Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-12 / 19. szám

szónoklat végbangjaiba szűnni nem akaró lelkoslkisémi. Szívélyes fogadtatásuk s a számos felkiáltások egyesültek. A fiatal szónok nemcsak I üdvözlet, a melyet nyerni szerencsés valék megelégedve, hanem megérdemelten büszke isjérlelte bennem e hitet.

lehet a nagy hatásra, melyet minden tekintetben I Engedjék meg tehát nekem, hogy a re sikerült beszédjével keltett. jóm ruházott hatalmat es ^ kitüntetést^ rtö egy

Az éljenzések perczekig tartottak, midőn ajpusztában elhagyottan álló, de az ono 1 környezetéből daliás alakja folytán tribün nelküljzalma és ragaszkodása áltál körül vett ősz is kiváló s mindenki által látható Terónyi LajosJlopnak tekinthessem, a melynek oldalain >t főispán, kit nagyon mélyen meghatott az érezhethazaszeretet, az igazságosság, a becsületes tőén őszinte ovátió, következő remek beszédbenjség és a munka kiolthatatlan betűkkel van válaszolt: |nak bevésve.

„Igen tisztelt polgárok 1 Azon bizalomért,| Ezen hatalmat óhajtom én gyakorolni, a melyet igen tisztelt szónokuk oly ékes sza- ha lehet örömére a jóknak és igazaknak, vakkal tolmácsolt s azon kitüntetésért, a mely|ha kell rettegésére mindazoknak, kik hazánk megjelenésük által személyiségemet érte, fo-ja társadalom, vagy egyesek ellen bűnös kezel gadják a legőszintébb és legmélyebb köszö-jket felemelni merészkednek, netemet. I Terényi Lajos főispánnak a tágas tér távo

A közpályán müködö s a polgárok nagy-jlabbi részén is hallható eme szónoklata leírhat rabecsült bizalmával emelkedő férfi, raintjlan mély hatást keltett. Az éljen kiáltások, me milyen én is voltam, munkálkodásának min-jlyek a beszéd folyamán is felhangzottak, a szó den földi kincsnél drágább s becsesebb jutái- jnoklat befejeztével elementáris erővel törtek ki mát polgártársainak elismerésében, ragaszko- Je perczekig tartottak, mire a fáklyásmenet, m|ht dásában találhatja fel. jfelvonulása alkalmával, a Rákóczi-induló hangja1

Én azt akarom hinni, hogy mostani nieg-Jmellett a föutczán keresztül visszatért a város jelenésük nem pusztán az engem legközelebbjházára, hol példás rendben feloszlott, és ezzel a ért kitüntetés feletti örömük nyilvánulása, nem j beiktatást megelőző nap ünnepélyessége végett ért, pusztán a jövendő tevékenységre irányuló bi-| '

zalom előlegezése, de ezek mellett némi elis-j ^ beiktató közgyűlés,

mérés is a múltban az önök szeme láttára ki-1 A vármegyeház díszterme emlékezetünk sze- fejtett becsületes munkálkodásomért. Irint még oly nagyszámú közönséget nem fogadott

De midőn ezen elismerés felett való örö-lbe, mint május 8-án Terényi Lajos főispán be mömnek szivemben helyet engedek s ezt drá-liktatása alkalmából. A törvényhatósági bizott- ga jutalomként ott megőrzendera, addig más-lság tagjai általános tisztujitások alkalmával sem részről szives bizalmukból erőt meritek ma-|jelentek meg oly tekintélyes számban, mint ez gamnak jövendő ténykedéseimhez. lalkalommal; a terem szép látványt nyújtott, az

Az itt tündöklő fáklya fényhez hasonló- lÜDnepi ruhában megjelent megyei képviselők és an ragyog előttem működésem czélja: vár-ltörvényhatósági tisztviselők között számosán di*z- megyém s polgárai jólétének emelése. Ezenlmagyar ruhában pompáztak, de a terem legfőbb czélom eléréséhez az önök támogatására éslékét a városunk és megyénk intelligens szép női- rokonszenvére feltétlen szükségem van. (bői font díszes hölgykoszoru képezte, kik elojé- A hatalom, a kitüntetés, a rang, vagyItői végig hősieti őnraegtagadással, kitartva a ki méltóság magukban véve hasonlók lehetneklállhatlan bőségben, tanúi voltak a lenn folyó ős talán egy díszes oszlophoz, a mely egy elha-lalkotmányos cselekvénynek. gyott kopár puszta fölött emelkedik, a melyet I A közgyűlés lefolyása következő volt:

