Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-03-27 / 13. szám
Gyula, 1887. märczius 27-én VI. évfolyam 13-lk szám. ^ Szerkesztőség: Magyar-utcza 119. sz. a. házban, hova a lap' szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nőm adatnak viaaza. Előfizetési díj: Egész évre ...........5 írt — kr. Fé lévre ................2 „ 50 „ Év negyedre .... 1 • 25 „ Egyes szám ára 10 kr. 1 Á Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Dr. Kovács István, segéd szerkesztő: Bodoky Zoltán. v—----------^ Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér aora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernét fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schdlek Henrik, Moose Rudolf és Bukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Előfizetési felhivás- a „BÉkés“ 1887. II. évnegyedére. — A »BÉKÉS* e hó végével VI. évfolyamának második negyedébe lép. Amidőn ez alkalmat megragadjuk, hogy lapunkat a vármegye olvasó közönségének és értelmiségének pártfogói figyelmébe ajánljuk, és tettük ezt ily időszakban szokatlannak látszó külön felhívások szétküldése utján, érezzük, hogy eme eljárásunkat némileg indokolni tartozunk : Amidőn a Gyula városa értelmiségéből alakult lapkiadó társaság megtisztelő bizalmától a »BÉKÉS* szerkesztését elvállaltuk, ama intenczió vezérelt bennünket, hogy á vármegye közönségének oly hírlapot szerkesztünk, mely távol állva minden politikai vagy elkülönzött társadalmi anyagi s magánérdekektől, egyedül és kizárólag Békésvármegye közigazgatási, művelődési s gazdasági érdekeit fogja képviselni. Azóta lefolyt egy negyed év; csekély idő egy vármegye és egy hirlap életében, de mégis elegendő arra, hogy felemelt fövel és teljes önérzettel utaljunk eme rövid tartamú működésűnkre is, mert beigazoltuk, hogy minden niellékérdektöl távolálló köztekintetek vezérelnek hírlapírói pályafutásunkban és mert elvont társadalmi elméletek helyett Békésvármegye, Gyula városa s a megyei községek bel- életében előforduló konkrét mozgalmak hírlapírói foglalkozásunk tárgyai, mely téren —r- dicsekvés nélkül mondhatjuk el — már eddigelé is volt álkalmunk nem megvétendő eredményeket a közjónak kivívni. Felhívásunk egyik czélja a megyei értelmiséget biztosítani, hogy az elénk tűzött czélt jövőre is az eddigi irányban fogjuk követni, mely elhatározásunkra úgy megyénk vezérférfiai, valamint a nagyközönség köréből hálás szívvel vett számos elismerés és méltánylás csak buzditólag hatnak. Felhívásunk további czélja az igen tisztelt megyei közönséget a »BÉKÉS* fokozatosabb támogatására felkérni. Oly kellemes helyzetben vagyunk, hogy ezt emelJP Komáromy .Alajos. Márczius 26-án szombaton búcsúzik el . a nemzeti színház festett világától és festetlen közönségétől egy művész, a kit mindenki is- mer ugyan, de már kevesen vannak, akik tudnák, mily értéket képviselt korábban ez a forgalomban kopott alak. Való, hogy az irás i* lekopott róla, színe is megváltozott, nem is csendül úgy, mint — arany korában. Régen látjuk őt aprópénz gyanánt forogni és megszoktuk annak tartani is. Numizmatikus tudomány kell hozzá, hogy régi becsének tiszteletébe visszahelyeztessék, a mire jó alkalom az, mikor végkép kilép a forgalomból s maga- magat helyezi — hogy a hasonlatnál megmaradjunk — múzeumba. A ki a kissé meghajlott, nem mindig kifogástalanul gondjaviselt ruhába bútt, osonva lépő árnyat, megszürkült hajával, mélabussá merevült arczvonásaival az utczán tovasietni látja, — mintha félne, hogy feltűnik vagy aka- dákba van, — alig nézi ki belőle a délczeg, daliás alakot, a ki magát kellető látványa volt valamikor a szemnek, maga is két bűvös erejű mély szemmel nézvén a világba, melyre hatását gyakorolta. Komáromy Alajos szép sugár férfi volt, a ki a színpad hőseinek festői mezében ép úgy kiállta a szemnek tüzét, mint a honvédruhában az ágyukét. Mikor — a forradalom után besoroztatván — Csernovics Péter kiváltotta őt a katonaságból, ezredese igy s?