Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-12-09 / 50. szám
50-i k szám Gyula, 1888. deczember 9-én, VII. évfolyam r Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vlaaza. Előfizetési dij: Egész évre ..........5 írt — kr Fé lévre ..............2 »5° » Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. ív Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: 3Dr. Bod.o3s37- Zoltán.. T~~— Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. V&czi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczl-utcza 11 sz. Eckstein Bernát fűrdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Állategészségügyünk rendezéséhez. A vármegye alispánjának elnöklete alatt igen fontos tanácskozás volt november 25-ikén a megyeház termében az ál lategészségügy rendezéséről szóló 1888. VII. t. ez. végrehajtása tárgyában. Megyénk kiválóan földmives és állattenyésztő közönsége érdekében czélszeriinek tartjuk az értekezlet lefolyásáról az alábbi terjedelmes tudósítást adni. A tanácskozásban résztvettek: Jan- csovics Pál kir. tanácsos alispán elnöklete alatt: Terényi Lajos vármegyei főjegyző, Sztraka György csabai, Kövér László gyulai, Fábry Sándor gyomai főszolgabirák, Práznovszki Ferencz szarvasi szolgabiró, Kuszenda János állami állatorvos, Bajcsy Gusztáv törvényhatósági állatorvos és Popo- vics Szilveszter vármegyei I-ső aljegyző 1. Megbeszélés tárgyává tétetett a marha-levelek körüli eljárás, s a megbeszélés eredményeként elhatároztatott, hogy miután a törvény értelmében 1889. évi január 1-től az összes kiszolgáltatandó jár latokról nem mint ez ideig külön külön, hanem egy iktató és egy jegyzőkönyv lesz vezetendő, azonban nagyobb községekben s különösen országos vásárok alkalmával annyi jegyzőkönyv vezethető, a hány marhalevél kiállító jegyző van alkalmazva, mely jegyzőkönyvek mindegyike külön folyó számmal látandó el. A tulajdon átruházásról szóló jegyző könyv hásonlóképen a szükséghez képest több példányban is vezethető, azonban mindegyik római számmal külön külön megjelölendő. 2. A törvény végrehajtásáról szóló miniszteri rendelet 17. §-ában jelzett tulajdonjog igazolásánál irányadóul szolgál a saját nevelésű marhánál az illető tulajdonos bélyege, ennek hiján két hitelt érdemlő községi lakos által aláirt bizonyítvány, melyben igazolandó, hogy a kérdéses jószág N. N. saját nevelése s kizárólagos tulajdona, a szerzett jószágoknál pedig a járlat. S amennyiben a járlaton mindenkor bizonyítandó, hogy a kérdéses jószág egészséges, a jószág tulajdonosa a járlat kiállítójánál mindenkor két községbeli lakos által kiállítandó bizonyítvány nyal köteles igazolni azt is, hogy a járlattal ellátandó állat egészséges, mely eljárás az egészségi bizonyítvány megújításánál szintén követendő. A jószág tulajdonosa által eként kiállíttatott s bemutatott bizonyitványo a jegyzőkönyvhöz csatolva 3 évig megőrzendők. Mind ezen két körülmény egy nyomtatott ezédulán is igazolható, s azon esetre ha ezen ezédulának aláírására két községi lakos nem vállalkozik, azok helyett a ezé- dula a bíró által kijelölendő két községi elöljáró által írandó alá. A vármegye alispánja felkéretett, a földmivelés, ipar és kereskedelmügyi ministerhez feliratot intézzen, miszerint a jelzett bizenyitványoknak bélyeg mentességét kieszközölné. A lakosság felhivatik, miszerint az országos mint heti vásárokra kihajtandó jószágaikat járlattal ellátni annyival inkább el ne mulaszszák, mert aki marhalevél nélkül elád, meg vesz, vagy szállít, 100 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. 3. A törvény végrehajtásáról szóló ministeri rendelet 27. §-a értelmében jóllehet a járlat kiállításáért járó dijak a községeket illetik, de miután a községek szer vezési szabályrendeletei értelmében ezen dijak a községi jegyzők fizetésének kiegészítését képezik, önként következik, hogy a kérdéses dijak továbbra is a községi jegyzőket fogják illetni. 4. A törvény végrehajtásáról szóló ministeri rendelet 19. §-a értelmében az Űrlapok az országban divó bármely nyel ven kitölthetök, minthogy azonban az űrlap közokirat, kívánatos s kell, hogy az. az egész országban magyar nyelven vezettessék, de kívánatos ez azért is, mert az egészségi bizonyítványnak idegen nyelven lett beigazolásával sok vissza élés eshetik, ugyanazért a vármegye alispínja által a rendelet ezen §-ának módosítása iránt a foldmiveles, ipar és kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez felirat intéztetik. 