Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-01 / 48. szám
4§-ik szám Gyula, 1889. deczember 1-én VIII. évfolyam r Szerkesztőség: Főtér Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vitaza. Előfizetési díj: Egész évre..........5 írt — kr. Félévre .................2 »5° » Év negyedre .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. / __________Á L Tá rsadalmi és közgazdászaid hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToay János. ^ Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban, 'ilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fűrdö-utcza 4. sz. - Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. - Majna-Frankfúriban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon A megyei választások. A megyét érdeklőleg két választás verte fel legutóbb a kedélyeket. Az egyi* keu, a megyei bizottsági tagok választásán folyó hó 19-én estünk keresztül, a másik előtt még állunk, jobban mondva benne vagyunk. Értjük a megyei tisztújító választásokat. Ebben benne is leszünk mindaddig, mig a tisztujitás meg nem ejtetett, sőt még ezután is egy ideig, ha nem elég simán találna lefolyni. E két választás között két ellentétes rendszer alkalmazása tűnhetett szembe. Az egyik, melyben éppen a köznép zöme vihet döntő szerepet, titkos, — a másik, melyben csak kevesen, a választottak vehetnek részt, — nyilvános. Miért van ez igy ? Nem lett volna okosabb egészen megfordítva ? A megyei képviselőt titkos módon azok választják, a kik az országgyűlési képviselőt választók névjegyzékébe vannak felvéve, — ugyanezek, ha országgyűlési képiselőt választanak, nyíltan tartoznak szavazni. A közjóra, a meghamisitatlan valódi közóhaj, a valódi népakarat kifejezésének érvényre juttatására nem lett volna okosabb és helyesebb éppen megfordítva? A titkos módon megválasztott megyei képviselő felettes hatósága felett nyilvánosan köteles 6 évi tapasztalatának eredményét, tisztviselő felőli becsülését, képessége és munkálkodása felőli meggyőződését ki- nyilvánitani. Vájjon nem lenne e okosabb éppen megfordítva ? Azt mondják, hogy a választási rendszer azért nem jó, — mert a választott tisztviselő a választók kegyét kénytelen keresni, hajhászni, vájjon nyilvános sza Egy párbaj története. — Elbeszélés. — Irta : Margitay Dezső. Viktor félretolta maga elől a kártyáka és kijelentette, hogy nem játszik. De hogy is játszhatott volna, mikor alij másfél óra előtt két ízben fogták el a húszon egyjét? — Szerencsétlen a játékban, szerencsét len a szerelemben — mosolygott az egyil játszótárs, aki a huszonegy fogásért járó hu szonegy forintot besöpörvén, a bankjegyeke elegáns föl sem vevéssel gyűrte a nadrág zsebbe. Mert úgy hozza magával a bon-ton hogy ha az ember nyer, — akárhogy örül i: a nyereségnek — közönyösen csettentsan ; nyelvével, közönyösen gyűrje be a nyere ményt a zsebébe, és közönyösen vessen odí valami bókfélét a vésztőnek. — De hát hogy is lehet ember olyar szórakozott? Kétszer egymásután elfogni < huszonegyest ? — dörmögött a másik fiatal ur akinek a huszonegy fogás szintén huszonegj forintjába került s akinek a bon-ton szerini szintén közönyösen kellett volna csettenten a nyelvével, de akinek — ámbár mosolygott — olyan görbére sikerült a szája, mintha valami nagyon keserű dolgot talált volna elnyelni. — Kétszer elfogatni ? — nyújtózkodott ki Viktor. — Hiszen éppen azért nem játszom tovább, mert szórakozott vagyok. — Szép tőled, hogy beismered. — De még szebb volna, ha elmesélne okát, amiért szórakozott. vazás mellett nem áll-e ez inkább megfordítva ? — hogy a választó képtelen a felette hatóságot gyakorló tisztviselőjei kegyét biztositni? kiérdemelni? De ne is mondjuk ilyen erősen. Tekintsük csak azt, hogy milyen kevés embernek van erkölcsi bátorsága önmagának és másnak kellemetlenséget szerezni, vagy csak ki is mondani. — Ettő oldódzik minden szelíd lelkű embernek a bocskora. A ki Dem hiszi, jött volna el a Csabán november 26 án tartott bizalmas tisztújító értekezletre. A 32 megyei szerepvivő (csekély személyiségemet kivéve' között nem akadt egyetlen egy sem, a ki a bizalmas értekezleten bizalmasan ki mert volna rukkolni