Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-29 / 52. szám
5«-lk szám.______________Gyula, 1889. deczember 29-én. VIII. évfolyam. f----------------^ Sz erkesztőség: Főtér Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre..........5 frt — kr. Fé lévre ...............2 „ 50 * ' Évnegyedre .. .. 1 „ Egyes szám ára 10 Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ÜDoToa,^ János. I Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k J szabott áron fogadtatnak e Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A.. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-uteza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Előfizetési felhívás a „B éké s“ 1890. évi folyamára. Lapunk elejére a jövő évben a IX. évfolyamot tesszük ; e szám megyei központi lapirodalmunk változatosságának jelzője, mert a „Békés“ ezelőtt 20 évvel kezdette meg pályafutását, és időközben változott viszonyok és körülményeknél fogva, alig három évig szünetelt e néven, s igy tényleg pályafutása tizenhét évre tehető. E tizenhét év, mint legrégibb lap megyénkben jogosulttá tesz, hogy megyénk közönsége elé lépjünk újra. Irányunk e megyében, mindenkor megyénk érdeke volt, mely megyei érdekkel községeink érdeke is egybe van forrva; — de különösen törekedtünk arra, hogy hű képét adjuk a megye törekvéseinek, a községek fejlődése, anyagi és szellemi előhaladása tekintetében ; — nem voltunk hirhajhászók, sőt minden közleményünk az1 előre megfontoltság bélyegét hordta magán, azon elvből indulva ki, hogy lapunk jövőben korunk megírására a történésznek hü forrása legyen. A személyeskedéseket kerültük, meddő polémiáktól tartózkodtunk, mert ezekben nem találtuk volna fel a hivatást, mit miut helyi és különösen megyei lapnak teljesíteni kell. Hírrovatunk első sorban a helyi eseményeket ölelte fel, de figyelmet fordított a megye vidékeire is; — vidéki munkatársakban nem bővelkedtünk, mert azok díjazását anyagi körülményeink nem engedték. A jövő pártolás e tekintetben biztató lehet. Eddigi előfizetőink száma jogosulttá tesz arra, hogy a központ lapjának huszonkettedik évfolyamát is megindítsuk, bizva mint eddig, jövőben is a szives támogatásban. A „Békés“ előfizetési dija: egy évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., negyed évre 1 frt 25 kr., mely összeg leg- czélszerübben postautalványon beküldendő. Gyulán, 1889. decz. 20. Dotoay János, felelős szerkesztő és kiadó. 1800. Boldog1 uj évet 1 Ez év végén lapunk Iegutólsó száma uj-évi őszinte köszöntőjét hozza, melyet kell, hogy minden ember mindenkinek őszinte szivből hangoztasson nehány nap múlva, s igy mi is ; és ez őszinte szó a szokásos: Bo Id og uj-ó v et kívánunk! A lefolyt évet ismerjük, a jövő év elé remény és várakozással tekintünk; a léfolyl év örömei és bánatában őszintén osztoztunk, a jövőbeu csak az örömök után vágyódunk; — mit fog hozni: azt az 1890. szám fogja csak, de szinte befejeztével megmondani. Mi őszinte szivből óhajtjuk, hogy a múló évnél jobb legyen, mert a gazda, és ez által iparos közönségünket ért silány termés és jövedelem nem sorozza a múló évet azok közzé, a melyek iránt hála ké az emberi szivekben. A hála csak egyre terjedhet ki: hogy békében úsztuk meg, és a fogyatkozás munka, szorgalom, és a mi fő isten áldása által helyrehozható. Ezen reményben, meggyőződésben köszöntjük mi az uj-évet őszinte szivből fakadóan, kivánva a „Boldog uj-évet* első sorban is mindnyájunknak. De midőn ezt mindnyájunknak mondjuk, nem zárkózunk el egyes jó kivánatok- tól sem, és ezek elseje: Imádott magyar hazánk! Adja isten hogy folytonosan viruljon békében, jólétben, polgárai munkás egyetértésében; meg szüntetvén mihamarább azt a fegyveres békét, mely a nemzet jólétére, felvirágzására csak sorvasztólag hat. A második : Szeretett megyénk! Adja isten hogy a közel múlt nyomdokain haladva, folyton munkálva, és mint gondos kertész gondozva, a községeink felvirágzása tekintetében maga elé tűzött czélt elérje, mi okvetlen sikerülni is fog, ha jelszava az marad, a mi a múltban: „többet ésszel, mint erővel.