Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-03 / 18. szám

18-ik szám Gyula, 1891. május 3-án X. évfolyam* Szerkesztőság: Főtér, Dobay János ke­reskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: 11 Egész évre j 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászaid hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToay Táun-OS. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. ez. Eckstein Bernút fürdö-utcza 4. sz. Maasenstein s Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — B csben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Zavargás Orosházán és Csabán. Furcsa dolgok történtek tegnapelőtt Orosházán és tegnap Csabán. A fővárosi lapok ugyan hasábokra ter­jedő s túlzásoktól hemzsegő tudósítások­ban emlékeznek meg az orosházi „zendü- lésu-ről s arra is elvagyunk készülve, hogy a csabai eseményekről szóló tudósítások is élénk fantáziáról fognak tanúskodni, amivel pedig nagyon rósz szolgálatot tesznek az ügynek, mert az ilyen rikitó színekkel be vont tudósítások inkább ingerlőleg mint csillapitólag hatnak a „nép“ hangulatára, már pedig, — noha tudjuk, hogy itt semmi a legkisebb mélyreható igazi ok sincsen, mely a zavargásoknak magyarázatáűl vagy mentségéül is szolgálhatna, annyit koncze- dálnunk kell, hogy az alsóbb néprétegben olyan mesterséges hangulat keletkezett, mely szentül meg van győződve, és hirdeti »nagy dolgok* vannak készülőben. Orosházán már hetek, sőt hónapok óta lappang némi titokzatos mozgalom, mely azonban a „munkás-kör“ létesítésén kivül semmiféle konkretebb jelszavakat nem öl­tött. Két héttel ezelőtt valami népgyülést, akartak tartani, melyre szónokoknak lejöt­tek a magyarországi szocziáldemokrata- párt ösmert népvezérei is; a főszolgabíró azonban eltiltotta a népgyülést, mely így nagyobb emóczió előidézésése nélkül el is maradt. Azóta tárgyalások folytak a nagyobb földes gazdák és napszámosok között az aratási munkadijakra nézve. Utóbbiak olyan követeléseket támasztottak, amelyeket a gazdák a földbirtokra súlyosodó mai köz­terhek mellett, nem képesek kielégíteni. A napszámosok józanabb és hozzátehetjük hogy túlnyomó része ezt el is ismerte, és igen sokan közülök tényleg vállaltak is takarást a megszokott feltételek mellett. — Forrongásról, zavargásról azonbau szó sem volt. p Színészetünkről. Nagyra nem termettem, azt bizonyosan tudtam magam felöl. — A történeti név soha sem nyugtalanította álmaimat. Klió bájossága egyetlen egyszer sem izgatta fel külömben ingerlékeny képzeletemet. Di hogy az élet valaha kritikust nevel­jen belőlem, azt nem néztem volna ki magam­ból még sötét szemüvegen keresztül se, pe­dig mindig viselem. Méltatlankodó tekintettel meresztettem is szemeimet a szerkesztőre, midőn erre a dí­szes állásra díjmentesen kinevezett, Petőfi kritikusa jutott eszembe. Aggódó, bús arczomról le is olvasta, hogy nem érzem magamat valami különös módon lekötelezve, megtisztelve. Nyomban megvigasztalt, hogy kritizálni nem olyan nehéz dolog, hát csak viseljem bé­kével a keresztet. Köszönöm szépen. Olyan kereszt ez, melyben nincs öröm, mert még a hivatalos lapba se Írják ki. Külömben jó is, mert én szégyelném legjobban. Bevallhatom egész őszintén, hogy nincs is kinosabb helyzet az enyémnél, Soha se bocsátom meg magamnak azt a könyelmüségét, hogy nem fordultam idejében Falb Rudolfhoz, a ki szokott bizonyossággal megjósolta volna életemnek ezt a kritikus napját. Ügy talán elértem volna, hogy a föld egygyel több boldogabb embert hurczoljon vén hátán. így pedig csak azok számát sza­porítom, akiket tuczat szerint mérnek. Szó, a mi szó, tréfás sorban vagyok. Ér­zem, el se tudnak képzelni egy kalap alatt engemet és a kritizálást; nem csodálom, nincs Május elsejére a