Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-05 / 32. szám

32-ik szám.

Gyula, 1888. augusztus 5-ézi

VII. évfolyam*

f 1

Szerkesztőség:

Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre

..........5 írt — kr.

Fé

lévre ..............2 „ 50 „

Év

negyedre .... 1 » 25 »

\ Egyes szám ára 10 kr. /

^____________Á

Tá

rsadalmi és közgazdászaid ketilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDr. 33od.oIi:3r Zoltán.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

Nyllttér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Éerhát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsbén: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

A regálé megváltása.

Gyula, 1888. augusztus 4.

Az ország közönségét már hónapok Óta foglalkoztatja az utóbbi időkben konkrét alakot öltött regále megváltási ügy, melynek aktuális jelleget ama ténykörülmény kölcsönöz, hogy a pénzügymi- nistérium vezetésével megbízott miniszterelnök Ígéretet tett, miszerint a regále megváltására vonatkozó törvényjavaslatot már a képviselőház őszi ülésszakán elő fogja terjeszteni.

A fővárosi s vidéki hirlapirodalom azóta egész kombináczió özönnel árasztja el a közönséget a megváltás módozatai felül; túlnyomó rész természetesen óhajokat, magánnézeteket tolmácsolt és mindegyik homályban volt a kormány inten- tiói felül, mindaddig mig a pénzügyminisztérium jónak látta egy kommünikét közé tenni, mely ha teljes világot nem is, de legalább némi támpontot nyújt ama tervről, ínélylyel á kormány a regále megváltására tett Ígéretét beváltani akarja.

Eme közlemény csupán ama módozatot tartalmazza, miként akarja a kormány a regále tulajdonosokat kárpótolni a régálejog megszüntetéséért ; mi fog történni a regále bérlőkkel, hogyan kezeltetik az italmérés, egyáltalán fentartatik e jog, vagy teljesen felszabadittatik-e (utóbbit alig hisszük) : mindezt még sürü homály fedi ; talán nem túlozunk, ha azt hisszük, hogy ez iránt még irányadó körök Sem állapodtak meg véglegesen és hogy mindez még további tanulmány tárgyát képezi.

A hivatalos komuniké, mely a tulajdonosok kártalanítási módozatát tartalmazza, egyébként következő:

•„A Wekerle államtitkár elnöklete alatt

Bál éj után.

Irta: André Lemoyne.

Fordította : Bogdánfy Lajos.

I.

Midőn harminczadik évét túllépte már,

Zajos báléj után nem egy nő elmereng. Harminczadik 1 e szó százszor fülebe cseng,

Az ifjúságra bús, szakitó végbatár 1

Van-e lélekbúvár híven elemzeoi A tipró bánatot s kint, mit ez óra nyújt,

Midőn messze nyúló sötét árnyát á múlt Már a jövőre is mogorván ráveti ?

— „Harmincz év 1“ — szól a nő, számláivá ujjain „Átvitt a vándorút mar életem nyarán ;

Könyvem leggazdagabb részét átolvasám . . .

Mit hoznak még vájjon jövendő napjaim ?

Kiillanó létünk legszebb : a kezdetén,

A bölcsek egyhangú beszéde igy tauit,

8 végig ha turgatuin éltemuek lapjait.

Csupán az unalom rémképe int felém 1

Ám öregbíteni Bzáz év ha jőne még,

Es csak ismétlené a jövő múltamat,

Ha az is, mint emez, élvül csak annyit ad :

— Unván — még élni is talán felejtenék 1

Fárisban télén át: táncz, színház, vigalom, Nyáron, ha jő az eBt, mindig egy séta vár.

Fms s Baden fűidéit járom húszszorta már 8 a tenger zöld vizét csak látni is unom 1

Sók templom énekét s miséit ismerem,

S hol- nyomor téhfereg, hol vérkő seb sajog,

Mint fénysugárt a nap, földmives a magot:

Az alamizsnapénzt úgy szórta telt kezem.

Fölzendült körültem a papok éneke,

Mormolták a hívek szent zsolozsmáikat,

Térden a kereszthez járult az áhítat: .

De üres szivemet mi sem tölthette be 1

összeült miniszteri bizottság, a melynek feladata volt a regále megváltásáról szóló előadói javaálatokról véleményt mondani, befejezte munkáját s mert a pénzügyminiszter a jövő bó közepére nagyobb en- quetet hivott egybe, a melynek feladata lesz e javaslatok beható megbirálása. Ebbe az enquétebe az egyes minisztériumok előadóin kívül mintegy 25 egyént hívtak meg, köztük képviselőket s főrendiházi tagokat, több főispánt s számos érdekeltet. A törvényjavaslatot az uj ülésszak kezdetén mielőbb beterjesztik, úgy hogy a képviselőház a költségvetés megszavazása után rögtön e tárgyhoz foghat. A beterjesztendő javaslatban kizárólag az italmérési regále megváltásáról van szó. Az itt-ott még fenáiló vásárregálét illetékes helyen véletlenségböl még fenáiló ana- chronizmusnak tekintik, de semmi esetre sem anyagi kárpótlással megváltandó jognak. — E fölött a törvényhozás alkalmas időben egyszerű megszüntetéssel napirendre fog térni. Nem szükséges megváltani a hús s a malomregálét sem. Az eddigi tanácskozáson az igazságügyminiszterium képviselőjének véleményt kellett mondani arról, hogy a kisajátítás tervezett módozatai megfelelnek-e a modern jogi követelményeknek. A kereskedelmi miniszter küldöttjét az iránt kérdezték meg, hogy a 37,000 korcsma és bormérés megváltása az ipartörvénynyel hozassék-e kapcsolatba vagy külöu törvényben legyen eziránt intézkedés. A belügyminisztérium képviselőjét pedig arra nézve hallgatták ki hogy a közigazgatási közegeket mily mértékben használják tel a megváltásnál. A megváltás műveletének terjedelmére nézve főleg pénzügyi körökben a legtulzottabb föltevésekbból indultak ki s a pénzügyminisztériumot elhalmozták a legkülönbözőbb majdnem kalandos ajánlatokkal, a melyek nem számíthatnak semmi figyelembevételre sem. Fő elvül kimondatott, hogy a megváltás minden pénzügyi csoport közvetítésének a kizárásával közvetlenül az állam s az érde- celtek között történjék meg s a pénzügyminisztérium legjobb esetben és csak némely bank technikai kérdésekre nézve szándékozik nem állami közegek közreműködését igénybe venni.

Kerek számban 180 millióra megy az összeg, a melyet a megváltás fejében succesive ki fog kelleni fizetni. Ezt a számot az 1876 — 1886 évek átlagos regále lövedelmének tökésitéséből nyerték. Az évi átlagos regále bevétele 9 millió, 25 miliő forint ériéket képviselnek az állam birtokában levő regálék, a melyek tehát egyelőre nem jönnek tekintetbe. Nagyon jelentékenyek a hitbizományok, alapítványok, egyházak s községek birtokában lévő regálék, a melyek tehát vásári árut nem képeznek. Nem jelentéktelenek a gyámhatósági kezelés alatt levő regálék sem, a melyek tehát egyhamar nem fogják szaporítani a vásári árut. Végre arra is számítanak, hogy mintegy 25 százaléka a magánregále birtokosoknak, a váltsági kötvényeket nem fogja a piaczra dobni, úgy hogy mintegy 55 — 60 millió csak az, a mi megváltás időszaka alatt a váltsági költségekből a piaczra kerül. A vált- ságos kötvények alkalmasint papirértékre fognak szólni s 4 vagy 5 százalékot fognak kamatozni.“

Így a kommüniké, mely némi világot vet a megváltás mikéntjére, noha sóit fontos ténykörülmény felül még nagyobb homályban hágy bennünket, mint a minőben eddig voltunk.

Hanem vannak igeu világos tételei is, melyek nagyon is alkalmasak rá, hogy

élénk aggodalommal nézzünk a küszöbön álló megváltás elé.

Nem tudjuk, hogy mennyire hűen tolmácsolja a fenti félhivatalos közlefuény a kormány intenczióit, mert ha az abban foglalt dolgokat komolyau veszik, akkor a regálejogokat utóbbi években vásárolt megyei községeink és kiválóan pedig Gyula városa óriási kárnak és veszteségnek néznének eléje.

A beterjesztendő javaslatban kizárólag az italmérési regálejog megvásárlásáról volna szó. Az itt-ott ('!*) még fenáiló vásárregálét illetékes helyen véletlenségböl még fenáiló anachronismusnak tekintik, de semmi esetre sem anyagi kárpótlással megváltandó jognak!

Az ember szinte hajlandó volna eme sorokat rósz tréfa, nem pedig komoly fél- hivatalos enuntiatió számba venni.

Itt-ott még fenáiló vásárregále! Először is nem vásárregále, hanem helypénz- szedési jog, másodszor nem itt-ott, hanem az ország etjész területén fónáll, a hói csak országos és hetivásárok tartatnak, és akárminő anachronismusnak tartsák, az nem oly természetű, hogy olyan „egyszerű megszüntetéssel napirendre térni“ lehetne fölötte, mert csak Gyula városát véve például, a hol a heiypénzszedési jog évi 6250 Írtért van bérbeadva, az esetleges napi- rendretérés a várost százhusz-százharmincz- ezer frt tőkeértéktől fosztaná meg.

Jogállam nem vállalkozhat!k ilyen eljárásra, mert koczkára tenné, megdöntené ezzel létalapját, létfeltételeit; ilyen jogmegszüntetést minden kárpótlás nélkül, csupán socialdemokrata szervezeten álló állam engedhet meg magának.

Nagy kifogásunk van az ellen is, hogy a megváltási becsárakat az 1876— 1886. évek átlagos répáié jövedelmei tóiraFejem fölött letűnt már rég a szép idő,

Midőn a gyermekszív mindent rózsára fest,

Mi vár reám, mi vár ? Borongó szürke est, Álmos unalmival bús, kedvtelen jövől...

A zárna négy falán belül sok ifjú lány Kernéi, hisz, álmodoz, s édes eszményt teremt;

A rácsos ablakból öt véli látni lent . ..

Kit én reméltem, ah, föl nem találhatám I

Rég hordozá fejem az ara-koszorut,

S azóta megtelt az unalom pohara,

Jjldes ikertestvér : a Tegnap és a Ma.

Örök egyhangúság 1 Reve : egyenes ut 1

Ha porba ejteném ez angyal szárnyakat 1 Ah, ha megizleném, mit még nem ismerek :

A szerelmet 1. j Ha mint narancscsal a gyerek, Lecsillapítanám sovárgó szomjamat!

Még szép vagyok, csupán akarnom kellene, b lábamhoz omlauék az udvarlók raja.,

Csapongó lepkeraj, mit elhódítana Azur szememnek egy kaczér tekiutete.

Olykor, hahogy sivár múltamra gondolok A gyönge szivü nőt szinte irigyelem,

Ki röpke szerelmek zajló örvéuyiben Gondatlanul kereng, élvezve él, ragyog.

Hisz úgy is egy a vég I A szív, mely tiszta, szent. S a hazug, csalta szív, mely merő szenny; salak, Bőtétlö kokereszt vagy aggott fűz alatt Kgyinas mellé kerül az agyagsirba lent.“

11,

Nem szálltok már közénk, nem szálltak sohasem, Mint rég letűnt időn, zarándok angyalok ; Hehajlltván kicsiny, csillámló szárnyatok,

Végkép eltüntetek előlünk oda fenn.

A Rossz ellen szivünk vájjon ki védi meg ?

Oh, van-e hatalom, Van-e csodás erő,

Mely az örvéay előtt kezünk’ főltartui jő ? ..

De csönd 1 A uö figyel és mélyen megremeg.

A nagy függöny mögül csilingelő beszéd Közéig feléje most; ártatlan tiszta hang ; Madárka igy csioserg igy cseng ezüstharaug 1 — Az ajtó-kárpitot egy lányka nyitja szét.

Belép és szerte néz, kis lába meztelen.

Nem gondoltak reá s leszállt párnáiról:

— „Mamácskám, adj ruhát I“ — édes esengve szól Ks várakozva áll a bolyhos szőnyegen.

Az anya lelkiből égő köny permetez,

Fölkapja gyermekét s száz forró csókot ád,

Kinézi hosszasan, simítja szög haját . . .

A lányka rátekint, s nem érti meg : mi ez ?

De egy hang ott belül súgja : hallgatni kell,

S mig csók s omlo könyek orczájat fürdetik,

Úgy érzi: valami szent csoda folyt le itt,

Ö nagy titkot sejt, szive gyermek-sejtel.i.ivel.

Mint elgazolt virág dulougó vész után,

Fölemeli fejet az anya csöndesen.

Mosolygva könnyezik : „Bocsáss meg, gyermekem 1 Jó, hogy hozzam jövel 1 Rósz alom volt csupán 1“

— Sirt Oethsewanibau, kit csáb kisértg etett,

S szent béke ver tányat hauorgo lelkiben.

A vihar elvonult, lefolyt a küzdelem :

A szerető anya győzött a no lelett.

Fürdői levél.

Topp-iurdo, iddö. augusztus hó 1-én. Kedves barátom 1

igeu nagy csodálkozással veheted, hogy nabár szóval is elmondhatnám neked azt, a mit elmondani akaróit, mert hisz’ mindennap ta.álkozunk egy pohár sör husitö cseppjei mellett, most mégis epistolát kapsz téliem, ne vedd ezt úgy mintha én is az F. paVillonba készülnek felmenni, a mit egy fővárosi orvos olyan melegen ajánlott a napokban a megfigyelő osztály részére; a kényszerűség vitt erre a lépésre. A mint bizonyosan veheted észre a lapok mindannyija tele van fürdői levelekkel, a mint az az uborka saisonba történni szokott, ez már divat s hiába a divatnak alá kell rendelni magunkat s ennek köszönheted azt, hogy most itt ülök egy lepedőbe beburkolva s irom neked e sorokat.

A múlt napokban ugyanis igy szóllott hozzám a szerkesztő:

„Csintalan ur nem maradhatunk a többi lapok háta megett, a jövő számra Írjon egy fürdői levelet,"

„De uram — szabadkozom én — hogy Írjak en fürdői levelet, mikor nem vagyok fürdőben s nincs is szándékomban odamenni."

„Az nekem mindegy — válaszol a szigorú szerkesztő— fürdői levélre van szükség s ha nem lesz, akkor közöttünk vége a barátságnak, kénytelen leszek lapom számára más Csintalanról gondoskodni."

Képzeld barátom, milyen kétségbeejtő helyzetbe voltam, egészen neki búsultam magamat s magyar ember lévén búmat borba temetni akarcam s ez volt a szerencsém, ott kaptam a mentő gondolatot, hiába a bor élesíti az elmét, az az elme köszörű köve, s a mint belépek ott látom ülni egy közös barátunkat, a mint ugyancsak forgatja a köszörű követ.

Elpanaszolom neki siralmas helyzetemet s elszomorodtunk mind a ketten s mi sem tanúsítja joboan baráti érzelmeit, minthogy irá- nyouioani részvétből minden áron meghalni akart s kijelenté, hogy addig el nem enged mig ki nem suti, nogy a sírkövére mi legyen felírva.

Persze abban a szomorú foglalkozásban mig az epithafiumot kereste veszedelmesen kezdett szaporodni az üres üvegek száma, de az eredmény meg lett, s az okokhoz méltó sirverset ebben a szövegben terjesztette bírálatom elé, a mi közös barátunk:

„Itt nyugszik egy nem politikus Knnélfogva meghalt mint atoikus."

De bizony mire ez a sir felirat elkészült, hallatára az ég is kiderült, de hajh beborult mikor azután felébredtemIrtóztató macskajajgatásom volt, (ez a leghitelesebb fordítása a Katzenjaminernak) gőzfürdőbe kell mennem.

Hahl kiálték lel erre a gondolatra örö« mömban, meg van a fürdői levél.

Mint minden rendes fürdői levél elmeséli, en sem hallgathatom el, hogy útnak indultam, összepakoltam szappant, fésűt, czipőhuzót s igy felszerelve biztos léptekkel . haladtam .a festői poros utón, a melynek térképét csak azért nem adom, mert agy bizonyos máskor