai a mait évről kevés kivétellel beterjesztettek I azok számvevői véleménynyel ellátva, s az állandó választmány által előkészítve egy részben a tek. törvényhatósági bizottság jóváhagyása alá vannak terjesztve. A számadások nem lettek beterjesztve Tót- KomlÓ8, Orosháza, Uj Kígyós és B.- Csaba köz ségek részéről. Ezen községek elöljárói ellen a fegyelmi eljárást elrendeltem. A járási főszolgabirák számadásaikat a múlt évről mind beterjesztették, s azok számvevőileg megvizsgáltatván, ők a számadás kötelezettsége alól felmentettek. 4. Az 1886. évi XXII. t.-cz. 12. §-a értelmében kötelességem lévén a vármegyei tisztvi- sőlők és kezelő személyzet tagjai ellen folyamatba tett fegyelmi ügyekben hozott jogerős haMint hajdan őseink háború idején a véres kardot, úgy én is lóháton hordtam házról- házra a pátenst. Szerencsésen keresztül estem ezen is, pedig ez a funkezió legjobban próbára teszi a gyakorlatlan embert, mert itt is egy papramorgó, ott is egy kis bikavér, emitt egy kis bakator ...........természetében van a jóféle pá tronusnak berugatni a diákot. Kibírtam, pedig tetszik tudni, az érmelléki bakar mégis csak nem a Csíkosérben terem. Még akkor érte egész nyugodtan hallgattam végig az öreg pap életfilozófiáját, hogyan lehet megszabadulni az embernek két feleségtől, meg a vagyonától, hogy a guta meg nem üti belé. — Akkor mégis eltátottam a számat, mikor simpliciter arra kért, hogy kommendálják neki most már egy harmadik feleségét. Szégyenkezve ismertem be, hogy ehhez már csakugyan nem értek. Templomban és templomon kívül becsű lettel elvégeztem a dolgomat. Csak egy volt még hátra, pénzbeszedés. Ismét lóhátra ültem és szerencsésen összekapartam 25 frtot. Ki tudja, hogy volt, hogy nem volt, csakhogy a nótáriussal betértünk a „Nagy fogadó“-ba. Előbb ketten, azután a veres zsidó, meg a siket zsidó, meg az Isten tudná miféle, zsidó, elkezdtük forgatni a harminczkét levelű bibliát. „Czupász“, „Beszer egy hatos“, „Kunststukk“ — hangzott váltakozva és — reggel négy órakor, mikor pirkadni kezdett a hajnal, a 25 írtból nem maradt csak négy krajezárom. Büszkén, mint valami tönkrement mágnás, állottam fel az asztaltól. Azt sem mondtam az öreg papnak a parókhián, hogy félkalap, de neki vágtam amúgy czipősön, pamaltározatokat a vármegyei tek. bizottságnak bejelenteni, tisztelettel jelentem, hogy a múlt évi őszi közgyűlés óta csupán egy ilyen fegyelmi ügy fordult elő, nevezetesen a Rohoska Mihály gyomai főszolgabíró és Atyimovics István járási Írnok ellen az iktatókönyv elintézési rovatainak hanyag kitöltése miatt folyamatba tett fegyelmi ügy, melyben mindketten dorgálással büntettek. 5. Az idei fősorozás márczius és április hónapokban kedvező eredménynyel fejeztetett be. A felhívott 5171 hadköteles közül megjelent 4829, elmaradt 342. A megjelentek közül beso- roztatott az ujoncz jutalékba 1125 és a póttartalékba 67. Besoroztatott tehát az összes előállottak 23'29°/0-a. Visszahelyeztetett 5T23°/0, fegyverképtelennek találtatott 20’64°/o, és töröltetett, mint nyomorék 0 33°/0. Az eredmény kielégítőnek mondható. 6. Jelentem továbbá, hogy az őszi közgyűlés óta hosszabb szabadságot a következő tisztviselők vettek igénybe : 1. Eördögh Lajos orosházi főszolgabíró. 2. Kovács Mihály szeghalmi főszolgabíró, kik folyton szabadságon voltak. 3. Osváth Andor iktató, ki folyó évi április hava 19-től élvez szabadságot. Gyulán, 1892. május 15-én. iancsovics Pál, alispán. Szabályrendelet a községi faiskolákról, s a közutak mellékeinek befásitásáról. (Vége.) 25. § A faiskola kezelője mindenkor előre tudatni tartozik a községben levő tanítókkal felekezeti különbség nélkül azon időt, midőn a vad alanyok nemesítését végzendi, hogy ezen műveletnél tanítványaikkal jelen lehessenek, mely alkalommal a tanító, vagy a faiskola kezelője azoknak gyakorlati előadást tart. III. A közútak mellékeinek befásitásáról. 26. §. A vármegyei és közlekedési útak mellékeinek befásitása kötelezőleg elrendeltetik. lósan a fekete sárnak és meg sem állottam a debreczeni alsó kőhidig. Pedig ez az út egy paripának is elég egy téli napon. A kőhidnál bementem a kis boltba, a 4 krajezáron vettem egy kubaszivart és füstölve, fölemelt fővel köszöntöttem be otthon. Hála Istennek szerencsésen hazaérkeztem) Máig is emlegetik a diószegiek, hogy soh sem volt nekik több olyan legátusuk. II. Mikor besoroztak. Ki sem hevertem a diószegi legáczió gyönyörűségeit, két nap múlva mennem kellett Szathmárra sorozásra. Mikor eljött az indulás napja, az öregem elkezd búcsúzni tőlem, de semmi mozdulata nem tanusitá, hogy a tárczájába is akarna nyúlni. — Egész alázattal voltam kénytelen kérdeni : Mivel megyek ? Láttam, hogy az öregemnek azon a jóságos, végnélküli homlokán sötét felhő kerekedik. Vésztjóslóan kérdé: Hát a legáczió? Kiraboltak — mondám. Láttam, hogy az öreg embernek a homlokán, a sötét felhőnek egy kis nyílásán ki- ragyog a szivárvány. Szeretett volna nevetni. Szó nélkül kidobott két tízest az asztalra. Én meg elutaztam Szathmárra. Soha sem jártam én addig vasúton, félve húzódtam meg a kupé egyik sarkában, irigyeltem a velem szembe lévő ágens otthonosságát, a ki kényelmesen hátra vetette ma*
