Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-05-22 / 22. szám
Az első ízben való beültetésre szükséges faül tetvényeket az illető község, és pedig dijmente sen kiszolgáltatni köteles. 27. §. A fák, hogy az egyik fa ne az út másik oldalán lévő fával, hanem a fák közötti tér közepén legyen átellenben, akként, nehogy káros árnyékot vessenek, egymástól 15—20 mé tér távolságban legyenek.' 28. §. Ültetésre kívánatos, hogy a hol i talajviszonyok megengedik, hasznos gyümölcs fák (cseresnye, megy, dió, alma, körte, szil vaj ültettessenek, s egyéb fanemüek csak ott, hol gyümölcsfa tenyésztésre a talaj és fekvés nem alkalmas, a gyümölcsfák helyett a befásitásri eper-, ákácz- és nyárfák is használandók. 29. §. A kiültetésre tenyészképes fák hasz nálandók. 30. §, Az első ízhen való beültetés a község közreműködése mellett eszközlendő, mi őzéiből tartozik a községi elöljáróság a beültetési tervezetét a közlekedési útakra nézve, az illeté kés útibizotfságok véleményének előzetes kikéi résével is, az ültetendő fanemüek megjelölése mellett, a főszolgabírónak beterjeszteni s az ül j tetés csak a tervezetnek jóváhagyása után foganatosítható. 31. §. Az illető földtulajdonosnak (ulajdo- nát képező ültetvények minden hasznát a föld- tulajdonosok élvezik. 32. §. A földtulajdonos köteles azonban ezen fákat rendesen fenntartani, s ha azok bármelyike akár elemi csapás, akár rongálás miatt elpusztulna, vagy kivénülés folytán kivágatnék, azt az erre alkalmas legközelebbi időszakban hasonló ültetvénynyel pótolni, ha pedig ezeD kötelezettségének hivatalos felhívás daczára, a felhívásban meghatározott időben sem felelne meg, az illető tulajdonos költségére fog az hi - j vatalból beszereztetni és elültettetni. 33. §. Ott, hol az utak mellékei már befá- sitva vannak, a jelenlegi állapot fennfartatik, amennyiben azonban az ültetvények időközben elpusztulnának vagy kiirtatnának, azokat az illető földtulajdonosok jelen szabályrendeletnek megfelelőleg pótolni tartoznak. 34. §. Az útak melletti fák vagy ültetvények megrongálása az 1879. évi 40, t.-cz. 80. §-a értelmében kihágást képez, s a mezei rendd őrségi törvényben meghatározott kártérítésen fel lül három napig terjedhető elzárással és 20 frtigl terjedő pénzbüntetéssel büntetendő, 35. S: Az útkaparók és útbiztosok kötelei Bek a közutak mellett ültetett fákra felügyelni az azokon tapasztalt rongálásokat és pusztitáso kát a község elöljáróságánál és járási főszolga bírónál azonnal bejelenteni. 36. §. Az ültetvények kellő kiültetése, gon dozása, épségben fenntartása, a hiányok pótlása minden kár vagy rongálás elleni megvédése fel lett őrködni az illető községi elöljárónak szigorin kötelességévé tétetik, s azok e tekintetben mu lasztás vagy hanyagság miatt felelősséggel tar toznak. 37. §. Jelen szabályrendelet szigorú végre hajtása a járási főszolgabiráknak és polgármes temek kötelessége, kik jogosítva vannak jelen szabályrendelet sikeres végrehajtása czéljából egy vagy több véleményező bizottságot alakítani a azoknak szakértő útmutatása szerint eljárni 38. §| Ezen szabályrendelet életbeléptetése tekintetében következők rendeltetnek : A vármegye területén létező községek, va lamint Gyula város képviselőtestülete kötelesek az útak mellékeinek befásítására nézve beülte tési tervezetet készíteni s azt a 30. §. szerint a