Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-08 / 10. szám

lO-ik szám. Gyula, 1891. márczius 8-án X. évfolyam. ! i Szerkesztőség: | Főtér, Dobay János ke- |» reskedése, hova a lap 11 szellemi részét illető köz- i1 lemények intézendők. i1 Kéziratok nem adatnak <1 (» vissza, i> Előfizetési dij: ] S Egész évre j 5 frt — kr. i! Félévre ... 2 » 50 » <1 , H Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. T ársadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToay Tános. m Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések ! szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. J Nyílt-tér sora 10 kr. £ ­____Ül l________» Hirdetések felvétetnek: Budapesten: G-oldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A város uj szervezeti javaslata. I A tanácsnak hat évre szóló szerve­zete ez év közepén lejár. Legfőbb ideje, hogy az arra hivatott tényezők az uj szer­vezettel komolyan foglalkozzanak, hogy az jogerőssé váljék, mielőtt a jelenleg ér­vényben álló szervezet lejár és az uj sza­bályrendelet alapján felmerülő előkészüle­tek minden irányban megtehetők legyenek. "Nem mondhatjuk, hogy az uj szerve­zeti munkálat elég korán meg nem indít­tatott volna. Letárgyalták már a város jogügyi s gazdasági szakosztályai is, s ama alakban, ahogy a képviselő testület tagjai között most kiosztatott, a városi ta­nács megállapodását, illetőleg javaslatát képezi, melyhez csak a képviselő testület, vármegye s a belügyminiszter szankcziója szükséges. Miután a tervezet ama értesítéssel osztatott ki a képviselők között, hogy an­nak tárgyalása a folyó hó 23-án tartandó képviseleti közgyűlésre lesz kitűzve, hír­lapírói kötelességünkben áll a dolgok mai stádiumában a javaslathoz nekünk is boz- zászólalni. Mindenek előtt sajnálatunknak kell kifejezést adnunk, hogy a régi szervezet ebben az esztendőben jár le, hogy épen most kell uj szabályrendeletet készíteni, amikor a törvényhozás, a közigazgatásnak az eddigiekhez viszonyítva példátlanul ra­dikális megváltoztatásával foglalkozik; ab­ban az esztendőben, amikor a kormány elnök nyilatkozata szerint a községekre vonatkozó közigazgatási reform is tárgya­lás alá fog kerülni. Ez mindenesetre sokat levon az előt­tünk fekvő javaslat értékéből s hordere- jéből. Nem szivárgott ugyan még semmi sem ki a községi törvény reformjáról, alapelvei is egészen ismeretlenek; nyílt kérdés még is az, hogy a kormány a köz­z> Ifj. Niedermayer Antalnak. l-.ö szt-mise áldozatinak bemutatása Ünnepére. 1891. márcz. 8. Teljesült tehát npád reménye És gyermek korod örökös álma t Ottan állsz immár, hová a vágy vont, Mózes égő csipke-bokránál ma. Óh, igen, igen I Az ünnep eljött. Itt vagyunk az Úr oltára körül, Akik örülünk neked, s azok is Mind, akiknek a te szived örül. Itt vagyunk ; s miért tagadnók ? — úgy van : Nagy az örömünk te benned, érted, Oly nagy, hogy csak a tiéd nagyobb, ki A miénknek összeségét érzed 1 Örülünk bizony, hiszen a nap is Fényesebb sugár-özönt ereget, S érezzük, miként fakad szivünknek Szép virága: „Hit, remény, szeretet 1“ Őrülünk bizony, hiszen miénk vagy, Választottja bár a Jehovánakl lm, felénk nyújtott karokkal ádsz jelt Te is bő szerelmed nagyságának, Melyről biztosan tudjuk, hogy oly nagy, Hogy elér a földnek