Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-27 / 49. szám

49-ik szám

Gyula, 1892. cLeczember 4-én

XI. évfolyam

Szerkesztőség:

Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij :

Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 | 25 »

Eyyes szám ára 10 kr. i

KÉS.

Társadalmi és közgazdászati hetilap

MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToa^sr János.

Eladó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések es nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

f Nyílt-tér sora 10 kr.

% . ;

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: (Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. szám. Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

Országos vásárok korlátozása.

A bókésmegyei gazdasági-egylet választmányának múlt vasárnap, november 26-án tartott ülését alább egész terjedelemben közöljük, s anélkül, hogy a fölmerült valóban érdekes tárgyak valameny- nyiének bírálatába bocsátkoznánk, kénytelenek vagyunk egy tárgyra nézve 1 gazdasági-egylet igen tisztelt választmányával ellenkező nézetet hangoztatni.

Ezen egy tárgy pedig a választmányi ülés második pontja: a vásárkérdés.

A vásárkérdés nálunk már nem mai keletű; nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a kérdés már 30 óven túl datálódik ; oka pedig nézetünk szerint már még az előtt 10 évről kezdődik, azou időtől, midó'n a város — részben, | mezőváros és falu fogalom egy kalap alá csapva, majdnem egyenlő jogokkal, de terhesebb és egyenlő kötelezettségekkel is ruháztatott fel. Kezdetét vette pedig ez történelmünk gyászos évei után, midőn a »Gleichberechtigung« volt a jelszó.

Nem tudjuk, hogy a gazdasági-egylet választmányának tárgyalására miként került a kérdés; nem vélünk azonban csalódni, ha annak megoldását boldog emlékű Baross Gábor kereskedelmi miniszternek elődei porlepte függő kérdéseinek megoldásául véljük előidézve; mert any- nyit tudunk, hogy a törvényhatóságokhoz még az ó’ idejében jött rendelet, miszerint minden vásártartó község tartozik igazolni jogát, melynél fogva a vásár tartását gyakorolja.

A közügyekre befolyástól távol állván, nem tudjuk, hogy eme rendeletnek elég lett-e már, vagy mikép lett elég téve?

Utazás Békésre."

— Egy bukott jelölt naplójából. —

Irta: Kaas Ivor.

Hétfőn este történt, hogy Proff kollégám berohan hozzám, oly örömsugárzó arczczal mint a ki jó hirt hoz s megszólit: „Kérem, Kaas ur, itt van a deputáció,“ s hogy megértsjm, kimagyarázta, hogy Békésre hívnak képviselő- jelöltnek. „Mondja, kérem, hogy nem vagyok idehaza.“ — „Nem lehet, mert a nemzeti pártkörből azt telefonozták a „Budapesti Hirlap*- hoz, hogy együtt Utaztak fel s látták, mikor a vonatról leszállt.“ Elgondolkoztam, hogy mit tévő legyek, mikor a vacsoránál belép Ivánka Oszkár képviselő az üzenettel, hogy a pártkörben várnak reám, jöjjön rögtön. Az udvariasság parancsának engedve, egy konfortáblin .elrobogtunk.

A kör tele volt képviselőkkel és küldöttséggel. Már én akkor Békésen ki voltam kiáltva jelöltnek. — Ezt tudatták velem ékesen szóló beszéddel. Szabadkoztam, hogy sehol a világon soha többé képviselő lenni nem kívánok, hogy hiba lenne egy mandátum miatt a függetlenségi párttal összetűzni, fontolják meg a dolgot s előbb értekezzenek a függetlenségi párttal, de nem használt semmit, mert az én jó barátaim engemet olyannyira szeretnek, hogy leküldték Békésre megbukni. Se baj, próbáltam én ezt már ötször; szépen bukni is művészet. Szerdán már vasutaztunk, nagy kisérettel, végig a tenger rónaságon.

