Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-02-03 / 5. szám
»■íK szám. Fyű] 1 Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viatza. Előfizetési díj: Egész évre..............5 írt — kr. Félévre ..............i , 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 » \ Egyes szám ára 10 kr. ____________Á r Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: XDr_ BocLoIsrsr Zoltán. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér aora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon A trónörökös meghalt! A trónörökös meghalt, a nemzetnek gyásza van. Igen a nemzetnek mély gyásza van; a halálnak ez áldozata nem csak az uralkodó családnak fáj, de fáj az egésznemzetnek. Fáj ! újból csak anynyit: mondhatunk fáj és végtelenül fáj. Azonban a nemzetnek ielenleg más dolog is fáj. Fáj a meghasonlás harcza, melynek vihara zug közöttünk. És midőn a higgadtan gondolkozók némán és komolyan nézték a vihart s aggódva kérdezték ön. maguktól : mi zaj riad s mi vész tolong ? ma a villám nem a vihar feltornyosult felhőiből . de egészen másutt csap le ránk. Nagy Isten'! talán intő szavad nyi- látkozik e közös csapásban ?! Ha úgy akartad.; még akkor is fáj Azonban ne zúgolódjunk tovább. Ott fekszik ravatalán a magyar ki rályfi, a nemzet törött remény horgonya. Nyugodj békén ravatalodon ifjú magyar királyfi ! törékeny földi koronád itt marad, hiszen lesz majd aki utánnad fejére tegye, Te vidd magaddal csak ko róna gyanánt azon hervadhatlan babérko szőrűt, melyet holt halántékodra a megdob bent magyar nemzet geniusa tesz. A halottakért engesztelő áldozat füstje szokott emelkedni az ég felé : gyújtsuk meg mi magyar nemzet is a közülünk korán elköltözött ifj a királyfi ravatalánál a kölcsönös engesztelődés áldozat tüzet. Távozzék közülünk a nemzeti engesztelődés ez áldozat füstje között, hogy örök hazájába az elvesztése felett némán de békén zokogó nemzet fájdalmát és semmi más fájdalmat ne vigyen magával. A trónörökös életéből. Rudolf 1858. aug. 21-ikén születvén, törve nyeiuk értelmében 1876.. augusztu 22-én érte e| nagykorúságát, mely esetleg az • uralkodásra is feljogosította volna. E kort, mint minden irányban teljesén kiképzett ifjú érte el.. Koráu fejlő tehetségeivel mái gyermekéveitől kezdve oly oktatásba részesítették tniuö a mai világban egy nagy állam leoDdő fejedelmét megilleti. A tudományok és általános mü veltség első elemeit legzseugébb korában elsajátítatták vele, nem feledkezve meg testi neveléséről sem. Később felsőbb tanfolyamokra jutván, külön mestereket nyert minden tudományszakból s úgy a klaszikai, mint a reál irányú, a polgári, úgy, mint a katonai tudományokban a lehető leg teljesebb kiképeztetést nyerte. Tudva vau, hogy tanulmányaiban a magyar közjog, magyar történelem és irodalom is a leendő magyar királyt megillető helyet foglalt el s ezekből a vizsgálatot, az ország első tudomá nyos tekintélyei (egy Toldy és Horvát Mihály) jelenlétében, bizonyos nyilvánossággal tette le. A katonai tudományokból a legjelesebb katonai kapacitások vezérlete alatt nyert oktatást a a legkitűnőbb képzetséget tanúsította. De bár mindent szívesen, könnyen és meg- tepő sikerrel tanult (irja a Vasárnapi Újság egyik régibb száma, a honnan ezen adatokat veszszük), kiváló elő szeretettel fordult mégis a természc- 3 különösen az állattan télé, melyben valódi szakismereteket szerzett és pedig oly elsőrangú tudós, mint pl. Brehm vezérlete alatt. E ludomáay szak iránti előszeretetét egy másik, királyi a!yját tói örökölt férfias szenvedélyei, a vadászat iránt előszeretettel kötötte össze. Különösen szeretett kőszáli sasokra, zergékre — a mi néha veszélyekkel is jár — vadászni. Steyer és Tirol bérczei közt számtalan ily vadat ejtett el. Befejeztetvén nevelése, melyben a szépmü- vészetekre, jelesen a zenére és festészetre, valamint a testi ügyességekre lovaglás, üBZas, vivás táncz stbire is kiváló gond volt fordítva s egyszersmind ünnepélyesen nagykorúnak is nyilváníttatván, még csak a világlátás és tapasztalás volt hátra, hogy a fiatal főherczeg ifjúból egészen fér fiúvá legyen. Első nagyobb utazása, a „Lehrjahre" utáu a „Wauderjabre“ kezdete,-az ipar közműveltség s jóllét és a kotmányosság klasszikus földjére, Angliába vezette, ahova 1877. utolsó napján indult e anyjával a királynéval, aki orvosi rendeletből, a „zöld szigeten" (Irland) volt a telet töltendő. Inkognito utaztak, ami kizárt minden ünnepélyes fogadtatást, Londonban érve, megvált anyjától s főudvarmestere: gróf Bombelies, égy szárnysegéd és dr. Monger egyet, tanár kíséretében, vendéglőbe szállt, honnan társaságával naponkint kirándulásokat tett a világváros nevezetességeihez és látnivalóihoz. Első látogatásai egyike a hires Wenstmins- tér apátságnak szólt, ahol Anglia legnagyobb fiait, költőit, tudósait s államférfiait tiszteli meg egy sírral és emlékkővel. A tud. és művészeti intézmények s gyűjtemények látogatásában soha som fáradt ki. Azután bejárta a gyárvárosokat és kikötőket, meglátogatta Edinburgot és Dublint, a két társország fővárosait, látva, tapasztalva, tanulva mindenütt. Angliából visszatérőben Németországot is beutazta. Márc. 4-én ért Berlinbe, a könnet Frankfurt felé lolytatta útját. Itt érte el uagyatyja (Ferencs Károly föh.J. halálának hire, ami rögtön hazaszólitotta Becsbe. A következő év (1879.) tavaszán tette azt az utat a magyar Dunán ■ lefelé, melynek élményeit, „Tizenöt nap a Dunán" cziinü könyvébeu oly érdekesen irta lo ő maga, természetszereteté nek és irói tehetségének egyaránt ékesen szóló bizonyítványt adva ez által. Alig tért innen visz- sza, már májusban újra nagyobb útra indult nyűgöt felé s ezúttal Spanyolországot látogatta meg, honnan északi Afrikába is átszállott. 1880. januárban pedig, ami két év előtti tervéből, váratlanul gyors hazajövetele miatt elmaradt a drezdai királyi (szász) udvart látogatta meg s nemsokára reá márcziusban Brüsszelt s a belga királyi családot. Rebesgotte már a liir, hogy a drezdai és a brüsszeli utak, valamint előbb már a spanyolországi is, leánynézési céllal voltak összekötve. Tény, hogy a tizenhárom kath. hércegnő sorába akik az osztrák-magyar monarchia jövendőbeli uralkodójának illő parthiekul voitak kijelölve, három spanyol, két portugált s egy szász kir. hercegnő is tol volt véve. De föl az is akin a fiatal trónörökös szómé és szive csakugyan megakadt, Stefánia — a belga királyi pár középső leánya. A 'fiatal, még jóformán gyermekkorban levő hercegnő rendkívül kellemes és megnyerő jelenség volt már akkor ; dacára fiatalságának, ritka műveltséggel és' olvasottsággal rendelkezett. Szigorú, majdnem zárdái nevelésben részesült, de azért különös előszeretettel viseltetett a zene és a természettudományok iránt, két oly hajlam, mely kiválóan alkalmas volt a fiatal főherceg rokon- szenvét felkölteni iránta. Ritka jó szivének, a