Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-20 / 48. szám
azzal elégedve annál is inkább, mert főlermé nyűnk, a búza tiszta hozama is, messzire ma radt attól. De a mostaninál még előnyösebb kilátá saink is nyílnak azon esetben, ha a czukorrépa termelésébe mélyebben belemegyünk, mert az utóbbi időben — tekintettel czúkordús répánkra — élénk mozgalom tódult meg egy nagyobb szerű czukorgyárnak vármegyénk területén le endő létesítése érdekében, s miután ezen mozgalom élén vármegyénk egyik, — I közgazdaság fej lődése iránt melegen érdeklődő — ifjú főúr nagy- birtokosa áll, nincs okunk kétkedni, hogyha a czukorgyár üzeméhez első sorban megkivántató czukorrépa mennyiség termelésére gazdaközönségünk vállalkozik, ezen, mezőgazdaságunk jövőjére oly nagy horderejű eszme létesülni is fog, s ez által mezőgazdaságunk oly kedvező lendületet veend, melynek haszna kiszámitha tatlan; de épen azért, hogy ezen, vármegyén mezőgazdaságát, jószágtenyésztésót és munkás viszonyait kedvezőbbé s illetve jövedelmezőbbé átalakító eszme létesülhessen, szükséges, hogy gazdaközönségünk, saját jól felfogott érdekében is kezdje meg a czukorrépa termelését legalább kisebb területeken, eltekintve annak jövedelme voltától, — már csak azért is, hogy conservati’ hajlamú népünknek módot és alkalmat nyújtson a czukorrépa termelés módozatainak megismerő sére, 1 hogy ezáltal meggyőződést szerezhesse nek a kétkedők a czukorrépa termelésnek ta gadhatlanúl hasznos voltáról. Ez alkalommal, a midőn a czukorrőpater melésre a gazdakö önség figyelmét felhívni óhajt juk, csak arra figyelmeztetjük a termelni szándékozókat, hogy még most készítsék elő a répa alá használandó földet annyiban, hogy azt 25—32 cm. mélyeo .felszántsák. A békésmegyei gazdasági-egylet répater^ melési szakosztálya bárkinek és bármiben szil vesen áll szolgálatára, s nemcsak felajánlja e téren minden tekintetben szolgálatait, de egyszersmind fel is kéri a gazdaközönséget, hogy ha bármiben aggályai lennének, avagy a termelés körüli teendőkre nézve óhajtana tájékozást szerezni, szóval, minden idevágó kérdésben, szíveskedjék akár a szakosztály alulirt elnökéhez, akár a gazdasági-egylet titkárához, — ki egy Bzersmind a szakosztálynak jegyzője is, — Ul dúlni, s ők a legnagyobb készséggel nyújtanak la felvilágosítást. B. Csaba, 1892. november hó. Zlínszky István. Dr. Zsilinszky Endre, ■zakoszt. jegyző. szakoszt. elnök. A magyar hírlapirodalomról. Góthy Imrétől. I. (Folytatás.) Mily nagy kiterjedtséggel bir a hírlapirodalom, ha csak magát a tulajdonképoni hírlapot vesszük tekintetbe is, mily óriási tárgyat ölel dolgoz fel az ő tapintatosságával, szellemével. Ha most hozzá vesszük az egyes időközökben megjelenő folyóiratokat, szaklapokat, egyáltalán az ipar- és kereskedelemről, a tudomány- és művészetről nyilatkozó lapokat, melyeOly rétjén szeretem már . . . akar-e viszont szeretni ? Kérem, könyörgöm ne utasítson vissza. A válaszért személyesen eljön igaz tisztelője Dr. Remetey Jenő. Lujzika hátra veti magát karosszékében s kaczag — kaczag egész leikéből. Pompás 1 a komoly tanár úr, a szerelmes levél s a szerelmi vallomás .. . Majd ismét boszusan dobja oda a levelet. Ez mégis csak sok, nekem