Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-12 / 19. szám

szónoklat végbangjaiba szűnni nem akaró lelkoslkisémi. Szívélyes fogadtatásuk s a számos felkiáltások egyesültek. A fiatal szónok nemcsak I üdvözlet, a melyet nyerni szerencsés valék megelégedve, hanem megérdemelten büszke isjérlelte bennem e hitet. lehet a nagy hatásra, melyet minden tekintetben I Engedjék meg tehát nekem, hogy a re sikerült beszédjével keltett. jóm ruházott hatalmat es ^ kitüntetést^ rtö egy Az éljenzések perczekig tartottak, midőn ajpusztában elhagyottan álló, de az ono 1 környezetéből daliás alakja folytán tribün nelküljzalma és ragaszkodása áltál körül vett ősz is kiváló s mindenki által látható Terónyi LajosJlopnak tekinthessem, a melynek oldalain >t főispán, kit nagyon mélyen meghatott az érezhethazaszeretet, az igazságosság, a becsületes tőén őszinte ovátió, következő remek beszédbenjség és a munka kiolthatatlan betűkkel van válaszolt: |nak bevésve. „Igen tisztelt polgárok 1 Azon bizalomért,| Ezen hatalmat óhajtom én gyakorolni, a melyet igen tisztelt szónokuk oly ékes sza- ha lehet örömére a jóknak és igazaknak, vakkal tolmácsolt s azon kitüntetésért, a mely|ha kell rettegésére mindazoknak, kik hazánk megjelenésük által személyiségemet érte, fo-ja társadalom, vagy egyesek ellen bűnös kezel gadják a legőszintébb és legmélyebb köszö-jket felemelni merészkednek, netemet. I Terényi Lajos főispánnak a tágas tér távo A közpályán müködö s a polgárok nagy-jlabbi részén is hallható eme szónoklata leírhat rabecsült bizalmával emelkedő férfi, raintjlan mély hatást keltett. Az éljen kiáltások, me milyen én is voltam, munkálkodásának min-jlyek a beszéd folyamán is felhangzottak, a szó den földi kincsnél drágább s becsesebb jutái- jnoklat befejeztével elementáris erővel törtek ki mát polgártársainak elismerésében, ragaszko- Je perczekig tartottak, mire a fáklyásmenet, m|ht dásában találhatja fel. jfelvonulása alkalmával, a Rákóczi-induló hangja1 Én azt akarom hinni, hogy mostani nieg-Jmellett a föutczán keresztül visszatért a város jelenésük nem pusztán az engem legközelebbjházára, hol példás rendben feloszlott, és ezzel a ért kitüntetés feletti örömük nyilvánulása, nem j beiktatást megelőző nap ünnepélyessége végett ért, pusztán a jövendő tevékenységre irányuló bi-| ' zalom előlegezése, de ezek mellett némi elis-j ^ beiktató közgyűlés, mérés is a múltban az önök szeme láttára ki-1 A vármegyeház díszterme emlékezetünk sze- fejtett becsületes munkálkodásomért. Irint még oly nagyszámú közönséget nem fogadott De midőn ezen elismerés felett való örö-lbe, mint május 8-án Terényi Lajos főispán be mömnek szivemben helyet engedek s ezt drá-liktatása alkalmából. A törvényhatósági bizott- ga jutalomként ott megőrzendera, addig más-lság tagjai általános tisztujitások alkalmával sem részről szives bizalmukból erőt meritek ma-|jelentek meg oly tekintélyes számban, mint ez gamnak jövendő ténykedéseimhez. lalkalommal; a terem szép látványt nyújtott, az Az itt tündöklő fáklya fényhez hasonló- lÜDnepi ruhában megjelent megyei képviselők és an ragyog előttem működésem czélja: vár-ltörvényhatósági tisztviselők között számosán di*z- megyém s polgárai jólétének emelése. Ezenlmagyar ruhában pompáztak, de a terem legfőbb czélom eléréséhez az önök támogatására éslékét a városunk és megyénk intelligens szép női- rokonszenvére feltétlen szükségem van. (bői font díszes hölgykoszoru képezte, kik elojé- A hatalom, a kitüntetés, a rang, vagyItői végig hősieti