Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-10 / 24. szám

34-1 k szám Gyula, 1888. június 10-én VII. évfolyam r Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. ház­ban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre .........5 írt — kr. Fé lévre .............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. í „ 25 „ l Egyes szám ára 10 kr. # ___________Á KÉ S r Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDr_ Zoltán. 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér tora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula V&czi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Sehdlek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon A darázs fészek. A darázs fészek az, a mibe senki sem szeret belenyúlni, bizony nem is valami kellemes dolog, okos ember nem is teszi, hanem előbb szépen kifüstöli a darazsa kát, s azután nyúl a fészkükbe. Ilyen darázs fészek Gyulán a körös­szabályozási költségek kivetésének kér­dése, s a ki még ezzel a kérdéssel foglal­kozott, azt mind megcsípte a darázs és mind csudálkozott rajta, hogy ha erről nyúl be itt csipik meg, ha arról nyúl be ott csipik meg, de végre is azt hittük, mikor a kir. tábla ítélete leérkezett, hogy na most már hozzá fognak a füstöléshez, dehogy tették, eszök ágába sincs, sőt ellenkezőleg Békésvármegye nem okulva az eddigi ta­pasztalatokon, megint puszta kezét nyújtja be a darázs fészekbe, a mi a darazsaknak éppen nem árt. Előre is kijelentjük, hogy mi ebben a kérdésben személyekkel nem foglalko zunk, teljesen tárgyilagosak leszünk, ne hogy a személyeskedés ártalmára váljék ezen igen nagyfontosságu közügynek, hogy még a látszatát is elkerüljük annak hogy mi a tárgyilagosságtól eltérünk az intézkedő közegek helyett mindenütt ma gát az egész testületet fogjuk emliteni, i melynek a nevében az intézkedés történt Midőn a kir. tábla ítélete leérkezett, na gyón természetesen intézkedni kellett az alispán 1884. évi határozatának végrehaj tásáról, miután e tekintetben addig semmi féle intézkedés nem történt, s akkor Bé késvármegye 2620/1888. iksz. alatt a kö vetkező rendeletet bocsájtotta ki, Gyula város polgármesteréhez : „Hivatkozással f. évi 1225. szám alatt kelt jelentésére, értesítem tekintetes polgármester urat, hogy a Körös szabályozási költségek kivetése kö rül Gyula városában követendő oljárás tárgyába) amennyiben Szigethy Lajos és társai gyulai lakó sok által a törvény rendes útjára vitt jelen ügy­NAPLÓ KIVONAT. ■— Irta: Scherer Benedek, — Florencz 1886. máj. 2. — Mégsem tudom eldönteni, melyiknek adjam az elsőséget. Ha csak magamról volna szó, ily meddő gondola­tokkal nem is foglalkoznám; nekem teljesen mindegy, akár felülről lefelé élvezhetem mustrakártyát Florencz, Róma, Nápoly, akár megfordítva. De mit mondjak otthon ? Azok majd rangfokozatot kívánnak — tudom ma­gamról. Megvan: ismerem barátaimat, jobban mint gondolják. Vannak köztük, kik csak természeti szépségek iránt fogékonyak és van­nak, kik az ó-korért rajonganak. Az előbbiek nek természetesen Nápolyról beszélek s körül belül Sannazarral kezdem, a mór költővel „Óh Nápoly, Nápoly egy darab a paradicsom­ból, mely onnét véletlenül a földre esett“ s azután igy folytatom : örökké kék ég, mosolygó tavasz, a házak úgy emelkednek a Posilippo és a St. Elmo hegyére, mintha csak valami csodatevő képhez vándorló zarándokok vol nának, s ha látom, hogy figyelemmel hallgat, beleszövöm a puzzuoli-i amphuheatrumot és Tiridatest; a bájáéi serapeumot, melynél nem fogom elfelejteni azt a Tiberius korbeli pikáns csodát, mely annak idején oly nagy port vert Rómában; azután, hogy egy kicsit rémséges is legyen, mindjárt átcsapok a Vesuvra, arra a vén gyilkosra, ki 15,000 embert ölt meg ed­dig büntetlenül, anélkül, hogy a legcsekélyebb szánom-bánomot mutatná. Capri, Comaldoli, kékbarlang, kutyabarlang