Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-25 / 52. szám
52-ik szám. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. \ [ Félévre ... 2 » 50 > Évnegyedre . 1 » 25 » 1; Egyes szám ára 10 kr. í[ Gyula, 1891. deczember 25-én. X. évfolyam. ■ ^ Társadalmi és .közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: XDoloay Táfios. EiadVkivstter: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. £ Hirdetések felvétetnek: Budapestem Goldberger A.. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernét fürdö-utcza 4. sz. Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben; Moose Budolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Előfizetési felhívás a 1892. évi XI. évfolyamára. Midőn lapunknak folytatólagos évfolyamára hívjuk fel megyénk és városunk közönségének szives figyelmét, nem teszünk újabb hangzatosabb Ígéreteket, hanem kijelentjük, hogy továbbra is abban a körben maradunk, a melyben nem tiz, de csekély megszakítással már 23 éve, hogy a lap cziméhez méltóan mozogtunk. Mint a megyei központban megjelenő lap, alkalmunk van figyelemmel kisérni minden mozzanatot, mely úgy a központ, mint a megyei községek érdekeit van hivatva felölelni; és hogy ezt minden befolyástól menten tesszük, arról olvasó közönségünk minden kérdés felszínre jutásánál meggyőződhetett. — Jelszavunk : senkinek kegyét nem hajhászni, s nem kérni, hanem az évtizedek óta gyűjtött tapasztalataink, által megszilárdult véleményünket nyilvánítani, s hogy ezt tehessük, kerültünk minden hangzatos phrázis utáni hajhá- szatot, ami lapunknak netán valami hivatalos jelleget kölcsönözne. A megyénkben történteket felöleltük röviden a múltban lapunk hasábjain, s ugyanezt tesszük a jövőben is úgy, hogy ha valaki évtizedek múltán megyénk jelen történelmét meg akarja írni, bőven tájékozva lesz a szűkebb körünkben történt eseményekről. Megyénk nagyobb városainak önálló lapjaik lévén, el van az út előlünk zárva, ezek viszonyaival is tüzetesen foglalkozni, de egyes községek szives tudósítói, valamint a múltban, úgy a jövőben is közleményeikké fel fogják keresni lapunkat; erre ígéretűket bírjuk. Karácsonykor. Zengjen e napon Halleluja s ének, Hálát dobogjon minden jó kebel; Légyen dicsőség a menny Istenének, Ki váltságunkra Fiát küldte el; Földre borulva ti ifjak és vének I Áldjátok Istent dicséretekkel: «Kinél számunkra kegyelem s váltság van, Légy áldott, Isten I — fönn a magasságban I" Isteni kisded, te világ váltsága 1 Kihez e napon millió ajk szól: Bűnös voltunkban magunk' megalázva, Beád tekiatünk a földi porból S kérünk, teljesítsd, mi szívünk hő vágya, Szó]j hozzánk: „LélekI — ébredj, ha alszol S rázz le magadról minden földi szennyet, Hogy bűneidnek váltságát elnyerhesd 1“ Hozzád vándorlunk, mint ama pásztorok, Hogy megláthassuk dioső orozádat; Keblünkben a szív bűnbánóan dobog S kibeszélhetlek vágyik utánad: Mert hitünk mondja: Te váltságát hozod, Mely után benne nyugalom támad. Óh, mi bűnünket rakjuk lábaidhoz, Tudván: Te vagy, ki szívsebünkre írt hoz 1 Óh, egyedüli örök kútfő, váltság I Maradj mivelünk, maradj örökké I Hogyha — azáledve — tévutakon járnánk: Ints meg, hogy rájuk ne lépjünk többéi És hogyha egykor sírunkat megássák, Hogy megadjuk azt, ami a földé: Öleld magadhoz szelíden lelkünket És javaidban részeltess bennünket I Meteor. Ép ezért a múltból merített bizalommal kérjük szives pártolásukat, előfizetéseik mielébbi megújítását, részünkről Ígéretet téve, hogy pártfogásukhoz mérten fokozottabban fogjuk a lapunkhoz kötött óhajokat kielégíteni. Az előfizetési árak lapunk elején je- lezvék s legczélszerübb használatra posta- utalványt ajánlunk. Négy egyszerre beküldött előfizetés után tiszteletpéldányt küldünk. Gyulán, deczember 19. 1891. Dobay János, a „Békés“ kiadó tulajdonosa és felelős szerkesztőjeNépek árja jelen meg a kisded Betlehemben követve a vezér csillag útmutatását, mely az egén tiszta fényben felra- gyoga. Hangzik az angyali szó: „Hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen.“ .... Honnan e népvándorlás? .... Honnan az égen a csodás jel? . . . . Gyermek született! . . . . Hát ezért útra kél a sokaság? .... Bölcs és tudatlan ; gazdag és szegény; öreg és ifjú ? ... Igen, mert „ma született a Megtartó, ki az Ur Krisztus a Dávid városában,“ Ma jött el az idők teljessége; ma lett öröme e föld lakóinak, mert „Isten jelent meg a testben s ez a mi hitünk nagy titka“, mert „megjelent az Istennek amaz idvezitő kegyelme minden embereknek.