Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-08-04 / 31. szám
A csabai patronatus. (Vége.) Miután pedig azon állítása a közb. test képviseletének, bogy a jelenlegi közbirtokossági testület a szerződést aláíró lakosokból akkor a szerződés megkötése után azonnal megala kult teljesen téves, mert a mai közbirtokosság a város képviseletének szakosztályából és csak 1868-ban alakult, s mivel azoD állítás, hogy az örökbevallási szerződés tárgyát képező vagyon jogosítványok ellenértékét a község egyes lakó sai kizárólag sajátjokból fizették ki, szintén tévedésen alapul, a mint az a már hivatkozott kimutatás s könyvecskékből begyőzhető — e mivel az ingatlauságok is, melyek az örekbevallás szerződésben eladatnak ás megvétetnek, nem a közbirtokossági testület, de a város tulajdonául telekköoyvezvék, s mivel a tulajdonjogot nem alterálhatja az sem, ha annak vételárát esetleg mások, s nem a tulajdonos fizeti is ki, az örök- bevallási szerződést a közbirtokosság a maga javára jogszerző tényként nem tekintheti. De nem tekinthető ilyenül az 1868-ban megejtett s a város pénztárait elkülönítő és rendező bizottsági munkálatokat elfogadó városi képviselőtestületi határozat sem, mert ezek lehetek tények, de sem előzményeikben, sem következményeikben nem jogalapitók vagy átruházók, már csak azért sem, mert a hatósági jóváhagyást, elismerést nélkülözik. Sem a jogszerző tény, sem a hatósági jóváhagyás hatását nem pótolhatják azon egyoldalú yilatkozatok, cselekvények vagy mulasztások, melyek ez ügyben a közbirt. testület által felbo- zatnak. Jogszerző tényt állapíthatna meg az elévülés, ha feltételei teljesen nem hiányoznának, mert hogy egyebet ne említsünk, 1868. vagy 1863- óta a szükséges idő le nem telt. De a közbirtokossági testület abbeli nyilatkozata, mely all. •/. és 12. •/. alatti, egyébként sem hiteles okmányokban foglaltatik, s azon tény, hogy a város főjegyzője egy Ízben azon következetlenséget követte el, hogy a közbirtokosság elnöki székét elfoglalta, hogy egyes hatóságok s többek között az egyházi hatóság is megkereséseiket a testülethez intézték, vagy hogy a pénzügyminisztérium a testülettel szerződésre is lépett, ezen testületnek még jogos fennállását sem támogatják, s a tárgyalt ügyre vonatkozó jogszerző tény létezésének igazolására teljesen közömbösek. Közömbösek lennének még akkor is, ha a testület jogi személyiségéhez kétség sem férne, s ha igy szerzési képessége vitatbatlan leone. Nem kell bővebben fejtegetnünk s már az eddigiekből is kiderül, s ellenkezőjét még csak bizonyítani sem kísérletté meg a közbirtokosság, hogy az államhatalom által jogalanyisággal felruházva nincsen, s hogy a jogi személyiség legfőbb attribútumait nélkülözi. A mi nagyon természetes is, mert az elemeit képező egyesek személyiségén túlterjedő czélok elérésére soha sem törekedett, s igy mivoltában sem egyéb, mint egy vagyont kezelő szervezetlen alakulat. V. Engedje meg ezek után a tekintetes törvényhatóság, hogy véleményünket megbízatásainkhoz képest immár előterjesztve, megfeleljünk azon kérdésre, ki légyen a osabai róm. kath. egyház kegy ura? Meggyőződésünk szerint az nem lebet más, mint B,-Csaba városa. Támogatják ebbeli meggyőződésünket az örökbevallási szerződés világos félremagyarázhat- lan sorain kívül a szerződő felek intentiója, s a kor felfogása, melyben az köttetett. Az 1840. 7. t.-cz, 9-ik §-a az 1836. évi VIII, t.-cz. rendelkezéseit kitágítja ugyan, de még sem annyira, hogy a földesúri törvónybató- ág alól a jobbágyság felszabadulhatott volna, s habár az 1844. évi 4-ik t.-cz. a nemesi javak birhatását nem nemesekre is kiterjeszti, a földesúri joghatóság megszüntetése csupán az 1848-ki törvények vívmánya lett. Mégis mi történik az 1845-ik évbon kötött úrbéri örökváltsági szerződésben, melyből kiválva lett 1846-ban megszerkesztve az örökeladási szerződés, Az, hogy a földesurak a várost, a miért ez több ízben folyamodott a földesúri törvényhatóág alól is felszabadítják, s ennek jóváhagyását i fejedelemnél kieszközölni kilátásba helyezik. Miből önként következik, hogy a mint egy- észről a volt földesurak, minden jogaik és kiváltságaik alól felszabadítani akarták Csaba városát, és ez által annak lakosait is, úgy másrészt nem volt és nem lehetett szándékukban a atósági jogokat másra, mint Csaba mezővárosára átszármaztatni. Éppen úgy a kegyúri jogot em. Hogy ezen jogosultság tekintetében milyen volt az időben az uralkodói felfogás, nem kell bővebben vitatnunk s mindenki előtt tisztán állhat az, hogy a volt földesurak nem a volt jobbágyokra, de a városra, mint ilyenre, mely felszabadult, a földesúri törvényhatóság alól s szabad mezővárossá lett, — kívánták átruházni ezen ogosultságot is. És mert a czél éppen az volt, bogy a város és lakosaira nézve minden úri hatóság, jogo- ultság és beavatkozás megszűnjék, átruházzák a patronatusi jogot egész teljességében, s mert z> A nap dicsérete. Egy istent, egy napot imádok, A nap az alkotó maga, Ragyogó nyár, sugár-világod Pajkos tündérek évszaka, Te himezesz sok fényes álmot, Rejtelmes nyári éjszaka. Tündérsereg lebeg az erdőn, Manók nyargalnak a röpke szellőn. Beteg szív, fásult, lóha, száraz, Ki rózsáid közt sem hévül, Kell mámor, üdv, erő?... A nyár az I 0 alkot, éltet istenül. Kit fájdalom sötéten árnyaz, Napod sugárán felderül. Békits ki emberrel, világgal, Teljek be oh nyár, fénysugárral!... Szeptember, csöndes őszi hónap, Kis hittel, fázva zengelek, Siratlak, eltűnt* ragyogó nap, Vérem kezd hülni, szenvedek, Elmém a szürke, zord valónak Hódol meg, kétkedik, beteg. Köd, lomha köd, szivem lakója, Elvitte jó kedvét a gólya. Reviczky Gyula.*) Nyugatról. **) (Vége.) A soproni fegyház ráadásul a legexpo náltabb helyen van, a viharok utjának gócz- ponrja ez. így aztán megmagyarázható, hogy az első két évben minden napra esett egy halott. Hirdeti ezt a szomorú eredményt a fegyház temetője. Alig száz lépésre a fegyőrök telepétől *) A korán elhunyt költő hátramaradt költeményeiből, melyet halála előtt négy nappal irt a kórágyon. ,**) Első része a 27. számban. van egy körülárkolt terület; fü, fa nem terem benne. Egyedüli vegetatió : az apró, fekete keresztek sürü népessége; mely napról-napra szaporodik, mint a gyom. — Már is pár száz van 1886. ősze óta. Hova növi ki magát tiz év alatt? Ezen segíteni kell; segített is a kormány, még pedig akképen, hogy a tüdővészre hajlandósággal biró nyápicz fegyen- czeket megosztotta valamennyi fegyház közt. igy