szenvedők és szegények iránti kegyes indhla- tának, jótékonysági hajlamainak már kora gyermeksége óta számos példáját adta. A fóherczeg úgyszólván első látásra megszerette a sugár növésű, ragyogó kék szemű örökös mosolygó leánykát — Csakhamar kikérte a szülök beleegyését, a mit mindkét részről megnyervén, a laekeni királyi mulató téli kertjében, márczius 6-ikán találkozott a fiatal pár s Rudolf, mint királyi személyek ritkán teszik, maga kérte meg magának kiválasztottját. — Madame, — mondá, kezét nyújtván felé — akar-e élettársam lenni? — Szívesen, — mondá a leányka, mélyen elpirulva, de mégis bátor hangon : s meg lebet győzödvo Fenséged, hogy kötelességemet mindig teljesíteni fogom. S ezzel meg volt a szó és szivek cseréje. Másnap Rudolf ezt sürgönyözte apjának: „A királyi udvarhoz vagyok hiva ebédre. A hercegnő nagyon tetszik nekem. Csókolom kezeiket.“ Az eljegyzés egészen családi körben történt Frére Orbán, az ákkori be'ga miniszterelnök s néhány belga főnemes volt csak jelen. A miniszterelnök a törvényhozásban, ünnepélyes jelen tést tett annak megtörténtéről. Az e?küvő azonban, tekintettel az ara fiatal korára és gyöngéd testalkatára, még egyelőre bizonytalan időre elhalasztatott. Rudolf főherceg, ez időt fölhasználva, még egy nagy utazást tett : Egyiptomba és a szent földre. Meglátogatta Kairót, a piramisokat, Pa lesztinát s tapasztalásokkal dúsan megrakodva arra az örömre tért haza : hogy esküvője napja már május 10-ikóre van kitűzve Bécsbe. Gazdával bíró levelek. Tek. szerkesztő ur 1 Most érzem csak, hogy milyen nagy boldogság az, meg nem halni. Ha történetesen jobb létre találtam volna szenderülni, okvetlenül meg kellett volna forduluom a koporsómban arra a keresésre, a mit utánnam Csintalan Nr. II. név alatt névbeli utódom közel \ egy hónapja elkövet: már pedig az embernek még holta ntán is for- golócjai bem kellemes dolog, de hát mit csináljak ? Végre is meg kell szólalnom már csak azért is, nehogy valaki azt gondolja, mintha én rejtőzném a Csintalan Nr. II- bőribe, mert u mennyire nem szeretném, ha ő lenne az én bőrömben, megvallom, époly kevéssé óhajtanék én az ö bőrében lenui. Hogy mindez ideig nétnaságra kárhoztattam magamat, annak oka az volt, hogy a kis embereket rettenetesen bántja az, ba apró hibáik fttrkésztetnek, hát biz én feltettem magamban, hogy nem rontom a boldogságukat, hadd higyjék, hogy mindnyájan fenékig tejfelek, nem szedem te róllok többet a savót, s éppon azért még az örökömbe bevándorolt Nr, II, dolgaiba sem szólok bele, banem átmegyek egy neutrális térre, a kormányra, ezt ha bántják, annak mindenki örül, ueki meg van annyi esze, hogy nem básúl rajta, ebbe a sok szomorúságba csináljunk hát egy kis közörömet, bántsuk a kormányt, tüntessünk, keressük a csemegéket. Ki ne tudná, hogy a kormány előtt első szempont a takarékosság, s ennek az iránynak oly megkapó példájával ösmerkedtem meg, a mit közprédára bocsájtaui legalább is hazafiui kötelesség. Istenben boldogult követválasztásuukkor a mi tagadhatlanul fényesen sikerült, a polgármester utasítást kapott a belügyminisztertől, hogy az eredményt táviratilag tudassa. A contra rnatne- luk polgármester sietett is az eredményt meg- sürgönyözni s a sürgöny_ alá oda irta Dobay János polgármester annak rendje és módja szerint. De hátra van még az isteni gondviselés a mel\ számvevőség név alatt ítél mind en minisztériumban elevenek és holtak felett, s a mi