felülről bár a nap sugarai megaranyozhatnak, I Jancsovics Pál alispán és kir. tanácsos, ki

de a mely körül barátságtalan a vidék, ki-ldíszmagyarba volt öltözve, a közgyűlést megnyit szikkad minden, a mely árnyat nem nyújthatván, jelenti hogy ő Felsége a király ápril hava s a melyet nem keres fel Senki, sem a ke-|23-án kelt legfelsőbb elhatározásával Beliczey gyelet, sem a kíváncsiság. Ilstván Békésvármegye főispánját ezen állásától

Az itt jelképezett hatalom, vagy rangl— saját kérelmére— felmenteni, s helyébe Békés nem kedves ajándék, teher az, a mely alatti vármegye főispánjává Terényi Lajos vármegyei ősszeroskadni kell. főjegyzőt kinevezni méltóztatott, — mely legke

Mig azonban azon kitüntetés, a melyetjßye'mese^b kiuevezés folytán Terényi Lajos Bó a polgárok ragaszkodása és támogatása követ,!késvármegye főispánjának — ősi szokás szerint szintén hasonló egy diszes oszlophoz, de ajó^tarányos és ünnepélyes beigtatása képezi a mely nem sivár, barátságtalan pusztaságonjrendkivüli közgyűlés egyedüli tárgyát, van kitéve az idők viszontagságainak, hanem] A felmentést és kinevezést tartalmazó bel- a szerétet árnyas ligetével környeztetik, a jügyminiszteri leirat a közgyűlésen felolvastatik. melyet nem kerülnek, de a melyhez vonzód- I A szomszédos Biharvármegye törvényható' nak- Jsága is képviselve van egy diszes küldöttség által

Midőn én, érdememen felül a legroaga-|— melynek tagjai Radnay Farkas kanonok, Örley sabb kegy által e vármegye főispáni állásárajKálmán volt megyei főjegyző, Szunyogh Péter m emeltettem s ezen nem várt s nem keresett |aÜe6yző| Baranovics Ferencz földbirtokos, Kiss kitüntetésben részesültem, azon édes hittel jElek főszolgabíró és Lovassy Ferencz földhajoltam meg a bizalom előtt, hogy engem ne-j^*r^ok®® — kiket a teremben megjelenésükkor, héz feladatom teljesítésénél a tisztelt polgárok ~ a vármegye közönsége lelkes ovátióval és él- nagyrabecsült vonzalma és támogatása f0g|jegessel fogadott ; ennek utána elnöklő alispán

ősi szokás szerint küldöttséget jelöl ki, az uj fő-A. Föld..

Részed vagyok Föld 1 tudom, érzem ;| Mint jó anyát szeretlek én,

Nem úgy mint más, ki nagy merészen Nap, hold felé csapongva mén.

S Ungot-Bereget összejárva Az égen, rád se hederit;

Mintha bizony a csillagok közt Te volnál ötödik kerék 1

Mit nékem Junó, avagy Vénusz ? Maradjanak maguknak ők !

Olympuson is bajt okoztak E kackiás, főúri nők.

Az én fejem meg nem zavarják Ily kéteshirü csillagok, —

Szép Föld 1 én soha el nem hagylak En csak a tiéd maradok.

Talán szebb, fényesebb világ is Akad a sok közt odafenn ?

Hol fillokszéra még nem pusztít,

S karcos terem, forr bőviben ;

Hol a szép lányok angyalok mind, Anyósnak hire-hamva sincs,

Vidám tor folyik éjjel-nappal,

Es az államkasszába — kincs.

Mit bánom én ? a legszebb mégis Te vagy előttem, Föld anyó ! '* Vénülsz ugyan, de arcod egyre Ifjú marad és bájoló.

Még mindig pompásan áll rajtad Minden szezonban a ruha :

A hattyuprémes téli öltöny,

A könnyű nyári pongyola . . .

És milyen fürgén, mennyi „chic“-kel Forogsz keringőt egyre még 1 A nap miattad lázban ég el,

De mégse szánod meg szegényt.