Következtek a mozgalmas napok, mind- összevéve nem több háromnál. Érdekesek rám

* A „Budapesti Hírlap“ hétfői számából.

lehet, hogy a boldog emlékűnek utódja, mint függő kérdést vévén át, nagy emlékű mentorának utaiu haladva, szándékozik e rég vajúdó, de rég is pihenő ügyet megoldani és befejezéséhez vinni.

A vásározás ügyeinek rendezése az iparosok körébon merült fel mindjárt az 1872-ik évi ipartörvény megalkotása után ; már 1875—76-ban — belátva annak az iparosságra sérelmes voltát — 72áí7i Károly, az országos iparegyesület elnökének kezdeményezése folytán Budapesten értekezleteket tartottak, mely értekezletek eredménye az 1872. évi ipartörvény sérelmes pontjai elleni intézkedés megtétele volt.

Hosszabb tanácskozás után a teendők iránti vélemények egyöntetűsége mellett kilencz pont tűnt fel olyannak, mely orvoslást igéuyel ; és ezek között mint hatodik pont : >az országos- és hetivásárok rendezése.« Az 1879-ik évi május 31-én és junius 1-én Budapesten tartott második országos iparos gyűlés volt hivatva arra, hogy az előadók által készitett javaslatok felett diskussziót folytatva határozzon és a határozat minden egyes tárgynál többek hozzászóllása és beható tanácskozás után a szakelőadók véleményével fogadtatott el.

Csak a vásározás korlátozásáról kifej tett diskussióra szorítkozva, ennél egyhangúlag határozatba ment kérvényezni a magas kormánynál :

1. Hogy a forgalom igényeit túlhaladó mértékben engedélyezett nagyszámú országos és hetivásárok az ipar erdőkéit mélyen sértik, s hogy ennélfogva a vásár-ügynek a törvényhozás utján leendő gyökeres szabályozása sürgősen szükséges.

2. A szabályozás által azon elv érvényesítendő, hogy a vásártartás csakis oly községeknek engedhető meg, melyek lakosaik és különézve, mert felfedeztem Békés városát. Festői szép alföldi város, középen a két Körössel, mely szélesen pihen mélyen kimosott medrében ; zugó veszedelmét ásott csatorna vezeti el a város alatt, mely magas körtöltéssel pán- czéllal övezte testét. Messzelátó három templom tornya körül, bőséges helyen épült a terjedelmes város, kényelmes házakkal, nagy udvarokkal, árnyas kertekkel, csupa tisztaság minden lakása, kivül, belül. Az oszlopos tor- náczok, magyaros mintákkal színesen szegélyezve, jó módot és ízlést árulnak el; elszórtan sok ablaku úri házak sárgán tűnnek ki a meszelt falak és deszkakerítések közül. A sarkokon és a főutezán kirakatos boltok mutatják, hogy ez nem falu, hanem város. Emeletes iskolák, egy nagy gőzmalom, s a luxussal tüntető városi „bérház* : vigadó, kaszinó, polgári kör, kávéház és vendégfogadó egy fedél alatt, a modern igényeknek kimagasló objektumai. Pompás kőut vezet a pályaházhoz, azt és a szárnyvasutat is a város épittettj. Téglagyalogjárók és pallók teszik lehetségessé nagy sárvíz idején is a járó-kelőknek a közlekedést. Kivilágítás is van már, de csak irányt mutatni a sötétségben. Nagy, erős köhidak kötik össze a folyón keresztül a városrészeket s a kilátás ezekről a befagyott folyó tükrét kisérö házsorokra s a mozgalmas utczákra elragadóan szép.

Ép, erős, egészséges magyar nép gazdálkodik ez áldott helyen. Ilyenkor vígan éli világát. Disznótoroknak van most az ideje, jó csigalevessel és ízletes paprikás káposztával. Saját termésű bora nem látott vizet, sem spirituszt s tiszta buzakenyere a kalácsnál jobb izü; mindenik háziasszony büszke a kenyerére, mert azt maga sütötte. Pántlikás vőfélyek vezetése alatt kettős sorokban büszkén lépked a násznép, elül $ férfiak, azután az asszonyfálék,

nősen iparosaik számánál, továbbá helyi központi minőségüknél fogva oly árúforgalom színhelyei lehetnek, mely arányban álljon a vásárlátogatási versenynyel járó nagy idővesztegetéssel és költségekkel.