főszolgabíróhoz ezen szabályrendelet életbeléptét követőleg fél év alatt beterjeszteni, kik valamint Gyula város polgármestere e terveze teket véleményük kapcsában 15 nap alatt a vármegye alispánjához beterjesztik. A tervezetben meghatározandó az ültetendő fák faja, kora, beszerzési helye, a kiültetes idő pontja, azon körülmény, hogy az útak teljes be fásítása hány évre osztatik fel, hogy az egyn fák egymástól hány méter távolságra ültetendok az ültetéshez szükséges gödrök mily méretekkel ásandók. A tervezethez rajz is csatolandó, me lyen az egyes birtokok szélei is, s a fák hely kitüntetve legyenek. A vármegye alispánja a beérkezett tervi zeteket és főszolgabírói, illetve polgármester jelentéseket véleményezés végett a várm. gaz dasági egyesületnek megküldi, s^ az egyesület véleményének is figyelembe vételével^ határoz a tervezetek felett, s az elfogadhatókat jóváhagyási záradékkal látja el s végrehajtás végett a köz ségeknek kiküldi. A hatóságilag jóváhagyott tervezetben 1 tüntetett fáknak az ugyanott megjelölt helyeki leendő kiültetése a tervezett jóváhagyás utó való évben megkezdendő, évenkint folytatandó es legkésőbb hat év alatt múlhatlanúl befejezendő Ezen határidőnek elmulasztása miatt, a mulasztásban vétkes község, illetőleg város és földtulajdonosok szigorúan büntetendők, esetleg az ültetvények kiültetése ugyanazok költségére hatóság által eszközöltetik. 39. §. Az útak befásításához szükséges cse meték beszerzési költségeit a községek köz munka-pénztáraikból tartoznak fedezni,^ s e czél ból a szükségletet közmunka pénztári költség vetéseikbe felvenni. A várm. közuti-alap az útak befásítására szintén igénybe vehető akként, hogy abból a községek segélylyel láttatnak el. — E czélra az 1893—1900-ik évek költségvetéseibe bizonyos összeg mindig felveendő. 40. §. Kihágási ügyekben 1-ső fokban főszolgabíró, illetőleg a rendőrkapitány, 2-od fokban az alispán, s 3-ad fokban a belügyminisztérium bíráskodik. A szabályrendelet egyem rendelkezéseinek megsértése miatt felmerülő esel tekben 1-ső fokúlag a főszolgabíró vagy polgári mester, 2-od fokúlag az alispán és 3-ad fokúlag a vármegyei közigazgatási bizottság határoz.^ 41. § Ezen szabályrendelet ellen vétők] fagy cselekvők, amennyiben vétsógök nem esik íz 1879. évi LX. t.-cz. 80. §-nak rendelkezése alá, kihágást követnek el, s 2 írttól 50 frtigl terjedhető pénzbüntetéssel, s ennek behajthat-J lansága esetén, 12 órától 5 napig terjedhető el| zárással fognak büntettetni. 42. §. Az 1879 LX. t.-cz. 80. §-a alapján kiszabott pénzbüntetésekből befolyt összegek, a hivatkozott törvényczikk 12. §-a értelmében, az 1887. évi V, t.-cz. 27. §-ban jelzett czélokra, szabályrendelet alapján kiszabott bírságok ellenben az illető községi közúti pénztár javára for ditandók. Gyula, 1892. ápril 28. Dr. Fábry Sándor, várm. főjegyző. nek kamatját minden év junius 8 ikán a szegé nyebbsorsú legjobb tanulók között fogják szét osztani. A komlósi intelligens fiatalság, jubileum napján junialist is fog rendezni. Kinevezés. Reiszig Ede főispán Sárost/ Gyulát a tiszti ügyész, Oppenheimer Józsefet pe dig a csabai főszolgabíró mellé közigazgatás gyakornoknak nevezte ki. A megyés püspöknek Csabán történt fényes fogadtatását már lapunk múlt heti számában je leztük. Pótlólag még megírjuk, hogy kíséretében Winterhalter Antal kanonok és