egy levelet, egy szerelmes levelet Írni! Jaj 1 ha ezt barátnőim tudnák 1 Hogy nevetnének rajtam 1 Az első pillanatban a — becsületsértés miatt — panasz emelésre gondol. De jaj 1 hisz akkor e levél tartalmát el kell mondania akkor mindenki tudnál Nem azt nem lehet. Tehetetlenül tombol. Oh 1 ez hallatlan Szőke göndör fejecskéjét kezére támasztja s gyönyörű kökény szemeivel — mintegy kihívón — folyton szemléli a levelet. . . s mindegyre komolyabbá kezd lenni . . . Elolvassa mégegyszer •.. többször egymásután .. . „Kérem, könyörgöm, ne utasítson vissza 1“ . . . A tanár úri az a komoly tanár úr, kér.. - könyörög . .. szeret... régen szeret. .. Nyugtalanul néz az órára. Három óra már. Jaj eljön. Istenem ! mit csináljon, mit mondjon ?. Ah 1 ez a levél! Rá se nézek, ha eljön Hezárkózom szobámba, Rózinak meghagyom hogy nem vagyok itthon. Igen, és pedig azonnal. Minden pillanatban itt lehet. Gyorsan lekapja sapkáját, midőn Jenő belép . .. Zavarában a levél boritékái dara bolja szét, „Jó napot Lujzikám 1 Pompásan illik a nagybácsi sapkája ! Soh’ se tegye le, nagyon szép benne. így ni!“ Jenő a már ledobott sapkát ismét* göndör hajára nyomja s mindkét kezét nyújtja oda. Lujzika nem fogadja el, meg se mozdul, ajkait daczosan fölbigyeszti, keze reszket, szeretné — amúgy igazában — jól megdorgálni ezt a neveletlen embert, de nem bir szólni . . . Jenő megfogja kezeit, fölemeli állát s sze tetteljesen néz reá. „Nézzen rám Lujzika most adja meg a választ.“ Gyöngéd pir önti el a leány arczát, aztán lassan fölveti hosszú selymes pilláit s könnytől nedves szemei találkoznak Jenőével. Sokáig néznek egymásra., mig Lujzika kaczagva — hogy csak úgy csordulnak könnyei — borul Jenő karjaiba, „akarom szeretni“ ... Jenő elragadtatva öleli magához, midőn a nagybácsi lép be az ajtón. „Teringettétl hát ez mit jelentsen?! Tanár úr megtiltom“ ... s tán még szólt volna, ha Lujzika oda nem repül s csókjaival le nem zárja ajkait. „Ne haragudj édes, kedves bá- csikám!“ Magyarázat helyett oda nyújtja a levelet. A bácsi elveszi aztán raegveregetve Jenő vállat mondja: „Na hallod, te egy remek ficzkó vagy ! Ezt bizony nem tételeztem volna föl rólad, hogy az én kis leányomat olyan ha mar elhódítod tőlem. Fiatalok, fiatalok ! Na hát legyetek csak boldogok!“ Elérzékenyülve veszi elő kis jegyzőkönyvét s bele irja : 1892 augusztus 18. „Lujzika“ első és utolsó szerelmes levele. I törekvésük magasztosságának tudatában nyugo iltan feszítik ki a hullámok között tova sikam Ihajójuk vitorláját, melyek a sajtót tisztán ragy Igóan vitték a szabadság partjához. Majd később az 1867-iki kiegyezés alka Imával, midőn a nemzet alkotmányát, törvér Iái tál szentesített jogait követelte: a sajtóna Imindazon megadott jog biztosíttatott, mely álti Iképes lett arra, hogy gyors fejlődése folytá ■ bátran versenyezhet bármely más állam hirlaj I irodai mával. Nem csupán szelleme, kiterjedtsége teszi őt nagygyá, hanem működésének hatása is, melj Nyel befolyást tud szerezni honunknak a világ történelem alakulásainak intézésébe íb. — És hirlap mindig, mindenekelőtt a hazáé, szellemé nek gyújtó lángja mindig a haza oltárán lobé gott; ott van ő mindig azok között, a kik letiport jogokért