3. A fentebbi elv tekintetbe vételével tör- vényhozásilag megállapitandók azon normativ szabályok, melyek irányadók legyenek az uj vásárok engedéíyezhetésére és arra nézve, hogy az 1848 óta vásárjogot nyert községek közül melyek és mily mértékben tarthassák meg jövőre is vásártartási jogukat.

A7. akkor bővebben indokolt javaslat előadója éppen e lapok szerkesztője volt; javaslatát nem ő maga kezdeményezte, hanem kezdeményezték Békésmegye iparosai, még pedig Csabán 1875. év nyarán, s igy az abban kifejtett nézetek éppen megyénkből indulva ki, nem helyezkedhetünk a bókésmegyei gazdasági-egylet választmányának azon álláspontjára, hogy a vásárok szükségét „a gazdasági czikkek és különösen az állatvásárok teszik'1; s igy azoknak különösen egy napra szoritása a gazdákra igen sérelmes lenne.

Az 1869. évi második országos iparos gyűlésen nemcsak iparosok voltak jelen, hanem képviseltette ott magát az országos gazdasági-egylet is Galgóczy Károly tagja által; és ez nemcsak hogy ellenezte volna gaadasági szempontból az indítványt, hanem tanulmánya alapján statistikailag kimutatta azt, hogy a túlságos vásározás által mennyi gazdasági munkaerő is vona- tik el a rendes foglalkozástól, hogy a vásár rok erkölcsileg mily károsan hatnak népünkre, s igy készséggel járult hozzá az országos gazdasági-egylet nevében ahoz, hogy a létező vásárok átvizsgálás alá vétessenek s a vásárszabadalmak jövőbeu korlátozhassanak.

végül a muzsikás czigányok, rrert a lakodal maknak is most van a rendje, a magyar vise' let jól áll az erőteljes alakoknak. Rongyos szegénységet, béna koldust nem látsz az ut- czákon, ilyen itt talán nincs is ? S az a szép, csöndes magaviselet! Kortesvilág van, még sincs duhajkodás, még a korcsmákban sem úgy, mint egyebütt.

Szerelmes lettem ebbe a városba, mely megbuktatott. De hát azért jöttem én Békésbe, hogy képviselőnek megválasztassam ? Éppen nem, igen jól tudtam, hogy meg fogok bukni, hisz a deputáció vezére: Mezey főjegyző ur azon kezdte meghivójá., hogy aka- rok-e lejönni Békésre megbukni ? őszinte volt s én hittem neki s a mint leérkeztem még a vasúti kocsiban bocsánatot kért, hogy 1 'fá rasztottak biztos bukásra. Se ők nem ámítottak, se magamat egy pillanatig nem ámítottam hiú reményekkel, hanem megírtam haza, hogy az én pártom Békésen „törpe minoritás.“ Nekem tehát könnyű volt bukni, mert győzni nem akartam. Hát miért mentem le — kérdezi mindenki. A dolog egyszerű; mert hívtak, mert küldtek és mert politikai beszédei akartam mondani. Hirdetni szerettem a nemzeti párt és a függetlenségi' párt szövetségét és a szabadelvű párt és kormánya ellen való háborút, ezzel a politikai helyzet tisztázásához kivántam hozzájárulni, mivel hogy Eötvös Károly és az Egyetértés, Szilágyi Dezsővel szövetkezve, megrontani és felbontani iparkodnak a fegyverbarátságot, melyet részben én kötöttem meg Irányi Dániellel. A féltékenység pártpolitikája ellen a szélső balon, mely kezd ismét lábra kapni, akartam nyilvánosan demonstrálni. Ez indított engemet arra, hogy a meghívást Békésre elfogadjam, hol semmi kilátásom nem volt magválasztatni, míg sok jobbreményü kerületet visszautasítottam. Ezt

Nem idézzük e tekintetben tartott valóban frapans adatokkal indokolt beszédét; a ki arról meggyőződést akar szerezni, annak a második országos iparos gyűlésnek e tárgyra vonatkozó emlékkönyvét szívesen rendelkezésére bocsájtjuk ; de any- nyit állítunk és bátran állíthatónk, hogy az iparosok vásárokat korlátozó rezolu- cziói, a mezőgazdasággal foglalkozókban is viszhangra találtak.

