Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-31 / 6. szám

G-ik szám* * 3 4 5 6 7 8 9 Gyula, 1892. február 7-én. XI. évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János ke­reskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa3r János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. ; Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fűrdö-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér, Sűtő-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hir­detési irodáiban, a szokott előnyős árakon Ipart Békésvármegyének! ív. Ekként ismerve vármegyénk ipari vi­szonyait, világos, hogy nálunk a háziipart és gyáripart kell és lehet fejleszteni, erő­síteni, illetőleg esetleg meghonosítani. A kézműiparosok itt-ott sanyarú sor­sán valamely intézkedés által segíteni nem lehet, azok boldogulásának feltételei nagy­részt tőlük maguktól függenek s csak kis részben teljesítheti azokat a fogyasztó kö­zönség jóindulata, rokonszenve. A kézmű­ipar támogatására szolgálnának az u. n. ipari raktárszövetkezetek, melyeknek czélja a tagokat állandóan foglalkoztatni, készít­ményeiket raktározni, elárusítani. Ettől azonban a kézműiparosok országszerte ide­genkednek s igy nincs kilátás reá, hogy ezen javukat czélzó intézményt a mi ipa­rosaink rokonszenvvel fogadnák,felkarolnák. A háziipart fejleszteni, erősíteni, ameny- nyiben pedig egyes mivelésre méltó és al­kalmas ágak vidékünkön nem fordulnának elő — meghonosítani véleményünk szerint legczélszerübben úgy kellene, hogy minél jnagyobb^számú-jtnás vidékbe]!; megfelelő munkásokat hozatnánk ide s a lehető ké­nyelmes, tetszetős alkalmat adnánk lakos­ságunknak arra, hogy valamely hasznos mellékfoglalkozást elsajátítson. A beho­zandó munkásoknak nemzetiségre, korra, vallásra, egyéniségre olyanoknak kellene lenniök, hogy azok népünkben ne csak ta­nulási vágyat, de bizonyos mérvű rokon- szenvet ébresszenek fel. Az iskolába járók az iskolában, a felnőttek más alkalmas he­lyeken, de mindenesetre kényelmes, kelle­mes módon kell, hogy eltanulják az illető iparágat. A felnőttek begyakorlása azért volna szükséges, mert nincs időnk egy em­Békésvármegye szabad csapatai * Irta i Oláh György. (Folytatás.) Ezen rendelet kibocsátása után csakhamar újabb felhívást bocsátott ki a honvédelmi bizott­mány; melyben a népfelkelés és a mozgó csa­patok szervezésére nézve kiadott rendelet végre­hajtását erélyesen sürgeti. A felhívás a következő volt: . ,A magyar néphez, A népfelkelés és ssabad mozgó (guerillaf csapatok iránt. A szabadság harczának népharcznak kell lenni. Ekkor a nép győzhetetlen. A népfelkelés már többször alkalmaztatott. Gyakran nagy sikerrel, mint Roth táborának el­fogásakor, néha nem felelt meg a siker a vára­kozásnak; minek oka az, hogy a felkelt nép csa­tarendbe állíttatott az ágyúk s ellenséges katona­ság elébe, mi nem lehet a népfelkelés rendeltetése. Ha a nép felkel, s nem csatarendben áll az ellenség homloka előtt, hanem azt ezernyi ezeréi­nek számával mint a hangya körülkeringeti, ki gyalog, ki lóháton, ki szekeres csoportban; hasz­nálja az éjt, midőn az ágyú hiában dörög, hasz­nálja azt, hogy a nép minden utat, ösvényt, hi­dat, bokrot ismer, eltakarít az ellenség elől min­den élelmet, nyakára gyújt, a mit nyakára gyúj­tani lehet, elvágja társzekereit, nem hagyja soha pihenni, felriasztja