ólt hozzá Milánóban: „Minek megy el? tebb fővel tehetjük mint talán .bármely hírlap. Tudvalevő ugyanis, hogy a »BÉKÉS* nem anyagi érdekből hanem oly értelmiségből alakult társaság által adatik ki, melynek nem is lehet és tényleg nincs is egyéb szándéka, mint Békés vármegyének minden magánérdeken felülálló és csupán a vármegye kulturális, közigazgatási és köz- gazdasági érdekeit képviselő lapnak a székhelyen való megjelenését lehetővé tenni. Lehetővé tenni anyagi áldozatok árán is, ha kell, de semmi szin alatt anyagi nyereségre való reflexióval, mely anyagi nyereség azonban, ha — mint óhajtandó volna — mégis mutatkoznék, ez sem egyes embernek sem konzorcziumnak nem jutna, hanem kizárólag valamely jótékony megyei czélra fordittatnék. Amidőn tehát mi megyénk közönségét, és első sorban a vármegye tisztviselőit, községi elöljáróit és törvényhatósági bizottságának tagjait lapunk támogatására s amennyiben még eddigelé nem volnának: lapunk előfizetőiül tisztelettel felkérjük, tesszük ezt mint fenebb igazoltuk nem anyagi, hanem kizárólagosan közérdekből, mert szerénytelenség és dicsekvés nélkül állíthatjuk, hogy ama bennünket mélyen megtisztelő ténynél fogva, mely szerint a vármegye közgyűlése határozatilag kimondotta, hogy »mindennemű szabályrendelet, úgyszintén a megyéhez érkezendő s innen kiadandó nagyobb horderejű rendeletek a megye központjában megjelenő »Békés* czimü hetilapban előre közöltessenek“;* előre közöltetnek továbbá a közigazgatási bizottság valamint a közgyűlések elé terjesztett mindennemű fontosabb jelentések : a »BÉKÉS* oly hézagot pótol, és oly szükségletet elégít ki, melynek hiányát a megyei tisztviselők, községi elöljáróságok, megye bizottsági tagok és ezek által a közérdekek egyaránt élénken érezték, s amely lapot e szerint a vármegye s községe önkormányzati ügyei iránt érdeklődéssel viseltető egyetlen polgár sem nélkülözhet. Ennek tudatábán és ezek elörebocsátásával tisztelettel kérjük lapunk minden barátját, hogy a »BÉKÉS« számára előfizetőket toborzani és eme előfizetési dijakat a »Békés« kiadóhivatalának Gyulán czim alatt folyó hó végéig okvetlen beküldeni szíveskedjék. Gyulán, márczius 18-án, 1887. Dr. Kovács István, a „Békés“ szerkesztője. A „Békés“ előfizetési dija: Április—deczemberre . . 3 frt 75 kr., április—szeptemberre . . 2 frt 50 kr., április—júniusra ... . 1 frt 25 kr. mely összeg a »BÉKÉS kiadóhivatalának Gyulán« czim alatt legczélszerübben posta- utalványon küldendő be. Nyolcz — egyszerre beküldött — előfizető után tisztelet példány jár. A „BÉKÉS" kiadóhivatala, A regále kezelése. 11. Egészen más beszámítás alá esik azonban a fogyasztási adó, melynek kezelési módozatát a hirdetmény kibocsátása előtt meg nem oldani igen nagy hiba volt s félünk, hogy ezen mulasztás élénken meg fogja magát boszulni a regále bérbeadásánál, — és az utólagos jóakarat vajmi kevés mértékben fogja tudni a már előzőleg elkövetett mulasztást helyre pótolni. Alig tudnánk számokban kifejezni, mily rendkívüli különbség a bérlőre, esetleg bérlő-konzorcziumra, s igy következésképen a városra nézve is, ha a fogyasztási adó — amint az a képviselőtestület körében számosán erőszakolják — az eddigi úgynevezett kapaszám szerint, avagy a törvény állal előirt módon, azaz okonként fogna ke zeltetni. A város ugyan a bérleti feltételek egyik pontjában különlegesen is megjegyzi s bizonyára a kötendő szerződésbe is be fogja iktatni, hogy a hatóság a tilos italmérést minden törvényes eszközzel igyekezni fog megakadályozni, meg fogja akadályozni pedig nemcsak a bérlő, hanem a város érdekében is, miután a tilos ital mérés époly mértékben sérti a városnak, mint a bérlőnek érdekeit. Megvagyunk róla győződve, és anélkül hogy mandátumunk volna rá, biztosítani merjük a bérlő-aspiránsokat, hogy a városi hatóság mindent, de mindent el fog követni, hogy Ígéretét beváltsa; jó akaratban és erélyben nem lesz semmi kívánni való ama határig, a meddig a hatóság hatásköre csak kiterjed. De éppen az a bökkenő, hogy a városi hatóság hatásköre is rendkívül meg van bénitva, ha a mostani abszurd és törvénytelen kapaszám utáni fogyasztási adó fog fenmaradni. Ezen ismételjük különben is törvénytelen, maguknak a szőllőtulajdonos bortermelők több mint háromnegyed részének érdekeit is sértő rendszernek végét kellett volna szakítani abban a pillanatban, amidőn a regálejog a város tulajdonába jött De, ha ez nem is történt, legalább ki kellett volna moudani és a hirdetményben is jelezni, hogy a város a fogyasztást a regálebérlet kezdetekor törvényben elő- szabott módon, vagyis akónként adóztatja; a kezelést illetőleg pedig vagy maga állít fel e czélra külön hivatalt és a hivatal adatait korlátlan rendelkezésére bocsátja a bérlőnek, vagy pedig hajlandó a fogyasztási adó kezelésével magát a bérlőt is megbízni, természetesen a törvényes formák megtartásának kötelezettségével, mint ahogy az más városban is történik. A fogyasztási adónak ilyetén kezelésével megtett a város mindent, ami a tilos italmérés kiirtására alkalmas, — anélkül pedig, meglehet benne a jó akarat, meglehet a legerősebb szándék — de alig tett valamit, mert a kapa utáni megadóztatás mellett nem is tehet. Valljuk be őszintén, hogy Gyulán oly mértékben el van terjedve az úgynevezett kurtáskodás, hogy valóban heróikus eszközök kellenek annak megfékezésére. Ilyen heróikus eszköz lett volna a kapa utáni adóztatás elejtése. És mi sajátságosán jellemzőnek tartjuk viszonyainkra, Maradjon itt. Kezeskedem róla, hogy két hónap múlva tisztségre viszi.“ Komáromy pedig ezt feleié : „Inkább vagyok otthon, ezredes ur, komédiás, mint itten generális.“ És jött haza komédiásnak. - 1825-ben született Békés-Gyulán, 1845-ben lett szinészszé Pázmán Mihály igazgatónál Szombathelyen, negyedfél évet vett el tőle a katonáskodás, szombaton 1887. márczius 26-án lép le a színpadról. Tehát hatvankét éves; húsz évig volt gyermek, három és félig katona, harmincznyolcz és félig színész. Egyszerű számvetés, de milyen pálya Magyarországon, mely ébredni kezdett, mikor ő gyermek volt, a lelkesedés nagy korát élte, mikor ö ifjúvá lett, mint vulkán kitört csakhamar s mindent magával ragadott, a mit érezni és szeretni tudott, azután lezuhant egy borzasztó örvénybe, majd sanyargattatott és meglövöldöztetett mint a megkötözött szent Sebestyén, és azonban uj életre kelt, de — uj nemzedék számára. A kik viharait átélték, sanyaruságait kiszenvedték, gyötrelmeiben szivök vérét folyatták, — azok árnyékok az uj időben, fakult nagyságok, nedvökfogyott existencziák, meggörnyedtek, kifáradtak, megszürkültek, elfeledettek. . . Mily súlyos szók ezek mindenkire nézve, de százszoros ónnal megrakott azokra nézve, a kiket lelkesedésük vitt egy pályára, melyen nem a mindennapi kenyérért, hanem a mindennapi tapsért dolgoznak ideges munkásai. Ez a borzasztó, a legborzasztóbb múlandóság! Mikor a kor leszereli az embert: vére tüzé- böl, arcza frisseségéböl, szeme delejéből, alakja rugalmasságából, hangja érczéből fosztja ki lassanként s kikészíti — nem a meghalásra — oh ez a kisebb 1 — hanem a kikopásra, uj dicsőségek szolgálattevő segítőinek sorába állítja, s révedező melankóliát borit az arczra, mely egykor a halhatatlanság fényétől sugárzott. Névtelen hősök sorsa, kiket koszorúval, az elragadtatás hevében adott csókkal fogadnak a szép asszonyok a dicsőség napjaiban; kik utóbb terhévé, figuráivá lesznek a prózai életnek, vagy a részvét, a szánalom tárgyaivá. Sorsa a színésznek is, ki adományainak fényét túléli s egyénisége romjaival tovább szolgálja Thália asszonyságot, e legkönnyel- mübb, legszivtelenebb hölgyét a római mitho- logiának, a ki pezsgővel itatja le fölkent hőseit és tövisek közé dobja, ha kiélte. Mert mindenik a tapstól s a dicsőségtől végre oly érzékeny lesz, hogy fénye és fizikai ereje fogytán hét törnek érzi a legnyomorultabb gom- bostüszurást is . . . Ki tudja már ma, hogy i848-ban egy fellépése Bánkbánban Komáromynak rögtöni szerződését eredményezte a nemzeti színpadon? Ki tudja, hogy — midőn hazafiak érdemesnek tartották őt a katonaságból kiváltani, s rendeltetésének visszaadni — Keanben, a „Végrendeletben “, Moor Károlyban lelkesen tapsolta őt a főváros. Ki tudja, hogy a világraszóló hirü Aldridge után mintegy versenyre kelve, nem dicsőség nélkül ábrázolta Othel- lot? Ilkey Móricz — a megyétől — lakomát rendezett a tiszteletére; s mert pénz nem lévén a színház kasszájában, nem szerződtethet- hették öt, Bolnay (Bethlen Miklós gróf) a maga fizetését ajánlta fel, hogy itt maraszt- ható legyen. De Komáromy ezt el nem fogadta s iffy csak 1859-ben kerülhetett a nemzeti színházhoz, a hol Essex csábos szerepében lépett fel. A hatvanas évek derekán ment at az apaszerepekre s nekem még igen élénk emlékezetemben van egy estéje, melyen a király szerepében („Az élet álom“) egy hosszú beszédet a szavalat oly művészetével mondott el, hogy a közönséget zajos tapsokra ragadta az előadás legtisztább és legelőkelőbb eszközeivel, Most már vagy tiz éve csak egyik „hasznos tagja“ az intézetnek, a ki némán, majdnem észrevétlen tesz szolgálatot ott, a hova dirigáltatik, mint a többi közember. Azt hiszem fáradtabb a lelke mint a teste s nem csoda, ha nyugalomra vágyik. A mi kimerítette, tán nem egyedül az emésztő színi pálya. Mint önfeláldozó gyöngéd apa nevelt fői egy leányt magának s mint époly gyöngéd szivü nagyapa a legkegyetlenebb bánatban lett része: unokákat temetett. . . Engem, ki róla e sorokat a kegyelet melegével iparkodom Írni, egy személyes momentum bensőbb emléke köt az ő múltjához. Én is meghaladtam a szinmüirásban egy húsz éves pályát és mikor kezdtem, mikor szorongó szivveLelőször láttam az én képzeletem alkotta világ elül föllebbeni a színház végzetes függönyét, — Komáromy Alajos mondta el az első szót abból, amit én is abban az illuzió- ben Írtam, a melyben ö is egykor a deszkákra lépett, abban, hogy a halhatatlanság számára Írok. Illúzió volt. . . ó rrár holnapután megy Üllőre, ahol egy kis szerény házikót vett magának. Én és mások hovahamarabb követni fogjuk őt az élet üllejéröl, kegyetlen pörölye alul. 0. (Budapesti Hírlap.)
