Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-11 / 11. szám

11-ik szám

Cryula, 1888. márczius 11-éxi

VII. évfolyam

r

Szerkesztőség:

Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre

.........5 írt — kr.

Fé

lévre .............2 „ 50 „

Év

negyedre .. .. 1 „ 25 »

L

Egyes szám ára 10 kr.

J,

T ársadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: BocLcűsy Zoltán..

f 1

Kiadó hivatal: 1

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. ez. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. ez. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. ez. — B'écsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf ée Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetéel irodáiban, a ezokott előnyős árakon

A vármegye kikerekitése.

Hetekkel ezelőtt mozgalom indult meg a szomszéd városban (helyesebben nagyközségben) Csabán, amely a b.-gyulai kir. törvényszéknek Csabára leendő áttételét czélozta, mely körülmény tudomására jutván városunk képviselő testületének, azonnal küldöttséget választott és menesztett a saját kebeléből az igazságügyi miniszterhez, amely küldöttség előadván küldetésének okát, — mint a küldöttség egyik tagjától hallottuk, a következő választ nyerte az igazságügyi tárczát vezető minisztertől: „hogy. a gyulai kir. törvényszék Csabára áttétessék, az nem fog' bekövetkezni, mert hogy oly város, a hol eddig törvényszék nem volt, törvényszéket nyerjen, arról szó sincsen, de a kormányzó és törvényhozó körökben uralkodó irányelveket figyelembe véve, nincs kizárva az a lehetőség, hogy a törvényszékek végleges szervezése alkalmával a gyulai kir. törvényszék is, — ha esetleg az majdan a kisebb íorgalmu törvényszékek sorába jutna, — mint ilyen két-három, vagy négy törvényszék területébe beosztatik, vagy egészen egy másik törvényszékhez csatol- tatik.“

Mig e válasz a közel jövőre nézve nagyon is megnyugtató, — addig a távolabbi jövőre nézve egy kissé aggasztó, és ez utóbbi körülmény az ami ezúttal arra ösztönzött, hogy sajtó utján szavunkat emeljük és igénytelen nézetünknek kifejezést adva kifejtsük a módot, melyet legalkalmasabbnak találnánk arra nézve, hogy praeventiv gyógymódot alkalmazva kikerülhessük a miniszteri válasz 2-ik részében hangsúlyozott, első sorban reánk Gyula városára, de másodsorban Békésvármegyére is felette káros, csaknem mondhatni létjogainkat sértő eshetőséget.

Mindenek előtt nem késünk kifejezést adni abbeli nézetünknek, hogy mi részünkről nem tartjuk a b.-gyulai kir. törvényszéket oly csekély ügyforgalmának, hogy ennek következtében maholnap létjogosultV

Békésvármegye a honvédelmi harczban.

A felváltás.

(Folytatás.)

Ugyanis ezen a törvényről hibás fogalommal eltelt fegyveres csoport, mert seregnek alig nevezhető, már elmenetele előtt a törvény rendelkezését semminek sem tartva, fegyveres erőszakkal a velők menetelre kény- szeritett sok olyan vagyonos embereKet, kik különben a törvény világos szavai szerint vagy koruknál, vagy más tekinteteknél fogva kivétel alá esnek, ilyenek közé tartozik egy érdemes tisztviselő ki 62 éves és 30 évig a sor- katonaságnál szolgálván, mint huszár tiszt lépett nyugalomra. Voltak esetek, hol vagyonosabb embereket elmenetelre kényszeríteni akarván, távollétükben házaik ablakait és redőnyeit összetörték s szobájukba belövöldöztek, mint az történt Szarvason egyik vagyonosabb polgárral, ki maga és felesége is súlyos betegségben lévén fürdőbe utazni kénytelenek voltak; de ki azonban maga helyett testvérét elküldötte; — s midőn ezt kapitányuk akadályoztatni akarta, azt ütlegekkel fogadták, — úgy hogy az tőlök csak futással menekülhetett. Történc továbbá, hogy előle- ges rendelkezés végett a szomszéd faluba előre ment egyik szolgabiránk házára fegyveres

sálának elvesztésére volna kárhoztatható:

D

sőt ellenkezőleg — nyert tapasztalataink folytán, figyelembe véve az ügyrend vezetését, — hogy t. i. nem a haszontalan munkaszaporitást czélzó számot nevelő ig- tátói rendszer követtetik — arról vagyunk meggyőződve, hogy törvényszékünk az alkalmazott erők helyes és szabatos munkáját nagy mérvben igénybe vevő munkakörrel bir.

De nem áltatjuk magunkat egy per- czig sem azon boldog hittel, hogyha máj dán az igazságügyi miniszteri válasz 2-ik része megvalósitatni szándékoltatik, most tolmácsolt igénytelen nézetünk törvényszékünk ügyforgalmát illetőleg — az illetékes körök által teljes viszony ossággal elfogadtassák, — azért röviden előadjuk az utat és módot, melyet leghelyesebbnek tartanok arra nézve, hogy törvényszékünk felosztásának eshetősége, semmi körülmények között be ne következzék.

Az eszme : megyénk kikerekitésének eszméje volna, amely mondhatjuk nem is uj már, annyira nem, hogy nem követünk el indiskrécziót, ha megemlítjük, hogy tud- tunkkal a vármegyéje érdekeit szivén viselő főispánnak részletes memoranduma van e kérdésben a belügyminiszternél, és hogy a megye kikerekitése szóba jött a törvényszék áthelyezési kérdésével foglalkozó egyik utóbbi képviseleti közgyűlésen is és már, ennek előre bocsájtásával elhárítottuk magunkról a gyanút, hogy csak eszünk ágában is volna ezt az eszmét magunkénak, tőlünk származottnak deciaráini ; — azonban ha az eszme nem is uj, de h.i az létjogosultsággal bir, ha az helyes, megérdemli, hogy újból és újból felszínre hozassák, a mellette szóló érvek, esetleg az ellene szóló okok fejtegettessenek és ha az ebből támadt eszmecsere a mellettes érveket diadalra juttatja, ne zárkózzanak el előle és ne késsenek azt az illetékes körök meg is valósítani.

Szerintünk Gyula városára, mint a megye és a törvényszék székhelyére elsősorban, de másodsorban Békésvármegyóre

nézve is előnyös és kívánatos volna vármegyénk kikerekitése olyképpen, hogy A rád vármegyéből idecsatoltatnának : Elek, Otlaka, Sikló, Székudvar, Nagy-Pél és Gyula- Varsánd községek ; — Biharvármegyéből Sarkad község. Igen de erre a jelzett két szomszéd vármegye azt mondhatja, vagy talán mondja is: reátok előnyös, de reánk nézve hátrányos volna, a nevezett községeknek Békésvármegyébe leendő bekebelezése.

Ha e két ellenfélnek t. i. vármegyénknek és a két szomszéd vármegyének érveit mérlegelnénk, akkor nehezebb volna a döntő szót, akár az egyik, akár a másik javára kimondani, bár részünkről nem habozunk kijelenteni, hogy e két ellenfél pro és contra érveinek küzdelme is a mi javunkra dőlne, a jelzett községeknek Békésvármegyéhez leendő csatolása mellett szólna; — de itt más érdekek lépnek előtérbe, elsősorban a köz, a hazai érdek, másodsorban magoknak a községeknek érdekei.

Mi ezúttal csak ez utóbbiakkal foglalkozunk, annyival is inkább, mert ezen érve!; egy része, mint mellettes érvek vár megyénknek kikerekitése érdekében vármegyénk. mellett is felhozhatók.

Hazai, országos közigazgatási szempontból kívánatos és szükséges a vármegyéknek területöket és lakosságukat figyelembe véve a lehető legegyenletesebb feloszlatása és kikerekitése, szükségessé teszi már ezt — minden mástól eltekintve — a vármegyéi közigazgatás helyessége és szabatossága a kivitelben, a községi közigazgatásnak a felettes úgynevezett járási és megyei hatóságok részéről való ellenőrizhetése; mindez a vármegye területének nagysága, a lakosság sokasága által meghénittatik, mely állításunk beiga- zolására úgy hisszük nem szükséges pél dákra hivatkozni.

Már csak ezen egy érv elegendő arra, hogy az illetékes körök és egyének vármegyénknek ilyetén kikerekitése elől e ne zárkózzanak, nem is említve azt, hogy ugyanez nemzetiségi szempontból sem mutatkozik károsnak ; nevezetesen Arad vármegye nem mondhatja azt, hogy a belőle ki kebelezni szándékolt községek Békésvármegyéhez való csatolása Arad vármegye magyarságát legkevésbé is éi intené, annál kevésbé pedig, hogy gyengítené.

Magokra a jelzett községekre felette előnyös volna azoknak vármegyénkhöz leendő csatolása, mit kívánatossá és szükségessé tesz — minden mástól eltekintve — ezen községeknek városunkhoz, mint megye és törvényszéki székhelyhez való közelségük ; kimondhatatlan úgy magukra az egyes községekre, mint különösen az egyes lakosságra, — az anyagi kár, az időveszteség, amidőn 7—8 órai utat kell megtenniük mig megyéjük és törvényszékük székhelyére, 5—6 órai utat pedig, mig járási szolgabirájuk és járásbirájuk- hoz eljuthatnak, — akkor, amikor várme- gyénkhez való csatolásuk esetén mindez

1—2 órai távolságra volna tőlük. Előnyös volna végre ezen községeknek várme- gyénkhez leendő csatolása a községekre nézve közigazgatási szempontból is, minek heigazolására elég hivatkoznunk azon köztudomású dologra, hogy az összes fent megnevezett községekre nézve Gyulavárosa a hely, a melynek-heti és országos vásáraira utalva vannak, közönséges szólásmóddal élve, eme községeknek Gyula a piacza.

Mindezekről megvannak győződve az illető községek is és mint nagyon jó és illetékes helyről értesülünk, eme községek nek egyik legforróbb óhajuk, czéljuk vármegyénkhöz leendő csatoltatásuk; epedve várják az alkalmat, a módot, hogy ezen czéljukat megvalósíthassák ; ugyancsak a hivatkozott kutforrásból tudjuk, hogy ezen eszme meg valósítását akaró egyént, községi, kormányzói vagy törvényhozói fac- tort leikök mélyéből üdvözölve megváltójukként fogadnák és tőlük kitelhetőleg mindent elkövetnének, hogy ezen reájok nézve is szent ige testté váljék.

Nem akarjuk tovább olvasóinknak figyelmét egyéb érvek felsorolásával fánem

kézzel ra menvén, teleségének szemére terítették, hogy őket megcsalni akarja, hogy a szol- gabiró elbújt, s annak kiadására, feleségét ház reágyujtással s gyermekeinek felmészárlásával fenyegették. Történt útközben még megyénk kebelében, hogy ürüt hajtó kereskedő nyájából egyet erőszakosan elvettek.

Ezekből átallátni méltóztatik, mily kezek közé jutott a fegyver, mi lön következése az őrsereg erőszakos kirendelésének? s mi leend még ezentúl belőle, ha még újra is rendeltetnének. Nem is azért terjesztem fel tehát e tényeket, hogy azok megtorlása iránt intézkedjen a minisztérium, mert azt amennyiben erőnk engedi magunk fogjuk előbb idehaza megkísérteni, — hanem azért, hogy ezekből kellő felvilágositást merítve a hadügyminisztérium őrseregünknek felváltása iránt figyelembe véve a julius 31-én tett felterjesztésemben kimerített okokat is akként intézkedni méltóztasson, hogy ezen most odarendeltek julius 31-töl számítandó 3 hetek alatt azaz aug. zi én okvetlenül még pedig nem Békésmegyeiek által felváltassanak, különben a kihágásoknak ezen nemében megyénk siralmas tapasztalásokon lesz kénytelen keresztül menni, mi reánk nézve borzasztó de másokra nézve is vészes lehet. Kelt Szarvason augusztus 4-én i848. Tomcsányi József m. alispán.“