“ — Es a harmadik : Ez a mi fészkünk, városunk, melynek rögeihez tapadunk, és a melyet hibáiban is annyira szeretünk. Adja isten, hogy ama válaszfal, mely megölője minden nemesebb törekvésnek, mielébb leomoljon és annak helyét a kölcsönös bizalom foglalja el; adja isten, hogy azok, kiket a sors jóakarattal megáldott és hozzá észt is adott, hivatásukat nemesen és önzetlenül felfogva, síkra száll- janak azon törekvések ellen, a melyek e válaszfalat nem lerombolni, de erősíteni akarják. Adja Isten, hogy a férfias meggyőződés őszinte hangja édesebb legyen polgárainknál, mint az önzés, csábító igé retek és be nem tölthető vágyak mézes madzaga. — Ha higgadt, nyugodt ész, megfontolt tettek, teljesedhető Ígéretek után indulunk ; ha szivünkbe véssük azt, hogy e várost szeretni ép úgy jogosítva van, de nagyobb kötelezettséggel, annak „Az én újságom.“ (Képes gyermeklap.) Itt van, itt az én újságom! Csakhogy itt van, régen várom. Napkeletről tündér hozta, Ez aztárí a kedves posta! Tele dallal, tele képpel, Telistele szép mesékkel, Mese, mese, tarka szárnyon, Fogjátok meg, el ne szálljon 1 Ezzel a kedves beköszöntő verssel kezdi pályafutását a Benedek Elek és Pósa Lajos szerkesztésében meginduló gyermeklap. „Fogjátok meg, el ne szálljon!* hangzik a költői ajánlás országszerte, mint egy kellemes melódiáju, behízelgő zene. Már az ajánlásban ott csillog a gyermekvilág naiv derűje, szeretetreméltósága. A gyermekek legkedveltebb költője szól e két bájos strófában a gyermekekhez olyan nyelven, mely rögtön szívbe szökken, s megragadja a kicsinyek bensejét. Annak a költőnek lantja zeng itt, a kinek százakra menő gyermekdalait dalolják, verseit szavalják; meséit mesélik családi tűzhelynél, iskolákban széles e hazában. Fogjátok meg gyermekek ez újságot, mert a mit ebben találtok, az mind nektek való lesz, hétröl-hétre nagy örömetek telhetik benne : oktatva mulattat, gyönyörködtetve tanít, Fogjátok meg szülök, ha sziveteken fekszik gyermekeitek tiszta irányú fejlődése, mert ez az újság egyik hathatós eszközötök lesz, hogy a házi nevelést vele támogassátok, a szépet, a jót meggyökereztessétek gyermekeitek lelkében. Fogjátok meg ti is tanítók, mert ez a lap az erkölcsi szép és jó terjesztése mellett a nemzeti szellem hűséges ápolását veszi gondjaiba. Pósa Hajóssal szövetkezett Benedek Elek, ki a gyermekirodalomnak kiváló művelője, könyvei közkézen forognak, meséi, elbeszélései a gyermekvilág kedvencz olvasmányai közé tartoznak. Szerencsés gondolat volt, hogy ők ketten kezet fogtak egymással egy magyar nemzeti nyelvű és szellemű gyermeklap alapítása czél- jából, S mint a ma megjelent első szám mutatja, teljes tudatával bírnak fontos hivatásuknak, határozott utat jelöltek ki czéljuk elérésére. Kerülik mindazt, a mi a 6—12 éves gyermekek lelkületére idegenül hatna s elejétől végig megmaradnak a hazai föld éltető levegőjében. A paedagogiai szempontok szigorú figyelembe vételénél irodalmi színvonalon állanak minden közleményt illetőleg. Nem unalmas, szemöldökvonogató módon, de könnyed, vonzó szépirodalmi stílben adnak elő mindent. Száraz, élettelen ágak helyett leveles, lombos galyakat nyújtanak, melyeken átszürüdik a mosolygó nap sugara, sűrűjében dalos madarak édes szava csendül. A szebbnél szebb közlemények és képek egész sorozatát foglalja az első szám magában. Vágó Pál, Koppay és Székiig Gyula rajzai a festőművészet megkapó erejével hatnak e lap hasábjain s bizonyára bevésődik a gyermekek leikébe az a pillangó húzta aranyos kocsi a czimlapon, honnan egy szép tündér szórja „Az én Ujságom“-at a gyermekek közé. Nagyon kedves Koppaynak kis kofája csirkével a hátán hugocskáját keblére szorítva. A lap tartalmából kiemelkedik Mikszáth Kálrrán gyönyörű története a szajkóról „Ne félj Mátyás“- czimmel, melyben egy gyermekkori emlékét eleveníti föl s az értelem nélkül betanult szavak hiábavalóságát mutatja ki az ő kedves, színgazdag tollával. Bársony István tanulságos elb:szélést ir ; erkölcsi tartalmával szív- és léleknemesitő hatást gyakorolva a gyermekekre. „A kis prücsök“ egyik