Mert njm vagy olyan könnyüvérü

Mint sok modern asszonyka, lány, Kik a tilosba is betérnek,

Esengve a kaland után . . .

Óh kedves Földem ! én tudom csak Mi jó vagy, áldott és kegyes,

Hő szived kérges burkolatja Mily drága kincseket fedez . . .

Csak az a kár, hogy vékonyan kap ? Dós kincsedből némely fiad, —

Hiába szánt-vet: a nyomornál Alig hogy egyebet arat.

Mig a másik — nagyokat ásít Az unalom lágy pamlagán,

S midőn ölébe hull az áldás, Legfölebb igy morog : „na lám 1“

De mindegy 1 mit tehetsz te arról, Hogy élvén, földiek vagyunk ?

Majd máskép lesz akkor, ha benned, Mind égiekké olvadunk ! . .

Forogji forogj te örökifjú Nagy égitest, én jó Anyára 1 Repülj velem a végtelenbe Feltámadásom hajnalán 1 . .

Legyek közel égő szivedhez,

Ha hogy hüvelyed szétszakad :

Egy perezre bár, hinthessek én is Az űrben égi lángokat !

Kenézy Csatár.

Nyugatról.

Dosztojevszky azt mondja, hogy a honvágy legjobban ki- van fejlődve az oroszban. Ihogy ezt érezze, nem szükséges őt más országba, idegen nép, idegen emberek közé te- llepjteni; mert hiszen, ha nyomorult faluját

■elhagyja, s a szomszéd községbe viszik, _

mar kiüt rajta ez a kórság. — Vaszilt - egyik alakját az első nap ellepte a melancholia1 la második nap, kilelte a hideg; a harmadik nap pedig leugrott a kaszárnya harmadik Iemeletéről, s agyveleje szétlocscsant a kövön Furcsa bogár is az a valami, a mit hon

llaw?ak ne,veznek- A kik még sohasen pró i baltak, azoknak megmagyarázhatná Vaszil;

ispánnak a közgyűlésbe meghívása czéljából, a meghívó küldöttség Göndöcs Benedek apát ve zetése alatt Ladies György, Oláh György t. tőügyész Szucsu Béla, Mikolay István, Dutkay Béla Gyula város polgármestere és a járási főszolgabirákból alakíttatott meg ; — s néhány perezoyi szűn után, — a fent nevezett küldöttség meghívása folytán Terényi Lajos főispán gyönyörű disz ma' gyár ruhában a főispáni lakosztály felől jelent meg a teremben, — szűnni nem akaró harsány éljenzések között, — a mikor az elnöklő alispán által ünnepélyesen felkéretett, hogy az esküt le' tenni s azután elnöki székét elfoglalni méltóztat' nók. — Popovics Sylvester megyei első aljegyző — olvasta fel a hossz idalmas eskü formát, me lyet az uj főispán mindenki által megérthetett csengő hangon mondott utánna, — melynek vé' geztével a járási főszolgabirák a főispánt elnöki székével együtt ősi szokás szerint 3-szor fele méltók a közönség lelkes éljenzése között.

Popovics Sylvester I-ső aljegyző a főispánt következő szép beszéddel üdvözli — a vármegye közönsége nevében :

Méltóságos főispán ur .1

Tek. vármegyei törvényhatóság I Vármegyénk volt főispánja, méltóságos Beliczey István urnák a főispáni széktől való távozása folytán, bár a válás fájdalma miatt meghatva állunk itt: — mindazáltal tagad hatatlan, hogy vármegyénk közéletének nem csak egy jelentékeny, de örömben is gazdac apját üljük ma; jelentékeny mert várme gyénk kormányzata az imént letett alkotmá nyos eskü folytán egy bár fiatal, de tapasztalatok és tehetségben gazdag férfi által lett betöltve, kinek bölcs vezetése alatt vagyunk önkormányzati jogaink s kötelességeink gya korlátát ujult erővel folytatandók ; örömben gazdag e nap, mert osztatlan tiszteletünk és szeretetünk tárgya érdemekben gazdag elődje helyére Ö Felsége legfelsőbb elhatározásával méltóságodat helyezve, e vármegye összességének legmelegebb őszinte óhaja teljesedett.