pereméig, S egyaránt ölel szegényt, gazdagot, Kik a Krisztusért az Urat félik. Mind tiéd vagyunk az Úrban, mind, mind, Kik vigasztalást s irgalmat várunk, Akik tudjuk, hogy te nyithatod meg Azt az ajtót, melyet mi bezárunk, ségek önkormányzati jogát szélesíteni vagy szükebb határok közé akarja-e vonni; az autonómia kiterjesztésének és megszorítá­sának most még egyenlő esélyei vannak; mindazáltal annyi kétségtelen dolog, hogy bármely irányban történjék a községi tör­vény reformja: az uj törvény, lehet hogy már a jövő évben, a most alkotandó sza­bályrendelet gyökeres változtatását fogja maga után vonni. Ezen tudat tagadhatatlanúl befolyá­solja álláspontunkat a szervezeti javaslat­tal szemben. Amidőn előre megállapítható, hogy a szabályrendelet mint egyszerű modus vivendi új törvény alkotásáig szól, és ak­kor a törvény rendelkezéseihez kell hozzá- símúlnia, birálatunk nem lehet annyira be­ható s szigorú, mint lennie kellene az eset ben, ha tudnánk, hogy a szervezet nagyobb időszakra szólana. Annyit azonban már most kijelenthe­tünk, hogy a javaslatot, helyesebben írva a javaslat alapeszméjét elég jónak, eléggé szerencsésnek tartjuk és — hogy parla­menti műkifej ezóssel éljünk — azt az „általános tárgyalás“ alapjáúl szívesen, el­fogadjuk; de kijelentjük azt is, hogy van­nak aggályaink, melyeket eloszlatni, óhaj­tunk, melyeket érvényesíteni szeretnénk, mert ezektől tesszük függővé, hogy a szer­vezetet egy provizórium rövid korszakára elfogadni véleményezhessük. A kolozsvári márczius 15-ki ünnepélyt rendező állandó bizottságtól a következő két felhívást kaptuk: I. Bizottságunk 1873-ban legelőször alakult hazánkban abból a czélból, hogy az 1848. már- czius 15-ónek évfordulóját évről-évre megünne­pelje és e nagy nap diadalainak emlékét, a nagy­jaink iránti I egyeletet élénk emlékezetben tartsa s fiúk és unokák szíveiben ápolja. Ezzel a czél- lal az alakuláskor azt is tervbe vette a bizott­ság, hogy a márczius idusán rendezett ünne­pélyek jövedelmét összegyűjti és kamatoztatni Ontsad, ontsad hát szerelmedet ránk! Ott vagy most a forrásnak tövébe, Most ered, buzog fel szád szavára — Krisztus vére, tőidnek üdvössége 1 Szép a hivatás, melyet vállaltál 1 Földön lenui égi kincsnek őre, 8 adni boldognak, boldogtalannak, Aki csak meritni vágy belőle. Szép a hivatásod, ifjú ember; Erezd át ennek egész nagyságát Ma, mikor élted folyója a föld Gátjain s a menny határin hág átl Ezután kapocs vagy a Teremtő Es az ember közt, s mint a szivárvány Zálog az Isten Ígéretéről, Hogy elhagyva nem vagyunk itt árván, — Mig tested a föld göröngyét járja, Lelked szálljon föl a csillagokra, — Úgy mutasd nekünk, hogy merre zöldéi Örök-életünk gyümölcsös bokra 1 Légy, óh légy a hitnek magvetője, Ápolója az erős reménynek, Le\j alkalmat és módot, találni Olyakat, akik sötétben élnek, | áraszsz fényt nekik szeretetedből, Mint tüzes OBzlop az Izraelnek, S Józsuájok légy a bűnösöknek, Mikor a halál révén átkelnek! Végre még egy szót engedj felírnom Zászlódra, a szent kereszt tövébe; Ah, ne félj 1 nem fogja szégyeneim E fölött magát a Krisztus képe; Szent, Isten után legszentebb szó ez, Szent fogalmaknak egész halmaza; Áldd, hogy Istenünk is áldja mindig, Áldja folyton; ez a szó : a „Hazai“ Domonkos János. fogja arra, hogy abból Kolozsváron egy, a nap eszméit megörökítő szobor létesittessék. E napon proclamáltatott ugyanis Erdély egyesítése az anya országgal; s e hazánk törté­netében új és szebb korszakot alkotó ténynek egy monumentális emlékszoborban való megörö­kítését önkénytelenül dictálta és diktálja a ha­zafias érzület. Bizottságunk ebben a tárgyban máig soha sem küldött sehova példáját követésre buzdító felhívást. Maga az a tény, hogy ünnepélyeket ren­dezett, évről-évre több követőre tálált számos városban, számos községben, benn a hazában és kivül a hazán, a hrol csak magyar lakik. S mindenütt kezdték kegyelettel megünnepelni márczius 15-ét. Ez ünnepélyek rendezésére több helyütt alakultak márczius lö-én állandó bizott­ságok is, melyek egy része bár csak a lapokban értesült bizottságunk terveiről, az ünnepélyek jövedelmét a tervezett szobor-alapra koronként hozzánk mégis beküldötte. A szobor-alapra immár tekintélyes összeg­gel rendelkezünk és ez a tény önkénytelenül utal arra, hogy most már szélesebb körű felhí­vást intézzünk az eszme kivételénél való együt­tes munkára. Tesszük ezt azzal a szives és hazafias ké­relemmel, hogy amennyiben a saját körében a fentebb jelzett czéiokra márczius 15-ki bizottság még nem alakult volna, kegyeskedjék oda hatni, hogy ilyen alakittassék. Az alakult vagy alakítandó bizottság által rendezett ünnepélyeit lefolyásáról szóló jegyző­könyvet és a befolyt összeget kérjük „Deáky Albert bizottsági elnök Kolozsvárt“ czime alatt hozzánk beküldeni. Bizottságunk a jegyzőköny­veket megőrzi, a befolyt pénzt kamatoztatja s mind az ünnepélyekről, mind pedig a befolyt pénzekről időről-időre a bizottságok részére ki­adandó nyomatott közleményben beszámol. A bizottságok megalakítására nézve meg­említjük még, hogy ennek szervezete bizottsá­gunk egyszerű szervezetének mintájára volna a legczélszerübb. A mi bizottságunk ugaynis áll állandó el­nökből és 48 tagból, kik közül választatik a jegyző és pénztárnok. A tagok közül azok, a kik egy év alatt az ügy iránt érdeklődést nem mutatnak, kiha- gyatnnak és helyük újabb érdeklődőkkel töl­tetik be. Működik márczius 15-én és egyéb ha­zafias jellegű ünnepélyek rendezése körül az év egyéb szakában is. A tudós falun. Nagy ritkán megfordul egyik másik tá­volabbi vármegyékben is egy-egy tudós. Pár évvel ezelőtt, mikor Párisbol Fiúméba költö­zött az ázsiai fekete asszony (kolera), a mi­niszter ránk ijesztett, hogy a közegész­ségügyi viszonyok javítására tett intézke­déseink felülvizsgálásáfa leküldi a köz­egészségügyi felügyelőt. A miniszter az alispánt, az alispán a szolgabirót, a szol- gabiró az elöljáróságot fenyegette azzal, hogy jön. Nyakra-lőre sepergették a ta­luk és városok utczáit s építették a jár­ványkórházakat, hullakamrákat; mert hát jön a legrettentőbb járvány s azután a kriminális tudós. Az elöljáróság aztán megtette az in­tézkedéseket és bejelentette a szolgabiró- nak, hogy minden megvan. Ez az alis­pánt nyugtatta meg, aki meg a minisz­ternek jelentette be a tett intézkedése* két. Rend volt mindenütt. Mind úgy megy ez, mint a karika- csapás : szinte gyönyörűség nézni! A kolera pedig mind jobban közele­dett édes hazánk felé j átlépte a Piré- neket, kóválygott az Albán hegyek közt, ugrott egyet a Bosporuson, s végre a ra­gyogó szép Pesten is felütő fejét; de még a vidékre is ellátogatott. Újabb rendele­tek és jelentések jöttek, mentek. Minden rendben van. A közegészségügyi felügye­lőtől' már nem is féltünk; annyit ijeszt* Kérésünkre vonatkozólag becses értesítését és kedvező választ várva, hazafias üdvözlettel vagyunk Kolozsvár, 1891. február 28. Hory Béla, Deáky Albert, pénztárnok. elnök. Apáthy Árpád, jegyző. II. Felhivás a nemzethez. Az 1848. márczius 15-ről s e napot követő szabadságharcz nagy napjaiból és kiválóbb alak­jaitól fennmaradt emléktárgyak összegyűjtését és örök időkre megőrzéséről való gondoskodást tűzte ki bizottságunk egyik feladatáúl abból a czélból. hogy e tárgyak közkincs gyanánt való megőrzése és szemléltetése által élessze a nagy napok és jeles férfiak iránti kegyeletet, másrészt pedig az összegyűjtéssel elejét vegye becsesebb ereklyék elkallódásának. Bizottságunk tehát felkéri mindazokat, kik ily tárgyaknak birtokában vannak, hogy szíves­kedjenek azokat megőrzés végett Deáky Albert bizottsági elnök Kolozsvárt“ czime alatt hozzánk beküldeni. A beküldött tárgyak vételét kiadvá­nyainkban nyugtázni fogjuk s a tárgyakkal az adományozó nevét is nyilvántartjuk. Ily emléktárgyak lehetnek : iratok, köny­vek, hirlapok, érmek, szalagok, kokárdák, arcz- képek, csatahelyek rajzai leírásai, vértanúink fegyverei, kézi eszközei, sírjaiknak, emlékkö­veiknek rajzai, vagy miniatűr másolatai, készít­ményei stb. Hazafiúi üdvözlettel: Hory Béla, Deáky Albert, biz. pénztárnok. biz. elnök. Apáihi Árpád, biz. jegyző. Uszoda Gyulán. A Kövér László szolgabiró által kezdemé­nyezett uszoda felállítása érdekében a polgár- mester a városháza nagytermében f. hó 4-én d. u. összehívott értekezleten Dutkay Béla, Kövér László, Czinczár Adolf, Sál József, Oláh György, itj. Kohlmann Ferencz, Winkler Lajos, Uffer- bach János, Schröder Kornél, Dr. Zöldy János, Dr. Kovács Károly, Popovits Jusztin, Dr. Bo- doky Zoltán és Christo Miklós jelentek meg. gettek vele, még megszoktuk, mint a gyermek a falra vetett árnyképeket. Hanem egyszer csak topp! Megjött a mumus. Csak messziről néztük, hogy milyen? Csakugyan ember az is? Azt hittük va­lami óriás, a kiben az egészség és erő ölelkezik. Piros az arcza — gondoltuk — óriás izmok dagadnak ki a karjain, arczán ki­csattant az egészséges vér rózsapirban s lába alatt meghajlik a töld a merre jár. Haha! Epen hogy hányát nem estünk a mikor láttuk, hogy a közegészségügyi fel­ügyelő egy kis vézna ember, sápadt ar­czán beteges színnel, székely hidegséggel és közönyösséggel, a mely sokszor ideges­séggé fokozódik. Mindjárt tudtuk, hogy a Hargitta környékéről való, a zúgó fenyvesek ha­zájából. Csak ott lehet az ilyen beteges kinézésű ember egészséges. Hanem azután az esze —* az már jó kinézésű. Gyorsan áttekint mindent s még azt is látja, a mi — nincs. Látszik hogy sokat tanult, na­gyon megviselték a betűk, jegyzó meg valaki, midőn megérkezett. — Az a sok egészség húzta úgy meg ... Vélekedék egy másik. Legelőbb is az elöljárósághoz tekin­tett el a hogy X-re érkezett. A jegyzó épen jelentést készített a község egészségügyi állapotáról. — .Vau szerencsém jelenteni, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents