Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-12 / 19. szám

19-ik szám* G-yula, 1889. május 12-én. r ~ w Vili. évfolyam Szerkesztőség: Főtér Dobay János kereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre ..........5 Irt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ \ Egyes szám ára 10 kr. / ks_________________^ r Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: 3DoToa<3r János. 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dóba) János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Siráetisek szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttár tora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Véezi-utcza 11. az. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, á szokott előnyős árakon A főispán székfoglaló beszéde. Őszinte s benső örömmel hallgattuk a vármegye uj főispánjának formai s tar­talmi tekintetben egyaránt kiváló és ma­gasröptű székfoglaló beszédét. Nem tudjuk és nem is keréssűk, vol­tak e, akik ellenszenvvel, vagy legalább is közönynyel fogadták Terényi Lajos fő ispáni kinevezését; de lia voltak, és nem irigység, vagy egyéb emberi gyarlóság a rugója ellenszenvüknek: lehetetlen hogy ér­zelműk rokonszenvvé s bizalommá ne vál­tozzék ama férfiúi szózat után, mely a fő- ispáni díszes székből elhangzott, és amely szózat igazságáról, bensőség sugallatáról bizonyítékot ád ama közvetlenség, ama hév, amely a különben is remek szónok­latnak koloritját, igaz értékét és súlyát megadja. Lapunk más helyén egész terjede­lemben közöljük a székfoglaló beszédet s felhívjuk rá megyénk közönségének fi­gyelmét. Tökéletesen igaza van Terényi Lajos főispánnak, midőn konstatálja, hogy vár­megyénk az ország legjobban adminisz­trált vármegyéi közé tartozik. Eme örven­detes tényben, mely mindenkor büszkesé­günket képezte, tekintélyes osztályrésze van községeink előhaladottságának, kiegé­szített szervezetüknek, a járási íőszolgabi- rák s a központi tisztviselői kar ügy buz­galmának, de első sorban a vármegye ősz alispánjának Jancsovics Pálnak, ki mint a vármegye bölcs kormányzója hervadhat- lan és eléggé soha nem méltányolható ér­demeket szerzett magának a pontos és becsü­letes közigazgatás inaugurálása és fejlesztése körül. Nem mondjuk, hogy az administrátió mai jeles volta mellett is fokozatos hala­dást ne igényelne; a fejlődő élet, az ál­landó forrongásban levő politikai s köz- gazdasági viszonyok mindig újabb és újabb követelésekkel lépnek fel a közigazgatás­sal szemben; a haladás minden téren és igy a közigazgatásban is életszükséglet, a stagnáczió lehetetlen, vagy legalább is egyértelmű a visszaeséssel. A fokozatos haladás, a viszonyokkal való lépés tartás mint eddigelé, úgy bizo­nyára ezután is meglesz megyénk közigaz­gatásában s a főispán teljesen betöltendi hivatását, ha — mint székfoglaló beszédé­ben mondja — hatáskörében minden mó­don és eszközzel oda fog hatni, hogy a bé­késmegyei közigazgatás iránti jó és dicsé retes véleményt tovább is fentartsa. Ez oly kipróbált jeles erők mellett, melyek a közigazgatást vezetik, nem lesz nehéz feladat s nem foglalja el annyira főispánunkat, hogy tettvágyát, akarat ere­jét és belolyását a közigazgatásnál sokkal elmaradottabb és reformokat igazán igénylő részektől elvonná. Terényi Lajos főispán érzi is, hogy főispáni tevékenységének kiváló működési terül kínálkozik a társadalmi mozgalmak istápolása. „Egyik föczélul tűztem ki ma­gam elé, a bennem megérlődött eszmék hatása alatt, úgy mond — hogy a társa­dalom nemes nagy mozgalmait e teremben istápolni fogom s viszont a törvényhatóság üdvös törekvéseinek a társadalomban szi­ves fogadtatást biztosítok. S ha ezt Isten segedelmével elérhetem, egyik büszke remé­nyemet valósítottam meg.“ Tudjuk, hogy ezen szép Ígéret nem egyszerű phrasis ajkain, hanem oly reális czél, melyet elérni a főispán komolyan el ván határozva. Nem adott és nem is volt szükség rá, hogy részletes prograramot adjon, mily utakon fog a kitűzött czél felé haladni. Örvendünk, hogy oly hangsúlyozva adott ez irányú vágyának kifejezést és biztosít­hatják róla, hogy a vármegye minden igaz fia, a társadalom minden számottevő té­nyezője örömmel és igaz lelkesedéssel sora­kozik kibontandó zászlója alá és a leg­nagyobb várakozásokat fűzi társadalmi tekintetben kifejtendő törekvései elé. Sajátságos tünet, hogy Békés várme­gyében, melynek úgyszólván egységes tár­sadalmi alakulása van, ahol osztályérdekek számbavető kontroversiákat nem idéznek elő, az összetartozandóság érzete kevésbé van kifejlődve, mint sokkal divergálóbb tényezők alkotta vármegyék társadalmában. Ezen semmi által sem indokolt összetarto­zandósági érzület hiánya bénitólag hatott a legüdvösebb társadalmi mozgalmaknál, legtöbbször lehetetlenné tette és elfojtotta a legüdvösebb eszméket már csiráiban, és ami történt is, az többnyire magán viselte a készületlenség, disharmónia és félsiker bélye­gét és ferdeségeit, alaposan elkedvetlenítve a legüdvösebb eszmék heroikus kezdeményezőit újabb és nagyobbszabásu kisér letektől. De az alig lezajlott ünnepi napok után nem akarunk fájó rekriminácziókba bocsátkozni. Terényi Lajos főispánt — állásának méltóságánál — de kiváló egyéni tulajdo­nainál és sok más itt elő nem sorolt mel­lékkörülményeknél fogva is teljesen hiva tottuak és első sorban hivatottnak tartjuk arra, hogy a társadalomban feutorgó — nem tényleges, csak látszólagos és mester­séges — érdekellentéteket elsimítsa s kie­gyenlítse. Oly működési tér van előtte, a melyen a legüdvösebb eredményeket, produkálhatja s a társadalmi élet, az ösz- szetartozandósági érzület fejlesztése, hogy igaz nevén nevezzük: a társadalmi regene- rátió magasztos feladata sikerrel megold- va : ez lesz főispáni működésének koroná­ja, igaz gyöngye s legszebb eredménye. Eme reményben, eme várakozásban és eme óhajban ismételten üdvözöljük őt és szivünkből hangoztatjuk : Éljen Terényi Lajos, Békésvármegye fő­ispánja ! Terényi Lajos főispán beiktatási ünnepélye. ürömünnepe volt a vármegyének, különösen örömünnepe volt Gyula váro­sának, melyben az elejétől kezdve mind­végig imposans lefolyású ünnepély lezaj­lott. A napok óta esős idő is derűssé változott, az ég boltozatot beborító terhes eső­felhők, melyek Damokles kardjaként le­begtek az ünnepélynek szabad ég alatt lezajló x'észei fölött, szépen elsimultak; gyönyörű májusi napra ébredtünk, mo­solygó napsugár az égen, őszinte örömérzet a keblekben, melynek nyilvánulásai nem voltak tulzajosak, nem programm- szerü lefolyásuak; teljesen mentek voltak a szinszerüségtől, de nyilatkozásai egysze­rűségükben szívből fakadtak és szívhez is szólották. A Gyulán lefolyt főispáni beiktató ünnepélyek lehettek és bizonyára voltak is pazarabb, fényesebb külső lefolyásuak, talán jobban is elkápráztatták a szemet, de a szélesebb körben vett nagy közön­ség érzületével egyetlen egy sem volt annyira összhangban, mint a mostani, és ezen körülmény