Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-29 / 52. szám
egy nagy odvas fa! Azt vágja le. Azzal ha marabb elkészül, ott legalább, a hol az odva van, nem kell vágni. Rajta hát I Kip-kop! kip-kop I — szól í fejsze s nagyokat dong az odvas fa. De ni nil mi lelte Mihály bácsit? Egyszerre csak félbe hagyja a vágást. Valami keserves han got hall: csirip. csirip ! Néz Mihály bácsi erre is, arra is: vájjon honnét jöhet ez a keserves hang. Hát uramfia a fa odvának szélén ott didereg egy iczi-piczi fekete prücsök 1 Az csiripel olyan keservesen. S hogy meglágyítsa a Mihály bácsi szi vét, igy énekelt : Csirip, csirip, náprüszki, A házamból ne űzz ki! Csirip, csirip, kegyelem! Hagyd meg bár az életem! Hiszen egyéb se kellett a jó Mihály bácsinak, csak ilyen keserves nótát halljon. — Ejnye, ejnye, édes kicsi prücsköm gyere bújj a kebelembe, majd haza viszlek én jó meleg szobába. így szólt Mihály bácsi s nem is kérdve a kicsi prücsköt: akar-e, nem-e : megfogta s bedugta az inge alá. Aztán hozzá tette nagy tréfásan : Csirip, csirip, náprüszki. Innen, tudom, nem jösz ki I Mikor ezzel készen volt, megint kézbe vette a fejszét s vágta a fát serényen. Kip- kop, kip-kopI S addig kip-kop, a mig egyszer csak — supp 1 — ledördült az odvas fa ,s Mihály bácsi hamarosan föl is emelte a síár^ra. Aztán ő is felült a szánra s gyi te Sárga, gyi te Kozák 1— indult hazafelé. Az ám, de mielőtt elindult volna, benézett az ingje alá, hadd lássa, mit csinál az az istenadta kicsi prücsök. Ott volt szegényke, szépen meghu zódott s hallgatott. — Na, ne búsulj, édes kicsi prücsköm, — szólt be Mihály bácsi, — otthon jó dolgod lesz, Van az én gazdámnak egy jó fia : Laczika, egy jó leánya : Piroska, majd gondod viselik azok Aztán ha kitavaszodik, csinálok neked egy kis szekeret, fogok elébe tizenkét szúnyogot s föl mehetsz — Budapestre! Bezzeg erre megszólalt a kis prücsök : Csirip, csirip, de jó lesz l Belőlem is tudós lesz. Tudós prücsök, ugyebár, A ki egyetemre jár ? .. . — Úgy, édes prücsköm, úgy 1 — biztatta Mihály bácsi 1 Még király is lehet belőled a — prücsök-országban ? Amig igy szépen diskuráltak, haza is értek. Haj, otthon volt csak igazi öröm 1 Laczika meg Piroska már messziről elébe szaladtak Mihály bácsinak. — Mit hozott, Mihály bácsi? Mit hozott? Mutassa 1 Mert megszokták, hogy Mihály bácsi mindig hozzon valamit az erdőből. Nyárban madarat, epret; őszszel mogyorót; télben — — — vájjon mit hozhat télben, mikor hó borít erdőt, mezőt* falut, várost? Hanem Mihály bácsi most úgy tett, mintha semmit sem hozott volna. Előbb kifogta a lovakat, bevezette az istállóba, enni adott nekik s azután ment be a konyhába. Akkor aztán szépen előhúzta a kicsi prücsköt. Rátette a tenyerére, de nem szólt semmit. Várta, vájjon kitalálják-e a gyerekek ennek a furcsa kis jószágnak a nevét. Persze, hogy kitalálták 1 — Prücsök! prücsök 1 ujjongtak a gyerekek. Ó, aranyos Mihály bácsi, milyen jó kigyelmed 1 Aztán kezdődött a kérdezősködés. Ugy-e, ez a kis prücsök nem harap ? — kérdé Laczika. — S nem is rúg? kérdé Piroskar Feleié Mihály bácsi: Se’ nem harap, se’ nem ru^, csak énekelni tud ! De most, gyerekek, hagyjátok, had 1 melegedjék föl szegényke. Azért hoztam haza az erdőből, hogy