Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-06-10 / 24. szám
34-1 k szám Gyula, 1888. június 10-én VII. évfolyam r Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre .........5 írt — kr. Fé lévre .............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. í „ 25 „ l Egyes szám ára 10 kr. # ___________Á KÉ S r Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDr_ Zoltán. 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér tora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula V&czi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Sehdlek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon A darázs fészek. A darázs fészek az, a mibe senki sem szeret belenyúlni, bizony nem is valami kellemes dolog, okos ember nem is teszi, hanem előbb szépen kifüstöli a darazsa kát, s azután nyúl a fészkükbe. Ilyen darázs fészek Gyulán a körösszabályozási költségek kivetésének kérdése, s a ki még ezzel a kérdéssel foglalkozott, azt mind megcsípte a darázs és mind csudálkozott rajta, hogy ha erről nyúl be itt csipik meg, ha arról nyúl be ott csipik meg, de végre is azt hittük, mikor a kir. tábla ítélete leérkezett, hogy na most már hozzá fognak a füstöléshez, dehogy tették, eszök ágába sincs, sőt ellenkezőleg Békésvármegye nem okulva az eddigi tapasztalatokon, megint puszta kezét nyújtja be a darázs fészekbe, a mi a darazsaknak éppen nem árt. Előre is kijelentjük, hogy mi ebben a kérdésben személyekkel nem foglalko zunk, teljesen tárgyilagosak leszünk, ne hogy a személyeskedés ártalmára váljék ezen igen nagyfontosságu közügynek, hogy még a látszatát is elkerüljük annak hogy mi a tárgyilagosságtól eltérünk az intézkedő közegek helyett mindenütt ma gát az egész testületet fogjuk emliteni, i melynek a nevében az intézkedés történt Midőn a kir. tábla ítélete leérkezett, na gyón természetesen intézkedni kellett az alispán 1884. évi határozatának végrehaj tásáról, miután e tekintetben addig semmi féle intézkedés nem történt, s akkor Bé késvármegye 2620/1888. iksz. alatt a kö vetkező rendeletet bocsájtotta ki, Gyula város polgármesteréhez : „Hivatkozással f. évi 1225. szám alatt kelt jelentésére, értesítem tekintetes polgármester urat, hogy a Körös szabályozási költségek kivetése kö rül Gyula városában követendő oljárás tárgyába) amennyiben Szigethy Lajos és társai gyulai lakó sok által a törvény rendes útjára vitt jelen ügyNAPLÓ KIVONAT. ■— Irta: Scherer Benedek, — Florencz 1886. máj. 2. — Mégsem tudom eldönteni, melyiknek adjam az elsőséget. Ha csak magamról volna szó, ily meddő gondolatokkal nem is foglalkoznám; nekem teljesen mindegy, akár felülről lefelé élvezhetem mustrakártyát Florencz, Róma, Nápoly, akár megfordítva. De mit mondjak otthon ? Azok majd rangfokozatot kívánnak — tudom magamról. Megvan: ismerem barátaimat, jobban mint gondolják. Vannak köztük, kik csak természeti szépségek iránt fogékonyak és vannak, kik az ó-korért rajonganak. Az előbbiek nek természetesen Nápolyról beszélek s körül belül Sannazarral kezdem, a mór költővel „Óh Nápoly, Nápoly egy darab a paradicsomból, mely onnét véletlenül a földre esett“ s azután igy folytatom : örökké kék ég, mosolygó tavasz, a házak úgy emelkednek a Posilippo és a St. Elmo hegyére, mintha csak valami csodatevő képhez vándorló zarándokok vol nának, s ha látom, hogy figyelemmel hallgat, beleszövöm a puzzuoli-i amphuheatrumot és Tiridatest; a bájáéi serapeumot, melynél nem fogom elfelejteni azt a Tiberius korbeli pikáns csodát, mely annak idején oly nagy port vert Rómában; azután, hogy egy kicsit rémséges is legyen, mindjárt átcsapok a Vesuvra, arra a vén gyilkosra, ki 15,000 embert ölt meg eddig büntetlenül, anélkül, hogy a legcsekélyebb szánom-bánomot mutatná. Capri, Comaldoli, kékbarlang, kutyabarlang s kész vagyok evvel. Záradékul, hogy még jobban tessék neki Nápoly, hozzátoldom, különösen azoknál, akik nem értik, ezen Itáliában közmondássá vált néhány olasz szót; védi Napoli e poi rauori I ben a királyi tábla 1887. évi november 9 dikén 11751. szám alatt hozott jogerős Ítéletével az első biróság ítéletének megváltoztatása mellett felperesek Szigethy Lejos és társait keresetükkel elutasította — 1884. évi január hó 8 án 261. ikt. sz. alatt kelt határozatom ismét hatályba lépett és végrehajtásának semmi akadály nem állja útját, minek folytán a bivatolt számú határozatomban felhozott indokok alapján Gynlaváros képviselő testületének 1878-ik év szeptember 12-én tartott tanács ülésében 47. sz. a. határozatban kimondott azon alap elvet állapítom meg a műszaki ártérfejlesztés befejeztéig követendő kivetési kulcsosul, mely szerint a Gyulavárosára eső alsó fehér Körös szabályozási költségek, s a kormánytól nyert költsöntőke kamat-törlesztése, az ugyanazon képviseleti közgyűlésben meghatározott arányosság szerint a lakosság összes és minden nemű ingatlan birtokára, még pedig az 1876-ik évi julius 17-én kelt közös — és a városi képviselő testület által is 1876-ik évi julius 31-én 37. kgy. sz a. elfogadott egyesség alapján6/10-ed részben kültelkekre, 4/tffl-ed részben a beltelkekre vetendők ki, miután ezen egyességben a külföldi telkek ér ték növekedése 592280 frttal a beltelkek érték növekedése pedig 415000 frttal van felvéve ; — ki vételével az eperjesi pusztának mint a mely árte rületnek egyáltalában nem tekinthető, és mint -1 mely az 1876. évi ártér-fejlesztési munkálatba) telvéve nincs. Ebhez képest megállapítom az 1878-ban kö vetett kivetési kulcsot oly fentai-tással és oly fel tétellel, hogy az ezen alapon az egyes lakosok birtokosok által történendő befizetésekből kelet kező különbözet ki egyenlítése czéljából a mü szaki ártér-fejlesztés bevégzése után a túl fizeté sek az illetők javára betudassanak esetleg visz szatéritessenek, a kevesebb fizetés pedig az illetők által a szabályozási pénzalap javára pótoltassák Mely rendeletem mivel úgy az 1871. évi XXXIX. t. ez. 17. § ának, mint az 1884. évi XIV. t. ez. 17. §-áuak világos meghatározásaik szerint a közigazgatási határozatok ellen orvoslás — csak is az ártér végleges fejlesztési műveletei s az azok alapján közigazgatási utón véglegesen Az ó-kor tisztelőjének mindenesetre Rómát magasztalom első sorban ; Rómát az égig, A Colosseum, pantheon, Caracalla thermái és még sok száz dolgot, azután újra a Colosseumot és hogy jobban folj'jon a szó, majd ott hon bevágom Lord Byron Manfrédjének 3 felvonásából a 4. jelenetet, hol Manfréd megem lékezik azon éjről, melyet a Colosseumban átvirrasztott. Ez olyan mystikus valami, olyan semmit mondó, de annál többet sejtet; nagy szerű, mert homályos és értelmetlen. Előfordul benne egy bagoly suhogása; a repedéseken átburjánzó lebegő lámpafény; egy göring} mely (a mi kedvünkért) magától gurul végig hajdani imperatoroK ülőhelyén; egy közeli pinia kísérteties, sötéten bolintgató árnya és távolból egy éjjeli őr mély hangja, melyet rögtön valamely gladiator halálhörgésének viszhangjává varázsolhatunk. Da ha majd akad barátaim között olyan ki kevesebbel is tud megelégedni, s ki azon- felől barátjának nemcsak tanulmányi, hanem szivdolgait is meghallgatja, annak Florenczről fogok szólani. Elmondom majd neki mindazt mit a középkori renaissance e városban nagyot és szépet alkotott és hátrahagyott a Santa Maria del Fiore büszke kupolájától egészen a Pitti palotáig, mely minden idő, minden magánpalotájának Goliáthja. Elsorolom a sculptura csodált remekeit, Ghiberti bronzkapuitól egészen a Santa Croca szószékéig, melyek oly mértékben múlják Jelül a világ ősz szes hasonló alkotásait, mint a franczia pezsgő szódát; — a Galleria degli Uffizi kincseit, melyek a dresdeni- és párizsiakkal versenyeznek az elsőségért. S ha leírtam neki az édeni völgyet is, melyben Olaszország legbecsesebb gyémántjainak egyike oly derült kifejezéssel, a zöld virányon virágcsokrot kötő nymphaként, végig dűlt; — ha botommal a homokba rajzolt vonásokkal a Gascina szabályos és szabálymeghatározott egyéni kivetési kulcs ellen is csak birtokon kívül és a törvény rendes utján kereshető, — felelőség terhe mellett azonnal végrehaj tandó; s annak megtörténtéről ide annak idején jelentés teendő. Egyebekben a vármegye főispánjának | évi márczius 8 án 84. szám alatt kelt felhívása folytán — tekintettel a lakosság között hangoztatott ama panaszra, hogy ezen kérdéses szabályozási valamint a laktanya — költség kivetése és beszedése és annak elszámolása körül rendetlenség és hanyag mulasztás követtetik, ezen jelzett két pénz tárnál, azok igazolása tekintetéből az egyéni elszámolást városi költségre ezennel elrendelem annak foganatosításával Kis Gyula vármegyei al- számvevőt bízom meg; miről oly felhívással értesítem, hogy a nevezett alszámvevő urat ebbeli működésében támogassa, s a szükséges jegyzőkönyveket naplókat stb. rendelkezésére bocsássa Gyulán, 1888. april hó 9-én. Jancsovits Pál alispán.“ Ezen rendelet leérkezte után a város kérdést intézett, hogy a rendelet mely időtől kezdve hajtandó végre, a mely kérdésre nézve a vármegye 5061/1888. sz alatt a következőleg válaszolt: „A f. é. máius. hava 14-én 2396—688. tü sz. a kelt jelentése folytán, s a f. é. ápril hava 9-én 2620. sz. a. kelt rendeletem kiegészítéséül ezennel meghagyom, bogy a körösszabályozási költségek kivetése a feonjeizett határozatom át vételének idejétől kezdve foganatosittassék oly módon, a mint az abban megállapítva van. - B.-Gyulán, 1888. máj. 29. Jancsovics s. k. alispán. Ez a határozat nagyon természetes következése a 2620/1888. számú határo zatnak, a melyben az mondatik: „1884 évi jannár hó 8-án 261. iksz. alatt kelt ha tározatom ismét hatályba lépett“, de itt fekszik a vármegye óriási tévedése, mer az a határozat nem lépett ismét hatályba hanem hatályba lépett 1884. évben, midőn a miniszter a felebbezést elutasitotta, s határozatot jóváhagyta, s hatályba volt tálán alakzatainak kellemes váltakozásu La byrinthjét csak hozzávetőleg sikerült megértetnem, s ha végre a Viale dei Colli páratla utjának minden képzeletet felülmúló részleteit tündérkertjeit és belvedereit leírtam: mellőzve Fiesolét, mellőzve a Piazza Michel Angelót, hallgatva Dantéról és hallgatva Savonaroláról, azon tárgyra fogok térni, melyről, ha szabad plagizálnom Chateaubriand kifejezését, csak dalolni volna szabad, s melyre benső, gyönyör- teljes megindulás nélkül nem fogok tudni gondolni soha. Tegnap délután 6 órakor érkeztem meg a gyorsvonattal Nápolyból. Fáradtan, majdnem megtörtén, hisz két éjjel alig aludtam ugyan annyi órát, vetettem magam a legközelebbi bérkocsiba. Hotel Monaco, via Montebello Megérkezve a vendéglőben felvánszorogtam szobámba, rendbe hoztam némileg ruhámat és tegnapelőtti arezomat, lesiettem az étterembe, a szokásos hideg szónélküli fejbiczczenés után helyet foglaltam a hosszú asztalnál, hol épen kezdődött a table d’haute diner. Nem voltam utolsó, mások is jöttek még. Mellém egy Sympathikus fiatal ember ült, Herford Londonból velünk szembe egy hölgy, Bolfatti Laura. E nő látása úgy hatott rám, mint a tavaszi nap njeleg sugara a jégcsapra. Az üde- ség, a hizelgö báj és kellem tökéletes sympho- niájának hatása alatt összeolvadtak bennem mindazon képzetek, melyeket eddig női szép- égről magamnak alkottam, de hamar észrevettem, hogy együttvéve sem állják ki a ver- enyt e theogoniai alakkal. Mintha Rubens alakilag tökéletes, befejezett remeke betört volna Rembrandt ragyogó szinpampájának