polgármes terünk sürgönye is ide került Itt azután kisütötték, hogy miután a pol gármesterböl elég annyi hogy Dobay, s a János teljesen felesleges, szóbőség czimén tartozik az államkincstárnak megtéríteni 2, mond két kraj- czároka*. Ezen Kolumbusi felfedezést tevő számvevő sietett az állami egyensúly helyreállítását nagy mérvben elősegítő eredményt a főnökkel tudatni, az azután az egész dolgot referálta a fogalmazónak, a fogalmazó a titkárnak, a titkár a tanácsosnak, a tanácsos a miniszternek, s mikor igy az akták egy kötetnyire felszaporodtak, eküldettok Békésmegye alispánjához 20 krajezár postabér mellett, hogy a 2 krajezárokat a polgármesteren hajtsa be. Az alispán áttanulmányozta az ügyet szorgalmasan s úgy találva, hogy az állam követelése jogos, átadta a főjegyzőnek intézkedés végett, a főjegyző rásignálta (hivatalos kifejezés) az a'jegyzőre, az aljegyző azután hozott egy végzést, hogy a polgármester a két krajezárokat fizesse be, az Írnok leírta, a con- ceptust a levéltárnok beleltározta, a végzést az alispán aláírta, az iktató beiktatta, a kiadó exs pediálta s a polgármester még mindig nem fizette be a két krajezárt; az iratok azután átmentek a városhoz, ott az iktató, beiktató a polgár- mester elolvasta s ama véleményre jött, hogy de biz ő János s neki az dukál, ő rajta hát a Já nosért ne követeljenek 2 krajezárt s a polgármester nem fizette be a két krajezárt, hanem irt az alispánnak, hogy ö amellett, hogy Dobay lés polgármester még János is s igy neki jussa volt azt sürgönyözni, hogy Dobay János, az ira- ok mentek mendegéltek, még ezután a minisz-1 tóriumtól megint visszatértek azzal a vélemény-1 nyel, hogy lehet valaki Dobay is, polgármesteri is, de Jánosnak lenni teljesen felesleges, tehát| tessék csak a két krajezárt befizetni. Akkor azután a polgármester bofizette a két krajezárt, a két krajezár azután beíratott a| megyénél a pénznaplóba, az alispán átvette, az- f után kiutalványozta s bepakkolta s felküldte a| minisztériumhoz, ott azután beutalványozták s j bekerült az állampénztárba. A két krajezár tehát megvan, igaz, hogy aj mellett 18 hivatalnok működött közre s tele iraki 10 árkus papirost, de mondja azután valaki,| hogy a mi közigazgatásunkban nincs rend, annak pedig muszáj lenui. Mind izeket pedig azért mondottuk el, hogy I ha a múlt évi 29.874,653 frt 44 kr. deficit ebben I az évben le fog olvadni 29,874,653 frt 42 kr.-ra,| ne csudálkozzék senki az állami mérleg ezen javulásán, mert ezt a két krajezár külÖmbÖ2etet| a gyulai polgármesteren szedték be, s ha igyj haladuuk, mire a lipótvárosi bazilika felépül,I vagy én a bazilika sorsjegygyei a főnyereményt | megnyerem, az állam deficzitje is meg fog szűnni. S hogy mily ór ási tevékenységet fejt ki aj számvevőség ezen eredmény elérésére, azt jövőre | még nehány példával fogom illustrálni. Addig is J Csintalan Nr. Il-öt üdvözölve s tudatva vele, I hogy ne keressen sokáig, mert neki lesz bsj, baj megtalál most már akarva nem akarva. Csintalan Nro. I. 127/89 Ezennel felbivatuak mind azon had-1 mentesített egyének, kik az 1889. évre] hadmentességi dij alá esnek, hogy a kirováshoz igényelte bevallásaikat február hó I véaéiff ü a városi adóhivatalnál — an-1 © © nál bizonyosabban adják be; mert külön-j ben ennek elmulasztása esetén a hadmentességi dij hatszoros összegéig terjedő bírság fog ellenük kirovatni. O w Gyulán, 1889. január 30. IDo'b&y János, polgármester.