ott meg ne fagyjon. S Mihály bácsi mindjárt meg is mutatta a kis prücsöknek, hogy hol lészen ezután a lakása. Ott a kemencze háta mögött, abban a sötét kis lyukban. A kis prücsök pedig úgy tett, a hogy Mihály bácsi mondta. Esténként eléjött az ö házacskájából s csiripelt szép altató nótát Laczikának, Piroskának. Csirip, csirip, aludjatok, Kis prücsökkel álmodjatok 1 így telt el a tél. Aztán kitavaszodott. Na most kis prücsök, mehetsz világgá, nem kell félned, hogy megfagysz! Ezt mondá Mihály bácsi s csinált a kis prücsöknek szekeret, elejébe fogott tizenkét szúnyogot. — Eredj, kicsi prücsök, Isten hirével. Menj Budapestre, legyen tudós belőled. A kicsi prücsök aztán fel is ült a szeke- recskébe, s hipp, hopp I meg sem állott Buda- pestig. Esztendőre, kettőre akkora tudós lett belőle, hogy kikiáltották királynak — Prü- zsökországban. Itt a vége, fuss el véle. A ki nem hiszi, kérdezze meg Prücsök-országban. Gyula városa képviselő testületében levő [virilis joguk gyakorlatával a vármegye alispánjához intézett b?adványokban megbízták gr. Wenck- [heim Antal fiörökösei Domoszlay József szám tartót, Alrnásy Kálmán gróf Almásy Dénes grófot, Wenckheim Károly gróf Zöldy Jánost, Széchenyi Lajos Hoffmann Alajost, özv. Prág Albinná Eisler Lipótot, özv. Reinhart Józsefnó Popp Alajost, 3zv. Bodoky Károlynó Deimel Lajost, gyulai ref. ígyház Domby Lajos lelkészt, Örley Mária- dr. Zöldy Gézát, Löffler Mór Kohn Dávidot, özv. Ufer- 3acb Antalné Sál Istvánt, özv. Schriftart Józsefnó Schriftart Józsefet, özv. Császár Jfárolyné Császár Jyuiát, özv. Jöndz Ferenczné londz Ferenczet, izv. Nuszb.'k Józsefnó Diósi Józsefet ós a békés- negyei takarékpénztár Hencz Lajost. Mezö-Berényben a képviselő testület folyó ió 20-án Gozmann Józsefet választotta meg ik- latóuak. Eljegyzés. A megváltó születésének estéén szép családi ünnepély volt Uferbach József ivegkereskedő polgártársunk házánál. Az apának szépségéről és kedvességéről egyaránt ősmert eányát Mariskát jegyezte el Diósi Lajos fiatal anitó. A szcrelemkötötte szép frjgyhez méltó bol- logságot kivánunk. Kelemen László dobozi r. k. uradalmi anitó 1. bó 26 Au váltott jegyet kedves és szép nenyasszonyával, Somogyi Teréz kisasszonyoyal Dobozon. — Szivüukből gratulálunk az igaz sze- 'elemkütötte szép frigyhez. Hirtelen halál. Orosházán Dobner András lentesmester a legutolsó ■ hetivásáron az utczán lirtelen összerogyott ón meghalt. — Zsilinszky Mihály főispán lemondási tire kering a fővárosi s a közelebbről érdekelt Vi- léki lapokban. Azt hisszük, hogy a közlemények lágyon magukon viselik a czélzatosság és túlzás el legét, de annyi valószínű,, hogy a csongrádme- ;yei fisztajitás izgalmai s főleg egy hatalmas tlikk — mely nem vette szívesen Zsilinszky főspáni kinevezését s azt soha egy pillanatig sem itkolta — áskálódásai, ba nem is tették állását artbatlanná, de alaposan elkedvetlenítették tőle. \ Zsilinszky Mihály iránt jó indulattal viselkedni d Inek. Azt hisszük, hogy az első fokú határozat ellen inlnem fog felfolyaraodás beadatni. iZ| A pénzügyigazgatóság már elfoglalta uj ‘Meddigihez képest sokkal kényelmesebb helyiségeit D)|az átalakított „Koroná“ban, melyre mostani alak- aljában, különösen belülről nézve rá sem