Jelentékeny s örömben gazdag e nap, mert mi legjobban tudjuk, hogy kit nyertünk méltóságodban: közöttünk, vármegyénkben születve s nevekedve, e vármegye közügyeibe kora ifjúságától kezdve befolyva, s hol kellett előlharczolva, a közigazgatás különböző ágaiban viselt hivatalnokoskodása alatt folyton nyilvánult tehetsége, kifejtett munkássága, tapasztalt pártatlan igazságszeretete meggyőzött benőnket, hogy méltóságodban megvan mindazon tulajdon, melyek magas állása betöltésére annyira hivatottá teszik.

Örömteljes e nap, mert az lett vezérünk kit mindnyájan ismerünk, kinek édesatyját a vármegye népe rajongva szerette, ki oly férfiút vallhat édesatyjának, kinek nemzete s hazája iránti kötelességei teljesítése volt élte feladata, ki, hogy nemzetét boldog éi szabadnak lássa — elhagyva szeretettéit — kész volt azt éltével is megváltani, kinek minden tette egy-egy hervadhatatlan érdemet képez, melyet e vármegye népe sohe felejteni nem fog, az lett vezérünk, kit egy ily nemes férfiú szelleme vezérelt minden tetteiben, kinél bebizonyítva látjuk koszorús költőnk ama mondását : „ Csak sast nemzenek a sasok, s nem szül gyáva nyulat Nubia párdueza*; az lett vezérünk kit eddig is osztatlan bizalom és szeretettel vettünk körül, az kit teljes egészben magunkénak vallhatunk.

Ily érzületekkel, ily erős meggyőződés és bizalommal keblünkben üdvözöljük méltóságodat e vármegye főispáni székében s kérjük, hogy magas állásával egybekötött nehéz feladatai teljesitése közepette, támaszkodjék méltóságod bízvást ezen érzületeinkre, s mindnyájunk által igazán szeretett s mélyen tisztelt elődje nyomdokain haladva, munkálkodjék továbbra is megyénk jólétén, biztosítván méltóságodat, hogy nemes működésében támogatni, legkedvesebb feladatainknak fogjuk ismerni.

Adjon a mindenség istene erőt s egészséget méltóságodnak, hogy nemzetünk jólétére, vármegyénk büszkeségére sokáig mun- kálkodhassék, a magunk részéről pedig kérjük, hogy nagybecsű vonzalmában továbbra s megtartani méltóztassék.

Éljen 11

Az éljenzés lecsillapultával Terényi Lajos főispán a következő feszült figyelemmel hallgatott székfoglaló beszédet tartotta :

Tek. törvényhatósági bizottság!

A legfelsőbb kegy és a kormány bizalma által e vármegye főispáni állására felemeltetvén, a magas kitüntetés felett érzett örömöm mellett szivemet a hála érzete töltötte el.

A hála érzete a nemes vármegyének cözönsége iránt, a mely közönség serdülő ifjú korom óta csekély személyiségemet állandó jóakarattal támogatta; szeréuy tehetségemet, köztisztviselői állásokkal jutalmazta — becsületes munkámat méltányolta, - s ezen tényei által alkalmat nyújtott arra, hogy a magas kormány figyelme re- *m fordittassék.

Nem lenne érző szivem, ha elsőbben elért kitüntetésemért a tek. közönség ránt érzett hálámnak kifejezést nem adnék. Tek. törvényhatósági bizottság!

Midőn e vármegye kormányzatának átvételére kézségemet nyilvánítottam s il- etve midőn a kormányzatot átveszem, számolnom kellett s számolnom kell azon viszonyokkal, a melyek működésemnél el- íatározó tényezőkként fognak szerepelni s mely viszonyok hatása állandóan nyilvánulhat.

össze kellett mérnem erőmet a feladattal, mely előttem áll,s megbírálván tehetségemet, váljon czéljaim megvalósítására elégnek mutatkozik- e vagy nem ?

E körülmények leszámolásánál általánosságban magamra nézve két vigasztaló lelkesítő tényt állapíthattam meg.

Az egyik az, hogy e vármegye lakossága akár értelmi fejlettségénél és hazafiságá- nál, akár független vagyoni helyzeténél

de hát a szegény azóta bizonyosan anynyiszor átment az anyagcserén, hogy talán ma nem tiz verstnyire van hazájától, hanem lehet hogy honvágygyal teli agyveleje már dinnye-mag alakjában várja a szép kikeletet a gyulai din- lye földeken. Azt a valamit, azt ajhonvágyat próbálni kell; de ha kiváncsiságun* belesodor az experimentálásba, akkor elátkozzuk azt a pillanatot, melyben az az asszony természet felébredt bennünk. — De, hát ha nem a kíváncsiság lódított el onnan, a hová visszavágyunk.