s kész vagyok ev­vel. Záradékul, hogy még jobban tessék neki Nápoly, hozzátoldom, különösen azoknál, akik nem értik, ezen Itáliában közmondássá vált néhány olasz szót; védi Napoli e poi rauori I ben a királyi tábla 1887. évi november 9 dikén 11751. szám alatt hozott jogerős Ítéletével az első biróság ítéletének megváltoztatása mellett fel­peresek Szigethy Lejos és társait keresetükkel el­utasította — 1884. évi január hó 8 án 261. ikt. sz. alatt kelt határozatom ismét hatályba lépett és végrehajtásának semmi akadály nem állja útját, minek folytán a bivatolt számú határozatomban felhozott indokok alapján Gynlaváros képviselő testületének 1878-ik év szeptember 12-én tartott tanács ülésében 47. sz. a. határozatban kimondott azon alap elvet állapítom meg a műszaki ártér­fejlesztés befejeztéig követendő kivetési kulcsosul, mely szerint a Gyulavárosára eső alsó fehér Kö­rös szabályozási költségek, s a kormánytól nyert költsöntőke kamat-törlesztése, az ugyanazon kép­viseleti közgyűlésben meghatározott arányosság szerint a lakosság összes és minden nemű ingat­lan birtokára, még pedig az 1876-ik évi julius 17-én kelt közös — és a városi képviselő testü­let által is 1876-ik évi julius 31-én 37. kgy. sz a. elfogadott egyesség alapján6/10-ed részben kültelkekre, 4/tffl-ed részben a beltelkekre vetendők ki, miután ezen egyességben a külföldi telkek ér ték növekedése 592280 frttal a beltelkek érték növekedése pedig 415000 frttal van felvéve ; — ki vételével az eperjesi pusztának mint a mely árte rületnek egyáltalában nem tekinthető, és mint -1 mely az 1876. évi ártér-fejlesztési munkálatba) telvéve nincs. Ebhez képest megállapítom az 1878-ban kö vetett kivetési kulcsot oly fentai-tással és oly fel tétellel, hogy az ezen alapon az egyes lakosok birtokosok által történendő befizetésekből kelet kező különbözet ki egyenlítése czéljából a mü szaki ártér-fejlesztés bevégzése után a túl fizeté sek az illetők javára betudassanak esetleg visz szatéritessenek, a kevesebb fizetés pedig az illetők által a szabályozási pénzalap javára pótoltassák Mely rendeletem mivel úgy az 1871. évi XXXIX. t. ez. 17. § ának, mint az 1884. évi XIV. t. ez. 17. §-áuak világos meghatározásaik szerint a közigazgatási határozatok ellen orvoslás — csak is az ártér végleges fejlesztési műveletei s az azok alapján közigazgatási utón véglegesen Az ó-kor tisztelőjének mindenesetre Ró­mát magasztalom első sorban ; Rómát az égig, A Colosseum, pantheon, Caracalla thermái és még sok száz dolgot, azután újra a Colosseu­mot és hogy jobban folj'jon a szó, majd ott hon bevágom Lord Byron Manfrédjének 3 fel­vonásából a 4. jelenetet, hol Manfréd megem lékezik azon éjről, melyet a Colosseumban átvirrasztott. Ez olyan mystikus valami, olyan semmit mondó, de annál többet sejtet; nagy szerű, mert homályos és értelmetlen. Előfor­dul benne egy bagoly suhogása; a repedése­ken átburjánzó lebegő lámpafény; egy göring} mely (a mi kedvünkért) magától gurul végig hajdani imperatoroK ülőhelyén; egy közeli pinia kísérteties, sötéten bolintgató árnya és távolból egy éjjeli őr mély hangja, melyet rögtön valamely gladiator halálhörgésének viszhangjává varázsolhatunk. Da ha majd akad barátaim között olyan ki kevesebbel is tud megelégedni, s ki azon- felől barátjának nemcsak tanulmányi, hanem szivdolgait is meghallgatja, annak Florenczről fogok szólani. Elmondom majd neki mindazt mit a középkori renaissance e városban na­gyot és szépet alkotott és hátrahagyott a Santa Maria del Fiore büszke kupolájától egészen a Pitti palotáig, mely minden idő, minden magánpalotájának Goliáthja. Elsorolom a sculptura csodált remekeit, Ghiberti bronz­kapuitól egészen a Santa Croca szószékéig, melyek oly mértékben múlják Jelül a világ ősz szes hasonló alkotásait, mint a franczia pezsgő szódát; — a Galleria