lehet isin [merni. A kir. adóhivatal még régi helyiségében t-|van, de annak átköltözése is csak napok kérdése. *[ Kinevezés. A szarvasi kir. közjegyző végeire ki van nevezve. A pályázók nagy részének ki- *•“1 váló tulajdonságai, a pályázók nagy száma (45) ßjs részben jogos igényei, az egymást paralizáló 's|óriási protekcziók, mik egyik másik jelölt érdemikében kifejtettek, állítólag nem sokkal kisebb ^[gondot és tárádságot okoztak a lángeszű uj igazságügy mi raszternek, mint a tervbe vett egész ''[igazságügyi kodifikáczió. A feltűnően sokáig ké- "ijsett kinevezés Mikolay Mihály szarvasi ügyvédre, S a Körös-Tisza-marosi társulat szakaszigazgatójára e|esett, ki bizonyára igazolni is togja a miniszterinek belé helyezett bizalmát. — A kinevezés té- inye Szarvason is megelégedést keltett. A helyben állomásozó honvéd tisztikar '[Szilveszter estéjén a népkerti csarnokban táncz- ’|mulatsággal egybekapcsolt estélyt ad, mely az [előkészületekből következtetve igen jó sikerűnek -[Ígérkezik. Négy megyebizottsági tag pótválasztá- 1 [sónak szüksége merült fel a megye területén. — Kettő Gyulán ; és pedig a két helyen megválasztott Hoffmann Mihály a belvárosi, — az ugyan [csak két helyen választott Hoffmann Alajos a III; Jóik kerületi tagságáról mondván le, Gyulán az jl. és III-ik választó kerület, — Békésen Konkoly [Jenő szintén két helyen választatván az I. kerü- | let, Csabán pedig dr. Molnár Antal bizottsági tág [lemondván a IV-ik kerület választanak egy-egy Jmegyer képviselőt. A választás f. hó 30-dikán, [vagyis a holnapi napon lesz. A farsang közeledése vajmi kevéssé tapasztalható a különböző kaszinók, körök, de az [ennél is nagyobb mozgató erők : az arany ilju- [ság hangulatát!. Semmi titkolózás, semmi súgás [bugás, melynek következménye egy-egy nagyobb [szabású s fényes sikert ígérő tánczvigalmon való buzgólkodás kísérlete. — Eddigelé csak egyetlen egy positiv bálról van tudomásunk s ez az iparos \ifjuság egyleté, mely megszokott idején február 11-én fog tartatni. Jövő számunkban hihetőleg több [tervről is lesz alkalmunk referálni. — Jótékony hagyományok. Wenckheim [Rudolf gróf végrendeleti jótékonyczélú hagyomá- [nyaiból a megyei kórháznak egy ágy felszereié- |sér«tett 1200 forintos alapítványt, továbbá Gyula [város szegények pénztárának hagyott 1100 forin- [tót, Doboz községe szegényeinek tett úgyan csak 11100 forintos alapítványt az örökösök a megyei [illetőleg községi pénztárakba folyó hó 27-én be- [zették. Csatár Zsigmond országgyűlési képviselő, [ünnep másodnapján délelőtt a városház előtt újra beszámolót mondott meglehetős számú közönség- uek. A nem politikai, hanem inkább helyi érdekű részletekről referálandó, megjegyezzük, hogy a borra nézve a regáledijak leszállításának kieszközlését ígérte meg, bogy t. i. a termolő 3 frt helyett csak 1 frt csapbért lesz köteles fizetni a konzorcziumnak, mely konzorczium tudvalevőleg január 1-ón veszi át a regálé kezelését. Kiváncsiak vagyunk, hogyan fogja a képviselő ur eme nagy éljenzést k“ltett ígéretét beváltani ludui. — Majd beszéde folyamán védekezett az ellen, mintha ő a megyei, vagy egyátalában a tisztviselő kart Gyuláu valaha becsületében legkevésbé is bántotta volna (!) Ebben a becsület sértési