Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-02-13 / 7. szám
7-ik szám* Gyula, 1887. február 13-án VI. évfolyam f ^ Szerkesztőség: Magyar-utcza 119. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vitaza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 irt —^kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. / fcs_________Á Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDÉIT VASÁENAF. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Dr. Kovács István, segédszerkesztő: Bodoky Zoltán. r Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon A törvény szövege és szelleme. Mindenki híven emlékezhetik rá, — már a ki tudniillik emlékezni akar, — hogy midőn a 70-es évek elején a virilis jog megjelent Magyarország közéletében, mint a túláradó democratismus egyik cor- rectivuma, minő mondhatni elkeseredett harcz folyt akkor ezen nagyon is conser- vativ jellegű és szagu intézmény ellen. És ki hitte volna, hogy alig másfél évtized múltával városaink és községeink tanácskozásra egybegyült atyái között a szok- nya-virilismust is ott fogjuk látni a maga bajusszá s képviseletében, s szemben a vi- rilismusnak ezen nemével én részemről csak azt sajnálom, hogy a feminini generis város-atyáknak, — engedelmet kérek város-anyáknak — nem adatott meg a közvetlen képviselet joga. Mert anynyi bizonyos, hogy Gyula-város képviseletének tanácskozási termében, ezekkel a vásznat bordában hagyni nem igen szerető amazonaival a közűgyeknek, nem sikerülne azon lenyel- velési taktika, melyet a szűrös és bundás atyákkal szemben sokszor oly kiméletlet- lenül szokás alkalmazni. — Na de hiszen a kor szellemének ezen ellenáramlata, a mily jogos, éppen oly okszerű is; mert hát ha már a kor szelleme aberrált egész odáig, hogy nőket látunk a socialismus és nihi- lismus apostolaiként vértanú halállal múlni ki, miért ne vennők mi is fel közülök a józanabb elemet az alkotmány sánczaiba, hogy a védelemben ők is segítsenek egy kis népfelkelési szolgálatot, habár közvetve teljesíteni. — Na de félre a tréfával! Békésmegye közig, bizottságának alig volt — a vitát tekintve — egy-egy szebb themája, mint midőn a gyulavárosi s csabai takarékpénztáraknak, mint jogi személyeknek az illető városok képviseletében a törvény alapján általunk követelt, de ugyancsak a törvény alapján kétségbe vont részvehetési joga, mint fellebbzett ügy tárgyaltatott. A közig, bizottság őket e jogtól az ügyészi vélemény ellenére, elütötte: elütötte azon alapon, mert a mi fekszik, az nem inog, a törvény pedig, miután a jogi személyek képviseltetési jogát fekvő, tehát ingatlan vagyon létéhez köti, ily fekvő vagyona pedig az illető község területén egyiknek sincs: e jogot nekik nem adja meg. — Szóval a vita a körül forgott: hogy e szó fekvő: vájjon egyenértelmü e másik szóval ingatlan. És sajátos jelenség, hogy az ide vonatkozó törvények szövegezésében a törvény- alkotás gondosan kerüli az ingatlan szó használatát s következetesen e szót fekvő használja, mint a vagyon jelzőjét. En nem tudom, hogy e szó fekvő, a jogász-világ mii nyelvében megnyerte a polgár-jogot az ingatlan szó mellett anynyira, hogy az ingatlan szónak a fekvő mellett hallgatni kell; mondom ezt nem tudom, de azt igenis tudom, hogy mig az ingatlan vagyon mindig fekvő, addig lehet fekvő vagyon, mely nem egyúttal ingatlan. P. o. van egy üzlet telep, mely valamely község területén fekszik, tehát