Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-24 / 21. szám

21-fk szám

Gyula, 1891. május 24-én

X. évfolyam

\ Szerkesztőség:

(' Főtér, Dobay János keit reskedóse, hova a lap

i szellemi részét illető köz- • f (' lemények intézendők. ij

(1 Kéziratok nem adatnak i’

ií vissza. V

i • Előfizetési díj: i;

: \ Egész évre . 5 frt — kr. ; |

ji Félévre ... 2 » 50 » <!

jj Évnegyedre .1*25» 11

I! Egyes szám ára 10 kr. \

S

SLr*»'»or<>'*»*Vü‘»»rvj "uoft

Társadalmi és .közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ^©"ba,^ János.

■ > Eiaió hivatal: i Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus 1; üzlete, hova a hirdetések i i és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések ;! szabott áron fogadtatnak 1 i el Gyulán,

a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein tíernát fürdö-utcza 4. sz. Maasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Becsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési

irodáiban, a szokott előnyös árakon.

Főispán változás — Békés- vármegyében.

Amit a fáma nyolcz nap óta suttogva hirdetett, és amit néhány napilap — fen- tartással ugyan — kilátásba helyezett, de tegyük hozzá azt is, amit a vármegye osztatlan közvéleménye nemcsak hogy kétely- lyel fogadott, de hihetetlennek tartott, immár ténynyé vált; mert mint alantabb olvasható, I belügyminisztérium vezetésével megbízott gr. Szapáry Gyula miniszterelnök, folyó hó

19-én kelt és Gyulára péntek reggeli postával érkezett leiratában, értesíti a vármegye közönségét, hogy: »Ö császári és Apostoli királyi Felsége, f. hó 17 én kelt legfelső elhatározásával, előterjesztésem folytán Terényi Lajos békésvármegyei főispánt ezen állásától felmenteni s helyébe Békésvármegye főispánjává Reiszig Ede Vasvármegye alispánját legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott.«

A belügyminiszternek ugyancsak május 19-ón kelt és a főispáni kinevezéssel egyidejűleg érkezett rendelete értesíti a vármegye közönségét, hogy a Békésvármegye területén felmerült munkásmozgalmak és az ezzel járó csendháborítás megszüntetése, illetve a rendes állapotok visszaállítása czél- jából ezen vármegye területére az új főispánt kormánybiztossá is kinevezi és őt ezen működése tartamára taxatíve felsorolt kivételes hatalommal ruházza fel.

Bevégzett tények előtt állunk, melyeken immár változtatni nem lehet, és ezen körülmény végtelenül megnehezíti, hogy a főispáni változást, kormánybiztosi kiueve zést aként kommentáljuk, mint azt okvetlenül megtennénk az esetben, ha ezen dolgok — habár a döntés előküszöbén is, — még mint kombinácziók képeznék fejtegetésünk tárgyát.

Semmi tekintet nem tartóztathat bennünket azonban ma sem vissza annak kon- statálásától, hogy a főispán változás, ama körülmények között, ama kiszivárgott indokok

v

3=Sem.érL3ri Ede.

Századunk hegedűművész korifeusai között kétségkívül mindenkor kiváló helyet fog Reményi Ede elfoglalni, a ki — miután többszörös dicsőséggel beutazta az egész müveit világot, — legközelebb rövid időre visszatért hazájába.

Felettébb érdekes volna egybegyűjtve olvashatni egy ily művész élettörténetét s hiszszük, hogy az időszaki sajtó följegyzései alapján csak a lényegesekkel is köteteket lehetne megtölteni.

Reményi alig egy éves korában szüleivel együtt Miskolczról, a hol született, Eger városába költözvén át, iskoláit itt járta, s mint alig 8—| éves gyermek, az érseki székesegyház egyik karmestere, Bartman Józseftől nyerte első oktatását a hegedüjátékban s mivelhogy zenetehetsége csakhamar kitűnt, a különben egyéb tanulásaiban is jeles ifjút 13 éves korában atyja egészen a művészi pályára szánta.

Egerváros akkori főpapja, Pyrker János László érsek, a tudományok és szépmüvésze- tek buzgó művelője, saját szalonjaiban többször halván játszani a hegedűs gyermeket, pártfogásával lehetővé tette azt, hogy Reményi a bécsi konzervatóriumba jutott, mely intézetnek ugyanakkor Joachim József és Hell- mesberger József is növendékei voltak, s mindhárman a hires Böhm József tanártól nyertek oktatást.