legszebb közleménye a kis újságnak. Pali bácsi meséli el a kicsikéknek, de ez álnév alatt mesemondó Benedeket véljük fölismerni. E mesét mai számunkban mutatványul közöljük. „Tülökvár* czim alatt Pósa Lajos mond egy szép mesét egy hatalmas királyról, a kinek már mindenféle vára volt a világon, csak még tülökvára nem volt. Kapta magát, építtetett a Tisza partján egy óriási tülökvárat; de mikor elkészült, újra mást vett a fejébe s a sok tülköt mind belehányatta a Tiszába. Könnyen gördülő versekben van Írva s egyik legszebb verses meséje a gyermekek népszerű költőjének. Egyszerű, naiv vidám hangjával bizonyára kedves és mulattató olvasmánya lesz a kicsinyeknek a „Bujdosó bábák történeteHerczeg Ferencztől. Végig nézve az uj gyermeklapot, a legszebb jövöt jósoljuk számára s bizton remél jük, hogy minden családban, hol 6—12 éves gyermek van, otthonos lesz „Az én Újságom.“ Elismeréssel említjük fel, hogy a nemzeti irodalom fejlesztésén áldozatkészen láradó Singer és Wolf ne r kiadó-czég a lapot bár a legfényesebb kiállításban bocsátja szét, előfizetési árát mégis oly olcsóra szabta, hogy minden gyermek hozzájuthat.. Előfizetési ára egész évre 4 frt; de félévre, negyedévre szóló előfizetéseket is elfogadnak. értelmes szellemileg fejlődöttebb polgára, mint az egyszerű földmives és iparos; ha szivünkbe véssük azt, hogy a közéletnek fejlődésünknek irányt adni az nem csak hivatva, de képesitve is van; — ha elismerjük azt, hogy a szellem hatalma felül áll a nyers erőnek : akkor lehetetlen hogy a múltakon okulva, ne mondjak őszinte szivből: „Boldogabb uj évet 1890- ben.“ Lehet hogy a mit mondtunk üres szavaknak, meddő szóvirágoknak fognak feltűnni, de helyzetünkkel számolva kötelességünk volt; és e kötelesség teljesítésének tudatában ismételjük és kívánunk mindenkinek: „Boldog uj évet!;“ Egy korszerű indítvány A békésmegyei régész- és müvelödós- történelmi társulatnak f. évi nov. 30-án tartott ig. választmányi gyűlésén tek. ifj. Oláh György ig. vál. tag ur oly fontos indítványt tett, melyet a választmány egyhangúlag elfogadott, valódi benső lelkesedéssel nemcsak magáévá tett, hanem egyúttal végzésileg kimondotta, hogy a majd nem sokára megtartandó régészegyleti közgyűlés elé is pártoldlag fogja elfogadás végett beterjeszteni! , . . Miután az indítvány nein írásban, hanem csak szóval tétetett, sajnálom, hogy azt szós/.erint neui közölhetem, hanem csak röviden a velejét. Ez podig a következő : Tű zön ki a békésmegyei régész- és művelődéstörténelmi társulat tiz aiauy pi- lyadijjat a czélból, hogy a békésmegyei népköltészet gyöngyei a feledékenységtől megmeutendök — gyüjtessenek össze. A ki tudja azt, hogy nyelvébeu él a nemzet, mert a nyelv ama hatalmas kaA legmelegebben ajánljuk a hazai közönség figyelmébe. Mutatóul kivonatban közöljük a kicsinyeknek szánt „A kis prücsök“ czimü mesét. A kis prücsök. Hol volt, ho! nem volt, — volt egyszer egy konyla; a konyhában egy nagy boglyas kemencz *; boglyas kemencze háta mögött egy sötét kis lyuk; s sötét kis lyukban egy iczi- piczi kis prücsök. Igen, egy fekete kis prücsök. Hogy került a kis prücsök a lyukba ? Elmondtam, ne mondjam? Én az öreg Mihály bácsitól hallottam, utána mesélek. Hej, gyerekek, be kár, hogy nem ismertétek az öreg Mihály bácsit. Áldott jó ember volt, szerette, de nagyon a jó gyermekeket s ha egyéb dolga nem volt, mindig mesélt nekik. Az volt ám a szép tr.esemondás 1 Hát ez a Mihály bácsi egyszer mit gondolt, mit nem, befogta a Sárgát, meg a Kozákot s elment velők az erdőre fáért. Térdig érő hó volt, de azt mondta Mihály bácsi: járt ö már nyakig érőben is, 1 akkor sem hagyta cserben a Sárga meg a Kozák. Repült is a két jó állat, mint két madár, csak úgy dobálódzott utánuk a könnyű szánkó. Na, nem is tellett bele sok idő, ott volt Mihály bácsi az erdőben. Mikor aztán éppen a kellős-közepébe ért az. erdőnek, nagyot rikkantott Mihály bácsi : Hóhahó, hóhahó! . Ejnye de nagy út a IVÓT Vissza is nyerítettek a lovak : NyihJiáM, nyihháhá ! Igarza van, Mihály bá’1 . Der már most munkához lát. A X hol ni, /