dr. Schweiger Rezső püspöki titkár voltak. Gerláról Csabái' kisérték még Reiszig Ede főispán, Wenckheim Géza s Dénes grófok, Kny Antal békési plebá nos stb. A Belicsey Géza által vezetett díszes bandérium élén és az összes harangok zúgása mellett vonult be a festői menet Csabára; a kör gátnál nagyszámú női küldöttség üdvözölie i püspököt, kinek Seiler Elek szolgabiró neje igen szép virágcsokrot adott át. A püspök a városba érve a templomba ment, hol imát mondott, az után a parochián a tisztelgéseket fogadta. Más nap, vasárnap délelőtt fényes segédlet mellett misét s azután igen szép szent beszédet mondott nem csak a róm. kath., hanem egyéb hitfeleke zetü nagyszámú hallgatóság lelki épülésére. Ez után következett a bérmálási szentség kiosztása, ami csaknem délutáni 1 óráig eltartott. Ebédelőtt Szeberényi Lajos lelkész vezetése alatt az ág. evang. egyház küldöttsége tisztelgett, ami úgy püspökre, mint a közönségre igen jó benyomást tön. Péky ez. kanonok és kath. lelkész nagy diszebédén a csabai intelligenczia s a katonai tisztikar csaknem teljes számban részt vett, és a lelkes toasztokban sem volt természetesen hiány. Három óra után Schlauch fogatára ült s hosszú kocsisor kisérte el a békési határig Schlauch püspök Békésen. Lélekemelő ünnepély színhelye volt f. hó 23-án Békés városa; a nemzeti lobogókkal, virágokkal gazdagon feldi szitett utczákon már a reggeli órákban csoportosan járt-kelt a nép s a városháza előtt felállított pompás diadal kapunak ezren és ezron siettek bámulatára. Délután 3 órakor 40 tagból álló magyar csikós-bandérium kíséretében a város intelligens közönsége, Dr. Bodoky Zoltán, járási főszolgabíró vezetése alatt a határhoz ment, hogy ott fogadják a kutholikus egyház főpásztorát. Ot órakor érkezett Csabára Schlauch püspök a határhoz, kíséretében a csabai előkelőség szintén szép lovas bandériummal. A menet a határná megállt s a csabai járás főszolgabirája rövid sza vakban vett búcsút a főpásztortól. Utánna dr. Bodoky Zoltán, mint a békési járás főszolgabirája Eiiek. Békésvármegye hódoló feliratát, a király koronázásának 25 éves jubileuma alkalmából, lapunk els# czikkéül közöljük. A felirat szövege: dr. Fábry Sándor vármegyénk jeles főjegyzőjének ékes tollát dicséri s ha pályadij volna kitűzve, joggal versenyezhetne a legszebbek között is kitüntetésért. Maga a felirat, mint tárgy, Morzsányi József készítménye. Chamois bőr, bordeaux pe- luche betétekkel és zománcz szegélylyel, a kül- lapon Békésvármegye czimere zománcban, a belső készítmény fehér moir selyem, a szöveg gyönyörű kallifagrikus, felül ő felségeik monog- rammjával. Tót-Komlós község szépen ünnepli meg a király 25 éves megkoronázásának jubileumát. A képviselőtestület ugyanis hétfői közgyűlésén 1000 frtot szavazott meg a jubileum emlékére, melyüdvözölte. Tartalmas beszéde észrevehetőleg kellemes hatást tett a püspökre, amit az szívélyes válaszában is hangsúlyozott. Ezután a kiséret megindult a város felé, elől a lovasrendőrség, utána a bandérium, a püspök fogata és a többi, mintegy 60 díszes fogat. A menet sebes vágtatva ért a városba, hol ezer és ezer ember tolongott az utczákon ; az ablakokból fehér kendőkkel üdvözölték a magas vendéget; .néhol még, a kerítés és háztetők is el voltak foglalva. A városház előtti diadalkapu alatt a város bírája üdvözölte a főpásztort, mig