A szünidők alatt Reményi minden évben az egri lyceum nagy szalónjában rendezett hangversenyen mutatá be a játékban való ha*

miatt és különösen ama alakjában, ahogyan történi, — a legenyhébb szóval élve, — rossz benyomást kelt a nagyközönség körében.

Nem hallgathatjuk el ama aggodalmunkat sem, hogy mindannak daczára, miszerint épen mi voltunk kezdettől fogva hirdetői annak a ténynek, mely szerint a vármegye területén felmerült munkásmozgalmak korán sem voltak oly mérvűek, mint aminőknek azokat a fővárosi lapok ezerszeres nagyitó-üvegen át visszatükröző »saját külön« tudósításai hirdették, és aminő raérvüeknek azokat a hihetetlenül konster nált megyei nagybirtokosok egy része a magas kormánynak demonstrálta: ismételjük mindazonáltal nem hallgathatjuk el ama aggodalmunkat sem, — és ebben a közvélemény osztozik velünk, — hogy a főispán változás és a kormánybiztosi kinevezés aligha lesz alkalmas expediens a tényleg fenforgó diíferencziák kiegyenlítésére, a tagadhatatlanúl létező, de az erély orvosló hatáskörén túl és mélyebben rejlő bajok megszüntetésére.

A főispán személyében történt és ki- számít.hatlan horderejű változás után is fen- tartjuk a lapunkban eddig követett, és épen múlt heti számunkban indokolt álláspontunkat, mely szerint mi addig, míg megyénkben a munkásmozgalom okozta izgatottság egészen le nem csillapúi, a mozgalom mélyreható okaival tüzetesen nem foglalkozunk.

Annyit azonban kötelességmulasztás nélkül nem hallgathatunk el, és óhajtanánk ha a vármegye uj főispáuja a külöuben ha részünkről, tehát nagyon igénytelen helyről jövő véleményt is szives figyelmére méltatná, miszerint a viszonyok alapos ismeretéből kifolyó nézetünk az, hogy a munkásmozgalmak s azok indokainak megszüntetésére, a tagadhatlanúl létező bajoknak orvoslására még kormánybiztosi minőségben is sokkal több tapintatra, s szívre, mint szigorú erély kifejtésére van szükség.

(adását. A konzervatórium bevégzése után pedig előbb Győrött, majd Budapesten a „Gyülde“ és a nemzeti színházban lépett föl oly sikerrel, hogy 1847-ben gróf Széchenyi Istvántól is ajánlatot nyervén, Párizsba utazhatott s itt különösen a monarchia akkori nagykövete, gróf Apponyi estélyén a hallgatóságot játékával egészen elragadta.

A következő év tavaszán már Londonban találjuk az alig 17 éves ifjú művészt, mint a „Her Majesty’s Theater“ operaház zenekarának szerződött első hegedűsét. Itthon azonban kiütvén a szabadságharcz, a lelkes magyar ifjú hazasietett, hogy előbb fegyverrel kezében, majd hegedűjével lelkesítve szolgálja a haza szent ügyét. Kezdetben a Klapka, majd Görgey által Klapkától úgyszólván elcsenve, a két tábornok törzskarának volt kedvencz tagja Reményi.

A világosi fegyverletétel után ő is száműzetésbe ment. Hamburg volt ezután az első város, a hol nagy fölkarolás mellett és pedig száműzött magyarok fölsegélyezésére, hangversenyeket adott; egy gazdag előkelő polgár ekkor annyira megszerető a fiatal magyar mű vészt, hogy örökbe kívánta fogadni, de ő honfitársaival együtt Amerikába kelt át s még az Oczeánon is a hajó termét, hogy hallhassák a művészt, többször hangversenyteremmé alakították át, ilykép szép összegeket hegedülvén össze honfitársai részére.

De Amerika ezidőtájt hosszasabban nem köté le őt, visszatért tehát fél év múlva a kontinensre és pedig előbb Párisba, majd a decz. 2-iki államcsíny után Németországba, így került 1858-ban Liszt Ferenczhez Szász- Weimarba s a nagy mester oldala mellett tanulmányozván több mint egy évig, tőle egyenesen Londonba tért, a hol rövid idő alatt az angol királynő magán zenekarába jutott, mint a királynő „solo hegedűse“.