5. A vásártér berendezéséről szóló ministeri rendelet 31. §-a egész terjedelmében végrehajtandó lévén, a járási főszolga- birák és Gyula város polgármestere felhivatnak, hogy a hivatolt § értelmében a kellő intézkedések megtétele iránt sürgősen intézkedjenek. 6. A törvény végrehajtásáról szóló 33. §. értelmében minden község köteles gondoskodni, hogy a marha behajtó helyeken, illetve utakon vásárok alkalmával a község valamelyik elöljárója, vagy megbízható más községbeli lakos kiáHittássék, kinek kötelessége leeed ellenőrizni, hogy a behajtandó jószágok elvannak-e látva járlattal, s azokra reá van-e vezetve az egészségi bizonyítvány, továbbá köteleztetnek a községek, hogy vásárok alkalmával az oda összehajtott jószágok felülvizsgálata végett állatorvost alkalmazzanak. 7. A miniszteri rendelet 40. §-a értelmében a megyének minden községében meglévő közvágóhidak mint szükségesek továbbra is fentartandók. 8. A ministeri rendelet 45. §-a értelmében kimondatott, hogy a közfogyasztásra szánt juhok, kecskék is a közvágóhídon szurandók le, a sertések azonban vágóhídon kívül is a vágatási biztos jelenlétében leszúrhatok. 9. A ministeri rendelet 51. § a értelmében a községek felhivatnak, hogy a vágatásért szedendő dijakról szabályrendeletet alkossanak, s azt jóváhagyás végett a vármegye törvényhatóságához még a deczemberi közgyűlést megelőzőleg bemutassák. 10. A ministeri rendelet 54. §-a értelmében a járási főszolgabirák s Gyula város polgármestere utasittatnak, hogy a vendégfogadók s megálló helyek tisztán tartásának az elöljárók által lett megvizsgálása eredményéről a közállapotokról szóló havi jelentéseikben mindenkor megemlékezzenek. 11. A ministeri rendelet 57. §-a értelmében a marhahajtó utakra vonatkozó s még az 1874. évi XX. t.-cz. alapján készített s jóváhagyott térkép, illetve az ott megállapított hajtóutak további fen- tartása végett a vármegye törvényhatósági bizottságához bemutatandó. 12. A ministeri rendelet 61. §-a értelmében a járások főszolgabirái s Gyula város polgármestere felhivatnak, hogy a vármegye alispánjához jelentsék be, van-e minden községben alkalmas helyen kijelölt dögtér, s mely községekben vannak gyepmesteri telepek, s hol látják újabb gyepmesteri telepek felállításának szükségét 13. Továbbá felhivattak a járási főszolgabirák és Gyula város polgármestere, hogy a vármegye alispánjához tegyenek jelentést, miszerint az utóbbi 3 év alatt az egyes járási községekben hány darab marha vágatott le. 14. Az egyöntetű ügykezelés szempontjából a vármegye alispánja felkére* V A tárgyaló teremből. Karezolat. Akármilyen szomoiú is ez a terem azokra nézve, a kik ültek benne a kerítésen kívül a vádlottak padján, (én is ültem már rajta halált nem okozó súlyos párviadal vétsége miatt), a humor elválhatlanul kiséri azokat a szerencsétleneket, a kik olykor-olykor ellentétbe jönnek a Csemegi nézeteivel, s alakul szolgálnak a kaczagó Themisnek. A múlt héten lefolyt tárgyalás sötét felhőjén is keresztül ragyogott nehány napsugár a humor alakjában, mért ne jegyezzük fel. A mai világban, mikor úgy is mindenben tendentiát (keresnek, talán legkevésbbé kereshetik a tréfában, a mely tudvalevőleg nemzetközi s ott csináltatódik, a hol arra alkalom van s nem keresi, hogy ki fog érte haragudni; azért is előre tiltakozom azon felfogás ellen, hogy talán ez a karezolat valakinek érdekében Íródnék, a miként ez tartalmából ki is fog tűnni. Beléptünk tehát a terembe, s ha felekezeti szempontból végig tekintünk a jelenlévők sokaságán azt tapasztaltuk, hogy az ítélő törvényszék a római katholika anya- szentegyház egyedül idvezitö tanait követi, a vád és védelem képviselői, a vastag nyakú kálvinisták erős felekezetéből keltek vitézi tornára, a tanuk ősei hajdanában száraz lábbal kelhettek át a vörös tengeren, a hallgatóság vegyes, nazarénust azonban nem lát' tunk egyet sem. A bíróság tagjai függetlenek, őket tehát ne bántsuk, de a vád és védelem képviselői — na, azok sem függnek — de mégis hozzáférhetőbbek; ott ül a jogi elvek megkövesedett képviselője, a ki lángpallossal áll az igazság oltalmára s csak abban különbözik a Cherubtól, hogy az kikergette Adámot és Évát, ö meg bekergeti. Szembe vele áll harezra készen Komjáthy Béla ügyvéd országgyűlési képviselő, talán legjobban megösmer- jük öt a rólla keringő azon adomából, hogy midőn Hay Bernátot, az öreg uzsorást védelmezte, azt sokan rósz néven vették tőle, sőt a képviselőházban a nem rég elhunyt Bánfy Béla meg is szólította érte : „Ugyan Béla öcsém, mért piszkolod be magad ilyen védelmekkel, látod, én mennyire szeretlek s rósz néven veszem tőled.tt „Kedves bátyám — vág vissza Komjáthy — hidd el, én szívesebben védenélek téged, de hát addig, a mig te gazember leszel, engedd meg, hogy a többieket védelmezzem.