küzdenek és a dicsőség foká; mindig feljebb és feljebb hatolva magához emeli) igyekszik mindazt, mely őt törekvésében kima gaslóan segíti. A hirlap, — mely a mai kor Ízlésének kívánalmainak teljesen megfelel, — a műveltéé; a magasabb szellemi élet, a tudomány és művé szét emeltyűje gyanánt szolgál, mert a mii; magas niveaun áll a journalistika, ugyanazor színvonalon áll maga a műveltség is. n. Egyik természettaní törvény szerint minien akczió reakeziót szül, vagyis minden hatás- lak megvan az ő visszahatása. Sajnos, hogy ezer slszomoritó körülményt kell a magyar hirlapiro- lalomnál is konstatálnom. A nemes törzsből, áttyú hajtások nőnek ki, melyek a szárat honatyánként körülfonva, annak éltelő nedűjével áplálkoznak és ez által megmételyezik magát a fát. Ezen társadalmi rákfenét, revolver-journa istikának nevezik, mely mennél homályosabban, aennél rejtettebben működik, annál veszedelme- ebb és annál jobban igyekeznünk kell ennek iirtására. Mérges gomba ez, melyet ha egy he- yen eltiprunk, ismét más nő helyébe, hogy a atóságok figyelmét kikerülve, megmételyezzék íagát a társadalmat. — És vájjon kik maguk a evolver-journalisták ? Többnyire elzüllött, meg- élyegzett emberek, kik a becsületes munka hegeit a legtunyább megélhetési mód után vágyán, gyakran nem közönséges tehetségüket és teltetni képzettségüket arra használják fel, hogy uzsorás módra egyesektől, vagy társulatoktól, hízelgőén, vagy a legvakmerőbb módon pénzt csikarjanak ki. Valamely zuglap kihordója, mely egyszersmint belmunkatárs, vagy éppen szer kesztő is, bekopogtat pl. X -hez és pártfogásába ajánlja a lapját, inelybeu vastag kék czeruzával van aláhúzva a reá vonatkozó, dicsőítő közle mény, vagy feltünteti a külzetet, melyen X. a saját arczképét látja koszorúval övezve. Ennek hizeleg, hogy ő róla már a lapok is Írnak, sőt biographiáját röviden ismertetve arczképét is meghatottan nyújtja bankjegyekkel ékesített te nyerét a kihordónak, a ki egy ideig aztán nyugodtan hagyja elmélkedni X.-et az ő általánosan ismert egyéni nagysága felett. Ha azonban X. ur oly merész, hogy a megjutalmazás helyett, egyszerűen kilöki a tolakodót, a kinek a dicsőítése inkább lealázó, mint megtisztelő, akkor egykét hét múlva megkapja a legközelebbi szám tiszteletpéldányát, a melyben most is ott díszeleg a kék vonalak sora, de feléje már nem a leghizelgőbb szavak vannak X ről közölve. És a zugirászok nemcsak a, férfiakkal teszik ezt, hanem eléggé vakmerők a nőkkel szemben is a zsarolás e módját használni. — A közelmúlt időben alkalmam volt egy budapesti esküdtszéki tárgyaláson jelen lenni, melyen a felperes a népszínház egy közkedveltségü primadonnája, az alperes pedig egy ilyen „revolver- journalista“ volt, a ki állítása szerint a művészek érdekeinek inegvédelme/.