Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-03 / 15. szám

15-ik szám.

Gyula, 1892. április lO-éa.

XI. évfolyam«

Szerkesztőség:

Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap < i szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 frt — kr. ; | Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr. 1;

Társadalmi és közgazdászat! hetilap

MEGJELENIK MINDERT VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tnlajdonos: ^DoToa,^ Tátnos.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések 1; és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora I0 kr.

M _ I

............................

Hí

r etések felvétetnek. Bu apesten. Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fűrdö-utcza 4. szám, aasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. Sútö-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon

Virágvasárnap.

Ismét megérkezél, szép Virágvasárnap, üdvözöllek tégedet én is a fesel ni kezdő tavasz e reményt csillogtató pontján, midőn magasztos múltadhoz híven, kibontod évenkint az uj életet, üdülést és feltámadást jelképző zászlódat, mely végig lobog hegyeken és völgyeken mindenütt.

Hát csak jól esik minden rabnak a szabadulás, mély alvónak nehéz és nyomasztó álom után a felébredés, üldözöttnek a menedék: nekünk is jól esik a remény újabb lombosodását érezni kebelünkben, jól esett ama hajdankorban megjöttödet üdvözölni a választott népnek, kedves Virágvasárnap, hiszen akkor hintődött szélyel az első virágvasárnapi áldott napsugár, mely a Jeruzsálembe vonuló szabaditóra lövellett, a ki Nem jött királyi fényes bíborban,

Sem fegyverekkel zörgő táborban l

A mindenható világitó napja ma is sugárol, fénytengerben ringatja a kertek virággá pattogó színes fáit, melyeket a döngicsélő méhek ezerei vesznek véghetetlen ostrom alá. A légkör ma is körül ömöl benünket, egy-egy rész illatot rabolva innét-onnét, frisebb érzékenységgel látva el szagló szerveinket és milyen jól esik az ismét zöldülő tenyészet látása, kint és bent, kertben és mezőkön, miként vágyakozunk a szabad természet ölére!

Az aki egy ily napon, mint szabaditó, lett üdvözölve a fényes Jeruzsálem utczáin, békességet, szelídséget hintett szélyel, az alázatosságot példázta egész viseletével, életével. Minket maiakat aligha meg nem vert a békételenség átka, a bosszúság olthatlan szomja, és a gőg felfújt csillogása. Nem nagyon keressük az alkalmat ezeknek legyőzésére, a világ javai után futkosás közben nem érünk rá, hogy magunkba tekintsünk, hogy belsőnket vizsgálat alá vegyünk. Elmélkedni, áh mire való az ? Bepillantani lelkünk mélyébe ? Ez felesleges valami. Az idő pénz, azzá akarjuk tenni még azt is, a mennyibe lelkünk vizsgálata kerül és ezen gondolkozás közben elvesztettük lelkünk himporát, a tiszta vallásos érzelmet, mély pedig egyedül boldogíthat csendben és vészben. A lelkitáplálék keresésére nem jut időnk; de nincs is arra szükség, egy bolond ábránd, mondják sokan, tartják még többen. De az okosabbak nem így szólnak, ők elismerik, hogy legfőbb üdvömet ne abban keressem, mit e nyomorúlt földi élet nyújthat!

„Harczold a hit által való nemes harczot, ragaszkodjál az örök élethez, melyre hivattattál (I. Tini, 6, 12.) Jézus tanítványának eme szózata, melyet hozzá intézett, legyen az örök könyörü- let intő szava tehozzád, óh ember társam 1 legyen megmásithatlan jelszavad a bűnös hajlamokkal és vétkes szenvedélyekkel (pedig hány keblet nem dúlnak ezek?) vívandó harczokban. Harczold a hit által való harczot, valamint harczolta azt Jézus ; győzd le magadban az emberit, mint legyőzte azt Krisztus, hogy cselekedhessél és gondolkozhassál istenien." (Ahitat órái.)

