Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-03-06 / 10. szám
! tanulótól azt, hogy hasonlót ne cselekedjék ? — Vagy a szegény iparos-taDuló olyan pária, leinek az utczán csak szemlesütve szabad járnia? Az egyenlőség elvét valló urak némely kívánsága : valóban nevetséges és valóságos tyran- nismust árul el. » H iparos jogosan megvárható képzettségét“ az ipariskola czéljául kitűzni : ez szent dolog I de azt fentartani, gyániolitani, erősíteni anyagilag és erkölcsileg : ez már veszélyes, mert az iparosság, a közönség pénzébe kerül s ami fő, népszerűtlenné tehet. Milyen nagyszerű igazság ez 1 Krisztus újra azt mondaná erre : „Aki velem van, az nincs ellenem!“ Az a javaslat jogossága pedig csakugyan megtámadhatatlan, hogy az ipar-iskola [_czélját nálunk csak úgy érheti el, ha kevesebb órai tanításban részesülnek benne a tanítók, s némely tanítók egyszerüeu — mert osztályukot meg kell szüntetni — mozdittassanak el, másoknak pedig a fizetése redukáltassék. Nem jobb lesz évenkint árlejtést hirdotni a tanítói állások betöltésére ? Ki csinálja olcsóbban ? Országszerte hangoztatott vélemény az, hogy a magyarországi iparos elmaradottságánál fogva a külföld iparával versenyezni nem képes. Es épen e körülmény volt oka annak, hogy az 1884. évi XVII-ik t.-czikkbe az iparos-tanulók oktatása is felvétetett. Tudtommal a törvény ide vonatkozó részének tárgyalásánál — valamint általában a közoktatásügyi kérdéseknél — egyetlen egy hang sem szólalt fel ellene. Ebből pedig talán csak nem az következik, hogy az iparos-tanulók oktatására vonatkozó tantervet redukálni kell, vagy az, hogy ezen oktatás egészen felesleges : hanem épen az ellenkező. De persze, ami az egész országban helyes, az náluuk haszontalan semmiség ! Hogyne ? Hiszen többesszámban beszél itt Szerkesztő ur, s nem tudom, szerkesztői jogánál fogva-e, vagy azért, hogy akkor csakugyan ketten voltak —- ha Gyula városa közönségét helyesen tájékoztatták volna a czikkezők — a polgári iskolák feladata és rendeltetése felől, s megértették volna vele, hogy az az iskola épen az iparos és kereskedő osztály érdekeit van hivatva szolgálni: akkor „ „a helyzet talán [országszerte mint nálunk tisztázottabb lenne ? Tudja-e Szerkesztő ur, hogy mi foglaltatik • sorokban ? Kissé ugyan értelmetlen a miatt a fatális mint miatt, de én legalább azt olvasom ki belőle, hogy csak akarniok kellett volna azokat a fölvilágosító czikkeket megírni és ma az országos tanűgy Mekkája Gyula városa volna! innét vette volna a közoktatási minisztérium a mintát és az országgyűlés nem hozott volna olyan bolond törvényt, mvly az iparos-tanulók iskoláját felállítani és föntartani kötelességül rója — fájdalom ! — az egész ország minden városára. . Ugyan, mért nem írták meg azokat a czikkeket ?l Bizony, bizony nagyobbat mondott azon a redukáló conferentián az az öreg iparos, mikor azt mondotta, hogy ha az iparosoknak és föl - dészeknek csak annyi tapasztaitságuk volt volna, mint ma van: akkor Gyula városa lenne az alföldi vasutak központja. Jellemző mondás! Több a tartalma, mint akár ezen egész czikknek is. Következtessen abból az, aki ebből nem akar! Domonkos János. Pényezárnsru. csillag1. (Auguste Lacaussade.) Féoysaároyu csillag, csöndeB éji vándor. Ki jársz titokzatos, nagy utakon: Van-e helyed, sz ég rejtekében, Hol mondhatod: „Itt végre nyughatom I“ Halk röptű szél, ki lankadó erővel Bolyongsz, miként busongó száműzött. Van-e valahol megpihenni fészked, Selymes mezőn, himbáló hab fölött? Hulláma a zajongó Oczeánnak, Ki vívod a hatalmas bérez falát: Van-e part, mondd, hol vetve csöndes ágyad, A fáradság után mi nyugtot ád ? S te szív, korbácsolt, zaklatott, gyötört szív, — Sebzett a sors, nehéz csapásitól: — Van-e számodra hely, földön vagy égben, Ahol feledni tadsz i megnyughatol: Miért kénytelen fátyolt viselni a maho- medán nö! A női fátyol ma már a női öltözék kiegészítő része, hogy miért: azt a nők maguk sem tudnák megmondani. Az idő viszontagságai ellen nem véd; nem elég sűrű ahoz, hogy elfedje az arcz bájait s ezáltal keltsen Hivatkozással a megyei királyi adófelügyelőségnek 3380/87. sz. a. körrende letére, újból felhívom mindazon kadmente- sitett egyéneket, kik az 1887-ik évre hadmentességi dij alá esnek, hogy a kirováshoz igényelte bejelentéseket (Praznovszky Sándor v. könyvvezetőnél) folyó hó 12-ig annál bizonyosabban megtegyék, mert ezen határ idő eltelte után a dij hatszoros ösz- szegéig terjedő birsággal fognak sujtatni. B.-Gyula, 1887. márcz. 5 én. Dobay János, polgármester. Hírek. A megye rendkívüli közgyűlése holnap veszi kezdetét. A tárgysorozat kimagasló ponija a sárréti vasat ügye, mellyel lapunk első csikkében foglalkozunk. A közgyűlés igen látogatottnak Ígérkezik. A regále bizottság javaslatát a kir. ki sebb haszonvételi jogok mikénti kezelése tárgyában a jogügyi szakosztály és a tanács javaslataival együtt lapunk múlt heti számában egész terjedelmében közöltük. A képviselő testület tegnapi napon tartott közgyűlésében egész terjedelemben magáévá tette a bizottság javaslatát, s ennek alapján zárt ajánlatok utján árverést fog az italmérésijog- ra hirdetni. A zárt ajánlatok április hó 15-ikéig adandók be a városi Tanács illetőleg polgármesternek. A zárt ajánlati hirdetményt lapunk jövő számában fogjuk közölni. Nagyon lényeges intézkedése a hirdetménynek, mely szerint a bizottság által formulázott módozatoktól eltérő tetszés szerinti ajánlatok is elfogadtatnak akár egyesek, akár konzorcziumok részéről. Márczius tizenötödikét a magyar alkotmány újra ébredésének, a szabad sajtó életbeléptének nagy napját megyénk minden községében nagyobb érdeklődéssel tartják meg az idén az egyes erkölcsi testüli tek, nevezetesen kaszinók és népkörök. A kivételes érdeklődés a közeledő választásokban találja magyarázatát, mint különben már megszoktuk, hogy az országyülési képviselő-választási mozgalmaknak a márczius tizenötödike adja meg az első inpulsust. így volt az bárom és hat év előtt, ugyanez ismétlődik ez úttal is. Mi ugyan és mindazok, akik a nemzet ujjáébredése nagy emléknapjának valódi jelentőségét átérezzük, nem tartjuk márczius tizenötödikét pártmozgalmakra, magyarán szólva korteskedés introduktióra alkalmas időszaknak és különösen sok szó férhetne ama hallomásszerü aktióhoz, a mely épen Gyulán fog lezajlani, de ama reményben, bogy a két év előtti országos szenzá- cziót keltett czeglédi botrány egyik főszereplőjének városunkban leendő megjelesése sem fogja a mi intelligens polgáraink higgadtságát és politi- tikai érettségét megczáfolni minden előleges re- krimináczióktól tartózkodunk és csupán a fölötti őszinte sajnálatunkuak adónk kifejezést, hogy miért nem történhetik az Gyulán, mint másutt szokott történni, hogy politikai pártnézet nélkül bizottság alakul a minden polgárra nézve egyenlően magasztos jelenjőségü emléknapnak méltó megünneplésére és hogy miért kell éppen Gyulán közönyösen elnézni, hogy a politikai párttekintetek fölött messze kimagasló nemzeti ünnep csupán egyes — mindegy bármelyik — politikai párt czéljaira, vagy talán még a nagy nap jelentőségével homlokegyeues ellentétben álló aspira- tiók javára zsákmányoltassék ki. Egy kis jóakarat, egy kis érdeklődés, egy kis buzgalom és megvagyunk győződve, hogy oly programmot lehetne összeállitani, mely a nemzeti ünnephez ésl Gyula város polgáraihoz egyaránt méltó lenne. A városi képviselő testület ülése. A város atyái nagy számban gyűltek ma össze, határozni a város egy igen lontos, mondhatni életkérdésében a regale miként leendő kezelése ügyében. A kérdéshez a mint előre látható volt számosán 8zóllottak hozzá s magának ennek az egy kérdésnek eldöntése az egész délelőtöt igénybe vette. — Lapunk olvasóinak már múlt számunkban megösmertettük egész terjedelmében a regale bizottság javaslatát s az arra vonatkozó jogi szakosztályi és tanácsi véleményt s így elég lenne azt mondani, hogy a regale bizottság javaslata elfogadtatott. De a tulajdouképeni vita nem is any- nyira e felelt, mint a népkertben építendő csarnok kérdése felett folyt. Neveztesen a gyűlés egy része a csarnok felépítésére azonnal kiadni akarta a 10,000 forintot, mig a másik rész beakarta előbb várni azt, hogy az offi-rtek beadassanak. A fő szószóló megint Göndöcs apát ur volt, a ki hosszasan és unalmasan kétizbenis felszóllalt a mellett a nála már valóságos fixa ideává vált népkerti pavilloD azonnali felépítése mellett s ezúttal czélt is ért, mert a gyűlésen jelenlevők közül 88-an szavaztak a pavilion felépítése mellett és csak 48-an ellene. Elát a város dolga, hogy mire költi a pénzt s a város-atyák dolga, hogy mikép engedik magukat vezettetni az apát ur pavillonjába, de annyit még is meg kell jegyeznünk, hogy az már csakugyan nem törtóuhetik meg másutt, mint Gyuláu, hogy ahol nincs egy tisztességes vendéglő, nincs egy tisztességes színkör, ezeknek a felépítését elodázzák, hanem egy pavilion a minek csupán a nyári saisonban lehet hasznát venui, (ha ugyan az is haszonnak moudbatójaz kell mindjárt és azonnal. Bizony ha igy elfecsérelik a regale megváltására felvett pénzt s ilyenekre majdan a regale jövedelmét, megiut csak maradunk a régibe, hogy az idegenek úgy félnek városunktól mint a fűztől _ mert lia ide jönnek, nincs hová szállaDiok, — d o de se baj majd lesz pavilion a népkertbe; az, — hogy kert lesz-e a pavilion körül, — az megint más kérdés, mert ugyan még nincs. Úgy tett most a város is, miut az egyszeri ember, a kinek rongyos volt a czipője és a nadrágja is, a kalapja is, 8 kapta magát, v-tt egy gyönyörű szép nyakkendőt s azt hitte, hogy no most már rendben van a toilette. A közgyűlés többi tárgyai az idő előbaladottsága miatt délutánra halasztattak. A délutáni ülésben folytatta- tott a tanácskozás s elfogadtatott a napszámosok által fizetendő községi adó tárgyában alkotóit szabályrendelet, a takarmánynak a város belterületén való összehalmozódása ellen szabályrendelet azon módosítással, hogy minden év Szt.-Mihály napjától a másik év Szt.-György napjáig 300 kéve, a többi időszakban pedig 100 kévének tartása az udvaron engedtetett meg, 8 elfogadtatott a szegényügyre vonatkozó szabályrendeleti javaslat, minek tárgyalása alatt kínos jelenetet idézett elő nehány képviselő tapintatlansága s meglehetősen kevéssé finom nyilatkozata a minőnek egy képviselő testületbe történni nem volna szabad s bizony helyén lett volna, ha a polgármester igénybo veszi törvényadta jogát s az illetőt megbírságolja. — Következett ezután az iparos iskola költségeinek kevesbbitésére kiküldött bizottság jelentése és az erre adott tanács határozat feletti tárgyalás beható tanácskozás után, miután | 2% III kivetése ügyében a közigazgatási bizottság által hozott határozott felebbezés alatt áll, a bel- és pénzügyminisztériumtól ezen felebbezésre a válasz még le nem érkezett, ezen ügy elintézése felfüggesztatett a miniszteri határozat leérkeztéig, Gőg Mátyás kérvénye a főldh rszoubér mérséklése iránt elutasittatott, s a január havában kiadott szegénységi bizonyítványok felülvizsgálata s jóváhagyása után elnöklő polgármester a nagyfon- tosságu ügyeket tárgyalt ülést bezárta. A sorozás megyénkben márczius l-én vette kezdetét. Az első járás a szarvasi volt, ahol az ujonczállitás a várakozásnak épen nem telelt meg. Ugyauis az előállított 820 hadköteles közül (3 korosztály) a közös hadseregbe 60, a honvédséghez pedig 20 egyén lett besorozva. Az ujonczjutalék 105 rendes és 12 póttartalékos katona lévén a járás levonva a követeléseket ősz- szeseu 44 katonával maradt hátralékban a közös hadsereggel szemben, felülvizsgálatra 52 egyéb utaltatott. — Ezen eredmény annál szomorúbb mert a vármegyében a szarvasi sorozó járásbáti volt a logkitünöbb katona anyag található. Át ujonezozást tegnap fejezték be. A bizottság tagjai voltak a közös hadserog részéröl Páva őrnagy, Sterger ezredorvos, és Gacsal hadnagy, a honvédség részéről Vidovich Menyhért és Fluclt Károly századosok, Elber ezredorvos, a megye részéről, mint már említettük, Terényi Lajos h. főjegyző és dr. Kovács István főorvos. A héten a gyomai járásban soroznak. Márczius beköszöntővel megenyhült á lég is; a kellemetlen zord időnek vi-röfényes napok, mosolygó napsugár lépnek örökébe, egyszóval ha még nincs is itt, de közvetlen küszöböt! áll a kikelet. Ha az idő száraz marad — amire nagy szükség vau — gazdáink a napokban a tá- vaszi szántást is megkezdenék. A bagosi paraszt. Anno ciutz még nem volt 5 kros posta-bélyeg, a melyért a levelet' a monarchia minden zugába elvitték. Ekkor történt, hogy a bagosi ember levelet tett fel Pércsre, a levélért fizetett összeget azonban mcgsokalta, mert tudta, hogy az ő pércsi komája Pércsről Bagosra küldött leveleért kevesebbet szokott fizetni. A furfangos posta-mester hamarjában azt találta mondani: bogy Bagos meszibb van Pereshez mint Pércs Bagoshoz. Ez a sajátos magyarázat sehogy sem fért a paraszt fejébe, amikor aztán a furfangos posta-mester újabb magyarázathoz folyamodott s azt rnondá: lássa kend ugy-o hogy a husvéthoz nagyon közel esik pünkösd, és pünkösdhöz mégis milyen messzi esik a busvót. Ez az argumentum győzött a bagosi paraszt megadta magát. így vagyunk mi is, egyszer nagyon közel látjuk a polgármestert a nyomdászhoz, másszor ismét a nyomdász nagyon messzi van a polgár- mestertől, ez aztán oka annak is, hogy a távolság és a helyzet diagnosisával még az orvos sem tud tisztába lenni, még ha egyúttal a gyorpai ta- karékpénztár elnöke is. Legyen tehát Pércs min*, dig annyira Bagoshoz, mint Bagos Pereshez, akkor nem jön zavarba sem az orvos sem a gyomai takarékpénztár elnöke. A Ditrói művezetése alatt álló „Thalia“ szinészszövetkezet egyhangúlag megkapta jövő télire az aradi színházat. Természetes, hogy Ditrói-: nak újra kell szerveznie a társulatot, melylyel az aradi saisont megnyitni fogja. A mostani szabad? kai társulat azon kiváló tagjainak nevei azonban akik együtt maradiak, s a nyár folyamán Gyulára mindenesetre bejönni fognak, (a konczessió tudva? levőleg meg i%n adva Ditróinak) következők: Réthy Laura operetta és népszinmű primadonna, Kissné-Honti Mari népszinmű énekesnő, Hatvaniné Csillag Amália koloratura énekesnő, Latabárné Kovács operette komika és segédénekesnő, Törökné Szakáll Rózsa hősnő és anyaszinésznő, Ditróiné Eibenschütz Mari drámai szende, Laczkó Aranka társalgási, Czernin Mariska naiv, Fürediné Fehér vágyakat, vagy eltakarja azt mit hordozója nem szeretne, hogy a férfi kandi szeme arczán észre vegyen. — És mégis viselik s joggal kérdhetjük: hát ugyan miért ? Azonban e divat s e szó elég ahhoz, hogy minden okszerűség vele szemben hallgasson. A szegény mahomedán nő megköszönné, ha reá nézve ez csak divat volna, elvetné épen úgy mint felvette, mert kénytelen volt vele, s vallásos szokássá lett az mit enyhébb kiadásban a mi nőink pusztán divattá tettek. — Elmondjuk történetét 1 A mahomedán időszámítás szerint 5-ik, a mi idő számításunk szerint 626-ik évben a próféta, most már szaporuló híveivel egy portyázásra indult ki, hogy növekedő hatalmát éreztesse azokkal, kik nem voltak eléggé megadók : hinni az ő isteni küldésében. Komoly harezra a dolog ekkor nem került, rövid idő múltán viszsza tértek Medinába úgy a mint jöttek. A prófétát kisérte neje a fiatal és szép Aischa, Abu Beker leánya. A viszszavonulás alkalmával a próféta nejének tevéjén ott volt az elfüggönyözött hordszék s mindenki azt hitte, hogy a hordszék függönyei megett ott trónol a büszke próféta kedvencze s csak a Medinába történt megérkezés alkalmával vették észre, hogy a hordszékböl hiányzik a szép Aischa. Hol volt hát? A próféta ajándékakint viselt egy nyak- lánczot, melynek azonban drágasága, csak déli Arábia kagylói voltak; 1 nyakéket elveszítette s ennek keresésére indult mialatt a karaván elhagyta táborát s ezzel együtt a nyakéket kereső asszonyt. — Mint minden komoly vállalatnál, a melynél talán az élet is koczkán van, szoktak lenni a kik a sereg dandárjától elszakadoznak, itt is akadt a ki harczi dicsőségét nem a táborban kereste a hol baj is lehet, hanem babérjait aratni másutt látta jónak, — neve SafFván volt, fia Moattálnak. — A tábor után mentében reá akadt a nyakéket kereső Aischera, tevéjére vette s magával vitte á tábor után Medinába. Na már aztán, hogy egy szép fiatal nőt, kinek férje a próféta, már ekkor egy kissé hajlott korú • volt, egy épen oly szép fiatal hivő férfi vesz tevéjére, ne adjon alkalmat a gonosz nyelveknek legalább is találgatásokra, ahoz megkivántatott volna: hogy Arábiában ne voltak légyen kávénénikék s ne lettek volna journalisták a szó akkori értelmében. Ily journalista volt Hassani, Thabit fia, a próféta udvari költője, kinek eszét használta a próféta mindannyiszor, midőn elleneivel szemben szellemi harezot kellett vívnia, s a hivatalos fizetett journalista a pletykák trombitájává lett s a próféta kedvenezét versekben bélyegezte meg. A dolog odáig fejlődött, hogy a női erényeiben megtámadott Aischa, vissza akart térni az apai házhoz, a mi az arab társadalom felfogása szerint a vallással volt egyértelmű s ezt anynyival inkább kénytelen lett volna tenni, mert maga Ali, a próféta közeli rokona s később a chalifaság- ban a próféta utóda, a szegény és gyenge nő ellenségévé- szegődött. A dolgot végre maga a próféta is megsokalta s mint viharos életének sok más egyéb esetében, utóvégre is Allah-t hívta segélyül. Visiókba esett s e vi- siók közül egyikben Allah kijelenté a prófétának : hogy Aischa ái’tatlan. Egy másik visiójából kifolyólag mint Allah akaratát jelentette ki: hogy az, ki bármely nőt jóhirnevében a nélkül támad meg, hogy megbízható s elfogadható négy tanúra hivatkozhassék, száz korbács ütéssel lakói merényletéért. A próféta még nem birt oda emelkedni, hogy egy törvénynek sincs viszszaható ereje, s hogy az, a mit, mint Allah által sugalt törvényt kijelentett, csak a jövőre vonatkozik | ő alkalmazta múltra is s a szegény Hassánnak. a száz korbács ütést ki kellett álnia, igaz hogy minden ütésért a fájdalmat ellensúlyozó borravalót kapott. Váljon az a magyar mágnás, ki egy re-' volver journalistával szemben hasonló eljárást követett nem rég, nem Mahomedtől vette-e a" példát: csakugyan nem tudjuk; azonban alig hiszszük, mert mágnásoknak nem sportja a mahomedán élet jelenségeinek tanulmányo-. zása. — Legfontosabb volt azonban a dologban az hogy Mahomed egy újabb visiója érvényesítette az úri imádság azon tételét: ne vigy minket a kísérteibe. És hogy a fiatal maho-