annak a községnek területén fekvő vagyon; annak az üzlet-telepnek tulajdonosa üzlete után s az arra vetett adó alapján virilis- jogot élvez, pedig ha neki úgy tetszik s ezt magára nézve előnyösnek látja, átte- heti egy másik község területére s abban a másik községben válik fekvő vagyonná, s igy fekvő vagyon létére sem ingatlan. Na de hát, ne vitatkozzunk szavak felett, mely vita megjárta annak idején a scholasticus bölcseleti rendszer dívó korszakában, a mikor nagyon sűrűén megtörtént még az is, hogy az értelembem és az értelmezésbeni külömbséget nem a szó, de a betű adta meg, hanem tekintsük a lényeget. Ha a lényeget tekintjük, egy dolog elvitázhatlan marad és pedig az, hogy a jogi személyek épen úgy, mint a physi- kai személyek, valamint alanyai a kötelezettségnek, éppen úgy kell, hogy alanyai legyenek a jognak is. De aztán, ha valamely testületre, mint jogi személyre csak terhet, tehát kötelezettséget rovunk, de tőle minden jog-élvezetet megvonunk, s a jog élvezetét olyas valamihez kötjük, a mely valamit egy másik physikai személyei szemben követelünk: akkor elkövettük az egyoldalúság méltatlanságát, természetesen nem mi a közig, bizottság, hanem azok, kik ily szerencsétlenül szövegeztek egy törvényt, a mely pedig azt contemplálta, hogy jogokat biztosi tson. Sajátos jelenség továbbá az is, hogy mig az adóért mindig bizonyos viszon- szolgálat biztositása van ígérve, mig tehát a virilismusnak alapértéke mint viszon- szolgálat főleg abban áll, hogy a ki tetemes összeggel járul a közterhekhez, annak a közügyekre a terhekkel ha nem is arányos, de mégis bizonyos befolyás biztosit- tassék: egy szó elég ahhoz, hogy magának a törvényalkotásnak ez alapintentiója egyszerre mint szappan-buborék pattanjon szét, s a bajuszszas képviseletben befolyást nyert esetleg 200 frtos szoknya- virilismusnak megadjuk azon jogot, melyet a közterhekhez 2000 frton is felül járó szolgálmányl viselő jogi személytől megvonunk. — Ugy-e furcsa?! Azonban csitt! ne panaszkodjunk. A törvényhozás a legtöbb adó fizetés virilis jogát a két takarékpénztárra mint jogi személyre nézve a fekvő szóval szépen lefektette. Természetes, hogy a közig, bizottság sem tehetett egyebet, mint hogy ő is lefektesse; de tett még egyebet is, megkérdezte nevezetesen: hogy uram kormány nem vagy-e hajlandó ezt a tövéből kidült virilis jogot talpra segíteni, hogy a magában véve — nagyon is árva szok- nyavirilismus mellett helyét megállhassa? És e kérdésnél a nézetek találkoztak, az előadó és a közig, bizottság egyiránt fellebbeztek, látszik, hogy a 21 ek bölcs tanácsába férfiak ülnek! Tehát várjunk! Dr. Kovács István. A sárréti vasut érdekében kiküldött bizottság üléséről. Rég volt a megyeház kisterme oly érdekes és nagyfontosságu tárgyalás színhelye, mint e hó io-én. Az egybegyült megyebizottsági tagok száma, s a kisebb csoportokban megindult élénk társalgás, inkább egy kezdendő közgyűlés képét tárta a szemlélő elé, mintsem egy kiküldött bizottságét. De sejteté bennünk főispánunk egyszerű megjelenése is, hogy itt nem kevesebbről leend szó, mint a megye derék, szorgalmas és tősgyökeres magyar népességű vidékének, a sinhálózat áldásaiban való részeltetéséről. Köztiszteletben álló alispánunk megnyitván a küldöttségi ülést, előadta, miszerint a múlt évi utolsó közgyűlés ezen bizottságot, a Sárrétre Móricz Pál és társai által tervezett vasut iránti véleményadás és nevezett vállalkozókkal megindítandó tárgyalás — és ha lehetséges, — egyességi tervezet megállapítása végett — küldötte ki. Ezek után Terényi Lajos főjegyző felolvasta Móricz Pál, Kóhner Adolf fiai, Brüll Henrik és fiai vállalkozók kérvényét, mely szerint a Bihar-békési határtól Vésztő, Szeghalom és K.-Ladány községek mellett vezetendő vasutat, Dévaványa alatt folytatva és a Simafoknál a m. k. államvasutakba bevezetve, a megyének 280 ezer forint, ellenben K.-Ladánytól egyenesen Gyoma felé vezetve az ottani állomásba való beágazás esetén 4oo ezer forintnyi hozzájárulása esetén készek kiépíteni. Felolvastatván ezután a sárréti z-kö ségek határozata, mely szerint Vésztő 26, Szeghalom 45, Füzes-Gyarmat 15, esetleg 60, K.-Ladány 26 ezer forinttal hajlandó a tervezett vasut építéséhez járulni, — megkezdetett a tárgyalás, melynek csakhamar az lett eredménye, hogy a bizottság egy oly vasutat óhajt segélyezni, mely mind a négy sárréti községet érintve Gyomán ágazik be a magyar állami vasutba. Be kérettek ennek folytán a nevezett vállalat jelen levő képviselői; Mó ricz Pál orszgy. képviselő és Koher Károly, s miután előadták, hogy Füzes-Gyarmat községnek a vasut-hálózatba való bevonása esetében, a 4oo ezer írtra számított hozzájárulást 450 ezerre kérik felemelni, megbeszéltetett a majdani jogi megye — mint részvényes — és a társulat között, megnyugvást nyert a bizottság abban, hogy a társulat igazgatóságában két megbízott által képviselve lesz, valamint abban is, hogy az államvasuttal kötendő üzleti szerződés szerint e vasut, az üzemköltségek fedezésére bizonyos (45—5O0/o) részét fogja a bevételeknek fizetni, s ekként a netalán keletkezhető üzleti hiány- terhelni nem fogja, s hogy átalában az elvállalandó részvényekért megajánlott összegen túl semmi egyéb kötelezettséget nem vállal. Vállalkozók eltávozta után megindult ismét az eszmecsere az iránt, hogy a tervezett vasut vonal építésében azon feltétel mellett, hogy a vasut állomások Vésztőn a papföldön a községháztól 1800 m.-nél, Szeghalmon a Szeles-kertben vagy a község és az északi temető közt 2000 m.-nél, K.-Ladány- ban a gyulai utcza végénél szintén a községháztól 2300 m.-nél nem távolabb helyeztessenek el, s hogy Szeghalomtól Füzes-Gyarmatig egy szárnyvonal vezettessék, — mily összeggel járuljon. A vita bezárta után 2 szavazat 450, § szavazat 4oo, és 6 szavazat 350 ezer frtot ajánlott. Vállalkozók újból be kéretvén, kijelentették, hogy a felajánlott 350 ezer frt mellett nem vállalkozhatnak, s kérték a bizottságot a kért 450 ezer frt megajánlására. Az eltávoztak után megindult eszmecsere során a bizottság 4oo ezer frtban állapította meg a végső határt, melynek megszavazását a közgyűlésnél ajánlatba hozza. Miután vállalkozók képviselői a 4oo ezer frtot megelégelték, s a vasut épitésére, — az engedély kinyerésétől számítva 2 év lett megállapítva, a bizottság tanácskozását befejezte. Ekként most már csak a közgyűlés san- tiója szükséges arra, hogy a Sárrétnek a közlekedés iránt jogosan támasztható igényei kielégíti essenek, s nem kételkedünk abban, hogy a megyebizottság is meg fogja szavazni ezen hozzájárulást, habár nem lehet tagadni, hogy az tetemesen évente 23200 írttal fog 50 éven át a közmunka-alapra nehezedni. De ha figyelembe vesszük, hogy egy oly kö- ut építése, me'y M.-Berényböl kiindulva Szeghalmon át F.-Gyarmatig és Szeghalomtól Vésztőig vezettetik, a legszűkebb számítással is legkevesebb 1—1 millióba kerülne, s mig annak fenntartásáról is kellene gondoskodni, s ha figyelembe vesszük, hogy Bihar megye a 128 kim. hosszú viczinális vasútra a községek és az állam (300 ezer) járulékának beszámításával ri5 milliót áldozott, úgy a 4oo ezer frtos hozzájárulás akkor, a midőn itt megyénkben a szükséges építési anyagok (homok, kavics, kő, fa,) elő nem fordulnak s épen Bihar megyéből kell hogy szállíttassanak, — tulnagy- nak nem mondható. T. I. Hitelszövetkezeti monstre-gyülés. Régi dolog az, hogy vannak események, a melyekbe a komikum oly erősen vegyül a komolylyal, hogy végre az előbb vergődvén túlsúlyra, a komolyság látszólagos nagy arányaiba a komikum válik uralkodó elemmé. Hogy aztán a végeredmény mi lesz, azt majd Pesten mondják meg és pedig nem is most hamarjába, hanem majd akkor-amikor. Folyó hó 6-án a városháza dísztermében gyűlést tartottak, az ember azt hitte volna hogy ha nem szavazó publikum, legalább is egy követválasztási előértek ez- let, a melyből egy kis kortestanya kidukál azoknak, kik egy ilyenre a régi tapasztalatok szerint legérdemesebbek. Uram fia nem szavazás, de igenis értekezlet volt, a melyben nem arról volt szó: hogy a 48-ból nem engedünk, hanem arról: pénz és pedig minél olcsóbb és minél több pénz! Hogy ne lett volna hát az értekezlet népes ? ! Azonban a mi rendesen meg szokott történni, akadtak olyanok, kik a dolgot nem látják mindig azon rózsás színben, a melyben azok szeretnek megjelenni, hogy kápráztassák a gondolkozni nem mindig hajlandó nagy közönséget s maga a jó Göndöcs, a ki pedig mindig a nép jovát viseli szivén, most az egyszer a hámból kirúgott s a Pesten alakult országos hitelszövetkezet sok és olcsó pénzt Ígérő ágensével meglehetős szenvedélyes vitába bocsátkozott. Ott volt a jó öreg magyar, ki a legközelebbi bálba is nem frakkban, klackban, lackban, de aranygombos atti- lában jelent meg s kinek sajátsága, hogy még azon esetben is, midőn kedvencz eszméiről van sző, ha azokat odahajtva látja, a hol már az okszerűség komolysága megszűnik, az édes öreg apjának is megmondja a magáét. Meg is mondotta itt is ; de hát miért ? hiszen ő a hitelszövetkezetek hive, ezek mellett egy időben kardoskodott is s most egyszerre a gondolkozni nem akaró előtt úgy tűnt fel, hogy ő, ki, pedig legelőször irt alá 10 drb részvényt, már nem is volna barátja az eszmének. Hiába, mindennek magyarázata van. 0 ott volt egy másik értekezleten, mely az előző napon egy tiszteletre méltó polgártársunk házánál tartatott s ott azt kellett tapasztalnia, rogy a medve még nincs meg s már is alkusznak a bőrére ; igazgatóság van, pedig nincs mit igazgatni, pénztárnok van, ledig még nincs pénz, könyvvezető van, ledig nincs mit elkönyvelni, felügyelő bizottság van, pedig nincs kire felügyelni. Már most aztán, hogy ez a jó öreg azért iaragudott-e meg, hogy őt oly felügyelő bizottság élére állították, a hol még akkor, mikor e megtiszteltetésben részesült, nem volt mire s nem volt kire felügyelni s vele a képtelenség e sajátságos játékát akarták űzni, vagy azért haragudott, hogy egy különben komoly mozgalmat még így is lehet blamirozni: azt hiszem hogy arról ő csak maga magának felel. De ha igaz az, hogy ez megtörtént, ki kell mondanunk, hogy a2ok, kik ilyesmit és igy insceniroznak, nem lehetnek az ügy szentségétől áthatva, azok csak máshova akarnak ütni, mint a hova nézni látszanak.