a templom előtt Hajnal Róza k. a. nyújtott neki át díszes csokrot. Midőn menet a templom előtt megállott, a körülfekvő nagy terjedelmű piacztér szorongásig megtelt emberekkel. Legalább 10,000 ember volt ott egy tömegben. Megérkezés után fél órával a püspök hatóság és testületek tisztelgését fogadta, kiket másnap a bérmálás befejeztével nagy részben ő meglátogatott. Az érkezés napján este fél 9 órakor nagyszerű fáklyásmenet éltette Schlauchot. Mezey Lajos városi főjegyző adott kifejezést csinos beszédében az egész város tiszteletének, kérve az ünnepeltet, hogy mint politikai faktor is támogassa e sokat szenvedett várost. A püspök nyájas válaszában, — melyet többször megszakítottak a lelkes „éljen“-ek — jóakaratáról biztosította a város polgárait, de megjegyezte, hogy ő „nem politikai küldetésben jár itt, hanem bekét hirdetni jött Békés városába.“ A plébánián adott nagy ebédre a város előkelőségei közül többen hivatalosak voltak. Másnap reggel bérma- utját folytatta a püspök s Mezo-Berénybe ment, hova a békési bandérium és közönség nagy része elkísérte. A váláskor megjegyezte, hogy „a csabai fogadtatás szép volt“, de „a békési olyan, a minőt régen nem látott.“ Mindenesetre méltányolni lehet ezen lelkes fogadtatást, ha tekintetbe vesszük, hogy a Békésen lakó 27,000 lólekből alig van pár száz osalád római katholikus. A kik nem ünnepelhették benne egyházuk apostolát, azok a tudomány apostolának hódoltak. Jegyzői vizsga. A vármegye tavaszi rendes közgyűlése alkalmából öten jelentkeztek és bocsáttattak községjegyzői szigorlatra. A szigorlók Bácsi Dani gyomai, Pre'nyi Lajos dobozi, Szath- mári Gábor békési, Laczkó Péter gyulai s Golián Lajos szarvasi községi hivatalnokok, mindnyájan sikerrel tették le a vizsgát és a két bizottság által kvalifikáltattak. Járási állatorvos Gyulán. Említettük, hogy a gyulai járási állatorvos hivatalos állásáról lemondott. A leköszönés egyik indoka volt ama körülmény, hogy a kétegyházi marharakodó állomásnál felmerülő szakértői teendők nem voltak rábízva, noha Kétegyháza község az ő hatáskörébe tartozott. Most a földmivelésügyi minisztérium, a vármegyéhez intézett leiratában hajlandó a kétegyházi marharakodó állomás szakértői teendőivel a megválasztandó uj járási állatorvost megbízni, oly feltétel mellett azonban, hogy az illető Kétegyházán tartozzék lakni. így talán fog ez állásra alkalmas pályázó találkozni, de ha a járási állatorvos Kétegyházán lakik, akkor nincs értelme, hogy miért járuljon Gy-Vári vagy Doboz községe a mai arányban fizetéséhez, mikor Doboz a gyulai, békési s csabai állatorvosokhoz köny- nyebben hozzájuthat, mint a Kétegyházán lakni köteles járási állatorvoshoz, — és ugyanúgy iGy.-Vári községe is. A gyulai kör, Gziffra Imre elnöklete alatt múlt vasárnap délután rendkivüli közgyűlést tartott, melyen a tagok szép számban vettek részt. A választmány indítványa a régebbi időkről adósoknak a körből való kirekesztésüket illetőleg, özbejött lemondás és egyéb körülmények folytán tárgytalanná vált, de elvi szempontból som lett volna elfogadva. A kaszinó volt helyiségének tulajdonosa által, a lakás bérletéért formált követelése jogossága kitűnvén, a még esedékes összeg kiutalványoztatott. A kaszinó vendéglős, özv. Démusz Lajosné fizetése 150 forinttal emeltetett. A fizetésemelés hatálya azonban csak egy évre