s hozzá még egy csomó bünperben pgyébként Csatár Zsig- mondot a budapesti kir. törvényszék vád alá helyezte s miután mentelmi joga is felfüggesztetett, a vógtárgyalás már remélhetőleg nem soká feg késni. j-i közel körüukbeu, kauern az 'egész országban miuc luntalan tudomást vehetünk a lapok utján. Valóba aJól kell komorulnia lelkűnknek a fölött, hogy a [általános boldoguláshoz vezető út el vau elólüu s|rejtve. Abban a meggyőződésben vagyunk ugyai ■[hogy ezt az utat egyéni, társadalmi bajaiukka -[óihetütlenségüukkel, szemet hnuyásunkkai, mii [mind meg annyi bozóttal mi magunk tesszük lát |katatlanuá. Mindaddig, inig társadalmi életűn [mételyei „a gyorsan élni, sokat élvezni, hatna ' | meggazdagodni, jövedelmen felül költeni“ stb. bá jboritlanul végezhetik átkos működésűket, addi{ [nincs és nem is lesz kilátás az igazi boldoguld .[és megelégedés elérésére. E társadalmi bajainl [orvoslását eredeti helyén, a család körében kel |első sorban megkezdeni, mert társadalmunk innét [örökölte e bajokat. Kisértsük csak meg család [életűnkbe a kitartó munkásságnak, takarékosságnak [a józan s okos cselekedeteknek ajtót nyitni, s mej [lehetünk arról győződve, hogy azonnal részeeeivr Meeudünk a kívánt boldogulás s annak sokféle almásainak. Ha ezekkel elérjük családi életünk bol- [dogságát, társadalmi bajaink is lassan lassan el foguák enyészni. Kívánjuk, hogy a közelgő uj év legyen édes miaduyájuukaak a szeretet, áldás, békesség s igazi boldogság éve! A karácsonyi ünnepek. Szép karácsonyunk volt az idén. Igazán olyan, amilyennek a szép karácsonyt a költői toll leszokta írni. Havas, csendes, nem nagyon hideg időjárás tette tökéletessé a tél e legnagyobb ünnepének külső alakját. Nincs is keservesebb látvány a fekete karácsonynál, kivált ha egy kis babonás hajlandósággal arra gondolunk, hogy a gazdálkodó észjárás szerint íehér husvétnak kell rá következni. Karácsony első napjára most teljesen készen volt a remek hermelin köpönyeg, amely betakarta az egész várost. Akik az éjféli misén levezekelték kis részét földi gyarlóságaiknak, mire kijöttek a templomból, már susogó, csúszós havon ballagtak hazafelé. Isten fiának születésnapja festeni valóvá vált tőle, amint hogy nem igon akad festő, a ki máskép tegye vásznára ennek a nagy ünnepuek a képét, mint egy hóba burkolt világ alakjábau. És ilyen is maradt az ünnepnek mind a két napja. Esett, vagy legalább szállongott a hó kis -szünetekkel lolyvást. Hogy az utczákou a kellemes téli idő daczára is aránylag kevés embert lehetett látni, annak meg van a természetes magyarázata abban, bogy a karácsony olyan családi ünnep, amelyre boldog, boldogtalan hivatalos valahová: rokonhoz, ló baráthoz s a vidám társaság a jó meleg szoba, neg a karácsonyi fenyőfa barátságos szomszédiága mind olyan vendégmarasztó, hogy amig le rét, vagy legalább ameddig az illendőség engedi, íem szívesen mozdul el belőle, illetve mellőle az imber. Állategészségügy. Dobozon a sertéshimlő nogszünt. Gyulán a törvényben előirt 8 nap alatti íjabb betegedési eset nem fordulván elő, a ki viel i zárlat lolyó hó 27-én lejárt és a sertések I izóta akadálytalanul szállíthatók Gyuláról. Úgy) ■állottuk, hogy a kereskedelmi miniszter intézked | ií fog, vagy