kormány tudvalevőleg minden munkás tüntetést, gyülekezést vagy cso­portosulást betiltott. H tilalmat Eördögh Lajos főszolgabíró közölte a munkáskor elöljáróival azon megjegyzéssel, hogy semmi összejövetelt, vagy zászló kitűzést meg nem engedhet, s ezen tilalom közléséről írásbeli elismerést is vett. A főszolgabíró azt hivén, hogy komolyabb baj nem lesz, elegendőnek vélte, ha a helybeli csendőrőrs nehány emberrel megerősittetik. Egy­úttal kiment Csabáról az ott tartózkodó csendőr százados is. így köszöntött be a péntek reggel. A mun­kások lassankint gyülekezni kezdtek a kör he­lyiségbe, s az udvaron ki is tűzték az ezen al­kalomra készült fehér selyem zászlót. A csondőr- szazados ekkor elkobozta a zászlót, a főszolgabí­róhoz vitette, de egyúttal a munkáskor elnökét p jegyzőjét is a főszolgabíró elé állíttatta. Félnyolcz óra felé a munkáskor már zsú- folv i volt. A csendőrszázados most már oszlásra s a kör elhagyására szólította fel a munkásokat, minek azok rögtön eleget is tettek, a kör ajtaja pedig bezáratott. A munkások azonban nem men­tek haza, hanem a főszolgabírói hivatal elé vo­nultak, követelve a zászló kiadását és Kunos elnök s Yági jegyző kibocsájtását. A csendőrök lehető gyorsan ott termettek, elállották a kaput i a százados kijelenté, hogy Kunos és Vági kihallgatás után elbocsájtatnak, de a zászlót ki nem adják. Erre megkezdődött a zajongás, minek hírére a községi elöljáróság is a helyszínére sietett, ott együttesen kérték, figyelmeztették a tömeget, hogy távozzanak,, ne szegüljenek ellene a ható­ságnak. Az izgatottság, zajongás mind erősebbé vált, úgy hogy a 12 csendőr már tüzelésre ké­szült. Ekkor kirohant a főszolgabíró, megakadá lyozva a tüzelést, könyörgésére nagy nehezen a tömeg egy kissé lecsillapult. De ez sem tartott soká. A legnagyobb za­jongást az oda vetődött asszonyok vitték végbe, a férfiak már engedtek, távoztak volna, de nem az asszonyok, követelve az általuk készített zász­lót, mind erősebben izgatva a férfiakat. A helyzet most már igazán kezdett veszé­lyessé válni, a hatóság sürgönyözött Csabára katonaságért, közben pedig az internált Vági tartott beszédet, kérve a népet a távozásra. Erre a férfiak 10 óra tájban kezdtek tömegesen tá­vozni és elvonultak a közben újra megnyílt körbe De nem úgy az asszonyok, azok nem tágítottak. Hol csendesebben, hol zajosabban ismétel­gették követelésüket, közbe közbe szidva az ura­kat és hatóságokat. így elérkezett óra, mi­korra ismét nagyobb tömeg gyűlt össze a hivatal előtt. Egy férfi küldöttség is ment be a főszolga­bíróhoz, de hasztalan Az asszonyok tehát ismét tűzbe jöttek s csak nagy nehezen lehetett őket lecseudesiteni azon Ígérettel, hogy estére kikap ják a zászlót. Így tartott ez izgatott állapot délután fél négyig. Ekkor már isméi ezernyi nép tolongott a hivatal előtt, legelői legelső sorban az asszo­nyok. Egyszerre látható lön a katonaság. Egy század csabai baka 3 tiszt vezénylete alatt. A katonák a szolgabirói hivatal előtt a kocsiuton állást foglaltak, lábhoz tett fegyverrel, parancs­nokuk pedig bement a főszolgabírónál jelentkezni. Ez időt felhasználva a községi jegyzők új­ból kérték a népet a távozásra, de hiába, az asszonyok nem hallgattak már az okos szép szóra. .Nagy zugás bugás támadt I egy nagy kő repült az ablaknak oly erővel, hogy a keresztfát is eltörte, s nyomban utána csörömpölt egy má­sik ablak. Most történt azután a szomorú dolog; a ka­tonák töltöttek s a csendőrökkel együtt feltüzött szuronnyal a tömeg közé rohantak. Alig nehány pillanat s eldördült az első lövés, de nem talált. Épen ekkbr ért oda egy lovas csendőrörs s ezek is a nép közé vágtattak. Kezdődött az irgalmat­lan ütés, verés, karddal, fegyvertusával, közben pedig ismét