Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-03-20 / 13. szám
13-ik szám XI. évfolyam Gyula, 1892. márczius 27-én, Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova I lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vittza. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 1 50 » Évnegyedre . 1. » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászeiti hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToa<37‘ Tános. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyiit-tér sora 10 kr. rS*är<vi:S’öOv&är», Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Előfizetési felhívás a 1892. évi II. negyedére. Tisztelettel kérjük lapunk azon pártolóit, kiknek előfizetése e hó végén lejár, annak mielőbbi szives megújítására, hogy a szétküldésben zavarok ne merüljenek fel. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán jegyezvék, s az legczélszerübben postautalványon tehető meg, czimezve: A „Békés“ kiadó-hivatalához Gyulán A csabai laktanya építése. A jövő hó 4-én tartandó vármegyei rendkívüli közgyűlés egyik leglényegesebb tárgya a csabai gyalogsági laktanya építésének ügye. Lényeges és érdekes ügy; lényeges, mert százezrekre menő értékről van '-gzó, és érdekes, mert a törvényhatósági közgyűlés nagyjelentőségű elvi határozat hozatalra kénytelen, amellett sok mindenféle érdeket a méltányosság és igazság keretében kielégíteni és kiegyenliteni hivatott. Az ügy keletkezése egy évtizedre vihető vissza, amidőn tudtunkkal Csaba község azon kérése és nyilatkozata adta meg a kezdetet, hogy Csaba nem épit laktanyát, de telket adni hajlandó. 1883-ban vegyes bizottságilag megáilapittatott az épitési terület és programm ; 1885-ben próbafúrások foganatosíttattak ; majd 1888ban pályázat utján beszereztettek az ösz- szes tervezetek. Ezen tervek többszöri átdolgozás után végre a folyó évben véglegesen helybenhagyattak és a temesvári cs. és kir. hadtestparancsnokság által miniszteri meghatalmazás alapján pár hét előtt kiadatott az épitési engedély. Időközben mozgalom indult meg Csabán az iránt, hogy megfelelő feltételek mellett a község maga épitse fel a kaszárnyát. A törvényhatósági közgyűlés javaslat- tételre már régebben egy bizottságot küldött ki s ez a megyebizottsági tagoknak megküldött jegyzőkönyv szerint meghatározott feltételek mellett Csaba község által véleményezi a kaszárnyát felépittetni — az évi dotátiót 8000 írtban javasolván megállapítani. A vármegye katonai elszállásolási alapja fizetne 25 évig évenkint 8000 frtot, összesen tehát 200,000 frtot s akkor Csaba községé lesz a kaszárnya, amelyre az előterjesztett számítás szerint 25 évig évenkint 2500 frtot, összesen tehát 62,500 frtot költött — oly feltétellel, hogy az abban elszállásolt katonaságért a laktanya fennállásáig a vármegye részéről semmiféle megtérítésre igénye nem lesz. Hát ez véleményünk szerint az ajándékozással határos. Mert, hogy a kaszárnya épitési költségeihez a vármegye közönsége 76 %-kal járuljon s mégis Csaba tulajdona legyen az, amely 24 °/0 ot fizet — az nem lehet se méltányos, se törvényes. Mert mi az egész törvényes alap arra nézve, hogy Csaba épitse a kaszárnyát ? Az 1879. évi XXXVII. t. ez. 3. §-ának a) pontja, mely a kaszárnyát építő községek [részére „aránylagos évi kártalanítást'1 enged meg. Hát hol van itt a kár, hol a kártalanítás és hol az aránylagosság ? Mi a vármegyének a baszna abból, hogy magát 6000 frt eddigi pótadó helyett ezentúl 25 esztendeig évi 8000 írttal terheli meg ? Az, hogy 25 év múlva a Csabán maradó s a kaszárnyában elszállásolt katonaság, pénzébe nem kerül. Ezen majdani, netaláni előnyéért a jövő ivadéknak fizessen a mostani lakosság 200,000 frtot. De hátha a katonaság nem marad Csabán, vagy nem marad abban az épületben ? És mi Csaba község haszna a 62,500 frt kiadásból ? Az, hogy egy oly vagyont szerez, rnely 25 év múlva százezereket ér és 10—12 ezer forintot jövedelmez még akkor is, ha a katonaság nem használja. Ezekből világos, hogy a kártalanítás mérve túlságos. De még a számitáshoz is szó fér; 250,000 frt teljesen elegendő az