talán már intézkedett is, miszerint a| láluapi vásáron a behozatali tilalom Gyulára oéz | re felfüggeszses ék, mint ahogy azt a miniszter a lagyváradi vásárra is felfüggesztette. így tehát] írszágosliirű téli vásárunkon a sertés forgalom sem-| ni irányban sem lesz korlátozva. A nyersbőr vásár tartási helyére nézve a| lolgármester, a miniszternek lapunkban is említett! eirata folytán, meghozta az elsőfokú határozatot, I nely szerint a bőrvásár az állategészségügy óvá I ára tett intézkedéseknek épségben tartása mellett, iogy t. i. az állat felhajtás a Szerecsen tér kike- ülésével történjék — ezután is a Szerecsen té- en fog meghagyatni. A közeli szomszédság és irdekelűóg nem csak hogy kifogást nem tett emel izándék ellen, hanem ellenkezőleg a nyersbörvá-| lár eltételót tartaná orvosolhatlan nagy sérelmé-l ,oz| A békésuiegyei népköltészeti tem in-jkek összegyűjtésében nagy segítség leht Ijalne a kir. tanfelügyelőség, ha az ügyet le I tanító uraknak figyelmébe ajánlani szív k-llenne. Közreműködhetnék a megye al 3s, Ipán ja, mert ha a szolgabiró urakat f< jalhivná,azok is szívesen gyűjtőidének többe e- kevesebbet, kiki a maga módja szerint, e-l Ez okból kifolyólag bátor vagyok fe salhivni a vármegye alispánját, a kir. tanfe e-|ügyelöséget, e megyében levő összes cc n-Megáimat, a tanító urakat, hogy e ^ sora írlmat elolvasni, és a kitűzött czél érdek; nmen minden esetre közreműködni szive: alkedjenek, hogy a fontos eszme, melyet Olá 1-1 György ur felvetett, megtestesülhessél 1- mert ez által hazafias kötelességet teljes if tünk, miután ki az anyanyelvet gondozz! ajoltalmazza, védi, a társadalmat őrzi és -{nemzetet védi, a mi minden egyes hon •{polgárnak elengedhetlen kötelessége. i| ZFirrta, Ignácz, ;| a békésmegyei régész- és művelődé történelmi egylet jegyzője. • Hírek. Lapunk mai számával befejezzük at {idei évfolyamot. Megragadjuk tehát az al kaimat e helyen is felkérni lapunk barátait hogy a ,Békést-*, mely az uj év folyamár {is becsületesen és odaadással fog igyekezn a maga elé tűzött feladatnak megfelelni mely feladatát tetemesen megkönnyíti munkatársainak díszes és tekintélyes tábora {mely a lap köré sorakozik, továbbá azon {körülmény, hogy a vármegye közérdekű hi- \vatalos közleményei a Békésben jövőre is {rendszeresen közöltetni fognak, mi által {lapunk a vidéki hírlap valódi missóját fogja {betölteni s ez által csaknem nélkülözhetlen \organuma a községek elöljáróinak, kaszinóknak; olvasó köröknek, nemkülönben a megyei közigazgatás iránt érdeklődő bizottsági tagoknak, ismételjük, hogy mindezek alapján lapunkat jövőre is támogatni szíveskedjenek. A „Békés“ előfizetési dija egy évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr., negyedévre 1 frt 25 kr., mely összeg vidékről „Békés kiadóhivatalának — Gyulán'1 czim alatt posta- utalványon küldendő be. Egyidőben beküldött öt előfizető után jövőben is tiszteletpéldányt adunk. A múló év végéu. Az idÖQok örök kereke még csak egyet kettőt zökken s ismét búcsúi veszünk egy küzdeíemteljes éviöl. Az ember e momentum Itatása alatt önkéntelenül is felidézi emlékében a múló év eseményeit 8 miutegy számot vetve önmagával, okulni kiván a múltnak példáin. Ha a múlt évben tett Tapasztalatainkon