őnraegtagadással, kitartva a ki méltóság magukban véve hasonlók lehetneklállhatlan bőségben, tanúi voltak a lenn folyó ős talán egy díszes oszlophoz, a mely egy elha-lalkotmányos cselekvénynek. gyott kopár puszta fölött emelkedik, a melyet I A közgyűlés lefolyása következő volt: felülről bár a nap sugarai megaranyozhatnak, I Jancsovics Pál alispán és kir. tanácsos, ki de a mely körül barátságtalan a vidék, ki-ldíszmagyarba volt öltözve, a közgyűlést megnyit szikkad minden, a mely árnyat nem nyújthatván, jelenti hogy ő Felsége a király ápril hava s a melyet nem keres fel Senki, sem a ke-|23-án kelt legfelsőbb elhatározásával Beliczey gyelet, sem a kíváncsiság. Ilstván Békésvármegye főispánját ezen állásától Az itt jelképezett hatalom, vagy rangl— saját kérelmére— felmenteni, s helyébe Békés nem kedves ajándék, teher az, a mely alatti vármegye főispánjává Terényi Lajos vármegyei ősszeroskadni kell. főjegyzőt kinevezni méltóztatott, — mely legke Mig azonban azon kitüntetés, a melyetjßye'mese^b kiuevezés folytán Terényi Lajos Bó a polgárok ragaszkodása és támogatása követ,!késvármegye főispánjának — ősi szokás szerint szintén hasonló egy diszes oszlophoz, de ajó^tarányos és ünnepélyes beigtatása képezi a mely nem sivár, barátságtalan pusztaságonjrendkivüli közgyűlés egyedüli tárgyát, van kitéve az idők viszontagságainak, hanem] A felmentést és kinevezést tartalmazó bel- a szerétet árnyas ligetével környeztetik, a jügyminiszteri leirat a közgyűlésen felolvastatik. melyet nem kerülnek, de a melyhez vonzód- I A szomszédos Biharvármegye törvényható' nak- Jsága is képviselve van egy diszes küldöttség által Midőn én, érdememen felül a legroaga-|— melynek tagjai Radnay Farkas kanonok, Örley sabb kegy által e vármegye főispáni állásárajKálmán volt megyei főjegyző, Szunyogh Péter m emeltettem s ezen nem várt s nem keresett |aÜe6yző| Baranovics Ferencz földbirtokos, Kiss kitüntetésben részesültem, azon édes hittel jElek főszolgabíró és Lovassy Ferencz föld­hajoltam meg a bizalom előtt, hogy engem ne-j^*r^ok®® — kiket a teremben megjelenésükkor, héz feladatom teljesítésénél a tisztelt polgárok ~ a vármegye közönsége lelkes ovátióval és él- nagyrabecsült vonzalma és támogatása f0g|jegessel fogadott ; ennek utána elnöklő alispán ősi szokás szerint küldöttséget jelöl ki, az uj fő-A. Föld.. Részed vagyok Föld 1 tudom, érzem ;| Mint jó anyát szeretlek én, Nem úgy mint más, ki nagy merészen Nap, hold felé csapongva mén. S Ungot-Bereget összejárva Az égen, rád se hederit; Mintha bizony a csillagok közt Te volnál ötödik kerék 1 Mit nékem Junó, avagy Vénusz ? Maradjanak maguknak ők ! Olympuson is bajt okoztak E kackiás, főúri nők. Az én fejem meg nem zavarják Ily kéteshirü csillagok, — Szép Föld 1 én soha el nem hagylak En csak a tiéd maradok. Talán szebb, fényesebb világ is Akad a sok közt odafenn ? Hol fillokszéra még nem pusztít, S karcos terem, forr bőviben ; Hol a szép lányok angyalok mind, Anyósnak hire-hamva sincs, Vidám tor folyik éjjel-nappal, Es az államkasszába — kincs. Mit bánom én ? a legszebb mégis Te vagy előttem, Föld anyó ! '* Vénülsz ugyan, de arcod egyre Ifjú marad és bájoló. Még mindig pompásan áll rajtad Minden szezonban a ruha : A hattyuprémes téli öltöny, A könnyű nyári pongyola . . . És milyen fürgén, mennyi „chic“-kel Forogsz keringőt egyre még 1 A nap miattad lázban ég el, De mégse szánod meg szegényt. Mert njm vagy olyan könnyüvérü Mint sok modern asszonyka, lány, Kik a tilosba is betérnek, Esengve a kaland után . . . Óh kedves Földem ! én tudom csak Mi jó vagy, áldott és kegyes, Hő szived kérges burkolatja Mily drága kincseket fedez . . . Csak az a kár, hogy vékonyan kap ? Dós kincsedből némely fiad, — Hiába szánt-vet: a nyomornál Alig hogy egyebet arat. Mig a másik — nagyokat ásít Az unalom lágy pamlagán, S midőn ölébe hull az áldás, Legfölebb igy morog : „na lám 1“ De mindegy 1 mit tehetsz te arról, Hogy élvén, földiek vagyunk ? Majd máskép lesz akkor, ha benned, Mind égiekké olvadunk ! . . Forogji forogj te örökifjú Nagy égitest, én jó Anyára 1 Repülj velem a végtelenbe Feltámadásom hajnalán 1 . . Legyek közel égő szivedhez, Ha hogy hüvelyed szétszakad : Egy perezre bár, hinthessek én is Az űrben égi lángokat ! Kenézy Csatár. Nyugatról. Dosztojevszky azt mondja, hogy a hon­vágy legjobban ki- van fejlődve az oroszban. Ihogy ezt érezze, nem szükséges őt más or­szágba, idegen nép, idegen emberek közé te- llepjteni; mert hiszen, ha nyomorult faluját ■elhagyja, s a szomszéd községbe viszik, _ mar kiüt rajta ez a kórság. — Vaszilt - egyik alakját az első nap ellepte a melancholia1 la második nap, kilelte a hideg; a harmadik nap pedig leugrott a kaszárnya harmadik Iemeletéről, s agyveleje szétlocscsant a kövön Furcsa bogár is az a valami, a mit hon llaw?ak ne,veznek- A kik még sohasen pró i baltak, azoknak megmagyarázhatná Vaszil; ispánnak a közgyűlésbe meghívása czéljából, a meghívó küldöttség Göndöcs Benedek apát ve zetése alatt Ladies György, Oláh György t. tőügyész Szucsu Béla, Mikolay István, Dutkay Béla Gyula város polgármestere és a járási főszolgabirákból alakíttatott meg ; — s néhány perezoyi szűn után, — a fent nevezett küldöttség meghívása folytán Terényi Lajos főispán gyönyörű disz ma' gyár ruhában a főispáni lakosztály felől jelent meg a teremben, — szűnni nem akaró harsány éljenzések között, — a mikor az elnöklő alispán által ünnepélyesen felkéretett, hogy az esküt le' tenni s azután elnöki székét elfoglalni méltóztat' nók. — Popovics Sylvester megyei első aljegyző — olvasta fel a hossz idalmas eskü formát, me lyet az uj főispán mindenki által megérthetett csengő hangon mondott utánna, — melynek vé' geztével a járási főszolgabirák a főispánt elnöki székével együtt ősi szokás szerint 3-szor fele méltók a közönség lelkes éljenzése között. Popovics Sylvester I-ső aljegyző a főispánt következő szép beszéddel üdvözli — a vármegye közönsége nevében : Méltóságos főispán ur .1 Tek. vármegyei törvényhatóság I Vármegyénk volt főispánja, méltóságos Beliczey István urnák a főispáni széktől való távozása folytán, bár a válás fájdalma miatt meghatva állunk itt: — mindazáltal tagad hatatlan, hogy vármegyénk közéletének nem csak egy jelentékeny, de örömben is gazdac apját üljük ma; jelentékeny mert várme gyénk kormányzata az imént letett alkotmá nyos eskü folytán egy bár fiatal, de tapaszta­latok és tehetségben gazdag férfi által lett betöltve, kinek bölcs vezetése alatt vagyunk önkormányzati jogaink s kötelességeink gya korlátát ujult erővel folytatandók ; örömben gazdag e nap, mert osztatlan tiszteletünk és szeretetünk tárgya érdemekben gazdag elődje helyére Ö Felsége legfelsőbb elhatározásával méltóságodat helyezve, e vármegye összessé­gének legmelegebb őszinte óhaja teljesedett. Jelentékeny s örömben gazdag e nap, mert mi legjobban tudjuk, hogy kit nyertünk méltóságodban: közöttünk, vármegyénkben születve s nevekedve, e vármegye közügyei­be kora ifjúságától kezdve befolyva, s hol kellett előlharczolva, a közigazgatás különbö­ző