Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-26 / 9. szám

O-ik szám

Gyula, 1888. február 26-án

VII. évfolyam.

r

Szerkesztőség:

1

Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények

küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre

.............5 írt — kr.

Fé

lévre ..............2 „ 5° »

Év

negyedre .. .. 1 „ 25 „

\ Egyes szám ára 10 kr. /

^___:_______Á

Tá

rsadalmi és közgazdászati lietilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IB©d.ols:y Zoltán.

Eiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban. Nyilttér aora 10 kr.

________Ä

Hi

rdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A, V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fűrdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

A Körös-szabályozás tengeri kígyója.

Az 1879-ik év óta felszínen úszó Körös-szabályozás tengeri kígyója jóllehet jogerős kir. táblai ítélettel el van intézve, kísértő árnyként továbbra is felszínen marad, hogy a folytonos viszálkodásokat még élesebbé tegye s a város közönségét az any- nyira szükséges nyugalomtól megfosztva továbbra is izgalomba tartsa.

Hogy meddig fog ez még tartani, nem tudjuk, de hogy itt volna ideje a kölcsönös méltányosság utján ma már jogerős s igy törvényes Ítélet által a legfőbb fokra hágott viszályt kiegyenlíteni, azt mindenki érzi, kinek e város jóléte és nyugalma önzetlenül szivén fekszik; és mert hajlandók vagyunk hinni, hogy a békétlenséget és forrongást, különösen ma, midőn az ártér- fejlesztés befejeztéig ezen ügy kellő mederbe terelhető lenne, az is okozza, hogy sokan sérelmes ügyük mai állásával tájékozva nincsenek, kötelességet vélünk teljesíteni, midőn a körösszabályozási ügyre vonatkozó lényeges határozatokat az alábbiakban közhírré tesszük, megkezdve azt megyei alispán urnák 1884. január hava

8-án hozott határozatával.

„Békésmegye alispánja Ormos János, ifj. Miskucza György és érdek társaik békés-gyulai lakosoknak a közmunka- és közlekedési miniszter m. év szeptember 15-én 24,568. szám alatt kelt rendeletével leküldött kérvényeit, melyekben a körősszabályozási költségek kivetése körül Gyula városa által legújabban követett eljárás igazságtalanságát panaszolják és orvoslást kérnek, vizsgálat alá vévén, ez ügyben Gyula város tanácsának kiküldöttei s az ártér-érdekeltség meghatalmazottjai közbenjöttével folyó évi január

3-án megtartott értekezlet meghallgatása után következőleg határozott:

Minthogy az alsó-fehér körös-szabályozási- társulat, jelenleg öblözet, az ártér műszaki fejlesztését illetőleg az 1871. 39. t.-cz. és saját 1871-ki szerződése ebbeli rendelkezéseinek mindeddig meg nem felelt, — oly alap, melyre törvényes és végleges kivetési kulcs volna alapítható, — nem létezik; ily alap hiányában minthogy a műszaki ártérfejlesztés megtörténtéig az

f)

Békésvármegye a honvédelmi harczban.

(Folytatás.)

Jeleztük, hogy a felváltás nagyobb akadályokba nem ütközött; de mindazonáltal merültek fel oly nehézségek egyes községekben, melyeknek leküzdése nem kis mértékben vette igénybe az erélyes fellépést. Egyes községekben a nép szegényebb, értelmetlenebb része törvénysértésekre, a közrend erőszakos felforgatására vetemedett; de miután a rendzavarok az elöljáróság erélyes fellépésével s az értelmesebb rész az elöljáróságot készséggel támogatta, sikerült a zavargókat megfékezni.

A vármegye rendeletéhez képest julius 31-én kiindult a felváltó nemzetőrsereg, s minden nevezetesebb esemény nélkül érkezett meg angusztus másodikén Nagy-Becskerekre.