A kormánybiztosi hatáskörrel felruházott uj főispán, kinek sem egyéniségét, sem múltját és érdemeit nincs szerencsénk, — mert nem volt rá alkalmunk — ismerni, s a ki mellett még ma előttünk csupán amaz egyetlen, noha tagadhatlanúl nyomós körülmény szól, hogy a Felség kegye s a kormány megtisztelő bizalma emelte ót ép oly díszes, mint felelősségteljes állására, méltán vehetné szei vilizmusnak és rossz hatással kellene pl lennie, ha a közérzület rovására dicshimnuszsznl fogadnánk kine- veztetését. Ettől megkíméljük, de arról biztosíthatjuk, hogy a nyugalom helyreállítását, a bajok orvoslását és a megye érdekeit és közjavát előmozdító összes törekvéseit, ahol szükségesnek mutatkoznék, szigorú és erélyes intézkedéseit is a legnagyobb rokonszenvvel fogjuk kisérni s a sajtó szerény hatáskörében készséggel fogjuk öt támogatni.

És amidőn bizalmunkat minden hízelgés nélkül előlegezzük részére, ép oly tartózkodás nélkül és férfiasán kimondjuk azt is, hogy a belügyminiszter előterjesztése folytán állásától felmentett Terényi Lajos, nemcsak kiváló tulajdonságainál, szimpatikus egyéniségénél és nagy érdemeinél fogva, hanem speczialiter épen ama körül-, menyek folytán, melyek miatt főispáni állásától meg kellett válnia; épen ama, sivár viszonyaink között tagadhatatlanul kivételes és lélekemelő tényénél fogva, hogy szerény anyagi helyzete daczára pillanatnyilag sem habozott állását, poziczióját, méltóságát koczkára tenni és feláldozni, de elvi álláspontjából és meggyőződéséből római jellemként hajszálat sem engedett: mindezek folytán a közéletbe — melynek főispáni rangja nélkül is nemcsak kiváló tagja marad, hanem vezéralakjává válik, — magával viszi a munkásmozgalom tárgyában vele mindenben azonos állásponton levő nagyközönség, s ha voltak — amint hogy voltak — még ellenfeleinek is, egyszóval a meghamisittatlan igaz közvéleménynek

Ez állásában bőven nyilt alkalma arra is, hogy a britt szigetország nagy városait önálló hangversenyeivel fölkeresse; a kritika pedig mindegyre magas'ztalóbb volt játéka iránt. Arczképét bemutatta egy angol zenelap ; életnagyságú medaillonképe pedig a mükereske- dések népszerű darabja lett.

Szabad idejét ez idötájt rendesen Jersey szigetén Guerneseyban tölté, hol Hugo Viktor az akkor szintén száműzött nagy költő, barátságára méltatta őt, a zseniális magyar művészt.

így mult e! a dicsőség gyors szárnyain körülbelül 5 év, midőn 1859 végén Reményi édes anyja kérésére és b. Augusz Antal helytartótanácsi elnök kiváló zenebarát közbenjárására ö felsége, királyunk, kegyelmet adott Reményinek, a ki aztán i860, év január 28-án Londonból egyenesen Budapestre utazott.

Ráday Gedeon gróf, a nemzeti színház akkori intendánsa még Londonból igen előnyös föltételek mellett, hat hangversenyre szerződtető őt, de mindjárt az első föllépte után, midőn az enthuziált s a fővárosnak valóban szinejavát képező roppant nagy közönség szűnni nem akaró kívánatéra a Rákóczy- indulót, progfammon kívül eljátszotta, Prott- mann cs. k. rendőrfőnök a további föllépéstől megvonta az engedélyt s Reményit Budapestre internálta. Két hónapba került míg újra szabad lett föllépnie.

Budapesti hangversenyezése befejezte után hálás szive a művészt először is Egerbe, majd szülő városába Miskolczra vonzotta. Következett Kassa és pár éven át az ország csaknem minden váro.ia, hol a testtel-lélekk^l magyar művészt mirdenütt tárt karokkal s kitüntetésekkel fogadták. Számos város díszpolgárrá, sőt iparos ezéhek is tiszteletbeli mesterré választották riieg s népszerűsége oly nagy lett, hogy az i860, okt. 20-ig még fennálló Bach-korszak beam terei s később a pil*

őszinte tiszteletét, és soha semmi körülmények között meg nem szűnő rokon- szenvét.