összes létesítmények költségeire, mert a számítás bőséges. Ez pedig 25 évi amor- tisátió mellett 7 °/0-ra, 50 éves mellett pedig 5'3 %-ra beszerezhető. Az évi szükséglet tehát 17,500 frt, illetőleg 13,250 frt. Hozzáadva a 2200 frt évi fentartási költséget s levonva a 11,200 frt évi.térit- ményt, mit a katonai kincstár fizet, marad fedezetlen kiadás gyanánt évenkint 8500 frt, illetőleg 4250 frt. Sőt még ezen ösz- szegek is kisebbedni fognak, mert egyfelől az építésnél megtakarítások érhetők el, másfelől Csaba legközelebb remélhetőleg más lakbér osztályba jut s akkor az évi bér mintegy 1000 írttal megnagyobbodik. Mindezeknélfogva részünkről azt tartanánk leghelyesebbnek, ha a csabai gyalogsági laktanyát az 1879. évi XXXVII. t. ez. 3. §. c) pontja alapján a katonai elszállásolási alap, vagyis a vármegye maga építené, mert az építés a mostani helyzethez képest, amidőn az évi kiadás mintegy 6000 frt, valószinű haszonnal jár ugyan, de természetszerűleg bizonyos koczkázattal is. A koczkázatot csak nagy haszon reményében vállalhatja a katonai elszállásolási alap s igy Csaba község is. Ha pedig a laktanyát mégis más építi, mint az elszállásolási alap, akkor az évi kártalanítás nem lehet nagyobb 20 —25 °/0- nál, ami 25 éves kölcsönt feltételezve 10,500 frt évi szükségletnél 2100—2650 frt, 8500 írtnál pedig 1700—2100 frt. De még ezen esetre is világosan és határozottan megállapítandó azon jogviszony, mely 25 év múlva bármely eshetőség bekövetkezésekor előáll. Részünkről, Csaba városa helyén, nem is mennénk bele az építésbe, mert: 1) A koczkázat megfelelő haszonnal a fentiek értelmében teljesen meg nem fizethető. 2) Mert a községi szervezet jelen alakjában esetleg rövid ideig áll fenn s kérdés alkalmas lesz-e a helyébe jövő az ilyen sok gondot éB dolgot adó ügy intézésére. De nem is való ilyesmi most se a községnek! Van annak dolga, működési tere elég! Csak azt végezze jól, közmegelégedésre. 3) Mert akár a város, akár a vármegye épitse, csak a városé marad a kaszái1 - nyaépitésből és a katonaság állandó elszállásolásából eredő közvetett haszon, ami nem kicsinyelhető, és amit Csaba meg is érdemel. Ezekben igyekeztünk a csabai kaszárnya ügyről nézeteinket tágyilagosan előadni és ajánljuk azokat a megyebizottsági Büki Lázár urain bankói. Irta: Rudnyánszky Gyula. Hejh, boldog, régi jó idők 1 Beh hamar meg is fordult a magyar ember sorsa 1 Még mikor én gyerek voltam, pedig nem is olyan régen, mert hiszen még alig alig, hogy kopaszodni kezdek, — hát bizony az én gyerek koromban, tizenöt-husz esztendővel ezelőtt beh más világ járta ! Muzsika szó, dinom-dánom kerekedett minden alkalomra, s a vidám társaságok ki nem fogytak a tréfából. A lakadalom három hétig tartott; öt vármegye fiatalsága tánczol- tatta végig a menyasszonyt; harmincz kocsin vándorolt a násznép faluról-falura, mig végre a fiatal párt szélnek eresztették. Névnap, szüret, falu búcsúja, disznótor, keresztelő, megyegyülés, de sőt ősz idején az esős, csúnya idő is titulus volt a kedélyes összejövetelekre. Ebből az időből ösmertem Büki Lázár uramat. Nagy kopasz feje, hosszú deres szakálla ; mélyen lekonyuló vastag bajusza volt, sarkantyús csizmát, piros köves szürke atti- lát, kilenczrét kacskaringós czifra himvarásos kostököt és ezüst kupaku öblös tajték pipát viselt. Viselte biz ö ezt az utóbbit is, mert csakúgy vele volt mindég, akár a szakálla. Szívesen látták minden háznál. Pedig nem volt ám valami nagy ember. Csak afféle kurta nemes volt ő kegyelme hétszilvafás, minden egyéb dominium nélkül. Tornáczos háza állt a falu közepén, szilvás kert húzódott le háza mögött a folyóig; ezen felül hat egész hold szántó föld, meg egy fél hold szőlőjelzökövébe mohosodott bele az őbe- csületes ősi nevének a két kezdőbetűje, « B. L. Ennél egyebe nem volt a kerek világon. Azaz dehogy is nem volt 1 Minden héten más-más úri háznál tanyázott. Volt neki nagy- értékű ezüst órája, melyet ugyan soha senki nem látott, de melyet ő a napóleoni hadakozások dicsőséges idejében egy vitéz közhuszárnak ajándékozott hogy életét megmentette, (ötven