Lelkem virága, édes hitem, mely bennem élsz és működői: vajha teremnél olyan bőven, mint a minő gazdagon hintették a virágokat és pálma ágakat a szabadító útjára egy ily napon. Ez lenne lelkem és egész valóm magasztossága, fenséges felemelkedése, legtisztább érzelme, mely a keresztyén hitet leghübben jellemzi, melyet el kell sajátitni nekünk is; ki erre nem képes, ki saját büszke eVt-jét helyezi minden egyéb fölibe (és ez ma általánosan mondható); abban nem lakozik Jézus tanításainak szelleme. Az igazi keresztyénnek élete legyen hasonló Jézuséhoz ; feledkezzék meg önmagáról és éljen egyedül mások boldogitásának, nem gondolva a földi porral és a megváltó tanításainak szellemét hordva egyedül szívében. (Ahitat órái.)

Felséges forduló pontja volna ez életünknek hft épen ma tekintenénk mélyen lelkűnkbe, ha

e nap hintené reánk, mint megváltozott emberekre az ó áldó fényét. De hát lehetséges volna ez ? Miért ne ? Az akarat legyőz mindent, vajha ma aratnok a diadalmat azok felett, melyek földfeletti nagyságra és önzéstelenségre képtelenné tesznek minket.

Óh lelkem ! hozz virágokat, szent buzgóság virágait 1

Hozd eg felé emelkedő hited zöld pálmaágait.

Hogy hintsem be virágosán, utaidat szent Jézusom.

Rácz János.

Alakítsunk vármegyei tűzoltó szövetséget.

Mióta a b.-pesti önk. tűzoltó testület a hosszas küzdelem gyümölcseként évenkint szaktanfolyamot rendez, s az ország egyes vidékeit ellátja szakértő tűzoltókkal, azóta az intézmény, valljuk meg, nagy lendületet nyert.

A kormány, a főváros végre belátták ennek nagy horderejét, s ma már nem csak erkölcsi támogatásban részesitik ezen érdemes testületet; de sőt évenként előbbi 5000 — utóbbi pedig 1000 forinttal se- gélyzi is.

A szaktanfolyamot végzett passionátus egyének aztán magukkal vivén az elvetett magvat, az intézmény megkedveltetésóvel az hova tovább erősbbülve életerős fává növi ki magát. Uj testületek keletkeznek, s a meglevők pedig szakszerűen vezettetnek.

Annyira jutottunk, hogy az ellenszenv hova-tovább enyészik, a tűzöltászat barátainak száma pedig napról-napranövekedik.

És ez igy van jól !

A tűzoltó testület ez időszerint már nem parádéskodó számba menő veterán egylet, hanem minden érdek nélkül működő emberbaráti intézmény, melyet támogat elsősorban a kormány, de sajnos ! eredményében nem a várt sikerrel.

Mert hát meg van a kormány rendelet, de csak papíron. A tűzoltók három részre osztattak fel, u. m. díjazott, (hivatásos) önkéntes és köteles tűzoltóságra. A hol a két előbbinek szervezése bármi okból nem sikerül, ott a rendelet megjelenésétől számítva a községek 20—40 éves férfi lakóiból községi tűzoltóság szervezendő és életbe léptetendő.

Az a „bizonyos egy év“ már régóta letelt s községeink nagy része daczára mindennek semmiféle tűzoltósággal nem bir, mert az összeírás talán még valaminek sem mondható, — legalább eredményében nem.

Hogy ki itt a hibás ? nem keressük, nem kutatjuk, annyit azonban mondhatunk, hogy a kiadott kormány rendeletek és ukázok daczára, községeink nagyrésze olyan primitiv módon van felszerelve, a felszerel vények olyan miserabilis karban vannak, miszerint semmit nem csudálko- zunk, ha a tüzet, részben a felszerelés elégtelensége, rosszasága, avagy pedig az újabb szerkezetű gépek kezelésében való járatlanságuk miatt el nem tudják oltani, sok esetben pedig a vész színhelyére sem kó pesek elérkezni rendes időben.

Községeink egy részének csak akkor jut eszébe, hogy gépe is van, mikor „jam proximus ardet Ucalegon.“ Ilyenkor aztán olyan jelenetek játszódnak le, a melyek bosszúságra, kaczajra, majd sajnálkozásra indítják a szemlélőt.