eldördült egy-egy lövés. A nép eszeveszetten menekült s nehány perez alatt szét volt kergetve, a Terényiut és mellékutczái, valamint a főtér néptelenné voltak téve. Történt több sebesülés is karddal és szu­ronnyal. Két sebesültnek nevét feljegyezhették. Szilasi Pál szolgalegéuy, hosszú és mély kard­vágást kapott a fejére, Skorka János balkezén két kardvágást kapott. Estig 19 kisebb-nagyobb sebesülés történt és 6 ember van elfogva. Most katonai és csendőri őrjáratok járják be a község utczáit, a legkisebb csoportosulást is szétoszlatva. Nem találnak már többé a leg­csekélyebb ellenállásra sem. A .munkáskor este felé hatóságilag bezá­ratott és lepecsételtetett. Az orosházi zavargás hírére Jancsovics Pál alispán és kir. tanácsos a péntek éjjeli vonattal Orosházára utazott, de mire oda­jött és mialatt ott tartózkodott, a zavar­gás egészen lecsillapalt, és igy az alispán a vizsgálatot is megtudta tegnap délelőtt ejteni, úgy, hogy délután visszaérkezett Gyulára. * * * Csabán május elseje előtt még annyi mozgalom sem volt észlelhető, mint a vár­megye több kis községében, amelyekben pedig semminemű rendkívüli esemény nem fordult elő. És nem a legelőnyösebb vilá­gításba helyezi a csabai szegényebbsorsú nép szellemi szinvonalát, hogy néhány lel­ketlen agitátor fel tudta használni a nép butaságát, elhitetve vele, hogy az út-adó egészen új adónem, és azt Csaba városa csak azért veti ki, hogy a népbanknál oda­veszett 50,000 forintot beszedje. Pedig az út-adó, mely az eddigi megyei közmunkát helyettesíti, épen a „szegény nép“ érdeké­ben hozatott és annak szolgál előnyére, s inkább a gazdag íöldmivesekre, uradal­makra s nagy adófizetőkre ró nagyobb terhet mint aminőt ezek eddig viseltek. De mert az elnevezésen változtattak, és a „me­gyei közmunkádból „út adó“ lön, ezt az agitátorok pompásan kitudták czéljuknak zsákmányolni. A felbújtogatott nép piaczszerte zúgo­lódott az út-adó ellen, tegnap kora reggel ezer meg ezer ember tartotta elfoglalva az utczákat, tereket. Megrohanták a vá­rosházát, a közbelépő rendőrséget tettle­gesen súlyosan bántalmazták; — úgyszin­tén a közbelépő pár intelligens embert. Megtámadták a főszolgabírói lakást illetve hivatalt; Sztraka György főszolgabírót is insultálták. A közbelépő csendőrségnek fegyvereit megragadták. Az insultált fő­szolgabírót lakására szállították, hol fej­sebét azonnal bekötözték. Midőn a lázadás tetőpontjára ért, vo­nult fel két század katona, kiket az óriás tömeg iogadott. A katonaság fegyverét használta, sokan megsebesültek, azonbau a repére. Úgy látszik csinossága, fiatalsága nem akadályozza abban, hogy a vén kisasszonyo­kat, bogaras fajtájú feleségeket élethűen játsza. Doroghy Laura (Piroska) ügyesen ol­dotta meg feladatát. Szép is, fiatal is. Mi kell ennél több a színpadi sikerhez ? Kövesi (To- dorka), Sok oldalú, tehetséges színész. A tár­sulat oszlopos tagja. Kár, hogy erejét annyi­ra igénybe veszik. Tapolczai (Ernő), a könnyű vérü szerel­mest elég természetességgel adta. ' Péchy (Kálmán). Kezdő színész. Sok el­hagyni valója van a feszességből, ha sikerhez akar jutni. Arczának hideg merevsége, nem alkal­mas az érzelmi világ hű kifejezésére. Bódi (Ezredes). Jeles alakitó tehetség. Mindig jellemző. Szepesi (Koszta) régi ismerős, gyakorlott színész, de jó lett volna egy kis csillapító szert bevennie, s akkor elérte volna, hogy nem csak a karzat gyönyörködik benne. Második előadásban a „Szegény Jonat* hán* ment. Nagy zajos operette, csöndes kis zongora kísérettel. Szegény Miliőkkor, ha tud­ta volna, bizonyára zenekarral bocsátotta vol­na a világnak Jonathánját, számítva a szín­igazgatók szegénységére. Reám azt hatást te­szi az operette előadás zongorával, — mint Mollyra a szódavíz, — hogy