* A ki igy feltalálja magát, annak éles elméjében kételkedni nem lehet; de tanujelét adta ennek ezen tárgyalás során is, mikor az egyik bábjátékosról kisütötte, hogy állampolgári becsület szavát nem tartja meg az adóbevallásnál, s igy nem szava hihető ember, de ott volt Debreczen város egyik jeles ügyvéde és sietett kijelenteni, hogy az nem úgy van, az adóletagadás nem hiba, sőt ő azt hiszi, Komjáthy is szokott szűz dohányt szívni — a mi tilos — s ezért senki sem vonja kétségbe szava hihetőségét^ „Biz én nem is szívtam mást eddig, mint szűz dohányt — riposztiroz Komjáthy — mert én földbirtokos vagyok s volt dohányterme- ,i engedélyem s szívtam a magam dohányát,' majd ha ügyvéd urnák is több földje lesz, mint a mennyi a körme alatt van, ön is szívhat szűz dohányt.* Ez volt a két ügyvéd közt az első és utolsó összetűzés, a miután a debreczeni ügyvéd egyszerre kámfor lett s aligha volt oka a károsoknak és panaszosoknak s az igazságot szomjuhozóknak megbánni mert a mit ő megcsinált volna pénzért rosszul, azt az ügyész megcsinálta ingyen, jól. Hát biz ott csúnya dolgok láttak napvilágot, s mint a koporsó fedelére a rög, úgy dübörögtek egymás után két ember erkölcsi életére a vádak, de egyszerre e sok keserű panasz után mozgás támad s előáll a hires Drigics. Van-e, ki e nevet nem ösmeri ? Foglalkozására nézve hamis kártya játékos, időközönként vizsgálóbírói adjutáns; legutóbb orgazdaság és tolvajszöktetés miatt vizsgálati fogoly. Elég változatos élet mód s panaszolja, hogy ő és társai fizettek a kapitánynak, hogy a hamis kártyázást megengedje. „Mit játszottak ? — kérdi az elnök. „Garibaldit,* csókolom a kezét nagyságos elnök ür.* A törvényszék tagjai összenéznek, ők még ilyet soha sem játszottak, ne szalaszszuk el a kedvező alkalmat s Drigics a törvény szék által felhivatik, hogy szinök előtt játszón el egy parthie Garibaldit. (Hol a bűnös, itt a bűnös ... vagy akarom mondani, hol a piros, itt a piros.) S Drigics ur jártas világfiként nyúl belső zsebeibe előveszi a nálla mindig található kártyát s köz tetszés közt mutatja a törvényszék előtt tessék ide nézni itt a piros , . . , . ezzel lecsapja a kártyát .... no most hol a piros ? Biz azt nem találta ki a törvényszék (hol a bűnös, itt a bűnös? ezt már jobban játszották.) Hanem az már csakugyan rűt hálátlanság volt a törvényszéktől, hogy a kártyát elvette Drigicstől, a ki olyan szép mulatságot szerzett annak a tek. törvényszéknek, hja hajdanában egészen más volt az igazság szolgáltatás ; az i848. előtti időből jegyezte fel a krónika, hogy a gyulai szolgabiró előtt egy vásár alkalmával megjelent egy földi ember és panaszt emelt, hogy ő tölle a vásáron egy hamis kártyás elnyert 4o frtokat. Tyüh 1 az áldóját kiáltott fel a szolgabiró, hozzátok elő hamar azt az akasztófára valót. S rohantak a panourok (akkor még nem Drigics hajtotta be a bűnösöket) s hozzák az ijjedt játékost a szolgabiró elé. „Hát kend rivalt rá a szolgabiró hogy mert hamisan játszani, adja vissza rögtön ennek a szegény embernek a pénzét.* „Kérem alássan tekintetes szolgabiró ur, nem játsztam én hamisan, tessék rólla meggyőződni, hogy muszáj nekem veszteni ha csak nem nagy szamár a ki játszik velem.“ A szolgabiró tehát in optima forma fel volt rá felhiva, hogy eszének nagyságáról tanú bizonyságot tegyen. Hol van hát az a kártya ? hadd lássuk! A játékos előveszi a kártyát s mutatja, no tessék rá tenni két hatost, el találja-e hol a piros. Itt a veres, ott a veres, hol a veres ? Persze volt esze a játékosnak, hogy úgy mutassa a vereset, hogy még a vak is meglátta volfiá hova esett. Itt van ni mutatja diadalmasan a szolgabiró, s zsebre vágja a 3 szoros tételt a mit