Különben a vásárok kérdéseinek megoldásánál nem az alföldi nagy városok lehetnek az irányadók; minden valamire való város bir annyi értelmi képességgel, hogy vásárjainak tartamát szabályréndeletileg képes megállapítani. A vásárok engedélyezésénél csak azon uzus ítélendő el, hogy derűre-borur^minden legkissebb községnek sőt pusztának is vásár engedélyeztetik vagy mondjuk elnézetik, tekintetnélkül arra, hogy nehány kilometer távolságra fekvő nagyobb város vagy község lakosságának érdeke ez által sértve van-e vagy nem. Hisz tény az ma, hogy városoktól, 5—8 kilométerre eső községek is heti vagy országos vásártartási jogosultságot nyernek.

Ha a gazdasági-egylet t. választmánya vindikálja magának a kérdésben a véleményezést, azt helyeseljük: annyit azonban megjegyezhetünk, hogy vásárok engedélyezésénél nem csak a szomszéd törvényhatóságok, de a szomszéd községek is megkérdezve lesznek véleményük nyi lvánitására, s ott akárhányszor a jó szomszédi viszony féntartásának érdeke győzött a közérdek rovására.

Mi e kérdésnél a magunk részéről csak azt óhajtjuk, hogy annak megoldásánál vétessenek figyelembe az 1879. évben tartott második országos iparos gyűlés

persze előre be nem vallhittam, de most beismerem s Pap Elek tanúm, hogy igazat mondok. Mint jó barátok, kölcsönös beleegyezéssel mentünk le Békésre korteskedni egymás ellen, mint jó barátok találkoztunk ott és mint jó barátok kezet szorítva jöttünk vissza, ö a győztes és én a legyőzött. Hogy mások mit tettek, rám nem tartozik, de ennél kedélyesebb pártviadal jelöltek között talán még soha sem volt Magyarországon. Tiszteltük egymás személyét és pártállását s a világért sem akartam a függetlenségi párttal összeveszni.

De azért komédiát nem játszottam s bár előre tudtam az eredményt, mint jelölt polgártársaim iránt tartozó kötelességgel végig küzdöttem a harezot velük elveim és pártunk mellett. Délig szavaztak, akkor, mint megbeszéltük volt, visszaléptem, mert nem volt értelme a munka folytatásának a hidegben, késő estig. Tudtuk, hogy 1700 választó közül nemzeti párti van 3—400, de ezek között a békési értelmiség nagyobb része. Mikor az elnök Meskó Lászlónak a mandátumot a tanácsteremben átadta, több párthivem kíséretében oda mentem s én voltam első, ki az uj képviselőt mint a nép választottját és ellenzékit melegen üdvözöltem. Csillogó szemekkel fogtunk kezet, békét és szövetséget kötöttünk; magunk is meg voltunk hatva s a békési polgárok is, kik e testvéries ünnep szemtanúi lehettek.

Békésen húsz esztendő óta nem volt választás, csak egyhangú. A megboldogult Irányi Dániel itt egy generácziót nevelt magának s elvei a népben mélyen meggyökereztek. Tiz olvasókörben s Szegody ref. főtisztelendő uram főnöksége alatt a függetlenségi párt kitünően van szervezve. Meglátogattam e köröket mind sorba, de sehol magam mellett, annál kevésbbé Meskó ellen egy szóval sem korteskedtem. Néhol szívesen, máshol tisztességesen fogadtak