ését tűzte ki a lap magasztos czéljául. A vád szerint az inkriminált czikk oly megalázó és a valótól nagyon is eltérő tényeket hozott nyilvánosságra, miszerint a művésznő szükségesnek látta becsületsértés és rágalmazás vétsége miatt, sajtóügyi feljelentést tenni, hogy a rágalmazás ellenében törvényes utón nyerjen elégtételt Midőn a törvényszék az esküdtek verdiktje szerint bűnösnek mondta ki és a sajtóvétség miatt már többször büntetett férfiút hat hónapi fogházzal és 500 forint pénzbüntetéssel sújtotta: ez magát meghajtva, mosolyogva mondá Zsitvay Leónak, a tárgyalás vezetőjéuek: nem baj az, nagyságos uram ! félév múlva uj lapot szerkesztek, addig is viszont szolgálat fejében, magamat a kir. ügyész úr pártfogásába ajánlom. (Vége köv.) Hírek. Újra főispán változás küszöbén állunk, ha a „Pesti Hirlap“ tegnapi számának „Legújabb* rovatában olvasható hir megvalósul, a miben különben, azok után amiknek már .7álltán Béla fő- ispáni kineveztetése alkalmával kifejezést adtunk, legkissebb okunk sincsen kételkedni. Legfeljebt az lep meg bennünket, hogy Tallián Bélának körünkből elmenetele, beiktatását követő alig pái héttel, tehát nagyon is rapid gyorsasággal következik be. A Pesti Hirlap értesülése szerint ugyanis, Hieronymi belügyminiszter, a Lukács György halála által megüresedett közigazgatási államtitkári állásra Tallián Béla békés- és csong- rádvármegyei főispánt szemelte ki és ez állási fel íb ajánlotta neki. A megyebizottsági tagok és a választókerületek száma. A népszámlálás eredményéhez képest tudvalevőleg fel kellett volna emelni a törvényhatósági bizottságok tágjainak számát s újra beosztani a választókerületeket is. Annak idején azonban a belügyminiszter, körrendeletileg felfüggesztette ezen törvény kívánta változtatásokat, mindaddig, mig e tárgyban ő maga nem tesz további intézkedést. Békésvármegye törvény- hatósága azonközbeu már keresztül is vitte a régi törvény igényelte változtatásokat, nevezetesen — mint annak idejében egész terjedelmében közöltük — megállapította az új választó kerületeket és a bizottsági tagok számát is, mely úgy a viriliseket mint a választottakat illetőleg az eddigiekhez képest tekintélyes emelkedést képviselt. Most ez a munka mind kárba veszett, amennyiben egy két paragrafusáé új törvény és annak alapján a vármegye közönségéhez intézett belügyminiszteri rendelet értelmében mindennek u régiben kell máradnia, a biz. tagok száma és a választó kerületek beosztása is az 1.880-iki alapon állapítandó meg. E szerint a vármegyének ezután is csak 218. választott és ugyanany- íyi virilis képviselője lészen. A virilisek lajstroma jövő évre ugyan már végérvényesen meg fan állapítva, de az új törvény folytán a név- egyzékből a 214-ik sorszámon túl felvett tagok i jegyzékből töröltetni fognak. Azt hisszük, hogy íz új törvény alkotta kivételes helyzet, nemcsak negtüri hanem igényli is a kivételes rendszabályt és a kivételes eljárási módot. A legtöbb időt fizető bizottsági tagok összeállitásával megbízott küldöttségnek és igazoló bizottságnak nem- tsak a bizottsági tagok felvétele, hanem a név- egyzékben foglalt egyének sorrendjének megál- apitása is hatáskörét képezte. És hogy a sor- end megállapítása körüli jogát tényleg gyako- olta is, bizonyítja az, hogy voltak akik felvol- ak ugyan véve a jegyzékbe, de kimutatták, hogy nagasabb adót fizetnek, mint amennyi az adó- livatalok részéről kimutattatott és a, bizottság az lyen felszóllalókat, adótételüknek megfelelő so- ozatban vette a jegyzékbe. Ezt annak a doku- nentálására hozzuk fel, hogy egészen felesleges , sorrendre nézve is megállapított virilis jegyeket újabban