Vietrix causa diis piacúit, séd victa Catoni!

Terényi Lajos főispán felmentése.

Magy. kir. Belügyminiszter. 1829/891. sz. ein. Békésvármegye közönségének Gyulán. 0 császári és Apostoli királyi Felsége folyó hó 17-én kelt legfelső elhatározásával, előterjesztésem folytán, Terényi Lajos békésvármegyei főispánt, ezen állásától felmenteni s helyébe Békésvármegye íőispánjává Reiszig Ede Vas-vármegye alispánját legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Erről e vármegye közönségét ezennel értesítem. Budapesten, 1891-ik évi május hó 19-én. Gróf Szapáry.

Magy. kir. Belügyminiszter. 1828/891. sz. ein. Békésvármegye közönségének Gyulán. Az ezen vármegye területén felmerült munkásmozgalmak és az ezzel járó csendhábori- tások megszüntetése, illetve a rendes állapotok visszaállítása czéljából ezen vármegye területére Reiszig Ede megyei főispánt ezennel kormánybiztossá kinevezem és őt ezen működése tartamára az alábbiakra nézve kivételes hatalommal ruházom fel. A kormány- biztos feladatát képezvén a rendes állapotoknak minden törvényes eszközzel való mielőbbi helyreállítása, e őzéiből felhatalmazom, hogy a vármegyei tisztviselőkkel közvetlenül rendelkezhessék; ellenük, ha kötelességüket nem teljesítenék (azok kivételével, kik tagjai a közigazgatási bizottságnak), fegyelmi eljárást elrendelhessen, őket hivatalaiktól felfüggeszthesse és állásaikat helyettesítés utján tölt- hesse be. A kormánybiztos által a közbiztonság és rendfentartás czéljából szükséges intézkedések megteendők és ebből kifolyólag neki ügyelnie kell arra, hogy a munkások az általuk elvállalt munka folytatásában erőszakkal ne akadályoztassanak. A mennyiben a fentebbi irányban tett intézkedéseinek foganatosítása czéljából karhatalom szükségeltetnék, ilyen karhatalom igénybe vétele, illetve annak kirendelése iránti intézkedések a kormánybiztos által követlenül megteendők.

lanatnyi alkotmányos éra után a provizórium kormánya nem röstellé mint politikailag veszélyes embert felügyelet alatt tartani a művészt.

Időközönként Budapestre vissza-vissza- tért s 1861. jan. 6-án a filharmóniai hangversenyben, majd később kamara-estélyeken működött közre; a nemzet lelkesedését pedig nemcsak hogy nem zsákmányolta ki, de sót hangversenyei tiszta jövedelme nagyobb részét helyi és nemzeti jótékonyczélokra fordította, úgy hogy önmaga — elmondhatni — mindig szegény maradt.

A Petőfi-szobor felállításának terve i860, végén Halason fogamzott meg lelkében s legott megindította erre nézve a mozgalmat, jövedelme tekintélyes részét azontúl e czélra fordítván. Már szép összeg volt együtt gyű- mölcsözöleg az első hazai takarékpénztárban, midőn a tervet a provizórium kormánya su- galmazottjai ama plauzibilis inditványnyal, hogy a pénz talán inkább Petőfi Sándor még akkor élő egyetlen fia : Zoltán támogatására fordittassék, meghiúsítani törekedtek ; de Reményi nem tágított s a kiegyezés (1867) után végleg megalakitotta e szobor-bizottságot, mely később (1882) az általa teremtett alapokon az emléket Budapesten csakugyau felál— lithatá. Hogy ekkor Reményi már nem volt hazájáb in, az ismét nem egészen tőle függő körülménynek tulajdonítandó.

1862-ben és 1863-ban Bécsben hangversenyezett ; később Németország több városaiban I Berlin, München, Lipcse, Jena, Weimar- ban adott minden tekintetben sikerült hangversenyeket ; Berlinben az udvar előtt Meyerbeer zongorakisérete mellett játszott, s a művészeti nagy arany éremmel tüntették ki. — Rendjelt adott neki a száz-meiningeni fejedelem is.

Majd Prágát s Cseh - s Morvaország több

Liapuuk mai szétméthoz félív melléklet van csatolva.