kölcsönöz annak sokszo­rosan nagyobb jelentőséget, mint aminőt pazarabb külső fény nyújtani tudna. A beiktatási ünnepélyek lefolyásáról adjuk a következő tudósítást: A fáklyásmenet. Kedden tömegesen jöttek vidékről vendé­gek Gyulára. A délutáni vouat meghozta a bi- harvármegyei küldöttséget, melynek tagjai vol­tak Radnay Farkas kanonok, Örley Kálmán, Kis Elek főszolgabíró, Szunyogh Péter m. aljegyző, Baranovics Ferencz és Lovassy Ferencz. A szom­széd vármegye díszes küldöttsége a vármegyeház főispáni lakosztályában lön elszállásolva. Délutáni vonattal a vármegye minden ré­széből igen tömegesen érkeztek bizottsági ta­gok ; a vendéglők, különösen pedig a „Komló“ és „Király“ helyiségei zsúfolásig megteltek közön­séggel, nagy élénkség uralkodott ezen kívül az utczákon és köztereken is. Alkonyat tájban a közönség a városháza leié gravitált, melynek udvarán fáklyák, szám- szerint 400 darab osztatott ki a törvényhatóság vidéki tagjai, Gyula városa képviselőtestületének, a különböző társadalmi testületek, nevezetesen kaszinók, ipartársulatok és az iparos itjusági egylet tagjai között. Nyolcz órakor a fáklyákat meggyujtották és ezzel az imposans menet, élén nemzeti zász­lókkal és zenekarral megindult a városházától fel a „Komló“ leié, majd a vármegyeház utczán keresztülvonulva, az uj főispán gyakori viharos éljenzései között felvonult a gör. kel. templom­térig, Terényi Lajos lakása elé, hol a fáklyavivő­ket a nemzeti sziuü szalaggal dekorált rendező­ség nagy félkör alakbau állította fel, a kör bel­sejét már előzetesen nagy közönség — és közötte városunk s a vidékről bejött díszes hölgykoszoru — foglalta el. A viharos éljenzésekre, melyek felhangzot­tak, az uj főispán fedetlen fővel kijött a zsúfo­lásig megtelt térre, hol ia az ünnepély rendező bizottság előzetes felkérése folytán Dr. Bodoky Zoltán következő szép beszédben üdvözölte őt: „Méltóságos Főispán ur : Engem méltatlant és érdemetlent ért a kiváló szerencse, hogy a méltót és érdemest üdvözöljem; — kétszeres az en örömöm, mert Békésvármegye nagy közönségének érzelmeit tolmácsolhatom, és mert éppen Mé.tóságoddal szemben adhatok annak kifejezést, a kihez en­gem mindnyájunk által őszintén erzett ra­gaszkodás, szeretet és tiszteleten kívül az igaz barátság köteléke is fűz; — s ez szolgáljon mentségemül, ha az ész mellett szivem is meg­szólal. Gyenge az én szavam ahhoz, hogy Bé­késvármegye közenségének érzelmeit híven tol­mácsoljam, kicsiny az én szavam ahhoz, hogy Méltóságod érdemeit kellően méltányoljam, nem kellett keresni s találtak volna erre ér­demesebbet és ékesebben szólót, de keresni kellett s nem találtak volna, a ki tisztább szív­ből s igazabb érzéssel üdvözölje ! Ha valaha, úgy most érzem feladatom súlyát, de nehéz fjladatomat megkönnyíti Méltóságod általánosan ösmert bölcsessége és a közigazgatás minden ágában való kiváló jártassága, a mely feleslegessé, és az en cse • kélységem, amely lehetetlenné teszi, hogy Út­mutatással vagy tanácscsal szolgálják ; de nem is ezért jöttünk mi ide. Eljöttünk, hogy e fáklyák fényével és szivünk lángjával bevilágítsuk az igazság sö­tét útját, mert tudjuk, hogy Méltóságod ezen az utón akar haladni. A nép ezrei szomjuhoz- zák az igazságot; hogy ne jöttek volna el hozsannát zengeni az uj forráshoz, a melyről tudják, hogy abból mindég és mindenha az igazság tiszta vize fog csörgedezni. Eljöttünk meríteni ebből a forrásból erőt a jelenhez, reményt a jövőhöz, bizalmat