ágaiban viselt hivatalnokoskodása alatt folyton nyilvánult tehetsége, kifejtett mun­kássága, tapasztalt pártatlan igazságszeretete meggyőzött benőnket, hogy méltóságodban megvan mindazon tulajdon, melyek magas állása betöltésére annyira hivatottá teszik. Örömteljes e nap, mert az lett vezérünk kit mindnyájan ismerünk, kinek édesatyját a vármegye népe rajongva szerette, ki oly fér­fiút vallhat édesatyjának, kinek nemzete s ha­zája iránti kötelességei teljesítése volt élte feladata, ki, hogy nemzetét boldog éi sza­badnak lássa — elhagyva szeretettéit — kész volt azt éltével is megváltani, kinek minden tette egy-egy hervadhatatlan érdemet képez, melyet e vármegye népe sohe felejteni nem fog, az lett vezérünk, kit egy ily nemes fér­fiú szelleme vezérelt minden tetteiben, kinél bebizonyítva látjuk koszorús költőnk ama mon­dását : „ Csak sast nemzenek a sasok, s nem szül gyáva nyulat Nubia párdueza*; az lett vezérünk kit eddig is osztatlan bizalom és szeretettel vettünk körül, az kit teljes egész­ben magunkénak vallhatunk. Ily érzületekkel, ily erős meggyőződés és bizalommal keblünkben üdvözöljük méltósá­godat e vármegye főispáni székében s kérjük, hogy magas állásával egybekötött nehéz fela­datai teljesitése közepette, támaszkodjék mél­tóságod bízvást ezen érzületeinkre, s mind­nyájunk által igazán szeretett s mélyen tisz­telt elődje nyomdokain haladva, munkálkod­jék továbbra is megyénk jólétén, biztosítván méltóságodat, hogy nemes működésében támo­gatni, legkedvesebb feladatainknak fogjuk ismerni. Adjon a mindenség istene erőt s egész­séget méltóságodnak, hogy nemzetünk jólé­tére, vármegyénk büszkeségére sokáig mun- kálkodhassék, a magunk részéről pedig kér­jük, hogy nagybecsű vonzalmában továbbra s megtartani méltóztassék. Éljen 11 Az éljenzés lecsillapultával Terényi Lajos főispán a következő feszült figyelemmel hallgatott székfoglaló beszédet tartotta : Tek. törvényhatósági bizottság! A legfelsőbb kegy és a kormány bi­zalma által e vármegye főispáni állására fel­emeltetvén, a magas kitüntetés felett érzett örömöm mellett szivemet a hála érzete töl­tötte el. A hála érzete a nemes vármegyének cözönsége iránt, a mely közönség serdülő ifjú korom óta csekély személyiségemet állandó jóakarattal támogatta; szeréuy te­hetségemet, köztisztviselői állásokkal jutal­mazta — becsületes munkámat méltányolta, - s ezen tényei által alkalmat nyújtott arra, hogy a magas kormány figyelme re- *m fordittassék. Nem lenne érző szivem, ha elsőbben elért kitüntetésemért a tek. közönség ránt érzett hálámnak kifejezést nem adnék. Tek. törvényhatósági bizottság! Midőn e vármegye kormányzatának átvételére kézségemet nyilvánítottam s il- etve midőn a kormányzatot átveszem, számolnom kellett s számolnom kell azon viszonyokkal, a melyek működésemnél el- íatározó tényezőkként fognak szerepelni s mely viszonyok hatása állandóan nyil­vánulhat. össze kellett mérnem erőmet a fela­dattal, mely előttem áll,s megbírálván tehet­ségemet, váljon czéljaim megvalósítására elégnek mutatkozik- e vagy nem ? E körülmények leszámolásánál általá­nosságban magamra nézve két vigasztaló lelkesítő tényt állapíthattam meg. Az egyik az, hogy e vármegye lakossá­ga akár értelmi fejlettségénél és hazafiságá- nál, akár független vagyoni helyzeténél de hát a szegény azóta bizonyosan anynyiszor átment az anyagcserén, hogy talán ma nem tiz verstnyire van hazájától, hanem lehet hogy honvágygyal teli agyveleje már dinnye-mag alakjában várja a szép kikeletet a gyulai din- lye