az álom karjaiból, reá csap oldalt, reá csap hátulról; ha csatarendbe sorozza * Mutatvány szerzőnek „Békéevármegye 1848—1849." Qibnü, Bsytó alatt levő II. kötetéből. beröltőn át várakozni ; továbbá, mert a gyakorlatilag felmutatandó, tapasztalandó haszon a legbiztosabban működő rugó lesz népünkre a háziipar eltanulására és űzé­sire. Később az iskolákban, otthon a gyer­mekek bizonynyal könnyen el fogják sa­játítani a munkálkodást. A háziipar fejlesztésénél leglényege­sebb kérdés az ipari termékek értékesí­tése, az esetleg meghonosítandó iparágnál pedig annak megválasztása. A háziipari termékek értékesítésénél legbiztosabb, legmegfelelőbb módnak bizo­nyult a vállalati rendszer, nevezetesen az, hogy a szegény ember bizonyos meghatá­rozott arak mellett áruját egyes kereske­dőknél rögtön értékesíthesse, az esetleg szükséges nyersanyagot és mintákat pedig ugyanott megkapja. Csak igy érhető el az, hogy a háziipar a népnek rendes és biz­tos keresetíorrásul szolgáljon, továbbá, hogy az kellően fejlődhessen és verseny- képessé váljon. Viszont a vidéki kereske­dők központokat létesíthetnének, sőt ked­vezményekben lennének részesíthetők. Merőben új háziiparág meghonosítása nehéz feladat, mely ritkán sikerül; nálunk pedig, hol fejleszthetők vannak — nem in­dikált. A népnél bizonyos mérvű hajlamnak kell az iparághoz lenni, ami nélkül a meg­honosítás, a fejlesztés lehetetlen. Ilyen haj­lamnak legbiztosabb jele az, ha a nép e foglalkozást már önként megkezdte. így megkezdte a mi békésmegyei né­pünk a fonást, szövést. Ennélfogva legin- bább a következő iparágak fejlesztése lenne nálunk indokolt: szalmafonás, vesszőfonás, káka sás-, nád feldolgozás, továbbá len és kender fonás és szövés. Ezen ipari termé­nyekhez a nyers-anyag bőven van rendel­kezésünkre, fogyasztásunk ezekben nagy, annyira, hogy behozatalunk milliókra megy. Pedig még használatuk nem is terjedt el egészen. A mi parasztunk például szalma­kalapot soha se visel, pedig olcsóbb is, a telet kivéve jobb is, mint a posztó. És ilyen árúkból 1888-ban volt 8.455,000 frt behozatalunk. A szalma fonáshoz a székelyföldről, a kosárfonáshoz Sopron vidékéről, a káka, sás, nád feldolgozásához Nyíregyháza vidé­kéről, a szövésekhez a Szepességről, To- rontálból lehetne hozni a gyakorlott mun­kásokat és munkásnőket. Sőt, ha egyesek hajlamot éreznek ezen háziiparágak elsajá­tításához : el kellene az arra valókat ama vidékekre, vagy az illető szakiskolákba ál­lamköltségen küldeni. Hiszen ma már 12 háziipari szakiskolánk van, köztük a szövő­tanműhely Székely Keresztúron, a kosárfonó tanműhely Sopronban. Fafaragásnak, gyermekjáték készítés­nek, csipkeverésnek, mint háziiparnak ná­lunk nem Dagy jövője lenne, mert népünk ezen foglalkozásokra eddig hajlamot nem mutatott, nem árult el. Békésvármegye közigazgatási bizottságá­nak jelentése az 1891. év II. feléről, i. A belügyminisztérium ügykörében. 1. Ügykezelés. A vármegyei közigazgatást és ügykezelést a múlt félévben általában elég gyors- és pontos­nak találtuk, s nem észleltünk e téren oly aka­dályokat és nehézségeket, melyek intézkedést igényeltek volna. A vármegyei árvaszéket kiküldötteink által a múlt félévben megvizsgáltattuk, s a beterjesz­tett vizsgálati jegyzőkönyvből tapasztaltuk, hogy az árvaszéknél is meglehetős rend van, s azon hiányosságok, melyek a múlt évben megejtett vizsgálat alkalmával észleltettek legnagyobb rész eloszlattatva vannak. Az újabban tapasztalt ren­detlenségek eloszlatása iránt határozatilag intéz­kedtünk. | Gyula városi árvaszék még az 1891. év I-8Ő felében vizsgáltatott meg, mely vizsgá­latról a múlt év első feléről szóló jelentésünk­ben emlékeztünk meg. A közigazgatási bizottság minden hónapban, rendszerint a hó második hétfőjén megtartotta üléseit. Rendkívüli ülés egy ízben sem volt. Az üléseken mindenkor a főispán elnökölt, s a ta­gok rendszerint teljes számban jelentek meg. — Igazolatlanul a múlt félévben egy tag sem ma­radt el az ülésekről. A közigazgatási bizottság választott tagjai közül Szucsu Béla, Keller Imre, Hoffmann Mi­hály, Dr. Zsilinszky Endre és Kalmár Mihály tagsági joga az 1891. év végével lejárván, Hor­váth Károly pedig a várm. bizottságból való ki­maradása folytán közigazgatási bizottsági tagsá­gát is elvesztvén, az ekként kilépett tagok he­lyei a nudt év deczember hava 9-én tartott rend­kívüli közgyűlésen töltettek be, mely alkalommal két évi megbízatással Szucsu Béla, Keller Imre,' Hoffmann Mihály, Terényi Lajos és Beliczey Ist­ván, egy évi idő tartamra pedig Kalmár Mihály lettek a közigazgatási bizottság tagjaiul megvá­lasztva. A^Hármegye alispánja a vármegyei szerve­zési s:,s* Gyrendelet 4-dik §-ában kötelességévé tett községi vizsgálatokat legnagyobb részt a le­folyt félévben ejtette meg, amidőn a vármegye községeit beutazta és azok ügykezelését vizsgálat alá vette A községi ügykezelés helyességének megitélése tekintetéből egyébiránt az ősz folya­mán a nagyméltóságu belügyminiszter ur rende­letéből a főszolgabirák által is tartattak minden egyes községben részletes vizsgálatok, amely vizs­gálatokról felvott jegyzőkönyvek a törvényható­sági bizottság felülbírálása alá terjesztettek. A vármegye községeinek ügykezelése egyébiránt magát ellene, akkor visszavonul, s egypár óra múlva ismét újra kezdi, — ha a nép ekként kél fel s kisebb csapatokban mint a hangya, örökké mozog az ellenség körül — a nép győzhetetlen. — Nem kell a népnek puska, minek is kelljen? nem mindenki tud bánni vele, a ki tud, az sze­rez magának; nem is puffogva, lármázva kell a felkelt népnek járni, hanem csendben rohanni meg az éj oltalma alatt az ellenséget, mely sze­gény hazánk kebelét marczangolja, s ha megro­hanta, fejszével, kaszával, bottal, késsel szórni a halált maga körül, kanóczot vetni az ellenség tár­szekereibe, puskaporos gyüjtelékeibe.t -Ez a nép­felkelés feladata. Az ellenség kimondta, hogy a magyar nem­zetet ki akarja törülni az élő nemzetek sorából, s országunkat Ausztriába beolvasztani. Ezen isten­telen szándokát végrehajtandó, miután minden oldalról megtámadta hazánkat s felbujtogatta nem­zetünk ellen a vad szenvedelmek rabló vágyait most végre azt gondolván, hogy e sok oldalróli megtámadás által véderőnket megoszlatá, fösere- betört hazánkba a Lajtánál. jón senki parancsot, rendeletet; vállalkozzék, ki­nek szive a hazáért dobog, vegye magához bará­tait, szomszédait, ismerőseit, és segitsen a hazát védeni. Hajtassák végre erélyesen a szabad mozgó csapatok iránt kibocsátott rendelet. Ezen felül pedig keljenek fel a népnek ez­rei! segitsék az ellenséget semmivé tenni. Keljen fel különösen Komárom, Győr, Vesz- prémmegye, s Veszprémmegyében a Bakonynak rettenthetlen népe. — Az ellenséggel szemközt ott áll vitéz seregünk. A nép pedig — mint a fárad- hatlan hangyasereg, vegye öt körül minden ol­dalról. Komárom népének a Csallóköz mocsárjai, — a győrinek maga Győr, — hadseregünknek a vidék biztositó vizei, — Veszprémnek a Bakony bevehetien rejtelmei biztos fedezetül szolgálnak. Mig a Bakonyban a Bakony táján a nép őrzi a hazát, addig jaj azon ellenségnek, mely azt háta mögött hagyva, előre mer vonulni! Fel! fel! szabad hazánk szabad népének ezerei! «, Budapesten, decz. 18-án 1848. i Felső dunai hadseregünk elszánt vitézséggel állott ellent, nehézzé és drágává tette a beroha nást, s aztán hogy a hosszú vonalon szétszórt haderő öszpontosulva erősebb legyen, az e végre alőre védsánczokkal ellátott Győrnél vonta magát össze. Ott fogja a szabadság harczát megvívni a agyar szabadságnak, a Dunának jobb partján [ó létserege. A kormány megtette, a mi erejében állott kötelességéhez tartozik. Most tegye meg a nép a magáét, önmagáért, a szegény szorongatott záért. Keljenek fel a népnek ezerei, alakuljanak ndenütt az önkéntes mozgó csapatok; ne vár­Az országos honvédelmi bizottmány. Ezen felhívással egyideüleg adatott ki a honvédelmi bizottmány elnöke által a szabad mozgó csapatok szervezésére vonatkozó követ­kező rendelet is: Magyarország törvényhatóságainak. A magyar nemzetőrség kiállítása és alkal­mazása tárgyában a »Közlöny« 190-ik számában kiadott rendeletnek kiegészítéséül ezennel köz­hírré tétetik: 1- ör. Egy megyében több ily önkénytes mozgó csapat is felállítható. 2- or. A csapatvezéreknek megválasztása az illető megye főispánját, annak nem léte, vagy ott nem tartózkodása esetében az alispánt, vagy az azon megyében működő kormánybiztost fogja illetni. — Kit a most nevezettek egyike nyílt rendelettel ellátand, annak felhatalmazása van mozgó osapatot alakítani. 3- or. A csapatvezérek illetménye a csapat számának arányától függ. Oly csapatvezér, kinek csapata 100 egész 200 főnyi legénységből áll, századosi, — kinek pedig 400 főből áll, az or­szágtól őrnagyi illetményt nyerend. 4- er. A fő- és alispánok, vagy kormány- biztosok felelőssé tétetnek, hogy oly csapatvezé­reket válasszanak, kik vezéri kötelességüknek pon­tosan és becsülettel megfelelnek. 5- ör. Az ily mozgó csapatok legalább 4 hónapra kötelesek alakulni és vállalkozni; akár lovasokból, akár pedig gyalog vadászokból, vagy szekeres hadak legyenek azok, minden egy le­gényre 5 pft foglalót kapnak, fő- és altisztjei, úgy a legénység is ugyanazon zsoldot és dijt huzza, melyben a rendes katonaság részesül. 6- or. Köteles a csapat magát felfegyverezni, azonban mérsékelt fegyverváltsági dijt az állo­mánytól fog nyerni; azért is a csapatvezér köte­les lesz mind a fegyverekért, mind pedig a ki­adandó munitiók fejében járó díjnak 4 hónapra előre való kimutatását a kormánynak felter­jeszteni. 7- er. A fő-, alispán, vagy kormánybiztos a kiszámított költségek iránt a kormánynak köteles jelentést tenni. Mig a kívánt összeg a kormány által kiszolgáltathatnék, az előleges költségek a megye pénztára által lesznek fedezendők. 8- or. A zsold havonkint fog a kormány ál­tal mindig előre kiadatni. 9- er. Ezen szabad mozgó csapatok a ren­des hadsereghez nem csatoltatnak, hanem min­den csapat maga kezére szabadon fog az ellenség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents