Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-11-18 / 47. szám
47-ik szám. Gyula, 1888. november 18-án VII. évfolyam f-------------------1 Sz erkesztőség: Fö-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vlsaza. Előfizetési díj: Egész évre.............5 írt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 « Év negyedre ....•« 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDr_ ZE3od.cűS37* Zoltán. f ^ Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Uobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér aora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11 sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daübe G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Kuruzsolás és még valami. Nem rég olvastam egy röpiratot; czirae a kővetkező : A közegészségegyi törvények a gyakorlatban. Szerzője álnevet használ s Paracelsus Redivivus név alatt ir. Embertelen kritikát mond nem közegész- ségligyi törvényekre, hanem azoknak gyakorlati alkalmazására, tárgyát rövid com- pendiumban minden irányban felöleli. Nem mond semmi újat, legalább nem mond olyat, a mit bárki is, ki ez ügyet az életben figyelemmel kisérte, ne látott, ne tapasztalt volna s nem vonta volna-e belőlük a consequentiákat. Egy érdeme a röp- irat szerzőjének minden esetre meg van és ez abban áll, hogy a mit mellette oly sokan tudnak férfias nyíltsággal mégis mondotta habár álnév alatt. E miiben a sorok között sok van elmondva a kuru- zsolásról; jellemző eseteket sző müvébe : beszél a javas asszonyokről csak még az a hija, hogy az ördögűzést nem látta jójónak felvenni müvébe, mert hát úgy látszik félt attól, hogy az ördögűzésnek még talán avatott pártolói is fognak akadni. Hogy állunk e téren megyénkben? Kétségtelen dolog, hogy a helyzet lényegesen javult ; javas asszonyokról minnél ritkábban hallunk ; a békési — hires Operatus — ki mellesleg mondva a hadseregnél egykor a közegészségügyi osztály köz bakája volt — már letűnt s csak nagy ritkán vetődik be a politikába egy kis balsam Arcsi-ért; a törvényszéknél a ku- ruzsulás vétségei minél ritkábban fordulnak elő; a diphteritisz gyógyító csizmadia kinek még a kormánynál is akadtak magas pártfogói Békésmegyébe csak egyszer tette be a lábát, akkor sem volt rá szükség s e veszélyes betegséggel, habár ismételt ízekben telüti fejét, okszerű hatósági Angyalkutnál. Adatok a szabadságharca történetéhez. Irta: Oláh György. II. A kormánybiztos értesítése szerint tehát a veszély nem volt olyan nagy, mint a milyennek azt vármegyénk alispánja a népfelkelés szervezetére vonatkozó íelhivásában hirdette. A veszély elhárítására teljesen elégnek tartotta a kormánybiztos, ha Békésvármegye legfeljebb 1500 lőfegyverrel ellátott népfelkelőt, különösen lovas nemzetőröket küld Aradra; kifejezést adván azon reményének, hogy ezen erővel, a dzsidás ezred lefegyverzése sikerülvén, az aradi várat védő sereg is megadja magát. Zavarba hozta az alispánt a kormány - biztos ezen értesítése. Az aradi védbizottmány megkereséseiben a veszély nagyságát élénk színekkel festette s sürgette a minél nagyobb számú segély küldését. Megbízottai felkeresték az alispánt, értesítvén őt Arad felette veszélyes helyzetéről, s/megjelentek a vármegye népesebb községeiben is, buzdították, lelkesítették a népet a fegyverkezésre, megrendítő képét festvén a közel jövőnek, a bekövetkezendő veszélyeknek, ha Békésvármegj'e nem siet az ellenséget idejekorán feltartóztatni s megsemmisíteni. intézkedésekkel mindig megküzdöttünk s megyénknek oly diphteritis járványai, mint a mellettünk levő szomszédos törvényhatóságoknak, hála Istennek, nem voltak s bizunk magunkban annyira, hogy nem is lesznek. Es midőn sok jel oda mutatott, hogy a megyében az emberiséget boldogító ezen osztály már kihalóban van: megütközéssel kellett tudomásul vennünk, hogy a bíróságnál épen most van folyamatban egy cat- holikus lelkész elleni kuruzsolás vétsége. Ez a jámbor rajongó állítólag, a közönséges nyelven úgynevezett hektikát gyógyítja minden áron, a mi ha igaz volna, nem szenved kétséget, hogy az orvosok volnának az elsők, kik nem tartanák méltóságukon alulinak el menni hozzá tanulni, hogy igy maguknak biztosítsák azon jövedelmet, moly joggal őket illeti, a tisztelendő urnák meg hagyván az oltárt jövedelmi forrásul; mert hiszen az osztó igazság csakugyan azt parancsolja, hogy ha az orvos nem áll az oltárhoz hogy misét szolgálhasson, sem pedig nem tön azon fejét, hogy theologiai buváriatokba mélyedve egy uj vallást gondoljon ki melynek esetleg épen úgy akadhatnának követői mint a baptismusnak és nasarenismusnak: hát ekkor bizon jó lenne, ha a lelkész is azcn foglalkozás mellett maradna, mely szakmája, a hol aztán hivatását betöltheti, mig mint orvos csak kontár marad. A megye egy másik községében (Kígyós) újból egy catholicus lelkészről van tudomásunk, ki homeopathicus gyógymódot űz Itt tartozunk' az osztó igazságnak azon kijelentéssel, hogy ő szereit ingyen szolgáltatja ki. És ha e tényben nyilvánul is bizonyos magasabb humánus érzés, nem állhatjuk meg, hogy eljárására észrevételeket ne tegyünk. Nagyon természetes, hogy a ki ilyen dologra adja a fejét, annak valahonan még is csak meríteni kelletett ismereteit és e téren van egy szánalmas orvosi irodalmi ág, mely vállalkozik a lehetetlenre s a tudományt minden áron popularisálni akarja. Es az efféle irodalmi termékek különösen a homoepathianak, képezik sajátos tulajdonát mert vannak a másik táborba is szárnya szegett törekvések, Ha aztán egy szakértő, egy ily művet kezébe vesz, ott találja a botrányos hazudozás mellett az izetlen felületesség összes csömörletességét. Na már aztán ha egy pap vesz kezébe egy ilyen müvet, az a pap a kinek az efféle dolgok elbírálásához szükséges ismeretei hiányzanak, felcsap homoepathnak: ugyan mondja meg nekem bárki is, veheti-e rossz néven tőle valaki, ha szentül hisz mindent, mert hát orvos irta a müvet, már pedig ha orvos irta, csakugyan igaznak kell lennie. Pedig dehogy igaz! — Lássa tisztelendő ur állítsuk fel a parallelét! Ön per eminentiam theologus, az egyedül idvezitö hit és egyháznak felkent harczosa, hosszas tanulmányai azt érlelték meg benne, hogy az egyedül idvözitő hit és egyház nem ábránc de valóság íme kezébe akad Luthernek vagy Calvinnak vagy Jansennek valamelyik műve, ezek is theologusok voltak, fekete betűkkel írtak fehér papírra. On mint theologus bírálja el ezt a mit ezek írtak s eretnekségnek találva e dolgokat eltaszitja magátol. Es pedig eltaszitja azért, mert ön, mint theologus szól. Ha tehát ön, mint szakképzett theologus, nem hisz mindent, a mit a theologia terén megírtak : ugyan mondja meg nekem, hogy ön a pap, jo gositottnak képzeli magát arra, hogy egy lomeopathicus orvosi ponyva irodalmi terméket olvasva, annak igazsága mellett döntsön s ez alapon még gyógyitson is ? — En egy catholicus lelkészről erősebb ítélő képességet teszek fel ! — Erre persze ön azt mondja : de uram itt a bizonyíték. N. N. a szertől, amelyet adtam, meggyógyult. Hát én erre csak annyit válaszolok: Nézze uram, milliók és milliók találják üdvösségüket azon hiten kívül, melyet ön egyedül üdvözítőnek hirdet és vall ! — Ha tehát azon szertől, melyet ön a betegnek adott, N. N. meggyógyult, ugyan kérem : van aztán abban valami képtelenség, ha az emberek az ön által hirdetett tanon túl más egyéb tan alapján is üdvözülnek ? Az orvosok fenhagyják a vita szabadságát a vallás terén a theologusokuak s nem avatkoznak be semmiféle eljárásukkal a theologia hit és a pap dolgába ; legalább ilyenről még a megyében nem hallottunk semmit. Ugyan kérdem, minő alapon avatkozik a pap orvos az dolgába ? — Az orvosok sok mindent tanulnak előbb, mig csak odáig jutnak, hogy azt az orvosi tudományt hallgathassák, 6—8 év kívántatik ma ahoz, hogy az orvos a gyakorlati pályára lépjen s ekkor is csak azt látja maga előtt, hogy mily rengeteg a tér, a melyet szellemével fel kellene ölelnie, nem bírja ; választ pusztán egy szakmát s még akkor is egy hosszú életre marad tanulni valója. És ön képzeli : hogy egy silány mü elolvasásával egy hosszú élet feladatát pár hét alatt megoldotta? Az ily felfogásban vagy egy óriási elbizakodottság, vagy egy óriási lelki szegénység [nyilvánul; de hiszen ez a kettő úgy is karöltve jár: ikertestvérek.! — De én ismétlem: egy catholicus lelkészről Naponkint érkeztek vármegyénkbe me nek ülők, az elpusztított Debeliács lakosai, szánandó állapotban fordultak népünk könyö- rületéhez, szerencsétlenségeket, tűzhelyeik fel- dulását, az ellenség irgalmat nem ösmerö ke gyetlenségeit meghatóan beszélték el. Ily körülmények közt nem lehetett az alispánnak a kormánybiztos rendelkezéseihez alkalmazkodni; nem lehetett a népfelkelés szervezetére kiadott rendelkezéseit, melyek a legnagyobb erélylyel hajtattak végre, visszavonni ; s nem volt tanácsos, a népnek a hatóság tájékozatlansága, a rendelkezések határozatlansága miatt különben is nagymérvű izgat 'ttságát fokézni — s a hatóság intézkedés ;i iránt már is megrendült bizalmat teljesen aláásni. Zavartalanul haladt tehát a népfelkelés szervezése. A kormánybiztos okt. 17-én ismét irt az alispánnak, s úgy látszik, most már ö sem tekintette a veszélyt oly könnyen elháritha- tónak, s sürgette az alispánt minél nagyobb számú segély küldésére. „Hogy ha tisztelt alispán urnák — igy ir a kormánybiztos — vélem közölt lelkes felszólítására, netalán tán több ezerekböl álló erő mozdulna Békés megyéből, minden kellő védelmi óvatosság tekintetéből, jó lesz minden- ssetre lő fegyverrel el nem látott Békés megyei polgárok közül is, nehány százat, tudni Ilik olyanokat, kik vas villákkal és egyene sitetit kaszákkal, avagy dzsidákkal ellátva van- lak Aradra, kellő vezérlet és felügyelet alatt raladék nélkül, lehető legnagyobb gyorsasággal megindítani. Úgy szintén Békés megyének ovas nemzetőrei is, kardokkal, pisztolyokkal > ezek hiányában legalább csákányokkal ellátva induljanak lehető legnagyobb sietséggel Aradra. Holnap az az octóber 18-án érkeznek Debreczen városából is mintegy 2+0 lovas nemzetőrök s önkéntesek Aradra. Szándékom a lovassággal úgy szinte a békési erővel s az Aradon tanyázó felfegyverzett önkéntesekkel Arad vár felé útban levő örvidéki :k csa- patját elzárni, elfogni“. Jelzi a kormáybiztos, hogy Békés vármegyének nagyobb erőt kifejteni azért szükséges, mert arról értesült, hogy Arad és Te- mes megyei oláh és német ajkú lakosságban bízni nem lehet, sőt’Kovaszinczán az oláhság felzendülvén, ezek megfékezésére is más megye erejét kell fordítani. Még ugyanazon napról ismét irt a kormánybiztos az alispánnak. „A körülmények minden órában változnak. Tegnap Arad városában, aradmegyei s Arad városi tagokból alakított vegyes bizottmány nem tartotta szükségesnek, hogy a békési népfelkelési erő több ezernyi számban fordittassék és indittassék Arad felé. Jelenleg azonban, e pillanatban, ellenkező nyilatkozatot vettem. Kívánja ugyanis ezen bizottmány, hogy Békésmegyéből épen a lehető legnagyobb erő indíttasson Aradra. Orosháziak már szép számmal e mai napon megjelentek Pécskán. Tegye míg tehát alispán ur a szükséges redeleteket, hogy a Gyulán, felszólítása következtében összegyülekezendő békésmegyei nemzetőrök, önkéntesek népfelkelők egy harmada Radna felé, két harmada pedig Arad városába induljon, s minél nagyobb gyorsasággal jelenjen meg. Ezeket, értekezve aradmegyei és városi bizottmánnyal, Máriássy őrnagy és parancsnok meghallgatásával rendelem.“ Láthatjuk a kormánybiztosnak ezen rendelkezéseiből, hogy mily zavarok uralkodtak Aradon is. Vármegyénk közönsége minden lehetőt megtett arra nézve, hogy erős segélyt nyújthasson az ellenség megfékezésére. A községek elöljárósága, karöltve a lelkészekkel buzgó tevékenységet fejtettek ki, hogy az igen rövid idő alatt a népfelkelők szerveztetvén útnak induljanak. Sajnos, hogy csak igen kevesen voltak lőfegyverrel ellátva, a túlnyomó rész kaszákkal, vas villával, fejszével, fokosokkal volt fel- fegyverezve, s igy indultak útnak október 19-én, s érkeztek meg 20-án Aradra. „Kötelességemnek tartom bejelenteni,“ igy ir a táborban levő másod alispán Tomcsá- nyi József október 21-én kelt levelében a vármegye közönségéhez — miként Békésmegye nem várt számmal jelent meg a veszélyben levő haza szabaditására, mert összesen 8—9000 közt levő számmal vannak. Ezek közül 3000 Lip- pánál a Maroson keresztül szállitatváni ma már egy győzelmes kimenetelű csatában részt is vettek. A vezér jelentése szerint Angyal- kutnál támadtattak meg, a dzsidások, egy század Bukovina gyalogság s több ágyuk által ; de embereink kötelességüknek megfeleltek, s az Uhlanusokat visszaverték ágyúikkal együtt. Más rész tulajdonképen tooo orosházi, Pécskán szállíttatott át a Maroson és Máriássy őrnagy vezérlete alatt a dzsidá- sokat ott is vissza verték, s holnap oly csatának néznek elébe, mely határozó lesz, mert Uj-Aradot két oldalról szándékoznak megtámadni s ez által az Arad és Temesvár közötti közlekedést akadályozni. Többi népünk a Maroson erről, Mikalaka és Glogovácznál van. — Népünk szekereit itt tartja, mert szénával lovaik el vannak látva. Meddig leszünk