az ember ott is hagyhatja, meg is hallgathatja. Nem is csodál­kozom azért, ha a legszebb, leghatásobb ének­számok, mint a »Lennél-e kedvesem“ czimü szép duett, vagy a feltétlen hatást provocáló »házi zenekar* teljesen elvesztek. Somlóné aranyos Molly volt. Sokkal job­ban méltányolták már előttem hozzáértő em­berek szép énekét, kedves játékát, sem hogy szüksége volna az én dicséretemre. Külömben is hiszem, hogy a sok hangzatos dicséret után is hozzá való epém. Pedig ez a fő. Méreg, az csak akad bennem, de abból se tudok annyit adni, hogy öljön, hanem csak annyit, hogy ájulásba ejtsen. Hiszem, hogy ilyen sikernek elérése nem is fog megerőltetésembe kerülni. De ne féljenek tőlem. Ajánlom mindjárt cso­dás hatású ellenszeremet. — Ne olvassák, a mit irok. Barnum se találhatott volna ki kriti­kámnak nagyobb, megnyugtatóbb reclamot. Külömben is természeti hajlamaimnál fogva békés, csiga vérű polgár vagyok. Nem is le­het az másképen, mikor kedvencz italom a málna szörp, kedves költőm Kisfaludi Sándor és ráadásul az erényes Irányi Dániel a minta képem, álmaimnak ne továbbja. Tessék hát ilyen lelki tulajdonokkal be­váló kritikát írni. El is fog a félelem, hogy i meggondo­latlan lépésemmel úgy járok mint szegény Móricz Palya a vasút építési vállalatával, az az röviden szólva: megbukom. Nem lesz ez se nagy baj, hiszen úgy se eshetem nagyot. Teljes megnyugvásomra külömben az az enyhítő körülmény szolgál, hogy az újságok szinházi referádáiból alapos és kimeritö tanul - mányokat tettem. Mondhatom, sokat tanultam. Némelyik újság valósággal zavarba ejtett. Úgy tűnt fel, mintha élez lapot olvasnék. Véglegesen neki bátorodtam. Efélét magam is össze tudok üt­ni. A zöldelö tavaszszal fel se fog tűnni, ha egy bokorral több lát napvilágot. Es igy re­mélem, hogy az én kritikusi „Programm jele­nésem“ is (ezt a jeles mondást egy színi kri­tikából vájtam ki) minden nagyobb csodálko­zás nélkül fog megesni. Fel is teszem már a nagy vas kalapot és olyan komoly, tekintélyes arczczal irok a színi előadásokról, mintha legalább is értenék azokhoz. Pedig isten látja lelkemet. Csak azt akarom megmutatni, hogy másokról is tudok legalább annyi rosszat mondani, mint ameny- nyit magamról. Eszembe is ötlött mindjárt Szegény Jo- nathánból egy nagy tetszést aratott couplett, melyet szabadon átdolgozva feltálalok. Megérkeztek a színészek Szép csendesen, Előadni mindent készek, Mint rendesen; Zongorával énekelnek Szép csendesen ; S megpumpolva kinevetnek Mint rendesen. Ne támadjon fel ellenem Kövesi bősz haragja. Nem .akarom a kenyerét elvenni. — Csak a köz hangulatot óhajtottam megszöve- gesiteni, mert a kottához nem értek, állván összes zenei tudományom annyiból, hogy a papiros közé fogott fésűből szivreható meló­diákat tudok kicsalni. Külömben készséggel elismerem, hogy énekelt bizony ő ennél jobb, sikerültebb szö­veget is, de a magam gyönge vigasztalására azt is meg kell mondanom, hogy rosszabbat is. így azután quittek leszünk. No, de nem bontom mag a sorrendet, mert a mohóság vádját ki nem állom. A tiz számig terjedő előadások soroza­tát Aradi Gerő „A nagymamáival kezdette meg. A fővárosi lapok nagy hozsannával fo­gadták Csiky Gergelynek e legújabb darab­ját. Csakugyan a színpadot jól ismerő nagy mesternek ügyes alkotása. Egy szerepért van megírva a darab, a többi csak függelék. Nem sok uj dolog van benne, nem sok leleményes­ség, de mulattató. Ez pedig nagy érdem eb­ben az unalmas világban. Siposné adta a czim- szerepet, kedves nagymama volt. Több sike­rült jelenetét megtapsolták. Tárnoki Gizella |Mártha). Bájos színpadi jelenség élénk tem.» peramentummal és határozott tehetséggel. — Gondánó (Seraphine) teljesen rá termett sze-

Next

/
Thumbnails
Contents