Nagy volt az öröm, melylyel megérkezésüket a táborban levő nemzetőreink fogadták, s nem kevésbé örültek a hazafias érzelmű hadparancsnokok, midőn tapasztalták, hogy a felváltó csapat erőteljes vezérekben bővelkedik, — lőfegyverekkel, kardokkal is jobban el van látva; sőt a hadgyakorlatokban is elég jártassággal bir, s „jól esett végig tekinteni a lelkesült, harczra kész seregen;" s

összes kül- és belterület tekintendő ártérnek és az 1871. 39. t.-cz. értelmében az egész ártérre vetendő ki, az összes ingatlanokat dologi teherként illető szabályozási költség; minthogy az 1871-ki s máig jogérvényes társulati szerződés 2-ik §-a szerint: a községek, ha mindjárt az ártér egyes községi lakosok tulajdona is, mint testületek tekintetnek társulati tagokul, s a társulati építkezések költségeit közös erővel tartoznak viselni; minthogy azon elv, hogy a beltelkek birtokosai, kik saját költségükön a város körül körgátat építettek, az árvédelmi terhek viselésétől felmentessenek: törvényes alappal nem bir, tekintetbe nem vehető azért, mert habár a város belterülete közvetlenül a körgát, de közvetve és első sorban a védgát által védetik s a körtöltés a védtöltéseket nem helyettesiti, csak kiegészíti; minthogy 1854-től egész 1878-ig használt kivetési kulcsok közül, melyek szerint ugyan közös megegyezéssel mindig az összes lakosságra rovatott ki a teher, a helyzetnek s körülményeknek leg megfelelőbbnek mutatkozott, az 1878-ik évbeD követett eljárás, melyhez a város kiküldöttei s az ártérórdekeltség meghatalmazottal is egyhangúlag ragaszkodnak azon kitétellel, bogy az ártérnek soha sem tekintett s az ártértől a szinte ártérén kívül fekvő Kígyós által elzárolt eperjesi puszta a terhek viselésétől továbbra is felmentessék ; míg ellenben a városi képviselőtestület által 1883-ban elfogadott azon kivetési kulcs, melynek alapjául az 1876-ban eszközölt árfejlesztési eredmény vétetett, s mely szerint az összes terhek egyedül azon 10.428 kát. hold kültelek birtokosait illetnék, mely terület a szabályozási társulattal szemben árterületnek mulattatott ki, — sem törvényesnek, sem igazságosnak nem tekinthető, s a városi lakosok közt a békés egyetértés felbontását idézte elő; minthogy, ha az 1878-ik évben követett kivetési kulcs alapján egyesek nagyobb vagy kisebb ösz- szeggel járulnának az árvédelem költségeihez, mint mennyi a műszaki árfejlesztés utján létesülendő törvényes alap szerint rájok kivettetni fog, — azokra nézve a többlet és kevesblet közti különbség majdan könnyen kiegyenlíthető lesz az által, ha a többlet javukra betudatik s a kevesblet általuk pótoltatik.

Mindezeknél fogva Gyula város képviselőtestületének 1878-ik év szeptember hó 12-én tartott tanácsülésében 47-ik szám alatti határozatban kimondott — azon alapelv állapittatik meg a műszaki árfejlesztés befejeztéig követendő kivetési kulcsul, melyszerint a Gyulavárosára eső alsó-fehér-körösszabályozási költségek s a kormánytól nyert kölcsöntőke-kamat törlesztései, — az ugyanazon képviseleti ülésben meghatározott arányosság szerint a lakosság összes és mindennemű ingatlan birtokára, még pedig az 1876-ik évi julius 17-én kelt közös, és a városi képviselet által is 1876-ik évi julius 3l-én 37. kgy. 8z. a. elfogadott egyezség alapján ^„-ed részben a kültelkekre, 4/10-ed részben a beltelkekre ve- tendők ki, miután ezen egyezségben a kültelki földek értéknövekedése 592.230 Írttal, a beltel- kek értéknövekedése pedig 415,000 frttal van felvéve — kivételével az eperjesi pusztának, mint mely a fentebbiek szerint is árterületnek egyáltalában nem tekinthető, de az 1876-ik évi ár- térfejlésztési munkálatban felvéve siucs. Ehhez képest megálLipittatik az 1878-ban követett kivetési kulcs oly fenntartással és oly feltétellel, hogy az ezen alapon az egyes lakosok s birtokosok által történendő befizetésekből keletkező különbözet kiegyenlitése czéljából a műszaki ártérfejlesztés bevégzése után, a túlfizetések az illetők javára betudassanak esetleg visszatérít- tessenek, a kevesebb fizetés pedig az illetők által a szabályozási pénzalap javára pótoltassék.

Mely határozat Gyula város polgármesterének az érdekeltek értesítése és végrehajtás végett kiadatik. B.-Gyulán, 1884. január 8. Jancso- vics Pál alispán.

Eme határozatra a kivetések az összlakosságra azonnal meg is tétettek s a bárczák figyelemmel az előzőleg befizetett összegekre, ki is küldettek, sőt 330 frtot meghaladó összeg be is fizettetett; — ámde a határozatot egyesek magukra nézve sérelmesnek látván, azt a törvény rendes útjára terelték, és a kir. járásbíróság íeleb- bezők részére döntött; minélfogva úgy a polgármester, valamint a szinte beperelt öblözeti elnök a városi tiszti ügyész által a kir. táblához felebbezett. — A kir. tábla jóllehet az ügyet az árteresek javára döntötte el, de mert a kir. curiához történt

felebbezés azt újólag érdemleges határozat- hozatal végett a kir. táblának visszaadatta, a honnan az alábbi Ítélet a múlt év végével le is küldetett; — ez ítélet a következő :

„ő felsége a király nevében I A budapesti kir. Ítélőtábla Szigethy Lajos és társainak mint általa képviselt gyulavárosi lakosok felpereseknek, Zöldy János ügyvéd, mint az Alsó-Fehér-Körös szabályozási társulat (jelenben öblözetnek) elnöke, és Schröder Kornél városi tiszti ügyész által képviselt Oobay János mint Gyulaváros polgármestere alperesek ellen 488 frt szabályozási költség alóli felmentés iránt, a b.-gyulai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perét, — melyben az éljáró kir. járásbíróság 1885. évi junius 5-én 529. p. sz. a. kelt ítéletében felperesek keresetének helyt adott, a kir. ítélőtábla azonban 1886. évi szeptember 29-töl 25726. p. sz. a. hozott határozatában az első biroság ítéletét előző eljárásával együtt megsemmisité: felpereseknek ezen határozatellen közbevetett felfolyamodása folytán azonban a kir. curia 1887. márczius 3-káról 348. sz. a. kelt határozatában a kir. ítélőtáblát a kereset érdemének elbírálására utasitá: 2-od r. alperesnek az 1-ső bíróság 529/885. sz. Ítélete ellen, 1885. évi junius 30-ról 1451. p. sz. a. benyújtott feleb- bezése folytán az 1887. évi november 9-én tartott nyilvános ülésében pedig újólag vizsgálat alá revén következő ítéletet hozott: Előre bocsátásával annak, hogy a 2-od r. alperes felebbezvényét a fennforgó érdek egységességénél fogva az l-sö r. alperesre is kiterjesztettnek tekinti; a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja s felpereseket keresetükkel elutasítja, s arra is kötelezi, hogy 2-od r. alperes részére felebbezési költségei fejében 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett 15 frtot fizessenek. Indokok: A), D) a. mellékelt alispáni határozatból kitűnik, hogy mivel az Alsó-Fehér- Körös szabályozási társulat, jelenleg öblözet az ártér műszaki fejlesztését illetőleg az 1871. XXXIX. t. ez. és saját 1871-ki szerződése ebbeli rendelkezéseinek mind eddig meg nem felelt, — oly alap, melyet a törvényes és végleges kivetési kulcs volna állapítható, nem létezik. Ily tényállás mellett pedig felpereseknek az ideiglenes kulcs kötelező volta ellen emelt kifogásai ezen sommás per utón azért nem vehető figyelembe, s keresekedvezőbb lett a helyzet annyiban, amennyiben az első nemzetőri csapatból igen sokan nem tértek haza, készséggel vállalkozván résztvenni a haza ellenségei leverésében.

Alig hogy a felváltó nemzetőrcsapat táborba szállt, itthon a vármegyében oly események merültek fel, melyek a vármegye közönségének nagy gondot okoztak, s melyek, ha a nemzetőrség kiindulását megelőzőleg kö vetkeznek be, aligha sikerül a felváltás, s lehet, hogy a legnagyobb zavarokat vonják maguk után.