terjed ki és a kaszinó pénzügyi viszonyaitól függ, hogy az továbbra is fentartassék. A aszinónak a békésmegyei takarékpénztárral zeniben levő két rendbeli váltója, az igazgatóság hozzájárulásával, egy kötvényi adóssággá változtatott át. Hoffmann Mihály az ügyészi- állásról leköszönvén, helyére egyhangúlag dr. Folln/ann János választatott meg. A jegyzői állás betöltése, mely Keller István lemondása folytán vált szükségessé, már nem ment olyan simán. Amely állásra rendesen kötéllel fogják az embert, most két jelölt (habár nem egyúttal két eflektáns is) volt. A győzelmes jelölt érdekében napok óta folyó heves kortézia folyt, különösen az „arany ifjúság“ körében, mig a jegyzői tisztséget igaz ügybuzgalommal teljesített helyettes jegyző mellett a „vének“ (pardon!) buzgólkod- tak. És csakugyan névszerinti szavazásra került dolog, melynek eredményéül dr. Ladies László neve 20 szavazattal, Máthé Géza 17 szavazata ellenében diadalmasan került ki — a kalapból. Az arany ifjúság, győzelmét, a »Piád“ pártot is őszintén megható frenetikus lelkesedéssel fogadta. A diadalmámor hatása alatt — hihetet- en dolog, de megtörtént — hogy „esetleges indítvány“ sem tétetett. Végül jól esik konstatálnunk, hogy a közgyűlés, bármennyire élénk és gát, otromba nagy lábait átnyújtotta mellém a padra és fütyörészett. Hát még mikor megérkeztem. Szerecsére Dazsi barátommal, a ki már akkor hivatalba volt. O csak eligazított, úgy ahogy. De azért idegenül éreztem én magam egész addig, mig az a csúnya, ripacsos doktor ki nem mondta, hogy: „Tauglich“ és ennek a nagy dicsőségnek az örömére be nem ültünk az én Dazsi barátommal a „Zöld a Vadász“-ba. Itt már gyakorlott téren mozogtam. Minden úgy ment, mintha csak otthon lettem volna. Előbb csendesen, azután melegebben, azután a lelkesedés tetőpontja után, akar csak otthon, arra ébredtem fel a Dazsi barátom lakásán, hogy nincs egy árva krajezárom sem. Ez már nagy sor abban az idegen világban. De nagy zavarba megsem jöttem, mert tudtam, hogy mit szoktak csinálni ilyenkor azok, kik már ilyen helyzetben voltak. Sürgő nyöztem a szokott rövidséggel: „Apám pénzt" 1 A Dazsi barátom órája „vágódott“ be a telegramm áráért. Mig ebből tartott, még csak tűrhető volt a várakozás a pénz után, de miután ez is elfogyott és pénz még sem jött nagyon beborult az ég felettem. Ebed idején a sétatérre jártam s úgy elnéztem, hogy az úrivilág hogy töri magát a jégen, hogy jó étvágya legyen, engem meg gyötör az étvágy az ebédért, a melyet seholsem főztek meg a számomra. Vacsora idején gibiczkedni mentem a „Tauffer kávéházba“ egy-egy „kunststukk“ némileg úgy hatott reám, mint egy porczió foghagymás rostélyos. fa ütegem nem könyörült. Szörnyű egy hetet éltem keresztül. A külsőm is züllésnek indult, elmehettem volna minden aggodalom nélkül vándorló legénynek, gondolkoztam is rajta, hanem jobb tervem akadt: beállók fináncznak 1 Oda mindenféle embert bevesznek hát még aki katona viselt ember. Én pedig az vagyok már több, mint egy hete. El is indultam hogy melegibe végrehajtom a tervet, mikor megszólít valaki hátulról: Urfil Hátranézek, nagyot ugróm és őrömköny- nyes szemekkel borulok a nyakába Debre- czeni polgár Deák Péter uramnak, a mi ut- czánkból a Tyúkólutczából. Vigyen hazai többet nem tudtam neki szólani a nagy örömtől. Harmadnap déltájon otthon voltam. Köny- nyes