“ Ezen — keblünket örömre indító — Jézus születése évfordulóján. Jézus születésének dicsőséges szent in- nepe megérkezett, a természet csendes hall- gátagsággal fogadja megérkezését az emberi nemzet megváltójának, ki szegénységben született és Lelkének nagysága kiemelte ötét a mindennapi élet korlátái közül. Mi is szegénységben születünk, csak lelki tulajdonaink emelnek fel kit-kit közöttünk minél megtisztelőbb polczra. Az a tudomány, melyet ő hirdetni jött e földre, ma is az egyedüli tudomány, mely ingatlan alapon épült és áll fent, hogy igazolva legyen, más fundamentomot senki nem vethet, mely a Jézus Krisztus. E tudomány megjelenik a bölcsőnél, hogy bemutasson az ö atyjának egy új lényt, mely az ő dicsőségét kell, hogy hirdesse mint kisded, mint gyermek, mint felnőtt. E tudomány megjelenik a család alapításánál, hol két szív szerelmét egyesíti a legszebb kötelékkel, a szeretetével, mely erős, mint a halál, kemény mint a koporsók. E tudomány megjelenik a setét órákban, midőn egy csillag sem ragyog az égen, midőn a remény sugara is homályba látszik enyészni. Vesztettél-e mér kedveseket? Ha igen, akkor érezned kellett, hogy nem örökre vesztettél az ő tudománya értelmében semmit, az ő tudománya valóban a veszteségben adja a nyereséget, és a ki legtöbbet vesztett, annak van legnagyobb nyeresége. Ö mondotta: a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. így találja meg minden szenvedő épen a szenvedések éjjelében az innét egykoron ama jobb hazába kivezető útat. Jól mondotta ő : én vagyok az út: Én is e szent napon ő reá vetem lelki szemeimet, én is vesztettem, ő ségitett megtalálni a jövő élet útját lelkemnek. nagy esemény emléke újul föl előttünk ma, midőn Jézus születése emlékezetére karácsony ünnepet szentelünk. Ajkainkról föl- száll az öröm ének: „A próféták elhallgattak, Krisztus a testben eljött, a kiről régen szólották, az Írások ezelőtt.“ Szívünkben fohász kél: „Dicsőség a magasságos mennyben Istennek, e földön békesség és jóakarat az emberekhez.“ Már az őskorban föl-fölcsillant az Isten idvezitő kegyelmének egy-egy fénysugara; koronként falhangzott a megtérésre hívó szó; a kegyes lelkek, a próféták igyekeztek kijelenteni az emberiség előtt Istennek akaratát, mert: „tekinte Isten a földre, és imé megfertéztetett vala ; mert minden test megfertéztette vala az ő utát a földön.“ .... Rabság, bűnnek nehéz rab igája tartá lebilincselve az emberiséget, melyből szabadulásra az emberi erő nem vala elég.... Mint a sülyedni kezdő hajó alább-alább merül a tenger mélyébe, ha nincs közelében megmentő: épen igy a bűnbe merült emberiség elkerültietlenül kárhozat örvényének lesz vala biztos martalékává, ha az isteni kegyelem nem könyörül rajta. . . . De hangzik a szó: „Nem gyönyörködöm a halálra valónak halálában, azt mondja az ur Isten; térjetek meg azért és éljetek.“ „Térjetek meg, mert elközelitett a meny- nyeknek országa!“.... Mint az apai örökséget eltékozolt gyermek ínség, nyomor kínos gyötrelmei között, szenvedések nehéz harczát vívja: akként, az apai örökséget, a mennyei üdvösséget eltékozolt, vétkek sötét éjjelében té- vejgő emberiségnek segedelem, kegyelem utáni vágya, óhaja képezé lelki éhségét és szomjúságát, e szavakat ültetvén az ajkakra : „téríts meg uram minket te hozzád és megtérünk.“ Ámde a felhők sürü leplével bevont égboltozaton át czikázó villám támaszthat e Ti vesztesek, fájó lelkű keresztyének! üljetek hát velem együtt emlék innepet a ti kedveseitekért, kiket a ma született Jézus emelt magához örök dicsőségre, hova minket is, az ő tagjait, egykoron magához felvészen. És a midőn innepeltek e napokban, emlékeztek kedveseitekre, emlékezzetek mindenek felett arról meg, ki leszállóit mennyből, hogy életet adna e világnak. Arról, a ki sokkal több méltatlanságot szenvedett mindnyájunknál, mégis bevégezte munkáját az ő szent anyjának tetszésére. Ez a tetszés legyen nekünk is legfőbb törekvésünk, tőle el ne vonjon semmi, hogy növekedjünk abban, a ki fő t. i. a Jézus Krisztus. így lesz a karácsony megérkezése boldogító mindenkor reánk qézve. Egyedül Istennek tetszeni 1 így fogadjuk csak a Karácsonyt a ma született Jézus Krisztushoz méltóan. Ez érzelmekkel eltelve kivánok én is e becses lapok olvasóinak és kedves családjok- nak boldog innepet 1 Jertek, örvendjünk mindnyájan 1 Ráoz János. SZuLrta* pöx. Irta: Rudnyánszky Gyula. Seres Mihály uram nyakas bocskoros nemes ember anno 1623. Ha egyszer ő kegyelme valamit a fejébe vett, hat ökörrel se lehetett más irányba terelni az esze járását. No, de hát miért is ne maradt volna olyan, a minőnek az Isten teremtette, s a minőnek a világ a Seres familia minden tagját ember emlékezet óta ismerte. Független, nemes ember volt. A mit az apja ráhagyott, azt becsülettel megtartotta, a szegényt megszánta, a nyomorultat segítette, a teljes és tartós világosságot az éj komor setéiében ? . . . . Bizonyára nem ! . . . . Épen igy a próféták megtérésre hivó szava; a lelkiismeret amaz intő szózata: „Kelj fel és járj!“, ha perczekig, órákig föltárta is az emberiség előtt ez erény ösvényét, lelki szemei alá állitá az isteni kegyelem hő napjának jótékony sugarait: ismét sötétség boritá el a lélek egét, s „némelyek setétsógben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén keserűséggel és vassal; mert engedetlenek voltak az erős Isten beszédéhez, és a felséges Istennek tanácsát megutálták.“ De ime az Istennek idvezitő kegyelme megjelent! .... Beteljesedett a prófótí’^A jövendölése: „Azlsai törzsökéből egy vesz- szőszál származik, és az ő gyökeriből egy virágszál nevekedik, kin az Urnák lelke megnyugszik.“ .... Feltámadt az igazság napja; »Amaz Ige testté lön;“ „Imé az égből szózat adatik, mely ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, kiben én megengeszteltettem.“ .... Jött az isteni kegyelem, nem mint égboltot átczikázó villám, mely gyorsan tova tűnik, de mint tündöklő nap, melynek sugarai életet lövőinek teremtmények millióiba s áldást terjesztenek mindenfelé.... Megszületett Jézus, hogy minden embereknek idvessógét munkálja; hogy legyen „e világ világossága;“ hogy újjá szülje, jó útra vezérelje a népek millióit! .... Bizonyára amaz első karácsony éjjelen feltűnt ragyogó csillag, mely a Jézusnál tisztességet tevő keleti bölcseket elvezérelte a betlehemi jászolhoz, hol az emberiség váltságára mennyből alá szállott Isten ember elhelyezve vala : intő jel lön az emberiség előtt, hogy a lélek egén támadjon fel 8 ragyogjon tiszta fényben a hitnek csillaga, mely Jézushoz, Megváltónkhoz vezéreljen, vonzzon állandóan bennünket! .... vármegye dolgában mindig ingyen eljárt, dézs máért, robotért a jobbágyat nem zaklatta; hát aztán jól tette, ha ur akart lenni a maga portáján 1 Szép felesége volt neki, szép két kis gyermeke, egyik szőke, másik barna, egyik fiú, másik leányka, — szerette őket Isten igazában. Munkásnépót, udvarcselédjeit erejükön túl soha sem terhelte, a mije volt, azt atyafiságával, barátaival, ismerőseivel jóban rosszban megosztotta. Áldotta is, szerette is mind az egész vidék és szerény nemesi kúriája a maga ősi egyszerűségében, fakó falaival, mohos tetejével mindenkor nyitva állott minden hazafinak. Hanem azért mégis igen- igen nagy szálka volt nemzetes Seres Mihály uram valakinek a szemében. Ez a valaki pedig egy hatalmas ur volt a ki nem tűrt ellenmondást, a ki a mit kivánt, ha nem kapta jó szerével, elvette erőszakkal. Olyan volt akkor régen a világ sorsa, hogy a gazdag főnemes urak egész kis országot formáltak a maguk jószágain. Uralkodtak zsarnok módra, kemény falú váraikból kiszegezve az ágyukat, nem féltek senkitől, sem a király parancsától, sem a nép átkától. — Azt akarták, hogy valamint a fűszál meghajlik az ő lábaik alatt, úgy hajtsanak térdet-fejet előttük a vidék lakossai, hordják magtáraikba termésüket váltságul. Alázatosan, szó nélkül tűrjék, ha vadászat közben letapossák vetéseiket, mulatságból fölperzselik viskóikat. Igaz, voltak közöttük dicső hazafiak, a kik életüket és vagyonukat a hazának szentelték, a kik, ha ragyogtak, csak annak örültek, hogy ragyogásuk fényt vet a nemzetre! Ezek, ha béke volt, a király oldalán tündöklő fegyverzetben, kincsekkel, ékesen, bölcs tanácsaikkal, személyük hatalmával és családjuk nagy erejével a hazát szolgálták; ha pe*