degli Uffizi kincseit, melyek a dresdeni- és párizsiakkal versenyez­nek az elsőségért. S ha leírtam neki az édeni völgyet is, melyben Olaszország legbecsesebb gyémánt­jainak egyike oly derült kifejezéssel, a zöld virányon virágcsokrot kötő nymphaként, vé­gig dűlt; — ha botommal a homokba rajzolt vonásokkal a Gascina szabályos és szabály­meghatározott egyéni kivetési kulcs ellen is csak birtokon kívül és a törvény rendes utján keres­hető, — felelőség terhe mellett azonnal végrehaj tandó; s annak megtörténtéről ide annak idején jelentés teendő. Egyebekben a vármegye főispánjának | évi márczius 8 án 84. szám alatt kelt felhívása foly­tán — tekintettel a lakosság között hangoztatott ama panaszra, hogy ezen kérdéses szabályozási valamint a laktanya — költség kivetése és besze­dése és annak elszámolása körül rendetlenség és hanyag mulasztás követtetik, ezen jelzett két pénz tárnál, azok igazolása tekintetéből az egyéni el­számolást városi költségre ezennel elrendelem annak foganatosításával Kis Gyula vármegyei al- számvevőt bízom meg; miről oly felhívással érte­sítem, hogy a nevezett alszámvevő urat ebbeli működésében támogassa, s a szükséges jegyző­könyveket naplókat stb. rendelkezésére bocsássa Gyulán, 1888. april hó 9-én. Jancsovits Pál alispán.“ Ezen rendelet leérkezte után a város kérdést intézett, hogy a rendelet mely idő­től kezdve hajtandó végre, a mely kér­désre nézve a vármegye 5061/1888. sz alatt a következőleg válaszolt: „A f. é. máius. hava 14-én 2396—688. tü sz. a kelt jelentése folytán, s a f. é. ápril hava 9-én 2620. sz. a. kelt rendeletem kiegészítéséül ezennel meghagyom, bogy a körösszabályozási költségek kivetése a feonjeizett határozatom át vételének idejétől kezdve foganatosittassék oly módon, a mint az abban megállapítva van. - B.-Gyulán, 1888. máj. 29. Jancsovics s. k. alispán. Ez a határozat nagyon természetes következése a 2620/1888. számú határo zatnak, a melyben az mondatik: „1884 évi jannár hó 8-án 261. iksz. alatt kelt ha tározatom ismét hatályba lépett“, de itt fekszik a vármegye óriási tévedése, mer az a határozat nem lépett ismét hatályba hanem hatályba lépett 1884. évben, midőn a miniszter a felebbezést elutasitotta, s határozatot jóváhagyta, s hatályba volt tálán alakzatainak kellemes váltakozásu La byrinthjét csak hozzávetőleg sikerült megér­tetnem, s ha végre a Viale dei Colli páratla utjának minden képzeletet felülmúló részleteit tündérkertjeit és belvedereit leírtam: mellőzve Fiesolét, mellőzve a Piazza Michel Angelót, hallgatva Dantéról és hallgatva Savonaroláról, azon tárgyra fogok térni, melyről, ha szabad plagizálnom Chateaubriand kifejezését, csak dalolni volna szabad, s melyre benső, gyönyör- teljes megindulás nélkül nem fogok tudni gondolni soha. Tegnap délután 6 órakor érkeztem meg a gyorsvonattal Nápolyból. Fáradtan, majdnem megtörtén, hisz két éjjel alig aludtam ugyan annyi órát, vetettem magam a legközelebbi bérkocsiba. Hotel Monaco, via Montebello Megérkezve a vendéglőben felvánszorogtam szobámba, rendbe hoztam némileg ruhámat és tegnapelőtti arezomat, lesiettem az étterembe, a szokásos hideg szónélküli fejbiczczenés után helyet foglaltam a hosszú asztalnál, hol épen kezdődött a table d’haute diner. Nem voltam utolsó, mások is jöttek még. Mellém egy Sym­pathikus fiatal ember ült, Herford Londonból velünk szembe egy hölgy, Bolfatti Laura. E nő látása úgy hatott rám, mint a ta­vaszi nap njeleg sugara a jégcsapra. Az üde- ség, a hizelgö báj és kellem tökéletes sympho- niájának hatása alatt összeolvadtak bennem mindazon képzetek, melyeket eddig női szép- égről magamnak alkottam, de hamar észre­vettem, hogy együttvéve sem állják ki a ver- enyt e theogoniai alakkal. Mintha Rubens alakilag tökéletes, befejezett remeke betört volna Rembrandt ragyogó szinpampájának bi­rodalmába, alrabolva