birodalmába, alrabolva annak kedély — s mély érzelemvilágát. Bolfatti egyesíti magában a grácziák gömbölyű idomait a medici Vénus csábitó arszvonásaival. Mikor komoly, oly fenséges, mint a Juno Ludovici; a leghalavá- yabb kétértelműség Niobe ijedt-félénk arczazóta folytonosan, s hogy ez igy áll azt legjobban igazolja maga ezen 2620/1888. sz. határozat, midőn később azt mondja: „mely rendeletem mivel úgy az 1870. évi XXXIX. t. ez. 17. §., mint az 1884. évi XIV. t. ez 17. § a szerint a közigazgatási határozatok ellen orvoslás csak birtokon kívül kereshető, felelősség terhe mellett azonnal végrehajtandó. Az 1871. évi XXXIX. t. ez. 17. §-a érvényben volt 1884-ben, s igy a vármegye 1884. évi jogerős határozata 1884-ben végre lett volna hajtandó azonnal felelősség terhe mellett, s az ellen orvoslás csak birtokon kívül a törvény rendes utján lett volna kereshető. S mit láttunk ? Keresték is az orvoslást négy hosszú esztendeig a törvény rendes utján, csakhogy birtokon belül, a mi sokkal kényelmesebb s az a bámulatos, hogy négy esztendő alatt sem Gyulavárosában senkinek, sem a vármegyének, sem magának a rendelet kibocsájtójának nem jutott eszébe megkérdezni a várostól, hogy mért nem hajt végre egy jogerős határozatot? De sőt mikor négy évi hossza orvoslás keresés után az illetők nem találják meg az orvoslást a törvény rendes utján, akkor maga a vármegye nyújtja nekik az orvosságot kimondva, hogy az 1884-ben hozott s 1884 ben jogerőssé vált határozat csak 1888. ápril havában lép életbe. S hogy ilyen életbe vágó nagyon komoly kérdés se nélkülözze a Molieri humort, még a város kérdezi meg a vármegyét, hogy mikor lép életbe az 1884. évi határozat, holott éppen a vármegyének lett volna kötelessége a várostól azt kérdezni, hogy mért nem lépett az életbe 1884-ben ? A dolog nagyon egyszerű és világos egy mulasztással állunk szembe, s ez a mulasztás a vármegye által salvaltatik; 1884. évben a vármegye hoz egy határozatot, a kifejezését juttatja eszünkbe. Hollófekete haja sürü fürtökben hullámzik hattyunyakára, teintje oly fehér, mint a Finsteraarhom legmagasabb csúcsára esett hó. Finom metszésű ajka vetélkedik a rubin élénk, pírjával, s or- czáinak színezete egy árnyalat azon Alpen- glühenböl, melyet csak Schwaicz égbenyuló jégcsucsain észlelhetünk, mikor forró nyári időben a nap felhőtlen láthatárról nyugovóra áldozik. Szemöldökei egyenlők a szivárvány szabályosságával s kiállják a versenyt a legpuhább hermelinnel; arczán Clytia szendesége, ez isteni sugár tartja diadalmenetét. A szép Borghese Paulina herczegnö, I. Napoleon húga mindenesetre nagy szolgálatot tett a sculpturának, hogy kellően felöltözve és kellően levetkőzve modellul szolgált Ca- nova Vénusához, de ha Laura szűzies szendesége nem indignálódnék a művészet ily szemérmetlen óhajától, Praxitelestől Thorwald- senig minden alkotói háttérbe szorulna. Ezen eszményi szépség láttára ismeretlen érzelmek dúló árja viharozott keblemben. Nem tudom egész biztosan, hogy szemének feneketlen tüze, vagy kimerültségem okozta e lázat. Tegnap nem akartam még vele megismerkedni, de meg nem állhattam. Csevegése oly kedves, hanglejtése ártatlanul hívogató szózat; nj élvezete oly hízelgő, oly dallamos, mint a csalogány hangja, mikor valamely őserdő sötét árnya mellé rejtőzött kies liget vadrózsáinak vall szerelmet — pedig Laura a szerelem szót nem találta még érzelemkincseinek szótárában. Ártatlan szivének tavaszi kertjében főkép en vallást öntözgeti. Alig van 24 órája s mégsem emlékszem már, hogy ki szólalt meg hármunk közül először, csak azt tudom, hogy igen amar s élénken kezdtünk társalogni azon bár tiszteletteljes, de bizalmas és fesztelen hangon, mely touristák közt megszokott, habár nyelvkülönbség nagyobb akadály volt köztünk, mintaHelespontus Hero és Leánder közt.