is bizottság elé terjeszteni s bi- ottságilag állapítani meg, hogy kik hagyandók neg, kik töröltessenek belőle, mert hiszen a vi- ilis jegyzék mint ilyen sorrendileg végérvényes évén, a 213-on felüliek minden újabbi bizottsági árgyalás nélkül egyszerűen törlendők. Ezen törést, mint az új törvény előidézte logikai következ- nényt1 a vármegye alispánja saját hatáskörében i megteheti, illetőleg ilyen értelemben, szakbi- ottsági ülés mellőzésével összehívandó rendkiüli megyei közgyűlésnek előterjesztést tehet. Írre az eljárásra ezélszervségi szempontból helye- ünk súlyt. Nevezetesen csak is ilyen utón le- Btséges az, hogy a folyó év végén kilépő vá- asztott tagok helyére újabb bizottsági tagok még % év folyamán választassanak, és súlyt kell rá elyeznünk, hogy ez megtörténjék. Választási mozgalmak Békésen. Midőn e orok nyomdafesték alul kikerülnek, akkorára a álasztás eredménye is publikálva lészen, de mikor Írjuk, akkor még a választási mozgatnak javában folynak és a kimenetelt illetőleg, nég megközelítő kombináczióba sem lehet bocsátkozni. Úgy áll a dolog, hogy a békésiek, kik húsz esztendő elforgása óta csak híréből ismerték a korteskedést, mintha egyszerre ki akarnák most a részüket venni és magukat kárpótolni két évtized mulasztásáért. Konsolidált pártokról alig lehet szó; nem az, vagy talán gkevésbó az a f.iggetlenségi s 48-as párt, mely — mint megírtuk — különben Meskó jelöltségét támogatja. Bármily rokonszenves volt a fogadntása, elmenetele után mégis az tűnt ki, hogy egyéniségével keveset hóditolt, és ha mégis megválasztják, ez leginkább Irányi iránti kegyeletből történik meg, ami egyébkint felléptetésének tiszteletreméltó tényezője is. Múlt vasárnapon — mint előrelátható volt — megjelent a küzdtéreu Csatár Zsigmond is, és délután a bérház erkélyéről^ mintegy óráig tartó nagy beszédet mondott óriási közönség előtt és konstatálnunk kell, hogy nagy sikerrel, ami különben szintén előrelátható volt. Mert azt meg kell neki adni, hogy a pórnép szája íze szerint különösen ott, ahol még nem ismerik, úgy mint Csatár, senki ■ sem tud boszélni, a keztyűt pedig épen háládatlan dolog vele szemben felvenni. — Nagy részben, mondhatni egészben Csatár felszínre kerültenek tudandó be, hogy az akcziótól már rgyszer visz- szalépett nemzeti párt, melyhez csaknem az egész intelligenczia és a jobb módú gazdák is csatlakoztak, komolyan tartva tőle, hogy Csatár, — noha a központi függetlenségi párt épen úgy tiltakozott. Békésen, mint először tiltakozott Gyulán is jelölése ellen — ezen tiltakozás daczára is meg fog választatni és igy az a nagy csapás fenyegeti Békést, hogy egy Irányi- örökébe egy Csatár fog beléülni: ezt, ha lehetséges, a város reputációja érdekében megakadályozandó, országos nevű jelöltet keresett, hogy ez által Csatár szereplésétől — ezen fordúlt meg a dolog _ a fi gyelmet elvonja. Nem tudható, vájjon igy is sikerült-e? mert az alsóbb néprétegeket any- nyira meghódította Csatár, hogy ha szavazásra kerül a dolog, mindenesetre ő marad a legfólel- mesebb ellenfél, de annyi bizonyos, hogy a lánglelkű s országos hírnevű Kaas Ivor báró, Csatár lehotőlege8 meggátlása érdekében léptetett fel a Csatár megjelenéséig már egyszer