aztán nem panaszkodhatik egyik sem. Tenyészik mindenütt a halál fája ; a pi- czi, fekete kereszt, De hagyjuk el az epidémia fészkét; érdekesebb ennél az a hatalmas műhely, hol az élet anyagát gyártják. Egy óriási terem a konyha; a gyulai huszárság „födött lovardának“ használhatná. Teli gigások számára készített koudérokkal, katlanokkal; sütő-főzö edényekkel. Tizenkét szakács süt-főz éjjel-nappal; ugyanannyi kenyeret dagaszt ; egy másik raj a kenyér sütéssel foglalkozik ; a kukták mo sogatnak, nyolez megbízható jellemű fegyencz pedig egy fegyőr vezénylete alatt két literes kanalakkal osztja a lencse levest. A kíváncsiság belevitte nyelvemet a kondérba; de nem hűztam ki, sőt még jobban beletoltam. Savanyás izü, korhely leves reczeptjére volt elkészítve. — Ize kifogástalan ; csak a kaczenjammer hiányzott hozzá. De már a lekváros döröje nem vált be igy koránt sem. Két méter a szélessége, ugyanannyi a hosszúsága annak a deszkatáblának, hol a szakácsok garmadába rakják a megfőtt és leszűrt tésztát. Egy börtönőr pédig tanulmányos jártassággal önti nyakon valami gyanús szinü barnás habarékkal, melyre nézve egy vörhenyes képű kuktától azon felvilágosítást nyertem, hogy az jóféle szilvalekvár. Egy másiknak az a feladata, hogy a nyakon öntött tészta mielőbb egy test, egy lélekké váljék a szilvaízzel. — Habarja is az undok kinézésű eledelt egy hatalmas malter kavaróval, mert az „osztogató“ gőzerővel s lelkiismeretes igazsággal rakja szét az elkészült tésztát az apró bádogedényekbe. Még két ilyen csoport dolgozik a konyhában, s húsz perez múlva mind a hétszáz harmincz fegyencz csemcsegve eszi már azt a tésztát, mely az imént még a forró vízben bukdácsolt, mint rucza a pocsolyában, Ennek a gyorsaságnak titka a munkafelosztás. A milyen előnyös ez monstre konyhákban, nagy gyárakban, époly helytelen a fe- gyenczek munkáltatásánál. Azon Vannak, hogy mindegyik bizonyos iparágat sajátítson el, hogy ha kiszabadul, ős butaságában ne kelljen lopni, hanem véres verej’ékével is megkereshesse kenyerét. Munkafelosztásnál azonban ép -n ezt nem érik el. Láttam fegyenczet, a ki még mást nem csinált, csak papircsipkét; ehhez pedig ügyesség nem kell. Az aczélmintán ólomkalapácscsal addig püföli a színes papirost, mig csak e minta éles formái ki nem metszik a csipkét. Egy másik — a lakatosok közt — két éve furkálja a pléh lapocskákon azt a lyukat, mely majdan a kulcslyuk küszöbe lesz. Lehet, hogy tiz év múlva, mire kiszabadul, nem lesz az országban olyan lakat, melyen a kulcslyukban saját alkotását ne ismerné fel; — de ebből jól nem lakik, felaszik mellette az álla. S megint összezavarja az enyém-tied bizonytalan fogalmát. A főépület valami praktikusan van berendezve ; kettős szobák rendszere szerint; közepén a folyosóval; mely felülről és oldalt kapja a világítást. A folyosók keskenyek s nyitottak, úgy hogy minden positióból meg lehet látni az egész fegyházat. Úgy néz ki, mintha két, az udvarra szolgáló, nyitott folyosóval biró házat összeragasztanánk akkép, hogy a két szemben álló folyosó közt egy méter széles ür maradjon. Ez az ür beláthatóvá teszi az egész fegyházat; másrészt a felülről jövő világosságot beereszti az egész épületbe. A fegyencz-telep villanyos világításra van berendezve s a legsötétebb éjszaka is nappali világosság van itt. — Ha tehát valamelyik vállalkozó szellemű hazafi kitörné is a rácsot, cseberből vederbe hullana; mert a veszedelmes experimentátio után, ha kiszöknék is a czellájából nyaktörés nélkül, — egérfogóba kerülne az udvaron, hol nemcsak a szökevényt, de még annak arezfintoritását is meglátnák az őrök. — Nem is volt itt még szökés soha. Ebből a nagy koporsóból már kimenőben voltunk s szokás szerint köszöngettük az igazgató s/.ives kalauz olását, midőn egyszerre kiválik a sétáló élő-halottak közül egy siheder s darócz ruhába bujtatott lábait agár gyorsasággal rakja egymás elé. — — Tekintetes ur! — Gyanúsan nézünk egymásra; kinek a czimborája ez az ur ? — Rémülve látom, hogy nekem tart, s mint a kutya, régen látott gazdája előtt földre veti magát; hömpölyög, sír, kaczag. Azt hittem, az ur isten elvette az eszét 1 — Hát nem ismernyi engem, a Páskuj János; a Hilyóról; ott lenni a többi urakkal a zöld asztalnál 1 Megnéztük az ítéleteket, s csakugyan igaza van a szegény tót legénynek ; — ezelőtt öt évvel, nótárius koromban ítélte el a kassai törvényszék szándékos emberölés büntette miatt tiz évi fegyházra; — felét már leülte, akkor még gyerek ember volt, s ma már a fegyház levegője megvónitette. Száraz köhécselés szakítja meg beszédét; oda súg az igazgató : holnap ez is a kórházba kerül. Ez a halálos ítélete, a másik felét már ki nem tölti itt fenn, ebben a parádés épületben, majd folytatja oda lenn, abban a kis kertben, szaporítja annak fekete virágait egy- gyel. De az ő szülőföldjét, az ő kis tót falucskáját, ott a vadonban, hegy lábánál, a Miszloka patak mellett, nem látja meg soha, de soha. — — — Emigráns. rét érdekében dönt# és határozó lép tenni. Gyom a, Rerény, Orosháza, Gyula különösen Csaba az ö vasuthálózataikk melyeknek felvirágzásukat köszönhetik, i hetetlen, hogy oly szükkeblüek legyene hogy 1 felvirágozás e nagyfontosságu i nyezöjét megtagadják a Sárréttől, a me szintúgy vármegyénk területe, a melyni lakói éppen oly mérvben viselik a vá megye terheit, fizetik a közmunkaváltsi got, méltányos és igazságos tehát, ho£ végre valahára annak előnyeiben is r szesüljenek. Nincs is kétségünk az iránt, hogy sárréti vasút subventiójára a szüksége 400,000 frtot mindenki szó nélkül mej fogja szavazni, s nem fogja kitenni a tői vényKatósági közgyűlést annak a vádnál hegy addig, a mig nem használtatott f< a segély, megszavazta azt készségesen, most, midőn végre oly ajánlat tétetik, melynél a siker csaknem kételyen feli áll, akkor megtagadja azt. Nagy fontosságú e szó, hogy a sike csaknem kételyen felül áll, s érezzük hogy azt indokolni tartozunk, s ismétel jük, hogy a mennyire emberi számitá szerint valamiben bizni lehet, annyira biz hatunk a Soenderop-féle terv megváló sulásában. S e reményünket az érdekre fektet jük, ama rugóra, a mely már-már egye dűli mozgató erővé kezd válni, fájdalom a közérdek terén is, s mert tudjuk azt hogy Soenderop épiti a Dévaványa-gyoma vasutat s ennek egyik életfeltétele az hogy a kóti vasúttal az összeköttetés lét rehozassék, azért hisszük, hogy a subven tió megszavazása esetén a Kót-dévaványa vonal mielőbb kiépíttetni fog. Igaz, hogy éppen az