Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-03-03 / 9. szám
9-ik »zum« VIII« évfolyam Gyula, 1889. márczius 3-án. Szerkesztőség: 1 Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nam adatnak viaaza. Előfizetési dij: Egész évre .. .. .. 5 írt — kr. Félévre - . ...........2 a 50 „ Év negyedre .... 1 B 25 „ Egyes szám ára 10 kr. 1 ______Á L —------------ ■ w Tár sadalmi és közgazdászai hetilap MEGrJELENIK MINDEST VASÁHNAP Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: 3Dr. BocLolry Zoltám. Eiadi hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér aora 10 kr. A Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A, V. Váczi-utcza 9. ez. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz G 1 Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Váczi-utcza 11. sz. Eckstein ■ Daube G, L. és társa Komoly viszhang a „Komoly szó“-ra E lap előző számában egy avatott toll tett próbát városunk közönségének fi gyeimét, a boldogult Budjácsné asszony halála által megváltozott helyzet folytán nőnevelésünk jelen hézagos állapotára fel hívni. Előre is kijelentjük, hogy a „Komoly szó“ Írójával teljesen egyetértünk, nemcsak ide világos ős őszinte érveléséért, a mai helyzetnek a múltban gyökerező szülő okait oly biztos kezekkel feltáró férfias bátorsá gáért teljes elismerésünket és köszönetün két kell nyilvánítanunk. És ha eltudnó magunkkal hitetni, hogy a mi gyulai tár sadalmunknak ez annyira fontos ügyben az a' néhány komoly és okos szó, a me lyeket az ismeretlenül maradni kívánó szerző oly szépen elmondott, — teljesen elég lehet arra, hogy elvégre cselekvésre buzdulva egy, az idők kívánalmainak meg felelő felsőbb leányiskolát mielőhb létrehoz zon ; ha fel tudnók tenni, hogy az a der mesztő közöny, az a könnyelműségig fo kozódott látni nem akarás a mely a fel sőbb leánynevelés terén nálunk oly hossz időn keresztül uralta a közvéleményt, már talán a végét járja: ez esetben nem kés nénk cseudes megadással várni a további fejleményeket s letennők toliunkat a hal gátás néma asztalára. De mert igen is jó tudjuk, hogy az a társadalmi ziláltság, melyre a „Komoly szó“ irója hivatkozik ma sem szűnt meg, sőt egyesek akna munkája folytán egyre több-több tér igyekszik foglalni, s mert tapasztaltuk azt is, hogy nálunk oly kicsinyes, sokszo igazán nevetséges, érvek dobatnak serpe nyőbe épen a legfontosabb és magaszto sabb elvek mérlegelésénél, épen azért kö (élességünknek tartottuk a „Komoly szó“-ra ha egyebet nem, legalább komoly viszhan got adni.. Nézzük csak, miről is van szó. Arról, hogy Gyula város értelmes ko sönségének, a leánygyermekek nevelését az ed diginél észszerűbb alapokra fektetve, maga sabb színvonalra kellene emelnie. Szinte látom a felindulást e szavak miatt némelyek részéről. Hogyan, hát a mit eddig e téren tettünk, nem volt kielégítő f Hát nem tudtak-e a mi leányaink eddig is eleget ? Nem váltak-e belőlök de rék, miveit asszonyok ? Hát az ő neveié Bök eddig alacsony fokon állott s nem volt észszertt ? Micsoda beszédek ezek ? Méltóztassanak egy kis türelemmé lenni. El vagyok tökéivé nem ijedni meg sempiiféle fogas kérdéstől. Megfelelek sorban mindegyikre^ Először is, sajnálattal kell constatál- nom, hogy kétségtelen bizonyítékaim van nak arra nézve, miszerint az, a mi a szó nak valódi értelmében vett magasabb leánynevelés érdekében városunkban eddig történt, az épen nem volt kielégítő, de mégcsak számba vehető eredménynek sem mondható Mert miből állott eddig a mi úgynevezett „magasabb leánynevelésünk“ ? —Az elemi iskolai 1—3. vagy legjobb esetben négy osztály tárgyainak olyan a milyen elsajátítására irányzott törekvésből, megpróbálva itt —ott és néha-néha az elemi iskolai 5—6 osztály sur- rogatuma gyanánt szereplő, úgynevezett * felsőbb leányneveldew mázzal ! A ki tudja, mily kevés az, a mit az elemi leányiskolái 1—3, vagy 4. osztály 120-ig emelkedő leány növendék-létszámmal zsúfolt tanteremből, az egyes növendékeknek okszerűen átadhatunk ; a ki ismeri, mily keserves állapotokkal kellett és kell még ma is egyik másik elemi leányiskolánkban a tanerőknek küzködniök, s a ki avatottan képes megítélni, hogy elemi leányoktatásunk mennyit és miképen produkált az általános emberi és speciális női mivelődés terjedése, előhaladása érdekében, az bizonyára el fogja ismerni, hogy nálunk a helyesen értelmezett felsőbb leínyne- velés terén semmi, vagy nagyon is csekély s legalább is kétes becsű munka végeztetett. Nem szólunk most a kísérletekről, melyek e lealázó helyzet javítására a múltban tör téntek. Kísérletek voltak; igazságtalanság lenne felettök szigorú bírálatot tartani. De azt egész nyíltan ki kell mondanunk, ha mindjárt megneheztelnek is érte némelyek, hogy e megyének egy pár szegényebb községét kivéve, a magasabb fokú leánynevelés terén sehol sem annyira nyomasztók a viszonyok, mint itt a megye székhelyén, a fényes történelmi múlttal bi ró Gyulán, a megyének egyetlen rende zett tanácsú városában ! Ha a példálózgatásnak nagy barátai volnánk, elmondhatnék, hogy p. o. Csa bán, Békésen, Gyomán, Tárcsán, Öcsödön Vésztőn, Szeghalmon és sok más helyen az elemi iskolai 5—6 ik osztály nempusz ta fictio a leányokra nézve, mint nálun s hogy az ismétlő iskolai oktatás heti 5- órával törvény, és tantervszerüen berendezve, a leányokat illetőleg is szorosan keresztü van vive e megyének csaknem minden községében ; — mig Gyulán heti 2 — órán, nem is tantervszerüleg, csak úgy Isten nevében folyik, s a bekényszeritett 13—15 éves leány növendékek irás, olva sás és a számvetés legelemibb részéivé kénytelenek foglalkozni és pedig azért mert közlök sok van olyan, a ki vagy épen nem járt soha iskolába, a mi rende zett tanácsú városi tanügyünk kevés d csőségére szolgál, vagy ba járt is, az elemi iskolai 1—2 osztály tananyagának héza gos és felületes elsajátításánál többre ugyan nem vitte. A szegényebb munkás, iparos vagy íöldmives ember, a maga korlátolt féltő gásával talán helyén valónak találhatta t dolgok folyását e sekélyes mederben is; t nő becsülése, hivatásának fontossága, tér mészetesen még nem hódíthatott tért ma Igának e körökben ; de a tehetősebb ősz tályok, kivált pedig az értelmiség tagjai vájjon mivel védhették magukat ha e té en mulasztást, és pedig jogosan vethetni szemökre ? Mert azt talán csak nem akar ák mentségül elfogadni, a mit egykor, e város társadalmi életének egyik tekintő yes és nyomatékos tágja, épen midőn a lépviselőtestületben a magasabb leányne velés érdekeiről volt szó, ajkain meggon dolatlanul kiszalasztott, hogy t. i. „minek az a nagy tudomány az asszonyoknak?hiszen mentöl miveltébb a nő annál könnyebben elromlik“ l ? Sajnos, hogy nálunk ilyesmi is megtörténhetett, s még sajnosabb, hogy az ekként méltatlanul és tegyük hozzá; esetlenül pellengére zett női miveltség Ugye nemes bosszúra nem hivta fel épen azokat kik e nyilatkozat által első helyen érez- íették magokat sértve. Az értelmiség és vagyonosabb polgá- osztály egyes tagjai azonban, mentségökre legyen mondva, a mennyire tőlök tananyaga czirnén jobbára hiányos íelsze-|telt igyekeztek e nehéz helyzetből áldoza- relésU, egy tanító keze alatt sokszor 90—-ltok árán is szabadulni. Magántanitással próbálták pótol«. elpalástolhatlan hiányokat, nevelőnőket, óra adókat, házhoz járó tanítókat fogadtak fel és pedig tetemes költséggel, azon hiedelemben hogy leányaiknak Így megadhatják majd, a mit a fonák viszonyok miatt nyilvános iskolában meg nem szerezhettek. De hát mit ért ez is? Az a német, vagy franczia gouvernante, tisztelet a ritka kivételnek, minden egyébre jó volt, csak frna-iUelu’ húgy a leeadö anyák gyöngéd lelkuletébeu a hazai nyelv bűbájós szépségei iránt érdeklődést keltsen, s a hon- leáuyi magasztos érzelmek fenséges hai- inóuiáját mrgvalósitani képes legyen. Mit szóljunk az úgynevezett óraadásról ? Hát hiszen, pótszernek az is csak ér valamit, de épen szaggatott voltánál, s az órak számának pontos felszámításában rejlő ridegségénél fogva, nélkülözni fogja mindig azt az erőt és tartósabb hatást, mely épen a tantervszerüen, módszeres beosztással vezetett nyilvános tanítás folytonosságában rejlik. Hogy aztán ily körülmények közt mégis válhattak és váltak-e, — a mit egyéb iránt általánosságban készséggel megengedünk — e város értelmesebb s tekintélyesebb csa ládainak leányaiból derék, miveit asszonyok kik mint leányok is tanultak és tudták eleget. — e kérdéseket ezúttal nem feszegetjük, Sokkal több bennünk a tisztesség és illendőség iránt való érzék, hogy sem ilyen tételek fölött körömszakadtáig vitatkozzunk, Azt azonban minden malitia nélkül mégi: meg kell jegyeznünk, hogy nálunk a va lódi női miveltségről nem épen egészséges fo galmakat tápláltak és táplálnak még ma is némelyek, s iiogy a lényeget, a valódi értéket, sok esetben összezavarták a külső séggel, a csillogó felületességgel. E balfogalmak kiirtására már erélye sen közremunkálni, a leendő nőket és anyákat az igaz női miveltség hamisítatlan kincseinek megszerzésére képesiténi, s ez által las sanként a társadalmi élet javítására is be folyni. legszebb feladata a helyes értelem ben vett magasabb leáuynevelésuek, A magasabb színvonalú s észszerű alapokon nyugvó leánynevelés pedig, csak megfele löen berendezett s a mi helyi viszonyaink miatt előkészítő osztályokkal is megtoldott köz ségi felsőbb leányiskolában találhatja meg ál dásos működésének bázisát s hatásának kiapad katlan kutforrását. h czélra városunk felvilágosultabb s tehetősebb közönségének tömöritenie kell mind azt az erőt, a melyet egyes tagjai akár anyagi, akár szellemi és erkölcsi támogatás czirnén, magok nagyobb megter keltetése nélkül, önként áldozatul hozni íajlandóknak mutatkoznak ; e czél érdé lében meg kell mozgatni, itt van rá az alkalom, a községi és társadalmi élet mindazon rugóit, melyek eddig talán le lötve, zsibbadtan állottak. Ügy tudjuk, hogy a mozgalom már meg is mdult e részben s magok a pol- j [ári iskolaszék irányadó íéríiai szándé- toznak kezdeményezőleg fellépni. Adja sten, hogy a legszebb siker koronázza áradozásaikat, minél előbb! A további fejleményeket figyelemmel fogjuk kísérni, észrevételeinket nem késünk ezután is megtenni. Végül, mielőtt csikkemet befejezném, nem áilhatom meg, hogy én is nehány lomoly szót ne intézzek e város mivelt- elkü s nemeskeblü női közönségéhez. A tervezett felsőbb leányiskola a női igaz miveltség terjesztésének kíván közege ni az lenni. Hogy feladatát megoldhassa, első helyen számit a nők támogatására. Legyenek azért a / nők megannyi apostolai az eszmének! En azt hiszem, hogy ha a nők csak az úgynevezett luxus-kiadásoknak kicsiny, de nagyon kicsi részéről letudnának mondani oly czélból, hogy azzal a nőképzés ügyét támogassák, — ez úton tekintélyes összeggel járulhatnának, épen saját érdekűkben is, az iskola fentartásá- uoz. — Azután a gyulai „nö-egylet“ vájjon nem vehetné-e fel teendői közé, a felsőbb leányiskolába járandó szegényebb sorsú növendékek tandíj- és könyvekkel való segélyezését, s nem volua-e czélszerü olyan „nöképzö társulat“-ot alakítani, a minő sok hazai városunkban s épen a szomszéd Csabán is létezik s nemesen, áldásosán működik ? Csak nem rég voltunk tanúi azon fáradhatlan áldozatkészség, ama nehéz, csaknem az önmegtagadássai határos ténykedésnek, melyet városunk egyes tisztelt hölgyei a vereskereszt-egylet érdekében, házról-házra járva kifejtették. Igazán megragadó példa! De hát ha a tőlünk jóval távolabb eső czél érdekében nem sajnálták az illetők a fáradságot, nem sokkal áldásosabb: és méltóbb munkát végeznének-e akkor, midőn a leendő nők és anyák szellemi és erkölcsi mivélödésének érdekében vállalkoznának hasonló útra ? Lehet-e nemesebb és szentebb czél egy müveit nő előtt, mint a leánygyermekek kellő kiké- peztetéséről tőle telhetőleg gondoskodni ? A miveletlen nő csak játékszer az élet viharai között, s a helyett, hogy támasza lenne a férfiuuak, — viaszbábbá lesz annak kezében, melyet tetszése szerint hajlíthat ide-oda. A miveit nő ellenben erkölcsi tisztaságával megjavíthatja a tévútra tért férfiút s tiszteletet vívhat ki magának és nemének mindenütt és mindenkivel szemben. Legvégül pedig a t. szerk. urat keli arra kéruem, hogy miután nálunk szokásban van valamely czikk vagy felszólalás értékéről, az iró vagy felszólaló egyéniségéhez mérten mondani kritikát, — hogy jelen igénytelen soraim is hasonló sorsra ne jussanak, — legyen kegyes számomra, egyelőre legalább, a névtelenség védelmét biztosítani. Békésvármegye közigazgatása, 1888. év 11-dik felében (Folyta tás) Tűz rendészeti viszonyaink javulását elősegítendő a ni. kir. kormány a tűzrendészet tárgyában igen üdvös rendeletet bocsájtott ki, — a mely rendelet alapján a vármegye közönsége által miud azon intézkedések megtétettek, a melyek községeinknek a tüzesetektől való mentesítését elösegitni hivatvák, — nevezetesen a községek tűzoltóság szervezésére, — a megkívánt tűzoltó szerek beszerzésére, a hol szükséges volt közka- tak létesítésére, s végül szabályrendeletek alkotására lettek utasitva, s mind ezen rendelkezések pontos teljesítésének határideje az 1889. év april hava 1-sö napjára lett kitűzve. Egyébként tisztelettel jegyezzük meg, hogy községeink tűzrendészet! viszonyai eddig is elég- é kedvezők voltak, — s B.-Gyula város, B.-Csa- ba és Orosháza községek szervezett tűzoltósággal is rendelkeznek. Az engedélyezett lőpor árulási helyek szá- ua 13, a melyek a lefolyt év 1L felében is teljesített vizsgálatok alkalmával a közbiztosság igényeit kielégítő s megnyugtató állapotban levőknek találtattak. 6. Közegészségügy. A közegészségügyi viszonyok a múlt 1888. évben s különösen annak II. felében kedvezőbben