végig tekintünk, lehetetlen, bogy lelkünk el ne boruljon azon sajnos tudattól, hogy ez az év sem emberelte meg magát. Csupa sóbaj, keserű csalatkozna, elégedetlenség, rósz termés, elszegényedés, kétségbeesés, öngyilkosság, egy egész tarka halmaza azon lesújtó tényezőknek fogja a múló évet sírjához kisérni, melyek mind megannyi akadályai voltak boldogulásunknak. A társadalom minden rétege meg van fertöztetve a legkülönbözőbb s hovatovább vészthozó kóranyagokkal, melyeknek eredményéül mutatkozik as a számtalan erkölcsöt megmételyező baj, melyről nem csak pocs, mely a nemzet egyeseit egymás közelebb hozza, mert az érzelmek és £ dolatok csak ez utón közölhetők; a ki ti azt, hogy egy nyelv erőteljességét, ért tiségét s zamatosságát az idegen nyelv tői nem befolyásolt eredeti, tősgyöke népies kifejezésekből meríti; a ki tu azt, hogy nyelvünk legjobb, legkelle sebb s legtörvényesebb szavai azok, i lyeket a létért való küzdelem befoly alatt a természetszerüség elvének megft lőleg maga a nép alkotott; a ki megf tolja dr. Haller Károly egyetemi tai eme jelentős mondását, hogy amennyit az anyanyelv elhanyagoltatik, s ez álta nemzet lassanként más nemzetiségbe vad, annyiban a baza földje, ez a mi b csőnk sírrá változik, melybe egy nem: aülyed el, s anynyiban megkezdődik az temetkezési processus, az a nagyszerű l Iái, melyről a koszorús költő oly szívi hatóan emlékezik meg; mondom, a mindezeket kellő figyelembe veszi, ami; lehetlen nem örömmel üdvözölni mind oly indítványt, mely nyelvkincsünk gy rapitását s ezzel kapcsolatosan nemz« létünknek mentői szélesebb alapra fekt tett biztosítását czélozza, mert a ki i anyanyelvet őrzi, az a társadalmat őrs és a nemzetet védi! Ép azért a szives olvasó nem veen< rossz néven, ba a fontos indítványt a nyi vánosság előtt szellőztetem, s az illetéke körök figyelmét arra felhívni bátor és szí rencsés vagyok. Miután pedig az eszme egy magába nem sokat ér, ha nincs gondoskodva azo utakról és módokról, melyeknek segélyt vei az realizálható is, előadom saját tr pasztalatom folytán azon utat és módo mely a nép lelki világát hűen visszatük rözö népköltészeti termékek összegyüjté sét lehetővé teszi. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hog; e tekintetben a papok és tanitók légtől: bet tehetnek, amennyiben az iskoláb járó gyerekeket felhívják, hogy azon nép dalokat, talányokat, meséket, tréfás ötle teket, közmondásokat, melyek a nép szá ján forognak, írják le, s az illető leikés vagy tanitó urnák adják be, vagy mond ják el s leírja a tanitó. Az erdélyi népdalok gyűjtésében ér is sokat fáradoztam, s emlékszem, bőgj mikor b. e. dr. Jeney Viktor egykori ta nárom arra az osztályt felhivta, mine lelkesedéssel néztünk utánna, s egy rövic év lefolyása alatt olyan 3 gyűjtemény érkezett, be, a melyekből egy tisztességes kö tét kitölt volna. Fájdalom, hogy pénz hi iny miatt mind e mai napig napvilágom nem láthatott, mint nem látott napvilágo határozott tudomásom szerint a Szakál-féh gyűjtemény Bem, mert a m. tud. akademii levéltárában pihen várva egy jobb jővén dőt, midőn a hálás utódok az elődök mu lasztását jóvá teendik, pedig a Szakáll féle gyűjtemény megérdemelte volna, bőgj kiadassék. Ezt egy akadémiai tagtól tudom