Mert az ilyen kivonulást ám látni kell 1

Mikor az a bizonyos „vén robotos“,

ott a magasban szokatlan módon oldalba! üti a nagy harangot, lesz sürgés, forgás, kiabálás, összevissza szaladgálás, szóval bábeli zavar a fecskendők körül. A tensur okosabb akar lenni a nemzetes urnái — a díszes egyenruhás községi cseléd, ki magát előljárósági tagnak véli, — a „hálja kend“-del szemben magának vindicálja a szakértelmet. Mikor aztán megérkezik a „legtekintélyesebb“ teszem fel „biró uram ő kegyelme,“ a jegyző, szolgabiró, avagy talán éppen a jfőszölgabiró, ki előtt a nagy ké- püsködő szakértők azonnal jónak látják megfeledkezni tudományukról, — kiderül a kis titok, hogy a hordó folyik, az apacsavar nem pászol az anyacsavarral, hogy a fecskendő nem akaródzik mozogni, a hogy a szakértő kívánja, mert hát egész véletlenül berozsdásodott, — hanem csak úgy, amint ő akarja, t. i. amint tőle telik; a nyomó tömlő apacsavarát nem válalja a szi- vótömlő anyacsavarja, vagy mint egyik községünkben megesett, hogy a fecskendőbe a viz befagyott, akkor aztán haragszik, dühöng a legmagasabb, ígér a többek közt akasztófát is, aminek azonban szerencsére legfeljebb csak egy kis gyenge fegyelmi vizsgálattali ijesztgetés lesz az eredménye, a legutolsó községi közeg pedig t. i. a „szakértő“ oly barátságos „simogatást“ kap a szintén lehurrogott rendőr káplártól, a melyet kétannyiért sem adna oda.

Ezzel aztán befejezést nyer a hivatalos processus, a tűz újabb kiütéséig. Feledésbe mennek az akasztófák, fenyegetések, orrok és azok a bizonyos „simogatás“-ok. A szerelvények húzzák a rövidebbet; — mert most még rosszabb karban vannak mint előbb; mert a sok szakértő mind rontott rajtok valamit.

Ezek nem nagyítások, hanem szomorú tények, s a ki ismeri községi viszonyainkat s nem huny szemet, bizonyára igazat adand nekünk.

Szerény véleményünk szerint, mindez másként lenne, ha minden község a kormány rendeletnek megfelelőleg bármiféle tűzoltósággal bírna, és ha azok tulajdonait képező kötelezett szerelvényeit, gépeit a nemes vármegye, a külföld példájára évenkint legalább egyszer t. i. tavasszal szakértővel felülvizsgáltatná és a kormány rendeletet vaskézzel hajtaná végre.

A szakértői felülvizsgálat kérdésének fejtegetése ez alkalommal czélunkat nem képezvén, — áttérünk tulajdonképpeni tárgyunkra, a szövetség alakítására, a melynek létesítését lelkűnkön viseljük.

A megyénkben lévő díjazott, önkéntes és köteles tűzoltóság alakítsa meg, más megyék példájára a vármegyei tűzoltó szövetséget. Ez által a többi előnyök közt talán azt is elérjük, hogy ezideig tűzoltósággal nem biró községeink korábban meg- alakitandják testületüket.

Az általunk már kidolgozott és tárgyalásra váró szabályokat, vázlatban bemutatjuk s melegen ajánljuk bajtársaink szives figyelmébe.

Testületünk székhelye természetesen Gyula, czime : „Bókésvármegyei tűzoltó szövetség“ — czélja pedig: egyesülés utján a tüzoltóügy terjesztése, tökéletesbbi- tése és a testületeknek egyenlő elvek szerinti szervezése lenne.