annak kedély — s mély érzelemvilágát. Bolfatti egyesíti magában a grácziák gömbölyű idomait a medici Vénus csábitó arszvonásaival. Mikor komoly, oly fenséges, mint a Juno Ludovici; a leghalavá- yabb kétértelműség Niobe ijedt-félénk arcz­azóta folytonosan, s hogy ez igy áll azt legjobban igazolja maga ezen 2620/1888. sz. határozat, midőn később azt mondja: „mely rendeletem mivel úgy az 1870. évi XXXIX. t. ez. 17. §., mint az 1884. évi XIV. t. ez 17. § a szerint a közigazgatási határozatok ellen orvoslás csak birtokon kí­vül kereshető, felelősség terhe mellett azon­nal végrehajtandó. Az 1871. évi XXXIX. t. ez. 17. §-a érvényben volt 1884-ben, s igy a várme­gye 1884. évi jogerős határozata 1884-ben végre lett volna hajtandó azonnal felelős­ség terhe mellett, s az ellen orvoslás csak birtokon kívül a törvény rendes utján lett volna kereshető. S mit láttunk ? Keresték is az orvoslást négy hosszú esztendeig a törvény rendes utján, csak­hogy birtokon belül, a mi sokkal kényel­mesebb s az a bámulatos, hogy négy esz­tendő alatt sem Gyulavárosában senkinek, sem a vármegyének, sem magának a ren­delet kibocsájtójának nem jutott eszébe megkérdezni a várostól, hogy mért nem hajt végre egy jogerős határozatot? De sőt mikor négy évi hossza orvos­lás keresés után az illetők nem találják meg az orvoslást a törvény rendes utján, akkor maga a vármegye nyújtja nekik az orvosságot kimondva, hogy az 1884-ben hozott s 1884 ben jogerőssé vált határozat csak 1888. ápril havában lép életbe. S hogy ilyen életbe vágó nagyon ko­moly kérdés se nélkülözze a Molieri hu­mort, még a város kérdezi meg a várme­gyét, hogy mikor lép életbe az 1884. évi határozat, holott éppen a vármegyének lett volna kötelessége a várostól azt kér­dezni, hogy mért nem lépett az életbe 1884-ben ? A dolog nagyon egyszerű és világos egy mulasztással állunk szembe, s ez a mu­lasztás a vármegye által salvaltatik; 1884. évben a vármegye hoz egy határozatot, a kifejezését juttatja eszünkbe. Hollófekete haja sürü fürtökben hullámzik hattyunyakára, teintje oly fehér, mint a Finsteraarhom leg­magasabb csúcsára esett hó. Finom metszésű ajka vetélkedik a rubin élénk, pírjával, s or- czáinak színezete egy árnyalat azon Alpen- glühenböl, melyet csak Schwaicz égbenyuló jégcsucsain észlelhetünk, mikor forró nyári időben a nap felhőtlen láthatárról nyugovóra áldozik. Szemöldökei egyenlők a szivárvány szabályosságával s kiállják a versenyt a leg­puhább hermelinnel; arczán Clytia szendesége, ez isteni sugár tartja diadalmenetét. A szép Borghese Paulina herczegnö, I. Napoleon húga mindenesetre nagy szolgálatot tett a sculpturának, hogy kellően felöltözve és kellően levetkőzve modellul szolgált Ca- nova Vénusához, de ha Laura szűzies szende­sége nem indignálódnék a művészet ily sze­mérmetlen óhajától, Praxitelestől Thorwald- senig minden alkotói háttérbe szorulna. Ezen eszményi szépség láttára ismeretlen érzelmek dúló árja viharozott keblemben. Nem tudom egész biztosan, hogy szemének feneket­len tüze, vagy kimerültségem okozta e lázat. Tegnap nem akartam még vele megismerkedni, de meg nem állhattam. Csevegése oly kedves, hanglejtése ártatlanul hívogató szózat; nj él­vezete oly hízelgő, oly dallamos, mint a csa­logány hangja, mikor valamely őserdő sötét árnya mellé rejtőzött kies liget vadrózsáinak vall szerelmet — pedig Laura a szerelem szót nem találta még érzelemkincseinek szótárában. Ártatlan szivének tavaszi kertjében főkép en vallást öntözgeti. Alig van 24 órája s még­sem emlékszem már, hogy ki szólalt meg hár­munk közül először, csak azt tudom, hogy igen amar s élénken kezdtünk társalogni azon bár tiszteletteljes, de bizalmas és fesztelen han­gon, mely touristák közt megszokott, habár nyelvkülönbség nagyobb akadály volt köz­tünk, mintaHelespontus Hero és Leánder közt.

Next

/
Thumbnails
Contents