abdikált neműé- két a legkiválóbb szaktekintélyek alkotnak t na- melyek mindannyian a birlapnak egyes, nagyo fontos részét képezik: akkor könnyen megéri ,tá- hető lesz azon megbecsülhetlen haszon, mely e ipa oldalról magára a nemzetre háramlik. Az egye az nagyobb napisajtók, mind megannyi mikroeof ra, mosok, melyek az összes államoknak, össze ab- nemzeteknek politikai, társadalmi állását tűnte le- tik fel. la- Ha a művészet bármely oldalát vesszül ej tekintetbe, bármely irányban történt fokozato iy- haladását vizsgáljuk: azon tapasztalatra jutunk a miszerint még egy század előtt is a szellem itó élet minden terén nagyon visszamaradt nemze n- voltunk. Mintha a szellemi tétlenség álmát aludti Öt volna a magyar, oly annyira háttérbe szoruli is nála a művészet. Az aristokratia, a fő.iemesség H osztálya azt hitte, eleget tesz kötelesség, nek, ha a- mint mübarát, maecenas szerepel ezen a téren ik és úgyszólván restelte, méltóságán aluli dolog- s- nak tartotta művészettel foglalkozni, a közne- ié mességnél és polgárságnál pedig hiányzottak azon ;y legfontosabb eszközök, melyek által ennek eme- n lésében hatásosan közreműködhettek volna; a b hirlap volt az, mely a jót, a nemeset megvédel- :s mező, hivatásához híven, kitárt karokkal ölelte v fel az oly mostoha sorban részesülő testvérét, n | lett a művészet leghatalmasabb protoktora és- miut ilyen, szilárd kitartással egyengeti haladá- sáoak nagyon is göröngyes útját. Hiszen anya nyelvünk is a hírlapnak köszönheti fejlettségét tökélyét. Az ő érdeme, bogy oly virágos, szókban leggazdagabb nyelvvé lett a magyar, mely- lyel mindenki könnyedén, szabatosan kifejezheti , az ő gondolatait, eszméit. Bátran merem álli i tani, hogy a ki huzamosabb időn át minden i mástól eltekintve, csupán hírlapot olvas, az képes arra, hogy a műveltséget némileg elsajátítsál . és viszont azon férfi, legyen bár mély tudományul philosoph is, a ki hírlapot soha nem olvas, ál ta-1 lános műveltséggel nem bírhat. Még néhány évtized előtt az irodalom nagyi előnyben volt a journalistika felelt, a mikor isi az Írók és költők ünnepelt személyiségek voltak,! a hírlapok pedig óvatosan viselték magukat,! maguk a hirlapirók elzárkóztak dolgozó szobá-l jukba, visszavonultak otthonukba és csuk mun-| kálkodásuk eredménye által adták a nagy kö I zönség tudtára lételüket. Ezen időben vidéki hir-| lapok még nagyon csekély számban voltak a| vidéki hírlapokat, az úgynevezett levelezők pó-| tolták, a kik gyakran a vidék vezérférfiai is 1 voltak és a kiknek a nép ép oly örömmel adó i zott elismeréssel, mintha' valóságos lapszerkesz i tők lettek volna. — Ma már azonban, midőn a I vidéki hírlapirodalom is erősen fejlődik, midőn i alig van népesebb város hirlap nélkül, a jour- ; nalistikának ezen faját nagyon kevesen képvise- i ük és a hirlap elhomályositással fenyegeti magát í az irodalmat. I 1848—49-ben, midőn az egész világ forron- I gásban volt, midőn az emberek összege egy i háborgó tengerhez hasonlított, mely hullámaival i a kormány lépcsőjét nyaldosta, hogy a népjogot, ; szabadságát kivívja és a szenvedélytől felkorbá i csolva e’sodorni igyekezett mindent, mely czél- i jának útjában állott: a sajtó józan kormányosai 1