Czéljainkat elérhetnék:

Gyárak, telepek tűzbiztosságának fokozása iránt teendő javaslatok, szakvélemények adása s e tárgybani felolvasások s megbeszélések rendezése; — a megye*

beli tűzoltó testületek szervezése és begyakorlásában való segédkezés által; — továbbá: a belszervezet, rangjelzés, vezetés, gyakorlásban lehető egyöntetűség létesítése, a tűzeseteknéli kölcsönös támogatás, közös gyakorlatok, kivonulások, összejövetelek utján a bajtársi viszony s összetartozás istápolása; — végre a szolgálatban megsérült tűzoltók és azok hát- rahagyottjainak segélyzése által.

A szövetség tagjai: rendes, pártoló, alapitó és tiszteletbeliek lennének.

A tagoknak úgy jogai, mint kötelezettségei körvonaloztatnának; nemkülönben a testület megszűnése és feloszlása is.

A szövetség vagyonát a tagok járulékai, adományok és egyéb jövedelmek képeznék.

A szövetség vezetésére hivatott közegek : parancsnokok gyűlése, (közgyűlés) és a választmány (elnökség) lennének; kör- vonaloztatnék úgy a parancsnokok, mint az elnökség gyűléseinek jogai és kötelességei, nem különben az elnök, alelnök, jegyző, pénztárnok és parancsnokoké is.

Megállapittatnék a gyűlések határozat képessége, nem különben peres kérdésekben a becsület bíróság illetékessége, az alapszabályok módosítása, és a szövetség feloszlása.

Ezen szerény indítványomat azon kérelem mellett van szerencsém a bajtársak és a tűzoltászat barátainak szíves figyelmébe ajánlani, miszerint erre vonatkozó nézeteiket e lap hasábjain kifejteni, és a felvetett eszmét tisztázni szíveskedjenek, hogy mielőbb mi is büszke gyönyörtől dagadó kebellel mondhassuk ei: íme a Kanaán közepén levő vármegyének is van tűzoltói szövetsége! De legyen is! — mert hiszen a tűzoltói intézmény, illetve az e czélra való egyesülés, mint a rajongva szeretett magyar főherczeg, József ö fensége mondá: „Egy neme a sportnak, nemzeti és állami, vagyoni, emberbaráti és hazafias szempontból oly fontos, hogy több érdeklődést követelhet, mint a milyenben részesül.“

Egyesüljünk hát. Szép a czól, s ha összetartunk, veszteni mi nem fogunk. S ne feledjük azt a megdönthetien axiómát, hogy „Concordia res pervae crescunt, di- scordia maximae dilabuntur.“

Chriszto Miklós»

A vármegye rendkívüli közgyűlése

(ápril 4.)

Reiszig Ede elnöklő főispán közgyűlést megnyitó beszédében jelzi, hogy ezen rendkívüli közgyűlés egybehirására a csabai katonai laktanya lépitésének ügye szolgált okúi, amikor is a szép számmal egybegyült 100—120 tagok szívélyes üdvözlése után a tanácskozást megnyitja.

Ezen rendkívüli közgyűlés főtárgya — mint az elnöki megnyitó beszédben is jelezve lett, a \csabai laktanya építési ügye volt, mely nagyfontosságú ügynek tárgyalása teljes 2 óra hosszát vette igénybe. A tanácskozás folyamán felszól- laltak : Ladies György, Korossy László, Keller Imre, Vidovszky János, Jancsovics Pál alispán, Beliczey Rezső, Beliczey István, Lendvay Mátyás, Haviár Lajos, Göndöcs Benedek, Cs. Demkó József, Nagy Károly, Fábry Károly és Oláh György bizottsági tagok, az ügyben kiküldött bizottsági jelentés, s az ez alapon hivott állandó választmányi javaslat felolvastatván, vette kezdetét a fent elősoroltak felszóllalásai, Ladies b. tag határozottan ellene van az állandó választmányi javaslatnak.

Haviár Lajos sem fogadja azt el, hanem javasolja, hogy a kaszárnya épités ügyét a megye vegye kezébe, mig a többi felszóllalók — többkevesebb módosításokkal azt elfogadják, mig nem az elnök elrendeli a névszerinti szavazást arra nézve, hogy kik fogadják el az állandó választ-