Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-02-27 / 9. szám
9-ik szám Gyula, 1887. február 27-én VI, évfolyam f--------Sz erkesztőség: Magyar-utcza 119. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre..........5 írt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. I ___________A r L Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Dr. Kovács István, segéd szerkesztő: Bodoky Zoltán.----------------------------^ Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus’ üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Jé Hirdetések felvétetnek. Budapesten. Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczl-utoza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Bukes M. — Majna-Frankfurtban: Baube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Fentartható-e az iparos-tanonczok oktatása mai alakjában? Hogy a feltett kérdésre az egyedü helyes feleletet megadhassuk, szükséges volna sok oly dolgot elmondani, mely köztudásban él s melyeknek elsorolása éppen azért feleslegesnek is mutatkozik — Egyet azonban jelezni nem felesleges és ez az: hogy az ipartanoncz oktatás je len szervezetével megbízottak nem szá moltak a tényleg fenálló helyzettel; olyas mit követelnek, a mire az iparos-tanoncz oktatás a mai színezésében képtelen I olyasmire kívánnak áldozatot, a mi a ho zott áldozattal arányban egyáltalán nem áll. — És ha ezt el lehet mondani vala hol, éppen városunk az, melynek fennálló viszonyaira ez a legnagyobb mérvben al kalmazható. — Mielőtt azonban erről szó lanánk, egy közöttünk fennforgó actualis jelenséggel is tisztába kell jönnünk. Mindenki emlékezhetik rá, hogy egyik nem rég tartott városi képviseleti közgyü lésen azzal leptek meg bennünket, hogy az iparostanoncz oktatás évi 1900 frtny kiadással terheli a város budgetét; emló kezhetik arra is, hogy ez, mily erős résén sust gerjesztett; nem tudta senki, hogy tulajdonképen hogy jutunk, illetőleg hogy jutottunk a teherviselés ezen áldásához ezzel kapcsolatban azonban egy dolgot mindenki érzett, hogy t. i. a budget-nek e tételét a városi képviselet ugyan nem szavazta meg, de azért ott szerepelt már a múlt évben is, és pedig, ha jól emlékszem 190 frtnyi deficittel. — Ha e kiadás oly jellegű volna, mely a tehernek ma már csak minimális részéről is megriadó polgárt nem lepte volna meg deus ex ma china gyanánt, még azon esetben is joggal kérdezhetné a város képviseletében ott ülő bármelyik tag: hogy hát minő ala pon szerepelhet ily tétel a mi beleszólta lásunk és felhatalmazásunk nélkül a város költségvetésébe, ki adta erre a felhatalma zást s a felhatalmazottak minő törvényes alapon jártak úgy el, mint a mint eljártak? És e kérdések a mily ok-, éppen oly jogszerűek. Kérdés tehát: ki adta erre a felhatalmazást 8 a felhatalmazottak minő törvé nyes alapon jártak el? A felelet egyszerű: az ipartanodái bizottság! De hát volt-e az ipartanodái bizottságnak ahhoz joga, hogy járt él? a városi képviselet hozzá járulása nélkül annak terhére ily kiadással járó berendezést léptessen életbe? Felelet: nem volt. Ahhoz volt joga csak, hogy az iparos- tanonczok oktatásának kérdésében a törvény értelmében járjon el; de ott, hol a törvény végrehajtásának mikéntjéről volt szó s különösen pedig a törvény miként történendő végrehajtásából származó terhek kérdése lépett előtérbe; ott a terhek viselésének módozata és mérve felett határozni természetesen a törvény korlátái között egyedül a képviselő testület lett volna hivatva. E lett volna a dolognak formája, mely szerint el kellett volna járni, nem pedig, hogy elfogadjuk vakon a bemutatott oktatási tervezetet, tiszteletdijjakat alapítsunk meg éppen — olyan vakon, — a mely tiszteletdij pedig a munkást, kifejtett munkaerejének arányában nem is jutalmazza ; igy nem jutottunk volna azon helyzetbe, hogy szaladjunk Pontiustól Pilátushoz, közigazgatási bizottságtól a kor mányhoz, kérve, hogy uram, hiszen azt Ígérted, hogy a mely község az iparosta noncz oktatás terhét nem birja, azt támo gatásban részesíted, miután pedig a támo gatás az országon fennálló pénzügyi mise riák mellett praecarius, sőt talán lehetet len: vakarjuk a fejünket, hogy honnan teremtsük elő a fedezetet, mert hát az az adó-kivetés, például a földre ma már, mi tűrés tagadás — az érintett czélra mily egyoldalú, a viselni köteles terheket tekintve éppen oly aggályos. — A fedezet kérdésének e nyomasztó dilemmájától, egy kissé okszerűbb eljárással, bizonynyal mon dóm, megkímélhettük volua magunkat - De hát most aztán, hogy vergődjünk ki a nagy részben magunk által megte remtett zsákutczából?! Felelet: addig nyuj tódzunk, a meddig a takaró ér, ha már senki sincs, a ki a kurta takarót egy kissé hosszabbá tegye. Ki kell mondanunk: hogy az iparos tanonczok oktatásánál nem azt nézzük hogy bizonyos eszményi szempontból kiin dúlva miként kellene lenni a dolognak hanem, hogy gyakorlatilag mi az egyedü okszerű; az okszerűség pedig azt mondja nem erőlködni ott, a hol minden erőlkö dés költséges haszontalanság s a tanteri szükebb korlátok közzé leendő szoritásá val s ez által a költségek reductiójáva törekedni oda, hogy ily sajátos meglepe téseket ne készitsünk önmagunknak, mint a minő az az 1900 frtos s már a múlt év ről is deficittel átjövő budget. Azonban szóljunk most már a feltett kérdés érdemi részéhez! Azon bizottság, mely az iparostanoncz oktatás felett leendő véleményadásra lett kiküldve 3 a mely bizottságnak magam is tagja vagyok, a dolgokra menve a fel világositást készséggel megadó igazgatótól sajátos dolgokat volt kénytelen hallani. — Megtudta tőle azt: hogy van ott abban az parostanoncz iskolában 39 növendék, kik úgy nevezett előkészítő osztályt képeznek a kik az írás, olvasás és számolásban is anynyira gyengék, hogy azokat egy ily előkészítő osztályba kellett relegalni, a kiknek oktatásával aztán külön egy tanár foglalkozik; — megtudta tőle azt, hogy van a kereskedőtanonczok számára bérén dezett másik osztály. Hát bátrak vagyunk most már azt kérdezni: hogy irás, olvasás- ián járatlan növendékeknek iparos tanonczok számára berendezett iskolázás keretében van-e helye, és szükséges e azokért kü- ön tanerőt dijjazni, holott azokat egyszerűen az ismétlő iskolába kellett volna küldeni, hogy iparos tanoncz létükre is ott tanulják meg azt, mit az elemi iskolából tellett volna magukkal hozniok; — bátrak vagyunk azt kérdezni: hogy a képzettség magasabb színvonalát igénylő kereskedelmi oktatás, mi alapon foglal helyet az iparos tanonczok oktatásának talaján? — bátrak agyunk ennek nyomán azt kérdezni: hogy az ily berendezkedés nem valódi rendszere-e a rendszertelenségnek, a mely endszertelenség a maga javára még anyagi áldozatokat is követel s az ipar-tanügyi lizottság mit tett akkor velem együtt, mert hiszen én is tagja volnék, midőn e tervezetet minden komoly bírálat nélkül elfogadta, más egyebet, minthogy a maga számára megteremtették a csiklandós helyzetet? De sokra látszunk mi alkalmazha- tóknak, a hol aztán végeredményben egész eljárásunk: a sántikáló botorkálás! Azonban még egy fontos mozzanatot kell kiemelnem, mely helyzetünkre nézve csakugyan jellemző. — Gyulavárosa maga polgári iskoláját már a tizenhárma dik évben tartja fel; ha e tizenhárom évet arra használtuk volna fel, hogy a polgái iskolák feladata és rendeltetése felett nagy közönséget helyesen tájékoztattuk volna s megértettük volna vele, hogy az az iskola éppen az iparos és kereskedő osztály érdekeit szolgálni van hivatva, hogy ott úgy egyik mint másik pályára készülő növendék, megszerezze a szüksé ges előképzettséget, a helyzet talán ország szerte mint nálunk tisztázottabb lenne. T helyett egy korcsgymnasium-ot dédelget tünk s minél kevesebb azon növendéke létszáma, kik onnan léptek iparos pályára pedig, ha a helyzet okszerű felfogása mel lett iparos pályára készülő gyermekein két vagy három évet ott töltöttek volna el: kérdem kellene-e ma tizenhárom év után, a mikor tehát egy uj generatio kén ződhetett volna az iparos tanoncz oktatá sának kérdésével rágódni, a melyet kere ken megoldani éppen a polgári iskolá voltak hivatva s kellene-e ma a polgári iskolára kiadott négyezer írt mellett még 1900 frtos tétel fedezete felett rágódni! így boszulja meg magát aztán a tá jékozhatlanság, vagy még inkább a tájé kozódásra hajlandóságot nem mutató cső könösség! — E helyett mit látunk és hallunk: panaszt az iparos osztály részé t'ől, hogy inasaiknak az oktatási napokon hasznukat venni nem tudják, mert eszük már jó előre a tanonczoktatás skupcsiná jábau kóvályog s- ha mest’-ram egy ki csit esetleg meglábszijjazza, hogy mielőtt iskolába menne eszére térítse, az önérze tében fenekestől sértett nagy reményű ipa roncz, az iskola helyett a rendőrségre sza ad, hogy a józan correctivum e kiábrándító eszköze ellen a rendőrségnél keressen támo gatást a becsületsértést megtorló törvények nevében ; hallunk az ipar-tanonczokat ma gukban foglaló termekben óriási zsivajt, ho a teljes czimü tisztelt inas urak, nem a tanár előadásának hallgatására, hanem eszmecserére gyűlnek össze, megbeszélni gymás között, hogy a mesterné asszony csuszpajszán volt-e hús s ott aztán minő ehet az oktatás eredménye hol 80 da abjával gyűl össze azon féktelen elem melyből ha csak egy darab megy is végig az utczán pöfékelő szájából kiáradó füttyével és sokszor trágár daliával egész utcza nyugalmát zavarja meg; mi feladat jut ott aztán a tanoucznak egyébb minta endfentartártására irányzott czürhődései- vel tölteni el a drága időt s rontani tüdejét I vele együtt egészségét? A közönség- e nézve pedig, készen van a deficites drága mulatság! — Végeredmény! Először: áz előkészítő osztályt az is métlő iskolába kell utasítani ineggazdál- kodás 200 írt; a kereskedelmi osztály be- züntetendő, mert ott helye nincs, meggaz- álkodás másik 200 írt; a többire nézve az adandó tanitási órákat redukálni kell s tt ismét lehet meggazdálkodni, szóval a áros költségvetését e téren a czél feláldozása nélkül 1000 írtra bátran le lehet szállítani. — A jövőre pedig oda kell hatni: iogy iparostanonczul ne vétessék fel senki ki a polgári iskolában legalább egy pár osztályt nem végzett s igy a kaszához és cápához, vissza kell szorítani azokat, kik az iparos jogosan megvárható képzettségét megadni hivatott iskolákat nem látogatták. — Szóval: bármit beszéljünk, bár meddig okoskodjunk; az iparostanonczok oktatását szabályozó törvények és rendele* tek nincsenek az életből merítve, nem fe* lelnek meg a fenálló helyzetnek s ennél* fogva a czélnak s igy nem is fenntartható!:. — Ez az általános tapasztalat. Dr. Kovács litván. JL sárréti vasút. i. Tárgyaltattak a szeghalmi járás főszolgabírójának f. évi 457, 456, 455 és 454. számok alatt kelt jelentései, a melyek mellett Vésztő, Szeghalom, KörŐ8-Ladány és Füzes-Gyarmat községek képviselő testületéi által Móricz Pál és társai által Békésmegye Sárrétjén át a biharmegyei helyi érdekű vasutak nagy-várad—köti vonalának folytatásaként építeni szándékolt vasúti vonal segélyezésére, illetve a folyamodó engedményesektől átveendő törzsrészvények árának kifizetésére szükséges összegnek kölcsön utján leendő felvétele tárgyában hozott határozatokat jóváhagyás s il- etőleg a nagyméltóságu m. kir. belügyminister úrhoz pártoló ajánlat kíséretében leendő felterjesztés végett bemutatja. Tárgyaltattak továbbá Szeghalom község képviselőtestületének fent jelzett határozata ellen Eállay Béni cs. és kir. közös pénzügyminister Cséfán pusztai birtokos meghatalmazottja és Füzes-Gyarmat község képviselő testületének fentebb jelzett határozata ellen gróf Vécseyné Blankenstein Vilma, gróf Blankenstein Károly és gróf Lambergné’ Wenckheim Mária füzes-gyarmati birtokosoknak kellő időben benyújtott felebbezései. A bemutatott községi képviselő testületi határozatok az 1886. évi XXII. t. ez. 131. §-ában előírtak kellő figyelemmel tartása s azok pontos teljesitése mellett hozatván s birdettetvén meg, — azok és pedig Vésztő község képviselő testületének 1887. évi január hava 20-ik napján 4. sz. a. hozott azon határozata, amely szerint Mó- ritz Pál és társainak, mint a bihari helyi érdekű vasutak nagyvárad—kóti vonalainak folytatásaként Békésmegye Sárrétjén át Vésztő község érintésével építendő vasúti vonal létesithetése végett megfelelő mennyiségű törzsrészvényekért egy előnyös feltételek mellett köthető kölcsön kinyerése esetén a vasúti forgalom megnyitásától számított egy év alatt egyszerre, ha pedig kölcsönt nem nyerhetnénék tiz év alatt tiz egyenlő utólagos részletben minden vésztői lakos és birtokosra államadó forint után birtok aránylag kivetendő 26000 frtot. Szeghalom község képviselő testületének hasonló czélból a kölcsön felvételét, valamint a vállalkozók részére teljesítendő fizetést, nem különben a községi lakosok megterheltetésát illetőleg hasonló feltételek alatt f. évi január hava 17-én 19. szám alatt hozott azon határozata a mely szeriut a segélyezési összegbe 1600 Q öles ka- tastralis holdanként 100 forintjával lesz betudandó azon terület értéke, a mely a községi volt úrbéres közgazdaság közösben használt legelőjéből a vasút egy vágányu vonala kitérői, őr és induló- áza helyéül mulhatlanul szükséges, — folyamodó engedményeseknek az esotben ha a szóban levő asut indóháza Szeghalom község déli oldalán a község és koplaló kert között helyeztetik el 20000 frtot, — ha a község nyugati oldalán a templom utcza szélén a község szélétől legfeljebb egy kilométernyi távolságban helyeztetik el 30000 frtot, — ha pedig a község északkeleti oldalára vagy szeles kertbe helyeztetik el, 45000 frtot, — Körös-Ladány község képviselő testületének 1887. évi január hava 19-én 2. szám alatt hasonló célból és a kölcsön felvételét valamint a vállalkozók részére teljesitendő fizetést, nem különben a községi lakosok megterheltetését illetőleg hasonló feltételek mellett hozott azon határozata, a mely Lapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva.