A „muszáj" olyan komandó, melynek hallattára még generál Szakramentovics is megjuhászodik.

A fátum! — Ezzel ugyan hajba kapni nem lehet. — Hanem felcsap az ember kérődző állatnak s a reminiscenciák hulladékain még egyszer végig galoppiroz.

Gondolataim niotollalása közben iszonyú robaj támadt; s disz pincsem behorpadva, mint valami lumpácius vagabundusé, ott gurul az országúton; a soproni nzephira úgy játszik vele, mint egy pehelyel. Egy óriási kutya sompolyog felém, farkát a lába közé húzva, mintha megsajnált volna, szinte a szeme is könnybe lábbadt.

A kópé a helyett, hogy a kapura került volna, egy salto mortaleval átvetette magát kerítésen egyenest a nyakam közé.

Épen kérdőre akartam vonni a gondatlanságból elkövetett nyakba ugrás miatt (bocsánat a jogászi formáért,) midőn egyszerre eioszlik az aprehenzió; kámforrá válik a harag, s sietek a buldog elé, hogy a honvágy superlativusán álló szivemet ö kutyaságának kebléhez szorítsam:

Igen, nem optikai csalódás, — ez más nem lehet ez ö. — Az én lapos vidékü városkám népszerű alakja : a Neró.

Ha nem ő lenne, miért nézett volna rám ékes szemével. Az igaz, hogy bizalmasabb viszonyban nem állottunk Soha; sőt, midőn az általa őrzött küszöböt néha-napján átléptem, mindannyiszor morgással, sőt vonitással fejezte ki antipathiáját.

Da hát uram isten, a közös sors, a köba

zös nyomorúság az ellenségekből is barátokat formál. — Hajdan, kutyuj gyerek koromban, Lőwenstem Jakahbal folyton hadi lábon ál lottam. — O az én zseb pénzeimet ádáz sémita fifikával mindig kicsalta tőlem, úgy hogy még pattogatott kukuriczára sem telt. Én meg, midőn „fogósdit“ játszottunk, valahányszor kezem ügyébe került, kegyetlenül eldöngettem. — Egy alkalommal pedig, midőn a Sebeskörös, a Nílus módjára, tavaszi áradatkor habarékká vált, — fürdés közben annyi vizet megitattam vele, hogy még a húsvéti maczesz sem esett jól habarékkal kibéllelt gyomrának. S ez a halálos ellenség, midőn mondur- rázott* a német, — a legjobb kenyeres pajtásommá lett.

Dörögtek az ágyuk ; ropogott a gyors tüzelés ; s csak úgy hullott, ezrével a vak töltésből a fojtás. — A szeptemberi nap égetőn sütött a hátunkra ; egész Isten áldotta napon nem ittunk, se nem ettünk. — Szentist- vánbaksa repedt sarkú hölgyeiben a magyar paraszt jószive megdobbant. — Vályúkkal, kupákkal, vedrekkel itatták a szomjas bakasereget.

De kilépni a glédából nem volt szabad. Belementettem hát sapkámat" egyik vödörbe ; s mikor már számpadlásához aszott yelvemet felolvasztotta a viz ; — látom magam mellett düledezni az én hajdani ellenlábasomat.

A közös nyomorúság kibékitett; megint régi lett ő is, én is ; — megitta a sapka tartalmát, s én elfelejtettem azt a sok tőlem kicsalt petákot, ö meg a zöld folttal járó boxokat.

Hátha a Neró is, — — — hisz én neki soha sem vétettem ; de ő megugatott engem, tehát ha valaki tarthatja a haragot, — az csak én vagyok. — Ö bizonyára később származott el otthonról, — tán ki olvasok okos szemeiből valami hirt. — — De borzasztó — farkát, melyet eddig szerényen rejtegetett lábai közt, — büszkén kiegyenesíti, s én felcsigázott reményeimet megsemmisitve látom.

Ez nem ő, — — ennek a farka fehér, mint a ma leesett hó. Emigráns»