évvel a — születése előtt I Aztán hogy tudott tánczolni 1 Felpattant az asztal tetejére, a boros üvegek közzé, s ott aprózta ki a kopogóst, ' olyan vadvirágos szenvedéllyel, —hogy két oldalt dőltek a mulató urak. Aztán nagyszerű kortes volt, nagyszájú nagytorku, nagyfokosu kortes. No meg a tréfához is jaj beh nagyon értett: Négy napi czéczó után felhasitották az újdonatúj vadgalambszin magyar nadrágját meg se haragudott érette. Felültette a czi- gányt a rettenetesen befütött kályha tetejére s a prímásnak ott kellett rikatni a szárazfát. Fidibusznak használta a kettéhasitott tizes bankó egyik felét, a másikat a vályogvetőnek adta. Felgyújtották alatta a zsuppót, melyen aludt — S a jó ég tudná, mi mindent cselekedett ő másokkal, — és mi mindent cselekedtek | vele mások, — a mi mind az urambátyámék mulatására szolgált, s nemes Büki Lázár uram sohase haragudott meg. Élte a világát; tizenkét esztendeig szakadatlanul — vendég volt . . . Hanem hát hová lett az a fölséges aranykor! Az úri házak kidőlt-bedőlt kapuja élőit térdig áll a dudva. Nem szól odabenn a nóta legföllebb az egerek ezinezognak éjjel az árendás gabonáján, lévén mostanában az ősi kastély a bérlő uraság magtára. Büki Lázár uram korhadó öreg fa most már. Hetekig hónapokig nem mozdul ki odvá- ból. Utálja megveti ezt a sarkából kifordult világot. Nyomorog, éhezik, rongyos, hanem azért nem tagadja meg a vérét. Tizenhat holdnyi birtokát felibe műveli egy iparkodó gazda. A szőlejében Istenjóvoltából megte" rém tíz akó bor, az anyjuk baromfit nevel, két kocza is hízik valahogy az ólban a hajdani egycsövű fegyverrel Büki Lázár uram éjjelente ki-kioson a háttérbe lesre, s vasárnap nyulpecsenye kerül az asztalra. A fia — Tihamér, prédikátumos, koronás névjegye van neki, s diurnista a megyénél huszonnyolez forint havi fizetéssel. Büki Lázár uramnak zörög a csontja, néha csak úgy dülöng, mintha részeg volna, pedig — éhes. Hanem azért nem adja meg magát. Szidja az emberi fajt és nem fizet adót. Vagyis, hogy az igazságnál maradjak, fizet biz ö, de csak az erőszaknak engedve, az — utolsó órában. Tizenhárom forint és 65 krajezár az évi egyenes adója. Nemes Büki Lázár uram ezt a vérdijat szépen összekuporgatja, s oda zsugorítja az, okmány-ládájába, a nemesi ármálisa mellé. De azért nem fizet körmeszalcadtáig. — Megintik, exekválják, bírságolják —■ mindhiába, — a legutolsó napig a füle bojtját se mozdítja. Mikor aztán a bíró a tizenkettedik órában bekopog hozzá s nagy alázatosan előadja, hogy már mind együtt van az adópénz, csak épen az a pár forint hiányzik, — akkor végre leolvassa Ő is a maga 13 frt 65 kraj- czárját. De nem ereszti útnak a bankót szó nélkül. Mindegyik forintnak a szélére ráitt valamit. Reszketős kézzel, nagy ákombákom betűkkel: „Pusztulunk, veszünk 1“ — „Hun- ezut a német!" — „Hitvány a világi" — „Vége a magyarnak !“ — ezek a nerozetes Büki uram adóba fizetett bankóinak a rendes jelszavai .... . . . S lám hiába gúnyolták, nevették az öreg kuruezot ezért a bogaráért. A szól- lősi biró bezzeg áldja érte. Úgy történt a dolog, hogy a múlt héten haza került Szőllősre a Csipkés Laczi, az elcsapott urasági inas. Vasárnap nagy hejje-hujját csaptak a korcsmában. Ennek okáért a biró nem ment be a halomra gyűlt adópénzzel a messze eső székvárosba, hanem hétfőre halasztotta az útját. Hétfőn virradóra pedig eltűnt az adópénz a ládából. A bíró majd hogy szörnyet nem halt ijedtében. Ki lophatta el a pénzt ? Három napig ütötték bottal a tolvaj nyomát. Negyednapra aztán nemes Büki Lázár uram beállított a biróhóz és kivágott az asztalra három darab összegyűrt egyes forintot. — Ismeri-e kend ezt a pénzt, biró „ur l A biró megismerte, csak egy pillantást vetett rá. A Büki Lázár uram adóba fizetett bankói voltak, ezzel a három jelszóval megbélyegezve : „Hunczut a német!“, „Pusztulunk, veszünk 1“ és „Hitvány a világi" Alig pár napja, hogy lefizette az — adóba. 8 Büki Lázár uram akkornap délben kapta mind a hármat kölcsön Csipkés Laczitól. így vezettek a szőllősi adópénz tolvajának a nyomára a Büki Lázár uram bankói.