Midőn a táborban levő nemzetőrségünk — a három heti táborozás végének közeledtével megtette a lépéseket a hazatérésre, a hadparancsnokok s a vármegyék a kormányhoz fordultak, hogy a nemzetőrök hazatérését ne engedje meg s a szükséges intézkedéseket tegye meg arra nézve, hogy Békésvármegye nemzetőreit tovább is hagyja a hareztéren.

A hadügyminiszter átlátta a védelmi harezra nézve felette hátrányos következményeit annak, hogy a békési nemzetőrök a tábort elhagyják, s sietett a visszatérés meg- gátlására rendelkezéseit megtenni.

Mielőtt a hadügyminiszter rendeletét megismernénk, tekintsünk kissé vissza arra, hogy a vármegye miként törekedett a felváltás akadályait elhárítani, miként igyekezett a nemzetőrség táborozásának több időre való kiterjesztésére nézve tett lépések eredményét meghiúsítani, s nem lesz érdektelen megösmernünk azon okokat sem, a melyek a vármegyét ezen magatartásra kényszeritették.

Már az alispánnak a becskereki táborból küldött tudósításai sejtetni engedék, hogy a nemzetőrség táborozása legalább hat hétre kiterjesztetni czéloztatik, s midőn a táborozás vége felé járt, a vármegye közönsége arról értesült, hogy a nemzetőrök visszatartására a hadügyminiszternél lépések is tétettek. A vármegye közönsége aggodalmaktól eltelve, sietett felkérni a hadügyminisztert, egyideüleg azzal, hogy a felváltásra nézve a szükséges intézkedéseket megtette, hogy legyen figyelemmel Békésvármegye nehéz helyzetére, kedvezőtlen viszonyaira s a nemzetőrségnek három hétben meghatározott táborozását hosz- szabb időre ki ne terjessze, s legyen tekintettel arra, hogy Békésvármegye az első felszólításra, egész lelkesedéssel, a lehetőségig megfeszített erővel, fegyvertelenségére sem tekintve, készen volt a kívántnál sokkal nagyobb számban azonnal a csatatérre sietni, s ezt tette akkor, mikor szélesen terjedő határain az Isten áldása és a nép munkája után gazdag termés a különben is gyéren létező munkás kezekre nagyon vár, s vegye tudomásul a táborozó nemzetőröknek felváltását s ne akadályozza, hogy azok is a három hét elteltével hazatérhessenek, s mentse fel annak eltelte után a vármegye nemzetőrségét, a táborozás kötelessége alól, s rendelje ki a további hadiszolgálatra más vármegye nemzetőrségét.

A vármegye közönségének ezen kérelme a julius 26-ki közgyűlésből akkor terjesztetett fel a hadügyminiszterhez, midőn már a felváltásra vonatkozó határozatok végrehajtása megkezdetett, s midőn már a kiindulást a miniszter válasza többé nem akadályozhatta, — jóllehet, a miniszter egy perczet sem késett, hogy a felváltási határozatok végre ne hajtassanak, — rendelkezését a vármegyéhez le- küldeni, — s hogy mily fontosnak tekintette rendeletét’ igazolni látszik azon körülmény, hogy az a küllapon látható feljegyzés szerint julius 28-án 3/42 órakor indíttatott küldött által útnak s 29-én éjfél előtti V#i2 órakor az alispánnak kézbesittetett. — Olyankor érkezett tehát a hadügyminiszteri rendelet, mikor még a felváltás elhalasztására a kellő intézkedések nagy erőfeszítés mellett megtehetők voltak.

A hadügyminiszter rendelete következő :

„Békésmegye állandó bizottságának e hó 26-án kelt jelentésére, e megye az egész haza előtt hálával ismert lelkesedését egész érdeme szerint köszönettel méltányolva, kénytelen vagyok azon választ küldeni, hogy a táborba szállott nemzetőrség három hét alatti felváltását, az alant felhozott okoknál fogva meg nem engedhetvén, a megye állandó bizottságát arra szóllitsam fel, miszerint a felváltás ideje, legalább még három héttel tovább, azaz összesen hat hétre halasztassék, — a kiindult nemzetőrség gazdászati szükségei