földeken. Azt a valamit, azt ajhonvágyat próbálni kell; de ha kiváncsiságun* belesodor az experimentálásba, akkor elátkozzuk azt a pillanatot, melyben az az asszony természet felébredt bennünk. — De, hát ha nem a kí­váncsiság lódított el onnan, a hová visszavá­gyunk. A „muszáj" olyan komandó, melynek hallattára még generál Szakramentovics is megjuhászodik. A fátum! — Ezzel ugyan hajba kapni nem lehet. — Hanem felcsap az ember kérődző állatnak s a reminiscenciák hulladékain még egyszer végig galoppiroz. Gondolataim niotollalása közben iszonyú robaj támadt; s disz pincsem behorpadva, mint valami lumpácius vagabundusé, ott gurul az országúton; a soproni nzephira úgy játszik vele, mint egy pehelyel. Egy óriási kutya sompolyog felém, farkát a lába közé húzva, mintha megsajnált volna, szinte a szeme is könnybe lábbadt. A kópé a helyett, hogy a kapura került volna, egy salto mortaleval átvetette magát kerítésen egyenest a nyakam közé. Épen kérdőre akartam vonni a gondat­lanságból elkövetett nyakba ugrás miatt (bo­csánat a jogászi formáért,) midőn egyszerre eioszlik az aprehenzió; kámforrá válik a ha­rag, s sietek a buldog elé, hogy a honvágy superlativusán álló szivemet ö kutyaságának kebléhez szorítsam: Igen, nem optikai csalódás, — ez más nem lehet ez ö. — Az én lapos vidékü vá­roskám népszerű alakja : a Neró. Ha nem ő lenne, miért nézett volna rám ékes szemével. Az igaz, hogy bizalmasabb vi­szonyban nem állottunk Soha; sőt, midőn az általa őrzött küszöböt néha-napján átléptem, mindannyiszor morgással, sőt vonitással fejez­te ki antipathiáját. Da hát uram isten, a közös sors, a kö­ba zös nyomorúság az ellenségekből is barátokat formál. — Hajdan, kutyuj gyerek koromban, Lőwenstem Jakahbal folyton hadi lábon ál lottam. — O az én zseb pénzeimet ádáz sémita fifikával mindig kicsalta tőlem, úgy hogy még pattogatott kukuriczára sem telt. Én meg, midőn „fogósdit“ játszottunk, valahányszor ke­zem ügyébe került, kegyetlenül eldöngettem. — Egy alkalommal pedig, midőn a Sebes­körös, a Nílus módjára, tavaszi áradatkor ha­barékká vált, — fürdés közben annyi vizet megitattam vele, hogy még a húsvéti maczesz sem esett jól habarékkal kibéllelt gyomrának. S ez a halálos ellenség, midőn mondur- rázott* a német, — a legjobb kenyeres pajtásommá lett. Dörögtek az ágyuk ; ropogott a gyors tüzelés ; s csak úgy hullott, ezrével a vak töltésből a fojtás. — A szeptemberi nap égetőn sütött a hátunkra ; egész Isten áldotta napon nem ittunk, se nem ettünk. — Szentist- vánbaksa repedt sarkú hölgyeiben a magyar paraszt jószive megdobbant. — Vályúkkal, kupákkal, vedrekkel itatták a szomjas baka­sereget. De kilépni a glédából nem volt szabad. Belementettem hát sapkámat" egyik vö­dörbe ; s mikor már számpadlásához aszott yelvemet felolvasztotta a viz ; — látom ma­gam mellett düledezni az én hajdani ellenlá­basomat. A közös nyomorúság kibékitett; megint régi lett ő is, én is ; — megitta a sapka tartalmát, s én elfelejtettem azt a sok tőlem kicsalt petákot, ö meg a zöld folttal járó boxokat. Hátha a Neró is, — — — hisz én neki soha sem vétettem ; de ő megugatott engem, tehát ha valaki tarthatja a haragot, — az csak én vagyok. — Ö bizonyára később szár­mazott el otthonról, — tán ki olvasok okos szemeiből valami hirt. — — De borzasztó — farkát, melyet eddig szerényen rejtegetett lábai közt, — büszkén kiegyenesíti, s én fel­csigázott reményeimet megsemmisitve látom. Ez nem ő, — — ennek a farka fehér, mint a ma leesett hó. Emigráns»

Next

/
Thumbnails
Contents