vár­megyénk és községei fejlődéséhez s kiöl tha­tatlan vágyat hazánk előhalad&sához 1 Gyors szárnyakon repült a hir, a mely e vármegye nagyrabecsült főjegyzéjenek a főis­páni méltóságra való emelkedését tudatta, s e hírre mindnyájunk szive örömmel dobbant meg, nemcsak e vármegye és e város lakóié, de széles e hazában minden igaz hazafié, mert Méltóságod kinevezésében egyúttal a demok­rácia diadalát is ünnepeljük, azét az igazi és egyedül jogos demokratiáét, a mely a hiva­tottak kiválasztásánál nem a születés és va­gyon, hanem az ész, jellem és szív ari$tokra- tiáját keresi fel 1 Ez az aristokrácia, az igazi tehetség ne­mes ambitója, a közügyek iránti szeretet, fen- költ gondolkozás, szilárd jellem és fáradha­tatlan munkásság azon erények, a melyek hi­vatottá tették Méltóságodat a férfikor delén a főispáni állás nehéz és terhes feladatainak teljesítésére, s a nép igaz szeretete és támo­gatása az, a mely lehetővé teszi, hogy nemes és magasztos hivatását méltóan betöltse. Ál­lami intézményeink csak akkor fejlődhetnek, ha azok élére oly érdemekben gazdag férfiú állittatik, akit a nép szeretete környez, öröm­mel üdvözöljük tehát uj állásában, mert. fej­lődve intézményeink, ezáltal hazánk felvirág­zásához juthatunk s azon boldogító tudat hat át bennünket, hogy az isteni bölcs gondviser lés által vezéreltetve, a democratia utján ha­ladva, népünk jólétére törekedve s egyesült erővel fáradozva és munkálkodva, még a je­len nemzedék beteljesedve fogja látni hazánk nagy fia jóslatát s büszkén hirdetheti a Kár­pátokon és Adrián túl, hogy Magyarország nem volt, de van ! Mindnyájunk által örömmel fogadott mél­tóságodban hidd el, hogy nincs nagyobb, nincs szebb kitüntetés, mint a nép igaz sze­retete s ragaszkodása, a melyet férfiúhoz mél­tó, jellemes és következetes munkálkodással szereztünk meg s a mely áttörhetetlen gyűrűt fog képezni körülötted, — őrizd meg magad­nak e szeretetet, vezérelje minden lépésedet a magyar nép jóléte, legyen szived minden dobbanása a hazáé és akkor a mi sziveink éretted fognak dobogni, legyen minden gon- polatod és törekvésed e vármegye előrehala­dására irányozva s akkor gondolataink s tö­rekvéseink egygyek lesznek; ne ismerj csak egy pártot, az igazság pártját és akkor mi mindnyájan a te pártodon leszünk. Mi kik gyermekkorodtól fogva ösmerünk s büszkén hirdetjük, hegy a mienk vagy, tud­juk, hogy bölcseséged nem bolygó, mely a hatalmasoktól kölcsönzi fényét, de álló csillag, mely öntüzétől fénylik, tudjuk, hogy a te jel­lemed, szived tiszta gyémánt, melynek nem a foglalás ád fényt, reméljük, hogy minden tö­rekvésed, minden igyekezeted e vármegye és lakosai jólétére lesz irányozva, s hisszük, hogy ezen törekvésedet a minden igaz hazafi által kívánt siker fogja koronázni; — és ebben a tudatban, ebben a reményben, ebben a hitben zárandokolt ide Békésvármegye apraja-nagyja, ifja és örege, hogy itt az isten szabad ege alatt uj pályád kezdetén üdvözölve, társadal­mi, felekezeti és pártkülömbség nélkül tiszta szivből és igaz lélekkel azon fohászát küldje a Mindenhatóhoz, hogy Terényi Lajos, Békés­vármegye főispánja, éljen!“ A fiatal szónok, ki magyar díszruhába volt öltözve, alakilag és tartalmilag egyaránt igen si­került szép beszédjét messze hallható hangon, igaz szónoki hévvel mondotta el; az éljenzések markánsabb részeknél folytonosan kitörtek és a Lapunk mai számához egy ív melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents