Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-02-13 / 7. szám
képet látja, önkénytelenül egy ■ játék jut észébe, mely úgy kezdődik ; két felől angyal közepén . ! . Apage Satanas. Papi becsületemre mondom, nem az ördögöt értettem, hanem nézzék meg kedves lelkeim azt a fényképkirakatot s azután nevessünk. •Lám, lám, még a photographusok is birnak érzékkel a komikum iránt. Ha pedig Nagyságom és fötisztelendő Göndöcs Benedek apát-plébános és országgyűlési képviselő ur (a katholikusok vessenek keresztet), azt hinné, hogy én malitiából foglalkozom vele, becsületem szentségére inon dóm, hogy irtózatosan csalódik, mert én csak forgalomba akartam hozni egy kicsit a nevét, miután közelednek a képviselőválasztások I úgy hallom, ellenjelöltje is lesz, meg akarom hát egy kicsit vigasztalni, kijelentvén, hogy a bukásról szó sem lehet olyan nagy fórban van. Göndöcs ugyanis már úgy testileg, mint másképpen annyira J'consolidált állapotban van, hogy ő soha el nem zülhet, s nincs Európában olyan városi tanács, a melyik ki merné róla adni a bizonyítványt, hogy elzüllött, mert akkor éppen olyan méltánytalanságot követne el vele szemben, mint Gyula város az ellenjelölttel, mikor kimondta arról, hogy munkaképtelen. ■ Én — daczára annak, hogy korteskedni nem akarok — őszintén megvallom, hogy rendkívül sajnálnám, ha a szentatya megkóstolná a bukott angyalságot s néhai képviselővé lenne, még pedig azért sajnálnám, mert akkor az országgyűlési tudósításokban 75%- kal kevesebb lenne az élénk hosszas derültség, pedig arra most nagy szükség van, mert ismét fenyeget a cholera, a mi ellen egyedüli orvosság a nevető izmok minél gyakoribb igénybe vétele s én Göndöcsöt kinevezném ad normám kormánybiztos; cholera biztossá, nekj. nem tudna, ellenállni a koma baccillus, elnevetné magát s odább állana. Summa summarum .éljen Göndöcs Benedek 1 Annak is okát adom, hogy | fok Reau- murnál sem poétika licentia nállam a kolerától való félelem. Fennt voltam a vármegye érdemes helyettes főjegyzőjénél, a kinek szakállát Allah hosszúra növessze (mert különben hamar el fog kopni, t. i. nem Allah, hanem a szakáll) s kedélyesen beszélgettünk, mikor egyszer hírnök jő s pihegve szól : (azon nagy terjedelemnél fogva, melyei a légürt betölti, meg van neki engedve, hogy még a főjegyző előtt is pihegjen.) „Kitört .... „Micsoda a háború ?“ „Nem, hanem a cholera.“ Csak annyit jegyeztem meg rá, hogy akkor hát nem kitört hanem betört s azonnal szaladtam roham lépésekbe, képzelhetik az örömet, éppen szombat volt, persze először is kiütött rajtam az ujságiróság, nagyszerű, éppen szombaton üt be a cholera, milyen öröm olvasóinknak, hogy ők olvashatják I hirt először, a többi lapok olvasói meg is halhatnak, mire az újságból megtudják, hogy cholerában haltak el. De mig a lépcsőn leértem eszembe jutott, hogy hát ha csak humbug az egész s szerencsémre, a mint a kapun kiteszem a lábamat, jön városunk egyik hírneves aes- culápja. „Jó napot doctor ur, igaz hogy cholera van ?“ „Igen, én gyógyítom az első szép esetet.“ „Meghalt már?“ — kérdem mohón. „Nem, még él.“ Erre egész megnyugodtam, „hisz akkor nem tudni hát, hogy cholera.“ „Már hogy ne lehetne tudni“ — felel bosszúsan a doktor. „Na na, vigyázzon doktor ur, majd meglátja, hogy nem cholera, mert a doktorok csak úgy tudják meghatározni, hogy ha nem hal meg, akkor cholerin, ha meghal, akkor cholera nostras, ha kétszer hal meg, akkor ázsiai cholera.“ A dokior boszusan hagyott ott s tovább is hirdeté, hogy cholera van s a miért nem hallgatott az én orvosi tanácsomra — a mi biztos Útmutató a cholera felösmerésére — utolérte a nemezis, a betege meggyógyult s akkor a doktorok kimondták a véleményt az én recipém szerint. Nem halt meg, tehát nem volt cholerás, hanem berúgott szegény egy üveg budai keserű víztől, az csinálts a revolutiót. És hogy minden veszedelem benne legyen ebben az egy czikkben, hadd szóljak még egy pár szót a háborúról. Ez a veszedelem is fenyeget bennünket, s most éppen időszerű írni róla, mikor az újságírók már Budapestet erődítik (itt meg úgy hallom, a vári hidat készülnek erődíteni), hja, hiába, mostanáig kellett élnem, hogy belássam annak a kis versnek az igazságát, melyre gyerek koromban egyik poetikus hajlamú tanítóm tanított. Tökéletesen igyen, hogy „Nálunk a háború éppen olyan forma, Mint a Vág Dunánál termő erős torma, Mely nem tudja, mikor húzatik Fel s részeltetik el.“ Az újságok már ugyancsak igyekeznek felhúzni a tormát s most már csak az a kérdés, hogy a diplomatáknak van-e kedvök reszelni, mert nagyon csipős torma ez, nagyon meg fogja ez ríkatni a reszelőket. De elég az hozzá, hogy ha beüt a cholera, akkor semmi esetre sem üt ki a háború, de ha beüt a háború, akkor minden esetre kiüt a cholera, Csintalan' Irodalom és művészet. „Protestáns Népkönyvtár* czim alatt Hornyánszky Viktor budapesti jónevü könyvkiadó, a f év elején életre való s figyelemre méltó vállalatot indított meg. E vállalatnak az aj czélja, hogy a magyar protestáns nép kezébe nemcsak vallás-erkölcsi tartalmú, de az általános emberi tudás körébe eső olyan olvasmányokat adjon, melyek a mellet, hogy úgy a lelki, mint a testi életre nézve egyaránt hasznosak, — ne csak egy órára szolgáljanak olvasmányul, de megérdemeljék a .Könyvtár'1 nevet, s az egyes füzetek, bekötve, hasznos és érdekes olvasmányt nyújtsanak évek múlva is. Elismeréssel kell adóznunk úgy a szerkesztők (Far kas József bpesti ref. theol. igazgató és Scholz Gusztáv ev. lelkész) mint a kiadónak, hogy e vállalat megindítása által a protestáns, de egyúttal az általános nemzeti és emberi mivelődés érdekében is áldozatot hoztak, mert van okunk remélni, hogy azok az olvasmányok, melyek e könyvtár körében helyet találandanak, értékes termékei lesznek a nemesebb értelemben vett magyar népies irodalomnak. E reményünkben megerősit minket a vállalatnak e lap szerkesztőségéhez mutatványul küldött f. évi januári első száma, vagyis inkább füzete, amelyről minden részrehajlás nélkül el lehet mondani, hogy tartalmának érdekessége és változatossága, zamatos, tősgyökeres magyarsága, úgyszintén ízléses kiállítása által is igazán becsületére válik a magyar népies irodalomnak. Valóban, joggal mondhatták a szerkesztők az előszóban emez önérzetes szavakat: „Részletes programot helyett ime itt veszik t. olvasóink az első füzetet“ mert hiszen minden, még a legékesebb szónál is szebben beszél a tett. ítéljen az olvasó magából a műből, a mely előtte van, s ne kövesse vakon a divatos reklamcsinálás vásári dobszavát. Sajnáljuk, hogy e lap szűk tere korlátot szab elénk e füzet tartalmának tüzetes ismertetésében, s meg kell elégednünk azzal, hogy egyszerűen megismertessük alakját és tartalmát. A füzet (I. évfolyam 1. szám. 1887. január.) finom velin papíron, díszes kék borítékban, tiszta, világos nyomással s 4 ívnyi, tehát 64 közép 8° lapnyi terjedelemmel jelent meg. A boríték czimlapján ízléses symbolikus díszítmény foglal helyet, mely ügyes metsző vésőjére vall. A félkör alakú boltozaton mottógyanánt Luther örökszép énekének első sora: „Erős várunk nekünk az Isten“ van felírva. A boltozatot tartó baloldali oszlop előtt Kálvin erőteljes alakja, kezeiben az írás tekercsét tartva; a jobboldali oszlop előtt Luther, a hagyományos Luther-köpeny- ben, jobb kezét a bibliára téve. Ennyit a külsőről. Most nézzük a belsőt: a tartalmát. A „Czélunk“ ez. első czikk, Szász Károly dunamelléki ref. püspök, a koszorús költő tollából, költői melegséggel fejtegeti e folyóirat czélját, minden ízében magyaros és egyszerű nyelvezettel Ezután „A szerkesztők szava“ következik az olvasókhoz. A harmadik közleményt „Templom, iskola es sajtó“ ez. alatt Farkas J. az egyik szerkesztő irta. Emelkedett gondolatokkal telt, de azért a legegyszerűbb ember által is könnyen megérthető dolgozat. Erre következik két hangulatteljes költemény az egyházi költészet terén előnyösen ismert Sántha Károly lelkésztől. Majd a másik szerkesztő Scholz Gusztávtól találunk egy alkalmi elmélkedést „A tel — Isten áldása“ ez. alatt. Ezt követi „A reformáczió kezdete“ Szilágyi Sándor nagynevű történetírónktól. Ezután az anyagiakra tartozó igazán hasznos czik- kek következnek, u. m.: „Minő szőlőfajokat ültessünk ? ‘ Molnár István a budai vinczellér-képezde igazgatójától. „A fűtésről és fütőszerekről“ Dr. Hankó Vilmostól. Mindkét czikk aranyat ér, okulhat azokból nemcsak a nép fia, de még a művelt ember is. Majd egy pár mulattató olvasmány („Hogy szoktatta régen egy fejedelem alattvalóit a templomba járásra t" „Különös csodatétel“) s végül „Apróságok‘ rekesztik be a füzetet. De még az apróságok is oly ügyesen vannak összeállítva, hogy minden sora tanulsággal teljes. Ezzel leteszszük e füzetet az olvasni szerető bármely felekezetű (mert ebben nincs semmi felekezeti gyűlölködés, mint némely ismeretes kiadványokban), de főként a prot. vallásu magyar polgártársaink asztalára. Mi kíváncsian vettük ezt kezünkbe, s őszintén mondhatjuk: megelégedéssel tettük le. A magyar prot. néptől függ, hogy e vállalatnak hasznát vegye s igy e vállalat felvirágozzék. Városunk lakosságának tekintélyes részét teszik a prot. vallásu polgártársak (a legutóbbi kimutatás szerint 5700 lélek körül); ily tekintélyes prot. egyházban, minő a helybeli, sok embernek kellene e folyóiratot járatnia, mert hiszen azt a 20 krajezárt, a mi egy ily füzetért kell, ha- vonkint igen könnyen megtakaríthatják még a szegényebb sorsuak is. Bizony nem húsz krajezárt, de húsz forintot is könnyelműen kidobnak sokan hiúság, mértékletlenség és más efléle czimen. Itt volna az ideje, hogy a ponyva- irodalom maszlagos termékeit szorítsuk ki olyan jóravaló népies olvasmányok által, minőket e füzetben találhatunk. Megjegyezzük még, hogy a „Prot. Népkönyvtár* havonként egyszer 4 íves füzetekben jelenik meg. Egy füzet ára 20 kr, egész évre (12 füzet) 2 frt 40 krral lehet előfizetni Hornyánszky Viktor kiadóhivatalában, Budapesten, V. kér. a M. T. Akadémia épületében. Törvényszéki csarnok. 1887. február 3-án. A. B. T. K. 283. §. 2-ik pontja az amerikai párbajról rendelkezik; ritka ez mint a fehér holló, főkép ritka azon eset, midőn a büntető bíróság elé kerülnek a felek. Egy ilyen amerikai párbajt tárgyalt ma a törvényszék. Sós Antal p.-szt.-tor- nyai lakos borozás közben összeszólalkozott egyik barátjával, s nyomban lovagias elintézésre gondoltak. — Az utczán egy lámpa busán pislogó világa mellett elővettek két gyufaszálat; az egyiknek felét letörték, a másikat pedig egészen a kalapba dobták. A ki a rövid gyulát huzza, annak kötelessége magát 1885. deczember 1-ig bármikép is kivégezni, — igy szólt a kegyetlen megállapodás. — S az ádáz sorsot jelképező tört gyufa véget Sós Antal húzta ki a kalap mélyéből. Ez történt augusztusban; november végén az áldozat egy levelet kap H.-M.-Vásárhelyről, hol az ellenfél lakott, — egy fehér lap volt benne csak s ezt úgy magyarázta, figyelmeztetés akar lenni a becsületbeli kötelesség teljesítésére. — S csakugyan deczember 5-én egy nagy pohár phosphor oldatot készített a vádlott s a méreg poharat fenékig üritette, azonban az orvosi segély életét megmentette. Azt, hogy ki volt ellenfele az egész vizsgálat során tagadta; a mai napon megtartott főtárgyaláson azonban kijelentette, hogy ellenfele meghalt, tehát szava alól fel van oldozva, s megnevezi ellenfelét, — a kit a bíróság előtt Kovács Lajos névvel jelölt meg. — Minthogy a törvény szerint mindkét vivő fél büntetendő; s minthogy az egyik vádlott bemondása nem elégséges annak megállapításához, hogy a vádlott társa elhalt, — ennélfogva Kovács Lajos halotti bizonyítványának beszerezhetése végett a végtárgyalás elhalasztatott. 1887. február 7-én. Cs. Tóth Gáborne'nál 1885rév telén disznótor volt; fogyott a kolbász meg a hurka bőven, mert hát nagy a família nagyon; jó kedv is volt, a bor is fogyott szépen, csak Rácz József ült sötéten, morfondírozva magában. Nem sokára kitört a vihar ; a mint ifj. Szívós Mihályné, a ki mellesleg mondva attyafia annak a bizonyos Szívósnak, akit Kozarek a más világra expediáit, — a gyufát szedte volna össze, melyet Rácz József az asztalon szétszórt, — durva szitokkal megtámadta őt Rácz József, hogy mit kaparász az orra előtt, — a kutya se szereti azt, — ezzel azonban nem elégedett meg, hanem hogy nagyobb nyomatékot adjon szavának, a keze ügyében levő s vízzel telt korsót úgy a sógornője fejéhez vágta, hogy az menten összerogyott. A mint meglátta a vért, vadállati dühvei disznóölő kést megragadott, s folyton azt hangoztatta, hogy valamennyi Szívós van a világon, azt ma mind megöli. Lett nagy riadalom, a disznótor természetesen nyomban végett ért; s az asszonyok eget verő sikkongatása csődületet csalt a ház kapuja elé. — Rácz József azonban nem csendesült; sőt ellenkezőleg, a disznóölő késsel rohamott intézett komája, V. Fodor Mihály ellen, a ki azonban egy ügyes ugrással megszabadult a gyilkos szerszámmal való közvetlen érintkezés veszélyétől. — ifj. Szívós Mihály látván a veszedelmet, csendőrért szaladt; ámde a csendőr kijelentette, hogy a ienforgó verekedés meggátlása a „belrendőrség“ hatáskörébe tartozik ; igy aztán a policziánál kopogtatott be Szívós Mihály uram, de hát illetékes fórumra ott sem talált, mert az inspekcióé Mihaszna kijelentette, hogy a forforgó baj családi pörpatvar lévén abba senki sem árthatja magát. így aztán ifj. Szívós Mihály rendőrt nem kapván, egy hatalmas doron- gott fogott fel, — s annak assistálása mellett jelent meg hajlékában, alig lépett be a kapun Rácz József egy vasvillával rontott reá, s hatalmas szúrást intézett sógora ellen ; szerencse, hogy csak az ujjast szúrta át, mert különben a béke szerető sógor rögtön halálfia lett volna. Rácz azonban újra támadt; amit látva Szívós, a keze ügyében levő doronggal úgy fejbe ütötte sógorát, hogy az vértől borítva összerogyott, de ezzel nem elégedett meg, hanem a földön fekvő Rácz Józsefet még tovább is ütlegelte; annnyira, hogy annak a karja eltört. Szívós azzal védekezett, hogy önvédelem közben ütötte le a sógorát; és hogy ennek támadása elől menekülni nem tudván, — saját életének megmentése végett verte le Rácz Józsefet. — A törvényszék bebizonyitottnak látta azt, hogy ifj. Szívós Mihály Rácz Józseftől közvetlen és jogtalan támadásai elől nem menekülhetett, s igy ifj. Szívós Mihály a b. t. k. 79 §. alapján a vád alól jogos önvédelem indokából felmentetett; ellenben Rácz Józsefet a törvényszék veszélyes fenyegetés, becsületsértés és súlyos testisértés bűntettének kísérlete miatt 2 hónapi fogházra és 10 forint pénzbüntetésre ítélte. — Az ítélet jogerős. —a. HIRDETÉSE IC. a „kék csillag“-hóz czimzett a disz- ', norinbergi s rövidáru £ HÉ: üzletében 9 A ® g B.-G- y m 1 a n q £ egy jó háziból való fiú ® | tanonczul { íelőrL^rös feltételed naellett © azonnal felvétetik. { . . . • Polgári iskolát végzett előnyben re- ^ szesül. 15) 3—3. J xxxxxxxxxxxxxxxxy A X X X X X X X számú telek könyvben 4461. és X X . x X X y[ Szabó Pál nyugalmazott ura- Sf Y ö p dalmi ispánnak a gyulai 4666. O X X X 4462. tkvi sz. alatt felvett s a X Q Ä X pejréti düllőben fekvő tanyája X X és földje szabadkézből eladó. X X | X X Értekezhetni Hoffmann X X X X Mihály ügyvédi irodájában x ú 18) , jX xxmxmxmmxx cácafejteácácoteácicj 282./1887.. 1 i I I * M 1 m Pályázati hirdetmény. Békésmegyébe kebelezett Szeghalom községben szervezett s 500 frt évi fizetés és 100 frt évi lakbér illetménnyel egybekötött Il-od aljegyzői állásra pályázat hirdettetvén felhivatnak mindazok, kik ezen ál- u lomást elnyerni óhajtják, ho I 1 * * $ * * * íogy az ß 1886. XXII. t. ez. 74. s illetőleg ff 1883. 1. t. ez. 6. §-a értelmében fel- ff szerelt folyamodványaikat folyó évi ” február hó 25-ig hozzám annyival inkább adják be. mivel a határidőn túl érkező folyamodások figyelembe vétetni nem fognak. Szeghalmi járás főszolgabirájától. Szeghalmon, 1887. január 30-án. Kovács Mihály, 17) 2—3 főszolgalbiró. * * * * * * X* A 8“*! hőszvény él csfa ellen ajánlott számos I háziszerek között még is csak a valódi I Horgony - Pain - Expeller a leghatásosabb KSB j és legjobb. Ez nem titkos-szer, hanem egy teljesen megbízható, orvosilag kipróbált készítmény, mely minden betegnek teljes megnyugvással ajánlható. Hogy a Pain-ExpeÜer teljes bizalmat érdemel, legjobban kitűnik abból, hogy sok beteg, a ki nagy garral feldicsért más gyógyszereket próbált meg, megint csak a rég jónak bizonyult Pain-Expellerhez tért vissza. Épen az összehasonlítás által gyózód- tek meg arról, hogy úgy a csúzos fájdalmak, tag- ezakgatások stb., mint a fő-, fog- és hátfájás, oldalnyllalások stb. a Pain-Expellerrel eszközölt bedörzsölések által leggyorsabban szüntethetők meg. A 40 kros, 70 toros és 1.20 olcsó ár a szegényebbeknek is hozzáférhetővé teszi, mig másrészt a számos siker a felől kezeskedik, hogy a pénz nincs kidobva. A káros utánzatoktól azonban óvakodni kell, s csak a „horgony“-jellel ellátott Pain-Expellert fogadjuk el mint valódit. Központi-raktár: Gyógyszertár az arany oroszlánhoz Prágában, Niklas- platz 7. Kapható alegtöb^gyó^r^ szertárban.*) Kapható B.-Gtyulán: flrley István utódai és özv. Winkler Ferenczné gyógyszertárában. Budapesten: Török Józsefnél. 178. 5— B.-Gyulán, 1S87'. Nyomatott Dobay János Könyvnyomdájában,