Az alispánnak ezen felterjesztése meggyőz bennünket arról, hogy nem kis feladat jutott osztályrészül a vármegye tisztviselőinek s községek elöljáróinak a nemzetőrség felváltásánál; Keresztül viteieoen, — naoar nem rer

jedt ki az egész vármegyére a felváltásra induló nemzetőr csapatok rakonczátlankodása s jóformán csak Szarvason öltött az veszélyesebb mérvet, úgy hogy a vármegye alispánjának személyes rendelkezéseit, jelenlétét igényelte a megtámadott rend helyreállítása.

A felmerült zavargások komoly tanácskozása tárgyát képezték a vármegye bizottmányának is. Az augusztus 7-én tartott ülésen az alispán részletes jelentést tett a rendetlenségekről s élénk színekkel ecsetelte azon veszélyeket, melyek a vármegyét fenyegetik azon esetre, ha a felváltás három hét múltán meg nem történhetik s ha kénytelen leend a vármegye az izgatott, félrevezetett népet felfegyverkezve tartani s újra táborba küldeni.

Aggodalmat keltett azon körülmény is, hogy a hadügyminiszter az alispán felterjesztéseire nem válaszolt s a vármegye közönsége nem tájékozhatta magát arra nézve, hogy nemzetőrei hazabocsájtatnak-e a kitűzött három hét elteltével s kell-e gondoskodnak felvál- tatásukról.

Ezen aggodalmaktól ösztönöztetve a vármegye közönsége újra felirt a hadügyminiszterhez, sürgetve válaszát az alispáni felterjesztésekre, sőt felterjesztést intézett a miniszter elnökhöz is, kifejtvén azon fontos okokat, melyek gyors intézkedést igényelnek, nehogy a veszély örvényébe sodortassák, a késedelmes vagy a viszonyoknak meg ne.n felelő intézkedés által a vármegye.

JNem leena eraeKteien, na a miniszter elnökhöz intézett felterjesztést is megösmerjük.

„A hadügyminiszter urnák — igy hangzik a felirat — folyó évi julius 28-dikáról 469. sz. a. kelt rendeletére másod alispánunknak e tárgyban már julius 31-én 743. sz. a. tett hivatalos felírását pártolólag hazafiui tisztelettel annyival is inkább vagyunk kötelesek észrevételeinket s tekintőleg kérelmeinket felterjeszteni, menynyivel szentebb előttünk a veszélyeztetett haza szent ügye, s minél erősebb meggyőződésünk, hogy ezen kérdés kedvező megoldása megyénk nyugodalmának és békéjének életkérdése is — ezen oly igen fontos két tekintet az, mi bennünket aggodalmaink leplezetlen előterjesztésére késztet.

Midőn hadügyminiszter urnák falszólitá- sára nemzeti örseregünk elhagyta tűzhelyeit, ötödfél ezer munkáskéz egy esztendei élelmét takarittatlan hagyta a változó sors bizonytalanságainak kitéve s ezt azon polgári kötelességérzettől áthatottan, miszerint saját érdekét a hazáénak alárendelni tudta, eltöltött a haza szolgálatában három hetet, mennyire t. i. kirendelve volt, s ezek múltával ismét négy ezer által felváltatván, ezek is hasonló feltételek mellett ismét három hétre távoztak megyénkből ; — megtett ennélfogva Békésmegye mindent, mi tőle jelenleg kitelt, — teljesítette a haza iránti kötelességeit itthon, teljesített a táborban oly kötelességek nemeit, melyekhez szokva nem volt, melyek előtte ismeretlenek voltak, és mindezeket buzgósággal tel-