a tőérvök azok nak is, a kik a subventió megszavazásé ellenezik, mert szerintük érdekében állvár Soenderopnak a Dévaványa-kóti össze, köttetéa, ki fogja az építeni a subventié nélkül is. Csak hogy egy nagy tévedésben vannak az igy gondolkozók, mert igen is érdekében áll Soenderopnak az összeköttetés a vármegye subven dójával, a midőn befektetési tőkét nyer, a mely tudjuk, hogy legfőbb feltétele a vasútnak, de nem áll érdekében e subventió nélkül, mert épen e subventió teszi neki lehetővé az üzem megnyitásának első éveiben a kezdet nehézségeit elviselni s e subventió nélkül reá nézve előnyösebb a rövidebb Déva- ványa-gyomai vonal üzemben tartása. Az érdek tehát kölcsönös, s e kölstlcsönös érdekért, ha áldozatot kell hozni, [legyünk vele tisztában, hogy az áldozatot sjsoenderop nem fogja meghozni, de meg iljkell azt hozni a vármegyének a Sárrét B-jérdekébeu. k,( A Sárrét községei, a kiknek érdeké5-Jben e vasút építtetik, kivétel nélkül a yJSoenderop terve mellett nyilatkoztak, ők kiismerik legjobbau a reájok nézve legelő- r- nyösebb vonal irányt, a vármegye azon - (részének tehát, a mely a Sárrét támoga* ( másával a vas- és kő-ut előnyeit már évek , >- óta élvezi, meg kell hajolni a Sárrét ezen , igazságos akarata és méltányos óhajtása í 1 lelőtt. s| El kell némulni az irigységnek, ne ; "(játszunk folyton Kőrös- és Kecskemétet j “(egymás rovásóra j kimondottuk több iz- § >jben, hogy a Sárrétnek vasutat építeni kell, ^ Mtörekedjünk e czélra őszintén, egyesült t Merővel s ne hagyjuk félre vezettetni ma- , Mguukat hangzatos jelszavakkal. s Egyik kedvencz ellenérv a Kót-dé- fa (vaványai vasút irány ellen, hogy az a t (forgalmat a vármegyéből kitereli, de az a Mérv csak látszólagos, mert mig egyrészt a n forgalom egy része a Dévaványa-gyomai fa 1 vonallal ismét a vármegyébe hozatik, v (addig másrészt nem kell szem elől télveszteni, hogy Dévaványának ily módon n j Békésvármegyének érdekeivel való szoros d (kapcsolatba való hozásával közelebb jutunk ^ (azon a törvényhatóság termében már meg- jpenditett eszme megvalósulásához, hogy ^ Dévaványa, ez életerős község, várme- jgyénkhez csatoltassék. ^ Mi feltétlenül biznnk abban, hogy a (vármegye közönsége ezúttal is megfogja y, [szavazni a subv'entiót s mást nem is te- (bet, ha csak inconsequentiába nem akar jönni. z A helyzet ma is ugyanaz, a mi volt [évekkel ezelőtt, a Sárrét ma is vasút nél- ^ |kiil van, a Sárrétnek vasút kell, ez nem m lehető máskép, mint a vármegye segélyé- vei; a kik megadták ezt évekkel ezelőtt, meg fogják szavazni most is. £ Hogy a sárréti vasút mielőbb kiépít- se tessék, annak egyedüli módja a Soende- ti rop tervének elfogadása s a segély meg- ki szavazása, mert más különben ismét ott k< leszünk az első vitáknál, a melyek ugyan s: igen szépek, de egyáltalán nem alkalma- m Isak a közlekedés fejlesztésére és biztosi- bi tására, meg kell tehát ragadni a módot s d< mi nem kétkedünk, hogy a vármegye kö ál zönsége meg fogja ragadni s le fogja róvni a: a Sárrét iránti régi tartozását. te Gyönyörködtettük már eleget a sárréti községeket nagyszerű elvi vitákkal, adtunk már az elvi vitákból eleget, adjunk végre nekik vasutat is, mert minden bölcs beszédnél egy falat kenyér többet ér.