szemekkel borult a nyakamba az egész família, azt hitték, hogy már egyenesen el is vittek valami háborúba. Hanem én hidegen fejtettem le az ölelő karokat és zordon hangon mint egy szélbali honatya interpelláltam meg az öreget: Miért nem küldött pénzt? Küldtem, fiam — mondja az öreg _küldtem, a katonasághoz küldtem. Oda? No, ott nem kerestem, éppen csak ott nem kerestem. Láttam, hogy az öregemnek, hogy derül jobban jobban a homloka, nyilván arra gondolt, hogy én itthon vagyok, a pénz is itthon lessz. Nekem meg egyébb gondolatom volt. Tudtam hogy a pénzt a postáról ha vissza jön, nekem kézbesítik s előre láttam a háborút, a mi ebből keletkezik. A hatodik kézen is járhatott már a pénz, amikor az öregen felhőbe borult homlokkal kérdezte tőlem: Hova tetted a pénzt? Hova? Elköltöttem Szatmárt, mikor besoroztak katonának. III. Mikor berukkoltam. Hát tehettem én arról hogy nem tudtam a katonai törvényt? Hiszen én egyátalában semmiféle törvényt nem ismertem abban az időben. Nem is volt reá szükségem. Hiszen ha félre léptem a jó útból, a mi iskolai direktorunk, behívott, megcsinálta ő a törvényt ott nyomban felettem, soha sem kellett nekem annál jobb törvény, mit ügyeltem én a véderő törvényre? Az öregem tudhatta volna, mert ő esküdt is volt valaha, de ő sem tudta. Ez volt a baj. Szörnyű história kerekedett ebből. Mikor Szathmárt besoroztak freiwilligos- nak, kifundáltuk az öregemmel, hogy most már 26 esztendős koromig azt az esztendőt adom a németnek; a melyiket akarom. Várunk még vele, mig erősödöm. Ebben a reménységben elmentem Enyedre, hogy csináljanak belőlem papot. Eltelt már két hónap, én tudtam már két zsidó betűt, határozottan megtudtam külöm- böztetni azt is, hogy a „csombordi-rizling“ nemesebb nedű, mint a „juhos-dombi“-jár- dovan, ilyen szépen haladtam az ismeretek megszerzésében, midőn jött egy levél, kétfejű sas volt a pecsétjén. A „Két Hattyu“-ban levő zsidó pinezér olvasta ki belőle, hogyha nem rukkolok, be rögtön katonának Kolozsvárra, hát zsandárral visznek, Nem hittem neki. Istancziát Írtam, hogy várjanak még, mert én itt igen jól érzem magamat. Két hét múlva megjött a válasz, két jól megtermett zsandár személyében. Pakoltam. Szurony közzé fogtak, kikisérték az indóházhoz és Kolozsvárt beszámoltak velem kapitány Maximovicsnak. Mikor kapitány Maximovics megértette, hogy ki vagyok, oda jött elibem, bütykös ujjaival megfogta az állam és taszította felfelé, az arcza elváltozott és egy szörnyüt kiálltott: „Áhá“ll Borzasztó volt az orczájának a figurája, iszonyúbb volt a hang, a mi kijött a torkán A szája nyitva maradt, szemei ki voltak dül- ledve, én pedig ijedten kaptam a fejemhez hogy vájjon nem harapta e le az a vérszomjas fenevad. Nem. Hanem elkísért az óbesterhez, ahol majd szét szedtek szóval és villogó tekintetekkel és végre is belökettek egy lyukba, a hol reám borult a sötétség éjjel és nappal egyaránt. Négy napig tartott ez a mulatság, a melyben annyit mégis tanultam, hogy milyen nagyszerűen lehet az embernek, mikor a kurta vasat reá teszik, a térdivei megtörölni az arczát. Mikor ennek is vége volt, freiter Bogo- csány vett müértő kezei közzé. Két hét alatt úgy bedressirozott a cs. .kir. (akkor még nem volt és) hadi tudományba, hogy hiba nélkül megtudtam volna csinálni a königréczi hires futást ■ Enyed-féle. Gyulafi Endre.