az egyenkint bizalmas bi rálát alá vett valamelyik tisztviselőnek valamelyik hibácskája ellen is, pedig a 32-ből négyszem közti bizalmasságban legalább 30-nak volt egy nehány oly szerény kifogása — nem akarok árulkodni, — hogy sok, de legalább egy nehány tisztviselő ur ellen, — hogy hisz az nem arra és oda való, a hol van ! Nyilvánosan ? majdnem komikus volt az a szép legyezgetés, melylyel minden járás" elől járt. No de valóban nem is ez a mi kifogásunk, a nyilvános választási rendszer ellen. — Mert hát az épen az okos ember okosságában rejlik, — hogy — — — okos. Nagyobb kifogásunk nekünk inkább az, hogy a nem okos ember is'tulságosan --------— élelmes. Me rt hát egész kereken ki mondva, tulajdonképen nem is a tekintetes vármegye — — választ, — hanem az aspiráns ur választatja meg magát.! Az aspiráns egyszerűen sorra járja a megyei bizottsági tagokat, s erre-arra való hivatkozással kikoldulja a szavazatok többségét, 8 bele fekszik az önmaga által vetett kényelmes puha ágyba. Az ágyvetésnél különben igen jól alkalmazhatók és használhatók a nászuram, vöm uram, mindenféle rokon, — sőt még az — — anyós is. A ki nem úgy tesz, — a legköny- nyebben kieshetik a — — — kemény földre. Éljen abból! A „nagy rokonoknak“, kik a „szép“ hivatalt csak mellékes szórakoztató foglalkozásnak tekintik, s csak hivalkodásra használják fel, — nagyon sok megyében még erre sincs szükségük. Elég az egyik megyében úgynevezett „nagy mogul,“ a másik megyében a „fő muftinak“ szem- hunyoritása, s a közbizalom, jelöltje iránt óriásian nyilvánul. Hát erre azután abban nyugszik meg szintén szemhunyoritóan a választó közönség, hogy a „kinek hivatalt adott az Isten, annak talán észt is adott hozzá.“ Es ha ez azután ninc3 meg, sőt még a jóakarat, a szerény igyekezet sem, — s a választó polgárság belátja, hogy ezen a mai helyzet és körülmények mellett változtatni nem lehet, nem csuda, ha a valóban sókkal jobb eredményű kinevezés után kezd sóhajtozni. Nem ennek kellene azonban a kóros állapotok orvosságának lenni. Nem úgy kellene kigyógyitani e be tegségéből a több száz éves választási rendszert, hogy gyökerében kivágjuk, hanem a korhadt, romlott helyett uj, egészséges és meghamisitatlan talajt adni alá, szabadabb légáramlatot engedni hozzá. Mielőtt behoznák a kinevezési rendszert, próbálja meg a bölcs kormány a titkos választást, majd meg látná, hogy hullna a „férgese.“ Nem volna ezután annyi panasz a közigazgatás rosszasága ellen, a mint ä „rossza“ kihullna. Nem annyira a rendszerben van a hiba, mint inkább az emberekben, az alkalmazottakban. A rendszeren csak any- nyit javítsunk, hogy megtámadhatlan nyugodt mód és alkalom befolyásolhatlan szabad elhatározás legyen az alap az alkalmazandók megválasztásában. — Ne legyen politika, rokonság, koldulás, a megyei hivatalnok választása — hanem a valódi érdemé, képességé legyen a valódi — bizalom. Ha országszerte valódi bizalom volna a választott tisztviselők ellen, úgy országszerte meg volna a bizalom a választási rendszer irányában is. Nem kell alapjáig lerombolni az egész rendszert; egy titkos választást elrendelő, illetve megengedő szerény novellával még a jelenlegi választások megejtse előtt is — reméljük — lehetne alaposan kúrálni a rothadtnak állított megyei helyzetet. Cunctator. * Békésmegye f. évi deczember 10-én tartandó közgyűlésének tárgysorozata, i. 1. A m. kir. belügyminiszter urnák rendeleté a törvényhatósági általános tisztujitás tárgyában . * Cunctator név alatt megyei közéletünk egy kiváló alakja lappang. — Czikkét — mint akadémikus értékűt és igy mint olyant, mely gyakorlatilag nem alkalmazható a küszöbön levő békésmegyei tisztujitásra — igy is csak ama megjegyzéssel közöljük, hogy nem értünk vele egyet; nem értünk egyet sem praemissaival, sem következtetéseivel. Álláspontunkat lapunk múlt számában világosan kifejtettük. Ahhoz ragaszkodunk most és a jövőben. Szerk. hói beszélek, hiszen én olvan visszavonult éledosőüii) t. —— Vikii Viki: — hiszen bizalmas baráti körben vagyunk! — mennyire vagy már a kis ta nárnéval ? — Melyikkel? —Supné? — A kicsike? Mi ? — hajtották vissza fejeiket a fiatal urak élőikét, gallérjaikat igazgatva, némelyik a száját is megnyalta, mintha valami különösen ízletes falatról lett volna szó, Hauaoi ioictiuui . ívj. kuuja t iiaiiia cpcii c kis Nelli az, aki épenséggel meg nem hódit ható ? — De hát látja, ilyesmire fogadni mégis bajos . . . Oh, szívesen megengedem, hogy én nem érek czélt, talán nem is igen igyekszem rest vagyok már az eféle vállalatokra — meg talán nem is alkalmas — hatalmas lábszárait kényelmesen benyújtotta az asztal alá s pompás karjait keresztbe fűzte a melle fölött. — No, természetesen a kis Supné 1 kiről is lehetne másról a szó ? — Hohó, az nehéz kenyér 1 — folytatta a dörmögést a Viktor miatt vesztő fiatal ur, mert még nem tudta elfeledni a veszteséget s azért oppositionális kedvében volt. Viktor fáradt pillantással emelte man* dula vágású szemeit a szólóra. — Miért ? — Mert — mert hát — vad. — Bahl A vadból lesz a szelíd. — Én nem hiszem. Viktor nem szólt. Kényelmesen hátradőlt karosszékében és közönyösen hallgatta a körülötte fecsegő pajtásokat. — Nem hiszed ? Hallod Viki, nem hiszi, hogy czélt érj. Fogadni vagy hinni. — No, ezer darab havanna. A fiatal ur odanyujtofta kinyitott tenyerét a hirtelenkedő elé, hogy csapjon bele. A társaság többi tagja kérdő, kiváncsi tekintettel fordult a székében szokatlanul hátra dül- leszkedö Viktor felé, mintha faggatták volna. — Nos, te mit szólasz mindezekhez? Viktor kecses kimerültséggel fordította érdekes fejét a tamáskodó ur felé s nyájas leereszkedéssel szólt : — Ne fogadjon 1— Ezer havanna, az sok Nem azért, mintha meg nem nyerhetné a fo— Nem alkalmas! — Az az ember nem alkalmas, akinek ilyen lábszárai és karjai vannak ? hát akkor ki az alkalmas asszonyt csábítani, ha az az ember nem, akinek ilyen lábszárai és karjai vannak? aki, ha állást foglalt, megveti lábait s markába szoritja a kardot, olyan, mintha az egyptomi gúlák valamelyikét állítanád a megbolygatott férj elé. — Látja kedvesem — folytatja Viktor — ez esetben nem az én szerény személyem miatt veszélyes önre nézve a fogadás — oh nem! hanem mert a helyzet nagyon kedvezőtlen. Gondolja csak meg, Patt tanár ur a történelmet tanítja. Hiszen ez pompás tudomány, de — ha azok a poros régi okmányok, melyeket az archívumokból kutat ki az ember, meggörbítik a hátat, reszketőssé teszik a lábszárakat s pápaszem használatára kényszerítik a tudós kutatót. Az asszonyok nem rajonganak a pápaszemért 1 Ha az ilyen tudományos ember azt a hibát követi el, hogy negyven éves koréban szép, húsz éves szőkét vesz feleségül — húsz éves — I az bizony baj, s ha esténkint az asszonyka helyett a Hunyadyak korával töltjük az időt. , . — Egy szó mint száz: Ne fogadjon. Valamennyi sn gúnyosan nevettek. — Nézze 1 — folytatta Viktor, udvarias mosolylyal. — Én nem a magam tapasztalatár tét élek! (Szerény szemlehúnyás a beszélő részéről ; I társak hangosan kaczagtak). De elméletből elmondom önnek, mit kellene annak tenni, aki a kis szőke Málit minden áron el akarná hódítani az érdemes szép tanártól. Egy hétig minden nap utána kellene mennie az ut- czán. Eleintén fenhangon ilyen megjegyzéseket kellene tennie: „Micsoda csodálatos aranyos haj ?“ — „Oh azok a fényes kék szemek :* — „Egy csók arról a kívánatos szájról 1“ Később merészen melléje kellene lépni s találkozót kellene tőle kérni. — S ha arczul-ütéssel felelne ? — No, azt nem tette ... akarom mondani : nem tenné. A pajtások most még hangosabban kaczagtak. — Nem tettel — Nem tettel — Tehát már meg van próbálva, hogy nem tette, kiabáltak összevissza s nagy kíváncsisággal fogták körül a beszélő Viktort. — Úgy akartam mondani; hogy nem tenné. — Maradjunk csak annál, bogy nem tette. — De ha a helyett, hogy találkozót adna( elpanaszolná a tolakodást férjének, akadékoskodik az az egy , akinek még most is eszében van, hogy Viktor végett neki is fizetnie kellett a huszonegy fogás veszteséget. — Ohó 1 Vastag szót használt édesem. — Tolakodás! — Azt hiszi: az asszonyok tolakodásnak tekintik, ha valaki bájosnak találja őket s merészségre szánja el magát, hogy közelükbe jusson? — Naivság, az asz- szonyok a föltett esetben szintén futnak, menekülnek, később dnzzogást mutatnak, porié-
